2011. május 9., hétfő

A Legnagyobb Akadály: „Én Tudom”


A lehető legnagyobb arrogancia, és mindannyiunk bőven kiveszi belőle a részét, azt hinni, hogy „Én tudom”. Én tudom, hogy ez így igaz, én tudom, hogy Te nem jól tudod, én tudom, hogy én jobban tudom, én tudom, hogy Te ezt egyszerűen meg sem értheted, én tudom, hogy Neked mi lenne a jó, én tudom, hogy az én utam a helyes, stb.
Mi az, amit Te tudsz? Mi az, amit másokról, az életről, egy helyzetről, saját magadról, az univerzum működéséről, az emberről, bármiről TELJES BIZONYOSSÁGGAL TUDSZ?

Kérlek, vizsgáld meg, mi zajlik Benned, ha elhiszed azt, hogy Te tudod (jól) – főként most egy másik emberrel szembeállítva. Hogy érzed magad, ha elhiszed ezt a gondolatot? Én teljesen befeszülök. Hogyan viszonyulsz a másik emberhez? Én jól meg akarom neki mondani, tanítani, a fejébe verni, lenézem, gyengének és kicsinek, segítségre szorulónak látom. Ebben a pillanatban szűnik meg közöttünk a szeretet áramlása, ebben a pillanatban húztam fel a falamat. ÉN húztam fel a falat, én ültem fel a fal mögött még egy magas paci hátára is, én kezdek el kioktató lenni, ÉN szakítom meg a kettőnk közötti kapcsolatot.
Ez a legnagyobb akadály ember és ember között: hogy elhisszük, mi tudjuk, ő pedig nem. Ilyenkor rögtön háború kezdődik, mivel meg kell védelmeznem a nagy bizonyossággal dédelgetett hiedelmemet. Ilyenkor semmilyen segítségére nem tudok lenni senkinek, ő beleütközik az arroganciám falába.

Erre épül a társadalmunk, erre épül az emberi világ: ha máshogy nem megy, legalább szavakkal le kell, hogy győzzelek. Mennyire tudok odafigyelni Rád, mennyire tudlak meghallani, amikor elhiszem, hogy „Én tudom”? Mitől félek, mi történne, ha nem tudnám elhinni azt, hogy én tudom? Gyenge, vesztes, lúzer lennék. Egy nagy senki. Az egó legnagyobb félelme, hogy senki, s mivel tudja, hogy az, ezért kell ezerrel megvédelmeznie az identitását valahogy: ha máshogy nem megy, akkor foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, hogy „Én tudom”.
Ki lennél a gondolat nélkül, hogy „Én tudom”? Hogyan élnéd az életedet, hogyan lennél együtt az emberekkel, hogyan viselkednél, hogyan beszélnél?

Kérlek, engedd meg magadnak azt a nagyon egyszerű lehetőséget, hogy „Nem tudom”. Keress rá minél több bizonyítékot a saját életedből, miként bizonyítja az életed, az események, az emberek, hogy NEM TUDOD? Egyszerűen nem tudhatjuk, mivel bármi legyen is az élet, az univerzum, a tudatosság, alapjában véve megismerhetetlen és meghatározhatatlan. És ebben a TUDATLANSÁGBAN található a legcsodásabb kapcsolódás a másik emberhez és a mindenhez. Mert, ha megengedem, hogy ne tudjam, akkor nincs fal, akkor nem különítem el magam, akkor Veled tudok lenni, akkor meg tudlak hallgatni, akkor meg tudsz nekem nyílni, akkor megnyitod az elméd, és ez által a szívedet. Ez pedig maga az élet csodája.

Megértem, ha tudni akarod. Megértem, ha bizonyosságot keresel a kérdéseidre talált válaszaiddal. Megértem, ha nem bírod még abbahagyni a keresést az „igazság” után. Neked kell belefáradnod, neked kell meglátnod, mi zajlik Benned, ha elhiszed, hogy „Tudnom kell” és aztán jól elhiszed a válaszokat, melyeket végtelen számban hoznak eléd a könyvek, a filmek, és mások szavai. Megértem, ha még kapaszkodsz, és keresed a végsőt, a valóst. Majd belefáradsz, és hirtelen összedől a kártyavár. Rádöbbensz, hogy nincs mit tudni és nincs kinek lenni. Hogy semmi nem igaz abból, SEMMI, amit valaha elhittél, megértettél, összeraktál, kisakkoztál. Csupán történeteket kreáltál a fejedben, és ezekhez ragaszkodsz, és ha valaki jön, aki más történeteket kultivál, akkor jól elkezdtek háborúskodni.

Béke, szeretet, és valódi bensőségesség akkor lesz, ha mindezt felülvizsgálod. Mondjuk, a Négy kérdéssel és a megfordításokkal. És ezt neked kell elkezdened, a szomszédod, a párod nem fogja helyetted megtenni. Persze dönthetsz úgy, hogy még görcsölsz, fájsz és szenvedsz egy kicsit, mert az nem lehet, hogy ne nekem legyen igazam. Jó. Csináld. Én a másik utat választom, és megköszönöm, ha velem, velünk tartasz.

Figyelmedbe ajánlok két régebbi bejegyzést a témában:
 

2 megjegyzés:

  1. Szenzációs gondolatok!!
    Annyira inspiráló amit írtál. Mindig megdöbbentett, hogy emberek miért harcolnak annyira az igazságért, mikor az nélkülük is létezik. De igazából még ez sem igaz...
    Talán csak egyszerűen léteznünk kell, és ennyi az egész.

    Köszönöm szépen!

    Hargitai Andi

    VálaszTörlés
  2. Ohh,de mennyire aktuális ez az írás..
    A környezetem tele van Én tudom emberekkel.Anyum,aki folyton megmondja mi a jó,rossz,hogyan kéne,nem kéne élnem,cselekednem.Jó megfogalmazás volt az,h 'segítségre szorulónak lát'.A nővérem,aki tudja,h nekem sokkal több pénzre van szükségem attól,amit a férjem jelenleg adni tud.(válófélben vagyok)Sógorom,aki jól tudja,h a férjem egy mocsok alak,aki kitolt velem,és a gyerekeivel,és aki semmi jóindulatot nem érdemel tőlem.
    Végül,de nem utolsó sorban,jövök Én,aki jól tudja mire van szüksége a gyerekeinek,saját magának,a férjének..Vagy mégsem tudom olyan jól??Ha alaposan megnézem,kurvára NEM TUDOM MIRE VAN SZÜKSÉGEM,MI LENNE A JÓ SZÁMOMRA VAGY MÁSOK SZÁMÁRA.
    Ijesztőnek tűnik nekem ez a nem tudás,bizonytalanná tesz..
    Judit

    VálaszTörlés