HA AZT LÁTOM, HOGY BÁNTALAK ÚJRA MEG ÚJRA, AKKOR ELBÚCSÚZOM TŐLED - ÉRTED ÉS MAGAMÉRT. A JELENÜNKÉRT ÉS A JÖVŐNKÉRT.
Megihletett a legutóbbi 3-napos tréning, a zárt csoportunk egyik posztja, egy baráttal folytatott magánbeszélgetés és a saját volt kapcsolatom. És főként az, hogy többeket látok a klienseim és barátaim között a párkapcsolataikban szenvedni, hosszú-hosszú ideje.
Jól esik-e belenézni a saját szemembe a tükörben? Őszintén, tisztán tudok-e megállni magam előtt, mert úgy élek, amivel integritásban vagyok? Vagy bujdokolok saját magam elől és előled, hazudok magamnak és neked, titkolózom, manipulállak és használlak? Mert félek, hogy mi lenne, ha nem lennél nekem. Mert akkor nem folytathatnám a kis "üzelmeimet", nem ámíthatnám magamat többé, és teljesen le kéne csupaszítani magam, ami borzasztóan fájna. Észrevettem-e már egyáltalán, hogy bántalak? Ráadásul téged okollak a nyomoromért. Mikor ébredek rá, hogy mit művelek? És ha már ráébredtem, és nem tudom másképp csinálni, meddig kínozlak még téged is?
És aztán, amikor egy újabb eset indult, akkor hamarosan elé álltam és mondtam, hogy hagyjuk abba és engedjük el egymást. Mert nem szeretem, hogy ezt csinálom vele, és mert nem tudom garantálni, hogy ez változni fog, és mert neki még lehet egy másik élete egy "normális" nővel, és lehet családja, ami velem nem. Két és fél év telt el azóta, az akkor indult kapcsolatnak is vége lett, aztán még kettőnek, és szép lassan "kigyógyultam" a szerelemfüggőségből. Megismertem a mechanizmusát, ráláttam, melyik pillanatában mi zajlik bennem, ahhoz milyen gondolatok és testi érzetek kapcsolódnak, és hogy már NEM KELL arra mennem. És ha be is indult ilyen energetika, akkor 2 nap, majd 2 óra alatt el is múlt. (Mindez az Élő Önvizsgálatok gyakorlati alkalmazása nélkül nem jöhetett volna létre.) A volt Párom pedig egy új kapcsolatban él, boldog, jól van, terveik vannak együtt, örülök nekik. Én egyedül élek, jó ideje kapcsolatom sem volt, "szerelmes" is jó rég voltam. Korábban ez "végzetes veszteségnek" tűnt volna, mára tökéletes nyugalom van bennem.
Ezt a történetet azért írtam le, mert több, számomra kedves emberről tudom, hogy nem jó kapcsolatokban éltek és bántjátok egymást. (Más és más dolgokkal, nem feltétlenül külső kapcsolatokkal.) Ő is bánt titeket és ti is bántjátok őt. És ezzel mind bántjátok magatokat. Lehet áltatni magatokat, hogy ez majd változik, de ha évek alatt nem változott, akkor mitől változna? Mindketten fájtok és féltek. Lehet adni egy utolsó esélyt és őszintén leülve átbeszélni, hogy van-e erőnk ahhoz, hogy EGYÜTT, KETTEN még egyszer megpróbáljuk, hogy tudunk-e változni és ezzel abba tudjuk-e hagyni egymás bántását. Ehhez mindenképp mindkét emberre szükség van, bármit is hittél el arról, hogy egyedül megy, nem megy. Egy jól működő kapcsolathoz két őszinte, önmagával szembenézni és változni akaró, fájdalmakat vállaló emberre van szükség. Máshogy nem megy.
Biztatásként: A legrosszabb, ami útközben történhet az egy érzés. :) Sok sikert a tisztuláshoz és a mocsárból való kilábaláshoz.
A témában még ajánlom a Szakíts, ha bírsz című bejegyzést.
Amennyiben úgy véled, hogy külső segítségre van szükséged párkapcsolati vagy éppen függőségi működéseiddel kapcsolatban, várlak szeretettel a következő Integrált, ÖnMunka Alapcsomagon vagy Egyéni folyamatban.
Új, Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+2X75 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. június 3-5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése