2012. szeptember 11., kedd

Hogyan Védi Magát a Hiány-Én Az Érzelmi Fájdalom Megélésétől? – Én-Védő Mechanizmusok



Ma egy kicsit „pszichologizálunk”, mert fontosnak tartom, hogy felismerjük önmagunkban, illetve az esetlegesen hozzánk fordulókban, hogyan védelmezik magukat a képzelt hiány-énjeink. Ezeket hagyományosan én-védelmi vagy elhárító mechanizmusoknak nevezzük; tudattalan lelki működések ők. És mindannyian begyakoroltunk és működtetünk belőlük jó néhányat. Annyiszor gyakoroltuk őket, gyerekkorunktól kezdve, hogy észre sem vesszük, hogy megtörténnek. Teljesen automatikussá váltak.

Arra „találódtak ki” ezek az eszközök, hogy egyrészt ne kelljen szembenéznünk a félelmetesnek tűnő érzelmeinkkel és testi érzeteinkkel, hogy ne kelljen megélnünk őket, másrészt pedig, hogy a „lét-biztonságunk” alapjait adó én-azonosulásaink megkérdőjelezetlenül a helyükön maradhassanak. Az ezen én-azonosulásokat fenyegető külső és belső történések tudatosítása, befogadása és megélése helyett tudattalanul ezeket az én-védő/elhárító mechanizmusokat használjuk. Kicsit abszurd módon, ez a védekezés pont minket szolgál, hiszen ha a valósággal egyszerre szembesülnénk, az okozhatna olyan mértékű borulást, aminek akár a pszichiátria lehetne a vége. Ezért semmiképp ne haragudj rájuk vagy magadra, ha nyakon csíped őket működés közben, tudatosítsd, hogy eddig ők szolgálták a (vélt) biztonságodat. Lépésről-lépésre haladva, biztonságosan felismerheted ezeket a mechanizmusokat, és szembenézhetsz mindazzal az illúzióval, amit védelmezni kívánsz velük.

Azért szeretem a gyakorlati önvizsgálatokat, mert mindezt helyetted senki sem képes megtenni. Csak te tudsz belenézni önmagadba, csak te tudsz elcsendesedni és felfedezni, kinek-minek hitted el magadat, és mitől is félsz valójában. Csak te tudsz szembenézni a félelmetesnek megtanult érzelmi „fájdalmaddal”, csak te tudod azt megélni. Csak te tudod mindezt történetleníteni, szétbontani, átlátni rajta.

Nos, akkor nézzük ezt a listát, amit innen-onnan válogattam össze, a „tudományos teljesség” igénye nélkül. Csupán azért, hogy felismerhesd saját én-védő működéseidet, elhárítási mechanizmusaidat, majd elindulhass azon a nyomon, ahova ők vezetnek, és átláthass mindazon, amit elhittél.

1. Tagadás: Ez azt jelenti, hogy az egyén aktívan kiutasítja a tudatából a zavaró érzéseket és vágyakat. Ha ezzel a tagadással szembesítik, dühvel reagál. A tagadás távolságot hoz létre az egyén és az élet eseményei között, de nem old meg semmit. Lényege adott esemény bekövetkeztének vagy adott állapot fenntartásának az elutasítása anélkül, hogy az arra utaló jeleket vagy bizonyítékokat tekintetbe vennénk. (Pl. A vizsgajegyeket tartalmazó listán a nevünk mellett szereplő rossz osztályzatot nem hisszük el, mert úgy gondoljuk, hogy tévedés történt.)

2. Helyettesítés (disszociáció): A Titok-hívők leginkább használt módszere - a kellemetlen érzést kellemessel helyettesíteni, a „negatív” gondolatot „pozitívval” helyettesíteni. Nem tudok rendet rakni az életemben, de megmentem a Földet.

3. Kivetítés (projekció): Az egyén saját el- vagy fel nem ismert vagy elfogadhatatlannak tartott érzéseit vagy vágyait másoknak tulajdonítja, illetve azokat másokban véli meglátni, általában felnagyított formában. Az elutasított tartalmakat, sokszor torzított formában mégiscsak kifejezzük, de úgy, hogy vakfolttal fedett, saját magunk számára láthatatlan. (Pl. Az a nő, aki már nem érez szerelmet a férje iránt, a saját férjét vádolja meg, hogy ő nem érez szerelmet iránta.)

4. Belevetítés (introjekció): Külső tulajdonságok, erények magunkra vonatkoztatása. Az egyén azonosul egy pozitív figurával, vagy annak tulajdonságaival. Ezen felül bevetítés az is, ha az egyén saját tulajdonában lévő olyan dologgal, vagy dolgokkal azonosul, melyre büszke. (Pl.: A barátomat dicsérik és nekem is jól esik. Vagy szuper vagyok, amiért az autóm szuper.)

5. Agyban élés (intellektualizáció): Célja az érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy olyan módon próbál eltávolodni a kellemetlen gondolatoktól, érzésektől vagy az azokat okozó stresszhelyzetektől, hogy absztrakt, intellektuális formában kezeli azt. Analitikus, tárgyilagos módon gondolkodik a történésekről, ami lehetővé teszi, hogy a gondolatokat leválassza a hozzá tartozó érzésektől, így távol tarthatja magát a szorongástól, elszigeteli magát az érzéstől. (Pl.: Súlyosan megbetegszik a gyerekem, és az érzelmi átélés helyett úgy birkózom meg a helyzettel, hogy orvosi szakkönyveket bújok, és a betegségről kizárólag szakkifejezésekben gondolkodom és beszélek.)

6. Fantáziálás: Olyan élethelyzetek, szituációk elképzelése (barátság, meghittség, korlátlan siker, szépség, hatalom) melyek kellemes érzésekkel legtöbbször megelégedettség érzését keltik. A cselekvést kerüli, mert konfrontálódhatna a valósággal.

7.  Elkülönülés (izoláció): Bizonyos tudattartalmakat elszigetelünk egymástól azáltal, hogy más tudattartalmakat kényszeresen a felszínen tartunk (Pl.: házastársi konfliktusok helyett munkahelyi gondok, illetve azok felnagyítása, túlértékelése).

8. Elfojtás (Represszió): Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. Abban különbözik az izolációtól, hogy az mentesít az érzelmektől, az elfojtás pedig válogat. Kimazsolázza a kellemest, szépet és jót, elfojtja a negatívot.

9. Hasítás: A személy környezetében élőket pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra – pl. „jók”-ra és „rosszak”-ra – osztja. Ezután a pozitív csoportba tartózó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzést szolgálja.

10. Kiélés (acting out): Valamilyen nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése, pl. motiválatlannak tűnő cselekedetek, hirtelen indulatkitörések, helyzethez nem illő düh, a düh feletti kontroll hiányával, erőszakos szexuális cselekedetek, családtagok ellen elkövetett bűncselekmények. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló megfigyelő számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat.

11. Leértékelés: Az egyén nagyobbnak és fontosabbnak tekinti (és éli meg) magát a többieknél. A gyenge önértékelése miatt feltételezi hatalmasságát, mindenhatóságát és értékeli le a többieket. A külső megfigyelő számára ez a viselkedés sokszor hiúságként, nagyképűségként, kiválasztottsági érzésként fogalmazódik meg.

12. Önáltatás, önbecsapás: Az adott személy olyan helyzetbe kerül, amelyben a negatív következtetéseket is fontos lenne levonni önmagára nézve, ennek ellenére a valóságot eltorzítja. Nem arra törekszik, hogy önmagáról való hiedelmeit, vélekedéseit összhangba hozza a valósággal, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelő szemüveget (vagy szemellenzőt) keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével, elképzeléseivel összhangban van. Pl. ha egy személy súlyos kritikát, elmarasztaló véleményt kap, a kritikában vagy véleményben foglaltak átgondolása helyett az önáltató inkább támadja azt, igyekszik az állítás hitelességét, valósságát megkérdőjelezni. Ha az egyén valamely döntése nem ésszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár ésszerűnek tűnjön.

13. Visszaesés (regresszió): Időleges visszatérés korábbi, primitívebb lelki működésekhez. Gyerekeknél nagyon tisztán megfigyelhető, például amikor a már szobatiszta kisgyerek stressz hatására újra bepisil-kakil. A regrediáló felnőtt nem feltétlenül viselkedik a korábbi fejlődési szakaszának megfelelően, ez inkább szimbolikus: gondolkodását és viselkedését átszövik a korábbi szakaszra jellemző gondok és érdeklődések.

14. Kompenzáció (kárpótlás): Az önbecsapás egyik módja. A tényleges késztetést úgy rejti el az egyén, hogy kifejleszt egy ellenkező irányú motivációt. Például, ha valaki úgy érzi, hogy nem elég jó anya, mert nem tudja elfogadni a gyerekét, vagy megadni neki azt, amiről úgy véli, fontos lenne, a negatív érzést túlkompenzálja azzal, hogy túlságosan engedékeny lesz, hogy azt érezhesse, hogy mégiscsak jó anya.

15. Szimpatizmus vagy sajnáltatás: Az egyén a saját erejéből el nem érhető céljai elérését a környezete részvétének, sajnálatának a manipulatív kiprovokálásával próbálja megvalósítani.

16. Szublimáció: A negatívnak ítélt érzelmek vagy ösztönök pozitívnak ítélt cselekedetekre, viselkedésekre, érzelmekre történő átalakítása. Olyan nem tudatos lelki folyamat, ahol a szexualitás energiája átterelődik egy szociálisan elfogadott tevékenységbe pl. sport.

17. Testi szomatizáció, vagyis a lélek konfliktusai a testi tünetekbe tevődnek át.

18. Humorizálás: A kellemetlen vagy éles helyzetek „tompítása” derűs hangulat keltésével.

19. Passzív agresszió: A valójában nem akart, de elvállalt teendők, feladatok elvégzését az egyén hosszú ideig halogatja, majd nem végzi el. Legtöbbször konfliktuskerülő helyzetekben jelenik meg. Ilyen módon tud megnyilvánulni a fel nem vállalt konfliktus, illetve a rejtett agresszió.

20. Áttolás: Fenyegető céltárgy esetén az indulat egyik célpontról egy másikra tevődik át. Az eredeti fenyegető céltárgyat behelyettesítjük egy kevésbé fenyegetővel (Pl.: Dühünket nem a főnökön, hanem a családon vezetjük le.)

21. Racionalizáció: Logikailag vagy társadalmilag ésszerű magyarázat találása arra a viselkedésre, amit valójában elfogadhatatlannak ítélt okok váltottak ki. (Pl. Az alkalmazott rosszul teljesít a munkahelyén, amit azzal magyaráz, hogy a főnöke pikkel rá, közben pedig magának sem vallja be, hogy nem szereti a munkáját.)

22. Meg nem történtté tevés (annulálás): A feszültséget okozó érzés, viselkedés egy másik cselekvéssel való semlegesítése, érvénytelenítése. (Pl.: A gyermek behunyja a szemét, és mágikusan visszacsinálja a dolgot; A felnőtt megbánt valakit, aztán ajándékot vesz neki; gyónás)

23. Altruizmus: Mások szolgálata, melyből az egyén örömet és elégedettséget nyer.

24. Azonosulás (identifikáció): Az én-képnek egy másik személy jellemén és viselkedésén alapuló tudattalan lemodellezése.

(Fő forrás: Domoszlai Katalin)

8 megjegyzés:

  1. Andi drága, ez egy pszichológia kollokviumi tétellel felér.
    Puszi H

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hácskám, nekem kicsit száraz így, arra nem volt energiám, hogy szaftosabbá tegyem. :) Jó lenne még több példa hozzá, szívesen veszek ilyeneket itt megjegyzésben. Innenispuszi :) A.

      Törlés
  2. Tényleg nagyon alapos gyűjtemény, bár a pszichológia nem mindegyiket sorolja az elhárító mechanizmusok körébe- több közülük inkább kommunikációs stratégia. Ettől függetlenül mindegyik szolgálhatja hiedelmeinkbe való "befagyást" Azért az nagyon igaz, hogy ezek nélkül bajban lennénk. Ezek a "lelki immunitásunkat" szolgálják. Néha nehéz, de tényleg jó velük jóba lenni. Vannak un. primitiv ( korai fejlődési szakra jellemző) EM-ink, melyeket a felnőtté válás során ILLIK MEGHALADNI- főleg egy ÖNMUNKÁSNAK. Néhány példa: AZONOSULÁS= pozitiv érzelmi kapcsolaton - szereteten, csodálaton - alapuló átvétele viselkedésnek, értékeknek pl.: a kislány utánozza anyukáját ahogy játszik a babájával..vagy tanító nénit játszik- kiabál és pálcával veri az asztalt ( mert van negativ példa is)Azonosulunk a hatalommal is , mert így erősebbnek érezzük magunkat és az agresszorral is. Aztán van ELLEN AZONOSULÁS IS= pl.: no én ilyen soha nem leszek!!!!- ez negatív érzelmi kapcsolaton alapszik.
    Még a SZUBLIMÁCIÓRÓL= az eredeti élménytől, traumától, veszteségtől való eltávolodás és erős motiváció egy magasabb szinten való megoldásra pl. kreativitással, közösségi tevékenységgel Lásd. Luther Márton élete- hihetetlenül kegyetlen szigorú bigott katolikus apja volt. Ezért volt indítattása a reformáció elíndítása. És mi mindannyian akik itt vagyunk!- MIÉRT IS VAGYUNK ITT??? saját belső tartalmainkat akarjuk kifejezni - és BK mit is akart az ÖNMUNKÁVAL? TISZTA SZUBLIMÁCIÓ AHOGY MEGVALÓSÍTOTTA EZT AZ EGÉSZET ÉS EZÁLTAL MEGGYÓGYÍTOTTA ÖNMAGÁT ÉS MÉG SOK MINDENKINEK SEGÍTETT. Bocsi- nem akartam okoskodni- de foglalkoztat ez a téma---- - hátha jól jön még valakinek ( ez is szublimációs indíttatás! JÓ FELISMERNI!) Jó éjt Mindenkinek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ,így korrekt ezen módszerek mindegyike az én védő mechanizmus "gyógyulás" -változás eszköze lenne ...sajnos hozott mintáink nem segítenek eligazodni köztük így gyakran erőből rosszat választunk közülük így tetézzük a bajainkat...

      kb ahogyan" a pofonegyszerű" kifejezésünk is agresszióra utal... mégis úgymond pozitív -hasznos gondolat jelzőjeként használjuk ... meg is magyarázzuk mivel gyors és hatékony.. s megragadunk a legegyszerűbbnek tűnő ötletnél ...még ha az nem is megoldás ...kioltja a cselekvési kényszert( tett erőt)létrejön egy újabb hit h tettünk vmit.

      még AZONOSULÁS= az elrablottak az elraboló érdekeivel segítik támogatják vagy gyerekként "szót fogadnak" ...túlélési ösztön stratégiai megnyilvánulás ez is
      ..amúgy sztem kimaradt a kisebbségi érzés...mely a sikertelenséget magyarázza meg előre...

      Leértékelés: sztem kicsit fura lett a címe = de pl megszállotság, extremitás célja is ez

      egyénenként automata módban használunk néhányat.. ezeket nevezzük tulajdonságnak... s minthogy rossz tulajdonságunk sincs... csak épp rossz "megoldást" választunk ...
      régóta rágódom ezen... az általános iskolában kéne tanítani nem a pszichológián... pont-mint a szófajokat...

      tényleg elképedek néha.. h vki azt gondolja h csak ö bizonytalan... többiek határozottak vagy csak ö érzi magát másnak...és sorolhatnánk... mások belső életét késznek befejezettnek látják
      v

      Törlés
  3. Kedves Szublimáló! :) Nagyon köszönöm értékes hozzászólásodat, szívesen veszem szakértelmedet bármikor máskor is. Mindenkinek kellemes szublimálódást. :)) Andi

    VálaszTörlés
  4. Szuper, csak tudnám, hogy pontosan mit jelent itt szublimálás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A lelki egyensúly és az emberi értékek szempontjából az egyik legfontosabb védekezési mechanizmus az úgynevezett szublimálás. A kifejezés a kémiából ered – anyagok megfinomítását, lásd folyékony állapotból gázneművé alakítását – jelenti.
      A szó a latin "sublimis"-ből származik, amelynek "levegőben lévő", "magasztos" a jelentése. A lélekelemzési gyakorlat alapján Sigmund Freud szublimáláson az ösztönök, elsősorban pregenitális részösztönök, átalakítását értette – olvasom a vitalitas.hu internetes portálon. „Az eredeti ösztön átformálódik, és más céllal vezetődik le. Így például az anális tevékenységek szublimálódhatnak a festészetben (festékek kenésében), vagy az agressziós készségek kritikában, vívásban stb. Tehát az ösztönök átalakulnak, és kulturálisan, társadalmilag értékessé válnak. Ez a mechanizmus megmozgatja a személyiség alapvető készségeit. A tehetségnek a kreativitásban is fontos a szerepe.”
      A lelki megrázkódtatások, veszteségélmények valamiféle pótlás igényével lépnek fel, amit elősegít a szublimálás. A tárgyvesztésben a kreativitás nagy szerepére többen is rámutattak. A szublimálás jelentősége a lelki egyensúly megőrzésében, továbbá a társadalmi, kulturális értékek produkálásában rejlik.
      „A tudomány, a művészet számos példával szolgál, hogy segítségükkel miképpen tudták emberek magukat egyensúlyban tartani. Van Gogh például súlyos pszichotikus állapotában is képes volt festeni, s az egyetlen szál, ami tulajdonképpen az élethez kötötte, az a művészet volt. A szublimálás segít a társadalmi beilleszkedésben, nemegyszer antiszociális jelenségek, például súlyosabb agresszió vagy kóros nárcizmus stb. ez úton vezetődhet le.”

      Törlés
  5. Nekem az egyik legfőbb védekezés az 5. pont (agyban élés) még ha szorongok is, inkább olvasok róla, hogy megnyugtassam magam, hogy tudjam mi is ez, ahelyett, hogy engedném megélődni az érzést. :)

    VálaszTörlés