Pasit Szeretnék - Byron Katie Videó

Itt egy újabb Byron Katie videó, melyet teljes egészében Arany fordított és feliratozott nekünk, köszönöm, köszönjük, Kedves Arany. A videó témája örökzöld sláger: Katie egy fiatal lánnyal vizsgálja meg azt a hiedelmét, hogy pasira lenne szüksége. Hogyan éled az életedet, hogyan közeledsz egy neked tetsző férfihoz, nőhöz, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy partnerre van szükséged? Manipulációk milyen arzenálját veted be, hogy tetszetősebbé varázsolhasd magad és meghódíthasd? Mennyi feszültség van ebben? Ki lennél a történeted nélkül?

A témában figyelmedbe ajánlom még a Pasit/Nőt Akarok című tavalyi bejegyzést, ahol végig is csinálhatod a hiedelem megvizsgálását. Itt találod:

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/pasitnot-akarok-es-gyorsan.html

Nyomás A Férfiakon: Férfias Szerepek

A Facebook-os zárt csoportunkban mindenféle témák terítékre kerülnek, sokan osztják meg személyes megéléseiket, elakadásaikat, örömüket, bánatukat, kérdéseiket. Több ÖnMunkás indított saját blogot is, ahova saját önvizsgálatait tölti fel. Igen tanulságos ezeket is rendszeresen olvasni, és végig is csinálni, hisz mindegyik univerzális hiedelmeinket, félelmeinket kérdőjelezi meg. (A mai bejegyzés végén megtaláljátok a linkeket.)

Ma egy ÖnMunkás férfiú férfi szerepekre vonatkozó önvizsgálatát ajánlom figyelmetekbe, melyet az engedélyével itt is megosztok, hogy minél több férfi és nő gondolkozhasson el az általa játszott férfi és női szerepek stresszéről. Mindig örülök, ha férfiak is csatlakoznak hozzánk, hiszen általuk könnyebben tisztul a felhalmozódott közös férfi-fájdalom.

Férfiasan Kell Helyt Állnom Az Életben – Igaz Ez?

A szenvedésnek és a boldogságnak nincs neme. A szerepeknek viszont igen, melyeket mindannyian jól elhiszünk, és cipeljük őket magunkkal megkérdőjelezetlenül. Mik is vannak bennünk, férfiakban? Fájdalmak és szenvedések a megfelelni vágyás és a magunkra vállalt férfiszerepek nyűgjei miatt.

„Nem lehetsz gyenge, nem lehetsz fáradt, nem ismerhetsz akadályt, keresned kell egy halom pénzt, meg kell találnod, hogyan fejezd ki magad, ki kell hoznod magadból a maximumot.” És közben nem fejezheted ki az érzelmeidet, ha azok éppen nem azt harsogják bele teli torokból a nagyvilágba, hogy a király megérkezett, te vagy a legjobb. Nem szabad elfeledkezned a jeles napokról, és olyan nincs, hogy „én csak így tudom kimutatni az érzelmeimet”.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a dolog: ezek általános hiedelmek, amiket nem feltétlenül a közvetlen környezetünk sugall, vagy éppen mond, sokkal inkább saját magunk támasztjuk a magunk irányába ezeket az úgymond „követelményeket” az általános vélekedés és a férfiszerep felvállalása miatt.

Pedig néha mi is összetörünk, elfogy az erőnk, és még sírunk is olykor. Csak titokban, nehogy valaki meglássa. Pedig a fájdalomnak nincs neme, ahogy az örömnek sincs.

Nézzük meg a következő férfi-hiedelmet:

„Férfiasan helyt kell állnom az életben.”

1. Igaz ez? - Igen.

2. Egészen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy ez igaz? - Igen.

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem a gondolatot?

- Milyen érzelem jelenik meg bennem, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Feszültség, megfelelni vágyás, bizonytalanság, a „mi van, ha mégsem sikerül” érzése.

- Milyen testi tünetek jelentkeznek, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Gyomorremegés, egyfajta furcsa kellemetlen üresség mellkas tájon, grimaszolás, a görcs kifejeződése az arcomon. (És ebben a pillanatban szakadt ki belőlem egy hatalmas sóhaj.)

- Hogyan bánok másokkal, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Úgy, hogy lehetőleg mindenki észrevegye, hogy milyen nagy és erős és okos és gondoskodó és kemény fickó vagyok. Udvarias vagyok, kedves és elegáns igyekszem lenni. Feltétlenül mondanom kell valami humorosat vagy jópofát, hogy ne tartsanak pipogyának és élhetetlen alaknak. Mindig igyekszem segíteni és mindent bevállalni, csakhogy megmaradjon az erő és a tehetség látszata. Nem vagyok őszinte. Sőt, néha hazudok is, csakhogy jobb színben tűnhessek fel férfiként. Megmagyarázom, de az égvilágon mindent. Kidumálok mindent. Jaj, csak a szerep, az az átkozott szerep nehogy odalegyen!

- Hogyan bánok magammal? - Nem tűröm el, ha hibázok. Kizárt, hogy valamit ne tudjak megoldani, ha nem megy, akkor begörcsölök. Olyankor egyfolytában összehasonlítom magamat másokkal, és ha túl nagy és szemmel is jól látható a különbség, máris okolhatom és szidhatom magam, mert nem vagyok tökéletes. „Hát még ezt a szerencsétlen Suzukist se tudtam lenyomni az úton, milyen egy lehetetlen alak vagyok! Csak egy ilyen szar autóm van, nem tellett Bentley-re. Mondtam én, hogy nem vagyok elég jó!”

Megmagyarázom. Leginkább magamnak, de magamnak mindent, csőstül. Halogatok ezerrel. Inkább elbújok egy magam teremtette látszatvilágba, olyan strucc módjára, nehogy szembe kelljen néznem a Valósággal.

- Milyen szenvedélyeim, mániáim jutnak eszembe? - A szivar. Az olyan férfias, nem? (Meg büdös és drága és egyszer úgyis megfulladok tőle, de az most mindegy. Mindent a férfiasság oltárán.)

- Hol, mikor, hány éves koromban jutott először eszembe ez a gondolat? - 12 évesen eléggé eltángált az egyik osztálytársam és még otthon is kaptam, hogy hogy lehetek ilyen mulya. (Aztán később egy másikat elég rendesen orrba vágtam, akkor leszálltak rólam a többiek is.)

- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé ezt a gondolatot? - Attól, hogy csak sodródnék. Nem lennének céljaim, nem harcolnék, szétfolynék, mint egy zsírpacni. Túl sok nőies tulajdonságom lenne, és nem lehetne felnézni rám. Nem lenne tartásom és nem küzdenék semmiért sem.

- Mire nem vagyok képes, miközben elhiszem ezt a gondolatot? - Ellazulni. Elfogadni, elismerni, megengedni magamnak a gyengeséget, felvállalni az érzelmeket, felvállalni, ha fáj, felvállalni saját magamat. Elfogadni, hogy nem tudok mindent, elfogadni, hogy nem nálam van az irányítás és ennek következtében felismerni azokat a lehetőségeket, amik nem az én fejemből pattantak ki. Tanulni.

4. Ki lennék a gondolat nélkül?

Önmagam. Szabad. Őszinte, nyitott, elfogadó, olyasvalaki, aki feltétel nélkül tud szeretni. Nincs mérlegelés, csak szeretet és őszinteség van.

Megfordítások:

+ Nőiesen kell helyt állnom az életben.

Igen, ez nagyon sokszor így van. Nem a nemi identitásra gondolok, hanem arra, hogy vannak olyan viselkedések, amik inkább nőiesek, pl. az elfogadás, a befogadás, a háttérben maradás és az alázat, amik sokkal kevésbé stresszesek és sokkal inkább célra vezetőek, mint ezek „férfias” megfelelői. Felvállalhatom az érzelmeimet, mert hozzám tartoznak, és senkinek sem tartozom beszámolással miattuk.

A nőkben amúgy ugyanazok a gondolatok okoznak stresszt és feszültséget, mint a férfiakban (kevés kivétellel), így nincs értelme különválasztani ezeket a dolgokat, szóval tök mindegy, hogy melyik nem szenvedéseit vállalom fel.

+ Emberként kell helyt állnom az életben.

Naná, hiszen elsősorban ember vagyok és ugyanúgy a boldogságot és az igazságot keresem, mint bárki, függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő az illető.

+ Sehogy sem „kell” helyt állnom az életben.

A „helyt kell állnom” egy szerep, ami semmivé foszlik, mihelyt nincs stresszes gondolat. Akkor csak a szeretet marad és egy olyan „én”, akinek nem kérdéses, hogy megtesz, vagy éppen nem tesz meg dolgokat, amik belülről fakadnak. Nem tudok nem-cselekedni, nem tudok csak ülni és csak nézni és nem tudok „ártani” sem, amikor a nem-tudom elméből jönnek a dolgok, amik egyszerűen csak elém kerülnek és én megteszem, ami a dolgom, éppen akkor és ott.

Ha még idén szeretnéd profin, hatékonyan, kiscsoportban, sok személyes foglalkozással megtanulni Byron Katie Munka-módszerét, várlak szeretettel:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2011. december 3-4. Jelentkezési határidő: november 14. hétfő !!!

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

ÖnMunkás blogok:

www.4kerdes.blogspot.com

www.onvizsgalat.blogspot.com

www.a-munka.blogspot.com

Rám Erőlteti Az Akaratát - Byron Katie Videó

Lehetséges-e az, hogy valaki rád erőlteti az akaratát? Keress egy olyan személyt az életedben, aki szerinted ezt teszi Veled, majd a videó megnézése után, alaposan gondold át a helyzetet. "Téteknek" nevezem azokat a félelmeinket, hiedelmeinket, melyek miatt megtesszük azt, amit a másik kér tőlünk, még akkor is, ha semmi kedvünk hozzá. Amiért nem merünk nemet mondani neki. És utána haragszunk rá is és önmagunkra is. Nincs kire haragudni: sem a másikra, sem önmagadra. Vizsgáld meg a "tétjeidet" a Négy kérdéssel és megfordításokkal, majd nézd meg, hogyan változik a hozzáállásod a "ráerőltető" személyhez, önmagadhoz és a helyzethez.

Ebben a videóban, Byron Katie egy fiatal lánnyal vizsgálja meg, mi is abban az igazság, hogy a lány apukája rá erőlteti az akaratát. Nagyon humorosan elő is adják a jelenetet, és megtudhatjuk, mi is az az intelligens döntés. Kellemes önmagadra ismerést! :)

Ezt Meg Kell Beszélnünk! – Igaz ez?

Szervusz Andi!

Köszönetet szeretnék mondani a két napért, amely oly sok mindenre rávilágított. Reggel azzal a két szóval  ébredtem, hogy „Megígérte”, „Beszéljük meg”. Mivel gyerekkoromban megfogadtam, hogy én másképp nevelem a gyerekeimet, erre a két hiedelemre építettem az egész életemet. Ezzel vágtam gallyra mindent, mert elhittem és görcsösen ragaszkodtam hozzájuk. Arra az elhatározásra jutottam, hogy elsőként jól látható helyre kiírom:

Igaz ez? Kinek a dolga?

Most jöttem rá, illetve már régebben egy-két éve is kirajzolódtak a képek, de most tisztult ki, hogy a görcsös akarásommal rontottam el mindent. Annyira jót akartam a gyerekeimnek, hogy nem vettem észre, hogy (lehet túlzás), de pokollá tettem az életüket. (Lehet, hogy mégis boszi voltam?) Ezért fogom jól látható helyre kiírni, hogy amíg szokásommá nem válik, mindig észben tartsam, soha ne feledkezzem meg róla, hogy más szempontból is megnézzem, megvizsgáljam a dolgokat.

Nagyon köszönöm ezt Neked és a Többieknek is! Mivel ez a két szó másoknál is nagyon hangsúlyosan felmerült, ez segített, hogy felismerjem, és magamban is észrevegyem a működésemet.

Még egyszer hálás szívvel  köszönök mindent! K.

Sokan élünk együtt azzal a meggyőződéssel, hogy „Meg kell beszélnünk a dolgokat”. Kérlek, nézegess bele az életedbe, hol, mikor, kivel működteted ezt a hiedelmet. Persze, azt tanuljuk, hogy a kommunikáció az alapja a jól működő kapcsolatoknak, csak nem mindegy, hogy milyen az a kommunikáció. Illetve, hogy miért is oly fontos nekem, hogy legyenek megbeszélve a dolgok. A levélíró esetében azért, mert gyerekkorában azt hitte el, hogy HIÁNY VAN MEGBESZÉLÉSBŐL. És ezzel magyarázta a szerinte nem jól működő viszonyokat a családban. Sőt még a szeretet meglétét is ehhez kapcsolta. Ezért hozta azt a döntést, hogy ő majd aztán mindent megtesz azért, hogy kielégítő beszélgetés legyen a saját családjában.

Azonban amíg a hiányra fókuszál az elme, addig csak a hiányt képes észrevenni, hisz az elmének épp az a dolga, hogy bebizonyítsa, igaz, amit hisz. Észre sem veszi, amikor teljesen jól működő kommunikáció van körülötte, illetve még egy nagyon fontos pontként: csak azt a fajta kommunikációt fogja megfelelőnek minősíteni, ami úgy néz ki, mint amit ő elvár. A saját elvárásaiba nem illő kommunikációs formák észrevétlenek maradnak, mintegy vak lesz rájuk. És tovább végezteti velünk az ámokfutást, hogy megkapjuk azt, amit annyira akarunk. Amit aztán foggal-körömmel meg akarunk szerezni magunknak, így téve pokollá az életünket. És az a legtragikusabb az egészben, hogy pont ezt nem fogjuk a körülöttünk élőktől úgy megkapni, ahogy mi szeretnénk, vagyis újra és újra megerősödünk abban a hitünkben, hogy „Itt nincs normális kommunikáció.”

Vizsgáljuk meg azt a hiedelmet, hogy „Azt akarom, hogy megbeszélje ezt velem.” (Azért fogalmaztam meg így, hogy jól láthatóan kijöjjön az összes megfordítás.)

1. Igaz az, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak engedd mélyen magadba ezt a kérdést. A Munka meditáció.

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem (ő pedig nem akarja megbeszélni)?

- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem? (Az alkérdések feltevésekor mindig ismételd utána az épp vizsgált hiedelmet is! Pl. Hogyan bánok a másikkal, ha elhiszem azt, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem?)

- Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz? Miket gondolok magamról? Szeretem-e magamat ilyenkor? Hogyan „ütöm” magamat, milyen önostorozó gondolataim vannak?

- Hogyan viszonyulok ilyenkor a másikhoz? Hogyan nézek rá, milyen közel engedem fizikailag, miket gondolok róla? Magam alá vagy fölé helyezem őt gondolatban? Extrán figyelmes leszek vele, vagy épp megszűnik létezni?

- Kinek a dolga az, hogy ő megbeszéli-e vele vagy sem?

- Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben?

- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot? Mennyire tudom megélni a pillanatot, amikor elhiszem a gondolatot?

- Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hova menekülök, mivel vigasztalom magam?

- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy azt akarom, hogy beszélje ezt meg velem? Mire jó nekem ez gondolat? Mit kapok tőle?

- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

- Mikor, hány éves koromban jutott először eszembe, hogy azt akarom, hogy valaki valakivel megbeszéljen valamit? (Ez a generációs gyökér.)

4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy azt akarom, hogy ezt megbeszélje velem? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg benned ez a gondolat? Hogyan éled meg az adott helyzetet, ha nem tudod elhinni, hogy beszélnetek kéne? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal? Hogyan beszélsz, hogyan zajlik az életed, hogyan tekintesz magadra?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „Azt akarom, hogy megbeszélje ezt velem.”

+ Nem akarom, hogy megbeszélje velem. (=Azt akarom, hogy ne beszélje meg velem.)

Olyan viccesen működünk. Vannak dolgok, amiket nagyon meg akarunk beszélni, aztán pedig, ha a másik hajlandó mondani valamit, akkor jól megsértődünk. Persze, beszéljük meg, de az igazságot ne mondd, légy oly kedves, mert azt nem bírom elviselni. Így építünk falat magunk és a másik közé, aki nyilván inkább nem mondja majd, mert nem akar bántani. Vagy még ha meg is beszéljük, úgysem hallom meg, amit mond, továbbra is ragaszkodom a saját igazamhoz, mert ő persze csak hülyébb lehet. Kérlek, keress 3 olyan konkrét példát, ahol így működsz, működtél az adott személlyel.

Eszembe jut még az a variáció itt, hogy akkor van béke, ha nem beszéljük meg a problémáinkat. Sokan működünk ezen a módon, és így próbáljuk elkerülni a konfliktusokat. Vizsgáld meg, mennyire jellemző rád ez a fajta konfliktus-elkerülés. Ha azt találod, hogy igen, kérdőjelezd meg ezt a hiedelmedet: „Nem szabad megbeszélnünk a konfliktusos helyzeteinket.”

+ Ő akarja, hogy megbeszéljem vele.

Keresd meg azokat a példákat az életedből, csukott szemmel várva, hogy felbukkanjanak, amikor a másik szeretett volna megbeszélni veled valamit, te pedig rá sem hederítettél, vagy jól ledorongoltad, vagy jól elkezdted a saját történetedet nyomatni, ahelyett, hogy őt meghallgattad volna. Nézd meg, te hogyan működsz ezekben a helyzetekben. Mennyire tudsz odafigyelni a másikra, mennyire tudod őt meghallgatni, meghallani?

+ Azt akarom, hogy én beszéljem meg saját magammal.

Nézd csak meg, mennyire jellemző, hogy még magaddal sem beszéled meg a dolgokat. Fogalmunk sincsen, hogyan kell önmagunkkal beszélgetni kreatív, előre vivő módon. Ha a Munka vonatkozásában nézzük, a Négy kérdés pont az a módszer, mellyel tökéletesen tudsz magaddal is beszélgetni. Azonosíts be 3 olyan stresszes gondolatot, melyeket épp itt az ideje saját magaddal „megbeszélni”, az itt bemutatott módon.

Ha rendesen végigcsináltad ezt az önvizsgálatot, akkor most már készen állhatsz kimondani azt, hogy:

Hajlandó vagyok újra megtapasztalni, hogy nem akarja megbeszélni velem.

Utána pedig:

Alig várom már, hogy ne akarja megbeszélni velem.

Mert nagy valószínűséggel fogsz hamarosan belekerülni ebbe a helyzetbe, amikor is letesztelheted, hogy mi maradt még benned, fáj-e még valami, milyen elvárásaid vannak még a másiktól. És ezeket is mind megvizsgálhatod. Hogyan éled az életedet, ha alig várod már, hogy valami megtörténjen? Várakozva, izgatottan, nyitottan. Már nem akarsz többé diktálni, hanem kinyitod magad, és megengeded, hogy történjen, ami történik.

Ha szeretnéd felgöngyölíteni az életedet tudat alatt irányító stresszes hiedelmeidet, szeretettel várlak az idei utolsó ÖnMunka Alaptanfolyamra.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2011. december 3-4. Jelentkezési határidő: november. 14. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

A Fiam Nem Akar Látni - Byron Katie Videó

"Imádom, amikor percek alatt kapjuk vissza a gyermekeinket." (Byron Katie)

Szeretettel ajánlom megnézésre a következő Byron Katie videót, melyben Katie egy szomorú anyának segít megkérdőjelezni a fiával kacsolatos fájdalmas gondolatait. A Munka gyakorlatban, katartikusan. Köszönet Aranynak a feliratozásért.

Byron Katie Videó A Négy Kérdésről

Örömmel jelentem, hogy elkészült az első Byron Katie videó magyar feliratozása, rendszeres blogolvasónk, Kedves Arany, igen hathatós segítségének és villámgyors akciójának következtében. A szövegért engem szidjatok, a feliratozásért őt dicsérjétek. :) Köszönöm, Arany! Elképzelhető, hogy kicsit lassan indul el a videó, legyetek türelemmel.

Munka-Meditálj Magadért És Egy Új Világért

A Munka meditáció. Több értelemben. Egyrészt, amikor feltesszük a kérdéseket, akkor magunkba merülünk és várunk. Várunk, hogy a válasz felbukkanjon az ismeretlenből. Nem a jól ismert válasz az oly jól ismert jól-tudom elménkből, mely a másodperc töredéke alatt sorolja a bizonyítékokat és a magyarázatokat, és rögtön védekezni is kezd. A válasz, amire a Munkát végző vár máshonnan bukkan fel, mélyebbről, a nem-tudásból. Ezt a választ csak csendben lehet meghallani, meditatív állapotban.

Másrészt a Munka meditáció hatását tekintve is. Hisz az elme „kilengéseit” az elhitt gondolatok okozzák, ezek rángatnak ki minket békés, nyugodt állapotunkból. Ha a Munka négy kérdésével és a megfordításokkal megkérdőjelezzük stresszes, félelemmel teli gondolatainkat, akkor nem lesz minek felzaklatnia az elmét: a stresszes gondolatok elhagynak, és marad egy letisztult, kreatív rezgésű tudatállapot. Ahogy Katie fogalmaz: folytonos meditáció.

Ma néhány kérdés-választ fordítottam le egy Byron Katie-hez intézett levélből, melyben a levélíró arról faggatja Katie-t, milyen hatásai lehetnek a Munka meditációként való végzésének a világunk, az emberiség helyzetére. Olvassátok, meditáljatok rajta, és végezzétek a Munkát. Magatokért. És ez automatikusan kihat az Egészre.

1. Miért vesszük egymást semmibe, miért nem tiszteljük a világot, melyben élünk?

Elhiszünk egy gondolatot, feltételezzük, hogy a gondolat igaz, és aztán a gondolat alapján cselekszünk. A harag, a depresszió, a függőségek, a szomorúság, a magunkat és másokat bántó szavak, az önző és durva tettek mind-mind azok a hatások, melyeket gondolat-hívőkent el kell szenvednünk. Mindennek a kiindulási oka az elhívő elme.

Nézd csak meg, milyen gondolatokat hiszel: „Nem vagyok fontos neki,” „Nincs igaza,” Óvatosnak kell lennem,” „Tudnom kell, mi fog történni,” „Az embereknek nem kéne hazudniuk,” „Az élet veszélyes,” „Nem kellett volna elhagynia,” „Nem vagyok elég jó.” Amikor elhiszed ezeket a gondolatokat, szenvedsz, amikor mélyen megkérdőjelezed őket, akkor elkezdesz ráébredni a valóságra, és a valóság mindig kedves. Valójában a mennyország itt van a földön.

A Munka megmutatja, hogyan férjünk hozzá ahhoz az oly ragyogó, szeretetteljes, egyszerű és kedves, mindannyiunkban meglévő tudáshoz, mellyel minden értelmet nyer. A négy kérdés használata azt jelenti, hogy visszacsináljuk, érvénytelenítjük az emberiség összes szenvedését és erőszakosságát okozó hiedelmünket, melyeket az idők kezdete óta hordozunk kollektíven. Amikor megérted az elme működését, a belső igazságokat nem tudod majd többé elfojtani, elnyomni vagy felülírni. Arra kérlek, hogy ne hidd el a szavaimat, hanem végezd a munkát, és teszteld ezt le saját magadnak.

2. A Munka végzése hatással lehet-e arra, ahogy mi emberek egymással bánunk, például a faji előítéletek, gyűlölködés, agresszió, vagy a családok, társadalmi csoportok és nemzetek közötti háború tekintetében?

Teljes mértékben. Végezd a Munkát, férj hozzá a belső bölcsességedhez, figyelj jól, ahogy megkérdőjelezed az igaznak vélt gondolataidat, és engedd, hogy meghalld azokat a válaszokat, melyek véget vetnek a saját előítéleteidnek, gyűlöletednek, öngyűlöletednek, a magaddal és másokkal szembeni agressziódnak. Kérdőjelezd meg az ítéleteidet, és vess véget az elmédben dúló háborúnak, ami pedig véget fog vetni a családodban, a népedben és a világban dúló háborúknak. A saját elméd önmagával dúló harca az egyetlen befejeznivaló háború, az egyetlen, melyet módodban áll felszámolni. Amíg nem fejezed be ezt a belső háborút, amíg nem érted meg, hogy csak te tudsz véget vetni neki, addig a világi háborúknak sem lesz sosem vége. Felelős vagy a világért, melyben élsz; rajtad kívül senki más nem tud véget vetni az erőszaknak.

3. A Munka végzése hatással lehet-e a globális szegénységre, vagy a szegénységet létrehozó gazdasági és politikai rendszerekre?

Igen, mert a félelem szegénységet teremt. Meditálj a Munkával, világosítsd meg az elmét, és számold fel az összes szegénységet, háborút, veszteséget, szomorúságot, éhséget, és a szenvedés valamennyi formáját okozó félelmeidet. A te megvilágosodottságod a világot gazdagítja, és amikor a Munka kérdéseiben meditálsz, akkor félelemmentessé válsz. A megvilágosodott elme kedves elme, nagylelkű elme, a létezés félelemmentes állapota, mely állapottal semmi nem kelhet versenyre, és semmi nem is szüntetheti azt meg. Ebben a megvilágosodott állapotban egyszerűen csak adni tudunk, mert nincs másra szükségünk, mint szolgálni az épp szolgálnivalót, és mindig teljesen tisztán ott van előtted, mit kell épp szolgálni, és félelelemmentesen teszed azt, ami a hiedelmeken túl megtehető.

4. Segíthet-e a Munka a világ problémáinak megoldásában? Például, a Munka-meditáció rendszeres végzése eredményezhet-e akkora tudatosság változást, hogy az jelentősen megváltoztatja a jelenlegi valóságunkat?

Természetesen! Amikor te megváltozol, az egész világ megváltozik. Vagyis: csak tőled függ.

5. Mit tehetünk mi egyenként azért, hogy a világunk összetartóbb, gondoskodóbb hellyé váljon?

Minden nap végezz el egy Munka meditációt egy stresszes gondolatodra. Amikor a harmadik kérdésre várod a válaszokat, várd meg, hogy az összes negatív reakciód, érzelmed a felszínre bukkanjon, mielőtt még továbblépnél a negyedik kérdésre. Így mindent szép sorban megláthatsz, amit egyelőre még nem akarsz látni. A napi Munka meditáció mellett minden nap tegyél három jócselekedetet név nélkül. Ha bárki rájön, hogy te tetted, akkor kezdd elölről. Ha ezt a gyakorlatot a Munkával együtt végzed, akkor a legeslegnagyobb ajándékot fogod megkapni: visszakapod saját magadat, s ez a legkedvesebb, leggondoskodóbb ajándék, amit csak kaphatsz és adhatsz. Te vagy az, akire egész életedben vártál. Te vagy életed szerelme, az első, az utolsó, az egyetlen, aki valóban megismerhet.