2015. április 27., hétfő

Otthonosan a Szeretetlenségben? - Hogyan szabotálja boldogságunkat a gyerekkorunkban megtanult-megszokott érzelmi közeg




Érzelmi otthonosság: Egyszer azt olvastam valahol, hogy a gyerekkori bántalmazások áldozatai felnőttként, tudattalanul ugyan, de szinte módszeresen azon dolgoznak, hogy senki se szeresse őket, mert valójában csak a teljes szeretetlenségben érzik magukat otthonosan. És ez egyfajta kifacsart értelemben még logikus is, azt hiszem.” (Murakami Rjú)

Nagyon abszurdnak tűnik még a felvetés is, hogy valaki azon „dolgozzon”, hogy a valamikor megtanult szeretetlenség érzelmi környezetét teremtse újra felnőtt életében is. Tapasztalatom azonban mégis ezt mutatja. És a szeretetlenség mellett lehet ez az elhagyottság, értéktelenség, érdemtelenség, képtelenség, sikertelenség, reménytelenség, tehetetlenség érzelmi és érzeti környezetének „újrateremtése” és folyamatos újraélése. Ráadásul nem szükségszerű, hogy bántalmazásból fakadjanak ezek a megélések, bőven megteszi egy „átlagos” családi és intézményes szocializáció és kondicionáltság. Mindez a korán megtanult, és agyunkba beidegződött, testünkbe szinte „beégett” mintáknak köszönhető, melyeket olyan rég gyakorlunk tudattalanul, hogy felnőtt korunkra ezek válnak ismerőssé, otthonossá, biztonságossá. Úgy is szoktam fogalmazni, hogy erre az érzelmi-érzeti ismerősségre alapozzuk az én-érzetünket, azt a koncepciót, hogy „tudom, ki vagyok”. És mint ilyen, nem érdemes ellenségként tekinteni ezekre az érzelmi mintázatokra (sem), hiszen én-védelmi funkciót töltenek be. Ha egyik napról a másikra szétesnének ezek a séma-mintázataink, akkor hatalmas káosz közepén találhatnánk magunkat, identitásválságban; hirtelen fogalmunk sem lenne arról, hogyan is működik a világ és kik is vagyunk benne. Eltűnnének a viszonyítási pontjaink, melyek mindenkori támpontjaink is voltak eddigi életünkben.

Nevezhetjük ezt a jelenséget egyfajta érzelmi komfortzónának is. Szorít is, fáj is, büdös is, de legalább ismerem. És fogalmam sincs, hogy mi van ezen az ismerősségen túl. Mert az örömre, boldogságra, felszabadultságra vagy épp a szeretettségre nem tanulhattam érzelmi mintát. Ezért amikor felbukkannának az életemben, akkor ismeretlenségük-félelmetességük okán így vagy úgy szabotálni fogom őket, és visszatérek a megszokotthoz, a biztonságosan komfortoshoz. Természetesen tudattalanul. Mintha számomra tilos lenne „oda” merészkedni, számos okból. Ezt a jelenséget az Élő Önvizsgálatokban TILTÁS-nak nevezzük, erről hamarosan írok egy külön bejegyzést.

Nem kell különösebben mélyre mennünk a témában annak a belátásához, milyen hatással lehet mindez az életminőségünkre, az emberi kapcsolatainkra, a magunkkal való viszonyra, a munkánkra, mindenre. Jó hír, hogy szép fokozatosan ezek az érzelmi és az őket tápláló (illetve fordítva) gondolati mintázatok szétszedegethetők. Gyengéden, szeretettel. Az Élő Önvizsgálatok mindhárom típusa segít ebben: A Megtalálhatatlan Önvizsgálat segít az érzelmi mintákkal összenőtt hiány-identitások oldásában (szerethetetlen, értéktelen, érdemtelen, sikertelen, stb. vagyok), a Szorongás Önvizsgálat a legfantasztikusabb eszköz, amit az érzelmi komfortzónából való kilépésre csak megtanulhatunk, az ún. Függőség/Kényszer Önvizsgálattal pedig a visszalépési késztetéseinket célozhatjuk meg. A három önvizsgálatot általában integrálva használjuk, ahogy azt az adott kliens adott témájának megközelítése kívánja.

Ha elszántad magad a valódi, mély érzelmi munkára, várlak szeretettel a közelgő ÖnMunka tanfolyamokon. És örömmel osztom meg egy résztvevő friss visszajelzését:

VÉGRE HASZNÁLHATÓ ESZKÖZT KAPTAM MAGAMHOZ: „Fantasztikus volt a két nap lelki élve boncolás... és nagyon jót tett. 15 év mindenféle tanfolyam, könyvhegyek, spirituális mindenféle után kiderült, az önmegismerést nem lehet kihagyni..., és végre használható eszközt kaptam... magamhoz”. (R.)

Byron Katie Munka Alapcsomag + Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal Tréning, 2015. június 27-28. – A részletekért kattints ide.

Ha pedig mélyíteni szeretnéd a testből létezést, valódi érzelmi és gondolati önismeretre vágysz, figyelmedbe ajánlom Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait:

Tanulj Meg ÉREZNI – 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, aug. 28-30. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat) – A részletekért kattints ide, és görgess lentebb a feljövő oldalon.

Véglegesítettem a NYÁRI INTENZÍV TRÉNINGEK tematikáját és időpontját.


2 megjegyzés:

  1. Mayer Móni Barát ezt a személyes történetet fűzi hozzá a fentebb leírtakhoz. Első rész, mert túl hosszú egyben:
    Nálam a hétvégén csúcsosodott ki, hogyan művelem ezt magammal, a környezetemben találva megingathatatlannak tűnő bizonyítékokat arra, hogy az én sorsom már csak ilyen. :-))
    Viszont se a teljes szerethetetlenségben, se más hasonló identitásomban nem éreztem magam még soha otthonosan, inkább pont azon ügyködtem néha tudatosan, sokszor meg alatta, hogy szerethető, odatartozó, vállalható, figyelembevehető, stb. lehessek végre. Csak mikor eljöttek az életemben azok a pontok, hogy “sikerült” valamelyiknek éreznem magam, főleg szerethetőnek, akkora kincsként éltem meg, hogy nagyon hamar elkezdtem borzasztóan félni ennek az élménynek az elveszthetőségétől. Itt léptek működésbe a gyerekkori emlékek.

    Lehet, hogy már ezt is jól kiszíneztem magamnak, mindenesetre úgy rémlik, kicsiként szeretettel, bizalommal fordultam a környezetem felé, pedig már újszülöttként is értek rázós dolgok, amiknek bőségesen megtalálhatom a lenyomatait.
    Aztán szép fokozatosan íródott belém, hogy amilyen vagyok, ahogy kifejezem magam, azzal valami baj van, így nem szeretnek, inkább büntetnek, megszakítják velem a kapcsolatot. Akkoriban ezt nem én találtam ki magamnak, valóban megtörtént velem.
    Elindult bennem a megfelelési, odatartozási vágy, mert elhittem, hogy amit mondanak rólam, az igaz. Szóbeli és fizikai bántalmazás is járt hozzá, nem volt nehéz bevenni.
    Ha később, felnövőben vagy azóta bármikor valami hasonló történt velem, úgy éreztem, hiába van legbelül egészen más meggyőződésem magamról, másokról, a világról, úgyse lehet érvényes, mert senkit nem találtam, aki hasonlóan lett volna vele, mint én, tehát nyilvánvalóan becsapom magam valahol.
    Otthonosan semmiképp se éreztem magam a szeretetlenség élményében, csak nem volt mintám a kiútra. Folyt köv. lentebb.
    Mayer Móni

    VálaszTörlés
  2. Mayer Móni megosztásának 2. része:
    Aztán jöttek az életembe olyanok, akikről úgy éreztem, szeretettel fordulnak felém, valahogy hasonlóan, mint ahogy ez bennem él, és mikor már jól beleengedtem magam, a hátam mögött elmondtak mindennek, a szemembe meg semmit. Naná, hogy csalódottnak éreztem magam, mert összekeveredtek bennem a szavak, a viselkedések jelentései, az egész egy nagy reménytelen kutyulékká vált, fogalmam se volt, mi mit ér.

    Aztán az élet csodás emberi találkozásokkal ajándékozott meg, elért hozzám a felismerés, hogy a viselkedésünk nem a szeretetünket vagy annak minőségét mutatja, hanem “csak” reagálás arra, ahogy egy helyzetben, abban a pillanatban érezzük magunkat, megspékelve azokkal a viselkedésmintákkal, amiket gyerekkorunkban elsajátítottunk.
    És persze gyakran előfordul velem, hogy nagyon erősen bekapcsolnak az emlékek, a feltételezések, a kétségek, a szorongás, olyankor úgy tűnik, mintha mégis igaz lenne, amit annyira valóságosnak hiszek éppen.

    És ahhoz, hogy ez lényegében változni tudjon bennem, óriási, lehetőséget nyújtanak az Önvizsgálatok.
    Módot adnak arra, hogy megismerkedhessek azokkal a jelenségekkel, amikből az énazonosulásaim, szorongásaim, kényszereim összeállnak és újra meg újra tapasztalhassam az emberi természet csuda érdekes működését.
    Újra meg újra feltehetem magamnak a kérdést: teljes bizonyossággal tudhatom-e, hogy amit feltételezek, az úgy van?
    Felfedezhetem, mikor azt gondolom, hogy ami történik velem, amit érzek, ahogy mások viszonyulnak hozzám,az rólam mond valamit, miközben semmi más nem történik, “csak” éljük az életünket, ahogy tudjuk, tapasztaljuk, ami ér minket, átéljük a reakcióinkat.

    Az ismerkedés során én azt vettem észre, miközben akár úgy is tűnhet, hogy az én-identitásaimhoz ragaszkodom és az ismeretlentől félek, valójában attól tartok, hogy rájuk ne kerüljön még egy igazoló lapáttal, mert azt már nem bírnám ki.
    A káosz az én tapasztalásaim szerint nem az identitások elvesztésében, hanem éppen a meglétükben rejlik, tehát nem lesz majd, hanem most van.

    És csodás élmény ebben az ismerkedésben lenni úgy, hogy időről-időre megtapasztalhatom az Emberi képességet arra, hogy átszeretgessük, átgyógyítgathassuk magunkat, egymást a történeteinken, én-azonosulásainkon, mert minden pillanat értünk van és semmi se történik hiába.

    Mayer Móni

    VálaszTörlés