2014. február 12., szerda

Testecskéről, Lelkecskéről, Önszeretetről



Testecskéről, Lelkecskéről, Önszeretetről (Drága Cimbim, Mayer Móni írása  ). Móni ma reggel ezzel a szépséggel örvendeztetett meg minket, szeretném, ha minél többen olvashatnátok.

Édes Lelkem! 

De jó, hogy elcsíptelek...Valahogy olyan ritkán jövünk össze igazán...
Pedig annyi mesélni valóm van...
Te, ráérsz most egy kicsit?

Gyere, keressünk valami nyugis helyet magunknak, ahol nem zavar minket senki!
Itt jó lesz? Elégé biztonságosnak tűnik Neked?
Tudod, Lelkecském, először arról az időről szeretnék mesélni, mikor összekerültünk.
Egész pici voltam még, nem lehetett bennem valami túl sok hely, valahogy mégis mind a ketten elfértünk kényelmesen. Ugye?
Te, hogy mit össze örültem, mikor kiderült, hogy én lehetek az Otthonod... Ahogy elkezdtük együtt tolni a bringát, rögtön tudtam, hogy Veled a legjobb lenni a világon, hogy nincs is más kívánságom, mint körbevenni Téged, Otthont adni Neked, átélni együtt mindent, amit hoz az élet, és Veled maradni, amíg csak lehet.
De jó is volt...
Akkor még nagyon szerettél ám bennem lenni...
Főleg csak játszottunk, meg kértünk magunknak mindenfélét, amire szükségünk volt és örültünk a többieknek nagyon.

A hézag akkor kezdődött, mikor elkezdtek szivárogni rólunk a pletykák, Te meg valahogy elhitted őket.
Talán még emlékszel, olyasmik, hogy rosszul viselkedünk, hisztizünk, nem tudjuk elég jól, meg ilyenek.
Azt is mondták, hogy nem szabad félned, hogy az valami rossz, ha én néha fájok meg beteg vagyok.
Elmagyarázták, hogy jogosan kapunk ki, mikor szidnak vagy másképp bántanak minket.

Aztán egyre nagyobb lettem, és eljött az idő, hogy azt mondták ránk: kamasz.
Na, akkoriban kezdtem érezni, hogy valami nagyon megváltozik köztünk.
Úgy vettem észre, mintha egyre több hibát találnál rajtam, én meg teljesen összezavarodtam.

Éreztem, hogy már nem mindenem tetszik Neked, hogy néha szívesen kicserélnél rajtam ezt-azt szebbre-jobbra..
De a legnehezebb mindig az volt, hogy hiába mentem Veled mindenhova, akárhogy iparkodtam teljesíteni a kívánságaidat, már csak nagyon ritkán tudtam olyan közel kerülni Hozzád, mint az elején, mikor belém költöztél.
Pedig azóta minden nap várlak. De jó volna úgy együtt lenni újra...

Csak ide belém bújnál megint, én meg duruzsolnék Neked egy kicsit, és fogadjunk, hogy egyből nem is vennéd annyira komolyan azt a sok susmutolást, amiről elhitted, hogy Rólunk szól.
Csak szép lassan belém ereszkednél, elmerülnél bennem, és végre megint találkoznánk ott, ahol nincsen jó meg rossz, szép vagy csúnya, csak a mindent megmutató áradás van, ahol a világért se cserélnénk el egymást.

Szeretettel várunk ÖnMunka Alapcsomagjainkon, ha szeretnéd megszeretgetni Testecskédet-Lelkecskédet. Megtisztelsz minket, ha velünk tartasz ezen az úton.

Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomag
2014. március 22-23. Jelentkezési határidő: február 24.

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. március 29-30. Jelentkezési határidő: február 28.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése