„A beragadt elme - kínzás általi halál. A megkérdőjelezetlen elme, mely elhiszi, amit gondol, zsákutcákban él – frusztrált, reménytelen, örökösen csak a kivezető utat keresi, és folyton csak újabb zsákutcákban találja magát. A megkérdőjelezetlen elmének ez az életstílusa, nem tud máshogy élni. Beleragadt az ősrégi történetekbe, mintha egy dinoszaurusz még mindig ugyanazt a füvet rágicsálná időtlen idők óta.” (Byron Katie)
A gondolatok érdekes dolgok, és nagy-nagy kavarodás van róluk a fejünkben. Már többször írtam erről a témakörről (pl. Gondolat Rasszizmus, vagy Miért borul meg a pozitív gondolkodás?), és most még egyszer átfutok a legfontosabb pontokon Byron Katie tanításai alapján; sosem lehet tudni, ki-mikor-melyik bejegyzésben bukkan rá olyan információra, ami helyre teszi a fejében a gondolataival kapcsolatos gondolatokat. Kérlek, teszteld le magadnak ezeket az állításokat, főleg, ha valamelyikkel kapcsolatosan nagy ellenállást érzel.
1. A gondolat csak úgy van. A gondolat azért van, hogy jöjjön és áthaladjon, nem pedig azért, hogy maradjon.
2. Vagyis a gondolattal semmi probléma nincsen, a problémánk akkor kezdődik, amikor elhisszük a gondolatainkat.
3. A gondolatot nem Te csinálod, épp ezért nem vagy felelős érte, hogy milyen gondolat merül fel benned. Amíg úgynevezett „negatív” gondolatok jönnek, addig nem az a feladatod, hogy haragudj magadra és pozitívvá változtasd – ezzel pont fenntartod az állapotot, és a gondolat újra jönni fog.
4. Egészen addig jön a gondolat, amíg elhiszed, és meg nem vizsgálod, egyáltalán igaz-e.
5. Elengedni nem vagy képes egy gondolatot, maximum úgy gondolod, hogy téged ez már nem érdekel, nem érint, besöpröd a szőnyeg alá, aztán krízishelyzetben hopp, megint csak ott van.
6. A gondolatot vagy elhiszed, vagy megkérdőjelezed/megvizsgálod az Önvizsgálat/Munka segítségével. Ennek a folyamatnak az eredményeként a gondolat fog elhagyni téged, mert már nincs, miért jöjjön. És ha jön is, akkor sem fogod többé elhinni, max egy jót mosolyogsz rajta, és szórakoztatónak találod, nem pedig véresen komolynak.
7. A gondolat nem személyes, hanem az ún. kollektív közösünkből származik. Te maximum egy ún. generációs gondolatcsomagot tudtál magadévá tenni, de ebben is rengeteg közös vonás van. Katie körbeutazta a Földet, és felfedezte, hogy az emberek mindenhol ugyanazoktól a hiedelmektől szenvednek.
8. Nincsenek új gondolatok, mindig ugyanazokat recikláljuk. Generációról-generációra örökítjük tovább ugyanazokat a csomagokat, és eddig eszünkbe sem jutott, hogy meg is lehet őket kérdőjelezni.
9. És értelemszerűen neked sincsenek új gondolataid, mióta elhitted őket, azóta keringenek az elmédben. Azt viszont megteheted, hogy a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével megkérdőjelezed őket, és aztán kitisztulnak az „alvilágodból”.
„Ha egyszer elhitted, akkor képes vagy visszacsinálni is.” (Byron Katie)
Azt javaslom Neked ÖnMunka gyanánt, hogy csak egyetlen napig figyeld magadat: milyen gondolatok merülnek fel benned. Ajánlom, hogy egy pici füzetbe írd is fel ezeket a gondolatokat, és figyeld, hogy melyik milyen hatással van rád, az életedre, a viselkedésedre, a kedvedre. Ez az első lépése önmagad megismerésének, ha kíváncsi vagy magadra, próbáld ki. És aztán, ha úgy gondolod, nem feltétlenül szeretnéd tovább cingölni magaddal ezeket a hiedelmeket, akkor vesd őket alá a Négy kérdésnek és a Megfordításoknak. Sok sikert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése