Értéktelen Vagyok – Igaz Ez?

A péntek esti ÖnMunka csoportfoglalkozáson került terítékre ez az univerzális hiedelem. Mindenkinek ajánlom alapos megvizsgálásra, hiszen rengetegen élünk úgy, hogy folyamatosan a külvilág értékrendjének próbálunk megfelelni, közben pedig saját, valódi értékeinkhez közünk sincsen. A stressz, amit ez az állandó megfelelési kényszer okoz, hatalmas. A nyugalom és a kreativitás, amit e nélkül a hiedelem nélkül megélhetünk, leírhatatlan.  Kedvcsinálónak egy levélke az egyik pénteki csoporttagtól, utána pedig a Munka levezetése. Csináljátok és értékesedjetek!

Szia Andi!

Képzeld, tök jól vagyok! Bár igaz, hogy fizikailag teljesen tropa, mert a baleset után folytattam az intenzív táncfelkészülést és most már beszélni is alig van erőm. Viszont ezzel együtt valami jó kis nyugalom van bennem mióta az értékes/éréktelen témát körbejártuk az esti csoporton.

Nem vagyok motivált azért tenni dolgokat, hogy kedveljenek, vagy értékesnek tartsanak (vagy legalább is sokkal kevesebbszer). Nagy szabadság ez, sok „munkát” - mármint energiamunkát, amit abba fektettem, hogy elérjem, hogy értékeljenek - spórol meg. Olyan, mintha idáig kívül éltem volna, most meg a belül lennék. Vagy valami hasonló. Mintha idáig másokban lettem volna, most meg jobban magamban. És ez izgi, mert ez nagyon új.:)

Talán kicsit most átestem a ló másik oldalára, mert semmit nem akarok megváltoztatni „jobbá” tenni. :) (Például egy foltot kiszedni a fellépő ruhámból, pedig azért azt kéne…)

A lányok a táncban ezerrel készülnek, hogy még csinosabbak stb. legyenek, én meg nagyon élvezem, hogy nincs már bennem ez a görcs, hogy tökéletes legyek. Persze azért megteszem a magam dolgát a csinosságban meg a táncban, de kicsit más hozzáállással. Sőt, az se zavar, hogy kicsit nagy a hasam a szoknyában. :) Nagyon jó ilyennek lenni. Van valami erő ebben a nyugalomban. Kíváncsian várom a fellépéssel járó izgalmi stresszt, mennyire marad meg ez a nyugalom. Puszi, Viki

Vizsgáljuk meg ezt a hiedelmet a Négy kérdéssel és Megfordításokkal: „Értéktelen vagyok.”

1. Igaz az, hogy értéktelen vagyok? Igen/Nem. (Nem tudom.)

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy értéktelen vagyok? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy értéktelen vagyok?

- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem?

- Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz? Miket gondolok magamról?

- Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben?

- Hogyan viszonyulok másokhoz, hogyan viselkedem velük, miket gondolok róluk?

- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot?

- Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot?

- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy értéktelen vagyok?

- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

- Mikor, hány éves koromban jutott először eszembe, hogy értéktelen vagyok?

4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy értéktelen vagyok? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg a fejedben ez a gondolat? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal? Hogyan beszélsz, hogyan zajlik az életed? Milyen értékeidre leszel figyelmes ebben a csendben?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „Értéktelen vagyok.”

+ Értékes vagyok.

Keress három konkrét példát arra, hogy hogyan vagy Te értékes. Lehet hagyományos értelemben vett értékeket is keresni, de főként olyanokat fedezz fel magaddal kapcsolatban, amikért igazából semmit nem teszel, nem tettél, hanem teljesen természetesen áradnak belőled. Ezekkel az értékeiddel járulsz hozzá Te a nagy közöshöz. Nem a diplomáddal, meg a nyelvtudásoddal, vagy épp a legcsodásabb testtel (ezek is tökéletesen rendben vannak), hanem a kedvességeddel, a türelmeddel, a mosolyoddal, a lényed ragyogásával - amikor engeded ragyogni -, a másokhoz való odafordulással, önmagad szeretetével, a nyitottsággal, valamilyen szakértelmeddel, stb. Keresd meg a saját értékességedet, kérlek, és engedd, hogy ezek élődjenek meg rajtad keresztül. Add oda az értékedet saját magadnak és másoknak, és csak nézd meg, mi történik az életeddel!

+ A magammal kapcsolatos gondolataim értéktelenek.

Mindig csak a gondolat elhívése eredményezi azt, hogy bárminek gondolom magam. Hogyan lehetnék én bármilyen is, ha nem hiszem el, hogy olyan vagyok? Hogyan lehetnék értéktelen, ha azt sem tudom, milyen az az értéktelen? Olyan vagyok, amilyen éppen vagyok, ezt csakis gondolatokkal lehet bármilyennek is értelmezni és ítélni, de a gondolat sosem a valóság. Én egy valóság vagyok, a gondolattal pedig egy valótlanságot csinálok magamból, és megpróbálom magamat egy szűk kategóriába belegyömöszölni. Mert én aztán tudom, hogy ilyen meg olyan vagyok. És ezért jól utálom is magam, és jól meg is akarom változtatni.

MINDEN VAGY/VOLTÁL/LESZEL. Bármikor tudsz példákat találni arra, amikor kedves voltál, és arra is, amikor mondjuk bunkó. Vagy épp lusta, illetve szorgalmas. Tán okos, vagy épp buta. Nincs jelentősége. Ezek mind kitalált kategóriák, és mint ilyenek – értéktelen gondolatok. A gondolatnak addig van értéke, amíg meg nem vizsgálod, hogy igaz-e, utána pedig csak úgy van. A magadról, másokról, illetve a világról gondoltakat szép lassan mind-mind el fogod hagyni – semmilyen értékkel nem fognak bírni számodra. Utána pedig marad a kondicionálatlan valóság. Amiben valami sokkal intelligensebb szinten működsz, illetve vagy működtetve. Nem kondicionált gondolkodással, hanem a minden pillanatban rendelkezésedre álló intelligenciával.

(Figyelmedbe ajánlom a Valami Sokkal Intelligensebb című bejegyzést a témában: http://onmunka.blogspot.com/2011/02/valami-sokkal-intelligensebb-meg-mindig.html)

Vannak a Megfordítások ugyanannyira igazak vagy tán igazabbak, mint az eredeti állítás? Most akkor értékes vagy, vagy értéktelen?

„Minden egyenlő. Nincsen ez a személy vagy az a személy. Csak Egy van. És ez az utolsó történet. Nem számít, mennyire próbálkozol leszakadni róla; ez nem lehetséges. A gondolat, amit épp lehiszel, a kapcsolat megszakítására tett kísérlet. De ez csupán kísérlet. Megvalósítani nem lehet. Ezért is jár olyan kellemetlen érzéssel. Ez az „én”-ként való azonosulásra tett kísérlet. Ez pedig teljes munkaidős állás, egész addig, amíg már nem az.” (Byron Katie)

Kijelölődött a következő időpont ÖnMunka Alaptanfolyamra. Érdemes minél hamarabb jelentkezned, ha szeretnél jönni, mert összesen 5-6 emberrel tudok egyszerre dolgozni.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos exkluzív minicsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján – 2011. április 16-17. Budapest

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html