2011. március 9., szerda

Milyen Hangja Van a Szorongásnak? + Megfordítások


Múlt héten foglalkoztam részletesen a rossz érzések megvizsgálásával. Ha van kedved, frissítsd fel az olvasottakat, ha esetleg nem olvastad volna a bejegyzéseket, akkor mindenképp olvasd el őket, így sokkal mélyebb megértésed lesz a mai történetről.
Mihez Kezdjek a Rossz Érzésekkel 1.  
Mihez Kezdjek a Rossz Érzésekkel 2.  

Szia Andi!
Elolvastam a mai blogot, megfogadtam a tanácsodat, és beszélgettem egyet a szorongással. Íme:

"Állandóan megijedsz tőlem, pedig sokszor csak tesztellek, elhiszel-e. Az életed része vagyok, holott semmi szükséged nincs rám. Folyton attól félsz, hogy ha jól érzed magad, utána biztosan valami borzasztó fog történni. Remek alany vagy, mert alig van önbizalmad. Mindig másokra akarsz támaszkodni, kibúvókat és magyarázatokat keresel, mindig mindent tudni akarsz. Más emberek mutatnak meg engem neked, de te nem magadat látod meg, hanem egy vészterhes jövő rémképét. Minden veled kapcsolatban lévő emberre ugyanazt vetíted: annak félelmét, hogy nem szeretnek, nem vagy elég jó nekik, kirúgnak, ellesett párbeszédekben a félnivalót keresed a magad számára. Folyamatosan bennem élsz, állandóan engem keresel, attól félsz, hogy nélkülem nem lenne teljes az életed. Az életed részévé váltam. A szüleid és a párod jó eszközök arra, hogy ne a valóságot vedd észre, hanem folyamatosan fenntarts engem a gondolataidban. A szüleidtől régen függtél, a párodtól meg most.
Mit utálok a legjobban? Azt, hogy folyton fenntartasz engem, folyton elfoglalsz valamivel.
Miért jelentem meg éppen most? Mert emlékeztetni akarlak, mint már annyiszor, hogy a segítségedre lehetek, ha észreveszed és tudatosítod magadban a jelenlétemet. Mindkettőnknek jobb lenne, ha hagynál végre elmenni.
Mit üzenek? Megöllek, ha nem hagysz fel velem.
Milyen ajándékot hozok a számodra? Vedd észre, hogy a szabadságodat hozom, nem a rabságodat. Vedd le a szemellenzőt, nézz körül és lásd meg végre, ki vagy valójában."
Hát ennyi. Puszi: Attila

Lehet, hogy a Te érzéseid teljesen más történetet mesélnek majd neked, vagy tán épp nagyon hasonlót. Attiláé ne befolyásoljon, engedd bele magad teljes nyitottsággal és kíváncsisággal a folyamatba. Attila a gyakorlat elvégzése után elmesélte, hogy szinte módosult tudatállapotba került a „beszélgetés” közben, fogalma sincsen, honnan jöttek a szavak, és mondatok, nem tudta, mit is ír éppen, és mi annak a jelentése. Ő alaposan kihallgatta a szorongását, és hatalmas megkönnyebbülés volt utána a „jutalma”.
Miután elbeszélgetsz a szorongásoddal, haragoddal, depresszióddal, vagy bármilyen más érzéseddel, és leírod a „hallottakat”, érdemes nekiállni a talált hiedelmek megvizsgálásának a Munkával. A fenti levél esetén a következőket ajánlom megkérdőjelezni a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. Segítség gyanánt összegyűjtöm Nektek a Megfordításokat is, mivel itt szoktatok legtöbben elakadni. Aztán mindegyik Megfordításra 3 példa, bármilyen kicsike is, illetve megnézni, őszintén, van-e annyira igaz a megfordítás, mint az eredeti.
MINDEN EMBER KÖRÜLÖTTED, MINDEN ESEMÉNY A TE GONDOLATAID, A TE FEJEDBEN ZAJLÓ TÖRTÉNETEK KITÜKRÖZŐDÉSE. Azt fogod gondolni róla, amit magadról is gondolsz. A hiedelmeiddel szűröd meg a Valóságot, torzítod az érzékelésedet. Ha megvizsgálod a hiedelmeidet, nem az emberek és az események lesznek mások, hanem Te fogod őket valóságosnak megélni, a tisztaságukban érzékelni, úgy, ahogy éppen vannak.

Tehát, először a Négy kérdésen tessék átvinni a hiedelmeket (melyek, mint általában, teljesen univerzálisak – esetleg alakítsd a saját életedhez őket, ha szükséges), utána jöhetnek a Megfordítások. A Négy kérdés pedig:
1. Igaz az, hogy …?
2. Teljesen, száz százalékig biztos lehet benne, hogy igaz az, hogy …?
3. Mi zajlik bennem, hogyan reagálok, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy …? (Hogyan bánok a másik emberrel, hogyan bánok magammal, hogyan érzem magam, kinek a dolgával foglalkozom, mikor jutott először eszembe, mivel vigasztalom magam?)
4. Ki lennék a gondolat nélkül? Milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni, hogy …?

1. Ha jól érzem magam, valami borzasztó fog történni.
+ Ha jól érzem magam, semmi borzasztó nem fog történni.
+ Ha jól érzem magam, valami csodálatos fog történni.
+ Ha rosszul érzem magam, valami borzasztó fog történni.
+ Ha rosszul érzem magam, valami csodás fog történni.

2. Valami borzasztó fog történni.
+ Valami csodálatos fog történni.

3. Nincs önbizalmam.
+ Van önbizalmam.
+ A gondolataimnak nincs önbizalma.

4. Nem szeretnek az emberek.
+ Szeretnek az emberek.
+ Én nem szeretem az embereket.
+ Én nem szeretem magamat.

5. Nem vagyok elég jó.
+ Elég jó vagyok.
+ Nem vagyok elég rossz.
+ A magammal kapcsolatos gondolataim nem elég jók.

6. Függtem a szüleimtől.
+ Nem függtem a szüleimtől.
+ A szüleim függtek tőlem.
+ Függtem saját magamtól.

7. Függök a páromtól.
+ Nem függök a páromtól.
+ A párom függ tőlem.
+ Én függök saját magamtól.

8. Folyton félnem kell valamitől.
+ Nem kell folyton félnem valamitől.
+ Folyton valami pozitívat kell várnom.

9. Mindent tudnom kell.
+ Nem kell mindent tudnom.
+ Semmit sem kell tudnom.

Az önvizsgálat révén az összezavarodott elme megtanulja „visszacsinálni” zavart okozó gondolatait. Nem csak azt lesz képes felismerni, hogy egy bizonyos gondolat nem igaz, hanem azt is, hogy milyen hatása van a gondolathoz való ragaszkodásnak. Megtanulja, milyen árat fizet düh, szomorúság vagy neheztelés formájában, amikor elhiszi azt a gondolatot, illetve megízleli a szabadságot, mely a gondolat „elhívése” nélkül válik hozzáférhetővé. Emellett pedig rájön, hogy a gondolat ellentétei is épp oly igazak lehetnek. Végül pedig eljut odáig, hogy felismeri, a valóság mind elme, és hogy a világ a szerint változik, ahogy az érzékelés változik. Félelemmentes, nyitott elmével találkozni a Mesterrel egyet jelent annak a világnak az elveszítésével, amilyennek eddig azt vélted. Visszacsinálsz, kitörölsz magadból egy kegyetlen, pusztító világot, ahol a szív vágyait sosem lehet elérni.” (Byron Katie)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése