A Pozitív Gondolkodás Árnyoldalai

A mai cikket ugyanaz a szerző (Anando) jegyzi, akitől a múlt heti Miért nem működik a vonzás törvénye címűt fordítottam. (Ha nem olvastad volna, fontos: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/miert-is-nem-mukodik-vonzas-torvenye.html)

További nagyon érdekes részleteket tudhatunk meg ebből a cikkből, miért is nem működik, illetve miért is érdemes csínján bánni a pozitív gondolkodással. A saját szavaimmal megfogalmazva: Miért is próbálkoznál a pozitív gondolkodással, ha semmire nem mész vele? Sőt, még mélyebbre nyomod magadban a kakit. Kedvenc hasonlatom még, hogy a pozitív gondolkodás olyan, mintha tejszínhabot nyomnál az életed folyamán felhalmozott kakikupacod tetejére, fincsi. Byron Katie Munka-módszerével kilapátolhatod a kakit, a tejszínhabra pedig már egyáltalán nem lesz szükséged.

Nézzük a cikket:

„A pozitív gondolkodás technikája nem fog lényegileg átformálni téged. Főként arról szól ugyanis, hogy „segítségével” elnyomod a személyiséged negatív aspektusait. Ez egy választáson alapuló módszer, ami nem lehet hasznára a tudatosságnak, sőt pontosan a tudatosság ellen hat. Mert a tudatosság mindig választásmentes.

A pozitív gondolkodás mindössze azt eredményezi, hogy a negatívumokat letunkolod a tudatalattiba, a tudatos elmét pedig pozitív gondolatokkal kondícionálod. A probléma az, hogy a tudatalatti sokkal erősebb, mint a tudatos elme. Lehet, hogy nem a régi formáiban fog felbukkanni az életedben, és biztos lehetsz benne, hogy új kifejezési módokat fog találni magának.

Ezért aztán a pozitív gondolkodás egy igen szegényes módszer, mely nélkülöz minden mélyebb megértést, és csak további téves elképzeléseket ültet el beléd saját magadról.

Az alapfilozófia az, hogy ha negatívan gondolkozol, akkor negatív dolgok fognak veled történni; ha azonban pozitívan gondolkodsz, akkor pozitívak. Amerikában nagyon népszerű ez a fajta irodalom és gondolkodásmód. A világ más tájain nem is tudott ennyire gyökeret verni – hisz oly gyerekes az egész. (Megj. Azért nálunk is rendesen elterjedt. Andi)

A „Gondolkodj gazdag módra és gazdagodj meg” szlogen egyszerűen hülyeség. Emellett pedig még ártalmas és veszélyes is. Az elmédben tárolt negatív hiedelmeket el kell engedni, nem pedig pozitív megerősítésekkel elnyomni. Olyan tudatosságot kell teremtened magadban, mely se nem pozitív, se nem negatív. Ez a tiszta tudat tulajdonsága. És ebben a tiszta tudati térben a legtermészetesebb és legboldogságosabb élet lesz a tiéd.

Amikor elnyomsz magadban egy negatív gondolatot, mert fájdalmat okoz fizikai szinten, akkor saját magadat csapod be. Például, ha valakire haragszol, de elnyomod a haragodat, és azon vagy, hogy ezt az energiát valami pozitívvá alakítsd – mondjuk szeretetteljes és könyörületes legyél vele, akkor még mélyebbre ásod magadat a trutyiban. Hisz, most már egy jó mélyre tuszkolt harag tombol benned; te mindössze a felszínét festetted más színűre. A felszínen mosolyoghatsz ugyan, a mosolyod azonban csak a szádra fog korlátozódni. Mindössze ajak-gyakorlatozást fogsz végezni, nem fog kapcsolódni hozzád, a szívedhez, a valódi lényedhez. A mosolyod és a szíved közé saját magad tettél be egy hatalmas kőtömböt – az éppen elnyomott negatív érzést.

És nem csupán egyetlen érzésről van szó; az életben negatív érzések tömkelege tör rád folyamatosan. Nem kedvelsz valakit, nem tetszenek bizonyos dolgok, nem vagy elégedett önmagaddal, vagy nincs ínyedre a helyzet, melyben épp találod magad. Mindez a szemét folymatosan halmozódik a tudatalattidban, a felszínen pedig megszületik a hipokrata, a megjátszás nagymestere, aki azt mondja: „Én mindenkit szeretek; a boldogság kulcsa a szeretet.” Kívülről szemlélve azonban semmi boldogságot nem látsz az illető életében. Hisz belül a poklok poklát tartja fent magában.

Az ilyen ember képes másokat átverni, és ha elég hosszú ideig gyakorolja mindezt, akkor saját magát is jól át fogja verni. Mindez azonban semmilyen változást nem hoz létre benne. Ez az élet elpocsékolása – ami pedig ennél jóval értékesebb, hiszen sosem fogod tudni újra élni.

A pozitív gondolkodás egyszerűen a megjátszás filozófiája – asszem, ez a kifejezés nagyon találó rá. Amikor épp sírhatnékod van, akkor danolászásra tanít. Valószínűleg képes vagy visszatartani a sírást, de ezek a megerőszakolt könnycseppek majd valamikor máshol ki fognak csordulni. Az elfojtásnak is vannak korlátai. A dal pedig, amit így énekeltél teljességgel jelentés nélküli; nem érezted át, nem a szívedből született. Mindent csupán azért tettél, mert a filozófiád arra utasít, hogy mindig a pozitívat válaszd.

Én teljességgel a pozitív gondolkodás ellen vagyok. Hatalmas meglepetésben lenne részed, ha megtapasztalnád a választás nélküli tudatosságot, melyben az életed valami olyasminek a kifejeződésévé válna, mely se nem pozitív, se nem negatív, hanem mindkettőnél „magasabb” szintű. Egzisztenciális, létezés szintű.” ( A Munka pedig elkerülhetetlenül ide visz el téged. – Andrea)

(szerző: Anando)

Ha szeretnéd Byron Katie Munka-Módszerét minicsoportban, hatékonyan, gyorsan, segítő légkörben elsajátítani, akkor szeretettel várlak a legközelebbi budapesti Alaptanfolyamon, május 14-15-én.  

Részletek itt:  http://kincsamivan.hu/programok.html

Alvilági Történetek

A tegnapi Miért-es bejegyzésben ígértem (javaslom a felfrissítését), hogy leírok egy hatékonyabb eljárást a problémáid „megértésére”, feldolgozására. Hiszen azzal nem sokra mész, ha mondjuk, amikor elveszíted az állásodat, mindenféle módokon nekiállsz, hogy kikutasd ennek a kisezer lehetséges okát. Hiába magyarázod úgy az eseményt, hogy „Nem nekem való volt,” „Biztos valami sokkal jobb vár rám,” „Ezzel üzen nekem az Univerzum,” „Szemét volt a főnököm,” ez nem visz közelebb önmagadhoz – inkább távolabb.

Már többször említettem az „alvilág” fogalmát és fontosságát A Munkában. Katie „underworld”-nek nevezi: ezek azok a főként tudattalan hiedelmeink, melyek az identitásunkat alkotják, és mindannyiunknál megtalálhatók kisebb-nagyobb eltéréssel. Ezeket örököljük és örökítjük tovább. A problémánk pedig legtöbbször nem az, ami tünetként megjelenik az életünkben, hanem az ezt fenntartó, alatta fekvő hiedelmeink, amiket az adott „probléma”, helyzet aktivizál bennünk. Pontosabban az ezekkel a hiedelmekkel kapcsolatos érzéseink aktivizálódnak, azért is érezzük magunkat piszkosul. Vagyis, hogy az eredeti példámnál maradjak, tegyük fel, hogy épp nincsen munkád. Azt sosem leszel képes kitalálni, hogy miért nincsen. Csak. Mert. Azzal érdemes foglakoznod, amit ez a helyzet jelent számodra, mégpedig a következő módon.

Vegyél elő egy darab papírt – nem győzöm hangsúlyozni újra meg újra, mennyire fontos, hogy leírd a gondolataidat. Enélkül nem tudod megvizsgálni őket. A leírás az egésznek az alapja, az elméd lelassul, egy témára összpontosul, mélyen magába enged. Kérlek, hogy szép lassan, csukott szemmel végezd az alvilágod feltérképezését, adj elég időt magadnak. Szóval a papírra írd fel a problémádat, majd a következőképpen folytasd:

„Nincsen munkám, és ez azt jelenti, hogy…” (mondok egy pár lehetőséget, Te keresd meg a sajátjaidat)

• Senkinek sincs rám szüksége.
• Értéktelen vagyok.
• Haszontalan vagyok.
• Nem élhetek boldogan.
• Nem tudok mit kezdeni magammal.
• Nem tudom kifizetni a számláimat.
• Nélkülöznöm kell.
• Elvesztegetem az életemet.

Ezek a hiedelmek már az előtt megvoltak benned, hogy elveszítetted volna az állásodat, és most ez a helyzet szembesít velük. A munkád elveszítése nélkül most nem láthatnál rájuk, és hamarosan életed más területén jelennének meg, aktivizálódnának. Vagyis életed bármely problémájára rávetítheted őket. Nézzük meg, például, mit találsz annak a problémának az alvilágában, ha nem munkád, hanem párod nincsen:

„Nincsen párom, és ez azt jelenti, hogy…” (keresd a sajátjaidat)

• Értéktelen vagyok.
• Valami baj van velem.
• Engem nem lehet szeretni.
• Nem vagyok elég jó.
• Csúnya/kövér/szerencsétlen, stb. vagyok.
• Nem lehetek boldog.
• Nincs értelme az életemnek.
• Nekem még ennyi sem jár. 

Az, hogy éppen nincs párod, csak egy tény. Önmagában semmit nem jelent, csak a hiedelmeid alapján értelmezed. Az összes alatta levő alvilágod elkezd fájni, ettől persze még szerencsétlenebbnek, elveszettebbnek érzed magadat. GONDOLAT -->> ÉRZÉS. Először el kell hinned egy gondolatod, csak utána tudod magad bárhogy is érezni. Nem pedig fordítva. Erről már számos bejegyzésben írtam, ha van kedved, olvasd el őket újra. (Lásd: Tegyük Rendbe Ezeket a Fránya Rossz Érzéseket.)

Azt pedig, hogy a gyűjtögetési fázis után mihez kezdjél magaddal, mostanra már biztos tudod. Feltéve, hogy rendszeresen olvasod a blogot, és végzed a Munkát. Ha még mindig nem láttál volna neki, akkor segítségként holnap a fent összegyűjtött hiedelmek valamelyikét fogom vizsgálat alá venni a Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal.

Mondd, Te Mit Választanál? - A Döntéshozatalról 2.

„Az Önvizsgálat másik oldalán hihetetlen Élet vár Rád.” (Byron Katie)

Ha alaposan megvizsgáltad az első részben a saját döntéshozataloddal kapcsolatosan elhitt hiedelmeidet, akkor a következőképpen folytasd a folyamatot: Egy papírra írd fel a konkrét döntési helyzetedet, pl. Elegem van a munkahelyemből, váltanom kéne. Ezután azt javaslom, hogy tölts ki a munkahelyeddel kapcsolatosan egy Ítéld meg az Embertársadat című munkalapot.

(Innen letöltheted http://kincsamivan.hu/doc/Itelkezz_az_Embertarsad_felett.pdf)

Most értelemszerűen nem egy másik embert, hanem a munkahelyedet ítéled meg, persze vedd bele az ott dolgozó kollágákat, főnököket is, ha problémád van velük. Kérlek, alaposan olvasd el az Ítélkezőlap utasításait és példáit, és szánd rá az időt a kitöltésére. Ez egyfajta meditatív gyakorlat, amikor esélyt adsz magadnak, hogy minden kijöjjön belőled, amivel problémád van. Ha nem tudsz róla, nem is tudsz változtatni rajta! FONTOS!!! Írd le a gondolataidat, ne fejben csináld!!!

Segítek az első ponttal, hogy lásd, miként érdemes csinálni:

1. Elegem van a munkahelyemből, mert… nem becsülnek meg, állandóan túlórázásra kényszerítenek, kihasználnak, nem akarnak előléptetni, nem szeretnek a kollégáim, a kollégáim barátságtalanok, a főnököm nem jól kommunikál, stb.

A 2-3-4. pont mind arról szólnak, hogy-mit szeretnél másképp látni. Értelemszerűen töltsd ki.

Az 5. pont egy felsorolás-szerű jellemzés.

A 6. pontban pedig azt fogalmazd meg, hogy mit nem szeretnél soha többet megélni a munkahelyeden.

Most pedig válaszd ki az összegyűjtött „nyersanyagból” azokat az állításokat, melyeknek a legnagyobb érzelmi töltetük van, és egyenként vesd őket alá a Négy Kérdésnek és a Megfordításoknak. (Ehhez rengeteg segítséget találsz a honlapomon, a Hogyan végezd Egyedül menüpontban: http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html)

A Munkát mindig egyszerre egy hiedelmen, állításon tudod csak elvégezni, vagyis egy ilyen Ítélkezőlapon akár 20-25 megvizsgálandó gondolat is van. Az 1. pont-beli felsorolásomból például megvizsgálandó:

„Nem becsülnek meg.” „Kihasználnak.” „Nem szeretnek a kollégáim.” „Nem akarnak előléptetni.” „A kollégáim barátságtalanok.” „Állandóan túlórázásra kényszerítenek.” „A főnököm nem jól kommunikál.”

És így tovább a többi pontban összegyűjtött hitekkel. Ez nyilván egy hosszabb folyamat, csak rajtad múlik, mennyi idő alatt viszed végig a vizsgálatokat. Ha jobban megnézed ezt a listát, némelyik gondolatnak semmi köze a munkahelyedhez, csak most épp erre van vetítve. Pl. ha azt élem meg, hogy nem becsülnek meg, vagy nem szeretnek, akkor ez nem most fordul elő velem először, ezt „hurcolom” magammal a hátizsákomban mióta az eszemet tudom. Csak most végre teljesen tudatos szintre jött az ún. „alvilágomból”, a tudatalattimból.

Ha végigvizsgáltad az Ítélkezőlap állításait, akkor már hatalmas felszabadulást élhetsz meg. Ráadásul, nem csak a munkahelyeddel kapcsolatosan fogod teljesen másképp látni a dolgokat, hanem az életed összes többi területén is. Ha, mondjuk alaposan megvizsgáltad azt a hiedelmedet, hogy nem becsülnek meg, akkor soha többet nem fogod tudni elhinni senkiről, hogy nem becsül téged meg. Ez az egész folyamat annyira izgalmas, és olyan gyorsan van eredménye, ha valóban őszintén és mélyen csinálod, hogy csak azt tudom Neked kívánni, vágj bele!!!

Van egy jó hírem, itt még nem végeztél, ha alapos Munkát szeretnél végezni. Kérlek, még listázd össze a megmaradt félelmeidet a következő módon (bár eddigre már sokkal kevesebben lesznek):

A) Ha itt maradok a munkahelyemen, akkor… (sosem fognak megbecsülni, sosem fognak előléptetni, a helyzet egyre rosszabb lesz, fizetésemelést sem fogok kapni, teljesen be fogok szűkülni, stb.)

B) Ha elmegyek erről a munkahelyről, akkor… (lehet, hogy még rosszabb lesz, nem fogok másik állást találni, nem fogok tudni miből megélni, újra bizonyítanom kell majd, még többet kell majd dolgoznom, stb.)

Szóval, semmi más dolgod nincsen, mint végigvizsgálni ezeket a félelmeket és hiteket is a Munka segítségével. Ez persze nem kicsi feladat, de maximum 1 hét alatt, szép módszeresen, az összes állításodat megvizsgálhatod. Csinálhatod persze gyorsabban is, ha sietsz, akár egy hétvége alatt feldolgozhatod az összes hiedelmedet. (Ha még alaposabb szeretnél lenni, akkor még mélyebbre merülhetsz az alvilágodban, ennek módszerét az Önmunka Alaptanfolyamon tanulhatod meg.)

         Hogy mi is lesz az eredménye ennek az önvizsgálatnak? Az, hogy meglátod, semmi nem igaz abból, amit gondoltál. Megtapasztalod, hogyan generálod te saját magadnak az érzékelésedet a történésekről. Megéled a Megfordításokban, hogy a gondolataid ellentétei is ugyanolyan igazak, vagy akár még igazabbak, mint az eredeti félelmeid. Ennek következtében pedig tisztán fogod látni, mit is tegyél, sőt, lehetőségek nyílnak meg előtted. Más szemmel fogod nézni a kollégáidat, akár mész, akár maradsz. Becsülni fogod a munkádat, akármeddig maradsz még ott. És nem utolsó sorban, sokkal jobban fogod magadat is becsülni és szeretni, és sokkal nagyobb békében leszel. Ezen a munkahelyen vagy egy másikon.

ÖnMunka Alaptanfolyam: november 13. szombat, Budapest

Pénz, Munka, Üzlet Tematikus Tréning: november 14. vasárnap

AKCIÓ: HA AZ ALAPTANFOLYAMOT ÉS A PÉNZ, MUNKA, ÜZLET NAPOT EGYBEN VÉGZED EL, AKKOR A 2 NAP MOST 25.000Ft HELYETT ÖSSZESEN 19.900FT (Október 28-i jelentkezés és előlegfizetés esetén)

Ha az Alaptanfolyamra 3 embert hozol magaddal, Te INGYEN vehetsz részt!

Részletek: http://kincsamivan.hu/programok.html

A Gondolat-Rasszizmusról

A gondolatoknak, főleg az ún. negatív gondolatoknak, nincs túl jó hírneve. Rengeteg hiedelemrendszert megtanulhatunk arról, hogyan is űzzük ki őket a fejünkből, mondván pl. hogy a negatív gondolatnak negatív a rezgése, ezáltal majd negatív történéseket fogunk "bevonzani" az életünkbe. Ezért aztán ezerrel próbálkozunk "pozitív" gondolatokat gondolni, mert akkor majd pozitív történések vonzódnak be az életünkbe. Ez neveztem én el a gondolattal való trükközésnek, Kedves Barátnőm pedig gondolat-rasszizmusnak. Küzdünk, küzdünk, bírkózunk, bírkózunk azokkal a fránya gondolatokkal, hátha egyszer majd csak pozitív gondolatok lesznek a fejünkben.

Hát, ez az elképzelés igencsak a felszínt kaparássza. Ráadásul ellenséget gyárt a világ legtermészetesebb jelenségéből, a gondolatból. Sőt, saját magamat is utálom, ha még mindig negatív gondolatokat találok a fejemben, mintha én tenném őket oda. És akkor még erősebben próbálkozom, hogy kitelepítsem őket onnan. Ez iszonyú fárasztó, teljességgel félreértett "technika", ráadásul félelem-alapú. Átmenetileg tud eredényeket hozni, de amíg ott a mélyben a tudatalattinkban felhalmozott hiedelemrendszer, amiről fogalmunk sincs, addig nagyrészt hiábavaló. Erre szoktam azt mondani, hogy tejszínhabot fújunk a kakikupac tetejére (elnézést). Ismerek olyan embereket, akik annyira utálják a hétköznapi életüket, és az abban szereplő gondolatokat, hogy egy tetszetős illúzióvilágot építettek a fejükben, és oda szöknek el a "szörnyű valóság" elől. Én is évekig haragudtam magamra a negatív gondolataim miatt, amikor is már annyira belefáradtam a velük való küzdésbe, hogy rám talált Byron Katie Munka-Módszere. Nézzük, mit mond Katie a gondolatokról. (És a legközelebbi blogbejegyzés a pozitív megerősítésekről fog szólni, kicsit bővebben.)

Hogyan tekints megértéssel a gondolataidra? 

A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, sőt legtöbbször nem is vagyunk tudatában.

A legtöbben azonosulunk azzal a valakivel, akiről a gondolataink azt állítják, hogy „ez vagyok én”. Figyeld csak meg, hogyan is működik a lélegzésed! Észreveheted, hogy nem is te lélegzel – lélegeztetve vagy. A gondolkodással, a gondolatokkal ugyanez a helyzet. A gondolatok csak úgy megjelennek. Kilépnek a semmiből és visszamennek a semmibe, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.

Soha még senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik történeteket mesélnek róla, hogyan sikerült ez nekik. Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged.

A gondolatok olyanok, mint a szellő, mint a levelek a fákon, mint az esőcseppek hullása. Feltűnnek, megjelennek – és ha megvizsgáljuk őket, megbarátkozhatunk velük. Veszekednél egy esőcseppel? Egy esőcseppben nincs semmi személyes, és ugyanígy, nincs semmi személyes a gondolatokban sem. Ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod. Végül tán észre sem fogod venni. Ez az ereje annak, ha szereted, ami van.