„Be Kell Vonzanom a Boldog Családi Életet" – Igaz Ez?

A mai bejegyzést a legfrissebb Byron Katie hírlevélből fordítottam. Egy kétségbeesett nő segítségkérő levele, és Katie spirituális maszlagot eloszlató válasza. Szeretem a spirituális maszlag eloszlatást. Te hol dagonyázol még benne?

Drága Katie,

Nagyon szeretem a Munkát, és nagyon szeretlek Téged. Sok témában végeztem már el sikeresen az önvizsgálatot, most viszont elakadtam, és nem tudom, merre tovább. Egyedülálló, hamarosan 43 éves nő vagyok. Szeretnék családot. Szeretnék saját gyereket és párt. Az aggaszt a legjobban, hogy a korom miatt már lecsúszom a gyerekvállalásról. Próbálom megMunkázni ezt a témát, mégsem megy. Kérlek, segíts!

Például, amikor azt a gondolatot vizsgálom, hogy „Gyereket akarok”, a „Nem akarok gyereket” című megfordítás nem hoz semmilyen megkönnyebbülést.

Alaposan megkérdőjelezted ezt a gondolatot, Kedvesem? Például, belemerültél-e jó mélyen a második kérdésbe, hogy megláthasd, tényleg biztosan tudhatod-e azt, hogy te gyereket akarsz? És a harmadik kérdésre kapott válaszaidat mind megkerested? Amikor azt hiszed, hogy gyereket akarsz, miközben nincs gyereked, az óriási feszültséget eredményez. Legyél alapos. Kövesd végig az okokat és a következményeiket. Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, amikor azt hiszed, hogy gyereket akarsz, s közben nincs gyereked? A negyedik kérdésre is fordíts elég időt, és engedd bele magad. Ki lennél, ha soha többé nem tudnád ezt a gondolatot gondolni? Találtál 3 valódi, konkrét példát az életedből, miként igaz az a megfordítás, hogy „Nem akarok gyereket”? Teljesen nyilvánvaló, hogy nem akarsz, hiszen nincs gyereked. Keress erre példákat! Nekem van egy. Nyilvánvaló, hogy nem akarsz gyereket, mert még nem fogadtál örökbe. Találsz még három példát?

Aggódom, hogy ha most ezt nem tudom rendesen megcsinálni, akkor emiatt nem lesz gyerekem.

„Nem jól csinálom ezt” – egy újabb fincsi megkérdőjelezendő gondolat. Meg az is, hogy „Végül nem lesz majd gyerekem.” Ennek az egésznek nem az a lényege, hogy lesz-e gyereked vagy sem; a lényeg a te szabadságod. Utána pedig már boldog leszel, akár gyerekkel, akár nélküle. Hát nem emiatt akarnak az emberek gyereket? Ahogy gyakran mondogatom: hagyd ki a közbünső lépést, légy boldog már mostantól.

Vagy az ezzel kapcsolatos stressz miatt nem lesz majd végül gyerekem.

Ez egy újabb megvizsgálandó. Rengeteg megkérdőjelezetlen hiedelem repdes a történetedben, és az egésznek semmi köze a gyerekekhez.

Mi van, hogy ha az igaz lelkem szándéka szerint akarok gyereket, de elrontom a dolgot, mert túl aggodalmaskodó vagy negatív vagyok?

Honnan tudhatod, Aranyos, hogy az „igaz lelked” egyáltalán létezik? Ez igen stresszes gondolat, amikor fogalmad sincs, mi is az és hol is van az az „igaz lélek”. Érdemes lenne megkérdőjelezned azt, hogy „Az igaz lelkem akar gyereket”, és azt, hogy „Van igaz lelkem”. Munkázz Akkreditált Facilitátorral, ha úgy gondolod, segítségedre lehet. És még egy megkérdőjelezendő gondolat: „Elronthatom a dolgot.”

Vagy azért rontom el, mert nem kérdőjelezem meg rendesen a gondolataimat?

Az „elrontás” központi témának látszik nálad. Szinte mindenkinek érdemes megkérdőjeleznie azt az alaphiedelmet, hogy „Lehetséges hibázni.” Vizsgáld meg te is, merülj jó mélyen bele, egyedül vagy képzett facilitátorral.

Ha használom a vizualizációs technikát, lehet, hogy könnyebben megy majd, mert már korábban is sikerrel vizualizáltam, és úgy hiszem, működik.

Tapasztalatom szerint a vizualizáció nem segít. A pozitív megerősítésekhez hasonlóan a vizualizáció is csupán ragtapasz. Nem foglalkozik az eredetileg elhitt stresszes gondolataiddal, az alvilággal, ami nem veszít az erejéből, bármennyire napsütésesek is a vizualizációid.

De vajon eleget és megfelelően vizualizálok-e ahhoz, hogy olyan szintre emeljem a rezgésszintemet, amivel bevonzhatom magamnak a gyereket és a párt?

Honnan tudhatod, hogy létezik egyáltalán olyanod, hogy „rezgésszint”? Ez a fajta mágikus gondolkodás – „A Titok” – színtiszta egó, és fényévekre van az önvizsgálattól. A Titok arról szól, hogy megpróbálod megszerezni, amit akarsz. A Munka pedig arról, hogy azt akarod, amid már van, azt szereted, ami van.

És ha felhagyok a gyerek akarásával, akkor végül lehet, hogy nem lesz családom.

Az akarással nem tudsz felhagyni. Lehetetlen nem akarni addig, amíg elhiszed a gondolataidat.

És lehet, hogy már túl késő a gyerekvállaláshoz? Ez nagyon fontos kérdés.

Nem, a fontos kérdés a szabadságod. „Nem lehetek boldog gyerek nélkül” – kérdőjelezd meg ezt, kérlek. És azt is, hogy „Ha lesz gyerekem, boldog leszek.”

Elronthatom azzal, ha nem végzem a Munkát, nem vizualizálok, vagy nem választok eléggé pozitív töltésű szavakat? Egyszer azt mondta nekem egy médium, hogy „nagyon erősen tudsz vizualizálni, és ez jó, de ha nem cseréled le a negatív gondolataidat, akkor bolgotalanabb életed lesz.” Lehet boldogtalanabb egy élet a negatív gondolatok miatt?

Ne foglalkozz a vizualizációval és a negatív gondolatokkal. Ha megkérdőjelezed a gondolataidat, a negativitás automatikusan eltűnik; semmit nem kell csinálnod vele.

Már megMunkáztam ezeket a gondolatokat, de semmilyen megkönnyebbülésre nem leltem.

Akkreditált Facilitátorral dolgoztál? Ha ezt nem engedheted meg magadnak, fordulj az ingyenes Segélyvonalunkhoz, amit megtalálsz a honlapon.

Lehet rosszul csinálni a dolgokat? Mert ha igen, akkor folyton azon kell aggodalmaskodnom, hogy jól kell csinálnom, hisz lehet, hogy emiatt nem lesz gyerekem. Nem tudom.

A következőképpen nézd végig ezt a gondolatot:

„Jól kell csinálnom” – igaz ez? - Nem tudom.

„Jól kell csinálnom” – teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? - Nem.

Mi zajlik bennem, ha elhiszem a gondolatot? – Szörnyen szorongok. Teljesen összezavarodok, mivel nem tudom, hogy jól csinálom-e vagy sem. Boldogtalan jövőt képzelek el magamnak, mivel elrontottam valamit. Lehangoltnak és tehetetlennek érzem magam. Haragszom magamra, mert azt hiszem, hogy tudnom kéne, mi a helyes út, és jól kéne csinálnom a dolgaimat. Ostorozom magam, és egy szerencsétlen lúzerként tekintek magamra.

Ki lennék a gondolat nélkül, hogy „Jól kell csinálnom”? - Boldogabb, könnyedebb. Kíváncsi lennék, hogy mit hoz az élet. Több lehetőséget vennék észre az életemben. Nem lennék rögeszmés. Nem próbálnám meg folyton előre kitalálni a dolgokat. Csak figyelnék és tanulnék.

Megfordítás: „Nem kell jól csinálnom.” Példák: 1. Nos, nyilvánvaló, hogy nem kell jól csinálnom, hisz követtem el már néhány „hibát” az életben, és még mindig itt vagyok. Van egy jó kis életem, elég ennivalóm, van hol laknom, van levegőm is, amit belélegezhetek. 2. Senki nem jegyzi a pontjaimat (csak én magam, időnként). 3. Volt olyan, hogy elrontottam (szerintem), és mégis jó dolgok születtek abból a „hibából”. Keress 3 saját példát az utóbbira.

„Rosszul kell csinálnom.” Mit mond neked ez a megfordítás? Csukd be a szemed, nézd meg az életedet, keress 3 konkrét példát, amikor az volt igaz, hogy rosszul kell csinálnod.

El van-e valahol döntve, hogy lesz-e gyerekem vagy sem?

Ezt is érdemes megvizsgálni.

Vagy elengedhetem az egészet és hagyhatom, hogy a lelkem gondoskodjon minderről?

Addig nem tudsz elengedni sem, amíg elhiszed a stresszes gondolataidat.

Mert már minden, ami valaha történni fog velem, el van döntve? Így van? Nagyon remélem, mert ha igen, akkor elengedhetem az egészet és nem kell aggódnom miatta. De mivel nem tudom biztosan, nem vagyok nyugodt, és akkor jól kell csinálnom, és ez rengeteg stresszt okoz bennem. Ha viszont tudok tenni ennek érdekében, és szabadon választhatom meg a saját valóságomat, akkor ez lehetővé teszi számomra, hogy boldog családi életet és saját gyrekeket vonzzak be magamnak. Egy csodálatos forrásból, Abraham-Hicks-től például olyan információk jönnek, hogy „te választod meg a saját valóságodat”. Egyszerűen csak válassz pozitív gondolatokat, hidd el őket, így megemelkedik a rezgésszinted, és ha jól csinálod, akkor bevonzod, amit szeretnél. Ez egy univerzális törvény – a vonzás törvénye. Ami azt jelenti, hogy be tudom vonzani, viszont, ha negatívan gondolkodom, akkor nem fogom bevonzani.

Ezek a spirituális koncepciók egyszerűen nem működnek, tapasztalatom szerint, csak egy jó adag extra feszültséget hoznak az életünkbe – ahogy ez drága szavaidból is kitűnik. Honnan tudhatnád, hogy „te választod meg a valóságodat” vagy sem? Csak azért, mert valamelyik spirituális író ezt állítja, akkor már biztos így van? Ő honnan tudja? És elsőként is, honnan tudod egyáltalán, hogy ezt az Abraham nevű spirituális „entitást” csatornázzák?

A Munka a lényeggel foglalkozik, túl minden spirituális vagy más elképzelésen. És a Munka működik, már amennyiben az elméd nyitott rá.

Az idő rohan, egyre öregebb leszek, és aggaszt, hogy a boldogságom rajtam múlik.

Természetesen a boldogságod rajtad múlik – ki máson is múlhatna? De nem úgy, ahogy azt elképzeled. Nem kell ügyeskedned, és nem kell próbálkoznod. Nem kell kontrollálnod a negativitást. Mindössze annyit kell tenned, hogy megkérdőjelezed azokat a gondolataidat, melyekbe beleőrülsz. Dolgozz tapasztalt Facilitátorral, menj el Munka-tanfolyamra, gyere el a 9-napos School-ba. Mélyülj el annyira a Munkában, amennyire csak tudsz, és minden ki fog tisztulni.

Össze vagyok zavarodva, és nagyon-nagyon szomorú vagyok. Kérlek, segíts! Köszönöm!

Szeretettel, K.

Remélem, hogy tudtam segíteni, Édesem. Az elhitt gondolataink okozta összezavarodottság a szenvedés egyetlen lehetséges módja. Szeretlek.

Szeretettel, bk

A témában ajánlom felfrissítésre a Létezik-e a Titok című bejegyzést:

http://onmunka.blogspot.com/2011/01/letezik-e-titok.html

A ragtapaszolásról pedig ez jutott eszembe:

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/egy-osi-sportrol-ragtapaszolasrol.html

Alvilág - Nem Az A Problémád, Amit Annak Gondolsz

„Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad leszel.” (Byron Katie)

Azt tapasztalom, hogy még a gyakorló ÖnMunkások sincsenek tisztában ezzel a fontos hiedelem-felkutató módszerrel, ezért külön bejegyzést szentelek neki. Nézzük, mi is az az ún. „alvilág”, és hogyan férkőzhetünk hozzá.

Tegyük fel, hogy elhagy a párod egy másik nőért/férfiért. Furcsán hangozhat, de a problémád alapvetően nem ez a történés, hanem az, amit Munka-nyelven „alvilágnak” nevezünk. Úgy szoktam magyarázni, hogy történik valami az életemben, például a fent említett esemény, és ez beindítja azt a sok-sok mélyen meghúzódó hiedelmemet önmagamról, a páromról és az életről, amikről általában fogalmam sincsen. És ezek a hiedelmek elárasztanak az érzelmi hatásukkal is: teljes felkavarodás lesz bennem. De nézzük konkrétan, miről is beszélek. Kérlek, fejezd be a következő mondatot magadnak, annyi módon, ahány módon csak eszedbe jut. Csukd be a szemed, és keresgélj. Idézd fel a helyzetet, mintha épp most történne veled.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”

Mondok néhány tipikus példát, Te keresd meg a sajátjaidat, nem biztos, hogy ezek a hangsúlyosak nálad, bár, mint tudjuk: nincsenek új stresszes gondolatok, mindegyiket újrahasznosítjuk.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”

• A férfiakban/nőkben nem lehet megbízni.
• Örökre egyedül maradok.
• Sosem leszek boldog.
• Az élet kegyetlen.
• Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
• Valamit elrontottam.
• Jobban kellett volna figyelnem.
• Óvatosabbnak kellett volna lennem.
• Figyelnem kellett volna a jelekre.
• Nem kellett volna így kiadnom magam.
• Visszaélt a bizalmammal.
• Valami baj van velem, mint férfival/nővel.
• Nem vagyok képes boldoggá tenni valakit.
• Mellettem nem lehet megmaradni.
• Szörnyűséges vagyok.
• Megérdemlem, hogy így büntessenek.

Szóval, amikor a párod közli, hogy elmegy, akkor ezek a történetek mind egyszerre indulnak be, vagyis nem csoda, ha nagyon lesújtva érzed magad. De nézzük csak vissza ezeket a hiedelmeket, például azt, hogy „Valamit elrontottam” – elképzelhető, hogy ez egy másik eseményre is vonatkozhat az életedben? Mondjuk, nem kapod meg azt a hőn áhított fizetésemelést, amit már oly régóta ígérgetett a főnököd. Felmerülhet-e benned ebben az esetben is az a gondolat, hogy „Valamit elrontottam”? Vagy, mondjuk „Nem érdemlem meg”? Vagy éppen, „Az élet kegyetlen”?

Ezek az alvilági vagy mögöttes hiedelmek már nagyon régen velünk vannak, a legtöbb elmélet szerint legkésőbb 6-7 éves korunkig magunkévá tesszük őket, ők szépen lesüllyednek a tudatalattinkba, mi pedig velük együtt éljük az életünket, és azon csodálkozunk, miért is nem megy nekünk ez a dolog. Hogy miért ismétlődnek látszólag ugyanazok a történések, ugyanolyan típusú emberek, események, problémák. Zárójelben: nagyon fontos, hogy nem az események ismétlődnek, hanem az, ahogy mi megéljük őket, hiszen a meglévő hiedelem-szűrőink nem engedik másképp megélni a történteket. Vagyis, a pillanat tört része alatt vetítődnek rá a hiedelmeim az éppen zajló történésre, én pedig csodálkozom, hogy mitől érzem magam már megint szörnyűségesen. (Erről részletesebben egy régebbi bejegyzésben írtam, érdemes felfrissíteni: http://onmunka.blogspot.com/2010/10/miert-erzekelem-vilagomat-olyannak.html)

Nézzünk még két példát, teljesen aktuálisak, tegnap merültek fel a Facebook csoportunkban. Éld bele magad a helyzetekbe, nézd meg, mit találsz odabent.

„Nem tudok meggyógyulni a betegségemből, és ez azt jelenti, hogy…”

• Kicseszett velem az élet.
• Sosem leszek boldog.
• Nem vagyok teljes értékű.
• Valami baj van velem.
• Az élet egy küzdés.
• Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
• Valamiért büntetve vagyok.
• Nem lehet gyerekem.
• Örökké szenvedni fogok.
• Nem vagyok szerethető.
• Nem tudom jól csinálni.
• Meg kell találnom a megoldást.
• Nekem kell ezt megoldanom.
• Ha meggyógyulok, boldog leszek.
• Reménytelen eset vagyok.

Előbb hittem el azt, hogy „Valami baj van velem”, és hogy „Az élet küzdés”, mint hogy ez a betegség belépett volna az életembe. Tudom, úgy tűnhet, mintha ez az esemény hozta volna létre ezeket a hiedelmeket, igazából azonban pont fordítva van. Képzeld csak, ha nem tudnád többé elhinni mindazt, amit itt az alvilágokban találunk, akkor nem tudnának életed történéseire rávetülni, és képes lennél az életet úgy megélni, ahogy az éppen van. Gondolati ellenállás és érzelmi szenvedés nélkül. Melyik állapotban áll rendelkezésedre vajon több energia és kreativitás? Költői kérdésnek szántam. :)

Katie úgy fogalmazza ezt meg, hogy „Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad vagy.” Természetesen, ez egy folyamat. Újabb és újabb rétegeidhez lesz hozzáférésed, ahogy haladsz az önfeldolgozásoddal. És ahogy fogynak a hiedelmek, úgy éled meg egyre könnyedébben az életedet, hisz már nincs történet, ami rávetülne az éppen zajló élethelyzetre. Csak tiszta elme marad, mely történetmentes, és nem kommentálja a háttérből, hogy most szerinte épp mi folyik. Mert persze nem az folyik, csak amíg hiszem, amit hiszek, addig nem tudok mást látni, érzékelni.

És akkor a másik tegnapi példánk:

„A nők csak barátnak akarnak engem, és ez azt jelenti, hogy…”

• Nem vagyok vonzó férfi.
• Valami baj van a férfiasságommal.
• Rosszabb vagyok más férfiaknál.
• Valamit rosszul csinálok.
• Valahogy meg kell szereznem a nőt.
• A nők hülyék és vakok.
• Sosem találom meg a páromat.
• Sosem leszek boldog.
• Kicseszett velem az élet.
• Keményebbnek kell tűnnöm.
• Férfiasabbnak kell látszanom.
• A nők a macsókat szeretik.
• Macsónak kell lennem.

És még úgy is megnézheted az adott hiedelem alvilágát, hogy kicsit átfogalmazod a következő módon:

„Azért hagyott el a párom, mert…”

„Azért nem tudok meggyógyulni, mert…”

„Azért csak barátnak akarnak a nők, mert…”

Valószínűleg nagyon hasonló dolgokra fog így fény derülni, de elképzelhető, hogy új aspektusokra is rábukkansz.

Mindebből pedig teljesen nyilvánvaló, hogy miért is nem működik a pozitív gondolkodás, a pozitív megerősítések. Amíg nincs kihívást okozó helyzet az életemben, addig nyugodtan elvagyok azzal, hogy „Csodás életem van, csak pozitív dolgok történnek velem az életben, mindenki szeret engem”, stb. De ha beüt a ménkű, akkor felloccsan a szmötyi az alvilágból, mint azt a kedvenc kakikupacos és tejszínhabfújós hasonlatommal érzékeltetni szoktam. (A pozitív gondolkodásról, illetve a vonzás törvényéről itt rántom le a leplet: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/miert-is-nem-mukodik-vonzas-torvenye.html

És itt: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/pozitiv-gondolkodas-arnyoldalai.html)

Byron Katie Munka-módszerével megkérdőjelezheted a kupacocskádat alkotó hiedelmeket, és soha többé nem kell erőlködnöd azon, hogy valami jóra, pozitívra gondolj. Elég fárasztó tud ez lenni. Ha már Te is belefáradtál, tanuld meg a Munkát és végezd rendszeresen. Ha szeretnéd a módszert gyorsan, profin, kis csoportban, bensőséges, segítő légkörben megtanulni, várlak szeretettel egy ÖnMunka Alaptanfolyamon.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2012. január 14-15. Jelentkezési határidő: december 16. péntek

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Miért Is Nem Működik a Vonzás Törvénye?

Számos bejegyzésben foglalkoztam már a divatos „teremtéssel”, Titokkal, bevonzással, programozottságunkkal, gondolatainkkal. Rengeteg mítoszt, hiedelmet tettünk magunkévá az elmúlt évek „Teremts egy jobb életet magadnak” trendje során. Lefordítottam egy cikket, mely nagyon jól összefoglalja, hol van a bibi a gépezetben, elsőként ma ezt olvashatjátok. Legtöbben már valószínűleg hallottatok minderről, mégis úgy vélem, érdemes ilyen egyszerű megfogalmazásban is megismerni a működésünket. A cikk után pedig a Munka-féle megközelítést ajánlom figyelmetekbe, mert a Munka teljesen más vizsgálatot alkalmaz a hiedelmekkel kapcsolatban, mint az igen elterjedt: írjuk felül a negatív tudatalatti programozottságunkat pozitívokkal, és akkor majd szuperhepihawai lesz minden. Nos, a Munka ennél sokkal, de sokkal mélyebbre megy. De erről a cikk után.

„A Vonzás Törvénye a Secret című filmnek és könyvnek köszönhetően vált igazán népszerűvé néhány évvel ezelőtt. Az emberek kapzsiságára alapozva, a Titok alapjában véve azt állította, hogy bármit bevonzhatsz az életedbe – pénzt, sikert, tökéletes kapcsolatot, csodás házat, autót stb. -, mindössze azzal, hogy fenntartod magadban azt a pozitív szándékot, hogy szeretnéd az adott dolgot megkapni. Más szóval, ha kinyilvánítod a pozitív szándékodat, és pozitívan gondolkodsz, akkor bármit manifesztálhatsz, megteremthetsz az életben.

A pozitív gondolkodás valójában már évtizedek óta jelen van az önsegítő irodalomban és világban, elég, ha csak Napoleon Hill, Dale Carnegie, vagy Vincent Peale birodalmára gondolunk. Ők a New-Age gondolkodásmód előfutárai, akik a pozitív gondolkodást a személyes siker elérésére kezdték ajánlani.

Minden pozitív gondolkodáson alapuló „új” sikerrecept sikerre van ítélve, hisz, ki ne akarna könnyedén meggazdagodni? Teljesen beleillik ez a módszer a mi kapzsi, lusta világunkba.

A „vonzásos” marhavagonokba való feltülekedés közben azonban igen kevesen állnak csak meg, hogy egy kicsit eltűnődjenek azon, miért is nem éli mindenki az álmait, ha mindez ennyire könnyű? És egyáltalán, hogyan működne a világ, ha mindenki az álmait élné – ki végezné el azokat a munkákat, melyeket senki más nem lenne hajlandó elvégezni? És tényleg olyan buli lenne, ha mindenki hatalmas házban élne, és luxusautót vezetne?

Ha megnézzük a Titok utáni könyv- és tanfolyam-generációt, azt láthatjuk, hogy a kezdeti Titok-optimizmust felváltotta a kiábrándultság. Most már olyan kurzusokat hirdetnek, ahol megtanítják neked, miért is nem működik számodra a vonzás törvénye: fizess nekem, én pedig elárulom neked a hiányzó összetevőt.

Nos, ez sem fog nagy port kavarni hosszú távon.

Osho ezt az egész pozitív gondolkodásosdit marhaságnak nevezte, már jóval azelőtt, hogy a Titok megjelent. Azt mondja, hogy a pozitív gondolkodás semmin nem tud változtatni, mivel épp a tudattalan elme tartalmának megvizsgálását kerüljük ki vele, ami pedig tele van negativitással. Úgy fogalmaz, „Gondolod, hogy ha nem látod, attól majd eltűnik? Csak hülyíted magadat. Nem tudod a valóságot megváltoztatni. Az éjszaka még akkor is jelen lesz, ha azzal áltatod magadat, hogy huszonnégy órán keresztül nappal van.”

Nemrégiben pedig a kedvenc tudósom, Dr Bruce Lipton, tudományos magyarázattal állt elő azzal kapcsolatban, amit Osho annyi éven keresztül hajtogatott. Dr Lipton elmagyarázza, hogy a pozitív gondolkodás azért nem működik, mert a tudatos elmével végezzük. Az életünket azonban nem a tudatos elme irányítja.

Az életünket a tudattalan, vagy más szóval, tudatalatti elme irányítja. Dr Lipton tudományos kísérletek alapján azt állítja, hogy az életünk 95-99%-ban a tudatalatti elme vezérlése alatt áll, ami a tudatos elménél összahasonlíthatatlanul erőteljesebb információ-feldolgozó „szerkezet”. Mindez pedig azt jelenti, hogy a tudatos elménk, ahol az ún, „pozitív gondolkozásunk” is tanyázik, nem képes túl sok vizet zavarni.

Ha a tudatos vágyaink egybeesnének a tudatalatti hiedelmeinkkel, akkor nem lenne semmi probléma. Akkor a „Vonzás Törvénye” automatikusan működne – semmit nem kéne csinálni, hogy megteremtsük őket. Tudatalatti hiedelmeinknek azonban nagy része (Lipton szerint a 70%-a) negatív és destruktív, nem pedig olyan, amit tudatosan is szeretnénk! Ezek alapján eléggé nyilvánvaló, hogy a pozitív gondolkodás kudarcra van ítélve. Mintha a széllel szemben pisilnénk.

Mindez tehát azt jelenti, hogy gondolhatjuk mi azt tudatosan, hogy több pénzt szeretnénk, és álló nap vizualizálhatjuk azt a jó kövér bankszámlát, sok-sok nullával a végén, ha a tudatalattinkban olyan programok futnak, melyek azt mondják, hogy nem érdemeljük meg a gazdagságot, vagy mi sosem nyerünk semmit, hogy ez másoknak való, nem pedig nekem, akkor tudod, mi történik? Holtod napjáig vizualizálhatod azokat a milliókat, akkor sem fogod őket megkapni!

A tudatalatti elme, mondja Lipton, olyan, mint egy lemezjátszó – a gyerekkorunkban megtanult „dalokat” játssza egész életünkben. A lemezünkön a szüleinktől és más, életünkre nagy hatást gyakorolt személyektől bekódolt üzenetek rögzítődtek, a folyamat 6 éves korunkig lejátszódott; a lemez teleíródott. A legtöbb programunk olyasmi, hogy „Nem vagy elég jó”, „Nem érdemled meg”, Mások jobbak, mint te”, „Nem vagy elfogadható és szerethető úgy, ahogy vagy, jobbnak kell lenned.”

Ezek az üzenetek, programok, közvetlen vagy közvetett módon jutottak el hozzánk, és túlnyomó részük lemerült az ártatlan tudatalattinkba, ahol a saját igazságainkká váltak. A lemezjátszó pedig elkezdte újra meg újra lejátszani ugyanazokat a programokat, amikor hasonló helyzetekbe kerültünk, és mi a programok szerint cselekedtünk ismételten. Más szóval, ördögi körbe kerültünk, ahol újra meg újra bizonyítékokat szereztünk arról, hogy ezek a negatív programok igazak, s ezáltal még tovább erősítettük őket. És ez a mai napig folytatódik! Folyamatosan szabotáljuk a boldogság, a siker, a szerelem megszerzésére tett kísérleteinket, csak éppen még annak sem vagyunk tudatában, hogy mindezt saját magunk tesszük, mivel az egész tudattalan, ugyebár.”

(szerző: Anando)

Nos, a legtöbb „sikermódszer” eljut eddig a pontig, és arra a következtetésre jut, hogy akkor az a megoldás, ha a negatív tudatalatti programjainkat pozitívra írjuk át. Azt mondja, hogy ne ezt gondold, hanem gondold azt helyette. Ne azt gondold, hogy sikertelen vagy, hanem azt gondold, hogy sikeres vagy. Hmmm. Állj meg most egy pillanatra, és gondolj ebbe bele. Szerinted attól, hogy azt ismételgeted magadban, vagy hanghordozókon naphosszat hallgatod, hogy „Szép vagyok, gazdag vagyok, sok pénzem van, imádnak a nők, nagy házban élek, stb.”, ezek a dolgok tényleg meg is fognak valósulni az életedben? Ha Neked igen, akkor az emberek azon minimális táborába tartozol, akinek a tudatalatti programjai mondják ezt. A többiek pedig elkeserednek és szenvednek. És még görcsösebben „termtenek” és „vonzanak”. Ezt nevezem én az Élet erőszakolásának. Még „jobbak” lenni is a legerőszakosabb módon akarunk. Akarunk. És amíg belül erőszakot folytatunk, addig az erőszak kint is folytatódni fog, ezt lenne már jó nagyon mélyen megértenünk.

A Munka, illetve Byron Katie egész „látásmódja” megérteti és meg is életi Veled, hogy eleve semmi nem igaz abból, amit elhittél. Csak történeteket kreáltál a Valóságról, teljesen ártatlanul, hisz mindenki ezt csinálta. Közben ezek a történetek nem az igazság, nem a Valóság. Csupán gondolatok, melyeket Te értelmezel így vagy úgy. A Munka nem átírja, hanem semmissé teszi a hiedelmeidet, a programjaidat. Egy nagyon egyszerű, mégis lényed mélyébe hatoló folyamattal – A Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal – mintegy „visszacsinálod” az egész eddig elhitt életedet. Amikor megszülettél, tiszta volt a winchester, ha kitartóan végzed a Munkát, akkor újra egy tiszta winchester leszel, ennek a teljes felszabadulásával és végtelen potenciáljával. Semmit nem fogsz tudni többé elhinni, a pozitív gondolatokat sem, mert rájössz, hogy erre semmi szükség a Létezés végtelen intelligenciájával szemben. Ráhagyatkozol erre a csodás Valóságra, és szóhoz sem jutsz többet. Csak figyeled, ahogyan minden a lehető legédesebb módon történik körülötted, imádsz megmártózni benne, és minden pillanatát élvezed. Még akkor is, ha hagyományos éretlemben nem jó, sikeres, vagy gazdag. Ha nem hiszed, járj utána!

Ajánlom felfrissítésre a Valami Sokkal Intelligensebb… című bejegyzést, további, nagyon mély adalékokért. Mostanra biztosan máshogy is fogod érteni, aki pedig nem olvasta, az ne hagyja ki: http://onmunka.blogspot.com/2011/02/valami-sokkal-intelligensebb-meg-mindig.html

Ha új vagy az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre; itt valóban megtalálhatod Önmagad.

Ha még nem ismered a Munkát, minden fontos útbaigazítást megtalálsz a honlapomon: http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html

Ha szeretnéd Byron Katie Munka-Módszerét minicsoportban, hatékonyan, gyorsan, segítő légkörben elsajátítani, akkor szeretettel várlak a legközelebbi budapesti Alaptanfolyamon, május 14-15-én.  

Részletek itt:  http://kincsamivan.hu/programok.html