2013. június 27., csütörtök

Lehet, hogy Károdra Van a Vonzás Törvénye, az Önfejlesztés és a Spiritualitás?



Elképzelhető, hogy nem fog tetszeni Neked ez az írás, mert ellentmondani látszik annak, amit az utóbbi években ELHITTÉL, és azóta is MEGKÉRDŐJELEZETLENÜL, MEGVIZSGÁLATLANUL HISZEL. Ismerősek a következő szavak és mondatok - hiedelmek?

„Fejlődnöm kell, ki kell lépnem a komfortzónámból, meg kell tanulnom a tudatos teremtést, célokat kell kitűznöm és elérnem, folyton jobbítanom kell magam, meg kell valósítanom önmagam, emelnem kell a rezgésszintemet (jajjj), meg kell tanulnom elengedni, minél többet kell a vortexben tartózkodnom (jujjj), csak pozitív gondolataim és érzelmeim lehetnek, jelen kell lennem, el kell jutnom a feltétel nélküli szeretethez, fel kell ébrednem/meg kell világosodnom, ki kell kerülnöm a karma körforgásából (persze).”

„Én teremtem a valóságomat; A negatív érzelmeimmel vonzottam be a betegségemet/ ezt az eseményt; Amit adok, azt kapom; Ahogy rezgek (én rezgek ám!), olyan dolgokat fogok bevonzani az életembe; A pozitív pozitívat vonz, a negatív pedig negatívat; Minden a Vonzás Törvénye alapján működik.”

Senkit nem szeretnék bántani, hisz mindenki pont azt hiszi, amit hisz. Pont azt tudja hinni, amit hisz, az elme általában nem kérdezi meg, hogy „Elhiggyük-e ezt a valamit itt, Kedves Gazdám?” Csak rácuppan és elhiszi, mivel ez a dolga, és egész életünkben erre kondicionáltuk. Addig, amíg fel nem merül bennünk az igény, a nyitottság arra, hogy kérdéseket tegyünk fel. Amíg ezerrel hiszem, amit hiszek, nem engedődik meg, hogy kinyíljon az elmém. És igen, az önfejlesztéssel, vonzással, teremtéssel, önkereséssel, spiritualitással kapcsolatos hiedelmek is hiedelmek. Sokszor a LEGMAKACSABB fajtából. Az elme olyan mértékben képes azonosulni ezekkel a hiedelem-rendszerekkel a változás, fejlődés, spiritualitás, jobbítás nevében, hogy nagyon nehéz még csak észrevenni is, mennyire beléjük záródtunk. Mutogatunk kifelé másokra, akik nem járnak azon az úton, mint mi, látszólag nem akarnak változni, célt kitűzni, megvilágosodni, akik nem veszik észre, milyen negatívak és begyepesedettek. És nem vesszük észre, hogy mi is pont annyira bezártak és begyepesedettek vagyunk, mint amilyennek őket LÁTJUK ÉS ÉRZÉKELJÜK a saját hiedelmeink kivetüléseként.

Elsősorban arra hívlak most, hogy vizsgáld meg a fenti készpénznek vett hiedelmeket. Bármelyiket és mindegyiket, amelyiket eddig eszedbe sem jutott hiedelemként látni, hisz hát „persze, hogy így van”. Pl. „Folyton fejlődnöm kell.” Vagy: „Meg kell világosodnom.” Vagy „A negatív érzelmeimmel vonzottam be ezt a…” Vagy: „Minden a Vonzás Törvénye alapján működik.” EGYENKÉNT vedd vizsgálat alá ezeket a hiedelmeket, szépen elmélyülve önmagadban és a kérdésekben. Lehetővé téve, hogy kapcsolatba kerülj egy olyan dimenzióval, a NEM-TUDÁSSAL, ami mindig itt van, békés és nyugodt, nincsenek elvárásai és diktátumai, csak legtöbbünk teljesen elvesztette „vele” a kapcsolatot, mert egy pillanatra sem állt meg, hogy megnézze, TELJESEN BIZTOSAN TUDHATJA-E, hogy amit hisz, az úgy van. Csukott szemmel ajánlom végezni. Engedd bele magad a kérdésekbe és VÁRJ, HOGY FELBUKKANJON A VÁLASZ. Ne ugorj rá az eddig készpénznek vett válaszokra, engedd meg, hogy most kicsit másképp legyen. A Munka nem gondolkodás, hanem elmerülés, meditáció, ahol egy egész másfajta valóság tárul fel számodra, mint amit eddig láttál.

  • Ki mondja, hogy úgy van?
  • Mikor hitted el, hogy úgy van?
  • Honnan vetted, hol hallottad, hol olvastad?
  • Teljesen, száz százalékos bizonyossággal tudhatod, hogy úgy van?
  • Tudhatsz-e bármit is teljes bizonyossággal?
  • Az adott hiedelem békét vagy feszültséget kelt benned?
  • Mi zajlik benned, ha elhiszed az adott gondolatod s közben azt látod, hogy még nem úgy van az életed?
  • Hogyan éled a mostani életedet, ha elhiszed az adott gondolatot. Mennyire vagy képes itt lenni, most, megélni azt, ami most van, úgy ahogy az van?
  • Hogyan bánsz önmagaddal, ha elhiszed, hogy…?
  • Mitől akarod megóvni magad ezzel a hiedelemmel?
  • Mi elől menekülsz ennek a hiedelemnek a segítségével?
  • Mi mindent nem vagy képes megtenni, ha ezt hiszed?
  • Mennyi energiád megy el az életben arra, hogy ezzel foglalkozol?
  • Mit remélsz kapni, ha majd „oda” jutsz?


  • Üldögélj kicsit, és nézd meg, ki vagy a gondolat nélkül. Csak nézegesd az életedet, a felbukkanó élet-képeket, ahogy felkelsz reggel, teszed a dolgod, és soha többé nem merül fel benned az a gondolat, hogy…

Végül pedig fordítsd meg az állítást és keress példát arra, hogyan igaz így is. Írok ide pár példát:

Eredeti: „Ki kell lépnem a komfortzónámból”
Megfordítás: „Be kell lépnem a komfortzónámba.” – Fedezd fel, mi mindent hittél el magáról a komfortzónáról, ismerkedj meg vele, barátkozz össze vele. Fedezd fel, mi mindentől védett meg idáig, vedd észre, hogy mekkora szolgálatot tesz neked, mert megvéd a képzeletbeli félelmeidtől. Segítségedre van abban, hogy felfedezd, mitől is félsz, és aztán rá tudj nézni ezekre a félelmekre. Lépj bele, merülj bele, és vedd észre, hogy semmi más, mint képek és szavak sorozata, melyeket a valóságnak hiszel.


Eredeti: „Folyamatosan fejlődnöm kell.”
Megfordítás: „Folyamatosan visszafejlődnöm kell.” – Nézd meg, milyen nézőpontból igaz, hogy a folyamatos fejlődni akarással inkább visszafejlődsz. Pl. valójában visszafejlődsz a saját magaddal való kapcsolatban, mert nem hogy jobban szeretnéd magad, hanem még kevésbé, ha nem látod a „fejlődés” jeleit. Visszafejlődhetsz az elme nyitottságában, ha csökönyösen ragaszkodsz ahhoz, hogy fejlődnöd kell, az életed élvezetéről már nem is beszélve. És igen, valójában mindannyiunknak „visszafejlődnünk” lenne érdemes abból a sok minden mentális, ragacs-történetből, melyeket teljesen tudattalanul cipelünk. És amik folyamatos menekülésben, küzdésben, rettegésben, keresésben tartanak minket.


Eredeti: „Én teremtem a valóságomat.”
Megfordítás: „Nem én teremtem a valóságomat.”

Résztvevő: Én teremtem a valóságot.
Byron Katie: A valóság már meg van teremtve, te csupán történetet mesélsz arról, ami megteremtetett.

Az alapvető ön- és valóság-erőszakoló félreértésünk az, hogy van itt egy „én”, akinek hatalmában áll a „valóságot” megteremteni. Hogy van itt egy „én”, akinek irányítása van afelett, ami történik. A „tudatos teremtés” azt a hamis illúziót adja, hogy „te” vagy a dolgok irányítója és a valóság majd neked engedelmeskedik. Belegondoltál már abba, mekkora arrogancia ezt hinni? És igen, szeretjük a dajkameséket. Te meddig hiszed még el őket? És igen, megszoktuk, hogy fejjel lefelé látunk, csak ennek nem is vagyunk tudatában. Ki vagy a történeted nélkül?

Te teremted a szelet, az esőt, a napsütést, a meleget, a hideget? Az utcádba behajtó autót? A kerteden átsétáló macskát, a fenyőfán csiripelő madarat? A téged nem kedvelő főnöködet, a dacos gyerekedet, a kelést a bőrödön, az orrod előtt elhúzó trolit, a forgalmi dugót, a kedvesed csókját, édesanyád elutasítását? Te teremtetted azt, hogy apukád fiatalon meghalt? Hogy a szüleid elváltak? Hogy nem érkezik meg a Nagy Ő az életedbe? Hogy ellopják a pénztárcádat? Folytassam?

Folytasd nyugodtan magadnak. És üldögélj a saját példáidban: hogyan lehet az igaz, hogy semmi közöm nincs ahhoz, ami történik? Lehet, hogy a világ csak úgy történik? Lehet, hogy csak szeretném elhitetni magammal, hogy irányításom van felette? Lehet, hogy csak kétségbeesve próbálok minden elképzelést megragadni, mely illuzórikus, jövőbeni biztonságot látszik nyújtani, csak azért, hogy ne kelljen megtapasztalnom a jelenben felbukkanó, nem kívánatosnak, rossznak megtanult érzelmeimet és érzéseimet? Lehet, hogy az egész életem egy félreértés ily módon? Lehet, hogy nincs egy olyan pont, ahova majd egyszer eljutok, és ott végre megnyugodhatom? Lehet, hogy bármit megtennék azért, csak NE KELLJEN EZT AZ EMBERI ÉLETET AZ Ő TELJESSÉGÉBEN MEGTAPASZTALNOM? Lehet, hogy érdemes lenne ezt az egészet valahogy teljesen megfordítva vizsgálnom? Lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy a jelenben felbukkanó megtapasztalásaimmal foglalkozzam, hogy észrevegyek mindent, ami elvon innen, ahol épp vagyok, ahol az élet zajlik? Lehet, hogy az élet sokkal egyszerűbb, mint elhittem, lehet, hogy az élet pont az és pont úgy, ahogy most van és most történik?

Megengedem-e magamnak, hogy megálljak egy pillanatra és magamba eresszem mindezt? Megengedem-e magamnak, hogy ne nekem legyen igazam? Megengedem-e magamnak, hogy belemerüljek az életbe, a testembe, a menekülésre kényszerítő érzéseimbe, és kíváncsian megtapasztaljam, MI IS TÖRTÉNIK, HA VÉGRE MEGÉRKEZEM IDE ÉS MEGÉLEM AZ ÉLETET, AZ ÉRZÉSEKET címkék, történetek és értelmezések nélkül?

Egyszerűen csak vedd észre, hogy menekülsz. Vedd észre, ha mentális biztonságot, egy képekben kivetített jövőt és az általuk előidézett, kellemesnek megtanult testi érzeteket hajszolod. Vedd észre, mennyire nem bízol abban, ami van. Hogy mennyire hibásnak véled a valóság útját, és mennyiféle módon próbálsz valami „jobbat” kihozni belőle. Hogy mennyire félelmetesnek tűnik egyszerűen csak NEM TUDNI, egyszerűen csak LENNI. Mert az elme mindig hajtani fog. El innen. Ezt pedig csak úgy tudja elérni, ha mindig talál valami kivetnivalót azzal, ami épp van, mindig valamilyen módon hiányosnak láttatja és érzékelteti, így mindig elkerülésre, elmenekülésre késztet. Zsigereinkbe ivódott a fájdalom elkerülése és az öröm keresése. Csak épp az, amit fájdalomnak hiszünk, nem az, hanem az élet aktuális megjelenésének az ÉRTELMEZÉSE. És amit örömnek hiszünk, az sem az, hanem egy másik értelmezés. Tudom, nem ezt hallottad és tanultad eddig. Tudom, hogy nehéz lehet egyáltalán csak beengedi is mindezt. Mégis biztatlak rá. Mert az ÉLETET egyetlen „helyen” fogod megtalálni: itt és most. És csakis akkor fogsz végleg megnyugodni, ha minden értelmezésedet és ellenállásodat felszámolod az élet éppen felbukkanó megjelenéséről. Mert az mindig csak van. Mondhatni semleges. Csak évezrednyi megvizsgálatlan ős-történetünk vetül rá. (Erről részletesebben írtam egy régi bejegyzésben: Miért érzékelem ilyennek a világomat?)

Byron Katie: Egyet értesz azzal, hogy azért akarod a sikert, mert azt hiszed, hogy akkor békére lelsz?
Férfi: Igen, pontosan.
Byron Katie: Nos, ahogy itt ülsz ebben a székben és megtapasztalod a téged körülölelő támogatást, vedd el, amiért jöttél, anélkül, hogy a testednek hatalmas utat kéne megtennie azért, amid MÁR MOST is megvan. Ha a békességet keresed, azt ÖNMAGADBAN találod meg. Itt és most keresd meg a békességet, odabent, ne odakint a világban. Aztán pedig élvezd a külvilágot, ahogy az megélődik rajtad keresztül.

„Mindannyian arra kondicionálódtunk, hogy a mindenkori megtapasztalásainkat megmérjük egy kozmikus hőmérőn, mely megmutatja, milyen messze jutottunk az úton és milyen messze vagyunk még a céljainktól. Amikor épp fájdalmat, félelmet, kételyt vagy szomorúságot tapasztalunk, azt az ítéletet hozzuk meg, hogy biztos rosszul csinálunk valamit, rossz úton haladunk. „Rossz vagyok” – jelentjük ki. „Nem megfelelő megtapasztalás!” Amikor pedig boldogságot és örömöt tapasztalunk, azt a következtetést vonjuk le, hogy jól haladunk és közeledünk a tökéletes jövőbeni cél-ponthoz. „Jó vagyok” – szól az ítélet. „Ez a megfelelő megtapasztalás!” De a MÉRŐMŰSZER HAZUGSÁG. Mert a valóságban nincsenek mérőműszerek, nincsen senki, aki előírná, mi is a helyes megtapasztalás. Nincs egy rögzített pont a jövőben, mely felé haladunk, NINCS VÉGSŐ MEGPIHENÉSI HELY. A jelenbeli megtapasztalásunk sosem jelent semmit és sosem valami másnak a jele, és nem is egy lépcsőfok a valami felé vezető úton. Sosem a siker vagy kudarc barométere, és egyáltalán nem figyelmeztet arra, hogy milyen közel vagy távol vagyunk az otthontól. A jelen megtapasztalás maga az Otthon. És ha bárki is valaha máshogy beszélt neked erről, csupán azért tette, mert a saját mérőműszer-ketrecébe zárva érezte magát. Hagyd abba a méricskélést, az összehasonlítást és élj át minden pillanatot úgy, ahogy van. Történetek nélkül. Itt nincs ketrec. Így máris és mindig haza érkezel.” (Jeff Foster)


Várlak szeretettel 4 intenzív nap megtapasztalásra, méricskélés, viszonyítás, hazugságok nélkül. Egy találkozásra a történetek nélküli önmagaddal. Csak nyitott elmére van hozzá szükséged. És tán egy kicsit arra, hogy eleged legyen a jövőbeni keresgélésből, az állandó méricskélésből és az önmagaddal és az élettel vívott harcból. Ha már tényleg megnyugodnál – VÉGLEG -, várlak szeretettel:

4-napos Byron Katie Munka-Önvizsgálat Intenzív, augusztus 10-13.

Részleteket itt találsz: 4-napos Munka Intenzív

2013. június 20., csütörtök

4-napos Munka-Önvizsgálat Intenzív, augusztus 10-13.



4-napos Munka-Elmerülés Önmagadban – Byron Katie Munka-módszere alapján

Merülj el 4 intenzív, Munkás nap során mindabban, amit önmagadról, más emberekről, az életről, a párkapcsolatról, munkáról, pénzről, betegségről, spiritualitásról (és rengeteg koncepcióról) hiszel. Fedezd fel, milyen értelmezéseket vetít az elméd minden pillanatban arra, ami történik, és hogyan gyárt az életből fájdalommal és szenvedéssel teli megtapasztalást. Fedezd fel, hogyan késztet folyamatos küzdelemre a fejedben hurcolt, megkérdőjelezetlen dráma-történetek sora. Tapasztald meg, micsoda elvárásokat támasztasz az élet és más emberek felé, hogy végre megadják neked, amire szerinted szükséged van, hogy végre boldoggá tegyenek. Döbbenj rá, mennyire fárasztó így élni. És add meg magadnak a lehetőséget, hogy kinyisd az elmédet a szenvedésedet okozó gondolatok megvizsgálására, megkérdőjelezésére. Tanuld meg Byron Katie csodás, gyakorlati, egyszerű, bármikor alkalmazható önvizsgálati Munka-módszerét, melynek segítségével „kitaníthatod” az elmédet mindabból, amivel születésed óta azonosult.

Fontos tudnod, hogy ezt helyetted senki nem tudja megtenni neked. Helyetted senki nem tudja felfedezni, hogy milyen fájdalmas értelmezésekhez, gondolatokhoz tanult meg ragaszkodni az elméd, és senki nem képes helyetted mindezt megkérdőjelezni. Azt is fontos tudnod, hogy semmit nem írunk át „pozitívra”, ez nem egy pozitív gondolkodás módszer. Nem „teremtünk”, nem „csiribirizünk”, nem ezo-spirizünk, hanem őszintén, radikálisan belenézünk abba, amit oly valóságosnak hiszünk. Fontos tudnod, hogy ez valójában nem egy újabb „módszer”, hanem a legalapvetőbb, legegyszerűbb út önmagadhoz. Ön-felfedező meditáció, nem agyalás és még több gondolkodás. Egy kézzel fogható, hatékonyan működő kérdéscsomag és hihetetlen erejű megfordítások. A Munka során abból az ún. „nem-tudásból” dolgozunk, melynek létezéséről teljesen elfeledkeztünk, és melynek semmilyen értelmezése nincs arról, ami van. Tanulj meg elmerülni ebben a „nem-tudásban”, tapasztald meg, mekkora ereje és felszabadító hatása van annak, ha nem ragaszkodsz többé az automatikusan beinduló elképzeléseidhez, nézőpontjaidhoz, koncepcióidhoz. Szerezz gyakorlati megtapasztalást arról, hogy semmi nem az és nem olyan, aminek eddig hitted és láttad. Fedezd fel az élet, a másik ember és önmagad kedvességét, csodáját, szeretetteliségét. Ébredj rá, mennyire egyszerű is a szabadság, a nyugalom és a békesség, és hogy sehová nem kell többé elmenned érte. Itt van, már most is, és csak arra vár, hogy végre felfedezd önmagadban. A gondolataiddal való azonosuláson túl.

„Az én tapasztalatom az, hogy szabad vagyok. Így élek belül. Megkérdőjeleztem a gondolataimat, és felfedeztem, hogy semmit nem jelentenek. Azóta ennek a megértésnek az örömében ragyogok. Ismerem a szenvedést, és ismerem az örömöt is, és tudom, hogy jóság vagyok. Mindannyian jóság vagyunk.” (Byron Katie)

A négy nap alatt azokkal a témákkal foglalkozhatsz, melyek éppen akkor számodra fontosak. Minden résztvevővel fogok egyénileg is dolgozni (a csoport előtt), illetve párban és csoportban is fogunk önvizsgálni. Mindannyiunk történetei mindannyiunkról is szólnak, így minden elvégzett Munkával Te is könnyebbedni fogsz. A négy nap alatt elegendő technikai készséget szerzel a Munka „trükkjeiről” ahhoz, hogy hatékonyan tudd folytatni a stresszes gondolataid megkérdőjelezését önállóan is. És a tanfolyam után egy zárt fórum részese lehetsz, ahol minden támogatást megkapsz a további ön-feldolgozáshoz.

A tanfolyam során SEMMI NEM KÖTELEZŐ. Mindenki annyira nyílik meg, addig megy el, amennyire neki kényelmes. Én mindannyiótok személyes igényeihez, stílusához, készségszintjéhez igyekszem alkalmazkodni. Mostanra 3 és fél évnyi és ezer órányi Munka-tapasztalat áll a hátam mögött.

Rengeteg információt, feliratos videót, segítő anyagot találsz itt az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre.

Jelentkezési határidő: július 10. (Köszönöm, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)

Jelentkezés emailben, telefonszámmal: oraveczandi@yahoo.com

Időpont: augusztus 10-13. (szombat-kedd)

Helyszín: Köz-Pont, Benczúr u. 20. (kellemes, csendes, hűvös)

Részvételi díj: 38.000 Ft (alanyi áfa mentes) A tanfolyami díj fizetése 2 részletben történik, előleg befizetésével a csoport betelésekor, majd a helyszínen. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Páros kedvezmény: Ha Pároddal, Családtagoddal együtt jössz: 32 ezer Ft/fő

Baráti kedvezmény: Ha barátoddal, barátnőddel jössz: 36 ezer Ft/fő

Létszám korlátozva: max. 12 fő

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: oraveczandi@yahoo.com, 30-343-7453

Rólam itt olvashatsz: Oravecz Andrea

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.

2013. június 13., csütörtök

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai



Az Élő Önvizsgálatok (ÉÖ) kivételesen hatékony eszközt adnak a kezünkbe ahhoz, hogy átlássunk a magunkról, másokról és a világról szóló hiedelmeinken.

„Nincs annál édesebb, mint meglátni minden dolog ürességét.” (Scott Kiloby)

Húsz évnyi keresés és önmagával való küzdelem után, Scott elkezdett máshogy ránézni a szenvedésre. Többé nem fordult el a múltból hurcolt negatív gondolatoktól és érzésektől, nem a jövőben kereste tovább a megnyugvást, hanem közvetlenül szembenézett a megtapasztalásaival, ahogy azok felbukkantak. Ebből fejlődött ki az Élő Önvizsgálatok, melyekre nagy hatással volt Greg Goode-dal való közös munkája (Üresség Tanítások) és az Advaita Közvetlen Út. Az így szerzett megtapasztalásait Scott egy modern, gyakorlatias, könnyen használható „megtalálhatatlansági módszerként” finomította ki, melynek segítségével közvetlenül meglátható minden dolog üressége, átlátszó természete.

Ahogy azt Scott (és mások) meglátták, minden szenvedésünk középpontjában az a hiedelmünk áll, hogy elkülönült lények vagyunk. És ezzel az elkülönültségi érzettel együtt jár a hiányosság és nem megfelelőség érzete is. Mindannyiunkban fut egy központi hiány/nem-megfelelőség történet, mely minden megtapasztalásunkra rányomja a bélyegét, főképp a másokkal folytatott kapcsolatainkban. Nem vagyok szerethető. Nem vagyok biztonságban. Nem vagyok elég jó. Büntetve vagyok. Bármi legyen is a történetünk, az én-azonosságunk erre az alapra épül fel. Az önvizsgálatok segítségével szétbonthatjuk a történeteinket, egészen le a gyökérig; nem helyettesítjük be a negatív hiedelmeket pozitívakkal – az ellentéteken túlra látunk, a gondolati azonosulásokon túlra.

„Az önvizsgálat egy folyamatos felfedezés, nem pedig egy merev módszer. Gyengéden elvonja a figyelmedet az elmédről és a gondolataidról, és finoman bevisz azokba az érzésekbe és érzetekbe, melyeket sosem akartál tudatosan megélni. Facilitátorral végezni az önvizsgálatot lenyűgözően hatékony. Megnyílunk az együtt nézésre, szeretetteljesen ránézünk arra, ami a pillanatban bukkan fel, anélkül, hogy előre meghatározott válaszokat kéne adnunk, vagy bármilyen megítélés alá esnénk. Minden pillanat egy újabb meglepetést és számtalan lehetőséget tartogat. A történeteid, a nézőpontjaid és koncepcióid, a boldogságod és a szomorúságod, a vicces és nem annyira vicces szokásaid; mindez a gazdagság felbukkan és felfedezésre kerül a pillanatban. Elképesztő látni a címkék, képek és érzetek szétesést, amint meglátod hol is tapadtak össze. Facilitátorral dolgozni értékes ajándék, mind a facilitátor, mind pedig a facilitált számára. Az egész olyan, mintha hazatérnél – önmagadhoz és a világhoz. Imádtam.” (A.)

Az Élő Önvizsgálatoknak öt fajtája van. Mindegyiknek az alapja a Megtalálhatatlan Önvizsgálat (MÖ), amit alapvetően valamilyen én-érzet, identitás vagy bármi más „tárgy” keresésére használunk. A Bumeráng Önvizsgálat segítségével felfedezhetjük, hogy milyen identitásunkat tükrözi vissza egy adott személy, helyzet vagy körülmény, és a végzésekor gyakran tudatosulunk korábban tudattalan vagy elfojtott hiedelmekre. A Panoráma Önvizsgálat abban segít, hogy felfedezhessük, mit tükröz vissza rólunk több személy, helyzet vagy körülmény, és így igen erőteljes módja a mély kondicionáltságunkon való átlátásnak.

Függőség Önvizsgálat (FÖ), melyet Scott Kiloby és Colette Kelso fejlesztettek ki, deaktiválja a sóvárgás és függőség hátterében húzódó kényszer-mechanizmust. Bármilyen függőségre vagy sóvárgásra lehet alkalmazni, bármilyen szerre és tevékenységre, pl. túlevés, bizonyos ételek, dohány, alkohol, TV nézés, internetezés, szex, rendmánia, megerősítés-keresés, szerelem hajszolása, stb. Az FÖ a kényszeres viselkedési mechanizmus „szívét” célozza, és szép gyengéden kiszabadít minket annak szorításából. A folyamat során nincs ítélkezés, elvárás vagy moralizálás, és nem arról szól, hogy milyen „jól” vagy „rosszul” is csinálod.

Szorongás Önvizsgálat (SZÖ) pedig, melyet Fiona Robertson fejlesztett ki Colettel és Scottal, a szorongást, félelmeket, fóbiákat, dühöt, poszt-traumás stresszt bogozza szét. Lehet a szorongás valami nagyon konkrét dologhoz kötődő – pókok vagy magas helyek -, és lehet általánosabb érvényű is, és mi felfedeztük, hogyan lehet kikapcsolni azt az aránytalan és alaptalan üss-fuss-fagyjál le reakciót, mely a szorongásos állapotokat eredményezi.

Tehát, bármilyen kihívással vagy küzdelemmel találod is magad szemben az életben, nagyon jó esélyed van arra, hogy az Élő Önvizsgálatok a segítségedre tud lenni. Legyen ez akár kapcsolati probléma, vagy az az érzet, hogy sosem vagy elég jó, függőségek vagy kényszeres viselkedések, szorongás, vagy az a vágy, hogy békére lelj önmagadban, nézzünk rá a jelen pillanatban felbukkanó megtapasztalásodra.

"Az MÖ-ben az a csodálatos többek között, hogy a gyakorlat végzése során, olyan mély traumatikus tartalmak is feljöhetnek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül vagy logikusan az aktuális szorongást keltő gondolathoz, képhez. S így nem csak az aktuális gondolataim és érzéseim 'összetapadványától' válhatok függetlené, a tudat terében megpihenve, hanem az alap hiedelmeimre épülő történetem is folyamatosan kikönnyül.
Köszönöm neked Andi, hogy ezt a technikát behoztad nekünk használni, és azt is, hogy folyamatosan rajta tartod a figyelmünket. Köszönöm Bogdán Ildi neked a korábbi munkáinkat, Misinek az Elvonulást és a Mélyítőt, és Gémes Gabi neked a mostaniakat, nagyon sokat segítetek nekem az életem minőségi javításában. Hála nektek!" (L.)

Az Élő Önvizsgálatok során nem a hétköznapi, elemző, értelmező, kereső elmét használjuk, hanem pont ezen az elmén látunk át.

Az Önvizsgálatokat eleinte leghatásosabban képzett facilitátorral érdemes végezni, aki végigvezet és megtart a folyamatban. Ily módon egyszerűen csak ellazulsz és ránézel mindarra, ami felbukkan, semmi mással nem kell foglalkoznod, a facilitátor pedig minden ponton Veled van és megtart a nehezebb pillanatokban is, melyektől egyedül valószínűleg elmenekülnél. Így pedig átláthatsz azokon az ön-korlátozó, fájdalmas hiány-történeteken és hiedelmeken, melyek folytonos menekülésre és keresésre késztetnek, és elhitetik veled, hogy bármilyen módon is hiányos vagy nem megfelelő vagy.


Scott arról, hogy miért hagyta abba a „tanítást”, és ehelyett miért az Élő Önvizsgálatokra fókuszál:

Sokszor kérdezik tőlem, miért álltam át az Élő Önvizsgálatok ajánlására és végzésére a felébredésről szóló tanítások helyett. A válaszom igen egyszerű: Az Önvizsgálatokat sokkal hatékonyabbnak találom mind a saját, mind pedig annak az ezernyi embernek a megtapasztalásai szerint, mint az írást és a beszédek tartását.

Évekig ugyanazt tettem, mint a legtöbb tanító. Könyveket és cikkeket írtam, videókat készítettem, csoportban és egyénileg beszélgettem emberekkel, megkísérelve valahogy szavakkal (rámutatásokkal) segíteni az embereket abban, hogy felismerjék az itt-és-mostban rejlő szabadságot és békét. Az igazat megvallva,a tanításnak ez a formája igen kicsi hatékonyságú. Könnyű az így megtanult koncepciókra „rácuppanni” és magához a tanárhoz ragaszkodni, ami megakadályozza a felébredés közvetlen megtapasztalását. Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem az önvizsgálatokat használni az emberekkel való munkámban, hirtelen mindennapossá váltak a valódi áttörések, melyek során az emberek átláttak azon, akinek addig hitték magukat, és megtapasztalták az elme börtönétől történő, szavakkal kifejezhetetlen megszabadulást.

Szerintem azzal érdemes foglalkozni, ami működik. Inkább másfél órán keresztül hallgatnád, ahogy a felébredésről mesélek, ezoterikus vagy összezavaró nyelvezetet használva, vagy pedig a saját bőrödön tapasztalnád meg az Önvizsgálatok felszabadító erejét? Számomra ez nem kérdés többé.

Részletes összefoglaló az Élő Önvizsgálatok és a Munka „hasznáról” itt olvasható:


Scott Kiloby két könyve megvásárolható magyarul itt.

2013. június 11., kedd

A Függőség/Kényszer Önvizsgálat (FÖ)



„Véleményem szerint nem lehet érett módon beszélni a függőségből való kiszabadulásról, ha nem látjuk tisztán, miről szól. Arról szól, hogy szeretnénk elkerülni fájdalmas vagy kellemetlen gondolatokat, érzelmeket és érzeteket. Arra van szükség, hogy róluk szóló gondolatok nélkül valóban üldögéljünk ezekkel az érzelmekkel és érzetekkel. E nélkül a szabadulás csak az elme játéka. Az ember mondogathatja a szabadulásfüggésről vagy valami más hasonló függésről szóló történeteit. Így nem megy elég mélyre. Bármitől is szeretnél távol maradni, az előbb utóbb visszatér, és az elme megtalálja a következő pótszert, hogy elkerülje. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy az összes érzelem és érzet a hozzá adott gondolat nélkül tovatűnő, folyton változó energia, az elkerülésre tett erőfeszítés is megszűnik, és a függőség természetes módon kikapcsolja önmagát.” (Scott Kiloby)

„Minden alkalommal, amikor átmeneti kielégülést nyerünk a szerünktől vagy tevékenységünktől, tévesen azt a hiedelmet erősítjük, hogy a megelégedettség magától a szerből vagy tevékenységből fakad. Az elme a keresés elnyugvását a szerrel vagy a tevékenységgel társítja. Ez egy nagyon fontos belátás, melyet mindenkinek saját maga számára szükséges felfedeznie és megtapasztalnia. Mert valójában a keresés végét, a kereséstől való megszabadulást keressük.” (Scott Kiloby)

Colette Kelso és Scott Kiloby sokáig kísérleteztek, amíg rátaláltak a függőségek és sóvárgások mögött húzódó kényszeres erő kikapcsolásának módjára, melyet egy erőteljes, új, egyéni ülésben végzett folyamatban, a Függőség Önvizsgálatban bocsátottak az érdeklődők rendelkezésére.

A Függőség Önvizsgálat (FÖ) Scott Természetes Nyugalom Módszerén és a Megtalálhatatlan Önvizsgálaton alapul. Bármilyen függőségi szerről vagy tevékenységről is legyen szó, az FÖ minden esetben ugyan úgy alkalmazandó. Először is tudatosítjuk a klienst az ún. szellemképre, mely egy finom, gyakran tudattalan mentális kép (vagy szavak), mely a szer használata vagy a tevékenység végzése előtt villan be az elmébe. Másodszor pedig felismerjük és megvizsgáljuk az összes gondolati mintát, képet, testi érzetet és érzelmet, melyek a szerrel vagy tevékenységgel kapcsolatosak. Ez az egyszerű, közvetlen ránézés a jelenben felbukkanó megtapasztalásainkra felfedi, hogy valójában sehol nem található parancs, utasítás vagy késztetés arra, hogy valamilyen szert használjunk/tevékenységet végezzünk. Harmadsoron pedig, a kliens tapasztalati úton ismeri fel és éli meg azt a nyugalmat és megpihenést, mely már most is jelen van; egy mély, de igen ritkán tapasztalt békesség bukkan elő, mellyel szinte mindannyian elveszítettük a kapcsolatot. Amint a kliens összekapcsolódik ezzel a „megpihenési ponttal”, felismeri, hogy ehhez a létállapothoz nem kell semmilyen szert fogyasztania/tevékenységet végeznie, és nem kell érte elmennie a jövőbe.

A Függőség Önvizsgálatot bármilyen függőségre, sóvárgásra, kényszerre lehet alkalmazni, legyen szó túlevésről, csokiról, édességekről, kávéról, kóláról, alkoholról, dohányzásról, rendmániáról, szerencsejátékról, szexuális vonatkozású függőségekről, internetről, Facebook-ról, mobiltelefon-használatról, elismerés, szeretet, siker vagy pénz utáni hajszáról, spirituális keresésről, önfejlesztésről, egészséges étkezésről, túlzott sportolásról, meditációról vagy épp étrendkiegészítők kényszeres használatáról. (És a lista ennél jóval bővebb, hihetetlen változatosságban tudunk függőségek rabjai lenni, és sokszor még csak nem is vagyunk függőségünk, kényszeres használatunk tudatában.) Az Élő Önvizsgálatok Akkreditált Facilitátorai mindannyian képzettek ebben az önvizsgálatban, és saját magukon is megtapasztalták annak működési mechanizmusát és hatását. Mindannyian azon érdeklődők rendelkezésére állnak, akik tényleg szeretnének változtatni a függőségi/kényszeres viselkedési mintáikon.


Ahogy az Élő Önvizsgálatok többi típusánál (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás Önvizsgálat), az írásos instrukciók a Függőség Önvizsgálat esetében sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a kliensek hatékonyan végezzék el a folyamatot. Ez egy abszolút gyakorlati és a kliens mindenkori megtapasztalásához alkalmazkodó önvizsgálati folyamat, melyet – főként eleinte - képzett facilitátorral érdemes végezni. A facilitátor lépésről-lépésre viszi végig a klienst a folyamaton, gyengéden biztosítja, hogy a kliens valóban megtapasztalja a felbukkanó érzelmeket és érzeteket, ne pedig mentális kompenzálásba meneküljön el. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy a 4-alkalmas, szoros egymás utánban elvégzett önvizsgálati sorozat a legcélravezetőbb. Négy alkalom után a kliens képessé válik akár önállóan is folytatni a munkát. A hatékonyság és a szükséges találkozások száma a kliens nyitottságától, elszántságától, és az ülések közötti rendszeres gyakorlásától is függ. Azt találtuk, hogy amint az önvizsgálat „beépül” az életünkbe, akkor önállóan is végezhetővé válik és egy idő után „önmagát végzi el.”

Ez a módszer a leszokás abszolút humánus formája. Nem ítélkezünk, nincsenek elvárásaink és nem moralizálunk; nem arról szól, hogy milyen „jól” vagy „rosszul” haladsz, hogy milyen gyorsan vagy képes leszokni vagy enyhíteni a függőségedet. Nem használunk semmilyen elvonói-leszoktatói zsargont, nem kívánunk tőled olyasmit, hogy egyik napról a másikra akaraterő segítségével hagyd abba a szered/tevékenységed használatát. Mivel az egész függőségi kényszer-folyamat tudattalan mechanizmusokból áll, így az akaraterő csak ideig-óráig hoz megoldást. A leszokási folyamat itt arról szól, hogy tudatossá válasz az összes tudattalan mechanizmusra és rendszeresen rájuk nézel azokkal az eszközökkel, melyeket az önvizsgálatok adnak a kezedbe. Ennek eredményeként nem csupán az adott szerrel/tevékenységgel kapcsolatos függőséged oldódik, hanem mindenféle függőségi viselkedésed, melyeknek most még akár nem is vagy tudatában. És nem fogsz az egyik szerről való leszokás után másik, ún. helyettesítő szerre átállni. Amikor akaraterővel szokik le valaki, akkor szinte mindig átkapcsol valamilyen másik függőségre, mert az alapvető gondolati, érzelmi, elme-minták a helyükön maradnak.


Scott Videója a Függőség Önvizsgálatról magyar felirattal itt.

További bejegyzések a Függőségek, kényszerek, leszokás témakörében itt:



Scott Kiloby: Függőségről és Leszokásról

Válogatás beszélgetésekből, írásokból, könyvekből és videókból

A társadalom függőséget kezelő rendszerei nincsenek kapcsolatban egymással. Az igazságszolgáltatás nem beszélget az orvostársadalommal. Ezek a rendszerek nincsenek kapcsolatban a rehabilitációs programokkal. A spirituális közösségek és ezek a rendszerek többségében szintén nem kapcsolódnak. Felosztott világunkban minden ilyen csoport a saját, egyedül üdvösnek hitt módján próbálja kezelni a függőséget. Ha majd ezek a csoportok megszűnnek elválasztó vonalat húzni maguk és más csoportok között és beszélgetni kezdenek egymással, akkor majd egészségesebb, holisztikusabb, integrált és hatékony módon lehet gyógyítani a függőséget.

Véleményem szerint nem lehet érett módon beszélni a függőségből való kiszabadulásról, ha nem látjuk tisztán, miről szól. Arról szól, hogy szeretnénk elkerülni fájdalmas vagy kellemetlen gondolatokat, érzelmeket és érzeteket. Arra van szükség, hogy róluk szóló gondolatok nélkül valóban üldögéljünk ezekkel az érzelmekkel és érzetekkel. E nélkül a szabadulás csak az elme játéka. Az ember mondogathatja a szabadulásfüggésről vagy valami más hasonló függésről szóló történeteit. Így nem megy elég mélyre. Bármitől is szeretnél távol maradni, az előbb utóbb visszatér, és az elme megtalálja a következő pótszert, hogy elkerülje. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy az összes érzelem és érzet a hozzá adott gondolat nélkül tovatűnő, folyton változó energia, az elkerülésre tett erőfeszítés is megszűnik, és a függőség természetes módon kikapcsolja önmagát.

A függőséget okozó szerrel vagy aktivitással kapcsolatos „kellene” és „nem kellene” tartalmú gondolatok hangsúlyozása segít a függőség fennmaradásában, mivel egy kontrollt gyakorló én képzetét keltik. Ha a függőségre a kontroll lenne a válasz, az emberek nem maradnának függőek, hiszen mindannyiunk alapvetően kontrollálni próbálja a függőségét. A kontroll nem működik.

Aki kijelenti, hogy abba akarja hagyni az édességevést, megteremti a szándékát körüllebegő bűntudat és szégyen érzetét, és ezzel kudarcra ítéli magát. Az édesség megevése, mint tett, önmagában és önmagától ártalmatlan dolog. A lényeg az édesség evésével kapcsolatos szokásainkban rejlik. Ezért az, aki a fenti módon kudarcra ítéli magát, csak még egy szokást ad a kupachoz, ahogy elkezdi önmagát „rossznak” vagy „hibásnak” ítélni. Ezen a szokáson kell átlátni az édességevés elhagyása előtt, máskülönben egyszerűen más szerhez vagy tevékenységhez fog fordulni, hogy elkerülje az önmaga megítéléséve teremtett szégyent, a bűntudatot és más érzéseket.

Ha sikerül is lejönni az addiktív szerről vagy tevékenységről, még nem végeztél magával a függőség szokásával. Vedd észre, ahogy egy másik szer vagy tevékenység egyszerűen belép az előző helyébe. Ez az, amiért az akaraterő nem működik. A függőséged csak átmenetileg kötődik egy bizonyos szerhez vagy tevékenységhez. Amikor emberek arról számolnak be, hogy évek óta józanak vagy tiszták, nagyon valószínű, hogy ezzel azt mondják, a függőségüket egyszerűen átkapcsolták egyik szerről vagy tevékenységről a másikra. Talán nem isznak már, de valami más függőséggel élnek: gondolkodás, spirituális keresés, önfejlesztés, a „nekem mindig igazam van” hite, tévé, internet, pornó és hasonlók. Ez nem tisztaság és józanság, hanem behelyettesítés. A test és az elme továbbra is kötődik a függőség egyéb formáihoz.

Ne gyárts azonosulást általad használt szerekkel és cselekvésekkel kapcsolatban. Keresd a függőség igazi tettesét, a kis szellemképet, ami gyors felvillanásával megelőzi a szerhez vagy tevékenységhez való kapcsolódásodat. Nézz rá közvetlenül erre a képre. Vedd észre, hogy nincs azon a képen semmilyen parancs arra vonatkozóan, hogy mit is tegyél. Hagyd, hogy a kép elvonuljon. Pihenj meg a testben az épp jelenlévő energiában (szavak és képek hozzáadása nélkül) addig, amíg az energia is eltűnik. Amint ez megtörténik, a szer élvezetére vagy a tevékenységre sürgető vágy vele együtt szertefoszlik.

A függőség talán legjobb ellenszere az egyszerű, gondolat-mentes megpihenés, a tágasságban való, eszmefuttatások nélküli állapot megtapasztalása. Azt hinni, hogy gondolkodással kiutat találunk a függőségből, csak egy új függőség; maguktól a gondolatoktól való függés. Amikor ez a gondolat-függőség ellazul, a gondolatok ugyan úgy megtörténnek, de nem érzékeljük az ént ezekben, és nem érzékeljük azt sem, hogy valahogyan egy parancsot hordoznának arra, hogy egy addiktív szerrel vagy tevékenységgel szoros kapcsolatba kerüljünk.

Egy doboz pirula soha sem szólít a neveden. A doboz nem tartalmaz olyan parancsot, hogy vegyél be gyógyszert. Ugyan így nincs parancs a whisky-s üvegen, a cigarettás dobozon, a füves tasakon és a heroinos tűn. Ezek a dolgok maguktól illetve magukban, lényegüktől fogva semlegesek. Ha ezeket a dolgokat bűnösnek kiáltjuk ki, elmegyünk a lényeg mellett. El kell kezdenünk közvetlenül és meditatívan ránézni azokra a szavakra, képekre és energiákra, amikről úgy hisszük, hogy késztetést okoznak bennünk, amikor a pirulás dobozra nézünk. Erről van szó a Függőségi Önvizsgálatban.

Végtére még a gondolat sem lehet a probléma. A gondolatok vagy szavak, vagy képek. Nézz rá közvetlenül bármilyen felbukkanó szóra vagy képre és kérdezd meg, vajon hol van azon a szón vagy képen parancs arra, hogy igyál. A parancs nincs rajtuk. Az csak egy szó, vagy csak egy kép. Csak a gondolatokhoz rögzült testi energiák miatt tűnik úgy, hogy ott van a parancs. Ülj magával az érzettel, nézd gondolatok nélkül és vedd észre, hogy nincs rajta semmilyen parancs, ami bármire utasítana téged. Ebben a nézésben az energia ellazul. Nézz rá mindenre, ami felbukkan. A parancsot nem lehet megtalálni.

Hagyd, hogy a megfigyelés segítségével az összes ön-ítélet és önbírálat tovatűnjön és csak pihenj gondolat nélkül. Ebben a természetes pihenésben semmilyen szükséget nem szenvedsz. Ezt teszteld le saját magad. Ne csak olvasgass itt és gondolkodj róla!

2013. június 6., csütörtök

Merülj Bele Abba, Amitől Menekülsz – Az Élet Valódi Intelligenciája



Ha van fontos bejegyzés ezen a blogon, akkor ez az. És pont akkor válik fontossá számodra, amikor azzá válik. Három hónapja tervezgettem ennek a Jeff Foster cikknek a lefordítását, mert nagyon érzékletesen adja át, mi is a szenvedésünk legalapvetőbb oka és hogyan is tudunk átlátni rajta. Emellett bemutatja, hogy nagyjából milyen folyamaton visz át egy Élő Önvizsgálatok facilitátor valakit, amikor együtt önvizsgálnak. Jeff nem a Scott által kifejlesztett Élő Önvizsgálatokkal dolgozik, ugyanakkor mindketten az ún. non-duális önvizsgálatokat használják az emberekkel való munkájuk során. Ezért sok hasonlóság van közöttük és Jeff szépségesen, érthetően, átütően tudja mindezt szavakkal is átadni.

Szóval, számomra mára érett meg teljes erejében ennek az írásnak a mondanivalója. Három hónapja már elkezdtem fordítani, aztán félretettem, aztán haladtam az önvizsgálataimmal, aztán társ-vezetője és részese voltam egy összesen 10-hetes Női Csoport folyamatainak, aztán tegnap rátettük erre a koronát egy Tér-állításos csoporttal, aztán ma úgy ébredtem, hogy most kell befejeznem és feltennem ide az írást. Főleg a Női Csoportnak. Akik hatalmas kincs az életemben. És Mindannyiótoknak, akik ezt olvassátok.

Nem Vagyok Elég…

Nem vagyok elég szép. Nem vagyok elég sikeres. Nincs elég pénzem. Nem vagyok elég tudatos. És így tovább, és így tovább. Mindannyian beragadunk ezekbe a korlátolt és korlátozó hiedelmekbe.

Dolgoztam egy nővel, aki egész életében „nem elég szépnek” érezte magát. Az anyukája ültette el benne ezt a hiedelmet, melyből aztán az a szűrő képződött, melyen keresztül az életet látta. Egyszerűen képtelen volt lerázni magáról ezt az ön-hiedelmet, pedig járt sok terapeutánál, részt vett számos spirituális elvonuláson, használt mindenféle technikákat és módszereket, és rengeteg spirituális munkát végzett el önmagán. Tudtam, hogy van ott mélyen benne valami, amit ezidáig semmi nem ért el. Egy hiedelmet nem lehet a hiedelem szintjén hatástalanítani. Olyan nincs, hogy egyszerűen csak „felhagyunk valami elhívésével.” Ez az egész tényleg arról szól, hogy szép-e vagy nem szép? Vagy valami ennél mélyebbről?

Azt már ő is belátta, hogy bármennyi sminket, plasztikai műtétet, szép ruhát és pozitív gondolatot aggat is magára, mindez sem lesz képes elvenni azt az alap én-érzetét, hogy nem elég szép. Teljesen tisztában volt azzal, hogy még ha az egész világ azt gondolná is, hogy ő a világon élő legszebb nő, még akkor is érezné ezt a kínzó vágyakozást, mely oly mélyen fészkelte beléje magát.

Mivel mindig is „nem elég szépnek” érezte magát, elbújt az élettől, és nem csinálta azt, amit valójában csinálni szeretett volna, elhúzódott az emberektől, és ahogy ő fogalmazott, sosem lépett kapcsolatba az „erejével”.

Megkértem, hogy csukja be a szemét és hagyja, hogy az adott pillanatban lévő megtapasztalása a világ legfantasztikusabb megtapasztalásává váljon. Majd megkértem, hogy érezzen bele a „nem vagyok elég szép” hiedelmébe. Érezze meg, milyen hatása van ennek a hiedelemnek a testére, és hol is érzi pontosan. Mi indult be abban a pillanatban benne, ahogy ez a gondolat felbukkant. Milyen képek jöttek a szavakkal együtt? Milyen hangok és színek? Elmondta, hogy a gyomrában haragot érez, vöröset, egy égető feszültséget, ami mintha azt a csatakiáltást ordította volna: „SZÉPNEK KÉNE LENNEM! SZÉPNEK KÉNE LENNEM!” Nagyon erős töltete volt. Érezte a benne feszülő erőszakot, az összehúzódást, a sürgető nem elfogadást. Mint amikor egy gyermek figyelemért sikít. És olyan érzet volt, mintha az egész világot képes lenne lerombolni, ha szükséges, mindezt csupán azért, hogy elérje a „szép” illékony célját. Micsoda ön-erőszak!

Megkértem, hogy maradjon egy ideig az érzéssel, adjon teret neki, teljes mélységében engedje meg neki, hogy ott legyen, és továbbra is ámulattal figyelje az egész megtapasztalást. És ahogy egyre mélyebbre merül a haragba, azt mondta, „furcsa, van neki valamilyen ereje, szépsége. Olyan… szép… ott legbelül…Az odafigyelés és megélés hatására a harag megmozdult és felragyogott. Aztán, ahogy a harag elkezdett eltűnni, szétoszlani a térben, a folytatódó szerető figyelem a harag alatt szomorúságot fedezett fel. Pontosan hol? Megnézte. Mintha az egész testében jelen lett volna, egy nagyon régi szomorúság, mely egész életében vele volt. Ez irányította az életét, mondta. Ez befolyásolta az összes döntését. Megkértem, hogy ejtse el néhány pillanatra a „szomorúság” címkét (mivel ez is ítélet és hiedelem), és lépjen kapcsolatba azzal az ott lévő életenergiával, mindenféle leírás, címkézés, értelmezés nélkül. Ez által szétesett a szép/nem szép testről alkotott képe, és valódi kapcsolatba lépett az élő, lélegző testével, mindenféle címkén túl. És amint belemerült a szomorúság érzésébe, felbukkant a tehetetlenség érzése is, fentebb, a mellkasában. Tehetetlen – igen, pont ilyennek érezte magát egész gyerekkorában. És meg nem értettnek. Aki sosem érezte „otthon” magát. Mintha soha nem tudott volna megfelelni mindannak, amit mások elvártak tőle. Egész életében ez elől a tehetetlenségi érzés elől menekült, soha nem engedte meg magának, hogy érintkezésbe lépjen vele. Teljes tabuvá vált számára. A halál szimbólumává lett. Halál és pusztulás. És soha senki nem mutatta meg neki, hogyan is legyen ezzel az érzéssel. Soha senki nem fogta a kezét ezen a helyen. Próbálták őt „meggyógyítani”, eljátszották a szakértőt, a tanítót, vagy a nagy tudású terapeutát, ami még tovább erősítette benne az elégtelenségről szóló történetét. Elérkezett az ideje, hogy igazából találkozzon a tehetetlenségével. És annak is, hogy valaki vele legyen, amikor ezt megteszi. Hogy visszatükrözze számára azt a saját képességét, hogy meg tudja tartani magát ebben a megtapasztalásban, ahogy az felbukkan és távozik.

Amint lelazította az érzésről a „tehetetlenség” címkét és közvetlenül belemerült a nyers életenergiába, arról kezdett mesélni, hogy ennek a tehetetlenségi érzésnek a közepében valamilyen szépség található, valami erős és megingathatatlan. „Égő gyertyáról” beszélt. Egy ideig ott maradt a gyertyával. Megkérdeztem, hogy „A gyertya… tehetetlen?” „Nem”, felelte. „Csupán energia, sem nem erős sem pedig nem tehetetlen… Olyan szépséges, mágnesesen vonzó valami…”

Ez után a szépség és vonzerő után vágyódott egész életében. A szépségre, mely nem a csúnyaság ellentéte, hanem a nyers élet szépsége. A „szépség” utáni vágyódása egyáltalán nem arról szólt, hogy „szép lány” legyen; ez egy álruhába öltöztetett vágyakozás volt, mely sóvárogva kívánt kapcsolatba lépni azzal a nem megélt élettel, mely odabent próbált valahogy kifejeződésre jutni. Mindig is a totális élőségre vágyott, csak ez az eredeti vágyódás összetévesztődött a fizikai „szépség” iránti vágyódással. És az utolsó hely, ahol valaha is eszébe jutott keresni az élőséget az önmagában volt, ahonnan mindig menekült. A gyertya mindig is fényesen ragyogott. A tudat fénye volt. Felfedezése pedig a feltámadásaz élet felfedezése ott, ahol halált feltételeztek.

Ahogy még üldögélt a tehetetlenségi érzéssel és sorra elejtette az energiával kapcsolatos címkéit, feltételezéseit, és teljesen friss szemmel nézett rá, megtapasztalhatta a valódi erőt, az életet. Semmi félnivaló nem maradt ebben az energiában. Csupán valamikor elnevezte „tehetetlenségnek” és elkezdett menekülni tőle, így nem ismerte fel az energia intelligenciáját és mélyebb titkait. Amikor pedig később beszéltem vele, beszámolt arról, hogy többé nem érezte tehetetlennek magát, pedig az életkörülményei egyáltalán nem változtak.

A „Nem vagyok elég csinos” gondolat egész életében a valódi életerejéhez hívogatta vissza, csupán nem volt képes felfedezni az egész működés végtelen intelligenciáját. Ez nem egy „negatív”, kitörölni való gondolat volt, hanem útmutatás az önmagához való hazatéréshez, és ezért nem működött számára semmilyen módszer, eljárás, terápia, pozitív gondolkodás. Ezért nem ment el ez a gondolat soha. A „Nem vagyok elég szép” felhívás volt, harsonaszó, mely arra hívta őt, hogy merüljön mélyen bele a jelenbeli megtapasztalásába, engedjen be fényt a sötétségbe, és fedezze fel a sötétség ürességét, semmi-ségét. Soha senki nem volt képes elmenni vele a „tehetetlenségébe” – sem az anyja, sem a tanárai, senki. Meghívást kapott arra, hogy váljon azzá az anyává, aki után mindig is vágyakozott – saját maga édesanyjává, aki képes megtartani őt a tehetetlenségében és felgyújtani saját maga fényét. Mindez meghívás volt számára, hogy emlékezzen arra, ki is ő valójában, az összes szépségről és csúnyaságról szóló történeten túl. A hazatérésre hívás.

Amikor végre mélyen belemerülünk az ilyen szent pillanatokba és megéljük azokat az energiákat, melyeket korábban hatalmas ellenállással toltunk el, az élet intelligenciája képes csodákat művelni. A harag, a szomorúság, a tehetetlenség egyáltalán nem „negatív energiák”, hanem az élet intelleigens óceánjának megnyilvánulásai.

Valódi kitüntetés ott találkozni az emberekkel, ahol ők vannak, és mélységes összekapcsolódásban lenni velük, ahogy beleutaznak a sötétségbe, ahol felfedezik saját fényüket.

A sötétség nem válik fénnyé, mivel csak fény létezik. És amikor már te magad vagy az élet, akkor a legkevésbé sem tud izgatni, hogy „elég szép” vagy-e. Mert felfedezted az elválaszthatatlanságodat az élettől, attól az erőtől, mely bolygókat mozgat.

(Jeff Foster írásának fordítása)


Ha szeretnéd megtapasztalni az Élő Önvizsgálatok erejét, várlak szeretettel az ÖnMunka Alapcsomagon. Részleteket itt találsz.

2013. június 3., hétfő

Tudhatod-e, Mi Jó Másoknak? – Byron Katie Videó


„Azt hinni, hogy én tudom, mi lenne a legjobb bárkinek is, azt jelenti, hogy nem a saját dolgommal foglalkozom. Még, ha a szeretet nevében teszem is, akkor is ez tiszta önteltség, aminek az eredménye: feszültség, nyugtalanság és félelem. Tisztában vagyok azzal, hogy mi jó nekem? Ez az egyetlen dolgom van. A legjobb, ha először ezzel foglalkozom, mielőtt megoldanám a te problémáidat.” (Byron Katie)

A Munka Alaptanfolyamokon mindig megkérem a résztvevőket, hogy alaposan körbenézve az életükben, saccolják meg, hogy mekkora részben foglalkoznak mások vagy a Valóság/Jóisten/Univerzum dolgával. A legtöbbjük ilyenkor meglátja azt, hogy nagyon nagy részben, vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy „Csak a mások dolgával foglalkozom.” Persze, sokan úgy gondolják, hogy mindezt a „szeretet nevében” teszik. Merülj bele ebbe, vedd számba az emberi kapcsolataidat, élethelyzeteidet, és nézd meg, mennyi energiád megy el a mások dolgával való foglalkozásra. És abba is nézz bele alaposan, miért is teszed azt, amit teszel. Miért szólsz bele a másik ember életébe, miért adod neki a tanácsodat, mit szeretnél mindettől kapni? Mi történne, ha mostantól senki és semmi mással nem foglalkozhatnál, csak a saját dolgoddal, ami egyetlen: a saját gondolkozásod?


Vedd észre, amikor kéretlenül adsz tanácsot valakinek. Nézd meg, hogyan is lehetséges az, hogy az adott tanács önmagadnak szól. Nem véletlenül jön ki a szádon: saját magadnak mondod. Tedd meg saját magad azt, amit másnak tanácsolsz: tedd boldoggá saját magad.

És ha valaki tényleg tanácsot kér tőled, akkor engedd magadba a történetét, és nyugodtan mondd el, te mit tettél hasonló helyzetben, ha már volt ilyenben részed. És még akkor is mindez rólad szól, a te életedről – honnan tudhatnám bármikor is, hogy kinek mit kéne tennie? Leginkább akkor tudok segíteni a másiknak, ha segítek neki felismerni a saját választásait, útját, nem pedig akkor, ha én kiokoskodom, hogy neki mit kéne csinálnia. Persze lehet ötletelni és viccelődni is mindezzel, csak ehhez fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy senki más nem tudhatja, mi is a „jó” neki. Csak a sajátunkét tudhatjuk. És még csak azt sem…

A témába vágóan ajánlok figyelmetekbe egy könnyed Byron Katie videót (Nagy Zsuzsinak újabb köszönet), amiben egy hölgy tudni véli, mire is lenne szüksége az anyukájának.

(Az összes eddig feliratozott Byron Katie videót itt találod. Ha támogatnád Zsuzsi videó feliratozó tevékenységét, szintén itt találsz ehhez infókat.)

A videó megtekintéséhez kattints ide: Anyámnak szüksége van egy kutyára


KI VAGY A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos Munka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján
2013. június 21-22. (péntek-szombat: szeptemberig az utolsó 2-napos Munka Alaptanfolyam, jelentkezési határidő: június 7.)

Részleteket itt találsz: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok