A következő címkéjű bejegyzések mutatása: veszteségek feldolgozása. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: veszteségek feldolgozása. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 10., hétfő

Párkapcsolati, Szerelmi és Szakítási Segédlet




A párkapcsolat, szerelem, szakítás örökzöld témák, melyek az ÖnMunka blogon is számos alkalommal kerültek már terítékre. Ennek a bejegyzésnek a végén találsz egy listát korábbi párkapcsolati, szerelem és szakítás témájú írásokról, érdemes azokat is (újra) átböngészni.

Az ÖnMunka önvizsgálatai és eszköztára GYAKORLATI ránézési módot nyújtanak gondolati-érzelmi-testérzeti szinten ezekre a témáinkra is. Ma azonban egy kis „elméletet” hoztam Nektek, Jeff Brown idézetek formájában. Jeff Brown - író, szomatikus pszichoterapeuta, spirituális józanító - munkásságát jó ideje követem figyelemmel, és a FB-on rendszeresen osztom meg a „két lábbal a földön spiritualitás” zászlaja alatt születő írásait, melyek számos könyvéből valók. Nagyon szeretem a „bullshitmentesítő” hozzáállását, közös kedvencünk a spirituális elkerülés módozatainak és ártalmasságának feltárása.


SZÍV-TÁRSAK VAGY SEB-TÁRSAK? „A szenvedély jöhet valódi szeretetből, de sokszor előfordul, hogy a sebzettségünkből fakad. Összekapaszkodnak a sebeink, egymásba gabalyodnak sebzettségünk szálai. Ilyenkor a sebzettség vezérli a kapcsolatot. Sok mérgező kapcsolat a „valami különleges” álruhájába bújik, miközben a valóságban egy romboló csatatér, ahol nem lehet emberileg növekedni. Ha ilyenben vagy, az nagy betűs Baj, amitől érdemes megmenekítened magad. Fuss az Életedért!”

HOGY TÖBBÉ ESÉLYED SE LEGYEN BEZÁRKÓZNI. „Természetes hajlamunk van azt feltételezni, hogy amikor két lélek között feltűnően erős kémia, vonzalom alakul ki, akkor nekik együtt is kell maradniuk. Nyilvánvaló, hogy mély érzéseink hevében a szerelmünktől való elválasztottságot még csak el sem tudjuk képzelni. De a kémia és a hosszú életűség nem feltétlenül járnak kéz a kézben. Csak azért, mert valakivel eget s földet rengetően élőnek érezzük magunkat, még nem biztos, hogy ő lesz életünk párja. Lehetséges, hogy valami nagyon más okból érkezik ő hozzánk: hogy felébresszen, kitágítson, hogy olyan szélesre nyisson bennünket, hogy többé esélyünk se legyen újra bezárkózni. Lehet, hogy azért küldték őt a nagy messzeségből hozzánk, hogy a lelkünk csiszolatlan gyémántját szépen kifényesíthessük, még mielőtt köddé válunk az örökkévalóságban. Érdemes feladni az elképzeléseinket, amikor a Szerelem bekopogtat. Mert lehet, hogy csak villámlátogatásra érkezik…”

A SZERELEM EGY REJTÉLYES ÉTELCSODA. „Megesik, hogy a szerelem épp akkor talál rád, amikor ő maga és te is készen állsz. Hogy ez mitől is függ, az megfejthetetlen. A szerelem olyan, mint egy nagyszerű, de rejtélyes ételcsoda, aminek a titkait hét lakat alatt őrzik, az összetevőit pedig kizárólag a gondviselés ismeri. Miközben a jövendő szerelmeseket az élet tüzében tisztítják és pucolják, pácolják és húzzák nyársra, majd főzik készre, a kozmikus alkimista a fazekat kevergeti, áhítattal rotyogtatva azt az alapot, amibe a szerelmesek majd beleolvadnak. Csak a Jóisten tudja, mikor áll készen az étel a tálalásra. Isteni időzítés, isteni étkezés…”

TE RAGYOGSZ A KAPCSOLATODBAN? „Egy ideje összeállt bennem a kép, hogy az összes belső konfliktus, ami annak az eldöntése során merült fel bennem, hogy vajon az adott intim kapcsolat a számomra megfelelő-e, néhány pontban megfogható: 1) Illeszkedik-e a legfontosabb részeimhez, „találkozik”-e velem? 2) Megérinti-e a lelkemet? 3) Teljesen önmagam lehetek-e? 4) Érzelmileg biztonságot nyújt-e? 5) Segít-e abban, hogy a fejlődésemhez hű maradhassak és annak következő szintjére léphessek? 6) Segít-e abban, hogy ragyogjak?”

HA VALÓBAN SZERET. „Ha valaki valóban szeret téged, akkor pont olyannak szeret, amilyen vagy. A szeretete nem függ attól, milyen a hasad, milyen a frizurád, milyen a szerelésed, vagy hogy tökéletesen hajtod-e végre a Napüdvözletet. A szeretete nem függ attól, hogy vajon minden szükségletét, vágyát, fantáziáját beteljesíted-e. A szeretete nem írja elő számodra, hogy megváltoztasd az életstílusodat vagy átalakítsd a személyiségedet. Ha valóban szeret téged, akkor a legmagasabb fényességben tart téged. Ha valóban szeret, akkor azzal van elfoglalva, hogy adjon neked, nem pedig a pitiáner részletekre figyel. Ha valóban szeret, az isteni minőséget látja, amikor rád tekint. Az isteninek pedig nem kell fejlődnie és megjavulnia ahhoz, hogy szeressék!”

A KAPCSOLAT HAJÓJA. „Nem számít, két ember mennyire szereti egymást, ha nem tudnak, vagy nem akarnak együtt fejlődni és tudatosodni. Ezért nevezzük a kapcsolatot kapcsolatnak, nem pedig szeretőségnek. A szeretet és szerelem önmagában nem elég. Ha azt akarjátok, hogy tartós legyen, oly módokon kell kapcsolódnotok egymáshoz, amik a hajótokat a vízen tartják.”

TE GYÓGYULSZ VAGY ELBÚJSZ A KAPCSOLATODBAN? „Gyakori, hogy energetikailag olyan partnerhez vonzódunk, aki a gyerekkori sebeinket és témáinkat tükrözi vissza. Ilyenkor tudat alatt erőfeszítést teszünk a gyógyulás irányába. De az is gyakori, hogy olyan személyhez vonzódunk, aki nem tükrözi a gyerekkori sebeinket és témáinkat. Olyasvalakihez, akivel nagyon kicsi az energetikai töltés: ilyenkor a kapcsolatot búvóhelyként akarjuk használni. Mostanra már tudjuk, hogy a párkapcsolat a felébredés fontos színtere lehet, ezért mindkét működéssel tisztában kell lennünk. Vagyis azzal, hogy a partnerválasztásunk gyógyulási vagy elbújási kísérlet-e. Van-e benne elég energetikai töltés ahhoz, hogy tovább növekedjünk, vagy netán újabb körben késleltetjük a fejlődésünket? Jobban kéne tartanunk attól, hogy elkerüljük az ösvényünket, mint attól, hogy járunk rajta.”

AZ ELHAGYÁSNAK ÁLTALÁBAN SEMMI KÖZE NINCS HOZZÁD. „Előfordul, hogy valaki elmenekül a szeretettől, mert az annyira gyönyörűséges, hogy halálra rémiszti őt. Van, hogy azért megy el, mert a szerető kapcsolódás túl élesen világítja meg a még benne található sötét helyeket, melyeknek átdolgozására még nem áll készen. Olyan is van, aki a pszichológiai fejlődése során átélt elakadásai miatt nem képes egységbe olvadni egy másik emberrel; neki először a saját individuációján kell dolgoznia, s ez által érett egyéniséggé válnia. Aztán megesik, hogy azért távozik, mert a szeretet nem elsődleges fontosságú az életében – neki még más utat kell bejárni, más cél felé haladnia. Az is megtörténik, hogy azért szakít, mert sokkal inkább egy gyakorlatias, mint tudatos kapcsolatra vágyik, valami olyasmire, ami nem fenyegeti a jelenlegi valóság- és világszemléletét.
Mivel szinte mindannyiunk lénye bizonyos szinten szégyennel átitatott, hajlamosak vagyunk arra, hogy személyesen magunkra vegyük az ilyen szeretet-elhagyásokat, ami a mélyben beindítja az elutasítottsági és elhagyottsági fájdalmunkat. De általában az elhagyásnak semmi köze nincs hozzánk. Lehet, hogy a távozó még nem áll készen arra, hogy biztonságban megtartsa a szeretetünket és önmagát. Megeshet, hogy tud valami olyasmit, amit mi nem – tisztában van az aktuális képességeinek határaival. A valódi szeretet nem könnyű út. Minden azon múlik, készen állunk-e rá. Adassék meg, hogy a veszteségünket úgy gyászoljuk meg, hogy nem vesszük személyesen. Adassék meg, hogy megtanulhassuk szeretni önmagunkat – a szerető hiányában is.”

EGYÁLTALÁN NEM SZÁMÍT, HOGY A MÁSIK MIÉRT NEM ÁLL(T) KÉSZEN… „Nincs jogod haragudni a (volt) partneredre azért, ahol a saját útján tart, amennyiben a szándékai tiszták és nem hazudott neked róluk. Megértem, hogy csalódott vagy, ha nem akar(t) házasságra lépni vagy gyereket vállalni veled, vagy ha még a kapcsolatotoknak sem akar(t) elköteleződni. Annak azonban semmi alapja nincs, hogy mindezért őt okold. Gyakran előfordul, hogy az emberek a másikra vetítik a csalódottságukat, azt hívén, hogy ha ők akarnak valamit, az a párjuk számára is szerződéses kötelezettséget jelent. Egyáltalán nem számít, hogy a másik miért nem áll(t) készen. Nincs értelme pszichoanalizálni őt és megosztani vele a felismeréseidet. Semmi szüksége nincs arra, hogy valaki más elméleteit hallgassa a saját útjával kapcsolatosan. Ő pont ott tart(ott), ahol, és ehhez minden joga megvan. Sehova nem vezet, ha ezt nem tartjuk tiszteletben. Mindenkinek a saját útja, mindenkinek a saját folyamata, mindenkinek a saját készenléti állapota…” (Jeff Brown)

Korábbi párkapcsolati, szerelem, szakítás témájú bejegyzések listája. Vedd figyelembe, hogy a régebbi bejegyzéseknél az épp akkor aktuális tanfolyami rendszert hirdettem. A legfrissebbet itt találod:

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS LEGKÖZELEBB 2019. SZEPTEMBERBEN INDULUNK.


Az ÖnMunka lényege az önkapcsolódás, az önfelnevelés, az önfelismerés, az önmagadért való felelősségvállalás és az önszeretet. Mindez a párkapcsolati utadat is tisztítja. Ha felém hoz az utad, szeretettel látlak.

2015. június 30., kedd

Csodás Emberek Tapasztalatai. Köszönöm.



Örömmel osztok meg itt néhány friss visszajelzést tanfolyami és egyéni konzultációs résztvevőktől, Csodás Emberektől. Köszönöm a nyitottságotokat, bizalmatokat, őszinteségeteket, sebezhetőségeteket, önmagatokra figyeléseteket. Hálás vagyok minden Találkozásért. 


SZERETETTELJES ODAFORDULÁS ÖNMAGAMHOZ

Szia, Kedves Andi!

Szeretném Veled megosztani, hogy mit is jelent számomra az, amit kaptam Tőled a tréningeken és az egyéni konzultációkon.

Hosszú évek óta keresem a módját annak, hogy hogyan is lehetne jobbá tenni életünket. Mire Hozzád eljutottam, volt már a tarsolyomban stressz-oldó és átalakító, okokat feltáró technika, egy egész könyvtáram az elengedés, az önszeretet, önismeret fontosságáról és módjáról, de...

...ez a fajta szívemet-lelkemet átjáró nyugalom csak Neked köszönhetően ért el hozzám!

Amit eddigi nagy igyekezetemben kihagytam az életemből: egy szeretetteljes odafordulás, belemerülés, kapcsolódás azzal a részemmel, amiről mostanáig úgy gondolkodtam, hogy szégyellnivaló, eltüntetnivaló, hibás megnyilvánulás. 

Milyen furcsa is: elméletben tudni véljük a dolgokat, a gyakorlati részénél pedig megtorpanunk! Adjuk és kapjuk a tanácsokat: „Lépj túl rajta!” „El kéne már engedni a múltat!” „Jobban kéne szeretned magad!” „El kéne fogadnod magad!” „Pozitívan kellene gondolkodni!”

Mindeközben a lényegről megfeledkezünk. Tudhatjuk, hogy mi az oka, honnan ered, hova tart, hogyan kellene lennie. Amit nem tudunk, az az, hogy MI IS AZ valójában

Az élő és online tréningjeiden, illetve az egyéni konzultációkon esélyem sem volt fenntartani tovább az ellenállást, melyet a negatívnak titulált érzelmeim felé gyakoroltam eddig.

Neked köszönhetően végre bekukkantottam magamhoz, és megkérdeztem ott bent: „Hello! Mizujs?” Azóta is kukucskálok, vizsgálódom, megélem és megengedem, megismerem, szeretem, elfogadom, ismerősként üdvözlöm.

Varázslatos érzés. 
Szeretetteljes és megnyugtató!
Ez az az érzés, amire mindig is vártam!

Köszönöm Neked! Puszi, G.




NEM TUD NEM SZÉP LENNI

Szia Andi!

Hogy milyen volt?
...mint amikor felülsz a hullámvasútra,és nem tudod eldönteni, hogy az emelkedő vagy a lejtő a félelmetesebb, de élvezed, és néha sikítasz.
...mint amikor az elvarázsolt kastélyban vagy, és nem tudhatod ,hogy melyik teremből éppen miféle szörnyek akarnak rád ugrani, egyszerre félelmetes és izgalmas.
...mint amikor kinyitod tavasszal az ablakot, és lágy szellő lengedezteti a függönyt, és élvezed, ahogy arcodra süt a nap.
...mint amikor szerelmes vagy, és minden csodás,és lebegsz.
..mint amikor teljes erővel becsapódsz a földbe, és érzed a határaidat és korlátaidat, és nyalogatod a sebeidet.
...mint amikor repülni tanul egy madárfióka, de még bizonytalan, de csinálja.
...mint amikor remegve várod, hogy végre valaki megmentsen.

Aztán rájössz, hogy nincs kit-mit megmenteni... Felülsz a hullámvasútra, és észreveszed, hogy a lejtő milyen izgalmas… hogy azt szereted benne, ami éppen van... hogy élvezed, ha süt a nap, és azt is, ha esik az eső... hogy minden változik, és Te magad vagy a változás... és csak megpihensz, mert már éppen eleget küzdöttél és harcoltál, és közben elfelejtettél élni, és élvezni az életet...

Hát most élvezem azt, ami van... Szeretem, ha folyik a könnyem, szeretem, ha nevetek, szeretek 30 év után odabújni a páromhoz, jó éjt puszit adni, reggeli kávét ágyba vinni. Szeretek dühöngeni, káromkodni, csúnyán beszélni. Szeretek simogatni, ölelni.

És ha éppen nem szeretek, akkor csak leülök, megpihenek, vizsgálódok. Mondok egy „hello”-t az ősöknek, és csak belebújok, megsimogatom... Mert olyan szép... Nem tud nem szép lenni.

HÁT ILYEN VOLT J

U: Talán az írói vénám is előbukkant az elvarázsolt kastély valamelyik terméből. J

Pusszantás. (J.)


MENEKÜLÉS HELYETT A JÖVŐBEN, A JELENBEN
Nagyon KÖSZÖNÖM a tegnapi egyéni boncolást... Huhuuh ez volt eddig a legkeményebb, és nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy végigvittél az úgy tűnik egyik legnagyobb belső akadályomon, és most már szembenézve és kicsit megbarátkozva vele másképp alakítom a dolgaimat. A menekülés helyett a jövőben, jelenben! (R.)

ÜRES KÉZZEL, ZÁRT SZÍVVEL MÉG SOSEM JÖTTEM EL ANDITÓL
Határaink márpedig vannak, akár meghúzzuk azokat a vonalakat, akár nem. És mindig lesz olyan a környezetünkben, aki útlevél nélkül közlekedne. J Ha valakinek esetleg problémát jelentene a saját határainak felismerése, meghúzása, betartása, bátran ajánlom Oravecz Andi bármely tanfolyamát. Üres kézzel, zárt szívvel még sosem jöttem el Tőle. (Sz.)

NAGYON HASZNOS SZÁMOMRA
 Drága, Andi! Köszönöm a mai írást, nagyon jó. Az értékelésem szeretném kifejezni a munkádért, ha csak így szóban is.  Látom, finomítasz, csiszolsz a blogon. Tetszik! Nem felejtem el, amit értem tettél, és ami által „több” lehettem. Bár nem mélyülök olyan szinten, mint esetleg lehetne, de nagyon hasznos számomra a négy kérdés gyakorlása és a testi érzeteim figyelése. Köszönöm. Puszillak.

KÖSZÖNÖM, ÉS SZERETLEK
Röviden: sokat gondolok Rád, a csoportra és nincs rá elég jó kifejezés, amivel leírható az a dolog, amit az általad közvetített Munka és egyéb más technikák által felszabadítódik, könnyűvé téve ezt az életet... A legtöbb, amit írhatok: KÖSZÖNÖM! És SZERETLEK a szó legnemesebb értelmében.

HA FIGYELEK, AKKOR JÖHET A VÁLTOZÁS
Szia Andi! Először is köszönöm a kérést. Még mielőtt írtál megfogalmazódott bennem, hogy leírok neked néhány megfigyelést, de megjelent ezzel kapcsolatban a bizonytalanság is hogy vajon jó döntés-e ezeket elküldeni Neked, nincs-e terhedre, stb. Aztán félretettem a dolgot és utána írtál. Kezdem a döntésekkel. Úgy látszik, hogy egyre nagyobb szerepet kap a felelősség a testem iránt. Az hogy hónapok óta végre könnyedén felvettem a telefont és felhívtam a háziorvost amiatt, hogy szeretném tudni, hogy mi is van a testemmel mostanság úgy orvosi szemmel az számomra egy fontos lépés volt. Egy másik tapasztalás tegnap volt, amikor a párommal végigbicikliztünk a klinika területén, ahol tavaly Anyukám feküdt. Természetesen eszembe jutott az élmény, de olyan józan maradtam. A párkapcsolatban azt veszem észre, hogy a párom egyre inkább ki meri mutatni az érzéseit, többet szeretget. Nagy téma még nálam az evés. Van, hogy észreveszem a szellemképet, felteszem a kérdést, és jön az oldódás. A hétvége óta éppen visszaesést tapasztalok: nassoltam, túlettem magam. Ott van azonban annak a tudása, hogy ha figyelek, akkor jöhet a változás. Mindent nagyon köszönök! Ragyogó napokat! (R.)


Szeretettel várlak a közeljövő ÖnMunka tréningjein, az érzelmi és gondolati öngyógyítás és önfelnevelés témájában.


2015. június 15., hétfő

A Veszteségfeldolgozás Gyakorlata Tréning, 2015. július 24. péntek



A Veszteségfeldolgozás Gyakorlata Tréning, 2015. július 24. péntek

Veszteségeink tudatosítása és feldolgozása, sebeink megfájása és begyógyítása alapvető feltétele annak, hogy az életben haladni és fejlődni tudjunk, tudatosabb döntéseket hozzunk, abbahagyjuk a régi minták ismételgetését, valamint a menekülést és a bujkálást.

Veszteségélményt rengeteg minden jelenthet már születésünktől kezdve: a számunkra fontos emberek halála, kapcsolatok vége, válás, szakítás, munkahely megszűnése, lakóhelyváltás, egészségünk, testi adottságaink, fiatalságunk, anyagi javaink, és bármilyen számunkra értékes, fontosságot jelentő dolog vagy elképzelés elveszítése. De ilyesmi lehet átvittebb értelemben a valamikor elvesztett önértékelésünk, önbecsülésünk, teljességérzetünk, az álmaink, vágyaink, vagy mindazon (érzelmi) szükségleteink, melyek betöltetlenül maradtak. Sokakban élnek idealizált képzetek a harmonikus családról, a sohanemvolt gyermekkorukról, a boldog életről, a problémamentes párkapcsolatról, a tökéletes testről – hogy csak néhány igen jellemzőt említsek -, melyek abszurd módon pont, hogy nehezítik az élet és önmagunk szeretetteli elfogadását. Érdekes módon még a megszokott hitrendszereinkhez is annyira ragaszkodunk tudattalanul, hogy nagyon érdemes lehet „átfájni” a tőlük való elszakadást, mikor rajtuk dolgozunk.

A SOHA NEM TELJESÜLT SZÜKSÉGLETEINK MEGGYÁSZOLÁSA: Szinte mindannyian úgy növünk fel, hogy számos ponton hiányt szenvednek legfontosabb emberi-fejlődési szükségleteink. Nem kapjuk meg azt a szeretetet, gondoskodást, figyelmet, elfogadást, értékelést, minőségi kapcsolódást és kommunikációt, amire annyira vágyakozunk. Sokunk aztán jó mélyre eltemeti ezeket a vágyakat magában, így próbálva gyógyítani a hiány okozta fájdalmát - szinte elfelejtkezik arról, hogy neki vannak szükségletei, sőt akár büszke is arra, hogy milyen jól elvan ő egyedül az életben, mások szeretete, figyelme és minőségi kapcsolatok nélkül. Jó kis önátverés. A másik végponton pedig egész életünket azzal töltjük, hogy a körülöttünk élő emberekből - párunkból, gyerekeinkből, barátainkból, munkatársainkból - próbáljuk kicsikarni mindazt, amit gyerekkorunkban nem kaphattunk meg. Egyik sem megoldás, mert fenntartja a hiányt, és manipulációhoz, játszmákhoz, akár függőségekhez, és őszintétlen kapcsolatokhoz vezet. A megoldáshoz nagyban hozzájárul a nem teljesült szükségleteink meggyászolása, megfájása. Enélkül nehéz tovább lépni az életben. Várlak szeretettel, ha magadra ismersz bármelyik működésben.

Amikor elveszítünk valami számunkra fontosat, érzelmek egész sora bukkan fel bennünk, hogy elvégezhesse a „feladatát”. Dolgunk akad ilyenkor a dühvel, az ellenállással, a tehetetlenséggel, a bűntudattal, a bánattal/szomorúsággal. Mivel ezeket az érzelmeket sosem tanulhattuk meg a maguk teljességében átélni, átérezni, feldolgozni, illetve általában fogalmunk sincs, mihez kezdjünk a veszteségek okozta érzelmi fájdalmunkkal, rendszerint elkerülő- és menekülő utakkal próbálkozunk. „Erősnek” mutatjuk magunkat, a munkánkba menekülünk, rögtön új párkapcsolatba ugrunk fejest, ezerféle dologgal, neadjisten függőségekkel vonjuk el a figyelmet a fájdalmas és nehéz érzéseinkről. Nemhogy keresnénk az önmagunkkal való gyógyító kapcsolódást, hanem épp az ellenkező irányba rohanunk.

A megoldás azonban nem az elkerülésben, hanem a megélésben van. Így a seb szépen ki tud tisztulni és be tud gyógyulni, s nem fog felszakadva még sajgóbban fájni.

Az utóbbi évek sok csoportos és egyéni konzultációs tapasztalatából mostanra összeállt egy olyan veszteségfeldolgozó folyamat bennem, melyet nagy örömmel osztok meg Veletek. Ennek része az érzelmek átélése és a kapcsolódó hiedelmek feldolgozása, illetve párban végezhető ún. megszemélyesítések, amikor konkrétan találkozunk veszteségünk tárgyával. És még más elemek is szerepelnek benne, melyek igen intenzívvé teszik ezt az integrált gyakorlatot.

A tréning során sokat gyakorlunk, párban is dolgozunk majd. Mindenkinek lesz lehetősége megtapasztalni a folyamatot, és utána akár önállóan folytatni veszteségeinek feldolgozását.

Részvételi díj: 14.000Ft (alanyi ÁFA-mentes, a tanfolyam díjáról Oktatás címén kerül számla kiállításra)

(Ha a július 25-26-i Megmutatom-Átadom Haladó Tréningen is szeretnél részt venni, a 3 nap díja összesen 32.000Ft.)

Jelentkezési határidő: 2 hely maradt
Létszám korlátozva: 12 fő
Helyszín: Független Pedagógiai Intézet, Budapest, II. Frankel Leó út

Jelentkezés emailben: andi.oravecz@gmail.com (küldj telefonszámot is)

Várlak szeretettel.

Egy korábbi bejegyzésben írtam Katica történetéről, aki a kisfiát veszítette el. Érdemes elolvasni, itt találod: A gödör mélyéről vissza az életbe - Katica története


A további Aktuális Tréningeket is figyelmedbe ajánlom.