Az Önfelnevelésről – A Mérgező Szégyen Gyógyítása 2.

„Tíz évvel ezelőtt olyan felfedezést tettem, ami alapvetően megváltoztatott mindent az életemben. Nevén neveztem életem legnagyobb démonát, a szégyent. Tudatára ébredtem annak, hogy a szégyen milyen elsöprő, romboló hatással van az életemre. Rájöttem, hogy egész életemben rabságban tartott. Olyan volt, mint egy függőség, ami időnként kitört belőlem. Durvább és kifinomultabb módszerekkel igyekeztem elfedni, ugyanakkor továbbadtam a családtagjaimnak, a klienseimnek és a tanítványaimnak. A szégyen volt az a tudattalanban rejtező démon, amiről sosem tudtam korábban.” (John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása)

A legtöbb felnőtt korú ember ma nem (teljesen) felnőtt. Mindannyiunkban működnek kisebb-nagyobb intenzitású gyermeki beragadások (sebzett belső gyermek), azokban erőteljesebben, akikben mélyen internalizálódott a mérgező szégyen. Hétköznapi életünk során, kapcsolatainkban, konfliktushelyzeteinkben pedig leginkább ezek a megszégyenült gyermeki részeink és működéseink lépnek működésbe. Valamikor ők nagy szolgálatot tettek nekünk, védelmet nyújtottak, szükségünk volt rájuk a pszichológiai értelemben vett túléléshez, de felnőttként már érdemes meggyógyítani őket, mert csak így válnak számunkra hozzáférhetővé a valódi érett választások. John Bradshaw könyveit azért is szeretem, mert a saját útját, a saját mérgező szégyenéből való kigyógyulását és önfelnevelését - „emberré válását” - is részletesen leírja. Ma egy újabb részletet olvashattok A mérgező szégyen gyógyítása című könyvéből (Első rész itt.). Utána pedig összegyűjtöttem, mik is a felnőtt, érett személyiség jellemzői. (Ahhoz, hogy felnőjünk, az agyunknak is szó szerint meg kell érnie, erről majd írok még egy későbbi bejegyzésben.)

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.

„Tíz évvel ezelőtt olyan felfedezést tettem, ami alapvetően megváltoztatott mindent az életemben. Nevén neveztem életem legnagyobb démonát, a szégyent. Tudatára ébredtem annak, hogy a szégyen milyen elsöprő, romboló hatással van az életemre. Rájöttem, hogy egész életemben rabságban tartott. Olyan volt, mint egy függőség, ami időnként kitört belőlem. Durvább és kifinomultabb módszerekkel igyekeztem elfedni, ugyanakkor továbbadtam a családtagjaimnak, a klienseimnek és a tanítványaimnak. A szégyen volt az a tudattalanban rejtező démon, amiről sosem tudtam korábban.

Az által, hogy felismertem a működését, megláttam, hogy a szégyen egyike az emberi élet legrombolóbb erőinek. A szégyen megnevezésével uralmat szereztem felette. A szégyen önmagában nem rossz. Normális emberi érzelem. Sőt, a valóban emberi léthez szükségünk is van rá. A szégyen emberi korlátaink között tart minket, engedélyt ad, hogy emberek legyünk. Figyelmeztet, hogy nem vagyunk istenek. Az egészséges szégyen az alázat alapja, a spiritualitás forrása.

Az egészséges szégyen figyelmeztet a határainkra. Emlékeztet rá, hogy embernek lenni annyi, mint korlátok között élni. Valójában, az emberi lét lényegét tekintve korlátozott. Egyetlen embernek sincs, és nem is lehet korlátlan hatalma. Azok a guruk, akik végtelen hatalmat ígérnek, hamis reményt keltenek bennünk. Programjaik, képzéseik nem minket tesznek gazdagabbá, hanem kizárólag őket. Hamis énünket szólítják meg, és a bennünk élő mérgező szégyenből táplálkoznak. Mi, emberek végesek vagyunk, „tökéletesen tökéletlenek”. A korlátoltság emberi természetünk alapvető vonása. Komoly következményekkel járhat, ha nem vagyunk hajlandóak elfogadni ezt a tényt.

Felfedeztem, hogy a szégyen, egy egészséges emberi érzelem, könnyen átalakulhat létállapottá. A szégyen, mint állapot eluralhatja a teljes identitásunkat, ami azt jelenti, hogy alapvetően rossznak és selejtesnek tartjuk magunkat. Amint a szégyen identitássá alakult, mérgezővé válik és megfoszt emberi mivoltunktól. A mérgező szégyen elviselhetetlen, ezért szükségszerűen előhívja az azt elfedő hamis ént. Mivel úgy érezzük, hogy valódi énünk hibás és selejtes, szükségünk van egy hamis énre, ami nem ilyen. Ha a hamis én átveszi az uralmat, pszichológiai értelemben. megszűnünk autentikus emberként létezni.

A hamis én kialakításának folyamatát Alice Miller „lelki gyilkosságnak” nevezi. A hamis én elhiteti velünk, hogy többek vagy kevesebbek vagyunk, mint emberek. A mérgező szégyen a tanult családon belüli erőszak elsődleges formája, ami tönkreteszi az életünket. A legtöbb érzelmi zavar gyökerénél a mérgező szégyent találjuk. Mint Gershen Kaufman írja: „A szégyen számos összetett és kellemetlen lelkiállapot forrása, melyek között megemlíthetjük a depressziót, az elidegenedést, az önbizalomhiányt, a magányt, a paranoid és skizoid személyiségzavart, a kényszerességet, a hasítást, a perfekcionizmust, a kisebbrendűségi érzést, az alkalmatlanság és kudarc érzését, valamint a borderline és narcisztikus zavarokat.”

A mérgező szégyen a váratlan lelepleződés gyötrelmes belső élménye. Mintha mély sebet ejtettek volna a bensőnkön. Elválaszt minket önmagunktól és másoktól is. Az egyénnek, aki a szégyent teljesen belsővé tette, meggyőződése, hogy ő maga eredendően hibás, silány és selejtes. Ez az érzés annyira fájdalmas, hogy elfedésére különböző sorskönyveket (stratégiákat) találunk ki. Ezekre a sorskönyvekre vezethető vissza az erőszak, a bűnözés, a háborúk, valamint a függőség minden formája.

Amikor a szégyen mérgező lesz, megtagadjuk önmagunkat, így viszont különböző álcákra van szükségünk. A mérgező szégyen sokféle öltözetben és álruhában megjelenhet. Kedveli a sötétet és a titkokat. Épp e sötét, titkolózó vonása miatt sikerül elkerülnie figyelmünk reflektorfényét. Mivel a mérgező szégyen a sötétben bujkál és álcázza magát, tudatos erőfeszítésre van szükség, hogy leleplezzük különböző megnyilvánulásait és elterelő hadműveleteit.”

(John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása)

Fontos tudatosítanod magadban újra meg újra, hogy nem szégyen mindezt önmagadban is felismerni. Sőt! Ez nyitja meg a lehetőséget számodra, hogy végre összekapcsolódj saját magaddal és meggyógyítsd a benned élő sebzett kisgyerek fájdalmát.

Képes vagy-e kíváncsian, felfedezőn rácsodálkozni önmagadra? Tudsz-e őszintén megérkezni oda, ahol épp vagy? Képes vagy-e őszintén szembenézni a félelmeiddel, fájdalmaiddal? Képes vagy-e türelmet és elfogadást nyújtani magadnak, nem pedig ítélkezni önmagad felett?

Saját tapasztalatom fényében a következő jellemzők fejlődnek ki bennünk, ha elvégezzük a belső munkánkat, és ezáltal sebzett gyermekből érett felnőtté válunk. Ez egyfajta közös emberi „moralitás”, ami természetes, nem pedig egy csinálás. Ne  előírásként, hanem iránytűként tekints rá. Ne egy újabb elérendő ideálként értsd. Próbáld ne azt kiolvasni belőle, hogy te hiányos, rossz, béna vagy, és hogy mennyi dolgod van még, vagy hogy ezt neked úgysem fogod sosem elérni. Nem kell semmit sem elérni. Teljesen máshogy érdemes közelíteni: SZERETNÉM-E FELFEDEZNI ÖNMAGAM? KÍVÁNCSI VAGYOK-E ÖNMAGAMRA:

A felnőtt, érett személyiség jellemzői:

• ·         Érzelmi intelligencia: képes az érzelmek és érzések felismerésére, kommunikálására és átérzésére. Képes mások érzelmeit megengedni, jóváhagyni, érvényesíteni.
• ·         Szükségleti intelligencia: képes a szükségletei felismerésére, kommunikálására és adaptív kielégítésére, nem függőségek formájában.  Képes mások szükségleteit tiszteletben tartani és elfogadni, de nem feltétlenül „szolgálja ki” őket.
• ·         Kötődés, intimitás, egyedüllét: képes a kötődésre, elköteleződésre, a mély és őszinte kapcsolódásra. De képes az egyedüllétre is, jól van önmaga társaságában.
• ·         Empátiás készség.
• ·         Sebezhetőség: képes önmagát őszintén megosztani és feltárni a megfelelő környezetben és személynek; mer „megsérülni” és fájni.
• ·         Saját vélemény, nézőpont: képes véleményt, ezt kommunikálni, de rugalmas. Képes mások véleményének, nézőpontjának meghallgatására, elfogadására, gyakorolja a ’lehet más a véleményünk’ megközelítést.
• ·         Tiszta, nyílt kommunikáció.
• ·         Önreflexió képessége.
• ·         Erős, fejlett, de átjárható én-határok.
• ·         Önrendelkezés, autonómia, felelősségvállalás, kompetenciatudat.
• ·         Döntésképesség. Cselekvőképesség.
• ·         Önuralom. Indulat-kontroll. Vágyak késleltetésének képessége.
• ·         Önismeret folyamatos mélyítése.
• ·         Önelfogadás, önbecsülés, egészséges önértékelés.
• ·         Humorérzék.
• ·         Kreativitás. Együttműködés képessége. Elhivatottság, elkötelezettség a számára fontos dolgokban és területeken.
• ·         Reziliencia: annak a készsége, hogy testi-lelki szenvedés, megrázkódtatás után képes visszanyerni a stabilitást.
• ·         Annak a felismerése, mi az ő dolga, de mi nem az.
• ·         Nem hiányból működik, mert már „megvan önmagának”.

„Haladó” készségek:

• ·    A magamról és a másokról szóló gondolataim felismerése és megkérdőjelezése az életünk egyik legfontosabb készsége, amit sehol nem tanítanak meg nekünk. Megkérdőjelezni annyit tesz, mint tudatosulni arra, hogy valakiről, valamiről vagy önmagunkról épp mit gondolunk, hiszünk, feltételezünk, aztán megállni egy pillanatra, és feltenni azt a nagyon egyszerű kérdést magunknak, hogy "Teljes bizonyossággal TUDHATOM-E, hogy amit épp hiszek, az tényleg úgy van?" Tapasztalatom szerint az ÖSSZES emberi konfliktus oka a megkérdőjelezés hiánya, annak a készségnek a nem gyakorlása, hogy felülvizsgáljuk, mi is történik egy helyzetben VALÓJÁBAN, és milyen elképzelések, értelmezések vetülnek rá arra, ami épp történik. A legártatlanabb, legszeretetteljesebb élethelyzetek tudnak így a pillanat tört része alatt tönkre menni, kapcsolatok megszakadni, emberek egymástól eltávolodni. Miközben az egész egy FÉLREÉRTÉS.
• ·        Annak a tudatossága, hogy nem vagyok azonos a gondolataimmal és az érzéseimmel, hanem képes vagyok ezeket megfigyelni és átengedni, és nem ők határoznak meg engem.
• ·         - Megérkezés és megpihenés a jelen pillanat megtapasztalásába. Az érzékszervi érzetek és a légzés ajándékának átélése.
• ·         Testtudatosság, kommunikáció a testemmel, annak jelzéseivel, tüneteivel.

Szeretem Virginia Satir megfogalmazását is a témában:

"Az évek során kialakult bennem egy kép arról, hogy milyen is az az ember, aki emberi módon él. Olyan, aki érti, értékeli és fejleszti testét, mert szépnek és hasznosnak találja. Olyan, aki igaz és becsületes magával és másokkal; meleg, szerető viszonyban van magával és másokkal. Hajlandó kockázatot vállalni, kreatív, kompetens, és változtat, ha a helyzet úgy kívánja. Képes alkalmazkodni az újhoz úgy, hogy megtartja a régiből a hasznosat, és eldobja, ami már nem az. Mindezek együtt olyan embert körvonalaznak, aki testileg egészséges, szellemileg éber, érző, szerető, játékos, hiteles, kreatív, produktív, felelős emberi lény. Olyan, aki szilárdan áll a saját lábán, aki mélyen tud szeretni, tisztességesen és hatékonyan tud küzdeni. Olyan, aki egyaránt jó viszonyban van gyengédségével és keménységével is, és tudja a kettő közötti különbséget." (Virginia Satir)

Várlak szeretettel, ha belefáradtál a keresésbe, a menekülésbe. A gyógyulás odabent vár, az érzelmeiddel és érzéseiddel való mély találkozásban. Amíg ez nem történik meg, addig mindig keresni és menekülni fogsz. Ha elérkezett az időd erre a mély találkozásra, csatlakozz hozzánk:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.

Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal

Négy éve tanítom és gyakorlom a Byron Katie-féle radikálisan őszinte és sallangmentes Tiszta Kommunikációs tematikát. Mostanra ez kiegészült néhány fontos elemmel, melyek közül a leglényegesebb, hogy a TESTBŐL KOMMUNIKÁLUNK, a testbe beleérezve gyakoroljuk a kommunikációs aktusokat.

(2015 Nyári Intenzív Tréningek)

No, de nem rohanok ennyire előre, mert kicsit szeretnék írni az előzményekről és a tréningeken szerzett tapasztalataimról. Szóval, még egyetemen, a tanárképzés keretein belül találkoztam a Thomas Gordon-féle kommunikációval, ekkor hallottam először az ún. én-üzenetekről és az értő figyelemről (a ’90-es évek közepén járunk). Aztán következett a Berne-féle Tranzakcióanalízis kommunikációs modellje, többek között az én-állapotokkal, meg a számomra kedvenc nevű duplafenekű tranzakcióval. J A szakdolgozatom arról szólt, hogyan is lehetne a (nyelv)tanításban bevetni a TA-t. (A bírálók nem értekelték túl nagyra a teljesítményemet, de addigra már én is csak túl akartam lenni az egészen.) A 2000-es évek közepén folytatódott a sor az Erőszakmentes Kommunikációval, ahol, tejóég, életemben először figyeltem fel az érzelmekre és a szükségletekre, de - őszintén szólva - akkor még nem sokat mondtak, jelentettek nekem. (Pedig az egyetemen 2 évig pszichológiát is tanultunk, ott csak előkerült már valami legalább az érzelmekről… vagy nem…??? J) Annyira analfabéta voltam mind az érzelmek, mind pedig a saját szükségleteim terén, hogy ha nem dolgoztam volna fel sok szégyenemet az utóbbi években, akkor ezt most biztos nem is írtam volna le. J Bár visszanézve, ezzel az analfabétizmussal egyáltalán nem lógtam ki a sorból. És a helyzet mostanra sem változott sokat, ha az emberek általános érzelmi intelligencia szintjét nézzük. Nem hibáztatok senkit, nincs is miért, de tény, hogy elképesztően más minőségű kapcsolatokat és életet tudnánk élni, ha, mondjuk, már az iskolában tanulnánk ilyet, arról nem is beszélve, ha a szülők is ezen ismeretek és megélt tapasztalások segítségével nevelnék a gyermekeiket. Mennyire más lehetett volna minden, ha már korábban is tanítottak volna nekem-nekünk ilyet, mondjuk az általános iskolában vagy a híres gimnáziumban. És persze a szüleink is beültek volna azokra az órákra… De még inkább már úgy születtünk volna, hogy a szüleink érzelmileg intelligensek, megfelelő szintű önismerettel rendelkeznek, tisztában vannak a saját és a gyermekeik szükségleteivel, pszichológiai értelemben felnőttek, és esetleg némi gondolati és testtudatossággal is bírnak. Na jó, abbahagyom. J

Az utóbbi évek során a csoportokkal és egyéni folyamatokban szerzett tapasztalataim sem jobbak: az embereknek óriási hiányosságaik vannak érzelmi, szükségleti, pszichológiai, felnőttségi, tudatossági, valódi önismereti téren – mindannyian így szocializálódtunk. És hogy a kommunikáció témájánál maradjak, az is nagyon érdekes, hogyan jár mondjuk valaki egyik (kommunikációs) tréningről a másikra, aztán marad a fejében az egész. Meg jól akarja csinálni, modelleket akar az élet mindig változó helyzeteire ráerőltetni, akár az is lehet, hogy ettől érzékeli magát jobbnak-többnek, mint mások. És ez mind-mind tök rendben van így, legtöbbünknek ez az útja, csak érdemes előbb-utóbb VALÓDIVÁ válnia, az ENYÉMMÉ, megéltté, átérzetté, megrágottá. Amúgy időnként tényleg úgy érzem magam ebben az ön-folyamatban (bármi legyen is ez), mintha egy gigantikus húsdaráló széttrancsírozna valami felismerhetetlen péppé, aztán pedig újra emberi formát öltök. Tán egyre EMBERIBB formát, ha jobban belegondolok. Egyre életszagúbb, érzősebb, sebezhetőbb, bensőségesebb, teljesebb, fogalmamsincsesebb, mindenúgyvanjólahogyvanosabb az egész. Ha fájok, akkor fájok, ha sírok, akkor sírok, ha dühös vagyok, akkor dühös vagyok, ha örülök, akkor örülök, ha nem tudom, akkor nem tudom, és így tovább. Mennyivel egyszerűbb is ez így!

A legutóbbi Tiszta Kommunikáció tréningen derültünk jót azon, hogy ki milyen „tudományos” kommunikációs stratégia rajta történő alkalmazásától mászik a falra. Van, aki attól, ha visszatükrözik az érzelmeit, más attól, ha épp én-üzeneteket küldenek felé, a harmadik attól, ha az éppen nem teljesülő szükségleteit próbálja megtippelni a beszélgetőpartnere. És mindez nem azt jelenti, hogy nem érdemes megismerkedni a különböző kommunikációs módszerekkel (pl. a fentebb említettekkel), sőt. Rengeteget tanulhatunk belőlük magunkról, a másikról, az életről. Mindenkinek csak javasolni tudom őket. És utána következik az ÉLET sava-borsa, mindannyiunk EGYEDISÉGE, no meg a már szintén emlegetett húsdaráló… ;) (Akinek ezek után még nem ment el a kedve az ön-ismerkedéstől, mondjuk az ÖnMunka tréningjei és önvizsgálati módszerei segítségével, azt nagy szeretettel látom a Nyári Intenzíveken.)

Ahhoz, hogy az élet és a benne tapasztaltak - sőt még a kommunikáció is - valóban az enyém legyen, a legfantasztikusabb eszköz a TESTbe történő megérkezés. Ha a Testből kommunikálok, akkor folyamatos kapcsolatban vagyok az érzéseimmel, így integritásban vagyok önmagammal. Először is önmagamat tanulom meg meghallani egy teljesen más szinten, mint amikor „fejből” beszélek. Ily módon sokkal hatékonyabban tudok kapcsolódni a másik emberhez is. Ennek a kommunikációnak semmi köze a manipulációhoz, semmilyen szinten. Sem magamat, sem pedig a másik embert nem manipulálom, hanem a pillanatnyi igazságom szerint kommunikálok.

A Tiszta Kommunikáció tréning tematikája szerint sok páros és csoportos gyakorlattal járjuk körbe a kommunikációnkban legnagyobb problémákat okozó területeket. Megtanuljuk, mi gátol meg minket általában az őszinte kommunikációban, és - sokak mumusaként - a nemet mondásban, illetve, hogy mit is tudunk ezzel kezdeni. Gyakoroljuk a kérést, és a nyílt, őszinte közlést. Kifejezett kommunikációs stratégiákat, fordulatokat is tanulunk, illetve megtapasztaljuk, milyen is, ha az eddig oly szörnyűségesnek tartott kritikát a hasznunkra fordítjuk. Ezen kívül gyakoroljuk, milyen is a valóban empatikus figyelő/hallgató. Mindezt nem dogmatikusan, hogy mostantólaztánígykellcsinálni, hanem játékosan megízlelve ezeket a lehetőségeket is, melyek aztán a Nagybetűsben a saját arcunkra formálódnak, és ettől lesznek igazán szépségesek.

A tréning témakörei:

·                     A Nemet Mondás Művészete

·                     A Kérés Művészete

·                     A Kritika Fogadása

·                     A Nyílt, Őszinte Közlés

·                     Az Empatikus Hallgatás Művészete

A TK tréninget most először a Byron Katie-féle Munka Alapcsomag részeként lehet elvégezni. A Tiszta Kommunikációt csak a Munka gondolati és elme-megkérdőjelező módszerének ismeretével és gyakorlati alkalmazásával együtt van értelme megtanulni, mivel az egész kommunikációnk alapvetően a magunkról, a másokról és a világról szóló hiedelmeink kitükröződése. Ebben is térünk mi el a hagyományosan oktatott kommunikációs módszerektől és stratégiáktól: mély önismereti szintre megyünk le, felfedezve azokat a gondolati és érzelmi mintázatokat, melyek a kommunikációnkat is alapvetően befolyásolják. Hiába tanulok meg, mondjuk, asszertíven kommunikálni, ha az önmagamról szóló hiedelmeim nem kerülnek feltárásra és feldolgozásra: ugyanúgy értéktelennek, kevésnek, nem megfelelőnek, nem szerethetőnek fogom továbbra is hinni magam, csak ráfújok egy tejszínhabréteget a kakikupacom tetejére (elnézést a kedvenc analógiámért).

Ha az élet VALÓDISÁGÁT és önmagad EGYEDISÉGÉT szeretnéd végre felfedezni, nagy szeretettel várlak Nyári Intenzív Tréningjeimen:

Byron Katie Munka Alapcsomag + Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal Tréning, 2015. június 27-28. – A részletekért kattints ide.

Ha pedig mélyíteni szeretnéd a testből létezést, valódi érzelmi és gondolati önismeretre vágysz, figyelmedbe ajánlom Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait:

Tanulj Meg ÉREZNI – 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, aug. 28-30. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat) – A részletekért kattints ide, és görgess lentebb a feljövő oldalon.

A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenéről és Gyógyításáról

„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott

Amikor sebezhető voltál és rászoruló

Mielőtt határaid lettek volna

Mielőtt tudtad volna, ott voltam

Megsértettem a lelkedet

Átszúrtalak legbelső csírádig

Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott

A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség

kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád

Azt éreztettem veled, hogy más vagy

Azt mondtam, hogy valami baj van veled

Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez

MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”

(John Bradshaw)

Nem találkoztam még olyan hozzám eltaláló emberrel, aki nem hitte volna azt magáról, hogy valami baj van vele. Ki milyen szavakkal fogalmazza meg. A lényeg, hogy rengetegen szenvedünk ettől a magunkról valamikor elhitt hamis történettől, hamis identitástól. Minél mélyebben azonosultunk vele, annál áthatóbb, lényünket átjáró szégyenérzettel élhetünk. Sok-sok éven át éltem ebben a krónikus szégyenben, mostanra fokozatosan gyógyulok, és ezt érzékelem azokon a drága embereken is, akik megnyílnak fájdalmas érzelmeik és történeteik feldolgozására.

John Bradshaw mérgező szégyennek nevezi ezt a krónikus szégyent, és megkülönbözteti az emberségünkhöz természetesen hozzátartozó egészséges szégyentől, ami egyfajta alázat.

Az egészséges szégyen természetes emberi érzelem, melynek rendeltetése az emberi korlátok jelzése - végességünk jelzése. Embernek lenni azt is jelenti, hogy hibázunk, segítségre szorulunk, és tudjuk azt, hogy létezik egy nálunk nagyobb valami, egy magasabb rendű erő. Az egészséges szégyen emberi mivoltunk egyik lényeges alkotóeleme, hiszen a lelki egyensúlyunk fenntartásához elengedhetetlen a korlátaink és határaink ismerete. Amikor nincsenek megfelelő korlátaink és határaink, akkor kétféle úton tudunk működni: több, mint emberivé (szégyentelenné), vagy kevesebb, mint emberivé (szégyenteljessé) válunk, és ún. krónikus vagy mérgező szégyenben kezdünk élni.

(A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től.)

Első esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELENNÉ – több, mint emberivé - válunk, úgy kell viselkednünk, mintha tökéletesek lennénk. Magunkat és a környezetünkben mindenkit kontrollálni próbálunk, kényszeresen hajszoljuk a hatalmat, kritizálunk, lenézünk és erkölcsileg megítélünk másokat. Használjuk az embereket, akár átgázolunk rajtuk. Túlzott önbizalommal nyilvánulunk meg, úgy, mintha fölötte állnánk mindenkinek. Felsőbbrendűnek érzékeljük magunkat, és sok esetben szuperteljesítőként élünk.

A másik esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELJESSÉ – kevesebb, mint emberivé - válunk, csődtömegnek éljük meg magunkat. Folyamatos kontrollvesztésben élünk, valamilyen szernek vagy viselkedési függőségnek a rabjaként. Gyengének és tehetetlennek mutatjuk magunkat, hogy így nyerjünk erőt és hatalmat mások felett. Hülyének és butának tettetjük magunkat, hogy mások csinálják meg helyettünk, amit mi magunk is meg tudnánk csinálni. Állandóan önmagunkat vádoljuk és kritizáljuk, alulteljesítünk, és alsóbbrendűként élünk. Az életünk egy kudarcsorozattá válhat.

Ha végignézed a fent vázolt működéseket, valószínűleg mindkét változatot megtalálod magadban. Emiatt ne haragudj magadra, mivel ezek is univerzális működések. Ezek a viselkedések TÜNETEK. Olyan védelmi mechanizmusok, melyeket fájdalmad elcsitítására fejlesztettél ki, mindenféle tudatos szándék nélkül. Ezek a tünetek pont, hogy segítenek a gyógyulásodban, utat nyitnak valódi, természetes, emberi önmagad felé.

A krónikus, mérgező szégyen azért alakul ki bennünk, mert gyerekkorunkban természetes emberi működéseinket érvénytelenítették vagy szégyenítették meg a számunkra fontos személyek. Legtöbbször azért, mert ők is ugyanettől szenvedtek, és nekik sem volt fogalmuk, hogy mást és máshogy is lehet csinálni. Milyen működéseink kerültek - akarva, akaratlan - megszégyenítésre gyermekkorunkban?

Megszégyenít(h)ették, érvénytelenít(h)ették a(z):

ÉRZELMEINKET: nem volt szabad félni, haragudni, szomorúnak lenni, sírni. Sokunknak örülni sem volt szabad, bármennyire abszurd is. A kíváncsiságunk és lelkesedésünk is jellemzően letörésre került. Azért, hogy ne kelljen éreznünk a természetes érzelmeink működésének nem helyénvalóságával kapcsolatos szégyent, megtanultuk elnémítani az érzéseinket. Amilyen mértékben némává váltunk, olyan mértékben felejtjük el, hogy mit érzünk és kik vagyunk. Sokszor fel sem ismerjük az érzelmeinket, nem vagyunk velük kapcsolatban, érzéketlenekké váltunk. Ha mégis érzünk, beszélni nem tudunk róla, nem tanultuk meg szavakba önteni, mi is zajlik bennünk. És nem tanultuk meg, hogyan tudunk természetes módon együtt lenni az érzéseinkkel, anélkül, hogy elmenekülnénk tőlük és valamilyen szerbe, tevékenységbe fojtanánk őket. Amikor érzéseink megszégyenülnek, már csak egyetlen módon tudunk érezni: ha addiktívvá válunk (szerek, szerelem, szex, munka, tevékenységek, spirituális keresés, önjavítás). (Az érzelmekről és érzésekről egy teljes bejegyzést itt olvashatsz.)

SZÜKSÉGLETEINKET, FEJLŐDÉSI FÜGGŐSÉGIGÉNYEINKET: fizikai szükségletek megfelelő kielégítése, teljes elfogadás, szeretetteli érintés, érzelmi visszatükrözés, biztonságos kötődés, támogatás, bizalom, egészséges határok szabása, autonómia, alkalmasságtudat, játékosság és spontaneitás (a sort folytathatnánk). Általában még felnőttként sem tudunk arról, hogy mik is ezek a szükségletek, és fogalmunk sincs róla, hogyan hat az életünkre a kielégületlen gyermekkori szükségletek azóta tudattalanná vált hajszolása. Emberi kapcsolatainkban azt várjuk, hogy a másik adja meg nekünk mindazt, amit gyerekkorunkban nem tudtunk megkapni, s ennek jellemzően nem is vagyunk tudatában. Illetve fókuszunk csak a másik szükségleteinek kielégítésén lesz, a sajátjainkat teljesen feladjuk.

AKARATUNKAT: úgy tanultuk, hogy a felnőtteknek engedelmeskedni kell, csak azért, mert felnőttek. Elhihettük, hogy az engedelmeskedés önmagában erény, és feladtuk saját akaratunkat a konformitás kedvéért, vagy épp ellenkezőleg, kényszeres lázadókká váltunk, aki folyamatosan harcol a szabályok és az érzékelt tekintély ellen (ellenakarat).

GONDOLATAINKAT, ÉSZLELÉSEINKET, VÉLEMÉNYÜNKET, VÁGYAINKAT: hülyeségnek, gyerekesnek, nem létezőnek nyilváníthatták ezeket, így megtanultuk, hogy ne is gondoljunk saját magunkra, ne higgyünk a saját szemünknek és fülünknek, ne legyenek fontosak a meglátásaink, ne bízzunk magunkban. Így sokszor nem is tudjuk, mi történik velünk.

TERMÉSZETES ÖSZTÖNEINKET: éhség és szexuális ösztön, szexualitás

TESTÜNKET: fizikai bántalmazás, csúfolódás és kigúnyolás, testünk és intim zónánk tiszteletben tartása

(A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től.)

Mindez azért nagyon fontos, mert amennyiben bármilyen működésünket következetesen megszégyenítették vagy érvénytelenítették, az gyermekként azt jelentette: ENGEM érvénytelenítettek. Vagyis valami baj van velem, azzal, aki vagyok. Ekkor elkezdünk kialakítani egy hamis ént, mert ezen az áron tudunk szerethetők, elfogadhatók maradni, ez lesz a túlélésünk záloga, és teljesen tudattalan működés. Mindannyiunk elhitte valamilyen szinten, hogy akkor szeretnek, akkor vagyok szerethető, ha nem vagyok önmagam.

Ha egy szülő nem tudja visszaigazolni gyermeke érzéseit, szükségleteit és vágyait, elutasítja a gyerek igazi lényét. A legnagyobb sérülés, ami a gyereket érhet, hiteles, valódi önmaga elvesztése. Hamis ént kell kialakítania: úgy viselkednie, ahogy szerinte elvárják tőle, hogy úgy hihesse, szeretik. Ez a hamis énje éveken át fejlődik és erősödik, egyre kevésbé érzékeli hiteles lényét. Hamis énjéről egyre inkább azt hiszi: ez ő. Elfelejti, hogy a hamis én csak egy alkalmazkodás, egy olyan forgatókönyv alapján eljátszott szerep, amit valaki más írt.

Ha ez Veled is megtörtént, olyan átható érzésed lehet, hogy alapvetően hibás, rossz, nem megfelelő vagy. Nem vagy elég jó, valami baj van veled, soha nem ütöd meg a mércét. Az EGÉSZ LÉNYEDET érzed hibásnak. Ezt az érzést nevezzük mérgező szégyennek, ami sokkal rosszabb, mint a bűntudat. A bűntudat esetében valami rosszat TETTÜNK, de azt kijavíthatjuk, tudunk változtatni rajta. A mérgező szégyen estében azonban VELÜNK van valami baj, és semmit nem tudunk vele kezdeni, nem felelünk meg, elromlottunk.

(A fenti összefoglalóhoz John Bradshaw Vissza önmagunkhoz és A szeretet című könyveiből is vettem részleteket. Szeretettel ajánlom a két könyvet teljes elolvasásra.)

Mindennek rengeteg következménye van felnőtt életünkben is. A következő tünetek arra utalhatnak, hogy krónikus szégyenben élsz:

• úgy általában nem vagy rendben önmagaddal
• úgy ismered magad, mint akinek a szégyen az alapidentitásává vált
• értéktelennek, kevesebbnek, rosszabbnak, nem szerethetőnek, képtelennek érzékeled magad
• felsőbbrendűségi komplexusod van, lenézed az embereket
• nem tudsz nemet mondani, felvállalni azt, amit szeretnél
• nem tudod meghúzni a határaidat, nem mered kinyilatkoztatni a szükségleteidet, sőt tán fel sem ismered őket
• úgy ismered magad, mint aki rejtegeti a gyengeségnek vélt érzéseit, tulajdonságait
• gondod van az érzelmeid kifejezésével, átérzésével
• elítéled a „negatív” érzelmeket vagy saját magadat, ha „ilyened” van
• nem érzel, közömbös, melankolikus vagy
• magányosnak, elszigeteltnek érzed magad
• férfiassági, nőiességi önleértékelési problémád van
• megfelelési kényszeres vagy
• mindig a tökéletességre törekszel
• szorongással, depresszióval küzdesz
• nem vagy képes kielégítő párkapcsolatot kialakítani
• evési rendellenességekkel, kényszeres evéssel küzdesz
• testkép zavarod van, állandóan fogyózol vagy jojózol, kényszeres sportolási mániád van, vagy épp teljesen elhanyagolod magad
• szexuális problémáid vannak
• szenvedélybeteg vagy függő vagy (evés, édesség, szerelem, szexualitás, kapcsolati függőség, munkamánia, stb.)
• rossz embernek, nőnek, férfinak, anyának, apának, párnak, gyereknek hiszed magad
• valamiért nem tudsz megbocsátani magadnak, bűntudat gyötör
• félsz a jövőtől, nem mersz lépni, változtatni
• elakadtál az életben, beleragadtál egy bizonyos élethelyzetbe
• már teljesen belefáradtál és mindent kilátástalannak érzékelsz
• intenzív spirituális keresésbe, önfejlesztésbe menekültél az élet elől

(A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től.)

Jó hír, hogy mostanra olyan szégyenfeldolgozó eszköztár áll rendelkezésünkre, melynek segítségével eredményesen gyógyulhatunk, gyógyíthatjuk meg önmagunkat.

Az ÖnMunka mindkét módszere (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai és Byron Katie Munka-módszere) alkalmasak erre. Gondolati és érzelmi szinten is hatnak. Ezek mellett más gyógyító eszközöket és megközelítéseket is beépítek a tréningek tematikájába. Fontos kapcsolatba kerülnünk az eltemetett fájdalmunkkal, az érzelmeinkkel, a szégyenünkkel, a szükségleteinkkel. Fontos megtanulnunk érezni ezeket, „átfájni” mindazt, ami eddig nem tudott megélésre kerülni bennünk. Fontos felismernünk és megkérdőjeleznünk azokat a hamis én-eket, hiányidentitásokat, melyeken keresztül a mindennapjainkat éljük, időnként inkább szenvedjük. Tényleg az az értéktelen, nem megfelelő, elégtelen valaki lennél, akinek elhitted magad?

Több úton is elindulhatsz, jelenleg a következő kurzusok vannak terítéken:

A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től. Részleteket itt találsz.

Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Élő Önvizsgálatok bevezető), május 16-17. Részleteket itt találsz.

KÉRDŐJELEZD MEG: Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, május 9. Részleteket itt találsz.