A Munka (The Work) Részletes Alapismertető

A Munka (The Work) Részletes Alapismertető

„Amikor abbahagyod a keresést, a keresés által elfedett szépség nyilvánvalóvá válik.” (Byron Katie)

MI IS A MUNKA?

A Munka a világ összes szenvedését és erőszakát okozó gondolatok beazonosításának és megvizsgálásának módszere. Bárki képes elvégezni, akinek nyitott az elméje. Egyszerű, radikális és hatásos, és olyan szabad, örömteli élethez vezet el minket, melyről sokunk még csak álmodni sem mer. Nincs szükség hozzá vallási, spirituális vagy intellektuális felkészültségre, hitre, vagy pszichológiai alkalmasságra – mindössze arra a vágyra, hogy megismerd azt az igazságot, mely mindig ott van benned.

Csak akkor tudunk szenvedni, ha elhiszünk egy olyan gondolatot, mely vitába száll azzal, ami épp van. Amikor az elme teljesen tiszta, azt akarjuk, ami épp van. A Munka rávezet, hogy amiről azt gondolod, nem kellett volna megtörténnie, pont annak kellett megtörténnie. Meg kellett történnie, mivel megtörtént, és a világ összes gondolkodása sem képes azt megváltoztatni. Ez nem azt jelenti, hogy helyesled vagy támogatod. Összesen annyit jelent, hogy ellenállás nélkül vagy képes szemlélni a dolgokat, a belső küzdelem zavarodottsága nélkül. Onnan tudjuk, hogy a valóság úgy jó, ahogy van, hogy amikor szembe szállunk vele, feszültséget és frusztrációt tapasztalunk meg. Amikor felhagyunk a valósággal történő háborúskodással, a cselekvés egyszerűvé, folyékonnyá, kedvessé és félelemmentessé válik.

A Munka 2 részből áll. Az első a stresszes gondolataid, ítéleteid papírra vetése. A második pedig a gondolatok megvizsgálása egyenként, a négy kérdés és a megfordítások alkalmazásával, illetve a megfordítások letesztelése pontos, valódi, saját életedből vett példákkal.

A Munka egy természetes önvizsgálati folyamat, egy olyan kulcs önmagadhoz, mely megnyitja és kiengedi azokat a belső válaszaidat, melyek felszabadítanak téged.

• A Munka élő meditáció, melynek elvégzése után tisztán látunk, és jól informáltak leszünk. A négy kérdés és a megfordítások által megértéssel tekintünk a gondolatainkra, és véget vetünk a zavarodottságunknak.

• A Munka egyszerű módja a belső béke megtalálásának egy látszólag kaotikus világban.

• A Munka megadja azt a szabadságot, hogy körülményeink megváltoztatása nélkül legyünk boldogok. (Miután elvégezzük, körülményeink automatikusan változnak.)

• Mindenek felett, a Munka olyan meditációs folyamat, mely felismerteti velünk a mindent irányító intelligencia kedvességét, illetve azt, hogy az összes válasz, melyekre bármikor is szükségünk van, mindig bennünk található, ha elég csendesek és nyitottak vagyunk arra, hogy meghalljuk őket. A Munkán keresztül ráébredünk saját, kedves természetünkre.

• Az önfelismerés a „mi”. A Munka a „hogyan”.

• A Munka sakk-mattot ad a jól-tudom elmének.

• A Munka a szenvedés végét jelenti azok számára, akik nyitottak rá.

A MUNKA SORÁN HASZNÁLATOS KIFEJEZÉSEK

TÖRTÉNET (gondolat, hiedelem, koncepció, vallás, mítosz, fantázia, hazugság)

Az egyetlen dolog, ami valaha megszületik az egy gondolat. Az egyetlen dolog, mely valaha meghal, az egy gondolat. A gondolatok feltűnnek, majd eltűnnek. A gondolatok azért jönnek, hogy tovább haladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. A gondolatnak az a feladata, hogy áthaladjon. Épp ezért jön. A legrosszabb, ami valaha történhet, az egy épp feltűnő, megvizsgálatlan gondolat.

A történet olyan gondolatfüzér, aminek igazságáról meggyőzzük magunkat. A történet szólhat a múltról vagy a jövőről; arról, hogy milyennek kéne lennie a dolgoknak, vagy miért vannak egyáltalán. Az önvizsgálat segítségével meglátjuk, hogy a történetünk csupán a látszólagos „bizonyítékok” belső narrációja, melyeket még nem kérdőjeleztünk meg. A te világodnak mekkora hányada „csinált”? Ki lennél a történeted nélkül? Mi vagy a történeted nélkül?

Idő, tér, hely; a gondolatok egymásba kapcsolódnak. Itt egy példa arról, hogyan épül egy hiedelem a másikra: „Én”… „Én vagyok” (hiedelem)… „Én nő vagyok” (újabb hiedelem)… „házas”… (újabb hiedelem) … „gyermekes” (újabb hiedelem).

Amikor megválaszolod a négy kérdést, gyakran találsz további hiteket, melyeknek nem is voltál tudatában.

Amikor az önvizsgálat során kiderül, hogy egy adott hiedelem nem igaz számodra, úgy tekintesz már rá, mint hibás ítéletre, hazugságra, mítoszra, vagy más „személyes” vallásra, melynek egész idáig napi szinten hű követője voltál. Amikor ezt felismered, rájössz, hogy az egész csupán egy koncepció, nem pedig valós fenyegetés vagy szemmel tartandó veszélyes ellenség. A felismerés által a félelem kitörlődik, az élet valódi szépsége pedig előbukkan.

A TEREMTÉS SORRENDJE

Gondol, érez, cselekszik. Felbukkan egy gondolat. Ezután megtapasztalódik az érzés (szomorúság, harag, sértettség, öröm, stb.). A gondolat a kiinduló ok. Az érzés intenzitása megmutatja a gondolathoz való ragaszkodás erősségét, és minden, ami ezután jön, a következmény.

Amikor a gondolat/érzés hatására cselekszem, anélkül, hogy önvizsgálatot végeznék, az életem kaotikusnak és szeretet nélkülinek tűnhet. Az önvizsgálatnak nem az a célja, hogy megváltoztassa a cselekvést – egyetlen célja a tudatosodás, a felismerés. Ennek következtében pedig a cselekvés is oly módon változtatja meg magát, amit nem csupán csodásnak, hanem kedvesebbnek is érzékelünk – de csak mindig.

A gondolat megelőzi az érzést. A stresszes érzés tudomásomra adja, hogy valamilyen megvizsgálatlan gondolathoz ragaszkodom. Legtöbben, ha megtapasztalunk egy kellemetlen érzést, akkor magunkon kívülre nyúlva, próbáljuk megváltoztatni azt. Így születnek a szenvedélybetegségek, a függőségek. Megtanítottuk magunknak, hogy azt higgyük, „én” változtattam meg az érzést, pedig az érzés mindig saját magától változik (az „én” erőfeszítésem nélkül).

A másik lehetőség a feszültséget okozó gondolat megvizsgálása, és a megértésen keresztül az elmével való találkozás. Ez változtatja meg a stresszes valóságot, a „problémát”, és a hozzá kapcsolódó érzéseket is – örökre. Ez a valódi gyógyulás. Az érzés útjelző tábla, melyre az van írva, „Az elmém kibillent az egyensúlyi állapotból.” Az önvizsgálat segítségével képesek vagyunk visszamenni ahhoz a történethez, mely megelőzte a stresszes érzést, és azzal dolgozunk. Végül pedig, ahogy folytonos gyakorlattá tesszük az elme megkérdőjelezését, észrevesszük, hogy az érzések következetessé és kiegyensúlyozottá válnak, végső soron aztán semmilyen más érzés nem marad bennünk, mint a hála, az öröm, az emelkedettség, a jóakarat, és a szolgálni vágyás.

RAGASZKODÁS

Megjelenik egy gondolat. Feszültséget tapasztalunk, és azt feltételezzük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy saját magunktól kérdeztük volna meg saját valódi véleményünket. Így születik a gondolathoz való ragaszkodás. A ragaszkodás az, amikor elhiszünk egy stresszes gondolatot anélkül, hogy megvizsgáltuk volna.

INDÍTÉK

Amikor azért cselekszünk, hogy valamit megszerezzünk vagy megtartsunk, közben pedig úgy csinálunk, mintha nem is lenne ilyen szándékunk, akkor saját egyensúlyunk ellen cselekszünk. Ez pedig nagyon stresszes megtapasztalás lehet. A Munkán keresztül felnyílik a szemünk saját indítékainkra. Végül pedig mélyül az integritásunk, mert már felismerjük és elfogadjuk a saját magunkkal, illetve másokkal kapcsolatos indítékainkat, és mindezt sokszor nagy könnyedséggel és nevetve tudjuk megtenni. Az önvizsgálat az önmagunkra ráismerésen keresztül hozza el számunkra a szabadságot.

A MUNKA VÉGZÉSE

A négy kérdést úgy is nevezzük, hogy önvizsgálat vagy megkérdőjelezés. Az eredeti állítás megfordítása teszi teljessé a folyamatot.

A Munka meditáció. A válaszaid a tudatosságról, a felismerésről szólnak, nem az a cél, hogy megpróbáld meggondolni magad, megváltoztatni az elmédet. Engedd, hogy az elme feltegye a kérdéseket, aztán várj csendben a szív hangjára, mely megsúgja neked az elfeledett válaszokat. Ne siess, figyelj, és várd meg, hogy a mélyebbről érkező válasz a felszínre kerülhessen. Minden alaklommal, ha önvizsgálatot végzel és megengeded a szívednek, hogy a kérdésekre válaszoljon, belépsz a folyamatba, és megtapasztalod az ön-felismerést a pillanatban.

A Megfordításoknál nem az a lényeg, hogy minél több változatot találj, hanem hogy megnyisd az elmédet azon megfordítások előtt, melyek épp annyira igazak, vagy még igazabbak számodra, mint az eredeti állításod. Mélyedj el minden megfordításban, hogy megtapasztalhasd az igazságtartalmát, és mindegyikre keress saját, konkrét példákat.

Problémák csak az érzékelésünkben léteznek. Ha tényleg szeretnéd tudni az igazságot, kérdőjelezd meg az elmédet. Mindig csak egyetlenegy problémád létezhet: egy megvizsgálatlan történet az adott pillanatban. Vagy elhiszed a történetet, vagy megvizsgálod, nincs más lehetőség. Az egyiket vagy másikat csinálod folyamatosan. Ha megvizsgálod, akkor becseréled a történetedet valami ismeretlenre és mindig kedvesebbre.

Ha úgy tekintesz magadra, mint egy dallam, mely elhangolódott, akkor a Munka az a módszer, mely visszahangol téged. Egy kellemetlen érzés olyan, mint egy elcsúszott hang. Az önvizsgálat segítségével a dallam saját magát hangolja újra.

ÍTÉLD MEG A FELEBARÁTODAT. ÍRD LE.

Ítéld meg a felebarátodat. Írd le. Tedd fel a négy kérdést. Fordítsd meg.

Benned várakozik minden bölcsesség, hogy végre észrevedd, és szabadon élhesse az életét.

A Munka első lépése ítéleteid leírása. Persze mindannyiunkat arra neveltek, hogy ne ítélkezzünk, valljuk be; egyfolytában ezt tesszük. Gyakran hisszük, hogy mi aztán jól tudjuk, mi a legjobb a világ számára, a családtagjaink és más emberek számára, és hogyan is élhetnék az emberek épelméjűbben és intelligensebben az életüket.

Az igazság az, hogy nem számít, mennyire kedvesnek tűnnek a szavaink és cselekedeteink a felszínen, mert a fejünkben mindannyian ítéleteket hordozunk. Sokunk nagy bűntudatot és szégyent él meg ezen ítéletek miatt, és persze erős ellenérzéseket is. Emiatt aztán csendes összezavarodottsággal, vagy épp nem oly csendes dühvel éljük az életünket. A Munka közvetítésével, az ítéletek és érzések végre engedélyt kapnak arra, hogy megszólaljanak, vagy akár rásikítódjanak a papírra. Azt tapasztalod, hogy a Munka segítségével még a leggonoszabb gondolataidat is megértéssel és feltétel nélküli szeretettel tudod fogadni. Ez pedig a háború végét jelenti.

Ha meg akarod ismerni magadat, akkor először kifele kell mutogatnod: másokat kell megítélned. Az egód ezt könnyebben engedélyezi számodra, és így olyan felismerésekre teszel szert saját magadról, amiket e nélkül nem tudnál meg. Bárki lehet ítélkezésed „tárgya”, a családtagjaidtól kezdve, a főnöködön és kollégáidon keresztül, egész Istenig, a nőkig, férfiakig, ügynökökig, szomszédokig, bárki.

Ahogy egyre jobban bízol majd a Munkában, elkezdhetsz más témákkal kapcsolatos ítéleteiddel és aggodalmaiddal is foglalkozni: a halállal, pénzzel, egészséggel, a testeddel, a függőségeiddel, még az önkritikáddal is. Igazából, ha már megszerezted a megfelelő gyakorlatot, akkor már bármilyen kényelmetlen helyzetet vagy gondolatot képes leszel kiírni magadból, majd megvizsgálni.

HOGYAN ÍRJ

Légy kemény, kritikus, pitiáner, nyers, gyerekes. Egy szomorú, dühös vagy ijedt gyermek spontaneitásával írj. Úgy írj, mintha épp most zajlana az adott helyzet. Ne próbálj bölcs, spirituális vagy kedves lenni. Ez most a teljes őszinteség és cenzúrázatlanság ideje. Engedd meg az érzéseidnek, hogy a következményektől, vagy bármilyen büntetéstől való félelem nélkül fejezhessék ki magukat. Engedd meg a rettegő egónak, hogy mindent elmondhasson, amit akar.

Akár egy egyszerű aggodalommal vagy egy életedet meghatározó problémával dolgozol, nagyon fontos, hogy mindezt írásban végezd! Az elme kétséget kizáróan gyors és kaotikus, ugyanakkor az írás által meg lehet állítani a pillanatban. Papírra vetve pedig a gondolatok már stabilok, megfoghatók, és könnyen vizsgálat alá vonhatók.

Amikor rájössz, hogy minden stresszes pillanatod ajándék, mely a szabadságodhoz vezet el, akkor életed hihetetlenül izgalmassá és elképzelhetetlenül gazdaggá válik.

(Byron Katie képzési anyaga nyomán)

ÚJ ÖNVIZSGÁLATI KÉPZÉSI KONCEPCIÓ

Az elmúlt évek ezernyi órányi gyakorlati tapasztalása és a két fantasztikus önvizsgálati módszerünk (Byron Katie Munka-módszere és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai) mély megismerése mostanra egyfajta „rendszerré” érett össze. Mindebbe a nemzetközi képzések során szerzett eljárásokat és tapasztalatokat is beleépítettem. (Pl. egyre nagyobb tért nyernek világszerte az online képzések, melyek áthidalják a földrajzi távolságokat, ugyanakkor igen hatékonyak.)

Az egyik legfontosabb szempontunk az, hogy a hozzánk érkezők olyan szinten sajátíthassák el az önvizsgálatokat, hogy önállóan is képesek legyenek őket rendszeresen végezni, mivel ez egy egyre mélyülő önfelismerési-öntisztítási-tudatosodási folyamat. Ennek minél hatékonyabb biztosítására 2013 őszétől új koncepcióval folytatjuk a munkánkat, melynek részét képezik a következők:

• kiscsoportos tréning+egyéni konzultációk akkreditált Élő Önvizsgálatok facilitátorokkal+ online utánkövető összejövetel
• mélyítő kurzusok (online és élő)
• tematikus tréningek és kurzusok
• rendszeres élő összejövetelek
• elvonulások
• zárt fórum a Facebook-on

Megtisztelsz minket, ha minket választasz, és a saját utunkon átéltek fényében támogathatjuk az Ön-Munkádat. Várunk szeretettel.

Byron Katie Munka-Módszere Alapcsomag (szeptember 21. szombat)

A csomag tartalmaz:

• 1-napos kiscsoportos képzés (12 fő)
• 2 egyéni konzultáció akkreditált facilitátorral (elsősorban skype-on)
• 1 online utánkövető összejövetel

Jelentkezési határidő: augusztus 20.

További információkat és részleteket itt találsz.

4-napos Munka-Önvizsgálat Intenzív, augusztus 10-13.

4-napos Munka-Elmerülés Önmagadban – Byron Katie Munka-módszere alapján

Merülj el 4 intenzív, Munkás nap során mindabban, amit önmagadról, más emberekről, az életről, a párkapcsolatról, munkáról, pénzről, betegségről, spiritualitásról (és rengeteg koncepcióról) hiszel. Fedezd fel, milyen értelmezéseket vetít az elméd minden pillanatban arra, ami történik, és hogyan gyárt az életből fájdalommal és szenvedéssel teli megtapasztalást. Fedezd fel, hogyan késztet folyamatos küzdelemre a fejedben hurcolt, megkérdőjelezetlen dráma-történetek sora. Tapasztald meg, micsoda elvárásokat támasztasz az élet és más emberek felé, hogy végre megadják neked, amire szerinted szükséged van, hogy végre boldoggá tegyenek. Döbbenj rá, mennyire fárasztó így élni. És add meg magadnak a lehetőséget, hogy kinyisd az elmédet a szenvedésedet okozó gondolatok megvizsgálására, megkérdőjelezésére. Tanuld meg Byron Katie csodás, gyakorlati, egyszerű, bármikor alkalmazható önvizsgálati Munka-módszerét, melynek segítségével „kitaníthatod” az elmédet mindabból, amivel születésed óta azonosult.

Fontos tudnod, hogy ezt helyetted senki nem tudja megtenni neked. Helyetted senki nem tudja felfedezni, hogy milyen fájdalmas értelmezésekhez, gondolatokhoz tanult meg ragaszkodni az elméd, és senki nem képes helyetted mindezt megkérdőjelezni. Azt is fontos tudnod, hogy semmit nem írunk át „pozitívra”, ez nem egy pozitív gondolkodás módszer. Nem „teremtünk”, nem „csiribirizünk”, nem ezo-spirizünk, hanem őszintén, radikálisan belenézünk abba, amit oly valóságosnak hiszünk. Fontos tudnod, hogy ez valójában nem egy újabb „módszer”, hanem a legalapvetőbb, legegyszerűbb út önmagadhoz. Ön-felfedező meditáció, nem agyalás és még több gondolkodás. Egy kézzel fogható, hatékonyan működő kérdéscsomag és hihetetlen erejű megfordítások. A Munka során abból az ún. „nem-tudásból” dolgozunk, melynek létezéséről teljesen elfeledkeztünk, és melynek semmilyen értelmezése nincs arról, ami van. Tanulj meg elmerülni ebben a „nem-tudásban”, tapasztald meg, mekkora ereje és felszabadító hatása van annak, ha nem ragaszkodsz többé az automatikusan beinduló elképzeléseidhez, nézőpontjaidhoz, koncepcióidhoz. Szerezz gyakorlati megtapasztalást arról, hogy semmi nem az és nem olyan, aminek eddig hitted és láttad. Fedezd fel az élet, a másik ember és önmagad kedvességét, csodáját, szeretetteliségét. Ébredj rá, mennyire egyszerű is a szabadság, a nyugalom és a békesség, és hogy sehová nem kell többé elmenned érte. Itt van, már most is, és csak arra vár, hogy végre felfedezd önmagadban. A gondolataiddal való azonosuláson túl.

„Az én tapasztalatom az, hogy szabad vagyok. Így élek belül. Megkérdőjeleztem a gondolataimat, és felfedeztem, hogy semmit nem jelentenek. Azóta ennek a megértésnek az örömében ragyogok. Ismerem a szenvedést, és ismerem az örömöt is, és tudom, hogy jóság vagyok. Mindannyian jóság vagyunk.” (Byron Katie)

A négy nap alatt azokkal a témákkal foglalkozhatsz, melyek éppen akkor számodra fontosak. Minden résztvevővel fogok egyénileg is dolgozni (a csoport előtt), illetve párban és csoportban is fogunk önvizsgálni. Mindannyiunk történetei mindannyiunkról is szólnak, így minden elvégzett Munkával Te is könnyebbedni fogsz. A négy nap alatt elegendő technikai készséget szerzel a Munka „trükkjeiről” ahhoz, hogy hatékonyan tudd folytatni a stresszes gondolataid megkérdőjelezését önállóan is. És a tanfolyam után egy zárt fórum részese lehetsz, ahol minden támogatást megkapsz a további ön-feldolgozáshoz.

A tanfolyam során SEMMI NEM KÖTELEZŐ. Mindenki annyira nyílik meg, addig megy el, amennyire neki kényelmes. Én mindannyiótok személyes igényeihez, stílusához, készségszintjéhez igyekszem alkalmazkodni. Mostanra 3 és fél évnyi és ezer órányi Munka-tapasztalat áll a hátam mögött.

Rengeteg információt, feliratos videót, segítő anyagot találsz itt az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre.

Jelentkezési határidő: július 10. (Köszönöm, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)

Jelentkezés emailben, telefonszámmal: oraveczandi@yahoo.com

Időpont: augusztus 10-13. (szombat-kedd)

Helyszín: Köz-Pont, Benczúr u. 20. (kellemes, csendes, hűvös)

Részvételi díj: 38.000 Ft (alanyi áfa mentes) A tanfolyami díj fizetése 2 részletben történik, előleg befizetésével a csoport betelésekor, majd a helyszínen. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Páros kedvezmény: Ha Pároddal, Családtagoddal együtt jössz: 32 ezer Ft/fő

Baráti kedvezmény: Ha barátoddal, barátnőddel jössz: 36 ezer Ft/fő

Létszám korlátozva: max. 12 fő

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: oraveczandi@yahoo.com, 30-343-7453

Rólam itt olvashatsz: Oravecz Andrea

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.

Tündérmese: Te Is Eltemetted az Érzelmi Fájdalmadat?

Nagy örömmel osztom meg Veletek ezt a mélységesen megérintő és gyógyító történetet, melyet pár hete olvastam az egyik nemzetközi Élő Önvizsgálatok csoportban. Sokan magatokra ismerhettek belőle, és bátorságot, nyitottságot kaphattok ahhoz, hogy szembenézzetek a jó mélyre eltemetett érzelmi fájdalmatokkal.

A cikk szerzője Tara Brach, aki egy igen ismert amerikai tanító és terapeuta, az általa fémjelzett ön-feldolgozási módszer neve: Radikális Elfogadás. (A cikk fordításáért hatalmas hála a csodás Bíró Marinak.)

Az ÖnMunka eszköztára alapjában véve a radikális elfogadást tanítja és életi meg velünk tapasztalati úton. Senkinek nem mondunk olyat, hogy „Fogadd el, ami van.” Ehelyett az önvizsgálatok immár széles skálájával tudjuk megközelíteni az adott személy adott problémakörét úgy, hogy mindent ő tapasztal meg saját maga számára, mindenre ő lát rá, minden kérdésre ő találja meg magában a választ, és ennek következtében automatikus és természetes elfogadás, megbocsátás, elengedés történik.

A Önvizsgálatokkal és a Belső Gyermek gyógyítása folyamattal úgy közelítjük meg mentális és érzelmi-testi szinten a bezárt, betokosodott történeteinket és érzelmi energiáinkat, hogy nem marad tér a további bujkálásra, menekülésre. Mindezt persze mindig a saját tempónkban, gyengéden, ahogy engedődik. Szép lassan minden titkunk a felszínre kerül, minden a saját idejében és tempójában, teljesen védettek vagyunk az egész folyamatban. Szép fokozatosan elfogynak a félelmetes és fájó történeteink, megélődnek a testi energiák: az egész lényünk radikális átalakuláson megy át. Pontosabban, megtapasztaljuk, hogy mindaz, akinek elhittük és éreztük magunkat, valójában nem azonos velünk. Ennek pedig hihetetlenül felszabadító hatása van.

Az ÖnMunkában - alapszinten - nem a következő cikkben vázolt módon dolgozunk, ugyanakkor azt gondolom, hogy minden módot és eszközt érdemes lehet megragadnunk, ami tisztán és őszintén ráláttat minket arra, mit is hurcolunk magunkban mentális és érzelmi szinten. És gyakorlati megközelítést is ad, sallangmentesen, a hétköznapi életünkre szabva.

(Az érzelmek eltemetésének és megélésének témájában figyelmetekbe ajánlom még ezeket a korábbi bejegyzéseket:

• Mit is tükröznek pontosan akapcsolati küzdelmeink
• Az érzelmek és érzések totálisfélreértése
• Az érzelmek közvetlenmegtapasztalása 1.
• Az érzelmek közvetlenmegtapasztalása 2.
• Amit soha nem mondtak el nekem azérzelmekről – Scott Kiloby videó)

Tündérmese az Eltemetett Érzelmi Fájdalomról

Amikor Rosalie-val munkához fogtunk, világosan érezhető volt, hogy eljött az ő ideje – a teste benyújtotta a számlát. Az első néhány ülés alkalmával kiöntötte elém élete történetét. Olyan érthetően és világosan fogalmazta meg a problémáit és azok okait, mintha valaki más életéről mesélne. Elmondta, hogy miközben velem beszélt, nem volt tudatában a testében lévő érzeteknek, de a terápiás ülések között pánik és düh hullámait élte át. Annyira intenzív érzések voltak, hogy meg akart halni. „Nem tudom ezt jól csinálni, Tara!” - mondta. „Vagy semmit nem érzek, vagy minden elszabadul. Nem csoda, hogy nem tudok meditálni és így a terápia soha nem fog segíteni.”

Azt javasoltam, dolgozzunk azon, hogy nagyobb biztonságban érezhesse magát a testében és elmagyaráztam neki, hogy ez olyan változást hozhat, amit az eddig terápiákban nem tapasztalt.  Azonnal beleegyezett, és a következő hetekben megkezdtük ehhez a munkához az alapozást. Az volt a szándékom, hogy olyan mélységesen megértsem Rosalie-t, ahogy csak lehet, és ő is biztonságban és kényelmesen érezze magát velem. Rosalie ezeken az üléseken a vágyairól és a félelmeiről beszélt valamint a szégyenéről, amiért ő mindig a „beteg”, az, akinek problémája van. Amikor felkészült, javasoltam, hogy a következő ülésen egy vezetett utazást végezzünk, hogy felfedezzük a belső életének azon részeit is, amelyek a tudatos észlelésén kívül maradtak.

Az utazás napján Rosalie-t megkértem, hogy helyezkedjen el kényelmesen és csukja be a szemét. A hipnózishoz használt képpel indultunk el: lassan ereszkedtünk le egy hosszú kanyargós lépcsősoron, ami egy csukott ajtóhoz vezetett.  Javasoltam neki, hogy lépésről lépésre hagyja maga mögött a kínzó gondolatait és érezze egyre ellazultabbnak és kíváncsibbnak magát. Mire leért a lépcsősor aljára, a teste nyugalomban volt, a szempillái rebegtek és az arca kipirult. Bólintással jelezte, hogy látja az ajtót, én pedig elmondtam, hogy az ajtó mögött valami olyan fontos dolgot fog találni, ami a gyógyulását segíti: egy ajándékot a tudatalattijától. Emlékeztettem, hogy bármit is fog tapasztalni, biztonságban van. Mindketten itt vagyunk, és bármikor visszatérhet, amikor akar. Aztán szóltam neki, hogy kinyithatja az ajtót, amikor készen áll.

Rosalie megmerevedett. Mit látsz? – kérdeztem lágyan. A hangja a suttogásnál is halkabb volt. „Egy kislányt. Egy szekrényben van… elbújt.”

Amikor azt kérdeztem, mi elől bújt el, Rosalie enyhén megrázta a fejét. Néhány pillanat múlva megkérdeztem, hány éves az a kislány. „Hét”- felelte és gyorsan folytatta – „Az apja elől bújt el.  Mindjárt megtalálja és bántani fogja”. Megerősítettem Rosalie-t abban, hogy a kicsi lány most biztonságban van és javasoltam, hogy pusztán lazítással és a dolgok megfigyelésével fedezze fel, segíthet-e valahogyan ennek a kislánynak. Amikor láttam, hogy megint könnyebben lélegzik, megkérdeztem, mit csinál most a kislány. „Imádkozik. Azt mondja, nagyon fáj, nem bírja tovább.”

Vártam pár másodpercet és gyengéden megkérdeztem: „Rosalie, mi segíthetne ennek a kislánynak, hogy ezt a fájdalmat kezelni tudja?

Rosszallóan ráncolta a szemöldökét. „Teljesen egyedül van… senki nincs ott vele.” Azután lassan jöttek a szavak: „Szüksége lenne valakire, aki vigyáz rá.”

„Ki lehetne az?” –kérdeztem. Megint várt, éberen és fókuszáltan. Az arcán hirtelen meglepődés és öröm ömlött szét: „Egy jó tündér! Látom, ahogy ott van a kislánnyal… Ott van vele a szekrényben.” Rosalie várt egy percet és folytatta: „ A tündér körül kéken csillámló fény van és lengeti az arany varázspálcáját.”

„Rosalie, van ennek a tündérnek valamilyen üzenete a kislány számára, valami, amit el szeretne mondani?

Bólintott: „Azt mondja, tud neki segíteni. Csinálhat valamit, ami segít neki, hogy egy időre elfelejtse azokat a szörnyűségeket, amikben része van. Így felnőhet, és majd akkor foglalkozik ezekkel a dolgokkal, amikor már erősebb.

Vártam egy kis időt és azután lágyan kérdeztem, vajon hogyan is képes ezt a tündér megtenni. Rosalie hangja nyugodt és megfontolt volt: „Azt mondja, meg fogja érinteni a testének különböző pontjait a varázspálcájával, így azok a részek megváltoznak, és magukba zárják ezeket a szörnyű érzéseket.” Várt, befelé figyelve, majd folytatta: „A jó tündér azt mondja, bár nehéz lesz így bekötözve létezni, mégis úgy tudja a kislány túlélni, ami történik vele, hogy csöndben marad és uralja a benne zajló érzéseket.”

Egy hosszú csönd után megkérdeztem Rosalie-t, mi történt. „Hát, a tündér betette a kislány haragját és dühét a hasába, és jól bekötözte, hogy ottmaradjanak. Aztán rakott egy varázslakatot az altestére és a vaginájára, hogy a nemi érzései ne sodorják többé bajba.” Rosalie remegve vett levegőt és én gyengéden megkérdeztem: „Még mi történt?”

Könnyek csurogtak az arcán, ahogy folytatta: „Azt mondta neki, engedje, hogy a bordái összeszoruljanak, hogy ne érezze azt a fájdalmat, ahogy a szíve megszakad.” Rosalie csöndben volt, majd kicsit hangosabban folytatta: „Azt mondta, a kislány nyaka egy erőd lesz, vastag íves falakkal, hogy a kislány ne kiáltson segítségért és ne sikítson dühében.” Rosalie csöndben maradt és én csak ültem vele szótlanul.

 

„Csodálatosan csinálod,” – mondtam neki és gyengéden hozzátettem: „Van még valami, amit a tündér a tudomásodra szeretne hozni?” Rosalie bólintott. „Azt mondja, eljön majd a nap, hogy a kislány már nem bírja mindezt magában tartani, és a teste majd ki akar szabadulni a titkok kötelékeiből. Majd akkor útjára enged mindent, amit oly sokáig magában tartott… és mindezt azért teszi majd, mert szeretne teljes és valódi  lenni.” Rosalie halkan sírt, a vállai rázkódtak. ”Épp azt mondja a kislánynak, hogy ne aggódjon. Majd talál olyan embereket, akik törődnek vele és támogatást nyújtanak neki, amikor újra magára talál.”

Rosalie hátradőlt a székében, én pedig megkérdeztem, mi történik éppen. „A jó tündér megöleli a kislányt és lefekteti az ágyába.” Néhány pillanat múlva suttogva folytatta: „Azt mondja neki, mire felébred, elfelejti, ami történt, de újra emlékszik majd, amikor készen áll.” Rosalie kicsit csöndben maradt, és amikor folytatta, a hangja kedves volt: „A jó tündér épp most mondta: ’Addig is és örökké szeretlek!’”

Mintha épp egy kedvenc könyvének utolsó lapját fejezte volna be, Rosalie megfogta a kanapén hagyott vállkendőt, maga köré csavarta és bekucorodott a párnák közé. „Ugye szabad?” – suttogta. „Szeretnék egy percre megpihenni.” Az arca békés volt, mint aki most éli át hosszú-hosszú idő után a nyugalom első perceit.

Az utazást követő hetekben Rosalie lassan átalakult, mint egy bábból kikelő lepke. Még a fizikai mozgása is észrevehetően könnyedebb, áramlóbb volt. Jobban is érezte magát: elkezdte elfogadni, hogy azokban az években a lehető legjobbat tette. Nem az ő hibája volt, hogy sosem akart szembesülni az érzéseinek intenzitásával. Nem az ő hibája volt, hogy anorexiával próbálta kontrollálni a testét és az sem, hogy felvértezte a szívét mások közelsége ellen – ez volt az ő védekezési módja a fájdalom ellen. Volt ott valamiféle intelligencia és szeretet, ami vezette őt.

Megkérdeztem, beleegyezik-e, hogy a „tündéres történetét” elmeséljem az egyik meditációs csoportomban. Boldog volt az ötlettől – azt kívánta, más is érezhesse azt az új belső szabadságot, amit ő. Amikor előadtam a történetét, többen sírva ismerték fel, hogy ők is elzárkóztak a testüktől, elzárták magukban az életerőt és nem voltak igazán élők. A történet megnyitotta a lehetőséget arra, hogy ők is megbocsássanak maguknak, amiért nem néztek szembe a mély sebeikkel, és segített nekik megérteni, hogy természetes dolog elmenekülni és védekezni az elviselhetetlen fájdalomtól.

Bár vannak az életünknek olyan szakaszai, amikor nincs más választás, mint elzárkózni az elviselhetetlen fizikai vagy érzelmi fájdalomtól, a gyógyulásunk abból fakad, hogy újra kapcsolódunk a testünk azon részeivel, ahol a fájdalmat tároltuk. A szabadsághoz Rosalie-nak és mindannyiunknak arra van szüksége, hogy Radikális Elfogadással tekintsünk a fájdalomra, amit félelemből elzártunk. A jó tündérrel való beszélgetésben Rosalie elkezdte a tudatába hozni azokat az emlékeket és érzéseket, melyek mély szenvedés forrásai voltak. Ebben a folyamatban azt is tudatosította, hogy milyen mélységesen vágyik arra, hogy teljes és valódi legyen. Bármilyen mélyen is sebződtünk, elindulunk az úton, amikor arra a belső hangra figyelni kezdünk, ami a testbe hív, vissza a teljességhez.

(A cikk eredetije és jóval hosszabb változata itt olvasható.)

Várlak Egyéni konzultációs csomagon vagy csoportos formában:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció). Részletekért kattints ide.

Szerinted Melyik Módszer az Eredményesebb és Átütőbb?

Kedves Andi!

Azt szeretném kérdezni, hogy: Melyik módszert látod eredményesebbnek? Melyikkel lehet átütőbb és jelentős változásokat rövid időn belül elérni? Sok dologba belenéztem - és ici - pici változások voltak, vannak, de igazán mélyen egyik sem "segített".

Időnként megnéztem videókat és a bejegyzéseket itt a blogon, ami láttán csökkent a "bátorságom" nehéznek találom az ellentét állítást, illetve a milyen lennék állításokat megtalálni, pontosan megfogalmazni egyedül...

Viszont nagyon vágyom a pozitív változást, hogy tudjam végre jól érezni magam a bőrömben.

Köszönettel,

Kedves!

Köszönöm a kérdésedet. Névtelenül megosztottam a zárt csoportunkban, kíváncsi voltam, kiből milyen válasz kívánkozik ki leveled olvastán. Először röviden összerakom a saját meglátásaimat, utána pedig a többiek megosztásait olvashatod.

Szóval, hadd legyek kicsit drámai az elején: soha semmilyen célban és soha semmilyen eredményben nem fogod megtalálni azt, amit keresel. Soha semmilyen cél elérésében és eredmény megvalósításában nem fogsz tartós „jól-érzem-magamat-a-bőrömben” állapotot találni. Mégpedig azért nem, mert mindaz, amit célnak, eredménynek érzékelsz, az elméd meséje, az elméd által a jövőről vetített képek és szavak sora, amikről elhitted, hogy „oda” kell eljutnod. És amíg „oda” el nem jutsz – meséli az elme a történetét -, addig még nem lehetsz jól. Mert így, ahogy vagy, még nem lehetsz jól. Először meg kell változnod.

Mi az pontosan, ami miatt nem érzed jól magad a bőrödben? Fedezd fel, hogy semmi más, mint amit az elme mesél arról, ami szerinte van, és arról, ahogy szerinte lennie kéne, ahhoz, hogy te és a dolgok „jól” legyenek. Amíg az elmének ez a történet-mesélő mechanizmusa működésben van, amíg ezek a gondolatok megvizsgálatlanul elhívődnek, addig mindig lesz valamivel „bajod”.

Az ÖnMunka mindkét módszere az elmét „tanítja ki” a megtanult, bekondicionálódott működéseiből. Ez egy folyamat. Gondolj csak bele, hány éve használódik az elméd ugyanazon a módon, hány éve nézegeti ugyanazokat a képeket, történeteket, értelmezéseket, azokat híve az igazságnak, a valóságnak, az életnek, a szépnek és jónak, illetve a rossznak és csúnyának. Az elme be van gyepesedve, be van dugulva, el van akadva a megszokott működéseiben. És amíg ezek a működések nem lazulnak fel, amíg az elme nem rugalmasodik, addig ugyanabból a merev struktúrából tudunk csak lenni, csak ennek a merev struktúrának a viszonylataiból látni.

Türelem, kitartás, önmagadra figyelés, kíváncsiság, elszántság, nyitottság. Ezek ennek a folyamatnak a segítő minőségei, és ezeket nem tudod „csinálni”. És ha működésben vannak, nem tudod nem csinálni. J Tapasztalatom szerint vagy működnek benned, vagy nem. Vagy elindulsz ezen az úton, vagy nem. Vagy beleszerelmesedsz ebbe az egész önvizsgálatba, vagy nem. Vagy kinyílik az elméd, vagy nem. És egyik sem a te érdemed, és nem a te hibád.

És még annyit, hogy ha egyedül nem mennek azok a megfordítások, és nem megy a negyedik kérdés, kérj segítséget. Lehet, hogy épp annyi hiányzik a fejesugrásodhoz, hogy egyetlen egyszer megtapasztald a saját bőrödön, hogy „Ki vagy a történeteid nélkül”. Ki vagy, ha semmit nem tudsz arról, hova kéne tartanod, mit kéne elérned, miben kéne változnod? Mert ez az, aki valójában vagy, és már most is ez vagy. Sehova sem kell menned „érte”. Csak meg kell állni, le kell lassulni, és észrevenni mindazt, ami eltakarja előled saját magadat. Ezek az önvizsgálatok erre valók. Lecsendesülésre, jelenbeli ránézésre, jelenbeli ön-megtapasztalásra. Nem pedig a kondicionált elme által vetített képek megvalósítására. Hisz azok mindig is csak képek maradnak. És amíg valaki képeket szeretne hajkurászni, szíve joga. Ha ebbe belefáradt, akkor kitárt karokkal várják az önvizsgálatok.

Szeretettel ölellek, Andi

Drága Kérdező, egy zsákutcába futsz, ha bármelyik módszert azért végzed el, hogy jobban érezd magad. A valódi kiindulási pont ezekhez az olthatatlan, fékezhetetlen kíváncsiság, hogy végre meglásd a saját igazságodat, önmagadat, a valóságot és azt, hogy mennyi gondolattal automatikusan azonosultál, amik eddig irányították az életedet, választásaidat. Ezekre most alkalmad van rátekinteni. A Munka és az UI ez a rátekintés. Semmit nem akarunk csinálni a gondolatainkkal. Nem akarjuk megváltoztatni őket. Üdvözöljük és megvizsgáljuk őket, és az eredmény az lesz, hogy átláthatóbbá válnak ezek a gondolatok és működések. A megfordítások is ezt szolgálják, hogy meglásd, akár gondolhatnád az ellenkezőjét is, az is igaz lenne sokféle módon.
Biztatlak, hogy kezdj hozzá, ne halogasd tovább!
Ahogy a gondolatok és az igazságok más szemszögből is láthatóak lesznek számodra, ahogy felismered, hogy nem elhinni kell őket, hanem megvizsgálni, mintegy mellékhatásként egyre jobban átéled, micsoda fantasztikus lény vagy, önmagadban egy csoda, akinek minden oka megvan arra, hogy imádja az életét és minden pillanatot, amit a bőrében tölthet! Szeretettel gondolok rád! (M.)

Nekem mindkét módszer erőteljes változásokat hozott, nem venném egyiket a másik elé, mert teljesen jól kiegészítik egymást. És talán az is jó, ha az ember nem sürgeti magát, hanem a saját magad tempójában hagyod, hogy a magaddal történt munkákat az idegrendszered is feldolgozza. Andinak már tökéletes segítői vannak - Facilitátorok - mindenképpen fogadd meg ajánlását/segítségét. És amikor valamit kiválasztasz a magad számára, akkor vesd bele magad és ne csak felületesen alkalmazd. Onnantól kezdve erősödik az önbizalmad és az önbecsülésed is. (A.)

Kedves…!
Az egyik eredményesebb, mint a másik! A kérdés csak ez: Mi az, hogy eredményes?
Amióta az önvizsgálatokat végzem erre jutottam: az eredményesség, mint minden más fogalom, csak értelmezés és viszonyítás. Az önvizsgálat ezeket az értelmezéseket és viszonyításokat lazítja fel. Ez okozza a békességet, és ezt a békességet éljük meg pozitívnak. (M.)

Drága kíváncsiság! Újabban nekem a hiedelmek olyanok, mint egy jól becsomagolt ajándék, szép nagy piros masnival átkötve. Jön egy gondolat, hiedelem én már előre örülök, hogy jajj de jó ismét kaptam valamit. És szép lassan kérdésekkel, elsősorban a munkával és még az Anditól és a többiektől ellesett kérdésekkel bontogatom ki szépen az én kis csomagomat, amit úgy képzelek el mint sok egyre kisebb és kisebb dobozba tett legkisebb, amibe ott rejlik számomra a meglepetés. Na és ezt a icike-picike csomagot meg szépen jól UI-val meg nézegetem.
És képzeld, mit találok SEMMIT, ez egy olyan dobozka, amit ha kinyitsz nincs benne semmi, csak egyetlen dolog a SZERETET.

Ja, és ne azért csinálj bármit is, hogy jobb legyen azután, mert egyszer eljön az az idő, amikor már olyan mélyre jutsz önmagadba, hogy lehet, hogy nem fog az olyan kellemes élményeket okozni, ott akkor hirtelenjében, hisz több évtized érzelmeinek is felszínre kell törni. Lehet, hogy hetekig nem tudod magadról még azt sem, hogy fiú vagy e vagy lány, lehet, hogy szerződést kötsz az energia szolgáltatóval, mert akkora feszültség lesz benned, de akkor is csináld, mert a legvégén a kis dobozkádba neked is ott lesz a SZERETET. Hajtson a kíváncsiság és semmi más. Nagy-nagy szeretettel. (E.)

Azt, hogy kinek melyik módszer fér bele jobban a rendszerébe, melyiket tudja inkább alkalmazni, szerintem nem lehet előre megmondani.
Úgy tartom, ez a két önvizsgálati módszer nem arra van, hogy elérjünk velük bármit, amúgy erre a többi se alkalmas). Azt meg főleg nem lehet megjósolni, hogy valami mikor, vagy mennyi idő alatt történik meg az életünkben (ha egyáltalán úgy alakul).
Az a tapasztalatom, a változásokat sehogy se lehet elérni (legfeljebb látszólag), azok csak történnek velünk, miközben megéljük, ahogy telik az élet. Azért érezzük magunkat rosszul a bőrünkben, mert elhittük, hogy az adott helyzet számunkra "kizárólag" rossz lehet. Vagy azt, hogy valami piszkosul hiányzik. És ha majd eleget módszerezünk, meg bigyózunk, szorgalmasan, türelmesen, mindent beleadva, akkor egyszer csak végre "jó"-ra fordulnak a dolgok, sőt, elmúlik a hiány is.
Az ÖnMunkával megkereshetjük, hogy mit hittünk el valamiről idáig, és mit nem vettünk észre, ami a vizsgált történetnél még szóba jöhet. Megmutatja, hogy az élet milyensége - beleértve mindent - számunkra attól függ, honnan nézzük. Ha ezt akár csak egy pillanatra képesek vagyunk megélni, és levenni a címkét/hiedelmet a vizsgált helyzetről, alatta/mögötte megtalálhatjuk a valóságot, értelmezés nélkül. Ott, ahol nincs értelmezés, mindennek a lehetősége fennáll, mert az elvárás is elmúlik, hogy minek miként kéne lennie, hiszen mindenhogyan rendben van.
A Megtalálhatatlan Önvizsgálat pedig a hiány-énjeinkkel foglalkozik. Mivel elhittük, hogy vannak, azt gondoljuk, hogy a bennünk "meglévő" hiányt csak valaki más tudja megszüntetni, ha úgy viselkedik, ahogy nekünk tetszik, ahogy várjuk tőle. Ebbe aztán jól beleéljük magunkat, utána meg csodálkozunk, hogy ez az elképzelés rángat minket ide-oda, és sehogy se tudunk kikeveredni belőle. Ilyenkor érdemes az UI-hoz fordulni. (M.)

Szerintem az lesz atutobb amelyiket megcsinalja  Vagy nem. Gyorsan, sok eredmenyt....egy pillanat muve mindig az egesz ugyhogy attol fugg, mennyire van "átütô" es "jelentôs eredményeket hozó" hangulataban.  En ugy tapasztaltam, hogy amikor nagy szarban vagyok es nincs vesztenivalom, hihetetlenul bator leszek, haha. Szoval, szerintem annyit kap akarmilyen modszertol, amennyit beletesz. Jo kostolgatast neki a bufeben.

Ja es en neha meg mindig neheznek talalom a Munkazast, mint o, es nekem is elmegy neha a batorsagom igy evek meg tobb szaz itelolap utan is. Ugyhogy szivesen ajanlom neki a facilitatori szolgaltatasomat, jo kezekben lesz. J

Es eszrevettem hogy sok dologba "belenezett", nem derul ki mennyit probalt is ki. En is nagy "belenezo" vagyok neha es azzal en sem szoktam sokra jutni. (B.)

Ha szeretnél GYAKORLATBAN megismerkedni az ÖnMunka két módszerével, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

Önszeretet/Önértékelés Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. március 1-2. (péntek-szombat). Jelentkezési határidő: február 11.

2-NAPOS MUNKA-ALAPTANFOLYAM, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: 2013. március 22-23. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: február 25.

Vidéki tanfolyamok is indulnak, minden információt itt találsz.

A Nagy és Fontos Elmélet Helyett: Gyakorlati ÖnVizsgálat

„A Munka jóval több egy közönséges módszernél: Lényed legmélyét kelti életre.” (Byron Katie)

Az ÖnMunka mindkét módszere teljes egészében gyakorlaton alapul. Nem elméleteket olvasol és hallgatsz arról, hogy milyennek kéne már lenned, mit kéne csinálnod. Senki nem mondja meg neked a „ nagy, okos válaszokat”, önmagadban fedezed fel a saját válaszaidat az önvizsgálatok során. Ráébredsz, hogy valóban minden válasz benned van, és ezt újra meg újra felfedezed, ahogy újabb önvizsgálatokat végzel el. Így egyre inkább mersz a saját belső bölcsességedre támaszkodni, és egyre kevésbé van szükséged külső okosságokra, melyek majd tán egyszer jól megmentenek a szenvedéstől. Megtanulsz „ép-elméjűen” élni, tisztán látni minden élethelyzetben. Hazatalálsz önmagadhoz, ahogy Katie mondja.

Ma egy Munka Alaptanfolyam résztvevőjének beszámolóját olvashatod. Ha kedvet kapsz a gyakorlati önvizsgálódáshoz, szeretettel várlak az ÖnMunka Tanfolyamokon.

Ha egyénileg szeretnél dolgozni, teljes támogatással ajánlom ehhez két facilitátor társamat, akik szintén nagy gyakorlattal rendelkeznek mára, és mindkét ÖnMunka módszerben profik. Keresd bizalommal őket: Bogdán Ildikó és Pákolicz Misi

És akkor az élménybeszámoló:

Nagyjából egy éve hallottam a barátnőmtől Byron Katie-ről és a Munka módszeréről, akkor megnéztem több videót is, de a kincsamivan oldalon nem nagyon molyoltam.

Kezdetben nagyon izgalmasnak tűnt ez az egész és gyakran dolgoztunk fel párban Ítélkezőlapot, a barátnőm ügyesen tudott kérdezni és így sokat segített nekem abban, hogy igazán belülről halljam a válaszokat. Később már egyedül is leültem „ítélkezni”.

Aztán jött egy csendesebb időszak, majd újra a Munkához fordultam, ha nagyon macerásnak tűnt a helyzet. És ősszel már tudtam, szeretném ezt még közelebbről látni, így jelentkeztem a tanfolyamra.

Mivel már nem volt teljesen ismeretlen az egész, tudtam, hogy itt a sallangok elmaradnak és bizony, a lényeget látom a maga(m) valójában. Mégis meglepett az, ahogy Andi a kezdő meditációban megmutatta nekem, hogy a gondolataim irányításában semmilyen, úgy értem SEMMILYEN szerepem nincs. Egy magasabb intelligencia lehet az, amelyik engem lélegeztet, gondolkodtat, cselekedtet. (Ezt még semmilyen tanfolyamon nem hallottam így, pedig a hátam mögött van a szellemgyógyászat, aura-soma, lélekgyógyász+angyaltanfolyam, számmisztika, csakratisztító kurzusok és a reiki. Ez utóbbi az, amit napi szinten gyakorlok és a leginkább be tudtam építeni a mindennapjaimba).

Aztán jöttek az állításaink, amelyek kezdetben minden résztvevő esetében szinte megkérdőjelezhetetlennek tűntek. Ám a kérdések és a megfordítások segítségével szép lassan kiderült, a megfordított állítások legalább olyan igazak, mint az eredeti.

Tetszett nekem az, hogy Andi a Nagy és Fontos Elmélet (már, ha van ilyen) ismertetése helyett egy-egy konkrét eset kapcsán mondott néhány egyszerű, ám igen tanulságos mondatot. Meglepett, ahogy szinte mindenki történetében magamra ismertem. Én is éltem már meg olyat, hogy egy hozzám közel álló ember folyton csak panaszkodik és nem értettem, miért nem csinál már valamit inkább. Vagy amikor 15 év házasság után elköltöztem gyerekestül a férjemtől és ő az ügyvéd előtt alázott meg azzal, hogy semmibe nem egyezett bele abból, amit előzőleg megbeszéltünk, én is úgy éreztem, hogy tehet ilyet VELEM!!! Nekem is volt az elmúlt években olyan érzésem, hogy a nagyobb gyerekem semmibe veszi azt, amit kérek tőle, és hogy valójában nem is tisztel. Azt meg már vagy ezerszer éreztem, hogy kérek valamit a kisebbtől és a füle botját se mozdítja.J Mindez egyszerre volt valami felszabadító, megnyugtató érzés, hogy normális vagyok és ugyanazok az ősfélelmeim, mint annyi más társamnak.

Szombaton este azért zúgott picit a fejem a sok-sok infótól, sírtam is néhányszor, annyira megérintődtem és valószínű annyira magamra ismertem a helyzetekben. Tetszett az is, ahogy Andi nem picsogott velünk, ma már értem, hogy ha ő is megmerítkezik a Bánatban, akkor segíteni se tud igazából.

Az állításom kapcsán (Szerelmem csalódást okoz nekem, mert nem akar változtatni az életén) a legdöbbenetesebb tapasztalásom nem az volt, amikor (persze) kiderült, hogy valójában ÉN nem akarok változtatni az életemen, hanem az, amikor azzal szembesültem, hogy a szeretett férfiben annyira rosszalt szenvedély (jelesül a pia) nálam is megjelenik, hisz nekem is megvan a magam kábulata, mégpedig PONT a Szerelmem. Vele kábítom magam, hisz ha megjelenik és beleszagolok az arcába, elfelejtem, hogy amúgy változtatnia kéne az életén.J

A második nagy döbbenet pedig a Mi az, ami még félelmetesebb, mint az eredeti gondolat? című kérdés. Ugyanis, ha Szerelmem változtat az életén és egy nap ott áll az ajtóban megváltozva, ahogy kértem, szín józanul és közös életünkre készen, akkor nekem megszűnik a jól bejáratott MAGAM élete! Most legalább lehet arra hivatkoznom, hogy ugyan, drágám, hát látod, hogy veled nem lehet napi létet tervezgetni.L

Ez volt a nagy tanulsága a Munka Alaptanfolyamnak számomra. Ráébrednem, hogy BELŐLEM hiányzik az a bizalom, amit tőle várok, hogy ÉN fáradok el menet közben és ÉN adom fel, nem ő.

A Jóvátevő levél írása még csak ment, de a felolvasása bizony, nehezen. Konkrétan zokogtam.

Epilógus: Hálás vagyok, amiért megtalált engem a Munka és amikor hazajöttem, néhány napig egész békésen szemléltem mindent. Aztán jött az ónos esős hétvége, amikor még a TV is bemondta, hogy mindenki maradjon veszteg, cudar időjárás jön. Az én kisebb gyerekem meg Szegedre készült a röpicsapattal úgy, hogy szombat este fél hatkor kezdtek játszani és valamikor 9 után készültek hazajönni. Na, én teljes ellenállásba kezdtem: felhívtam az edzőt, kértem, ha mindenképp menni kell, aludjanak meg ott és másnap, világosban jöjjenek haza. Mondta, hogy ez nem így van, nyugodjak meg, 15 éve járják az országot, minden rendben lesz. Azt mondtam ugyan, hogy jó, megnyugszom, de tovább kattogott az agyam az egészen, nem értettem, hogy lehetnek ilyen felelőtlenek felnőtt emberek más emberek gyerekeivel, sírtam a kétségbeeséstől!

És akkor szombat reggel felébredtem és feltettem a kérdést: Kinek a dolgával foglalkozol? Mi a valóság? És reikiztem kicsit, kérve az univerzum segítségét, majd összecsomagoltam a szendvicseket és szerencsés utat kívántam a lányomnak. Vesztettek ugyan, de épségben megjárták az utat, hazafelé végig énekeltek és 0.40-re már itthon is voltak. Jó érzéssel töltött el, hogy a gyerekem részt vehetett ebben és sikerült a saját félelmeimet megkérdőjeleznem. Ezt köszönhetem a decemberi Munka Alaptanfolyamnak. J

Szeretettel és köszönettel, Gy.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. március 4-5. (1 hely maradt)

Március 22-23. (Jelentkezési határidő: február 25.)

Részleteket itt találsz: Tanfolyamok

ÖNSZERETET/ÖNÉRTÉKELÉS Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. március 1-2. (Jelentkezési határidő: február 11.)