2018. július 25., szerda

A Sebzett Belső Gyermekünk Mérgező Szégyenének Gyógyítása






„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”
(John Bradshaw)

Nem találkoztam még olyan hozzám érkező emberrel, aki ne hitte volna azt magáról, hogy valami baj van vele. Ki milyen szavakkal fogalmazza meg. A lényeg, hogy rengetegen szenvedünk ettől a magunkról valamikor elhitt hamis történettől, hamis identitástól. Minél mélyebben azonosultunk vele, annál mélyebb, lényünket átható szégyenérzettel élhetünk. Sok-sok éven át éltem ebben a krónikus szégyenben, és pici lépésenként gyógyultam éveken keresztül. Ezt a gyógyulást érzékelem azokon a drága embereken is, akik elköteleződnek és megnyílnak fájdalmas érzelmeik és történeteik feldolgozására.

Az ÖnMunka módszertanának jó ideje része egy mélyen gyógyító, belső folyamat a Sebzett Belső Gyermekünk megszeretgetésére és gyógyítására, melyet 16 hetes online kurzusunkba is beépítettem.

AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.


John Bradshaw mérgező szégyennek nevezi ezt a krónikus szégyent, és megkülönbözteti az emberségünkhöz természetesen hozzátartozó szégyentől, ami egyfajta alázat.

Az egészséges szégyen természetes emberi érzelem, melynek rendeltetése az emberi korlátok jelzése - végességünk jelzése. Embernek lenni azt is jelenti, hogy hibázunk, segítségre szorulunk, és tudjuk azt, hogy létezik egy nálunk nagyobb valami, egy magasabb rendű erő. Az egészséges szégyen emberi mivoltunk egyik lényeges alkotóeleme, hiszen a lelki egyensúlyunk fenntartásához elengedhetetlen a korlátaink és határaink ismerete. Amikor nincsenek megfelelő korlátaink és határaink, akkor kétféle úton tudunk működni: több, mint emberivé (szégyentelenné), vagy kevesebb, mint emberivé (szégyenteljessé) válunk, és ún. krónikus vagy mérgező szégyenben kezdünk élni.

Első esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELENNÉ – több, mint emberivé - válunk, úgy kell viselkednünk, mintha tökéletesek lennénk. Magunkat és a környezetünkben mindenkit kontrollálni próbálunk, kényszeresen hajszoljuk a hatalmat, kritizálunk, lenézünk és erkölcsileg megítélünk másokat. Használjuk az embereket, akár átgázolunk rajtuk. Túlzott önbizalommal nyilvánulunk meg, úgy, mintha fölötte állnánk mindenkinek. Felsőbbrendűnek érzékeljük magunkat, és sok esetben szuperteljesítőként élünk.

A másik esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELJESSÉ – kevesebb, mint emberivé - válunk, csődtömegnek éljük meg magunkat. Folyamatos kontrollvesztésben élünk, valamilyen szernek vagy viselkedési függőségnek a rabjaként. Gyengének és tehetetlennek mutatjuk magunkat, hogy így nyerjünk erőt és hatalmat mások felett. Hülyének és butának tettetjük magunkat, hogy mások csinálják meg helyettünk, amit mi magunk is meg tudnánk csinálni. Állandóan önmagunkat vádoljuk és kritizáljuk, alulteljesítünk, és alsóbbrendűként élünk. Az életünk egy kudarcsorozattá válhat.

Ha végignézed a fent vázolt működéseket, valószínűleg mindkét változatot megtalálod magadban. Emiatt ne haragudj magadra, mivel ezek is univerzális működések. Ezek a viselkedések TÜNETEK. Olyan védelmi mechanizmusok, melyeket fájdalmad elcsitítására fejlesztettél ki, mindenféle tudatos szándék nélkül. Ezek a tünetek pont, hogy segítenek a gyógyulásodban, utat nyitnak valódi, természetes, emberi önmagad felé.

A krónikus, mérgező szégyen azért alakul ki bennünk, mert gyerekkorunkban természetes emberi működéseinket érvénytelenítették vagy szégyenítették meg a számunkra fontos személyek. Legtöbbször azért, mert ők is ugyanettől szenvedtek, és nekik sem volt fogalmuk, hogy mást és máshogy is lehet csinálni.

Mindez azért nagyon fontos, mert amennyiben bármilyen működésünket következetesen megszégyenítették vagy érvénytelenítették, az gyermekként azt jelentette: ENGEM érvénytelenítettek. Vagyis valami baj van velem, azzal, aki vagyok. Ekkor elkezdünk kialakítani egy hamis ént, mert ezen az áron tudunk szerethetők, elfogadhatók maradni, ez lesz a túlélésünk záloga, és teljesen tudattalan működés. Mindannyiunk elhitte valamilyen szinten, hogy akkor szeretnek, akkor vagyok szerethető, ha nem vagyok önmagam.

Ha egy szülő nem tudja visszaigazolni gyermeke érzéseit, szükségleteit és vágyait, elutasítja a gyerek igazi lényét. A legnagyobb sérülés, ami a gyereket érhet, hiteles, valódi önmaga elvesztése. Hamis ént kell kialakítania: úgy viselkednie, ahogy szerinte elvárják tőle, hogy úgy hihesse, szeretik. Ez a hamis énje éveken át fejlődik és erősödik, egyre kevésbé érzékeli hiteles lényét. Hamis énjéről egyre inkább azt hiszi: ez ő. Elfelejti, hogy a hamis én csak egy alkalmazkodás, egy olyan forgatókönyv alapján eljátszott szerep, amit valaki más írt.

Ha ez Veled is megtörtént, olyan átható érzésed lehet, hogy alapvetően hibás, rossz, nem megfelelő vagy. Nem vagy elég jó, valami baj van veled, soha nem ütöd meg a mércét. Az EGÉSZ LÉNYEDET érzed hibásnak. Ezt az érzést nevezzük mérgező szégyennek, ami sokkal rosszabb, mint a bűntudat. A bűntudat esetében valami rosszat TETTÜNK, de azt kijavíthatjuk, tudunk változtatni rajta. A mérgező szégyen estében azonban VELÜNK van valami baj, és semmit nem tudunk vele kezdeni, nem felelünk meg, elromlottunk.

Jó hír, hogy mindez fokozatosan, alázattal, kis lépésenként gyógyítható. Ha végre kapcsolódnál önmagaddal, várlak szeretettel. Még van néhány helyünk a szeptemberben induló 16 hetes online kurzusra.

Ajánlom Neked ezt a kurzust, ha


§  ha bármilyen okból nem vagy rendben önmagaddal
§  ha értéktelennek, kevesebbnek, rosszabbnak, nem szerethetőnek, képtelennek érzékeled magad
§  ha nem tudsz nemet mondani, felvállalni azt, amit szeretnél
§  ha nem tudod meghúzni a határaidat, nem mered kinyilatkoztatni a szükségleteidet, sőt tán fel sem ismered őket
§  ha úgy ismered magad, mint aki rejtegeti a gyengeségnek vélt érzéseit, tulajdonságait
§  ha gondod van az érzelmeid kifejezésével, átérzésével
§  ha elítéled a „negatív” érzelmeket vagy saját magadat, ha „ilyened” van
§  ha nem érzel, közömbös, melankolikus vagy
§  ha valamelyik emberi kapcsolatod nem jól működik
§  ha magányosnak, elszigeteltnek érzed magad
§  férfiassági, nőiességi önleértékelési történet esetén
§  megfelelési kényszer esetén, ha mindig a tökéletességre törekszel
§  ha szorongással, depresszióval küzdesz
§  evési rendellenességek, kényszeres evés esetén
§  testkép zavar, fogyókúra-mánia, jojózás, kényszeres sportolás vagy épp teljes önelhanyagolás esetén
§  ha bármilyen szenvedélybetegséged, függőséged van (evés, édesség, szerelem, szexualitás, kapcsolati függőség, munkamánia, stb.)
§  bármilyen krónikus testi betegség vagy állapot esetén, ami nagyban meghatározza az életminőségedet és az önbecsülésedet
§  ha szexuális problémáid vannak
§  ha rossz embernek, nőnek, férfinak, anyának, apának, párnak, gyereknek hiszed magad
§  ha valamiért nem tudsz megbocsátani magadnak, bűntudat gyötör
§  ha valakinek nem tudsz megbocsátani
§  ha traumatikus élményt nem tudsz feldolgozni
§  ha félsz a jövőtől, ha nem mersz lépni, változtatni
§  ha elakadtál az életben, beleragadtál egy bizonyos élethelyzetbe
§  ha már teljesen belefáradtál és mindent kilátástalannak érzékelsz
§  ha intenzív spirituális keresésbe, önfejlesztésbe menekültél az élet elől
§  ha egy olyan támogató közegre vágysz, ahol önmagad lehetsz
§  ha éppenséggel tartasz attól, hogy kapcsolatba lépj másokkal és megoszd önmagadat


AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.

2018. július 19., csütörtök

Még Egy Kör 16 Hetes Kurzus Visszajelzések, Tapasztalatok, 2018. július




Még egy adag visszajelzés összegyűlt a nemrég befejeződött 16 hetes kurzus Résztvevőitől. Örömmel olvastam és osztom meg őket ezen a fórumon is. Fontosnak tartom újra megjegyezni, hogy mindenki teljesen egyedi változásokat, tapasztalásokat, élményeket szerez ezen az úton. Legtöbben olyanokat, melyekre nem is számítottak. Ha kíváncsian, felfedezőn, elvárásoktól mentesen tudunk bármilyen önfelfedezéshez és önutazáshoz hozzáállni, akkor a legnagyobb annak az esélye, hogy picike és óriási változásokon fogunk átmenni.

AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.


MOST KEZDEM ÉREZNI, MIT ÉRTESZ AZ ALATT, HOGY SEJT SZINTŰ BIZTONSÁG. „Kedves Andi! Életem eddigi egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem ezt a kurzust, ajándék már az is, ahogy megtalált engem. Először a leírás győzött meg, hogy ez a kurzus máshonnan közelít, mint amit eddig ismertem. Valódinak, hitelesnek, kidolgozottnak, működőnek tűnt és ez be is igazolódott. Tisztelem a hatalmas tudásodat, hogy okos vagy, hogy létrehoztad ezt a rendszert egymáshoz tökéletesen illő és egymást támogató mozaikokból, ahogy a személyes tapasztalataidon keresztül ezt átadod. Köszönöm a hatalmas energiát, amit beleteszel ebbe, és hogy ennyire elkötelezett vagy irántunk, a jelenlétedet. Soha nem találkoztam még ilyennel semmilyen fizetett tanfolyamon semmilyen területen, ezért számomra pénzben nem kifejezhető, amit itt kapok, egyértelmű, hogy sokkal, de sokkal többet ér, mint amit kifizettem érte.  Az első hatalmas megkönnyebbülést akkor éreztem, amikor azt tapasztaltam, hogy amit én az életemben megélek, az jogos, érvényes és hogy így működik az ember, nem én találtam ki és nincs baj velem. Már az első 4 hét után éreztem, hogy könnyebben és őszintébben kifejezem az igényeimet az élet semlegesebb helyzeteiben.

Most a 14. hét körül úgy érzem, olyan fázisba kerültem, ahol szét vagyok szedve, kezdek rálátni a működéseimre. Nagyon kevésszer tudok még új módon reagálni, de legalább felismerem a helyzetekben a programomat. Úgy érzem magam, mint egy bebábozódott rovar, bár közhelyes ez a kép. A programjaim, mint egy merev páncél körbevesznek, de elindul egy folyamat belül, amitől nagyon finoman elkezd leválni rólam ez az elavult és egyre szűkösebb cucc. Még belül hozzá vagyok nőve és fáj, ahogy elszakad a bőrömtől, meg cipelem még, de én már más vagyok belül és bár eddig védett, egyszer csak nem leszünk összeegyeztethetők és azt fogom észrevenni, hogy már nem is kell, és egyre messzebb megyek tőle. Most 14 hét után kb. a báb repedezésénél tartok és már picit beszűrődik a fény egy másik világból, és egyben nehéz is elhinni, hogy valóban van ott egy másik világ, de alig várom, hogy újrakezdhessem az újabb kört. Egy másik kép is eszembe jut egy mérleg nyelvével, ahol most még kileng a mutató. Extrémen jelentkeznek az érzetek, az ellenállás, sok minden fáj, erősen tör elő belőlem mindaz, amivel eddig nem foglalkoztam, veszekszem, konfliktusaim vannak, megélem, próbálgatom, hogy ki is vagyok én.  Nehezen indult be, hogy valóban engedjem a testem reakcióit, de azt hiszem, egyszer-kétszer már ráéreztem. Aztán olyan is van, hogy váratlanul rácsodálkozom magamra, hogy boldog és gondtalan vagyok, nem megy a belső monológ. Életem utóbbi időszakában nem éreztem ilyet. Többször és nyugodtabban állok magam mellett. Azt hiszem, most kezdem érezni, mit értettél az alatt, hogy sejt szintű biztonság. A gyakorlatok végzésekor az önmagammal való találkozás szavakkal át nem adható pillanatokat és megéléseket adott, én most úgy vagyok vele, hogy azt kívánom, bárcsak minél többen megtapasztalnák ezt. Köszönöm, Andi!”


JÓ VAGYOK ÚGY, AHOGY VAGYOK. „Mit adott nekem a kurzus? Lezárást, egy korszak, egy folyamat végét. 10 évre volt szükségem, hogy végre érezzem, kimondjam, JÓ VAGYOK ÚGY, AHOGY VAGYOK. A kurzus által jutottam el odáig, hogy már nem akarom megjavítani magam, nem akarok jobb emberré válni. Vagyok, aki vagyok, és ez így tökéletes. A 16 hét alatt (bár még csak most kezdem a 14. hét leckéit), még inkább közelebb kerültem önmagamhoz, érezhetően fejlődött az együttérzésem a bennem élő kislány iránt.

A szomatikus, pl. Feldenkrais gyakorlatok rávezettek arra, hogy a határaimat nem csak erővel és akarattal lehet tágítani, hanem finom és gyengéd mozdulatokkal is elérhetem ugyanazt az eredményt, sőt még egy kicsit többet is. Lágyabbnak érzem magam, és kezdem érezni magamban azt a női erőt, ami a befogadásban, elfogadásban, lágyságban, puhaságban, rugalmasságban mutatkozik meg leginkább.
Andi, köszönettel tartozom neked azért, hogy ezt a kurzust tudással, körültekintéssel és szeretettel állítottad össze, hogy az úton járók még több eszközt birtokolhassanak céljuk eléréséhez, önmaguk megtalálásához.”


ANDI BEVITT A KULISSZÁK MÖGÉ. „Eddig olyan volt az életem mintha egy filmet néznék. A tanfolyam során pedig Andi bevitt a kulisszák mögé. Érdekes világ, megláttam, hogyan működik mindez. Megtudtam, hogy a forgatókönyvírónak nagyon jó ötletei voltak, de mivel a közönségnek nem annyira tetszettek és többször kritikát kapott, már nem mer új dolgokat kitalálni. Ma már szinte csak ugyanazok a jelenetek játszódnak, csak más szereplőkkel és más helyszíneken, a dialógusok is nagyon hasonlóak. Megismertem a maszkmestert és az öltöztetőt is, akinek az utasítására néha még felvétel előtt át kell öltöznie a főszereplőnek valami sötét zsákruhába. A monológokat sokszor lehurrogta a közönség, ezért ma már egyre ritkábbak. A narrátor szöveg segíti a cselekmény megértését. Ezt az elme írja, és igencsak megadja a film alaphangulatát.  Már rég nem tetszik ez a film. De itt megtudtam, hogyan tudnám megváltoztatni. Egyre nagyobb a motivációm, hogy én rendezzem a filmet, nekem tetsszen és ne a kritikusoknak.

Az elméleti tananyag rengeteg új információt adott. És ezek a gyakorlatok is fantasztikusak. Semmi racionális okoskodás, semmit nem lehet rosszul csinálni, egyszerűen csak engedélyt kap végre a test, hogy befejezze a munkáját és gyengéden felfedezzen dolgokat.

Milyen változások történtek? Múltkor például azon kaptam magam, hogy egyszerűen csak beszóltam a főnökömnek (persze finoman), kezdem feltérképezni, hol vannak a határaim és tudatosabb vagyok mindenféle működésemre, egy régi elintézetlen ügyem végére is pontot tettem. A szomorúság meg a szorongás még mindig itt vannak. Ha valahová menni kell és csinálni, máris érzem a feszültséget a gyomromban. De ilyenkor most már ráteszem a kezem a hasamra és olyan mintha a félénk belső gyermek kezét fognám. És ha így „kézen fogva“ megyünk a dolgunkra, egyre csökken a feszültség és végül eltűnik.  Mindenféle testérzetes munkára pedig egyenesen rákattantam. Ismerkedem velük, próbálom tudatosítani és beépíteni a mindennapokba, hogy az természetes legyen. A nagyon fájókra is kíváncsi vagyok már.  Andi, köszönöm ezt a húzós 4 hónapot! Ezzel teljesült egy álmom!

Majd kicsit pihenek, de biztosan elkezdem újra és megismétlem. A haraggal még sok dolgom lesz, eddig picit féltem tőle, de azt hiszem, a düh mögött van elbújva az életerőm... Eddig is sok felismerésben volt részem, de alig várom az újabb izgalmas felfedezéseket.

És tudod mire jöttem még rá, Andi? A zárt csoportos bemutatkozómban írtam, hogy mikor bejelentkeztem a tanfolyamra, te egy öleléssel fogadtál. És most állt össze a kép... Én akkor még semmit nem tudtam a testérzetekről, de valószínűleg a válaszlevél olvasásakor olyan intenzíven éreztem valami körbeölelő, megnyugtató és vibráló melegséget, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. És én akkor azt az ismeretlen valamit csak így tudtam magamnak megfogalmazni... Szeretnék kívánni magunknak, mindannyiunknak valamit: Gyógyító és eredményes ÖnMunkát, ÖnMunkázást! (Spock után szabadon...)"


SZEMMEL LÁTHATÓAN CSÖKKENT A STRESSZ SZINTEM. „Ja, és még az is van, hogy észrevétlenül elhagytam a Remotivot, és ezzel a videóval esett le, hogy tulajdonképpen én már nem ébredek fel éjszakánként, sőt, tök jól alszom. Plusz 2 barátném is megjegyezte függetlenül egymástól, hogy milyen kisimult vagyok. Szemmel láthatóan csökkent a stressz szintem, bassssszus! Én úgy örülök! J


NAGY ÉLMÉNY ÉLES ÉLETHELYZETBEN MEGTAPASZTALNI A GYAKORLATOKAT. „Én lassabban haladok a kurzus anyagával, de a motivációm megvan továbbra is, csak túl sok lett a teendő, meg amit megcsinálok, azt jól szeretném csinálni, ahhoz pedig idő kell. Viszont rájöttem, hogy sok mindent élőtérbe helyezek magamhoz képest, erre figyelnem kell most már. Szerintem a gyakorlatok segítenek majd ebben is. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ezen a kurzuson. Most volt egy nagyszerű élményem is, egy vitatkozás után elöntöttek az érzések, egyrészt hagytam az érzéseket lenni és figyeltem befelé a testi érzeteket, hol milyen, bizonyos helyeken a szorító, majdnem robbanó nehéz érzetek jelentek meg, míg máshol könnyű, laza maradt. De nem akartam megszabadulni, csak együtt lenni vele. És ott volt a hiányidentitás is, aminek éreztem magam a vita közben/után, s eszembe jutott, és bele is kezdtem a Megtalálhatatlan Önvizsgálatba. Hát csodálatos volt, és annyira másképp éreztem magam utána, felszabadító volt, egyáltalán nem éreztem azt, amit ilyen vita után szoktam. Nagy élmény volt élesben is megtapasztalni ezeket a gyakorlatokat. Végül is a vita segített jobban meglátni a bennem zajló folyamatokat, most teljesen mást láttam benne. Egyébként én is észrevettem, hogy türelmesebb, elfogadóbb vagyok magammal is. Sokszor eszembe jut, ha már most ennyi minden történt, mi lesz később, ahogy csináljuk a gyakorlatokat, s egyre mélyebben megértjük a folyamatokat, egy teljesen új világ nyílik, ez nagyon izgalmas. Nagyon köszönöm, Andi, a lehetőséget, hogy ezt mind ilyen gondosan felépítetted és megosztottad velünk.”


EZEK A GYAKORLATOK CSODÁLATOSAK, EGYSZERŰEK, ÉS JOBBAN HATNAK, MINT BÁRMI MÁS. „A 12. hétnél járva a feladatok egy részét már ismertem, használom én is őket a munkámban. De csak másoknak, és nem magamnak. Ez a kurzus rávilágított, hogy talán nekem is jól esnek ezek a csodálatos gyakorlatok, és nem csak arra kell koncentráljak, hogy másoknak átadjam, hanem, hogy magam is csináljam. Mert egyszerűek, és jobban hatnak, mint bármi más. Pl. amióta itt vagyok Veletek, minden este végigutazom a testemen, izmaimon, és látnom kellett, hogy az állkapcsom, mint egy pitbullnak össze van préselve elalvás előtt, valamint a nyakamat nem lazítom el, hanem úgy alszom, hogy tartom vele a fejemet. Így most nagyon tudatosan elalvás előtt ellazítom az összes porcikámat, ami nagyon jó érzést kelt bennem. Vagy egyszerűen napközben megállok, és kifújom a levegőt, leeresztem a vállaimat, lazítok. Ezt sem csináltam eddig. És ha valami fájdalmam van, akkor rögtön belép már automatikusan a "miazamirendbenvan" gyakorlat, átmegyek az érzéseimen/ érzeteimen, és meglátom, hogy rengeteg minden jól van bennem, így nem kell rapliznom. Már előre örülök annak az időnek, amikor sok időt hagyva beleolvadok a kurzus anyagába és felfedezem magamat. Köszi, Andi a lehetőséget és a 100%-os velünk levést, segítést! Egyszer sem éreztem magam a levegőben lógva, a kérdéseimre secperc alatt kaptam a válaszokat. Ez számomra a tökéletes odafigyelés a csoportra. Köszönöm szépen még egyszer!”


MEGDOLGOZTAT ÉRZELMI ÉS TESTI SÍKON, DE CSAK AKKOR, HA VESZED A FÁRADSÁGOT ÉS BELEÁLLSZ. „Kedves Andi! Ezúton is köszönöm a Kurzust. Rengeteg hasznossággal lettem gazdagabb, és a legszembetűnőbb az volt, hogy még mindig nem tudok elég időt magamra fordítani a munkám miatt. Egész nap rohangálok a pácienseim problémái után, keresem a megoldásokat, örülök a sikereknek, aztán ha kicsi időm van, akkor fiam, férjem... én meg… (pedig már nagyon sokat leadtam a melóból!) El vagyok még mindig kicsit veszve ebben a világban. Ez most nagyon szembetűnő volt, mert láttam, hogy még a kurzushoz való időt sem tudom magamra fordítani. Ez most nagyon kellett, köszönöm Neked. Beadtam a jelentkezésemet máshova, ahol nincs ekkora teher....meglátjuk, hogy ez-e az én utam. 

Minden jót és szépet Neked, nagyszerű ez a koncepció, rengeteg embernek segítesz vele. Megdolgoztat érzelmi és testi síkon, de csak akkor, ha veszed a fáradságot és időt, és beleállsz. És pont ez az első lépés a legnagyobb lépés sokak számára ahhoz, hogy a tálcán nyújtott finomságok a szánkba kerüljenek. Ha nem kapunk belőle, azt csak magunknak köszönhetjük. És ez a legnagyobb felismerés, amit én személyesen Tőled kaptam. Köszönöm szépen!”


VISSZA A TESTBE A DISSZOCIÁCIÓBÓL. „Lehet, közhely, de nekem most esett le, tehát nekem új: az érzős gyakorlatok sokszor olyanok, mintha egy jégtáblán állnék, és fentről nézném, mi történik. Látom, de igazából engem nem érint, ami ott zajlik. Ha közelebb akartam kerülni, akkor eddig csákányt próbáltam használni, de azon kívül, hogy vízhólyag lett itt-ott a tenyeremen, ami nem és nem akart kipukkadni... Így persze nem lehetett tovább dolgozni, és a kilátást is elvesztettem a repedések miatt. Most meg... ha gyengéden, lágyan odateszem a kezem, akkor a jég olvad, vékonyodik... lehet egyszer igazából el is érek ahhoz, ami odalent van.”


Korábbi visszajelzések:

AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.

2018. július 9., hétfő

Trauma Örvény és Gyógyító Örvény, a Trauma Újratárgyalása





Az utóbbi másfél évben alkalmam nyílt a Peter Levine-féle Somatic Experiencing (SE) alapjainak megtanulására és gyakorlására. (Mindezt az ÖnMunka 16 hetes online kurzusába is beépítettem.) Tavaly az Ursus Librisnél Peter Levine egyik alapműve, A Tigris Felébresztése is megjelent, ami óriási hiányt pótol. Meglátásom szerint ezt a könyvet minden emberekkel foglalkozó szakembernek, segítőnek, terapeutának, oktatónak, trénernek fontos lenne elolvasnia, mert olyan megértéseket ad a trauma természetéről, melyek egyrészt nagyban segítik a munkánkat, másrészt könnyebbé teszik annak a felismerését, mi is zajlik pontosan a kliensünkben, és hogyan is érdemes ezt megközelíteni. Ezek nélkül az ismeretek nélkül nagy az esélye annak, hogy - a legjobb szándékunk mellett is – a kliensünk nem gyógyulni fog, hanem újratraumatizálódni.


A TRAUMA STRUKTÚRÁJA

A Somatic Experiencing egyik alaptézise, hogy a trauma nem magában az eseményben, hanem az idegrendszerben van. Fenyegetettség következtében minden élő organizmus túlélő üzemmódba kapcsol, és amikor az ezzel együtt járó védelmi reakciók nem tudnak végigfutni az esemény hirtelensége vagy elárasztó jellege miatt, akkor ezek az energiák tünetek formájában ragadnak bent a testben. A túlélő üzemmód egy erős izgalmi állapot, ami arra van kitalálva, hogy rövid távon elérhetővé tegye az üss, fuss vagy fagyj le védelmi válaszait. Ezek nagyon erőteljes energiák, amik ilyenkor mozgósításra kerülnek. Ha pedig a válasz nem tud végigfutni, akkor a testből nem tudnak kiürülni, s ott fognak tüneteket okozni.

(Trauma és idegrendszer témakörében 2 korábbi bejegyzést ajánlok figyelmedbe, érdemes ezeket elolvasni ennek a bejegyzésnek a továbbolvasása előtt: Ami Felmegy, Annak Le Is Kéne Jönnie és A Trauma Típusai)

Néhány szemelvényt megosztok A Tigris felébresztése című könyvből, melyek segítségével betekintést nyerhetünk a trauma feldolgozásának elméletébe és menetébe.

AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.


TRAUMA, ÁTALAKULÁS, MENNY ÉS POKOL

A traumatizált emberek számára az életteli, spontán élethez való utazás többet jelent pusztán a tünetek csillapításánál – számukra az átalakulást jelenti. Miután sikeresen újratárgyaljuk magunkban a traumát, alapvető váltás következik be a lényünkben.

Az átalakítás az a folyamat, melynek során valamit annak poláris ellentétével összefüggésben változtatunk meg. A traumatikus és békés állapot közti átalakulási folyamatban alapvető változások jönnek létre az idegrendszerünkben, az érzéseinkben és az átélt érzeten keresztül tapasztalt érzékelésünkben. Az idegrendszer a mozdulatlanság és az áramlás között váltakozik, az érzelmek a félelem és a bátorság között hullámoznak, míg az érzékelés a beszűkültség és a befogadó nyitottság között ingadozik.
Az átalakuláson keresztül az idegrendszer visszanyeri önszabályozó képességét. Az érzelmeink egyre inkább felemelnek bennünket ahelyett, hogy letörnének. A hajtóerejük segítségével képesek vagyunk felröppenni és szárnyalni, s ily módon teljesebb képet alkotni a természetben elfoglalt helyünkről. Az érzékelésünk kiszélesedik, hogy felölelhesse az ítélkezéstől mentes befogadását annak, ami van. Képesek vagyunk tanulni az élettapasztalatainkból. Anélkül, hogy próbálnánk megbocsátani, megértjük, hogy nincs miért vádolni bárkit is. Gyakran magabiztosabb énérzetre teszünk szert, miközben reziliensebbé és spontánabbá válunk. Ez az új magabiztosság lehetővé teszi számunkra, hogy ellazuljunk, illetve élvezzük és teljesebben éljük az életünket. Jobban ráhangolódunk az élet szenvedélyes és eksztatikus dimenzióira.

Ez a mélyreható átalakulás lényünk legalapvetőbb szintjeire hat. Már nem félelemmel telve tekintünk a világunkra. Noha a bolygónk veszélyes hely lehet, már nem gyötör minket állandó félelem, amely hipervigilanciához, azaz annak az érzéséhez vezet, hogy mindig veszély leselkedik ránk. Egyre inkább bátorsággal és bizalommal nézünk szembe az élettel. A világ olyan hellyé válik, ahol történhetnek ugyan rossz dolgok, de ezek legyőzhetők. Szorongás helyett bizalom alkotja azt a mezőt, amelyben tapasztalataink összessége lejátszódik. Az átalakulás hullámai életünk minden sarkába eljutnak, ahogy egykor a trauma romboló hatásai. Az író és kalandor Tim Cahill így fogalmaz: „Kockára teszem az életem, hogy megmentsem a lelkem.” A traumával már kockára tettük az életünket, ám a megváltás jutalma még hátravan.

Minden trauma lehetőséget kínál a valódi átalakulásra, mivel felerősíti és előidézi a lélek, a test és a szellem tágulását és összehúzódását. Fiziológiai értelemben a kitágulás a mennyet, az összehúzódás a poklot jelenti. A menny és a pokol szélsőséges ellentétei közti hánykódás megteremti a trauma átalakulásához elengedhetetlen ritmust. A Somatic Experiencing módszer lehetővé teszi a „menny” és a „pokol” közt tátongó szakadék fokozatos áthidalását, miközben egyesíti a két polaritást. Ezek fokozatos egyesítése lehetőséget kínál a trauma szelíd feldolgozására. A kitágulás és az összehúzódás lelki-szellemi ellentétpárjának integrálásakor az átélt érzet támogat bennünket az átalakulás csodájának megvalósítása közben.

TRAUMA ÖRVÉNY ÉS GYÓGYÍTÓ ÖRVÉNY, ÚJRATÁRGYALÁS

Az életünk olyan, akár egy folyam. A tapasztalataink hullámai a nyugalom, a zavar és az integráció ciklikus ismétlődéseivel áramolnak keresztül az időn. A testünk, akár a folyó két partja, magába foglalja és mederben tartja az életenergiánkat, miközben lehetővé teszi a két part közti szabad áramlását. A part védőgátjának köszönhetően biztonságosan tapasztalhatjuk a bensőnkben történő mozgás és változás érzetét. A folyó analógiáját használva a sokktraumát úgy lehet elképzelni, mintha egy külső erő áttörné a tapasztalatunk védőtartályát (a part védőgátját). A hasadás hatására erőteljes örvénylés keletkezik. A törés helyén robbanásszerűen kiáramló életenergia létrehozza a traumaörvényt. Ez az örvény a megszokott élettapasztalatunk folyójának partján kívülre esik. (lásd a Trauma örvény és gyógyító örvény képet, ha rákattintasz, nagyobb méretben feljön). 




Gyakori, hogy a traumatizált emberek vagy berántódnak a traumaörvénybe, vagy teljes mértékben kerülik a törést azáltal, hogy távol maradnak attól a régiótól, ahol a törés megtörtént.

Amikor belesodródunk a trauma örvényébe, újraéljük a traumánkat, s ezzel megnyitjuk a lehetőséget az érzelmi elárasztás és az újratraumatizálódás előtt. Ha elkerüljük a trauma örvényét, akkor összehúzódunk és fóbiássá válunk. Nem engedjük meg magunknak, hogy a maga teljességében megtapasztaljuk a belső vagy a külső világunkat. A lehasadt örvény rengeteg életenergiánkat elszívja azáltal, hogy csökkenti a főáramlat erejét.

Hála az égnek, a természet válaszul azonnal egy gyógyító ellenörvényt hoz létre a traumaörvény erejének kiegyensúlyozására. Ez a kiegyenlítő erő azon nyomban a traumaörvény mozgásával ellentétes irányba kezd forogni. Az új örvény a főáramhoz tartozó tapasztalat partjain belül helyezkedik el. (lásd újra a trauma és gyógyító örvény képet fentebb).

E gyógyító örvény létrejöttének köszönhetően a választási lehetőségeink többé nem korlátozódnak pusztán a traumánk újraélésére vagy elkerülésére. Immár van egy harmadik választásunk is, amelynek én az újratárgyalás nevet adtam. A trauma újratárgyalása során elkezdjük helyreállítani az átszakadt partot úgy, hogy mind a gyógyulás, mind a trauma örvényének szélei mentén körözve fokozatosan haladunk a középpontjuk felé. Első lépésként meglovagoljuk e két ellentétes erő teremtette bizonytalan, oszcilláló vízmozgást, és megtapasztaljuk a köztük lévő turbulens áramlást. Ezután lassan és ritmikusan mozgunk ide-oda, egyiktől a másikig nyolcas alakzatban. Mivel a gyógyító örvénnyel kezdünk, szert teszünk a traumaörvénnyel való sikeres kapcsolatfelvételhez szükséges támaszra és erőforrásokra. Azáltal, hogy a két örvény közt mozgunk, felszabadítjuk a középpontjukban szorosan megkötött energiákat, mintha letekercselnénk a spirálokat. A középpontjuk felé haladunk, és az energiák felszabadulnak és levezetődnek; az örvények szertefoszlanak, feloldódnak és újra beépülnek a főáramlatba. Így fest az újratárgyalás folyamata. (lásd az újratárgyalás képet)



ÚJRAÉLÉS KONTRA ÚJRATÁRGYALÁS

A trauma átalakítása nem gépies rituálé, melynek elvégzése után a traumatizált személy kényelmesen hátradőlhet és önelégülten várhatja az eredményeket. Nem létezik varázspirula. Az átalakulás megköveteli tőlünk a hajlandóságot arra, hogy megkérdőjelezzük az önmagunkkal kapcsolatos alapvető hiedelmeinket. Kell, hogy legyen hitünk ahhoz, hogy képesek legyünk megbízni olyan reakciókban és érzetekben, amelyeket nem egészen értünk, valamint hajlandóságunk arra, hogy megtapasztaljuk önmagunkat összhangban áramolni azokkal a természeti törvényekkel, melyek átveszik az irányítást és egyensúlyba hozzák a nyilvánvalóan eltorzult érzékelésünket. A traumatizált embereknek sokféle hiedelmet és elképzelést kell elengedniük ahhoz, hogy megvalósíthassák az egészséghez visszavezető utazást. Ne feledjük, hogy az elengedés sosem történik meg egy csapásra.

A következő diagram (hullámvasút ábra, lásd lentebb) olyasvalakit ábrázol, aki éppen belép egy traumatikus eseménybe – felül egy hurkolt pályás hullámvasútra. Az ÚJRAÉLÉS során az történik, hogy amint felérünk a hurok fordított szakaszára, ahol fejjel lefelé haladunk, az egész testünket megmerítve és megfeszítve kétségbeesetten kapaszkodunk. Nem tudjuk, hogy a centrifugális erő fizikai törvénye megakadályozza, hogy lezuhanjunk, és meghaljunk vagy megsérüljünk. AMIKOR ÚJRAÉLJÜK AZ ESEMÉNYT, rettegést és/vagy a túlélésből fakadó lelkesültséget tapasztalhatunk. Akár rabjává is válhatunk a megkönnyebbülésnek és felvillanyozottságnak, ami a legmélyebb félelmeinkkel való szembenézésből ered. Ám soha nem fogjuk megismerni a valódi irányítás és önátadás képességét, amelyet a traumánk átalakításakor tapasztalunk.



Az ÚJRATÁRGYALÁS folyamata során fokozatosan megértjük ezeket a törvényeket és erőket, s ily módon megtanulunk bízni bennük és átadni nekik magunkat. RETTEGÉS ÉS FESZÜLTSÉG NÉLKÜL élhetjük át az izgalmat. Az irányítás képességének valódi érzetére tehetünk szert.

A Somatic Experiencing megközelítésében az újratárgyalás lényege az, hogy megtanuljuk tapasztalni a szervezet természetes helyreállító mechanizmusait. Megtapasztaljuk az érzeteket, miközben keresztülhaladunk a traumaörvény és a gyógyító örvény képezte hurkon. Miután megadjuk magunkat a természet törvényeinek, az irányítás képességére teszünk szert. Megtanuljuk uralni a centrifugális erőket, melyek akkor keletkeznek, amikor a traumaörvény és a gyógyító örvény között mozgunk. Azáltal, hogy áthaladunk a két örvény közötti erőtéren és belépünk a gyógyító örvénybe, majd ritmikusan oda-vissza mozgunk a kettő között, fokozatosan megbizonyosodunk arról, hogy nem fogunk eltűnni egy fekete lyukban és hamuvá égni, vagy kilökődni a világűrbe.

(Részlet Peter A. Levine, A tigris felébresztése című könyvéből)


AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.

2018. június 7., csütörtök

16 Hetes Kurzus Visszajelzések, Tapasztalatok, 2018. június





Március eleje óta zajlik a 16 hetes ÖnMunka kurzus, lassan a végére érünk. Pár hete megkértem a résztvevőket, hogy írjanak kicsit az eddigi tapasztalataikról. Ezeket osztom most meg újabb körben. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindenki teljesen egyedi változásokat, tapasztalásokat, élményeket szerez ezen az úton. Legtöbben olyanokat, melyekre nem is számítottak. Ha kíváncsian, felfedezőn, elvárásoktól mentesen tudunk bármilyen önfelfedezéshez és önutazáshoz hozzáállni, akkor a legnagyobb annak az esélye, hogy hatalmas és kicsi változásokon fogunk átmenni. (A fenti kép az egyik résztvevő saját illusztrációja. A hozzá tartozó történet lentebb.:)


AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.


JÉ, ÉN ILYENKOR MÁR SZORONGANI SZOKTAM, MOST MEG TÖK JÓL VAGYOK! „Nagyon szeretem a kurzust, sajnálom, hogy lassan vége. Biztos vagyok benne, hogy tovább fogom csinálni. Konkrétan írom le, hogy nekem mit adott. A szorongás olyan fokára kerültem már, hogy a földhivatalban egy névváltoztatáshoz álltam sorban, ott levert a víz, ideges voltam, majdnemhogy pánikba estem. Ilyen és ehhez hasonló teljesen hétköznapi helyzetekben működtem teljesen diszfunkcionálisan. El voltam teljesen keseredve, kétségbe esésemben már azt terveztem, hogy újra pszichiáterhez megyek a pánikkal, és antidepresszánst fogok szedni. Az utolsó esélyként adtam magamnak a kurzust, és csináltam becsületesen a gyakorlatokat. Nagyjából a kurzus ötödik hetében kértem időpontot orvosi vizsgálatra, amit a pánik miatt évek óta halogattam. Nem csak hogy nem hátráltam ki belőle, hanem pánik és szorongás sem volt. Kezelhető mértékű stressz, és kezelhető mértékű aggodalom igen. Mint a ’normális’ embereknél. J Hatalmas élmény volt ez nekem. Egyéb apró jelei is vannak a változásnak: könnyebben elegyedem beszélgetésbe idegenekkel, jobban bírom a hosszú sort a kasszáknál, könnyedebben, humorosabban társalgok a félismerősökkel, és sokszor ébredek rá helyzetekben, hogy „jé, én ilyenkor már minimum szorongani szoktam, most tök jól vagyok!” Hálás vagyok Andrea, hogy megalkottad ezt a programot! És köszönöm, hogy részt vehetek benne! KÖSZÖNÖM! <3”


ELKÉPESZTŐ, HOGY ÁT TUD FORMÁLÓDNI AZ IDEGRENDSZER! „Én nem is tudom megmondani, hogy a tanfolyam melyik pontján kezdett átfordulni bennem ez az egész szorongás, pánik nyavalya. Csak azt tudom, hogy végül azt éreztem, elmúlt!!! Meg olyat, hogy mennek az események és egyszer csak eszembe jut, „jé ilyenkor már pánikolni szoktam...” most meg semmi. És azóta is nyugi van! Elképesztő, hogy át tud formálódni az idegrendszer! Pedig 16 évig benne voltam a kórságban... Szóval köszönet és hála!

                                                     
MINTHA VÉGRE KEZDENÉK LEVEGŐT KAPNI. „Az fogalmazódott meg bennem a mai élő adást hallgatva, hogy egyre jobban látom, érzékelem, hogy mekkora kincs az a fajta testi-lelki önelfogadás, amit itt tanulunk. Ez a kényszerek nélküliség nagyon felszabadítólag hat rám. A gyengédség, odafigyelés, kedvesség, elfogadás - önmagam felé. Hát ezt nem gyakoroltam eddig még. Mindig valamit kellett csinálni, emiatt nem is tudtam, hogy mennyire feszült voltam alapból. Most tudatosodott. Olyan, mintha végre kezdenék levegőt kapni. Jó érzés megfigyelni magamat, és amit találok, az jól van. Ez is új, mert mindig valamilyennek kellett lennem. Igen, találok különféle érzeteket, de sokkal nagyobb empátiával közeledek magamhoz, mint bármikor korábban.”


MAGAMAT EGYÁLTALÁN NEM ISMERTEM, NEM VOLTAM OTT VELEM. „Megcsináltam a tanfolyamot már pár hónapja és még mindig rengeteg dolog áramlik bennem. Eredetileg az evésproblémáimmal fordultam Andihoz, de ez alatt az idő alatt megtanultam kibontogatni a felszín alatt levő dolgokat. Megtanultam a bennem zajló folyamatokat, megismerkedtem velük és magammal. Igen… magamat egyáltalán nem ismertem, mert nem voltam ott velem. <3 Megtanultam, hogy amit érzek, azt nem megváltoztatni kell, nem átformálni kell, nem elnyomni kell, hanem érezni. Megtanultam, ha rossz jön, az jól van úgy, ahogy van, és megtanultam a bennem levő kislányt szeretni és meghallgatni. Míg előtte mindentől féltem és szorongtam, mára ez megváltozott, mert tudom, hogy akármi is jön, fájdalom vagy öröm, azzal együtt tudok lenni. Megtaláltam magamban még sok fontos dolgot... amik nélkül nem lenne jó élni. És nekem már nem is kell. Szóval Andinak egy nagy ķöszi, ölelés, puszi, és plusz egy köszi, hogy ennyire pöpecre kikupált.” <3


ÉRZEM, HOGY MINDEN MÉG CSAK MOST KEZDŐDIK EL. „Ma már tudom, mennyire érzékeny ez a rendszer, amit nap, mint nap kíméletlenül kizsigereltem, nem figyelembe véve, mire is van szüksége…
Azt hiszem eddig úgy éltem (túl) az életem, mintha egy gumicsónakban evezve folyamatosan az örvény szélén balanszíroznék, és közben próbálnám felfújni kicsiny csónakomat, hogy ne süllyedjen el – a nagy erőlködésben persze folyamatosan szédülsz és vigyorogsz, nem látsz, nem érzékelsz igazából semmit. Édesen mámorító érzés… Ha valami megsértette úszóerődömet, azt gyorsan betapasztottam valamivel, ne is tudjak róla, és eveztem tovább üresben… körbe-körbe. Aztán jött a lehetőség: 16 hét – bíztam benne, hogy sétagalopp lesz ez a kis kirándulás, és lekerülnek csónakocskámról a tapaszok, mintha teljesen új lenne… A gyakorlatok belerántottak az örvénybe, minden porcikám tiltakozott, küzdött, hogy ne kelljen szembesülni azzal, ami ott van… Tudom, Andi, te szóltál. Már az alaptréningen elmondtad, hogy nem könnyű ez az út…
J
Szerencsére mindig jön-jött egy mentőöv, egy eszköz, ami egy kis időre kiemel(t), hogy legalább egy kicsit fellélegezhessek… aztán vissza… Éjszakákat vívódtam, hogy akkor kész, ennyi volt, én ehhez nem vagyok elég erős… most megírom, Andi, hogy nem csinálom ezt tovább! Vissza akarom kapni a régi életem (vagy minek is nevezzem)! Nem tehettem meg. Valami nem engedett. Valahogy úgy érzem, a gyakorlatok hatására már nem tudok visszalépni… mintha én nem lennék egészen az, aki voltam… sebezhető lettem... esendő… a magamról - magamnak alkotott illúzió fátyla lehullott (vagy lehullani látszik). Valami nagyon más lett. Nem édesen mámorító, de valóságos, stabil, és megtart. Még nem tudom, mi ez az ellentmondás, de van egy különös biztonságérzet bennem. Érzem a talpam alatt a földet… érzem, hogy mi történik a testemben… még sokszor nem tudom, mikor mit érzek, de bármi történik, ez most bennem… velem történik… időnként már részese vagyok, nem csak szemlélője (vagy elszenvedője). Nem tudom, pontosan számomra hová vezet ez az út, de megyek, időnként megpihenek, mert itt ez is belefér. :) Nem tudom, mi lesz a 16. hét végén, de egyben biztos vagyok: az nem a vége lesz, mert úgy érzem, hogy még csak minden most kezdődik el… Köszönöm, a lehetőséget, az eszközöket, hogy elkísérsz, Andi."


TUDTAM, HOGY VALAMI NAGYON MÉLYEN ORDÍT BENNEM. „Én lassan haladok a gyakorlatokkal. Amit felfedeztem, az az, hogy sokkal kedvesebb vagyok magamhoz. Sokkal megengedőbb. Már sokszor nem kényszerítem bele magam olyanba, amit nem szívesen csinálok. Azelőtt nagyon hamar lettem ideges. Most ez nincs, vagy sokkal kisebb mértékben. Nem ugrik össze a gyomrom bizonyos helyzetekben, és a gyerekkel az utóbbi 2 hónapban egyáltalán nem kiabálok. Mondjuk erre tudatosan figyeltem, de most már az van, hogy kifejezetten erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogyha erélyesnek kell lennem és hangosabban mondani valamit, mert nem megy. Előtte zsigerből ordítottam. Ez a legfontosabb - hiszen tudtam, hogy valami nagyon mélyen ordít bennem. És azt is érzem, hogy hamarosan futni és tornázni is fogok. J


NYUGALOM ÉS MEGFONTOLTSÁG JELENIK MEG. „Én is sok ehhez hasonlót tapasztalok. Olyan helyzetekben mikor igazságtalanság ért, azonnal dühvel reagáltam, ezzel egy időben szégyenérzettel a megjelent dühöm miatt... mintha átalakulnának ezek érzetek barátsággá, egyfajta külső szemlélőként vagyok jelen, nyugalom és megfontoltság jelenik meg, ahogy az érzelmek, érzetek megengedődhetnek, higgadtabban tudom megvédeni az álláspontom. És még sok más is. Hálás köszönet a részemről is.”


MEGISMERKEDTEM ÉS MEGBARÁTKOZTAM A PÁNIKKAL ÉS MÁS FÉLELMEIMMEL. „Én szívből ajánlanám a Te tréningedet, mert aprólékosan fedi fel a bugyrainkba lerakódott titkokat. Kíméletesen, lassan és nagyon alaposan!!! Egy csomó elterelő technikát használtam korábban a pánikomra és szorongásomra, meg vitaminokat. Egy jó darabig a pszichoterápia is segített. Az elején nélkülözhetetlen volt, mert rávilágított, hogy magam gerjesztem a pánikot azzal, hogy félek tőle... A kurzus során megismerkedtem és megbarátkoztam a pánikkal és egy csomó más félelmemmel. Szóval hosszú, 16 évig tartó utam volt. Nekem így sikerült végül a legjobban: Teveled Andi és a csoporttal. Köszönöm!!!”


FRISSÍTETTEM A PROGRAMCSOMAGOMAT. „Az elmúlt hónapokban az ÖnMunka kurzus során frissítettem a „programcsomagomat” ezzel, azzal, amazzal. Nekem tériszonyom volt, de olyan, hogy nem lehetett velem TV tornyokba felmenni kettesben, romantikusan. Egy légkondicionált kabinnal ellátott óriáskerékre felmentem egyszer, hogy együtt legyen a család, de a rémületem teljesen elszúrta a család élményét. Erősen kellett kapaszkodnom, a szél csak fújt, de nem lengette a kabint, az stabilan volt rögzítve sok helyen, túlbiztosítva. Nekem nem volt élmény a kilátás a durva halálfélelem miatt. Akkor még erős volt.
Aztán nemrégiben a lányom játéka fent ragadt a tetőn, én meg kénytelen voltam a kéményseprő létrán, a ház falán kívül felmászni. És felvinni a 8 méter hosszú teleszkópot. El tudtam volna jobb programot is képzelni. Guggolva kellett mennem, mert a halálfélelmem nem szereti még mindig a magas szél által átfújt helyeket hegymászó biztosító heveder nélkül, hiába a 30 centi széles kéményseprő járda. A sajtreszelő stílusú acél rámpákon való haladás nem az én szórakoztatásom legjobb módja. Nem vagyok egy kéményseprő alkat. De végül is lekerült a játék. Igaz, egy nappal előtte a létrán, félúton kaptam egy belső hang nemet és akkor le is másztam. Éreztem hogy ott akkor az nem az én napom (teleszkóp helyett fele olyan hosszú HDMI kábelt vittem magammal piszkálni a játékot), de lett is belőle nagy sírás a lányom részéről, amikor elmondtam, hogy az mára ott marad. A tudat, hogy elvesztek az emlékei, megcsapta a lányomat, bár a játék szinte filléres darab volt, de annyira kötődött ördögszemhez hogy nem akart csere darabot. Pedig csak kétszer játszott vele, de az boldog volt minden alkalommal. Aztán, amikor meglátta hirtelen újra a nappaliban, attól elég boldog volt. :)) Aztán, amikor a szelfit látta meg a feleségem, amit a tetőn készítettem magamról, az minden pénzt megért. Néha szinte már fél a sok meglepő változástól. :D”


AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 16 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2018. SZEPTEMBER 14-TŐL DECEMBER VÉGÉIG. Részleteket itt találsz.