2015. november 26., csütörtök

„Csak Ezt Ne Kelljen Éreznem!” - Bevezető Audio Előadás az Érzelmekről és az Érzésekről



„Nagyon mély hatást gyakorolt rám Andi előadása. Magával ragadó az a belső meggyőződés, ahogyan saját példáját, közvetlen megélését is feltárva adja át a személyes életében szerzett tapasztalatait. Az Emberségünkkel (az érzéseinkkel, testi érzeteinkkel, az Életszagú/ízű mindenféle megéléseinkkel, a jövő-menő gondolatainkkal) való bensőséges, kíváncsi, felszabadító, gyógyító találkozás lehetőségét kínálja nekünk. Több mint három éve élek ezzel a lehetőséggel, és Szívvel-Lélekkel ajánlom megismerésre. Mióta ízlelgetem, alapjaiban változik, tágul a világlátásom, egyre többször fordul elő velem, hogy hálás szívvel mondok köszönetet az életem minden pillanatáért. és egyre gyakrabban tudok a lelkem legmélyéből igent mondani arra, ami éppen van.” (Mayer Móni)

Mikor éreztél bele utoljára a testedben zajló érzésekbe? Mit szoktál tenni akkor, amikor félelem, szorongás, szomorúság, szégyen, vagy más „negatív” érzelem, illetve a hozzá kapcsolódó testi érzet bukkan fel a testedben? Amit mindannyian megtanultunk az az, hogy NE ÉREZZÜK ezeket. Rengeteg címkével, ítélettel, értelmezéssel látódtak ők el születésünk óta, emiatt pedig folyamatosan menekülünk tőlük. Nagyon leegyszerűsítve: folyamatosan menekülünk az Élettől. Következményként pedig folyamatosan jó érzéseket kergetünk. Emiatt sosem tudunk megérkezni az aktuális pillanatunkba, mindig van ellenállni-, küzdeni-, harcolni-, megváltoztatni valónk. Így pedig "csak" annyi történik, hogy kimaradunk abból, amit életnek hívunk.

Ha szeretnél megérkezni az Életedbe, figyelmedbe ajánlom ezt a kb. 40 perces előadást, amit Domján Andrea meghívására tartottam egy Agykontroll találkozón, úgy 150 fős közönség előtt. Szerintem érdemes meghallgatni, nagyon alapvető témákról beszélek benne, sőt rövid gyakorlatokat is végeztünk, amiket Te is megcsinálhatsz.

Az előadást erre a linkre kattintva hallgathatod meg, illetve a feljövő képernyőre jobb egér gombbal kattintva le is töltheted:



Ha még mélyebbre merészkednél magadban, várlak szeretettel Egyéni konzultációs csomagon vagy

Aktuális ÖnMunka Tanfolyamokon




2015. november 10., kedd

A Spirituális Függőségről (Plusz az összes függőséges bejegyzés listája)



Az évek alatt rengeteget foglalkoztam már a blogon a függőségek témájával. A spirituális kereséssel, spirituális elkerüléssel és a spirituális függőséggel is. A mai bejegyzés végére összegyűjtöttem az összes ilyen témájú bejegyzést, érdemes lehet végigböngészni őket, ha bármilyen függőséged van. Ha pedig úgy hiszed, hogy neked olyan nincs, akkor szinte biztos, hogy csupán még nem ismerted fel, milyen működésed kényszeres, függőségszerű. Például a spirituális függőség nagyon szépen el tud rejtőzni, ezért is osztom meg Adyashanti erről szóló írását az Üresség tánca című könyvéből. Ha új vagy itt a blogon, semmit se ítélkezésként értékelj, amit olvasol. Olyan jelenségekről és működésekről beszélek, írok, idézek, melyek mindannyiunkat érintenek, kit ilyen, kit olyan formában. Célom ezeknek a működéseknek a tudatosítása, illetve annak a megosztása és megmutatása, hogyan is lehet egy teljesen más minőségű életet élni, ha minden működésünkkel szeretettel, barátságban találkozunk, nem pedig kiirtani akarjuk őket. (Aktuális ÖnMunka tanfolyamok)

És akkor Adyashanti szavai:

„A spirituális kereső bizonyos nagyszabású élmények és felismerések hatására könnyen függővé válhat. Spirituális függőséget azok a spirituális élmények alakíthatnak ki, amelyek a drogokhoz hasonló eufóriával töltenek el. Ahogy eléred ezeket az élményeket, egyre többet és többet akarsz belőlük. A spirituális tapasztalásnál nem létezik erősebb drog a világon. Ennek a fajta függőségnek az intellektuális összetevőjét az a meggyőződés adja, amely elhiteti veled, hogy ha ezek a tapasztalatok folyamatosan veled maradnának, akkor a jó érzés, az eufória sem múlna el. Épp úgy működik, mint a morfium. Megkapod belőle az első adagot a törött karodra, és ezt gondolod: „Istenem, ha folyamatosan kaphatnék belőle, az élet még a legrosszabb körülmények között is elviselhető volna.” Az elme a spirituális tapasztalatokra is gyakran alkalmazza ezt a mintát. „Ha sikerülne megőrizni ezt az élményt, az maga lenne a szabadság” – képzeli róluk.
És hamarosan olyan állapotba kerülsz, amely nem sokban különbözik egy egyszerű alkoholistáétól – azzal a különbséggel, hogy ő legalább tisztában van a problémájával, hiszen az alkoholizmus kulturálisan nem elfogadott dolog. A spirituális függőségben szenvedő azonban meg van győződve arról, hogy neki nincs problémája, mivel az ő részegsége különbözik minden egyéb részegségtől. Sőt úgy gondolja, az élet értelme épp az, hogy az ember folyamatosan ebben a spirituális részegségben legyen. „Megvolt, és most elveszítettem. Szükségem van rá. Jaj, istenem, nincs meg” – valahogy így forognak egy függő eszének a kerekei.
A mi kultúránkban a szenvedélybetegeket általában szánalomra méltónak tartják. Nem így a spirituális világban, ahol sokszor azt tanítják, hogy a spirituális függőség nem hasonlít más függőségekhez.
Ha beleesel, nem gyenge és talajt vesztett narkós vagy, hanem spirituális útkereső.
Az egész probléma addig tart, amíg él benned a remény valami nagynak a megtapasztalására. Amint ez megkopik, kezdesz rájönni, hogy a nagyszabású, csodálatos és felemelő spirituális élmények valahogy hasonlatosak a kellemes és sokszor éppoly felemelő alkoholos állapotokhoz. Egy rövid ideig nagyon jól érzed magad, de aztán mindig meg kell tapasztalnod az ellenkezőjét is. A spirituális szárnyalást tehát spirituális mélyrepülés követi. Nagyon sokszor voltam tanúja ennek a folyamatnak a tanítványaimnál.
Amikor a spirituális lenn és fenn már elég sokáig váltogatta egymást az életedben, kezdesz gyanakodni, hogy a nagyszabású élmények talán csupán az inga egyoldali kilengései, amelyeket törvényszerűen követ valami nagyon földközeli, nagyon kiábrándító tapasztalat. Lassan rájössz, hogy egyszerűen képtelenség az ingát szélső állapotban tartani – hiszen annak alapvető természete, hogy jobbra-balra leng.
Ezt a mozgást pedig nem állíthatod meg.
Ez tehát a kereső mechanizmusa, de ugyanakkor az „én” mechanizmusa is. Ez utóbbi ugyanis ellentétekben gondolkozik, és mindig a szélsőségeket keresi. Megpróbál fenntartani egy bizonyos állapotot a többi rovására. Az „én” a jót keresi, kergeti, és próbálja mindenáron elkerülni a rosszat. Mindaddig, amíg önazonosságod e szerint a mechanizmus szerint működik, nem leszel szabad – még akkor sem, ha éppen fenn vagy, ahonnan minden csodálatosnak tűnik. A szabadsággal tökéletesen összeegyeztethetetlen, hogy bármilyen állapotot megpróbálj fenntartani.
A tapasztalás lényege a mozgás, a változás, amely soha nem áll meg, akárcsak az óra mutatója.”
(Adyashanti: Az üresség tánca)

AZ ÖNMUNKA KÉPZÉSI RENDSZERRŐL ITT OLVASHATSZ.

A blogon szereplő (majdnem) összes Függőség/kényszer témájú bejegyzés listája:



2015. november 2., hétfő

Ennyi Bátor és Őszinte Ember Egy Csoportban… Csoda




Az ÖnMunka blog nemrég volt 5 éves, és majdnem ennyi ideje működik a Facebook felületén egy zárt csoportunk. Zárt fórum azoknak, akik részt vettek valamilyen ÖnMunka tanfolyamon – ez a tagság előfeltétele. Ez azért fontos, mert így tudunk hasonló alapokra építkezni, és a mély belső folyamatainknak fényében kölcsönhatásba lépni egymással. Számomra ez a csoport igazi Érték és Ajándék, melynek máig lelkesen végzem mindenféle velejáróját. Hálás vagyok a FB-nak, hogy ezt ilyen interaktív formában lehetővé teszi, ezzel is támogat minket abban, hogy egy fantasztikus Emberekből álló közösség legyünk.

Múlt héten megkértem a tagokat, írjanak pár sort arról, miért is szeretik ezt a csoportot, mit ad nekik, mit kapnak tőle. Ők pedig írtak, én pedig sorba szerkesztettem ezeket a megosztásokat, hogy itt „kint” is lehessen némi ízelítőt kapni a „benti” lakhatásról. J. Hálás köszönet az Életnek Mindannyiótokért. <3

(Ha Te is szeretnél tag lenni nálunk, szeretettel látlak bármelyik ÖnMunka Tanfolyamon.)

Azért szeretem ezt a csoportot, mert látom, hogy nem vagyok egyedül; ami bennem zajlik, hasonló történetek futhatnak másokban is. Megerősít abban, hogy a bizalom megtart, a sebezhetőség az valóban erő. Ahogy egyre kevésbé hiszek a gondolataimnak és megyek bele az érzésekbe, az életem leegyszerűsödik, kapcsolataim rengeteget javultak, végre szeretem magam. Akkor is, ha idiótán viselkedem vagy meglátom valamelyik régen szégyellt tulajdonságom ismét. A többiek történetei emlékeztetnek, mennyivel több a hasonlóság, mint a különbség köztünk. Ennyi bátor és őszinte ember egy csoportban...csoda. És hála.

Ahol nincsen szégyellni való gondolat, és nem érzed úgy, hogy bárkinek meg kell felelni.

Imádom az itteni humort, ami a legkomolyabb/fájóbb témáknál is valahogy befurakodik. Nekem abban segít a csoport, hogy meglássam: segítséget kérni nem szégyen. És ha az ember kér, akkor itt megkapja a figyelmet/komolyságot/együttérzést, ami kell neki. Meg a vigaszt, a nevetést, konkrét tippeket, és tudományos-fantasztikus megtapasztalásokat, ha éppen úgy van. Őszinteséget, emberséget, és esendőséget tanulok tőletek. Nekem itt mindenki hős, aki megosztja a félelmeit, kétségeit, vagy éppen a boldogságát. Köszönöm Nektek, hogy mindig csak egy kattintásnyira vagytok. J Csoportölelés: *Group Hug*

Anditól annyi, de annyi szeretetet, elfogadást, és megértést kaptam mióta ismerem, mint a szüleimtől együttvéve sem. Tudom, hogy a jelenben élünk, de nekem remény is ez a csoport arra, hogy a gödörből a saját csillámos, kedves, álmodozós, felnőttes, BOLDOG hegytetőmre érhetek. És köszönöm neked Andi, hogy megosztottad a történetedet a depresszióról, mert nekem nagyon sokat jelent ismerni valakit, aki teljesen kijött belőle. És, és, és csak nagyon szeretlek és kész. J <3

Minden nap benézek ide, amióta csoporttag vagyok. Azelőtt a Blogodat olvastam, akkoriban csak magamban mondtam: „Igen, ezt nagyon jól megmondtad! Ez a cikk hű, de király volt!”  A tréningeden való részvétel után pedig részese lehetek még annak a folyamatos jelenlétnek, melyből erőt merítek, és szinten tarthatom azt a tudást, amit átadtál, és adsz azóta is. Egy halk like-kal pedig kinyilváníthatom, hogy itt voltam, olvastalak, nagyon tetszik. A többi csoporttag megnyilvánulása is ad nekem abból a nyüzsgésből, ami ezt a merőben csodás és megnyugtató, új szemléletet erősíti. Láthatom az arcotokat, gondolataitokat, érzéseiteket.  „Ami nagyon személyes, az nagyon általános.” (Carl Rogers) – olvastam ezt az idézetet egy általad ajánlott könyvben. Itt mindenkiben láthatom magamat is, itt nincs mitől tartani. Megérint ez a közösség.  Egyre inkább bontódik le bennem az az ún. „elkülönültség”-érzés, amivel sokan boldogtalanítjuk magunkat… A könyvek, programok, cikkek ajánlásával is segít a csoport abban, hogy tréningmentes időszakokban is edződjek, használjam a tanultakat Köszönöm!

Számomra nagyon értékes ajándék, ahogy a tagok meg tudnak nyílni és meg merik osztani velünk magukat. Nincs új gondolat... Rengetegszer felismerem a gondolataikban a saját gondolataimat. Nagyot nyíltam az elmúlt pár évben, mióta megismertem a Munkát és az Élő Önvizsgálatokat Anditól. Már nem rejtőzködöm, és sokkal nyíltabban tudok magamról mesélni, mint korábban. Egyelőre „csak” szemtől szembe, Andi tanfolyamain vagy otthon a családban és a barátaimmal. Még nem tartok ott, és lehet, hogy soha nem is fogok, hogy le is tudjam írni ide ezeket nyilvánosan a csoportba. Ezért különösen hálás vagyok érte, hogy mások merik. Imádom olvasni hogy kit mi foglalkoztat éppen, és szeretem a csoportban posztolt kérdéseket. Elgondolkoztatnak magamról, ha tudok, válaszolok, és nagy érdeklődéssel várom a többiek meglátásait is. A megosztásokból rengeteget tisztul az elmém. És nem utolsó sorban Andi, neked is nagyon hálás vagyok, amiért ilyen hűségesen kíséred a csoportot és megosztod velünk a tapasztalataidat. Mindig elámítasz a tiszta, érthető és intelligens válaszaiddal. <3

Mit ad a csoport? Az életembe nagy változásokat hozott, hogy megismerkedtem az ÖnMunka számomra csodás módszereivel. Emellett ajándékba kaptam olyan Embereket, akik itt vannak, bármilyen gondommal fordulok is feléjük. Írtam - írtuk többen már: a megtartó erő, ami a legtöbbet segít. Nekem biztosan. Az, hogy jöhetek, nyif-nyaf és brü-hü-hü... meghallgattok. Ha segítséget kérek, mindig kapok... és ha nem kérek, akkor is mondhatom. Együttérzés, támogatás, megtartás. <3 És olyan elfogadás és szeretés, ami mindig átlendít a rosszkedven. Puszi Mindenkinek!!!

Azért tartom különösen értékesnek a csopit, mert ebben a közösségben lehetőségünk van bármit megosztani magunkról, odafigyelni egymásra, kérni, ha szükségünk van valamire, adni, ha van olyanunk, ami másnak kell, megoszthatjuk az Önvizsgálatokban vagy bármi másban szerzett tapasztalatainkat, sokat tanulhatunk egymás bejegyzéseiből, kommentjeiből, jókat poénkodhatunk, ha arra támad kedvünk, bátoríthatjuk, akire ráfér. Az Önvizsgálatok és a Munka folyamatában szerzett élmények tesznek minket ilyen közösséggé. Köszönöm, Andi, hogy az életeddel mutatsz példát az önmagunkhoz és egymáshoz való kíváncsi, szeretetteli odafordulásra!

Minden nap ide látogatok. J Olyan, mint egy IGAZI OTTHON, ahol őszintén elmondhatom a problémám, nem lesz belőle pletyka nincs kioktatás, biztonságot adó és támogató azon az úton, amin elindultam. Andrea, külön köszönet azért a megtisztelő figyelemért, amivel hozzászólsz, segítesz mindenkinek. <3 Hálás köszönet, hogy itt lehetek!

Minden nap benézek ide, mert nagyon sok támogatást kapok itt ahhoz, hogy rálássak, és megértsek ilyen-olyan működéseimet. Nagyon sokat tanultam tőletek és fejlődtem általatok. Szuperek az írások, ez a nyitottság és a humor. Andi, hálás köszönetem a munkásságodért. <3 Misi, neked pedig a türelmedért. <3

Én is jövök majdnem mindennap. J És most előkerestem a szülinapos poszt környékéről, hogy akkor mit írtam - most is érvényes! „Ma reggel fogalmaztam meg magamnak sokadjára, hogy milyen jó, hogy van ez a csopi, hogy itt mennyi elfogadást és szeretetet és okosságot olvasok, hogy itt megélem a közösséghez tartozást, ami olyan közösség, hogy nem is ismerem a tagjait, csak párat személyesen, és ez mekkora ajándék. Mert bizonyos dolgokat épelméjű, intelligens módon csak itt tudok megvitatni. Mert ha kiírom az üzifalamra, akkor az ismerőseim között is vannak olyanok, akik sportot űznek az akadékoskodásból, hát még, ha egy nyílt fórumon tenném ugyanezt. És milyen szomorú, hogy csak bizonyos képzés után tudnak az emberek trollkodás nélkül viselkedni…” <3 Most újat nem is tudok írni, eléggé mélyrepülésben vagyok, de ebben a csoportban az is jó, hogy erről most nem kell beszélnem, ha nem akarok. (De most már beszéltem róla, hogy nem akarok beszélni róla, haladás…) J

Régen minden szabad percemben itt lógtam, eszméletlenek voltak az éjszakai ökörködések. Mára (az akkori lelkes tagokkal együtt) ezek eltűntek. Ritkábban nézek be, de nagyon jó, hogy itt lehetek hülye, nyafogós, agresszív, bármilyen, amit más csoportokban, vagy a való világban nem feltétlenül tehetek meg, és ezért senki nem szól rám. Megértést, figyelmet, ötleteket lehet kapni Tőled, Andika, és a többi tagtól is, bármilyen témát is dobok be. Szóval nagyon jó hogy itt vagyunk. J

Nekem olyan, mint azok a dobozok a falon, aminek az üvegére az van írva: „Végszükség esetén törd be”. És ott van valami, ami az utsó pillanatban megment...

A múltkor tök jól leírtam, nem jut jobb eszembe: Azért szeretem ezt a csoportot, mert „csak” megtart. Nem mentjük meg egymást, nem adunk tanácsot, nem kritizálunk, nem avatkozunk bele a másik életébe, de itt vagyunk egymásnak. Csak akkor adunk „tanácsot”, ha arra vonatkozó kérdés van, hogy egy bizonyos helyzetet hogyan nézzünk meg ÖnMunkásan. Ugyanakkor itt tényleg bármit el lehet mondani - ki mit vállal fel. És persze mindennek van egy olyan hozadéka is, hogy néhány beszélgetés oltári röhögéssel ér véget. Kicsit olyan ez, mint egy nagy család, és én otthonosan érzem magam itt. Köszönöm Nektek. Nyálnyálnyál. J <3

Rájöttem, miért szeretek itt lenni ebben a csoportban. Az őszinteség, önmagunk megmutatása miatt, és hogy mindaz, ami feltárul, az rendben van.

Hogy miért szeretem, tartom értékesnek a csoportot? Mert azt érzem, hogy biztonságos tér nyitott, elfogadó tagokkal ez a közösség. Nem találtam másutt ilyet. Megható az, hogy igazán mély megnyílások vannak, és akár én is lehetnék. Gyakran érzem azt, mintha helyettem posztolná valaki, mert épp hasonlót élek meg. Hát ezért. J

Elindított, segít nyitottabbá, jelenlevőbbé, őszintébbé lenni az életemben és abban, hogy egyre közelebb kerüljek önmagamhoz.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, melyik gombomat nyomogatod éppen? J

Egy korábbi bejegyzés hasonló témában, ezt is érdemes elolvasni:
Fogjuk Egymás Kezét - Köszönet a Csoportnak

Várlak szeretettel az ÖnMunka tanfolyamokon, melyek mostanra egy rendszert alkotnak. Mindegyiknek megvan a helye, szerepe az öngyógyulásunkban. Hálás vagyok, ha találkozhatom Veled is:



1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. december 12-13. és 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 9-10. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

3. A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapképzésbe. Részleteket itt találsz, klikk ide.