2017. április 10., hétfő

Párkapcsolati, Szerelmi és Szakítási Segédlet 1.




A párkapcsolat, szerelem, szakítás örökzöld témák, melyek az ÖnMunka blogon is számos alkalommal kerültek már terítékre. Ennek a bejegyzésnek a végén találsz egy listát korábbi párkapcsolati, szerelem és szakítás témájú írásokról, érdemes azokat is (újra) átböngészni.

Az ÖnMunka önvizsgálatai és eszköztára GYAKORLATI ránézési módot nyújtanak gondolati-érzelmi-testérzeti szinten ezekre a témáinkra is. Ma azonban egy kis „elméletet” hoztam Nektek, Jeff Brown idézetek formájában. Jeff Brown - író, szomatikus pszichoterapeuta, spirituális józanító - munkásságát kb. fél éve követem figyelemmel, és a FB-on rendszeresen osztom meg a „két lábbal a földön spiritualitás” zászlaja alatt születő írásait, melyek számos könyvéből valók. Tervezek egy második részt is ehhez a témához majd, illetve Jeff sok más szösszenetét is fordítgatom lassanként, pici falatokban. Nagyon szeretem a „bullshitmentesítő” hozzáállását, közös kedvencünk a spirituális elkerülés módozatainak és ártalmasságának feltárása.


SZÍV-TÁRSAK VAGY SEB-TÁRSAK? „A szenvedély jöhet valódi szeretetből, de sokszor előfordul, hogy a sebzettségünkből fakad. Összekapaszkodnak a sebeink, egymásba gabalyodnak sebzettségünk szálai. Ilyenkor a sebzettség vezérli a kapcsolatot. Sok mérgező kapcsolat a „valami különleges” álruhájába bújik, miközben a valóságban egy romboló csatatér, ahol nem lehet emberileg növekedni. Ha ilyenben vagy, az nagy betűs Baj, amitől érdemes megmenekítened magad. Fuss az Életedért!”

HOGY TÖBBÉ ESÉLYED SE LEGYEN BEZÁRKÓZNI. „Természetes hajlamunk van azt feltételezni, hogy amikor két lélek között feltűnően erős kémia, vonzalom alakul ki, akkor nekik együtt is kell maradniuk. Nyilvánvaló, hogy mély érzéseink hevében a szerelmünktől való elválasztottságot még csak el sem tudjuk képzelni. De a kémia és a hosszú életűség nem feltétlenül járnak kéz a kézben. Csak azért, mert valakivel eget s földet rengetően élőnek érezzük magunkat, még nem biztos, hogy ő lesz életünk párja. Lehetséges, hogy valami nagyon más okból érkezik ő hozzánk: hogy felébresszen, kitágítson, hogy olyan szélesre nyisson bennünket, hogy többé esélyünk se legyen újra bezárkózni. Lehet, hogy azért küldték őt a nagy messzeségből hozzánk, hogy a lelkünk csiszolatlan gyémántját szépen kifényesíthessük, még mielőtt köddé válunk az örökkévalóságban. Érdemes feladni az elképzeléseinket, amikor a Szerelem bekopogtat. Mert lehet, hogy csak villámlátogatásra érkezik…”

A SZERELEM EGY REJTÉLYES ÉTELCSODA. „Megesik, hogy a szerelem épp akkor talál rád, amikor ő maga és te is készen állsz. Hogy ez mitől is függ, az megfejthetetlen. A szerelem olyan, mint egy nagyszerű, de rejtélyes ételcsoda, aminek a titkait hét lakat alatt őrzik, az összetevőit pedig kizárólag a gondviselés ismeri. Miközben a jövendő szerelmeseket az élet tüzében tisztítják és pucolják, pácolják és húzzák nyársra, majd főzik készre, a kozmikus alkimista a fazekat kevergeti, áhítattal rotyogtatva azt az alapot, amibe a szerelmesek majd beleolvadnak. Csak a Jóisten tudja, mikor áll készen az étel a tálalásra. Isteni időzítés, isteni étkezés…”

TE RAGYOGSZ A KAPCSOLATODBAN? „Egy ideje összeállt bennem a kép, hogy az összes belső konfliktus, ami annak az eldöntése során merült fel bennem, hogy vajon az adott intim kapcsolat a számomra megfelelő-e, néhány pontban megfogható: 1) Illeszkedik-e a legfontosabb részeimhez, „találkozik”-e velem? 2) Megérinti-e a lelkemet? 3) Teljesen önmagam lehetek-e? 4) Érzelmileg biztonságot nyújt-e? 5) Segít-e abban, hogy a fejlődésemhez hű maradhassak és annak következő szintjére léphessek? 6) Segít-e abban, hogy ragyogjak?”

HA VALÓBAN SZERET. „Ha valaki valóban szeret téged, akkor pont olyannak szeret, amilyen vagy. A szeretete nem függ attól, milyen a hasad, milyen a frizurád, milyen a szerelésed, vagy hogy tökéletesen hajtod-e végre a Napüdvözletet. A szeretete nem függ attól, hogy vajon minden szükségletét, vágyát, fantáziáját beteljesíted-e. A szeretete nem írja elő számodra, hogy megváltoztasd az életstílusodat vagy átalakítsd a személyiségedet. Ha valóban szeret téged, akkor a legmagasabb fényességben tart téged. Ha valóban szeret, akkor azzal van elfoglalva, hogy adjon neked, nem pedig a pitiáner részletekre figyel. Ha valóban szeret, az isteni minőséget látja, amikor rád tekint. Az isteninek pedig nem kell fejlődnie és megjavulnia ahhoz, hogy szeressék!”

A KAPCSOLAT HAJÓJA. „Nem számít, két ember mennyire szereti egymást, ha nem tudnak, vagy nem akarnak együtt fejlődni és tudatosodni. Ezért nevezzük a kapcsolatot kapcsolatnak, nem pedig szeretőségnek. A szeretet és szerelem önmagában nem elég. Ha azt akarjátok, hogy tartós legyen, oly módokon kell kapcsolódnotok egymáshoz, amik a hajótokat a vízen tartják.”

TE GYÓGYULSZ VAGY ELBÚJSZ A KAPCSOLATODBAN? „Gyakori, hogy energetikailag olyan partnerhez vonzódunk, aki a gyerekkori sebeinket és témáinkat tükrözi vissza. Ilyenkor tudat alatt erőfeszítést teszünk a gyógyulás irányába. De az is gyakori, hogy olyan személyhez vonzódunk, aki nem tükrözi a gyerekkori sebeinket és témáinkat. Olyasvalakihez, akivel nagyon kicsi az energetikai töltés: ilyenkor a kapcsolatot búvóhelyként akarjuk használni. Mostanra már tudjuk, hogy a párkapcsolat a felébredés fontos színtere lehet, ezért mindkét működéssel tisztában kell lennünk. Vagyis azzal, hogy a partnerválasztásunk gyógyulási vagy elbújási kísérlet-e. Van-e benne elég energetikai töltés ahhoz, hogy tovább növekedjünk, vagy netán újabb körben késleltetjük a fejlődésünket? Jobban kéne tartanunk attól, hogy elkerüljük az ösvényünket, mint attól, hogy járunk rajta.”

AZ ELHAGYÁSNAK ÁLTALÁBAN SEMMI KÖZE NINCS HOZZÁD. „Előfordul, hogy valaki elmenekül a szeretettől, mert az annyira gyönyörűséges, hogy halálra rémiszti őt. Van, hogy azért megy el, mert a szerető kapcsolódás túl élesen világítja meg a még benne található sötét helyeket, melyeknek átdolgozására még nem áll készen. Olyan is van, aki a pszichológiai fejlődése során átélt elakadásai miatt nem képes egységbe olvadni egy másik emberrel; neki először a saját individuációján kell dolgoznia, s ez által érett egyéniséggé válnia. Aztán megesik, hogy azért távozik, mert a szeretet nem elsődleges fontosságú az életében – neki még más utat kell bejárni, más cél felé haladnia. Az is megtörténik, hogy azért szakít, mert sokkal inkább egy gyakorlatias, mint tudatos kapcsolatra vágyik, valami olyasmire, ami nem fenyegeti a jelenlegi valóság- és világszemléletét.
Mivel szinte mindannyiunk lénye bizonyos szinten szégyennel átitatott, hajlamosak vagyunk arra, hogy személyesen magunkra vegyük az ilyen szeretet-elhagyásokat, ami a mélyben beindítja az elutasítottsági és elhagyottsági fájdalmunkat. De általában az elhagyásnak semmi köze nincs hozzánk. Lehet, hogy a távozó még nem áll készen arra, hogy biztonságban megtartsa a szeretetünket és önmagát. Megeshet, hogy tud valami olyasmit, amit mi nem – tisztában van az aktuális képességeinek határaival. A valódi szeretet nem könnyű út. Minden azon múlik, készen állunk-e rá. Adassék meg, hogy a veszteségünket úgy gyászoljuk meg, hogy nem vesszük személyesen. Adassék meg, hogy megtanulhassuk szeretni önmagunkat – a szerető hiányában is.”

EGYÁLTALÁN NEM SZÁMÍT, HOGY A MÁSIK MIÉRT NEM ÁLL(T) KÉSZEN… „Nincs jogod haragudni a (volt) partneredre azért, ahol a saját útján tart, amennyiben a szándékai tiszták és nem hazudott neked róluk. Megértem, hogy csalódott vagy, ha nem akar(t) házasságra lépni vagy gyereket vállalni veled, vagy ha még a kapcsolatotoknak sem akar(t) elköteleződni. Annak azonban semmi alapja nincs, hogy mindezért őt okold. Gyakran előfordul, hogy az emberek a másikra vetítik a csalódottságukat, azt hívén, hogy ha ők akarnak valamit, az a párjuk számára is szerződéses kötelezettséget jelent. Egyáltalán nem számít, hogy a másik miért nem áll(t) készen. Nincs értelme pszichoanalizálni őt és megosztani vele a felismeréseidet. Semmi szüksége nincs arra, hogy valaki más elméleteit hallgassa a saját útjával kapcsolatosan. Ő pont ott tart(ott), ahol, és ehhez minden joga megvan. Sehova nem vezet, ha ezt nem tartjuk tiszteletben. Mindenkinek a saját útja, mindenkinek a saját folyamata, mindenkinek a saját készenléti állapota…” (Jeff Brown)

Korábbi párkapcsolati, szerelem, szakítás témájú bejegyzések listája:


Az ÖnMunka lényege az önkapcsolódás, az önfelnevelés, az önfelismerés, az önmagadért való felelősségvállalás és az önszeretet. Mindez a párkapcsolati utadat is tisztítja. Ha felém hoz az utad, szeretettel látlak Egyéni konzultációs csomagon vagy csoportos formában:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2017. április 28-30. Részletekért kattints ide.


2017. március 27., hétfő

Jeff Foster Szösszenetek 3.



Eljött az ideje, hogy az utóbbi időkben a FB-ra fordított és posztolt Jeff Foster írásokat egy csokorba gyűjtsem ide a blogra. Így nem sikkadnak el és könnyebben előkereshetők. Nagyon üdítőek mindig, hála Jeffnek az odaadó munkásságáért és a belőle áradó szavak leírásáért. Váljanak Egész-ségetekre! 💝 (Korábbi Jeff gyűjtemények itt és itt.)

CSESZD MEG A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET
Cseszd meg a feltétel nélküli szeretet.
Nem tudod elérni.

Lehetetlen egy cél,
ami erőszakot fakaszt benned.

Azt azonban megteheted, hogy
átöleled
a szeretésre irányuló tökéletlen kísérleteidet,
a szeretet utáni feltételes kutatásodat,
az ideálok elérésében vallott kudarcaidat,
a bánatodat, a félelmedet,
a szépséges szégyenérzetedet,
az eksztázisodat és az agóniádat,
a szeretetről örökölt elképzeléseidet,
a kusza, mélyen feltételes emberi szeretetet,
feltétel nélküli
jelenbeli
tudatos megtapasztalásban.

Barátom, itt még a feltétel nélküli szeretésben
elszenvedett bukásod is szívesen látott,
feltétel nélkül.

És ez a feltétel nélküli szeretet
valódi jelentése.
(Jeff Foster)



„Nem tudsz valóban meggyógyulni, amíg nem öleled magadhoz mindazt, ami még gyógyulatlan benned. Nem tudsz addig valóban szeretni, amíg nem szereted a szeretetre való képtelenségedet is. Nem ismerheted meg a valódi szabadságot, amíg fel nem fedezed, hogy még az is hatalmas ajándék, amikor nem érzed szabadnak magad.” (Jeff Foster)


NEM MINDEN A TE KIVETÍTÉSED!
 „Minden a te kivetítésed!” – mondják.
Hát, nem.
Nem mindig a te kivetítésed.

Van olyan, hogy a másik személy
VALÓBAN dühös, szomorú vagy fél,
vagy épp téged ítél.
Vagy hazudik.
Vagy önmagától menekülvén
téged szégyenít meg.

Időnként valóban megbízhatsz
az érzéseidben, a zsigeri megérzésedben,
az ösztönödben.

Van, hogy már nem arról szól a dolog, hogy még többet kell magadon dolgoznod, még inkább meg kell tisztítanod a kivetítéseidet, hanem egyszerűen arról, hogy beleállj a saját igazságodba, ismerd meg magad még mélyebben, és érvényesítsd a saját, sebezhető, emberi megtapasztalásodat.

És igen.
Előfordul, hogy totálisan kivetítesz.
Hogy egyáltalán nem látsz tisztán.

Van, hogy az tényleg a TE dühöd,
szomorúságod vagy félelmed.
A saját helytelen értelmezésed.
A saját feldolgozatlan nyersanyagod,
amit a ’másikra’ dobálsz
(aki valójában te vagy).

Keresned kell az igazságot
minden egyes pillanatban.
Nincs hozzá képlet. Nincs térkép.
Az igazság élő!

Légy önmagad tudatában, légy jelen annak, ami épp ott van.
Ne elégedj meg könnyű válaszokkal.

Légy hajlandó valóban NÉZNI.
Alázatos, nyitott szemekkel.
(Jeff Foster)


AZ AMATŐRSÉG ÖRÖME
A szakértők a fejükbe ragadnak.
És így beoltják magukat a kreativitás ellen.
A szakértőknek mindenre van megoldásuk, az életet mégsem ismerik!

De Te amatőrnek születtél!
Úgyhogy legyél amatőr.
Az amatőrizmus közelebb áll a valódi természetedhez.

Az ’amatőr’ azt jelenti, ’szerelmes’.
A szerelmes ’nem kevesebb’, mint a szakértő.
A szerelmes egyszerűen a nyers tapasztalás közelségében él,
a létezés csodájának közelségében.

A szerelmes elbűvölt.
A szerelmesnek nincsenek válaszai.
A szerelmes túlságosan is szereti a kérdéseket.
És a kétségeket..
És az élvezetet, a fájdalmat, a zavarodottságot, a bánatot is.

A szerelmes ismeri a hibázás örömét.

A szakértő okos koncepciókba menekül.
Az amatőr beengedi az élet teljességét.
Az amatőrnek nincs elképzelése arról, milyennek kéne lennie az adott pillanatnak.
Az amatőr nincs ellenállásban.
Ezért aztán szabadon áramlik, belelágyulva a fájdalomba.
És teljességgel szeret, még akkor is, ha az fáj.

A szakértőt gyakran megvakítja a tudása,
hideggé és távolivá teszi.
A szakértő a szakértelmébe menekül el,
’tanítót’, ’gurut’ vagy ’terapeutát’ játszva,
miközben a mélyben egy rémült kisgyerek.

Most már tudod,
miért is érezted magad mindig amatőrnek,
és miért ’lógsz ki a sorból’,
és miért láttad magad mindig ’kevesebbnek, mint’.

Mert az amatőr jelenlét.
Friss, nyitott, ártatlan, tágra nyílt szemű, kíváncsi és élő.
És ez az, ami vagy.
És ez nem ’kevesebb, mint’.
Ez maga a tiszta élet. Így tudsz szeretni.

Állj hát bele az amatőrizmusodba. Nagy értékkel bír.
Gyógyító erő egy szakértelemtől megőrült világban.

Barátom,
az egyetlen dolog,
amiben mindig is szakértő voltál az,
hogy önmagad légy.
Eredeti, egyedülálló,
törékeny és mégis gyönyörű.
És végtelenül életteli.

Totálisan amatőr vagy,
és ez a legnagyobb erőd!
(Jeff Foster)


HOGYAN (NE) NYISD MEG A SZÍVED

Kérlek, NE PRÓBÁLD megnyitni a Szívedet most. Ez az épp aktuális tapasztalásod elleni finoman agresszív törekvés lenne. Soha ne mondj olyat egy zárt szívnek, hogy ki kell nyílnia; ettől csak még szorosabbra zárul. Megérzi az ellenállásodat, és így védi magát. A szív csak akkor nyílik, amikor a körülmények megfelelők; a nyitásra irányuló követeléseid bezárulást fognak eredményezni. Ebben rejlik a szív végtelen intelligenciája.
Ehelyett hajolj meg Szíved előtt, abban az állapotában, ahogy épp van. Ha zárva van, hagyd, hogy zárva legyen; szentesítsd ezt az állapotot. Hagyd, hogy biztonságban érezze magát így; elég nagy biztonságban még ahhoz is, hogy épp ne érezze magát biztonságban. Bízz meg abban, hogy amikor a szív készen áll, és egyetlen pillanattal sem korábban, ki fog nyílni, mint egy virág a nap melegétől. A szívet nem lehet sürgetni.

Bízz meg a nyílásban és a záródásban; a kitágulásban és az összehúzódásban; ez a szív lélegzésének módja; biztonságos, nem biztonságos, biztonságos, nem biztonságos; az emberlét gyönyörűséges törékenysége; a legtökéletesebb szeretetben megtartva. (Jeff Foster)


Az ÖnMunka lényege az önkapcsolódás, az önfelnevelés, az önfelismerés, az önmagadért való felelősségvállalás és az önszeretet. Ha felém hoz az utad, szeretettel látlak Egyéni konzultációs csomagon vagy csoportos formában:


Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2017. április 28-30. Részletekért kattints ide.

2017. március 20., hétfő

Expressz Vonat Tempóban Érzem a Gyógyulást




Egy Drága Kliensem friss tapasztalatait osztom meg örömmel, köszönöm neki, hogy vette a fáradságot és leírta. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen Csodás Emberekkel hoz össze az Élet, és ilyen hatást gyakorol rájuk a közös munkánk. 💞

"Szia Andi! Megpróbálom összefoglalni a Veled való munka folyamán szerzett tapasztalataimat, remélem sikerül.

Évek óta olvasom az írásaidat és mindig tudtam, hogy egyszer nagyon szeretnék majd elmenni hozzád. Részben azért, mert a „könnyű, gondtalan, remény-árusító, pillanatok alatti probléma megoldást” ígérő, jelenleg divatos spiri szlogenektől mindig mentesek az írásaid, és ez a látásmód sokkal közelebb állt ahhoz a valósághoz, amit magamban éltem és amit magam körül látok. Nálad láttam annak esélyét, hogy azok az elvont fogalmak, amiket gyakran használ manapság az ezo világ, egy valódi belső tudássá érnek majd a közös munka során, és választ kapok arra a kérdésre is,hogy „jó-jó, értem,hogy mit kell csinálni, de HOGYAN?”. Hogyan szeressem önmagam, hogyan engedjem el, hogyan...

Mindig úgy éreztem, hogy Te valóban reálisan látod az emberi lét témáit, problémáit, és azt is látod, hogy miből milyen úton lehet kijönni. Érezhető volt a Tudás és a hatalmas tapasztalat minden szavad mögött.

Miután személyesen is találkoztunk és elkezdtünk dolgozni, azt kell mondjam, minden várakozásomat, melyek eleve nagyon pozitívak voltak, felülmúlta a valóság. 👩Éveket töltöttem már el olyan módszerekkel, melyek hitrendszerekkel foglalkoztak, magam is elvégeztem rengeteg ilyen tanfolyamot, éveket meditáltam, rengeteg oldáson vettem részt.  Ezek minden bizonnyal szükséges előfeltételei voltak annak,hogy eljussak oda, hogy kapcsolatba lépjek a testemmel és az érzéseimmel is az elmém mellett - és azt kell mondjam, nekem ez maga a csoda.

Most először találkoztam a valóságban a belső gyermekemmel. Eddig ez egy elvont fogalom volt számomra, tudtam, hogy van, de azt se tudtam hol keressem. Most érezhető valósággá vált a vele való kapcsolat, és ezt teljes mértékben Neked köszönhetem. Hihetetlen nagy megértés volt az is, amikor megkérdeztem Tőled, hogy „de Andi, mit jelent az az Önmagunkkal kapcsolódás - ki az az Önmagunk, hol van?” És a válasz az volt: "ezt nem kell túlmisztifikálni, ez pontosan azt jelenti, amit most csinálunk, hogy kapcsolatba lépsz az érzéseiddel, a mögöttük rejlő gondolatokkal " - és ez a mondat maga volt a megvilágosodás számomra, most már tudom, hogy a „Szeresd Önmagad” és társai jellegű mondatok mire is vonatkoznak. Szerintem a legtöbb ember nem is érti, hogy kit kell szeretnie, amikor ezt a mondatot hallja.

Hasonló példákat tudnék még sorolni, de talán ez is mutatja, hogy a legnagyobb érték számomra a valódi kapcsolódás önmagamhoz gyakorlati útjának megtalálása. Ez egy nagyon új tapasztalás nekem, és expressz vonat tempóban érzem a gyógyulást.

A Te szereped ebben hatalmas, az a biztonságos, támogató, szeretetteli közeg, amit tapasztalok, a folyamatos jelenlét a konzultációk között is elérhető vagy mindig és érdemi támogatást nyújtasz emailen, ha épp elakadok vagy dilemmám van, és nem utolsó sorban a teljesen egyértelmű mély és alapos tudás, mellyel vezetsz az úton, mindig ráérezve, hogy mit kell  kérdezni, mivel kell foglalkozni.


Mindig szerencsésnek éreztem magam, hogy olyan segítőkkel járhattam az utam, akik tényleg az adott pillanatban rengeteget tudtak hozzátenni az  életemhez, de perpillanat Te vagy a csúcs, és ez még így is marad egy ideig biztos. 😊"

Az ÖnMunka lényege az önkapcsolódás, az önfelnevelés, az önfelismerés, az önmagadért való felelősségvállalás és az önszeretet. Ha felém hoz az utad, szeretettel látlak Egyéni konzultációs csomagon vagy csoportos formában:


Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2017. április 28-30. Részletekért kattints ide.

2017. március 8., szerda

Hány Embert Ismersz, aki Tényleg Áttáncol az Életén?



„Sokan azok nélkül az egészséges ösztönök nélkül élünk, amelyek gazdagabbá teszik az életet. Olyanok vagyunk, mint a felnőtt gyerek, aki belecsöppen egy jégkorongmérkőzésbe anélkül, hogy tisztában lenne azzal, hogyan mozogjon, és magára marad a támadások elleni védekezésben. Valójában egyáltalán nem veszünk részt a játékban, mindazonáltal jövés-menés közben jól ellátják a bajunkat. Bizonyos értelemben mindannyian a lelki AIDS áldozatai vagyunk, mivel természetes védekező és gyógyító, egységteremtő ösztöneink gyengék. Személyes életünk, városunk, országunk, világunk szenvedésének és gyászának nagy része abban gyökerezik, hogy az emberek nem rendelkeznek azokkal az alapvető ösztönökkel, amelyek a teljes és egész emberi életet megteremtik.” (Gabrielle Roth)

Szeretem nézni, figyelni az embereket. Ahogy jönnek-mennek, közlekednek. Ahogy beszélnek, viselkednek, működnek. És ahogy mozognak. Ahogy kifejezik azt, akik. És, hát, időnként nagyon elkeseredek. Mert az emberek ALIG ÉLNEK. Inkább csak vegetálnak. Be vannak szorulva a fejükbe, nézik az elmemozit, alig van élet a tekintetükben, alig nyilvánítanak érzelmeket, alig van fogalmuk arról, kik is ők. Arról, hogy valójában milyen értékesek és csodálatosak, egyediek és különlegesek. Ebből sokan semmit nem élnek. Legfeljebb PRÓBÁLNAK értékesek, csodálatosak, egyediek és különlegesek lenni, csakhogy ez a próbálás a hiányosság-érzetükből fakad, ezért kényszeres, kompenzáló, nem őszinte, és nem az övék. Csupán egy megjátszott szerep.

Mindez, persze, mondhatni, természetes. Hisz generációk óta így növünk fel. Nem kiteljesedve önmagunkban fizikailag, érzelmileg, lelkileg és szellemileg, ahogy telnek az életéveink, hanem bekövesedve, bezárkózva, beszürkülve, elélettelenedve. Én is jártam arrafelé. Sokáig és mélyen. Nem is gondoltam, hogy az Élet más is lehet. Nem is gondoltam, hogy érdemes kinyílni, hogy érdemes és lehetséges a gyógyulás útjára lépni. Jó ideje tudom már, hogy igenis lehetséges. Nem erőből, nem erőszakkal. Hanem valami belső vezettetésből. A kegyelem elfogadásából, meghallásából. Kívánom, hogy Te is rátalálj erre az útra, hogy egy teljesen más minőségben, a belső összekapcsolódottság erejéből élhesd annak a csodálatosságát, aki vagy. És hogy minél többet táncolj. :)

Ma is Gabrielle Roth-tól hoztam egy részletet, Térképek az eksztázishoz című könyvéből. Az előző szemelvényt az érzelmek, érzések jelentőségéről, a test megmozgatásáról itt találod: Arra születtünk, hogy érezzünk.


Az Életút Öt Szent Tanítója

Az élet utazás. Az útirány lényegileg mindenki számára ugyanaz, még akkor is, ha különböző helyszínekről, különböző poggyásszal indulunk. Mindenki megszületik, mindenki meghal, és a legtöbben keresztülmegyünk valamennyi szakaszon a születéstől kezdve a gyerekkoron, a kamaszkoron, a felnőttkoron át a halálig. Ahhoz, hogy bölcsen cselekedjünk, tudnunk kell, miként alakult ki lelkiségünk, hogyan sérült, s milyen áldásokban részesült. És azt, hogyan gyógyítsuk a teljes létezésünk kibontakozásának útját álló sebeket. Megvilágosodásunk nyersanyagai a bennünket ért sérülések és áldások. Minél tudatosabban dolgozzuk fel azokat, annál közelebb kerülünk lelki képességeink megvalósításához.

A megoldás saját személyes történetünkben rejlik. Életünk minden egyes eseménye természetes életszakaszokban bontakozik ki, és minden szakasznak megvan a maga természetes tanítója: a születés szakaszában anyánk; gyermekkorunkban apánk; serdülő korunkban énünk; érett felnőttkorban a társadalom; öregkorunkban a világegyetem. Egyedülálló történetünk irányvonala az ezekhez és életünk többi szereplőjéhez fűződő saját különleges kapcsolatunkat mutatja.

Az öt szent tanítótólanya, apa, én, társadalom, világegyetem – megtanuljuk mindazt a személyes bölcsességet, amit tudnunk kell. Ők az idegenvezetők életutunk során, döntő fontosságú szerepet játszanak személyes fejlődésünkben, akár tudjuk ezt, akár nem. Ők a tükrök, amelyekben önmagunkra tekinthetünk. Tőlük tanuljuk meg alapvető ösztöneinket, a létezés, az élet kihívásaira adott válaszadás önkéntelen módjait. Sokan azok nélkül az egészséges ösztönök nélkül élünk, amelyek gazdagabbá teszik az életet. Olyanok vagyunk, mint a felnőtt gyerek, aki belecsöppen egy jégkorongmérkőzésbe anélkül, hogy tisztában lenne azzal, hogyan mozogjon, és magára marad a támadások elleni védekezésben. Valójában egyáltalán nem veszünk részt a játékban, mindazonáltal jövés-menés közben jól ellátják a bajunkat. Bizonyos értelemben mindannyian a lelki AIDS áldozatai vagyunk, mivel természetes védekező és gyógyító, egységteremtő ösztöneink gyengék. Személyes életünk, városunk, országunk, világunk szenvedésének és gyászának nagy része abban gyökerezik, hogy az emberek nem rendelkeznek azokkal az alapvető ösztönökkel, amelyek a teljes és egész emberi életet megteremtik.

Amerre csak nézek, mindenütt a létezésért küzdő sérült gyerekeket látok. Hogyan sebesültünk meg mindannyian? A legújabbkori történelem világháborúkról, Koreáról, Vietnámról mesél, de ki beszél azokról a gyerekkori harcokról, amelyeken szabadságunkért harcolva mindannyian keresztülmentünk? Valamennyien átéltük a gyerekkor háborúit. Tanárom, Oscar Ichazo megtanította, e küzdelmek során különösen anyánk és apánk miként formálják lelkünket, és azt is megmutatta, hogyan állítsam meg a világot és figyeljem a saját mozgásomat. Ezekben a mozdulatokban megláttam az örökösen ismétlődő mintákat. Ő megnevezte ezeket a szabályokat, az eredetükig nyomon követte őket. Visszavezetett az Édenkertbe, azután megkérdezte:
– Tényleg el akarsz menni?
Látomásában megértettem életem egyszerű igazságát. Sérülésemet. Áldásomat. Nézőpontomat. Történetemet. E tudás felszabadított ahhoz, hogy továbbmozduljak afelé az én felé, akit eltemettem, és ahhoz, hogy visszanyerjem az ösztöneimet.

Az önfenntartás és önfejlesztés természetes ösztöneinek visszaszerzéséhez a tudatnak fel kell szabadulnia a múlt és a jövő alól, hogy teljesebben jelenvaló, önkéntelen, varázslatos, ösztönös lehessen. Azért ismerted meg a múltat, hogy kitöröld magadból. És a múlt kiradírozása eltörli a jövőt is, így biztosít teret az igazi történésnek. Valami újnak.

Tanáraink – anyánk, apánk, énünk, a társadalom és a világegyetem – a természettől fogva készek arra, hogy átadják nekünk azokat az ösztönöket, amelyekre az örökösen változó világban való megfelelő működéshez szükségünk van. Mindannyiunknak kötelességünk annyira életrevalónak lennünk, mint a nyomkövető indián, mint a tapasztalt városi szent, a falusi tanító, az eszkimó vagy a beduin. Valójában élet-halál kérdése, hogy felfedezzük, életünk tanárainak mit sikerült átadniuk és miben vallottak kudarcot. Mely ösztönöket, milyen készségeket kaptunk tudatunk felszabadításához, és miféle korlátok eredményezik azt, hogy kevesebbek vagyunk annál, mint amik lehetnénk. Ha szerencsés vagy, megkaptad a minden egyes állomásnak megfelelő alapvető tudást és bölcsességet, érzéseket és energiát, akkor az élet mindennapi kihívásait talán elegánsan és készségesen tudod kézben tárni. Ami sokaknak csatározás, háborúzás, az neked tánc, játék. Ám hány embert ismersz, aki igazán jókedvű, aki tényleg áttáncol az életén?

Ha nem kaptad meg, amire szükséged volt, akkor a dolgok nem jönnek természetesen. Mindenen gondolkodnod kell. Amikor a tudás ösztönös, akkor a megfontolás, a kétség, a bizonytalanság szükségtelen és nem helyénvaló. Az alapvető ösztönök, akárcsak az immunrendszer, velünk született válaszadási minták. Fölkattintható kapcsolók. ösztönrendszerünk törzsfejlődése végigkíséri az életszakaszokat. A tanárral való kölcsönhatás mindegyik félben felébreszt egy ösztönt, a létezés természetes, önkéntelen módját.

Legnagyobb részben nagyon távol vagyunk a mások életében játszott szent szerepünk érzékelésétől. Az anyaságot gyermekfelügyeletnek tekintjük, olyan hivatásnak, amelyet akárki elláthat ugyanolyan jól, vagy még annál is jobban. Az apaság a családtól gyakran távollévő, fő ügyintéző és gazdasági vezető szerepét jelenti. Fiatalkori független akaratunk szokásosan a szülői és a társadalmi nyomás uralma alatt áll. Nehéz a felnőtt érettséget éretlen kultúrában elérni. És az élet befejező szakasza, a halálban való beteljesülés, sokkal inkább lenézett és elutasított, mintsem nagyra becsült.

Nem kapjuk meg azt, amire szükségünk van. Nézd meg a sétáló sebesülteket a szomszédságodban, a családodban, a tükrödben. Az úgynevezett primitív törzsekben és vidéki falvakban minden életszakasz döntő fontosságú feladatainak beteljesítéséhez nyújtott támogatás magától értetődő, míg a modern városokban ez sokkal nehezebb és kevésbé értékelt. Nem tartjuk többé tiszteletben az élet teljes, szent utazását. Szertartásaink üresek; semmit nem jelentenek. Többé nem készítenek föl azokra a lelki feladatokra, amelyek elvégzésére vállalkoznunk kell. Miből állnak a születés, a kisgyerekkor, a kamaszkor, a felnőttkor és a halál szertartásai? Van közöttük akár csak egy is, ami valóban átalakító hatású? Úgy vélem, nincs. Ezért kell a mai lármás, bizonytalan időknek megfelelő alkotó, korszerű sámáni gyakorlatokat végeznünk.

Anyánk felébreszti a táplálkozási ösztöneinket. Apánk a közösségi ösztönöket. Mi magunk a belső ösztöneinket, és a társadalom – a többi ember és életünk társadalmi szervezetei – ébreszti fel a szociális ösztöneinket. A világegyetemmel alkotott egységről való elmélkedés és bölcsesség hívja elő az örökérvényűség megértésének ösztönét, annak felismerését, hogy valójában mi az, ami fennmarad és ami számít. Ez az utolsó ösztön csak az első négynek a lélekben való egységbe rendezését követően fejlődhet ki. És csak akkor tudunk teljességben és békében meghalni, ha kapcsolatban állunk legbenső lényegünkkel.

Születés. Gyermekkor. Kamaszkor. Felnőttkor. Halál. Az élei tánca öt mozdulatban. Az élet munkában lévő mű, előadás-művészet, szertartásszínház, elbeszélő költemény, és nem pusztán nézőként és hallgatóként veszünk részt benne, hanem a saját történetünket eljátszó művészek, saját életünk megteremtői vagyunk. Milyen szerepet játszol életedben? Miért azt? Van választási lehetőséged? Igen, van!

Rendezhetsz és játszhatsz a saját filmedben vagy kis szerepekben felléphetsz mások alkotásaiban. Választhatod azt, hogy teljesen tudatos vagy, illetve játszhatsz bárgyún. Én rengeteg szerepet játszom. A legfontosabb közülük a diák: az Élet a mesterem. A tanítók jönnek, mennek. A folyamat minden lépcsőfokán találkozni kell egy tanárral, meg kell tanulni a leckéket, be kell teljesíteni a kapcsolatokat, el kell sajátítani az ösztönöket.

(Gabrielle Roth: Térképek az eksztázishoz)

Az ÖnMunka lényege az önkapcsolódás, az önfelnevelés, az önfelismerés, az önmagadért való felelősségvállalás és az önszeretet. Ha felém hoz az utad, szeretettel látlak Egyéni konzultációs csomagon vagy csoportos formában:


Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2017. április 28-30. Részletekért kattints ide.