2016. augusztus 17., szerda

Az Önfelnevelésről – A Mérgező Szégyen Gyógyítása 2.




„Tíz évvel ezelőtt olyan felfedezést tettem, ami alapvetően megváltoztatott mindent az életemben. Nevén neveztem életem legnagyobb démonát, a szégyent. Tudatára ébredtem annak, hogy a szégyen milyen elsöprő, romboló hatással van az életemre. Rájöttem, hogy egész életemben rabságban tartott. Olyan volt, mint egy függőség, ami időnként kitört belőlem. Durvább és kifinomultabb módszerekkel igyekeztem elfedni, ugyanakkor továbbadtam a családtagjaimnak, a klienseimnek és a tanítványaimnak. A szégyen volt az a tudattalanban rejtező démon, amiről sosem tudtam korábban.” (John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása)

A legtöbb felnőtt korú ember ma nem (teljesen) felnőtt. Mindannyiunkban működnek kisebb-nagyobb intenzitású gyermeki beragadások (sebzett belső gyermek), azokban erőteljesebben, akikben mélyen internalizálódott a mérgező szégyen. Hétköznapi életünk során, kapcsolatainkban, konfliktushelyzeteinkben pedig leginkább ezek a megszégyenült gyermeki részeink és működéseink lépnek működésbe. Valamikor ők nagy szolgálatot tettek nekünk, védelmet nyújtottak, szükségünk volt rájuk a pszichológiai értelemben vett túléléshez, de felnőttként már érdemes meggyógyítani őket, mert csak így válnak számunkra hozzáférhetővé a valódi érett választások. John Bradshaw könyveit azért is szeretem, mert a saját útját, a saját mérgező szégyenéből való kigyógyulását és önfelnevelését - „emberré válását” - is részletesen leírja. Ma egy újabb részletet olvashattok A mérgező szégyen gyógyítása című könyvéből (Első rész itt.). Utána pedig összegyűjtöttem, mik is a felnőtt, érett személyiség jellemzői. (Ahhoz, hogy felnőjünk, az agyunknak is szó szerint meg kell érnie, erről majd írok még egy későbbi bejegyzésben.)

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.

„Tíz évvel ezelőtt olyan felfedezést tettem, ami alapvetően megváltoztatott mindent az életemben. Nevén neveztem életem legnagyobb démonát, a szégyent. Tudatára ébredtem annak, hogy a szégyen milyen elsöprő, romboló hatással van az életemre. Rájöttem, hogy egész életemben rabságban tartott. Olyan volt, mint egy függőség, ami időnként kitört belőlem. Durvább és kifinomultabb módszerekkel igyekeztem elfedni, ugyanakkor továbbadtam a családtagjaimnak, a klienseimnek és a tanítványaimnak. A szégyen volt az a tudattalanban rejtező démon, amiről sosem tudtam korábban.

Az által, hogy felismertem a működését, megláttam, hogy a szégyen egyike az emberi élet legrombolóbb erőinek. A szégyen megnevezésével uralmat szereztem felette. A szégyen önmagában nem rossz. Normális emberi érzelem. Sőt, a valóban emberi léthez szükségünk is van rá. A szégyen emberi korlátaink között tart minket, engedélyt ad, hogy emberek legyünk. Figyelmeztet, hogy nem vagyunk istenek. Az egészséges szégyen az alázat alapja, a spiritualitás forrása.

Az egészséges szégyen figyelmeztet a határainkra. Emlékeztet rá, hogy embernek lenni annyi, mint korlátok között élni. Valójában, az emberi lét lényegét tekintve korlátozott. Egyetlen embernek sincs, és nem is lehet korlátlan hatalma. Azok a guruk, akik végtelen hatalmat ígérnek, hamis reményt keltenek bennünk. Programjaik, képzéseik nem minket tesznek gazdagabbá, hanem kizárólag őket. Hamis énünket szólítják meg, és a bennünk élő mérgező szégyenből táplálkoznak. Mi, emberek végesek vagyunk, „tökéletesen tökéletlenek”. A korlátoltság emberi természetünk alapvető vonása. Komoly következményekkel járhat, ha nem vagyunk hajlandóak elfogadni ezt a tényt.

Felfedeztem, hogy a szégyen, egy egészséges emberi érzelem, könnyen átalakulhat létállapottá. A szégyen, mint állapot eluralhatja a teljes identitásunkat, ami azt jelenti, hogy alapvetően rossznak és selejtesnek tartjuk magunkat. Amint a szégyen identitássá alakult, mérgezővé válik és megfoszt emberi mivoltunktól. A mérgező szégyen elviselhetetlen, ezért szükségszerűen előhívja az azt elfedő hamis ént. Mivel úgy érezzük, hogy valódi énünk hibás és selejtes, szükségünk van egy hamis énre, ami nem ilyen. Ha a hamis én átveszi az uralmat, pszichológiai értelemben. megszűnünk autentikus emberként létezni.

A hamis én kialakításának folyamatát Alice Miller „lelki gyilkosságnak” nevezi. A hamis én elhiteti velünk, hogy többek vagy kevesebbek vagyunk, mint emberek. A mérgező szégyen a tanult családon belüli erőszak elsődleges formája, ami tönkreteszi az életünket. A legtöbb érzelmi zavar gyökerénél a mérgező szégyent találjuk. Mint Gershen Kaufman írja: „A szégyen számos összetett és kellemetlen lelkiállapot forrása, melyek között megemlíthetjük a depressziót, az elidegenedést, az önbizalomhiányt, a magányt, a paranoid és skizoid személyiségzavart, a kényszerességet, a hasítást, a perfekcionizmust, a kisebbrendűségi érzést, az alkalmatlanság és kudarc érzését, valamint a borderline és narcisztikus zavarokat.”

A mérgező szégyen a váratlan lelepleződés gyötrelmes belső élménye. Mintha mély sebet ejtettek volna a bensőnkön. Elválaszt minket önmagunktól és másoktól is. Az egyénnek, aki a szégyent teljesen belsővé tette, meggyőződése, hogy ő maga eredendően hibás, silány és selejtes. Ez az érzés annyira fájdalmas, hogy elfedésére különböző sorskönyveket (stratégiákat) találunk ki. Ezekre a sorskönyvekre vezethető vissza az erőszak, a bűnözés, a háborúk, valamint a függőség minden formája.

Amikor a szégyen mérgező lesz, megtagadjuk önmagunkat, így viszont különböző álcákra van szükségünk. A mérgező szégyen sokféle öltözetben és álruhában megjelenhet. Kedveli a sötétet és a titkokat. Épp e sötét, titkolózó vonása miatt sikerül elkerülnie figyelmünk reflektorfényét. Mivel a mérgező szégyen a sötétben bujkál és álcázza magát, tudatos erőfeszítésre van szükség, hogy leleplezzük különböző megnyilvánulásait és elterelő hadműveleteit.”

(John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása)

Fontos tudatosítanod magadban újra meg újra, hogy nem szégyen mindezt önmagadban is felismerni. Sőt! Ez nyitja meg a lehetőséget számodra, hogy végre összekapcsolódj saját magaddal és meggyógyítsd a benned élő sebzett kisgyerek fájdalmát.

Képes vagy-e kíváncsian, felfedezőn rácsodálkozni önmagadra? Tudsz-e őszintén megérkezni oda, ahol épp vagy? Képes vagy-e őszintén szembenézni a félelmeiddel, fájdalmaiddal? Képes vagy-e türelmet és elfogadást nyújtani magadnak, nem pedig ítélkezni önmagad felett?

Saját tapasztalatom fényében a következő jellemzők fejlődnek ki bennünk, ha elvégezzük a belső munkánkat, és ezáltal sebzett gyermekből érett felnőtté válunk. Ez egyfajta közös emberi „moralitás”, ami természetes, nem pedig egy csinálás. Ne  előírásként, hanem iránytűként tekints rá. Ne egy újabb elérendő ideálként értsd. Próbáld ne azt kiolvasni belőle, hogy te hiányos, rossz, béna vagy, és hogy mennyi dolgod van még, vagy hogy ezt neked úgysem fogod sosem elérni. Nem kell semmit sem elérni. Teljesen máshogy érdemes közelíteni: SZERETNÉM-E FELFEDEZNI ÖNMAGAM? KÍVÁNCSI VAGYOK-E ÖNMAGAMRA:


A felnőtt, érett személyiség jellemzői:

  • ·         Érzelmi intelligencia: képes az érzelmek és érzések felismerésére, kommunikálására és átérzésére. Képes mások érzelmeit megengedni, jóváhagyni, érvényesíteni.
  • ·         Szükségleti intelligencia: képes a szükségletei felismerésére, kommunikálására és adaptív kielégítésére, nem függőségek formájában.  Képes mások szükségleteit tiszteletben tartani és elfogadni, de nem feltétlenül „szolgálja ki” őket.
  • ·         Kötődés, intimitás, egyedüllét: képes a kötődésre, elköteleződésre, a mély és őszinte kapcsolódásra. De képes az egyedüllétre is, jól van önmaga társaságában.
  • ·         Empátiás készség.
  • ·         Sebezhetőség: képes önmagát őszintén megosztani és feltárni a megfelelő környezetben és személynek; mer „megsérülni” és fájni.
  • ·         Saját vélemény, nézőpont: képes véleményt, ezt kommunikálni, de rugalmas. Képes mások véleményének, nézőpontjának meghallgatására, elfogadására, gyakorolja a ’lehet más a véleményünk’ megközelítést.
  • ·         Tiszta, nyílt kommunikáció.
  • ·         Önreflexió képessége.
  • ·         Erős, fejlett, de átjárható én-határok.
  • ·         Önrendelkezés, autonómia, felelősségvállalás, kompetenciatudat.
  • ·         Döntésképesség. Cselekvőképesség.
  • ·         Önuralom. Indulat-kontroll. Vágyak késleltetésének képessége.
  • ·         Önismeret folyamatos mélyítése.
  • ·         Önelfogadás, önbecsülés, egészséges önértékelés.
  • ·         Humorérzék.
  • ·         Kreativitás. Együttműködés képessége. Elhivatottság, elkötelezettség a számára fontos dolgokban és területeken.
  • ·         Reziliencia: annak a készsége, hogy testi-lelki szenvedés, megrázkódtatás után képes visszanyerni a stabilitást.
  • ·         Annak a felismerése, mi az ő dolga, de mi nem az.
  • ·         Nem hiányból működik, mert már „megvan önmagának”.


„Haladó” készségek:
  • ·    A magamról és a másokról szóló gondolataim felismerése és megkérdőjelezése az életünk egyik legfontosabb készsége, amit sehol nem tanítanak meg nekünk. Megkérdőjelezni annyit tesz, mint tudatosulni arra, hogy valakiről, valamiről vagy önmagunkról épp mit gondolunk, hiszünk, feltételezünk, aztán megállni egy pillanatra, és feltenni azt a nagyon egyszerű kérdést magunknak, hogy "Teljes bizonyossággal TUDHATOM-E, hogy amit épp hiszek, az tényleg úgy van?" Tapasztalatom szerint az ÖSSZES emberi konfliktus oka a megkérdőjelezés hiánya, annak a készségnek a nem gyakorlása, hogy felülvizsgáljuk, mi is történik egy helyzetben VALÓJÁBAN, és milyen elképzelések, értelmezések vetülnek rá arra, ami épp történik. A legártatlanabb, legszeretetteljesebb élethelyzetek tudnak így a pillanat tört része alatt tönkre menni, kapcsolatok megszakadni, emberek egymástól eltávolodni. Miközben az egész egy FÉLREÉRTÉS.
  • ·        Annak a tudatossága, hogy nem vagyok azonos a gondolataimmal és az érzéseimmel, hanem képes vagyok ezeket megfigyelni és átengedni, és nem ők határoznak meg engem.
  • ·         - Megérkezés és megpihenés a jelen pillanat megtapasztalásába. Az érzékszervi érzetek és a légzés ajándékának átélése.
  • ·         Testtudatosság, kommunikáció a testemmel, annak jelzéseivel, tüneteivel.


Szeretem Virginia Satir megfogalmazását is a témában:

"Az évek során kialakult bennem egy kép arról, hogy milyen is az az ember, aki emberi módon él. Olyan, aki érti, értékeli és fejleszti testét, mert szépnek és hasznosnak találja. Olyan, aki igaz és becsületes magával és másokkal; meleg, szerető viszonyban van magával és másokkal. Hajlandó kockázatot vállalni, kreatív, kompetens, és változtat, ha a helyzet úgy kívánja. Képes alkalmazkodni az újhoz úgy, hogy megtartja a régiből a hasznosat, és eldobja, ami már nem az. Mindezek együtt olyan embert körvonalaznak, aki testileg egészséges, szellemileg éber, érző, szerető, játékos, hiteles, kreatív, produktív, felelős emberi lény. Olyan, aki szilárdan áll a saját lábán, aki mélyen tud szeretni, tisztességesen és hatékonyan tud küzdeni. Olyan, aki egyaránt jó viszonyban van gyengédségével és keménységével is, és tudja a kettő közötti különbséget." (Virginia Satir)

Várlak szeretettel, ha belefáradtál a keresésbe, a menekülésbe. A gyógyulás odabent vár, az érzelmeiddel és érzéseiddel való mély találkozásban. Amíg ez nem történik meg, addig mindig keresni és menekülni fogsz. Ha elérkezett az időd erre a mély találkozásra, csatlakozz hozzánk:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.



2016. augusztus 9., kedd

A Mérgező Szégyen Gyógyítása 1.



„Rémülten fedezte fel, hogy csak akkor érezte mások szeretetét, amikor nem önmaga volt.” (Joel Covitz)

Nagy örömmel teszek eleget a Casparus kiadó kérésének, hogy népszerűsítsem csodás kiadványukat: John Bradshaw, A mérgező szégyen gyógyítása című könyvét. (Több bejegyzést is tervezek a témában.)

Korábban a szerző több könyve is megjelent magyarul, ezeket mind ajánlottam már itt az ÖnMunka blogon; mindegyik kivételesen erős önismereti anyag. (Érdemes elolvasni ezt a korábbi bejegyzést: A „Valami baj van velem” mérgező szégyenéről és gyógyításáról). Mostanra az ÖnMunka módszertanának egyik legfontosabb alapköve a Sebzett Belső Gyermekünk és a mérgező szégyenünk gyengéd gyógyítása, amiről rengeteget tanulhattam John Bradshaw munkásságából is. Az Önvizsgálati eszköztárunkban a legalapvetőbb megközelítés az, hogy megtanulunk finoman találkozniés kapcsolódni azokkal az érzelmekkel és érzésekkel, melyeket egész életünkben (tudattalanul) kerülünk. Ezek már gyermekkorunk óta velünk vannak, és sok éves tapasztalatom szerint a legmélyebb ön-gyógyulást a teljes, mély, címkék nélküli átélésük hozza el számunkra. A szégyen érzelme és a hozzátapadt testi érzetek sokszor a legnagyobb kihívást okozzák ezen az úton, a saját, személyes folyamatomban is.

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.

„Ez a könyv a szégyenérzetről szól. Egyetlen más érzelmünk sem befolyásolja ilyen erősen önmagunk érzékelését, az identitásunkat, a méltóságunkat és a becsületünket. Nincs más érzés, ami fontosabb lenne erkölcsi és spirituális életünk szempontjából. Úgy tűnik, hogy a mérgező szégyen legneurotikusabb, jellemzavarról árulkodó viselkedésmintáink, illetve az önmagunk és mások ellen irányuló erőszak forrása.

Úgy tűnik, hogy önmagunk feltétel nélküli szeretete és elfogadása a legnehezebb előttünk álló feladat. Amikor nem vagyunk hajlandóak elfogadni valódi önmagunkat, megpróbálunk kialakítani egy még erősebb hamis ént, vagy épp ellenkezőleg: feladjuk, és kevesebbek leszünk, mint emberi. Az eredmény: egy életen át tartó rejtőzködés és titkolózás, ami az emberi szenvedés alapvető oka. Önmagunk szeretete és elfogadása csupán megalapozza a boldogságot és mások szeretetét. Ennek hiányában nincs más lehetőség, mint létrehozni a hamis ént, ami rengeteg munkát és energiát kíván.

Hogyan gyógyíthatjuk a minket rabul ejtő szégyent? Miben bízhatunk? Erről szól ez a könyv. A következőkben szeretném megosztani az olvasóval a szégyen gyógyítása során bejárt utamat, ami talán a legfontosabb dolog volt az életemben. A mérgező szégyen mindenhol jelen van. Ravasz, erőteljes és nehezen megismerhető. Ereje éppen a sötétben és a rejtőzködésben rejlik. Az  I. részben megpróbálom lerántani a leplet a szégyenről azáltal, hogy megvizsgálom az álcáit és az eredetét. Elmagyarázom, miként vezet reménytelenséghez és spirituális csődhöz. A II. részben az olvasó elé tárom mindazokat a módszereket, melyek hatékonynak bizonyultak a mérgező szégyen csökkentésében és egészséges szégyenné alakításában. Őszintén remélem, hogy a könyvem segítséget nyújt majd minden olvasónak, aki a mérgező szégyen rabságában sínylődik.” (John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása)

A Casparus kiadó ajánlója:

John Bradshaw a személyes fejlődés és kiteljesedés első számú szakértőjének számít. A lelki-érzelmi egészség témájában alkotók közül őt tartják a 20. század száz legbefolyásosabb szerzői egyikének. A gyermekkorral és családi kapcsolatokkal, valamint a bántalmazás, szenvedélybetegségek, társfüggőség és érzelmi labilitás hosszú távú hatásával kapcsolatos meglátásai forradalmasították a lelki gyógyulásról és a kapcsolati dinamikáról alkotott képet. Munkájával – így többek között négy New York Times- bestseller könyvével és öt nagy sikerű televíziós műsorával – milliókat segített hozzá a gyógyuláshoz.

A mérgező szégyen gyógyítása John Bradshaw talán legmaradandóbb műve. Felvázolja benne, hogy a fiatalon megtanult és felnőttkorba is magunkkal hurcolt egészségtelen mérgező szégyen miként válik a kényszeresség, a társfüggőség, a szenvedélybetegség és a túlteljesítés iránti késztetés fő mozgatórugójává. Míg az egészséges szégyen megerősít minket és segít megtartani a társas rendszer szövetét, a nem megfelelő, torz szégyen rombolóan hat az önbecsülésünkre és a családi rendszerünkre, illetve meggátolja, hogy előrelépjünk az életünkben.

John Bradshaw őszinte és érzelmileg kitárulkozó hangvételű könyvét a függőséggel vívott személyes küzdelmének és több évtizedes tanácsadói munkásságának tapasztalataiból merítve írta meg. A szerző a mérgező szégyen forrásának és megnyilvánulásainak bemutatásától eljut a konkrét, gyakorlati módszerekig. Ide tartoznak többek között a megerősítések, a vizualizációk, a belső hanggal és érzelmekkel végzett munka és a vezetett meditációk, melyek segítségével felszabadulhatunk a múlthoz kapcsolódó szégyen bénító hatása alól.

Az új, javított és bővített kiadásban a szerző ismerteti a régebbi és a legfrissebb kutatásokat, megválaszolja a húsz évvel ezelőtt megjelent első kiadás óta felmerült kérdéseket, illetve új fejezeteket tár az olvasók elé, melyekben a spiritualitás és az érzelmi gyógyulás összefüggéseiről ír. 

„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”
(John Bradshaw)

Várlak szeretettel, ha belefáradtál a keresésbe, a menekülésbe. A gyógyulás odabent vár, az érzelmeiddel és érzéseiddel való mély találkozásban. Amíg ez nem történik meg, addig mindig keresni és menekülni fogsz. Ha elérkezett az időd erre a mély találkozásra, csatlakozz hozzánk:


Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.

2016. július 4., hétfő

Hogyan válj Saját Magad Édesanyjává, avagy a Fájdalmas Érzések Átélésének Csodája





„Az Élő Önvizsgálatok és a mély, belső utazás elképesztő élményt jelentenek számomra. Az élettel, azaz a saját darabkáimmal való intimitásnak olyan mélységét élem meg, ami szinte leírhatatlan. Olyan feltétel nélküliséget tapasztalok az élettel - önmagammal - kapcsolatban, amiről sosem gondoltam, hogy egyáltalán létezik. Ez az a végső és feltétel nélküli „babusgatás”, ami után egész életemben sóvárogtam - saját magam édesanyjává váltam. Szavakkal nem is lehet igazán megfogni, de tudom, hogy néhányotok érti, miről beszélek. A mély, belső munka - annak a feltárása és felfedezése, hogy ki is vagyok - nem volt mindig könnyű, de végtelenül megérte.”
(Lisa Meuser, Senior Élő Önvizsgálatok Tréner és Facilitátor)


Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.

A saját utamnak és az emberekkel való munkámnak is alapköve a fájdalmas érzések mély átélésének szép, fokozatos megtanulása. Enélkül ugyanis nincs valódi, mély belső átalakulás, csak járunk körbe-körbe: önmagunkat keresve. A blogon is nagy számú írás szól az érzelmek és érzések témájáról, ennek a bejegyzésnek a végére csinálok egy listát.

Ma Bethany Webster, amerikai tanító és író cikkét osztom itt meg, amit kisebb változtatásokkal az Inspira blogról vettem át, ahol más cikkeket is érdemes elolvasni. Köszönet a blog szerzőjének a fordításért. Bethany Webster munkássága főként nőknek szól, az ún. anya-seb begyógyításáról. Mindazonáltal szavai ugyanúgy érvényesek férfiakra is, természetesen.


A Fájdalmunkkal Való Együttlét Szent Egyszerűsége

A fájdalmunkkal együtt lenni nagyon egyszerű; mégis ez az egyik legnehezebb dolog a világon.

Hatalmas bátorságra van szükség ahhoz, hogy a fájdalom átérzését ne akarjuk sürgetően megszüntetni, tompítani vagy elfedni valamivel. Ezen a ponton van szükség az önfeladásra, a megadásra. Egyszer elérjük azt a pontot a gyógyulásunk útján, amikor már az összes könyvet elolvastuk, az összes guru tanácsát kikértük, és az összes remek módszert kipróbáltuk; és az egyetlen dolog, ami még hátra van, nem más, mint hogy érezzük a fájdalmas érzéseinket. Ironikus módon pont a fájdalmunkkal való együttlét fogja elhozni nekünk mindazt, amit az elkerülése által próbáltunk elérni.

Az érzelmi sérülések gyógyulásához az egyik rendkívül fontos lépés az, hogy hajlandóak legyünk elviselni a kellemetlenségeket, mert ez hozza el az átalakulást. Az erre való hajlandóság kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban át tudjuk dolgozni a gyerekkori sérüléseinket, és tartós gyógyulást érjünk el.

A kellemetlenségek sokféle formában jelentkezhetnek:
·         Családtagjaink nem értenek, félreértenek minket;
·         A fájdalmunkkal való együttlét; annak megengedése, hogy a fájdalom ott legyen bennünk, és érezzük azt;
·         Haraggal és gyásszal teli perióduson mehetünk keresztül, anélkül, hogy tudnánk, mikor lesz vége a kellemetlen érzéseknek;
·         Alacsony energiaszint, elveszettnek, bizonytalannak érezhetjük magunkat;
·         Annak megengedése, hogy sebezhetőek legyünk, és elfogadjuk másoktól a segítséget;
·         Eltávolodás olyan emberektől, akikhez korábban közel álltunk.

Kultúránk az azonnali kielégülést és a gyors eredményeket helyezi előtérbe. Hatalmas bátorságra és erőre van szükség ahhoz, hogy kitartsunk a gyógyulás nem túl csábító folyamatában, aminek megvan a saját ideje. A kulturális tényezőn túl ott van bennünk az a túlélési ösztön is, ami arra késztet, hogy ha fenyegetve érezzük magunkat, támadjunk, vagy meneküljünk.

Ezért rendkívül fontos, hogy a gyógyulási folyamat során legyenek segítőink, támogatóink.

A még meg nem gyógyult belső gyermekünk csak a származási családunkból jövő mintáknak megfelelően tudja kezelni a fájdalmát, ám legtöbbször éppen ezek a minták okozzák magát a fájdalmat. Így csapdába, ördögi körbe kerülünk. A megoldás az, hogy megtanuljunk anyaként gondoskodni saját belső gyermekünkről, és megnyugtatni őt, miközben olyan új döntéseket hozunk, amelyek jobban tükrözik valódi vágyainkat és szükségleteinket. Ez a belső kapocs az, aminek a segítségével sikeresen leválaszthatjuk magunkról azokat a családi és kulturális mintákat, amik a szenvedést okozzák. 

A legtöbbünknek gyerekként sorozatosan cserben kellett hagynunk önmagunkat, amelynek során csak úgy tudtunk túlélni, hogy egy belső hasítást hoztunk létre magunkban. Ez a hasítás általában azt jelenti, hogy valamilyen módon tompítottuk, elnyomtuk az érzéseinket, és elutasítottuk saját magunkat annak érdekében, hogy a családunk elfogadjon minket. A gyógyulás során visszaszerezzük a képességünket arra, hogy az érzéseinket azok teljességében érezzük, és hogy ez által szégyen nélkül éljük át és fejezzük ki, hogy kik is vagyunk valójában.

Ugyan folyamatosan azt az üzenetet kapjuk, mind kívülről, a kultúránkból, mind belülről, a korai túlélési mechanizmusaink által, hogy kerüljük el a fájdalmunkat, a valódi gyógyulás mégis éppen az által történik, hogy jelen vagyunk a fájdalmunkkal, és megengedjük, hogy az érzéseink szabadon áramoljanak.

Az igazság a komfort zónánkon kívül van. A komfort zónánkon kívül van az a tér, amelyben leválaszthatjuk magunkról azokat a diszfunkcionális mintákat, amiket a kultúránk és a családunk vésett belénk.

Két fő fázisa van annak, hogy a valódi változás érdekében megtanuljuk elviselni a kellemetlenségeket és kellemetlen érzéseket. Ez a kettő olykor egyszerre is történhet, de általában az ellenállástól haladunk a megadás felé.

1) ELLENÁLLÁS
Itt általában erős ellenérzésekkel viseltetünk a fájdalmas érzéseinkkel való szembenézés iránt, és kerüljük azt. Különféle módokat kereshetünk arra, hogy hogyan tompítsuk vagy nyomjuk el az érzéseinket. Az ellenállás különböző formái lehetnek az önszabotázs, a feledékenység, az elveszettség/levertség vagy a függőségek. Az ellenállás olykor hasznos belső szabályozóként működik, ami lelassítja a dolgokat addig, amíg képesek nem vagyunk teljesen szembesülni valamivel. És olykor az ellenállás az elkerülése olyasvalaminek, amiről tudjuk, hogy muszáj szembenéznünk vele. Gondos önvizsgálatra van szükség ahhoz, hogy megállapíthassuk, az ellenállás melyik formái dolgoznak bennünk. Előfordulhat, hogy a gyógyulás minden újabb szintjének kezdetén ellenállást tapasztalunk, de ahogy fejlődünk, egyre jobban fel tudjuk ismerni az ellenállást, és könnyeben haladunk át rajta.

2) MEGADÁS
A legtöbben egész egyszerűen azért adjuk meg végül magunkat, mert az ellenállásból keletkező fájdalom túl erőssé válik. Egy idő után pedig átjutunk egy bizonyos határon, amin túl már tudjuk, és bízunk abban, hogy nem a fájdalom elől való menekülés, hanem annak az elfogadása az, ami végül megkönnyebbülést hoz. Megízleljük és teljesen átérezzük azt az örömet és szabadságot, amit a bennünk lévő VALÓDI-hoz való kapcsolódás ad. Semmi nem hasonlítható ahhoz, amikor az ember átment a fájdalmon, és megérkezik az önmagával való EGYSÉG örömébe. Ez a belső őszinteségből fakadó béke: a valódi, őszinte érzéseink megtapasztalásáé és kifejezéséé, anélkül, hogy azokat védeni kellene.

Ráérzünk, hogy milyen harmónia van a személyes tökéletlenségeink és az élet felsőbb tökéletességében betöltött pótolhatatlan szerepünk között. 

A valódiságunk és az igazságunk megélése utáni vágy végül minden más vágyon felülkerekedik - a fájdalommentesség vágyán is. Meglátjuk azt, hogy megbízhatunk a valódiság, igazság utáni vágyunkban, hajtóerőnkben, mert az mindig elvezet ahhoz, amire éppen szükségünk van. És olykor arra van szükségünk, hogy a belső fájdalom egy újabb szintjét öleljük magunkhoz. Az a megkönnyebbülés és öröm, ami az átölelt, megélt fájdalom nyomán nyílik ki bennünk, mindenért kárpótol. Újra és újra megtapasztaljuk, hogy a fájdalmunk elfogadása, és az azzal való együttlét kapcsol össze bennünket saját teljesebb belső igazságunkkal.

Szerintem az egyik oka annak, hogy miért hatja át olyan erőteljesen a nyugati világot a keresztre feszítés szimbóluma az, hogy éppen azt jelképezi, ami oly mélységesen nehéz tud lenni: a hajlandóságot arra, hogy elfogadjuk a fájdalmas érzéseinket, és érezzük őket.

Egy új belső tér jön létre, amiben megengedett számunkra, hogy a VALÓDI-ból éljünk.

Ahogy folytatjuk a belső munkát, végül létrejön bennünk egy meggyőződés, új élettel foganunk meg, és kiolthatatlanul vágyakozunk arra, hogy a saját igazságunkat éljük, ami mellett rendíthetetlenül el is köteleződünk. Kialakul bennünk a vágy arra, hogy minden pillanatban a valódi énünk tüzéből éljünk. És minden pillanat új, friss lehetőséget nyújt számunkra, hogy az „ami van” egyszerű, nyitott tudatosságból éljünk.

Meglátjuk azt, hogy a tudatosság maga egy átölelés, egy elfogadás.

A fájdalmas perifériáról indulunk, majd ahogy egyre gyakorlottabbakká válunk a kellemetlen érzések és az előttünk álló ismeretlen bizonytalanságának elviselésében, megnyílik előttünk a lehetőség, hogy eggyé váljunk azzal a szentséges jelenléttel, ami a fájdalmunk közepében lakik; és ekkor felismerhetjük, hogy ez az, ami valójában vagyunk.

Sokunkban mélyen belül erős honvágy él. Egyfajta névtelen vágyódás és fájdalom. Sokan éreztük ezt gyermekkorunkban az anyánkkal kapcsolatban; a talajnélküliség, és sodródás érzését. Az anyasebben rejlő honvágy megélésével végül eljutunk oda, hogy felismerjük - valójában sosem lehetünk elhagyottak. Ez úgy válik lehetségessé, ha szerető belső anyává válunk a belső gyermekünk számára, azzal, hogy teret adunk a legmélyebb kétségbeesésének is.

Ebben a kétségbeesésben egy kapu rejlik; kapu a forrásunk, az egységes tudat felé, amiben mindennel egyek vagyunk.

Így hát a fájdalmunk tulajdonképpen hírnök. Egy hírnök, ami arra hív bennünket, hogy itt az ideje hazatérnünk, a belső, őseredeti otthonunkba, ami nem más, mint hogy ráébredünk: a valódi önazonosságunk maga a tudat, és hogy tudjuk: szellemből vagyunk, és sosem árthatnak nekünk vagy hagyhatnak el bennünket igazán, mert mindennel egyek vagyunk.

Emlékszem, ahogy a saját gyógyulási folyamatomban rétegről rétegre haladtam az anyasebben rejlő fájdalom és gyász feldolgozásában; emlékszem az értéktelenség érzésére, és arra, hogy meg akartam halni. És abban a hajlandóságban, hogy mindannak a hihetetlen mértékű kétségbeesésnek és fájdalomnak teljes mértékben átadjam magam, tudtam, hogy elérkeztem az aljára. Nem volt ennél mélyebb fájdalom. Az a fájdalom volt a talaj. És azzal, hogy ezen a talajon megálltam, és együtt voltam a legmélyebb fájdalmammal, szabaddá váltam.

Fájdalmunk mély átérzése egyben meg is szabadít magától a fájdalomtól.

Amikor együtt vagyunk a fájdalmunkkal, elkezdjük felismerni, hogy az érzett fájdalom nem az igazi önvalónk. Látni kezdjük, hogy az a nyílt, szerető jelenlét, amit akkor testesítünk meg, amikor a fájdalmunkat átöleljük: az az, aki valójában vagyunk, a valódi identitásunk, ami minden más identitás alatt rejtőzik. 

Az „énként” élés tetőpontja az, amikor „nem-énként” élünk; ez az a tágas, szerető tér, ami szeretetteli tanúja fájdalmunknak és teljes mértékben átöleli azt. Egy egészséges anya is épp így van jelen gyermeke számára. Rupert Spira író szerint a tudatosság olyan, mint egy szobában rejlő tér: feltétel nélkül elfogad mindent, ami benne történik. Hasonlóképpen, az optimális fejlődéshez egy gyermeknek olyan anyára van szüksége, aki feltétel nélkül jelen van számára és elfogadja őt. Ám az anyák is emberek, hibákkal, hiányosságokkal. Így mindnyájan sérülünk valamilyen szinten az anyánk által.

És ez által az elsődleges, ősi, szent seb által arra kapunk hívást, hogy egy ilyen szerető anyává váljunk önmagunk... és az egész élet számára.

Ahogy megtestesítjük a belső anya feltétel nélküli szeretetét, visszakapcsolódunk magához az Élethez. Visszakapcsolódunk ahhoz a születés- és halál nélküli középponthoz, ami folyamatosan újraszületik és meghal, számtalan formában. Ez az evolúciós lépés az, ami az anya-seb fájdalmában rejlik. Nőként abban a hitben növünk fel, hogy a szent erő rajtunk kívül található, ám a gyógyulási folyamat során lassan rájövünk, hogy az, amire a leginkább vágyunk, ami a legszentebb, legtisztább, és örökkévaló, az bennünk van, és mindig is ott volt. Sőt, mi vagyunk az. És nem csak bennünk, vagy néhányunkban él, hanem mindannyiunkban, minden Életben.

És mivel mind össze vagyunk kapcsolódva, minden alkalommal, amikor szeretettel átöleljük a saját fájdalmunkat, aktiváljuk a mindenben élő, mindent átható Egységnek az erejét.

(Bethany Webster írása. Az eredeti cikk itt olvasható: http://www.womboflight.com/the-holy-simplicity-of-sitting-with-our-pain/)

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.


Érzelmekkel, érzésekkel kapcsolatos bejegyzések ajánlója: