2012. október 29., hétfő

Olvasd El Scott Kiloby Két Könyvét: Élő Felismerés és Élő Kapcsolat



Elkészültünk Scott Kiloby két legfontosabb könyvének fordításával és lektorálásával. Abban állapodtam meg Scott-tal, hogy a két könyvet EGYBEN tudjátok tőle megvásárolni:
Élő Felismerés és Élő Kapcsolat együtt: 25 USA dollár

Megköszönöm, ha Scott szellemi termékét, illetve az én ebbe fektetett pénzemet, energiámat és időmet megtisztelitek azzal, hogy megvásároljátok a könyveket, és nem terjesztitek ingyenesen, főleg nem töltitek fel őket sehova az internetre.

Egyelőre Pdf-es formában elérhetők a könyvek, és a következő módon tudtok hozzájuk jutni:
Scott honlapján a Donation (Adomány) fülre kattintva átutaljátok neki a 25 dollárt. (PayPal vagy bankkártyás fizetés lehetséges. Az egész tranzakcióról részletesen a bejegyzés utolsó részében találsz infót.)
Aki tud angolul, rögtön kattintson a következő linkre, az angolul nem tudók lejjebb találnak részletes magyar nyelvű infót: http://kiloby.com/books.php

Ezután küldjétek el nekem a kifizetést visszaigazoló emailt (andi.oravecz@gmail.com), és én küldöm el nektek a könyveket Pdf csatolmányként. (Ehhez érdemes nem citromail jellegű email-fiókkal rendelkezni.) A nekem szóló emailben szerepeljen, hogy kinek a számlájáról ment az utalás, illetve, ha több személy utalása ment egy számláról (25 dollár x személyek száma), akkor az összes személy e-mail címe, amelyekre egyenként küldöm majd el mindenkinek a saját példányát. (Lehet, hogy csak néhány óra elteltével, vagy másnap tudom küldeni a könyveidet, nem vagyok folyton internet közelben.)

„Az Élő Felismerés és Élő Kapcsolat szövege szerzői joggal védett anyag. Kérem, ne terjessze, ne másolja, ne rakja fel az internetre. Ön csak egy személyes használatra szóló végfelhasználói engedélyt vásárolt. 2011. A Kiloby Csoport. Minden jog fenntartva.”

„Talán önutálattól, kétségektől, depressziótól, aggodalomtól, függőségtől, túlzott gondolkodástól, vagy valamiféle érzelmi vagy lelki dologtól szenvedünk. Lehet, hogy mindig is rosszul éreztük magunkat a bőrünkben. Lehet, hogy konfliktusba keveredünk másokkal, vagy fájó megbánást és bűntudatot élünk meg kapcsolatainkban. Magunkat valamilyen módon hiányosnak, fogyatékosnak vagy elégtelennek éljük meg.
Némelyikünk számára az élet egészen jól alakul. Semmi komoly törés. Semmi igazi nehézség. Talán átéltünk bizonyos fokú elégedettséget vagy még az igazi szabadság pillanatait is. De még azok is, akik egész jó életet éltek idáig, hordoznak magukban egy finom, állandó és emésztő érzést, hogy az élet kirakós játékából egy fontos darab egyszerűen elérhetetlennek tűnik.
A megelégedettség utáni keresésünk során belebotolhattunk vallásokba, filozófiákba, önfejlesztő programokba vagy spirituális tanításokba, amelyek levettek minket a lábunkról, vagy a szép nyelvezetükkel, vagy azzal az ígérettel, hogy az út végén, sok év kemény munkája után, rábukkanhatunk a megelégedettségre, amit kerestünk. Szorgalmasan és komolyan beleástuk magunkat e programokba, mesés világi javak vagy túlvilági spirituális síkok ígéretei által elcsábítva.
… A tanítások, vallások, tanfolyamok, módszerek, utak és gyakorlatok csupán eszközök. Meghívások ők, hogy belenézzünk a közvetlen tapasztalásainkba. Ha egy tanítás nem arról szól, hogy visszairányítson minket a saját tapasztalásunkhoz, akkor az csak elterelés. Nem arról van szó, hogy évekig egy módszerre vagy gyakorlatra fókuszálunk a későbbi jutalom reményében. Nem is ékes spirituális szavak memorizálásáról. Inkább arról, hogy ez a módszer állandóan a jelen megtapasztalásunkra irányít minket. Annak a felfedezéséről szól, hogy a megszabadulás kincse már benne rejlik abban, amik vagyunk.”

(Scott Kiloby: Élő Felismerés)



A két könyv elolvasása mind az Élő Önvizsgálatok (Living Inquiries) „elméletében”, mind pedig gyakorlatában nagy elmélyülést tesz lehetővé. Az Élő Felismerés inkább „elméleti”, az Élő Kapcsolat pedig gyakorlati oldalról közelít, sok önvizsgálati mintával. Valakinek ez elegendő ahhoz, hogy egyedül is végezni kezdje az Önvizsgálatokat, mindazonáltal érdemes legalább egyszer facilitátorral (segítővel) megtapasztalni, hogyan is zajlik ez valójában. Ebben hamarosan „hivatalosan” is rendelkezésetekre tudok majd állni, amikor levizsgázom Scott-nál. Személyes tapasztalatomban nagyon sokat segítettek a facilitátorral végzett önvizsgálatok.

Az egyik fordítás-segítőm ezt írta tegnap:
„Andikám, köszönöm Neked, hogy ezt a könyvet elolvashattam most, csodás és már az olvasás közben egyfajta szabadságot éltem át. Köszönöm a fáradságos munkádat, ahogy ezeket terjeszted és elérhetővé teszed. Ha kész a könyv, ajándékozgatni fogom. :) Ölellek: Zs.”

Bátorítalak Benneteket, hogy 400Ft-ért nyissatok Paypal számlát, amivel bármikor ingyen utalhattok pénzt bármilyen más Paypal számlára. Plusz sokkal biztonságosabban lehet fizetni az interneten vele, mert nem kell megadnod a bankszámlaszámodat, kártyaadataidat, stb. a tranzakciókor. Paypal számlát meglévő bankszámlához lehet rendelni. (Azon a ponton, hogy bank küldi ki a Paypal kódot, én rögtön akkor felhívtam a telebankot, és személyesen kértem az ügyintézőt, aki megmondta, így nem kellett napokat várni. Lehet h internet bank esetén ez rögtön meg is jelenik a bankszámládnál.) Nagyon részletes leírást a PayPal számla nyitásáról itt találtok:
http://www.penzesmunka.hu/paypal_szamla.html

És akkor a vásárlási tranzakció menete, azok kedvéért magyarázatokkal, akik nem beszélnek angolul (és a legegyszerűbb, ha kérsz egy angolostól 2 perc segítséget. :)
1.      Katt a DONATE szóra
2.      Amount USD oszlopba: 25.00 (ponttal, nem tizedesvesszővel, ahány példányt veszel, annyiszor 25 USD)
3.   Katt ide: Checkout (ha van PayPal számlád, válaszd azt a fizetési opciót: Checkout with PayPal)
4.   Ha van PayPal-od: üsd be az email címedet és jelszavadat, és a PayPal felületén intézheted tovább az utalást
5.  Ha nincs PayPalod: Klikkelj oda, hogy ’Don’t have a PayPal account?’ – itt tudsz Mastercard-dal vagy Visa-val fizetni
7.      Ki kell töltened a következő mezőket:
Country: Hungary (gördítsd le)
Card number: Kártyaszám
Payment Types: jelöld meg a kártya típusát
Expiration date: Lejárati dátum: előre hónap, utána év
CSC: az aláírásmezőben szereplő utolsó 3 számjegy (Visa és Mastercard esetén)
First name: Keresztnév
Last name: Vezetéknév
Address line 1: házszám, utca
City/State: Budapest vagy az adott település neve
ZIP code: Irányítószám
Phone type: Home (otthoni), Mobile, Work (munkahelyi) azt írják, hogy ez az esetleges problémák felmerülése esetére szükséges
Phone number: 0036 és szám
Email: email címed

8.      Klikk a ’Review and Continue’ gombra – idáig tudtam nézni, mert nem engedett tovább a rendszer adatok híján. Gondolom, már csak olyasmi jöhet, hogy Send (money) – (Küld) vagy Approve (jóváhagy)


2012. október 25., csütörtök

A Hang a Fejedben Nem Te Vagy - Scott Kiloby: Megtalálhatatlan Én – Megtalálhatatlan Önvizsgálat




Ma egy Minta-Önvizsgálatot olvashatsz, az önvizsgálat végzését megkönnyítő hasznos tippekkel együtt. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy tapasztalatom szerint, szinte lehetetlen ennyi alapján hatékonyan végezni egyedül a Megtalálhatatlan Önvizsgálatot. És arra is kérlek, hogy ne vonj le messzemenő következtetéseket abból, amit itt olvasni fogsz. Amikor először találkoztam a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal (MÖ), „érdekesnek” találtam, majd néhány alkalom után kezdtem el tapasztalni hihetetlen erejét. Ez egy fokozatos elmélyülés Ön-Magadba, bizonyos ideig kitartó vizsgálódásra van szükség, hogy feltárulhasson az a mélyre leülepedett „ős-történeted”, amit magadról elhittél már nagyon kicsi korodtól kezdve.
         Az MÖ igen erőteljes, gyakorlati megtapasztalást ad arról, hogy tényleg nem az vagy, aminek, akinek elhitted magad. Valóban meglátod és megéled, hogy képekben, szavakban és energiákban hittél eddig, összetévesztve mindezt saját magaddal. Ennek egy rövid példáját olvashatod a mai bejegyzésben, és jövő hétfőtől megvásárolható lesz Scott Kiloby MINDKÉT könyve: Az Élő Felismerés és Az Élő Kapcsolat is. A két könyv egy „csomagban” lesz elérhető, ami biztosítja azt, hogy a lehető legtöbb „muníciód” meglegyen az én-feldolgozáshoz. Erről hétfőn többet, most pedig térjünk a megtalálhatatlan tárgyra. J


A Megtalálhatatlan Önvizsgálat – A Megtalálhatatlan Én

Ebben a fejezetben, Caleb azt az áldozat-én-t próbálja megtalálni az önvizsgálattal, akinek önmagát hiszi. Emberek és identitások sokaságával végeztem már el ezt az önvizsgálatot, az apától kezdve, a vezérigazgatón át, egészen az értéktelen én-ig. Azt az alapvető hiedelmet is vizsgálat alá vettük, miszerint elkülönült én-ek (azaz egók) vagyunk, úgy hogy semmilyen más kiegészítő címkét nem adtunk hozzá, mint pl. „értéktelen én”. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy az önvizsgálat sokkal erőteljesebb, ha egy bizonyos címkéjű identitást keresel vele. Önmagában az „én” szó semmi különösre nem mutat. Mindannyiunknak vannak olyan meghatározó én-történeteink, amiknek magunkat hisszük. Nagy segítség, ha a történetet egy konkrét címkére szűkítjük le. A „levél” szó, például, semmilyen konkrét levélre nem mutat az erdőben. De amikor elnevezed juharlevélnek, akkor már pontosan tudod, mit is keresel. Hasonló módon, ha az én-t megcímkézed (pl. értéktelen én vagy áldozat én), akkor már pontosan tudod, mit is keresel – ez az az identitás, akinek önmagadat hiszed. Úgy gondolom, hogy a könyv további fejezetei mindezt teljesen világossá fogják tenni.
         Elsőre viccesnek hangozhat, hogy nem tudod megtalálni magad, ha tényleg elkezded keresni, mégis adj esélyt ennek az önvizsgálatnak. Nagy meglepetésben lehet részed. Furcsának hathat valami olyasmit keresni, ami ennyire egyértelműen létezőnek tűnik, épp ebben rejlik az önvizsgálat ereje. Amint elolvastad ezt a fejezetet, próbáld is ki. Az önvizsgálat természetesen egy trükk. Az én, akit próbálsz megtalálni, üresnek bizonyul. Az üres azt jelenti, megtalálhatatlan.
         Az önmagunknak mesélt történetek csak addig tűnnek igaznak, amíg közvetlenül rájuk nem nézünk, és meg nem látjuk, hogy mindössze tovatűnő gondolatok. Ez az önvizsgálat ennek a felfedését szolgálja. Ugyanakkor ezt már itt és most is észreveheted, még mielőtt magát az önvizsgálatot egyáltalán elvégeznéd. Vedd észre, hogy a tudat látja a gondolatokat jönni és menni. Ha képes vagy a gondolatot látni, akkor vajon te vagy az a gondolat? Mi néz rá a gondolatra? A tudat(osság) az, ami mélyebb értelemben az, aki vagy. A Megtalálhatatlan Önvizsgálat egyenként választja le a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, melyek, amíg összeforrottnak látszanak, hihetetlen erővel azt éreztetik, hogy a történeted igaz.
         Az MÖ-t több módon tudod elvégezni. Előnyös lehet, ha valaki más teszi fel neked a kérdéseket (egy facilitátor). Egyedül is végezheted, papír és toll segítségével. Szép nyugodt tempóban haladj a kérdések megválaszolásával. Ahogy gyakorlottabb leszel az MÖ-ben és a többi önvizsgálatban, akkor még könnyebb lesz egyedül végezned őket, egyszerűen csak ránézve a tudatban felbukkanó gondolatokra, érzelmekre és érzetekre. Nem lesz már szükséged facilitátorra, és nem is kell majd semmit leírnod többé.

Hogyan működik a Megtalálhatatlan Önvizsgálat?

  1. Nevezd meg. Nevezd meg a személyt (pl. szerethetetlen én, áldozat én, nem megfelelő én). A keresendő én a saját történeted tartalmából kerül meghatározásra.
  2. Találd meg. Próbáld megtalálni a keresett én-t. Menj végig az összes fő gondolaton, érzelmen és érzeten (egyenként) melyek a személyt alkotják. Minden jelenség esetén tedd fel a kérdést, „Ez én vagyok?” (Ez a gondolat én vagyok? Ez az érzelem én vagyok? Ez az érzet én vagyok?) Természetesen, ha valaki mást viszel végig az önvizsgálaton, akkor az „Ez én vagyok?” kérdés helyett azt kérdezd, „Ez te vagy?”

Megtalálhatatlan Önvizsgálat: Önvizsgálati minta

Facilitátor: Nevezd meg a személyt, akit szeretnél megtalálni.

Caleb: Szeretném megtalálni önmagamat.

Facilitátor: Rendben, elvégezhetjük az önvizsgálatot az általános én-érzet megkeresésére. De érdemes megnézni, ki az benned konkrétan, aki a szenvedésedet okozza.

Caleb: Mindig is áldozatként gondoltam magamra. Az élet igazságtalanul bánik velem. Legtöbbször nyomorultul érzem magam. A tegnapi nap egy jó példa erre. Egész nap csak ültem és egyedül éreztem magam.

Facilitátor: Jó, akkor keressük meg Calebet, az áldozatot. Lazulj el és helyezkedj el kényelmesen. Csukd be a szemedet, és nézz rá a fejedben a „Caleb” szóra. Nem kell sietned. Az a szó, hogy Caleb, az áldozat te?

Caleb: Nem, ez csak egy név, egy szó.

Facilitátor: És mi van azokkal a szavakkal, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem”? Ez te vagy, az áldozat?

Caleb: Hogy ez én vagyok-e? Nem, ez is csak egy gondolat.

Facilitátor: Légy óvatos, hogy ne intellektuális választ adjál. Közvetlenül a tudatos észleléssel nézz bele. És ne felejts el odafigyelni a testedre. Reagál-e bármi módon a tested, amikor meglátod a szavakat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem”?

Caleb: Igen, szomorúság bukkan fel.

Facilitátor: Nézz rá közvetlenül a „szomorúság” szóra. Ez a szó te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem. De visszatért az a gondolat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem.”

Facilitátor: Tedd ki a szavakat, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem” egy képkeretbe a fejedben. Ez segíthet meglátni, hogy csupán csak szavak. Most pedig nézz rá a szavakra a keretben. Ezek a szavak az áldozat te?

Caleb: Nem, ezek csak szavak.

Facilitátor: Tedd bele egy képkeretbe a fejedben azokat a szavakat, hogy „Legtöbbször nyomorultul érzem magam”. Ezek a szavak te vagy, az áldozat-te?

Caleb: Igen, ez nagyon úgy érződik, hogy én vagyok! A szomorúság visszatért, összeszorulás is van hozzá.

Facilitátor: Amikor egy gondolatot a keresett tárgyként érzékelünk, akkor mindig felbukkan a gondolattal együtt egy érzelem vagy érzet. Az érzelmek és az érzetek olyanok, mint valami vészcsengők, melyek arra próbálják felhívni a figyelmedet, hogy légy a testedben, és közvetlenül érezd az érzést. Akkor most lazíts el minden szót és mentális képet, és pihenj meg tudati térként. Majd fordítsd a figyelmedet a mellkasodban lévő névtelen, címkétlen energiára. Szánj erre annyi időt, amennyi csak szükséges. Lazulj el, és engedd, hogy az energia csak legyen… Ez az energia te vagy, az áldozat?

Caleb: Úgy érzem, ez az energia én vagyok.

Facilitátor: OK. Amikor egy érzelem, érzés vagy érzet énnek tűnik, az azt jelenti, hogy valamilyen gondolat is felbukkan még vele egy időben. Milyen gondolat bukkant fel?

Caleb: Az a gondolat, hogy „Ez én vagyok.”

Facilitátor: Keretezd be a szavakat. Azok a szavak, hogy „Ez én vagyok” te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem, most tisztán látom, hogy csak szavak. És el is távoztak.

Facilitátor: Hozd vissza a figyelmedet a testedben lévő energiára, képek és szavak nélkül érezd. Ez az energia az áldozat-te?

Caleb: Nem, csupán csak energia. Már nincs rajta semmilyen történet. A szomorúság és az összehúzódás is eltűnőben vannak.

Facilitátor: Most pedig nézd meg azt a mentális emlékképet, ahogy tegnap egyedül üldögéltél és egyedül érezted magad. Ez a kép az áldozat-te vagy?

Caleb: Látom, hogy csak egy kép, mégis úgy érzem, hogy ez az áldozat-én. A szomorúság és az összeszorulás megint itt vannak.

Facilitátor: Az a két szó, hogy „szomorúság és összeszorulás” az áldozat-te?

Caleb: Nem, ezek csak szavak.

Facilitátor: Légy tudatásban a szomorúságnak és az összehúzódásnak elnevezés, címkézés nélkül. Ez az energia te vagy?

Caleb: Nem, nem én vagyok, de ez az energia be van ragadva.

Facilitátor: Amikor az energia beragadtnak érződik a testben, akkor még mindig van gondolati szintű azonosulás is. Előfordul, hogy a gondolatok mentális képek formájában jelentkeznek, nem pedig szavakként. És ezeket a mentális képeket az elme rávetíti az érzelemre, érzésre, érzetre. Csukd be a szemed és nézd meg, látsz-e bármilyen mentális képet?

Caleb: Igen, az energia egy csomót alkot. A csomó képét látom.

Facilitátor: Akkor csak a csomó képét nézd. Csak figyeld a képet, ne írd le, mit látsz, csak nézd. Be is keretezheted. Ez a kép te vagy, az áldozat?

Caleb: Nem. Látom, hogy ez csupán egy kép, és most meg is lazult. Most pedig a szomorúság tör fel.

Facilitátor: Lazítsd el az összes szót és mentális képet, és csak tapasztald meg az energiát, semmit ne csinálj vele, csak hagyd, hogy legyen, ahogy van. Van időd, csak nyugodtan. Ez az energia az áldozat-te vagy?

Caleb: Hú, most az egész elment. Most már látom, hogy amikor az érzésre nem pakolódnak rá szavak és képek, akkor nem áldozat. Nem érzem áldozatnak magam.

Facilitátor: Akkor most egyszerűen csak pihenj meg tudati térként, és engedd, hogy minden szabadon felbukkanjon, és természetes módon távozzon. Megtalálod az áldozat-ént valahol?
Caleb: Látok itt-ott egy-egy gondolatot, de amikor felteszem a kérdést, hogy „Ez én vagyok?”, akkor máris látom, hogy csupán csak egy gondolat, és el is tűnik hamarosan. Van érzelem is, de amikor belepihenek, akkor az is eltűnik. Nem találom az áldozatot. Nem találom az én-t. Ez annyira egyszerű és hatásos! Szó szerint olyasmit hittem magamról eddig, amit nem lehet megtalálni, ha tényleg elkezdem keresni.


Hasznos tippek az Önvizsgálathoz

Menjünk át még egyszer a fenti önvizsgálaton, és egészítsük ki néhány hasznos tippel, melyek segítségedre lesznek, ha egyedül szeretnéd végezni ezt a munkát. Képzeld magadat Caleb helyébe.


A gondolatokat egyszerűsítsd le szavakra vagy képekre

Ha megvizsgálod, akkor megláthatod, hogy a gondolatok kétféle módon bukkannak fel: szavakként vagy képekként. Szavak alatt szó szerint azt értjük, hogy „Caleb” vagy „áldozat vagyok”. A képek pedig mentális képek, mint pl. az az emlékkép, hogy tegnap egyedül üldögéltem és egyedül éreztem magam, vagy pedig egy testrész vagy egy csomó képe. Érdemes felfedezni a szavak és képek közötti különbséget. Pontosan azonosítsd be, hogy melyikük bukkan fel, ami az elkülönült én érzetét adja neked.
         Segíthet, ha bekeretezed a felbukkant szavakat vagy képeket. Pl. lásd azokat a szavakat, hogy „Általában nyomorultul érzem magam” egy képkeretben a fejedben. Nézz közvetlenül rá a keret tartalmára. Addig nézd a szavakat, míg elkezdenek elhalványulni, és tedd fel a kérdést, „Ezek a szavak én vagyok, az áldozat?”


Ne intellektuálisan válaszold meg az „Ez én vagyok?” kérdést

Emlékszel, hogy arra kértem Calebet, hogy ne intellektusból válaszoljon? Ne gondolkozz a válaszon. Ne elemezd a kérdést. Ne kalandozz a történeted más részeibe a válasz megtalálásához. Csak ezt az egyetlen gondolatot vizsgáld egyszerre. Úgy nézz rá a gondolatra, mintha egy színt néznél, anélkül, hogy megneveznéd – csupasz, közvetlen figyelemmel. És ebből a közvetlen megfigyelésből kérdezd meg, hogy „Ez az?/Ez az áldozat én?”
         Intellektuálisan hamar megláthatod, hogy ez csupán egy gondolat, nem pedig egy személy (pl. áldozat-én). De mindig figyelj oda a tested jelzéseire az önvizsgálat során. Vedd észre, amikor a test bármilyen érzelemmel, érzettel reagál. A test ilyen módon tudatja veled, hogy valamilyen szinten azt hiszed, hogy ez a gondolat vagy. Caleb is intellektualizált, amikor megkérdeztem tőle, hogy „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat a keresett én-e. Miután megemlítette, hogy szomorúságot és összehúzódást érez a gondolattal együtt, arra biztattam, hogy figyeljen jobban befelé a testébe.


Egyszerű igennel vagy nemmel válaszolj az „Ez én vagyok?” kérdésre

Ne bocsátkozz részletes elemzésbe a válaszadáskor. Ha az áldozat valóban itt van, az elmédként és testedként, akkor nem okozhat gondot a megtalálása. Ha te valóban egy áldozat vagy, akkor a jelen megtapasztalásodban képesnek kell lenned őt megtalálni valahol a testedben vagy az elmédben, hosszas magyarázkodás nélkül. Képzeld el, hogy egy pár cipőt keresel a gardróbban. Ha épp egy ing kerül a kezedbe, akkor felesleges öt okot felsorakoztatnod, miért is nem cipő az az ing. Egyszerűen tudod, hogy az ing nem cipő. És keresed tovább a cipőt. Ugyanígy végezd ezt az önvizsgálatot is. Keresd a szóban forgó én-t, és egyszerű igennel vagy nemmel válaszolj.


Ne feledd, a személyt keresed, nem a bizonyítékot rá, nem rámutató gondolatokat, vagy a személy részeit

Az önvizsgálat során úgy tűnhet, mintha minden átmeneti gondolat, érzelem és érzet, amivel találkozol, „része” vagy bizonyítéka a személynek, vagy arra mutat. Ne elégedj meg ezzel a fajta gondolkodással. Menj mélyebbre. Keresd magát a személyt. Ha mindez az összes átmeneti dolog felé mutat, hol vagy TE - az igazi, állandó, elkülönült, tényleges áldozat? Ha az összes szó csak leírja azt, hol vagy TE? Ha ezek a jelenségek csupán részei, hol vagy TE? A TE - a tényleges áldozat - az, amit keresel. Ez bizonyul megtalálhatatlannak, amikor közvetlenül őt keresed, ahelyett, hogy gondolkoznál róla.
Például, ha az áldozatot keresed, akinek tartod magad, úgy tűnhet, hogy az „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat része az áldozatnak. Felejtsd el a részek keresését. Magát az áldozatot keresd. „Az élet igazságtalanul bánik velem” gondolat te vagy - a tényleges áldozat? Ez a megfelelő kérdés. Gyakran feltételezzük, hogy ezek a gondolatok egy tényleges, eredendő áldozatot írnak le, vagy arra mutatnak rá, aki tényleg ott van a gondolatok alatt. Hogy bebizonyítsd, hogy az áldozat nincs ott a gondolatok alatt, eressz el minden olyan gondolatot, ami úgy tűnik, hogy leírja az áldozatot, vagy őrá mutat. Vedd észre, hogy amikor eldobod ezeket a gondolatokat, és közvetlen tudatos nézéssel keresed, akkor nem találod az áldozatot. De akkor sem találod, amikor a gondolatok ott vannak. Csak gondolatokat találsz, egyiket a másik után - tényleges áldozatot nem.


Ha egy gondolatot (szó vagy kép formájában) nézel éppen, és a gondolat a keresett személynek látszik, az mindig azt jelenti, hogy a gondolattal együtt valamilyen érzet vagy érzelem is felbukkant.

Ha a test valahogyan reagál az „Ez a gondolat én vagyok?” kérdésre, akkor válaszolj egy egyszerű igennel. Ilyenkor azonnal fordítsd a csupasz figyelmedet a testbe, és tapasztald meg az érzelmet, érzetet közvetlenül, engedve, hogy pont olyan legyen, amilyen, anélkül, hogy szeretnéd megváltoztatni vagy megszabadulni tőle. Ha azt tapasztalod, hogy az elméd szavakkal elnevezi, címkéket aggat az érzelemre, érzetre, pl. „szomorúság” vagy „összehúzódás”, kérdezd meg magadtól, „Az a szó, hogy ’szomorúság’ én vagyok?” „Az a szó, hogy ’összehúzódás’ én vagyok?” Ha nem, akkor lazíts el minden gondolatot és címkét egy pár pillanatra, és tapasztald meg az érzelem vagy érzet energiáját, történetek, címkék nélkül, a maga valójában.
         Egyszerűen csak ülj a nyers érzetben, miközben a gondolat-nélküli tudatossági térben pihensz. És aztán kérdezd meg, „Ez az energia az áldozat-én/én vagyok” Ha azt látod, hogy az energia nem az én, akkor csak engedd, hogy legyen, anélkül, hogy megpróbálnád megváltoztatni vagy megszabadulni tőle. Ez felszabadítja az energiát, ami így megmozdul, és magától változik, sokszor feloldódik. De az a legfontosabb, hogy semmitől ne próbálj megszabadulni, mert ez további keresést szül. A lényeg az, hogy meglásd, az energia nem a keresett személy/én. Amint megtapasztalod, hogy semmilyen gondolat, érzelem vagy érzet nem azonos az én-nel, onnantól kezdve már nincs jelentősége, hogy ezek a dolgok felbukkannak-e. Bármilyen jelenség felbukkanhat, az (áldozat) én-t mégsem lehet megtalálni. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a történet vagy érzelem természetes módon elcsendesüljön, erőfeszítés nélkül. A szenvedés, a keresés és a konfliktus akkor bukkannak fel, ha tudat alatt azt hisszük, hogy ezek a jelenségek (szavak, képek, érzelmek, érzetek) egy különálló én-t, elkülönült személyt alkotnak.


Ha egy testben megjelenő érzelem vagy érzet a keresett én-nek tűnik, az mindig azt jelenti, hogy az érzelemmel vagy érzettel együtt felbukkan egy gondolat is

Ha ez történik, akkor figyeld meg, hogy milyen szavak vagy képek bukkannak fel a gondolatfolyamban az érzelemmel vagy érzettel együtt. Aztán nézz rá az adott szóra vagy képre, és kérdezd meg, „Ez én vagyok?” Egy érzelem vagy érzet csak akkor tűnik énnek/személynek, amikor valamilyen azonosító gondolat bukkan fel vele együtt, mint pl. „Ez én vagyok”.
         Különösen figyelj oda a finoman felbukkanó mentális képekre, mint pl. testrészek képeire, vagy más formákra és alakokra a testben, melyekről úgy tűnik, hogy ők tartalmazzák az érzelmet vagy érzetet. Ha az érzelem vagy érzet megtapasztalásakor ilyen képek bukkannak fel, kérdezd meg, hogy az adott kép a keresett én-e. Például: „Ennek a csomónak a képe az áldozat?” Elképzelhetsz a kép köré egy keretet, ez segíthet meglátni, hogy ez csupán egy mentális kép, nem pedig egy valódi csomó. Addig figyeld a képet, míg el nem kezd megától változni, vagy elhalványulni és eltűnni.


Fedezd fel, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek nincsenek összetapadva, összenőve

Amikor azt gondolod, hogy elkülönült személy/én vagy, megfigyelheted, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek összetapadottnak tűnnek. Például, amikor felbukkan az a gondolat, hogy „Áldozat vagyok”, olyan, mintha a szomorúság érzelme hozzátapadt volna a gondolathoz, és a testi összehúzódás összetapadt volna a gondolattal és a szomorúság érzelmével. Mindhárom egyszerre bukkan fel, mintha tépőzár tartaná őket össze.
         Annyi a dolgod, hogy egyenként leválasztod a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, mindig feltéve a kérdést, hogy „Ez én vagyok?” Egyszerre egy gondolattal, érzelemmel, érzettel. Ez pedig nagyon hatásos módja annak, hogy szétbontsa, kibogozza azt az érzetet, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek össze vannak tapadva. Amikor meglátod, hogy semelyik gondolat, érzelem vagy érzet nem a keresett személy/én önmagában, akkor a keresett én ürességét tapasztalod meg (bármilyen identitást keressél is). A különálló én/személy megtalálhatatlan.
         Emlékezz vissza, hogy Caleb az alap én-érzetre szerette volna elvégezni az MÖ-t. Ennek a különálló én-nek a megkeresésére is használhatod az önvizsgálatot, anélkül, hogy pontosan meghatároznád, milyen én-t is keresel, pl. az áldozatot. A kérdés ebben az esetben is ugyanaz: „Ez én vagyok?” Ebben az esetben nem azt nézed meg, hogy egy bizonyos gondolat az áldozat-e, hanem azt, hogy a gondolat egyáltalán egy személy-e. Ez nagyon erőteljes módja lehet annak, hogy meglásd, semmilyen gondolat nem azonos azzal, aki valójában vagy. Mindazonáltal, sok esetben előnyösebb az általam Calebnek javasolt módon elvégezni az önvizsgálatot, felfedezve, hogy a történeted mely tartalma okozza számodra a legtöbb problémát. Nevezd meg azt az én-t, aztán pedig próbáld megtalálni.

(Scott Kiloby – Élő Kapcsolat – Living Relationship)

2012. október 18., csütörtök

Feltehetek Négy Kérdést? - Interjú Byron Katie Munka-Módszeréről



Téli Márta készített velem egy igen kellemes hangulatú beszélgetést Byron Katie Munka-módszeréről (Négy kérdés és Megfordítások), elméletről és gyakorlatról. A beszélgetés egy része olvasható, és regisztráció után teljes egészében meghallgatható a Mimind-Megújulás Portálon:




„Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre. A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem. És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.” (Byron Katie)





2012. október 16., kedd

Az Érzelmek Közvetlen Megtapasztalása 2.




„Életünk legnagyobb részében úgy tűnhetett, hogy maguk az érzelmek fájdalmasak, amikor valójában a szó, a címke vagy a történet, amit hozzáragasztunk, az, ami a legtöbb fájdalmat okozza. Egy non-verbálisan átélt érzelem valójában egészen szelíd, sőt csodálatos, az érzelmi tapasztalás megszakítatlan szivárványának sok színéből az egyik. Próbáld ki és magad is meglátod. Legyen ez egy szórakoztató tapasztalás. Félelem, elkerülés és ellenállás helyett lehet csendes, gondolatmentes kíváncsisággal is közelíteni az érzelmi tapasztalás felé.” (Scott Kiloby)

Egy rövid ismétlés két bejegyzéssel ezelőttről: Ha egy csendesebb pillanatodban megfigyeled, minden érzelem és érzés csupán ENERGIA, sem nem jó, sem nem rossz. Az elme azonban pillanatok alatt ráaggatja a címkéit, ítéleteit, félelmeit arra az energetikai folyamatra, ami a testben zajlik, és ezzel máris az egész folyamat a FEJBE került, esélyt sem hagyva a már felbukkant energiának, hogy megélődhessen. Nagyon fontosnak tartom ezt a témakört, és a Megtalálhatatlan Önvizsgálat (MÖ) egyik alappillére az érzelmek és érzések „történet-mentes” megtapasztalása.

Egy MÖ során a facilitátor egyik feladata, hogy segítsen a kliensnek az érzelemhez és érzéshez tapadt címkék, ítéletek, értelmezések, történetek, mentális képek „lehámozásában”. Amint ezek lehámozásra kerülnek, az érzelem, érzés, érzet történetmentesen, ellenállásmentesen, megszakítatlanul tapasztalódik meg. Minél többször tapasztaljuk meg ezt a folyamatot, az egész élet, az ő mindenféle jelenségével egyre természetesebbé válik, nincs többé elkülönülés a jelenségektől. (Jelenségek alatt pl. a gondolatokat, érzelmeket, testi érzeteket, mindenféle megtapasztalásokat értünk.) Minden csupán csak jön és megy, anélkül, hogy „én” közbeavatkoznék. Hihetetlen erejűvé válik így az AMI VAN megélése. Valódi szerelmi viszony az élettel, ahogy Byron Katie fogalmaz.

És a folytatás Scott Kiloby, Élő Felismerés című könyvéből, ami most már bármelyik pillanatban magyarul is egészében olvashatóvá válik.

Az érzelmek közvetlen megtapasztalása

Az érzelmekkel való azonosulás csak akkor történik meg, amikor próbáljuk kiókumlálni, hogy hogyan érezzük magunkat, vagy miért érzünk egy bizonyos módon. De elég annyi, ha látjuk, hogy az érzelmek gondolatokkal együtt merülnek fel. Semmi további elemzés vagy manipuláció nem szükséges. Az érzelmek közvetlen átélése a kulcs. Egy gondolat nem tud érzelmeket érezni. A legtöbb, amit egy gondolat tenni tud az, hogy egy címkét ragaszt rá.
Azzal, hogy az Első fejezetben megbeszélt módon felismerjük a tudat terét minden helyzetben, tökéletes helyzetben vagyunk ahhoz, hogy abban a pillanatban észrevegyük az érzelmeket, amint megjelennek. A tudatként való megpihenésben közvetlenül tudjuk érezni a testben az érzelem nyers energiáját minden történet, nézőpont vagy mentális címkézés nélkül. Nem szükséges megnevezni az érzelmet; az energia a testben ugyanaz marad, akár „aggodalomnak”, akár „félelemnek” vagy „szégyennek” címkézzük. Ha nem rakunk nézőpontot az érzelemre, akkor olyannak látjuk a tudatban megjelenni, mint egy gőzfelhőt a levegőben felszállni. A levegőnek nincs akcióterve, hogy befolyásolja a gőzt; a levegő áthatja a gőzt, és egyszerűen hagyja annak lenni, ami. Igazából a levegő nem más, mint a gőz. A levegő és a gőz elválaszthatatlanok. A tudat és az érzelmek hasonlóak. Ha egyszerűen hagyjuk az érzelmet megjelenni anélkül, hogy gondolkodnánk felőle, az természetes módon elfogadásra kerül. A tudattól elválaszthatatlannak látjuk. A tudatnak nincs akcióterve, hogy megszabaduljon az érzelemtől vagy befolyásolja. Csak egy gondolat törekedne erre.
A fő meghívás nem arról szól, hogy egy olyan állapotot érjünk el, ahol semmi nem bukkan fel, vagy ahol az összes érzelem, akár jó, akár rossz, megszűnik. Mindennek hagyjuk pontosan annak lenni, ami. Az érzelmeket megszakítatlan jelenségeknek látjuk a tudat terében. Igazából, még amikor késztetés merül is fel arra, hogy elemezzünk, kiküszöböljünk, befolyásoljunk vagy bármit csináljunk egy érzelemmel, még e késztetéseket is megszakítatlan jelenségeknek látjuk a tudat terében. Mindennek hagyjuk teljesen annak lenni, ami. A „személy”, az időhöz kötött, gondolat alapú én, nem tudja igazán elfogadni az érzelmeket. Az én-központ soha nem tudja teljesen hagyni, hogy az legyen, ami, mert épp az a dolga, hogy ellenálljon annak, ami van. A nézőpontoknak mindig van akciótervük az érzelmekkel kapcsolatban. E nézőpontok ellazításával az érzelmeket már nem hurcoljuk az időben és egy személyes történetben. Jönnek és nyomtalanul távoznak.
Ahogy gyakrabban pihensz meg a tudat terében, azt fogod találni, hogy egyre kevesebb szükségét érzed, hogy megnevezd az érzelmeket (kivéve a másokkal való kommunikáció során). Ehelyett természetesebbé válik címkék nélkül csak érezni az energiájukat. Életünk legnagyobb részében úgy tűnhetett, hogy maguk az érzelmek fájdalmasak, amikor valójában a szó, a címke vagy a történet, amit hozzáragasztunk, az, ami a legtöbb fájdalmat okozza. Egy non-verbálisan átélt érzelem valójában egészen szelíd, sőt csodálatos, az érzelmi tapasztalás megszakítatlan szivárványának sok színéből az egyik. Próbáld ki és magad is meglátod. Legyen ez egy szórakoztató tapasztalás. Félelem, elkerülés és ellenállás helyett lehet csendes, gondolatmentes kíváncsisággal is közelíteni az érzelmi tapasztalás felé.

Átlátszó test, nyitott szív

Amint közvetlenül kezdjük megtapasztalni az érzelmeket, elkezdhetünk finom mentális képeket látni a testben. E képek jöhetnek alakzatok, testrészek vagy más képek formájában, amelyek úgy tűnik, mintha az érzelmet tartalmaznák. Amikor közvetlenül érzékeljük e képeket, elemzés nélkül, elkezdenek átalakulni, vagy fel is oldódhatnak. Amint átalakulnak vagy feloldódnak, az érzelem szilárdsága kezd csökkenni. Ez lehetővé teszi az érzelem energiájának, hogy kitáguljon vagy szabadabban mozogjon, és végül elnyugodjon.
Azt látjuk, hogy ezen érzelmek látszólagos szilárdsága abból származott, hogy hangsúlyoztuk a történeteket és a testben lévő finom mentális képeket, melyek látszólag csapdába ejtették az energiát. Amint ez a szilárdság lazul, a testet elkezdjük nyitottabbnak és áttetszőnek látni. Az az érzés, hogy be vagyunk zárva egy testbe, ellazul azzal az érzéssel együtt, hogy az érzelmek is egy testbe vannak bezárva.
Ilyen módon az érzelmeket folyékony energiaként fogjuk átélni, amik természetesen és szabadon áramlanak a tapasztalásunkban. Már nem próbáljuk elkerülni, megúszni, semlegesíteni vagy kiküszöbölni a gyötrő érzelmeket. Kisebb szükségét látjuk annak, hogy hajszoljuk a jó érzéseket és megússzuk a rosszakat. Meglátjuk, hogy „rossz” és „jó” csak olyan nézőpontok, amiket ellazíthatunk. Már nem koncentrálunk arra, hogy megvédjük magunkat olyan emberektől és helyzetektől, akik és amik fájdalmat, elutasítást, dühöt, félelmet vagy ellenállást váltanak ki.
Ahogy mozgunk és cselekszünk a világban, továbbra is találkozhatunk nehéz emberekkel, helyzetekkel és eseményekkel. Felbukkanhatnak a régi történetek. Azonosulás is újra megtörténhet. Ezeket is hagyjuk annak lenni, amik. Minden egyes nehéz helyzetben egy újabb lehetőséget látunk, hogy nézőpontokat engedjünk el és hagyjuk az összes érzelmi energiának, hogy szabadon áramoljon szavak és képek hangsúlyozása nélkül. A szív területe egyre jobban megnyílik, amint e nehéz helyzetekkel a tudat világosságába vetett teljes bizalommal szembesülünk. Elkezdjük azonnal meglátni a nézőpontjaink áttetszőségét, amint felmerülnek. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy egyértelmű nézőpontjaink legyen, de nem hangsúlyozzuk őket önmagunk érzete érdekében.
A hozzáállásunk a nehéz helyzetekkel és a kapcsolatokban fellobbanó fájdalmas érzelmekkel szemben kezd megváltozni. Ahelyett, hogy olyan dolgoknak érzékelnénk őket, amiket meg kell próbálni elutasítani vagy megúszni, a nehéz helyzetek és kapcsolatok kapukká válnak a szabadság, szeretet, béke és együttérzés még nagyobb mélységei felé. Természetes módon éntelenebbek leszünk a kapcsolatainkban, félelemnélküli sebezhetőséggel és nyitott szívvel. Nagyobb közelséget és elfogadást élünk meg a tapasztalatainkkal kapcsolatban, bármilyenek is legyenek.

(Scott Kiloby – Élő Felismerés/Living Realization)

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat vagy testi érzet, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.
Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG. TAPASZTALJ MINDENT, AMI VAN, ANÉLKÜL, HOGY MENTÁLISAN ÉRTELMEZNÉD.

HA GYAKORLATI MÓDSZERT SZERETNÉL AHHOZ, HOGYAN HAGYD ABBA A GONDOLATAIDTÓL ÉS ÉRZELMEIDTŐL VALÓ MENEKÜLÉST, VÁRUNK SZERETETTEL A KÖVETKEZŐ 2-NAPOS ÖNMUNKA-ALAPTANFOLYAMON, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: Október 27-28. DEBRECEN és Hétköznapi tanfolyam BUDAPESTEN: November 22-23.
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

2012. október 12., péntek

Az Érzelmek Közvetlen Megtapasztalása 1.




A legutóbbi bejegyzésben arról írtam és idéztem, milyen félreértés is uralja az érzelmek és érzések témakörét. Ha nem olvastad volna, itt találod:

Ma a gyakorlati megoldással folytatom, és jövő héten még mélyebbre megyünk a témában.

Mi a Megoldás?

Felfedeztük, hogy miért szenvedünk. A megoldás mindig ugyanaz: ismerd fel a tudat terét; hagyd minden érzelemnek, hogy az legyen, ami; lásd, hogy az összes érzelem elválaszthatatlan a tudat terétől. A tudat terének felismerése azt jelenti, hogy megpihensz akként a valamiként, ami az érzelem energiáját megtapasztalja.

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat vagy testi érzet, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.
Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG. TAPASZTALJ MINDENT, AMI VAN, ANÉLKÜL, HOGY MENTÁLISAN ÉRTELMEZNÉD.

A tudat ismételt felismerése a nap folyamán tökéletes helyzetbe hoz minket ahhoz, hogy lássuk, mi történik a testünkben és elménkben. Mi magunk látjuk meg, hogy miért szenvedünk az időben. Látjuk, hogy az érzelmek az én-központ háromszöge valamelyik kötegének gondolataival együtt bukkannak fel. Például neheztelés, szégyen, bűntudat, szomorúság, csalódottság vagy bánat a múltbeli történetünk gondolataival együtt jelenik meg, talán egy veszteséggel vagy valami más traumatikus eseménnyel kapcsolatban. A düh vagy frusztráció feltárja, hogy valamilyen jelen kötegbeli gondolatot hangsúlyozunk; talán panaszkodunk, másokat hibáztatunk vagy ellenállunk valamilyen módon a jelenlegi helyzetnek. A jövő kötegéből származó gondolatok hordozhatnak nyugtalanságot, félelmet vagy aggódást.
(Az Én-központ háromszögéről szóló első írást itt találod, még három követi időrendben a blogon: http://onmunka.blogspot.hu/2012/09/az-en-kozponttal-valo-azonosulas-az-en.html)

Mindössze annyit kell tenned, hogy a nap folyamán észreveszed, hogy mi történik a testedben. Csak figyelj oda, bármilyen energia jelenik meg. Ez egész könnyű lesz, amikor tudati térként pihensz, mivel a figyelmed már itt van a jelen pillanatban, ahol minden megjelenik. Amikor csak észreveszel a három köteg - a múlt, a jelennek való ellenállás és a jövő - valamelyikéből származó gondolatot felbukkanni, vedd észre a gondolatot és pihenj néhány másodpercig. Aztán csak pihenj és hozd a figyelmedet közvetlenül a testedbe, és vedd észre, bármilyen érzelem is van ott. Csak hagyd az érzelmet lenni, bármilyen akcióterv nélkül.
Mindössze észre kell vennünk, hogy ez történik a testünkben és elménkben, és egyszerűen felismerni a tudatot, amely látja e jelenségeket jönni-menni. Nem kell befolyásolnunk semmilyen érzelmet. Azzal, hogy nem próbálunk meg hozzáadni, elemezni, megváltoztatni érzelmeket vagy gondolatokat, vagy megszabadulni tőlük, azok szabadon és megszakítás nélkül tudnak áramolni anélkül, hogy fennakadnának egy történetben. Ha látjuk magunkat egy történetben fennakadni, semmi gond. Megesik. Egyszerűen észrevesszük, hogy ez történik, és ellazítunk minden egyes gondolatot, egymás után. Az, hogy hagyjuk az érzelemnek, hogy az legyen, ami, azt jelenti, hogy címke vagy történet nélkül tapasztaljuk meg. Ez különösen fontos a leggyötrőbb érzelmeknél, mint a szomorúság, düh és félelem.

(Scott Kiloby – Élő Felismerés/Living Realization)

HA GYAKORLATI MÓDSZERT SZERETNÉL AHHOZ, HOGYAN HAGYD ABBA A GONDOLATAIDTÓL ÉS ÉRZELMEIDTŐL VALÓ MENEKÜLÉST, VÁRUNK SZERETETTEL A KÖVETKEZŐ 2-NAPOS ÖNMUNKA-ALAPTANFOLYAMON, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: Október 27-28. DEBRECEN és Hétköznapi tanfolyam BUDAPESTEN: November 22-23.
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html


2012. október 9., kedd

Az Érzések és Érzelmek Totális Félreértése




A gondolatokkal kapcsolatos boszorkányüldözésről már sokat írtam a blogon. Ugyanez igaz az érzelmekre és érzésekre. Totális érzés/érzelem-rasszizmus és háború folyik; nézz csak körbe, hányféle módszer javasolja hányféle módon kiirtani a „rossz érzéseket”. TOTÁLIS FÉLREÉRTÉS ÉS ZSÁKUTCA. Persze egy életen át el lehet ezzel foglalatoskodni, mindig van mit „csinálni”, mindig lehet a „jobb érzések” elérésére és fenntartására törekedni – ez az én-központot, az egót erősíti. „Én vagyok az, aki csinál valamit a rossz érzéseivel és mindent megtesz, hogy jó érzései legyenek.” Ebből a törekvésből nyeri ilyenkor az egó az újabb identitását, miközben az egész egy humbug.

Ha egy csendesebb pillanatodban megfigyeled, minden érzelem és érzés csupán ENERGIA, sem nem jó, sem nem rossz. Az elme azonban pillanatok alatt ráaggatja a címkéit, ítéleteit, félelmeit arra az energetikai folyamatra, ami a testben zajlik, és ezzel máris az egész folyamat a FEJBE került, esélyt sem hagyva a már felbukkant energiának, hogy megélődhessen. Nagyon fontosnak tartom ezt a témakört, és a Megtalálhatatlan Önvizsgálat egyik alappillére az érzelmek és érzések „történet-mentes” megtapasztalása, ezért néhány bejegyzésben ezzel a témával fogok foglalkozni.

Scott Kiloby Élő Felismerés című könyvéből ajánlok figyelmetekbe egy részletet az érzelmekről. (A könyv magyar Pdf változata már elkészült, megvásárolható Scott-tól a másik könyvének fordításával együtt, itt találsz erről infót: Scott Kiloby könyvei magyarul.)


Érzelmek és az én-központ

A legtöbbünk számára az érzelmek teszik az „én” történetét olyan kényszerítő erejűvé. Már kora gyermekkortól megtanuljuk, hogy ne éljük át és ne fejezzük ki szabadon az érzelmeinket. Megkíséreljük igazolni, semlegesíteni, racionalizálni a kényelmetlen érzéseket, vagy megszabadulni tőlük. Rendkívül fontos, hogy elkezdjük közvetlenül átélni az érzelmeinket a nézőpontjaink szűrője nélkül.
Szenvedés akkor lép fel, amikor személyes azonosulás történik bármilyen megjelenő érzelemmel, és amikor nem engedjük egy érzelemnek, hogy kövesse természetes pályáját, azaz hogy maradéktalanul, nyíltan, félbeszakítás nélkül és természetesen jelenjen meg és tűnjön el a tudat terében. Amikor azonosulás történik, az majdnem olyan, mintha gondolat és érzelem össze lenne hegesztve. Ez az én-központnak azt a látszatot adja, mintha állandó és kézzel fogható lenne. Ahogy egyre többet lazítunk tudati térként, a szilárdság és állandóság érzése kezd lazulni vagy üresebbnek tűnni.
Egy érzelem természetes áramlása láthatólag megakad, amikor gondolatokat hangsúlyozunk a személyes történetünkben, ahelyett, hogy felismernénk a tudati teret, amiben az érzelem megjelenik. Például, amíg a gondolat birtokba nem veszi a dühöt, az nem több mint energia a testben. A düh a testben sosem suttogja ezt nekünk: „Én veled történek.” A gondolat az, ami felbukkan, és ezt mondja: „Dühösnek érzem magam.” Elhisszük a felmerülő gondolatot; „Én egy dühös ember vagyok”, vagy „Egész héten ki voltam rá akadva.” Az érzelmek birtokba vételével megerősítjük az én-központot.
Gyakran próbáljuk elkerülni vagy megúszni a kényelmetlen érzelmeket, amik az én-központ bizonyos szempontjának hangsúlyozása eredményeként bukkannak fel. Legtöbbünk hajlamos ragaszkodni azokhoz az érzelmekhez, amiket „jó”-nak érzékelünk, és ellenállni azoknak, amiket „rossz”-nak ítélünk. Egyeseknek közülünk negatív személyiség-azonosulása van, mint pl. „Áldozat vagyok”, ami a rossz érzelmeken virul, így megpróbáljuk elkerülni a jó érzéseket vagy gondolatokat. Természetesen mindez tudattalan. Nem mi választjuk ezeket a gondolatokat és érzelmeket. Spontán és akaratlanul jelennek meg.
Sok időnkbe és energiánkba kerül, hogy megpróbáljuk újra teremteni a kívánatos érzelmeket és próbálunk megszabadulni a nemkívánatosaktól. Itt úgy definiáljuk a keresést nagyon egyszerűen, hogy valami mást akarunk, hogy történjen, mint ami éppen történik. Ez az állandó ellenállás azzal szemben, ami van, megszilárdítja az én-központot, ami az időben él. Ő azt hiszi, hogy az üdvözülés vagy szabadság csak a jövőben található, nem az itt és most-ban. A történetben az érzelmeket problémává alakítjuk - valami olyanná, amit valahogyan ki kell irtani, elemezni, befolyásolni kell, vagy meg kell szabadulni tőle. Az érzelmek problémaként való kezelése, vagy olyasvalamiként, amit manipulálni kell vagy megszabadulni tőle, mindez életben tartja a keresést. Az én-központot a helyén tartja, mert a keresés mindig egy jövőbeli pillanat felé tart, amikor jobban fogjuk érezni magunkat.

Az érzelmek jelenségek, amik átmenetileg, spontán és elválaszthatatlanul jönnek-mennek a tudat terében. Az érzelmek magukba foglalják a félelmet, aggodalmat, emelkedettséget, boldogságot, neheztelést, dühöt, haragot, bánatot, undort, szégyent, bűntudatot, szomorúságot és kétségbeesést.
Egy érzelmet lehetetlen a tudat terén kívül megtapasztalni; az érzelmek és a tudat elválaszthatatlanok. Az érzelmek közvetlen megtapasztalása történetek és címkék hangsúlyozása nélkül lehetővé teszi, hogy már ne azonosuljunk velük, amint megjelennek. Nem az én-központtal, nem az „én” történetével történnek. Amikor már nem azonosulunk egy érzelemmel, az csak jön és megy a tudat terében.

(Scott Kiloby: Élő Felismerés – Living Realization)

A témát hamarosan folytatom, addig is gyakorold a rövid pihenőket:

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.
Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG.

2012. október 2., kedd

Mit Is Tükröznek Pontosan a Kapcsolati Küzdelmeink?




„Éveket tölthetünk önmagunk elemzésével vagy problémák átdolgozásával, egyiket a másik után, ahogy felbukkannak a kapcsolatainkban. Ez fárasztó lehet, még ha valamilyen szinten hasznos is. Ebben a módszerben mi mélyebbre hívunk, a kapcsolatokat arra használva, hogy megvilágítsák a központi elégtelenségi történetet.” (Scott Kiloby)

Elképesztő ereje van a központi hiány-történeteink felismerésének és megkérdőjelezésének. Egészen addig, amíg tévesen azonosítom magam egy hiánnyal, elégtelenséggel, nem rendben levőséggel, nincs más mód, mint hogy ez belőlem kitükröződik a külvilágba, az emberi kapcsolataimba. Ezt fogom visszatükröződve érzékelni másoktól, sokszor még akkor is, ha a lehető legkedvesebb, legszeretőbb módon fordulnak felém. Az én adóvevőm a speciális nem megfelelőségem jeleit fogja érzékelni, és azt fogom hinni, hogy azok a bizonyos „mások” bánnak velem ilyen meg olyan csúnya módon. Ennek következtében, a megoldás is csak nálam lehet: átláthatok ezeken az eredendően téves hiány történeteimen. Scott Kiloby Megtalálhatatlan Önvizsgálata gyengéden, mégis sebészi pontossággal szedi szét ezeket az azonosulásokat. Hihetetlen eszköz, mely valóban a gyökerénél néz rá az összes szenvedésünket okozó „történeteinkre”.

Folytatva a Kiloby-sorozatot, ma egy újabb fejezetet ajánlok figyelmetekbe a készülő magyar változatból.


A központi hiány-elégtelenség és a kapcsolatok

A központi hiány-elégtelenség az én-központ fő története. A legtöbb ember hordoz egy olyan elégtelenségi történetet, ami az énkép legközepébe mér csapást. Az elkülönülés érzése magában hordoz egy olyan érzelmi sebet, ami azzal a mentális történettel együtt jelenik meg, hogy valamilyen módon elégtelenek vagyunk. Ez a központi elégtelenség gyakran belobban a kapcsolatokban.
A kapcsolatoknak van egy beépített tükröző hatása. Úgy növünk fel, hogy valamilyen módon elégtelennek hisszük magunkat. Ahogy haladunk az életben, az emberek és más tárgyak, úgy tűnik, hogy visszatükrözik ránk ezt a központi hiány-ént.
Ez a tükörhatás mindenütt ott van, ha figyelsz. Például az az elképzelés, hogy mások sikeresek, gyakran tükröz vissza egy elégtelen, „sikertelen én”-t. Amikor egy szeretted nem úgy reagál rád, ahogy vártad, vagy amikor véget ér egy szerelmi kapcsolat, ez gyakran egy „nem-szerethető én”-t tükröz vissza. A vonzó emberek egy „visszataszító én”-t tükröznek vissza. A világ szemében fontos emberek egy „jelentéktelen én”-t vagy „értéktelen én”-t tükröznek vissza. Amikor valaki megítél vagy kritizál téged, ez egy nem elég jó én-t tükrözhet vissza. Amikor olyan valaki zaklat téged, aki arrogánsnak vagy parancsolónak tűnik, ez egy gyenge, erőtlen, bizonytalan vagy kicsi én-t tükröz vissza. Még az olyan jövőbeli tárgyak, mint a megvilágosodás, felgyógyulás és önfejlesztés is olyan én-t tükröznek vagy mutatnak vissza rá, amely jelenleg kevés vagy hiányos.
Ahhoz, hogy képet kapj arról, hogy az elégtelenségi történet mennyire befolyásolja azt, ahogyan a világban és a kapcsolatokban mozogsz és cselekszel, próbáld ki a következőt. Képzeld el magad - a hiány-én-t - egy szoba közepén ülve, és körben körülötted az összes ember és más tárgyak az életedből. Menj végig a teljes körön, ránézve minden egyes tárgyra és személyre. Amint ránézel minden egyes személyre vagy tárgyra, figyeld meg, hogyan tükrözik vissza rád, hogy valamilyen módon elégtelen vagy. Ez a panoráma kép az emberekről és tárgyakról az életedből, segíteni fog meglátnod és megnevezned a konkrét hiány-én-t, akinek tartod magad.
A hiány-történet arra hajlamosít, hogy magunkon kívül, tárgyakban és emberekben keressük azt, amit szerintünk belül nélkülözünk. A szeretetet, figyelmet, megerősítést és jóváhagyást keressük. A történet olyan hajlamot is kreál, hogy megítéljünk és kritizáljunk másokat, azért, hogy megkíséreljük kiegyenlíteni az egyensúlyhiányt és ellentétet, amit időnként a kapcsolatokban tapasztalunk. Emiatt akarjuk azt, hogy mindenáron igazunk legyen, mert az a kilátás, hogy tévedünk, felszínre hozza az elégtelenség érzését. Féltékenyek vagy irigyek lehetünk másokra, akik jobbnak, szerethetőbbnek, fontosabbnak, tökéletesebbnek, erősebbnek, vonzóbbnak, értelmesebbnek vagy spirituálisabbnak tűnnek, mint amilyennek magunkat hisszük.
Az ellenkezője is igaz. Amikor tévesen azt hisszük, hogy nagyon is fontosak, hatalmasak vagy másoknál hitelesebbek vagy értékesebbek vagyunk, akkor másoknál keressük ennek a hamis identitásnak a megerősítését és visszatükrözését. Amikor teljesen őszinték vagyunk magunkkal, meglátjuk, hogy csak azért hisszük magunkat jobbnak másoknál, mert mélyen legbelül elégtelennek érezzük magunkat. Az elménk túlkompenzációjával rejtjük el az elégtelenséget, azzal, hogy egy hamis én-t kreálunk, hogy elrejtsük ezt az elégtelenséget magunk és mások elől. Mindez az eredendő elkülönülésbe vetett hiedelemből származik. És az elégtelenségi hiány-történet rejlik e hiedelem magjában.
Amikor nem vagyunk tudatában annak, hogy az elégtelenségi történet hogyan tükröződik vissza ránk minden nap a kapcsolatainkban, akkor folyamatos szenvedést, keresést és konfliktust tapasztalunk. A jó hír az, hogy meg tudjuk változtatni a hozzáállásunkat ezzel a tükörhatással kapcsolatban és eszközként használhatjuk ahhoz, hogy átlássunk az elkülönült hiány-én hiedelmén.
Amikor csak beaktiválódik ez a hiány-én egy kapcsolatban, a következőt csináld: kérdezd meg magadtól, hogy mit tükröz vissza rád ez a személy vagy tárgy a hiány-én-ről. Aztán adj a hiány-én-nek egy konkrét nevet (pl. nem-szerethető én, beteljesületlen én, hiányt szenvedő én, nem teljes én, megtört én, sikertelen én vagy képtelen én, stb.). Mihelyt megnevezed ezt a hiány-én-t, próbáld megtalálni a Megtalálhatatlan Önvizsgálat (MÖ) segítségével.
Éveket tölthetünk önmagunk elemzésével vagy problémák átdolgozásával, egyiket a másik után, ahogy felbukkannak a kapcsolatainkban. Ez fárasztó lehet, még ha valamilyen szinten hasznos is. Ebben a módszerben mi mélyebbre hívunk, a kapcsolatokat arra használva, hogy megvilágítsák a központi elégtelenségi történetet. Nem kell belesüllyedned annak elemzésébe, hogy mennyire vagy elégtelen és hogy lehetsz jobb ember. Ehelyett csak figyelj a testedre. Amikor már a gondolatmentes tudat terében pihensz, a nap folyamán, tökéletes helyzetben vagy ahhoz, hogy egyszerűen észrevedd, milyen érzelmi energiák jelennek meg bizonyos történetekkel kapcsolatban, amiket magadnak mesélsz, vagy bizonyos kapcsolatoknál, amiknek részese vagy. Az elégtelenségi történet főleg a testben mutatkozik meg, mint mély fájdalom, összehúzódás, düh, szomorúság vagy félelem.
Még csak nem is kell használnod a Megtalálhatatlan Önvizsgálatot, ha nyitott vagy arra, hogy egyszerűen néhány másodpercre lelazítod az elégtelenségi történetet és hagyod az érzelmi energiát szabadon felbukkanni és eltűnni. Ülj együtt az elégtelenségi történettel kapcsolatos legfájdalmasabb érzelmekkel, de anélkül, hogy megpróbálnád elemezni, semlegesíteni, megváltoztatni őket vagy megszabadulni tőlük. Ha erre képtelen vagy, a MÖ segíthet meglátnod a hiány-én ürességét.
Amint megtapasztalod a hiány-én hamis érzésétől való szabadságot, természetes módon könnyebbé válik önzetlenebbül és magabiztosabban mozogni, cselekedni és reagálni a kapcsolatokban, tiszta elmével és nyitott, félelem nélküli szívvel. Ekkor a szeretet automatikusan megmutatkozik. Még csak ápolnod sem kell (a szeretetet), vagy felöltened egy szerető vagy spirituális ember hamis álarcát. A szeretet az emberi tapasztalás természete, amikor átlátunk az elkülönülés hiedelmén.

(Scott Kiloby: Élő Felismerés – Living Realization)