2012. március 29., csütörtök

Byron Katie Ébresztő Idézetek 4.


Szép tavaszi csokorra való ébresztő-elgondolkodtató Byron Katie idézetünk gyűlt össze, itt az ideje, hogy átadjam Nektek így egyben. Katie szavai dőlt betűvel, idézőjelben olvashatók, és némelyik után az én tippjeim, kommentjeim, melyeket a Facebook zárt csoportunkban szoktam napi útravalónak adni. Kellemes csokor-illatolgatást, kapcsolódás-visszaállítást önmagaddal, másokkal és a Valósággal.

„Amikor azt hiszed, hogy figyelnünk kéne rád, mi pedig nem tesszük, máris te szakítod meg a kapcsolódást; mi köze van ennek hozzánk?”
A szeretet csak az én oldalamról szakadhat meg, csak én vagyok képes kettőnk közé állni - ha elhiszem a gondolataimat rólad és arról, hogy szerintem épp mi történik.

„Az egyetlen dolog, ami valaha élt, az egy hitrendszer. Az egyetlen dolog, ami valaha meg fog halni, az egy hitrendszer.”

„A világ csak annyira gyógyul, amennyire az elméd.”

„Amikor nem próbálunk mások kedvében járni, másoknak megfelelni, elkezdjük felismerni, mi is a számunkra jó.”

„Ha a legnagyobb ajándékot szeretnéd adni valakinek, engedd meg, hogy neki legyen igaza.”

„’Hülye Picsa’. A szavak semmit sem jelentenek. Azt jelentik, amilyen jelentést én adok nekik.”

„Vannak, akik úgy gondolják, hogy az együttérzés azt jelenti, érzem a másik ember fájdalmát. Nem tudod a másik ember fájdalmát érezni, csak a saját fájdalmad kivetülését.”
Vagyis, amikor valakinek a története hallatán érzelmi fájdalmat érzel, akkor a saját történeted nincsen még megkérdőjelezve. A történeteid felszámolása után pedig nem érzéketlenség marad, ahogy attól félni szoktatok, hanem szeretet.

„Ellenség nem létezik. Csak barátok vannak, akik az igazságot mondják el nekünk.”

„Amikor ezren vannak a teremben, ezer különböző Katie ül a fotelemben.”

„Amint az emberek megkérdőjelezik, amit hisznek, korábban elképzelhetetlen félelemmentességben kezdenek élni.”

„Bárki kiszedheti magát a pokolból, ha az elméje nyitott a kérdésekre.”

„Az elme mindig pontosan történik.”
A gondolat pont akkor bukkan fel benned, amikor felbukkan. Semmi befolyásod nincsen rá – észrevetted már? Ha pedig zavaró gondolat, épp azért bukkant fel akkor, amikor, hogy végre ráébredhess, mit is hiszel, majd megkérdőjelezhesd. Így szűnik a kötődésed a gondolathoz.

„Csak addig szenvedünk, amíg rá nem ébredünk arra, hogy valójában semmit sem tudhatunk.”

„Nem a sötétségtől félünk, hanem attól, amit beleképzelünk a sötétségbe.”

„Amint megtisztítod a múltadat, csak boldog, szeretettel teli jövőt leszel képes kivetíteni. Ekkor érted meg, mit is jelent az, hogy az univerzum barátságos.”

„Minden gonoszt én teremtek. A gonosz csak akkor létezik, ha elhiszem, amit rólad vagy magamról gondolok.”

„A világ az én érzékelésemben létezik. Csak a történeteim szűrőjén keresztül látok és hallok.”

„A tiszta elme képtelen boldogtalan életet élni.”
Ha az elme nyitott, tiszta és stresszes történetektől mentes, a szív is nyitva van. A boldogság és az öröm ebből fakad. Összetörhetetlenül.

„A trauma nem több, mint hogy beleragadtál abba, amit hiszel.”

„Amit másokban kritizálsz, az mindig rossz érzéssel fog eltölteni, amikor te csinálod.”
Hiszen, amit másban kritizálsz, azt még magadban nem fogadtad el, azt gondolod, hogy magadat kéne megjavítanod, és végre megszabadulnod az adott tulajdonságodtól vagy viselkedésedtől. És jól haragszol magadra. Amíg menekülsz tőle, amíg el akarod tüntetni, nem szereted aktuális önmagad, mondván „Hát, ez aztán szerethetetlen.” Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Ki lennél a gondolat nélkül?

„Akkor vagy jelen a pillanatban, amikor azt akarod, ami éppen van.”

„Amíg önmagadhoz nem vagy hű, nem tudsz hű lenni egy másik emberhez sem.”
És ezt mindenféle kapcsolatokra értsük, ne csak a párkapcsolatra, ahol a hűség fogalmát értelmezni szoktuk. Te hol nem vagy még hű magadhoz? És hogyan néz ki, amikor hű vagy egy másik emberhez? Biztos úgy, ahogy azt eddig képzelted? A mai nap során figyeld, mikor nem vagy hű magadhoz, mikor csalod meg, vered át, vezeted meg saját magadat. Például azzal, hogy nem azt mondod vagy teszed, amit szeretnél. És nézd meg, milyen gondolatok tartanak vissza attól ilyenkor, hogy hű légy önmagadhoz.

„Ha egy szent sétálna be a terembe, te akkor is ráaggatnád a hiedelmeidet. És az első adandó alkalommal, amikor nem adja meg neked, amit akarsz, vagy bármilyen módon fenyegeti a hiedelemrendszeredet, rátámadsz. Amikor valakire rátámadsz, a támadás visszakanyarodik, és te válsz a célpontjává: saját magadat támadod meg. Amikor egyvalakit támadsz, mindenkit támadsz.”

„Nem a másik embert kell rávennem arra, hogy ne bántson engem. Én vagyok az, aki képes felhagyni saját magam bántásával. Csak én tudom megtenni magammal.”

„Lehetsz gazdag 200 forinttal a zsebedben, és szegény milliárdosként. Csupán a pénzről szóló történeteid töltik el rettegéssel a szívedet.”

„Egyetlen hiedelem visszacsinálásával/érvénytelenítésével több évezrednyi időt csinálsz vissza.”

„Ha szeretnéd a haragot kivenni az életedből: menj vissza abba a helyzetbe, ahol haragudtál… érezd át teljesen a haragodat… és írd le a gondolataidat.”

„A kegyelmi állapotba való belépéshez csupán azt a feltételezést kell megkérdőjelezned, melyet épp most védelmezel. Meg most, most, most…”


Ha szeretnéd profin, alaposan, szeretetteljes légkörben megtanulni, hogyan tudod megkérdőjelezni bármilyen témájú stresszes gondolataidat, várlak szeretettel a májusi Alaptanfolyamokon:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 5-6.
Hétköznapi tanfolyam: május 14-15.
Jelentkezési határidő: április 10. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

2012. március 26., hétfő

Több Pénzre Van Szükségem – Byron Katie Videó


„Az önvizsgálat segít a szenvedő elmének, hogy kimozduljon a valósággal való vitázásból. Segít nekünk, hogy haladni tudjunk az állandó változással. A változás így is, úgy is megtörténik, akár tetszik nekünk, akár nem. Minden változik, ez nyilvánvaló. De amikor ragaszkodunk azokhoz a gondolatainkhoz, melyek azt diktálják, hogyan kéne kinéznie ennek a változásnak, akkor fájunk, szenvedünk és teljesen beszűkülünk. (Byron Katie)

Ma egy klasszikus Byron Katie videó és egy igen zaklató hiedelmünk kerül terítékre. Érdekes, hogy a pénz témaköre az egyik legérzékenyebb önvizsgálat szempontjából. Akinek pénz-problémái vannak, az sokszor képtelen megengedni magának azt, hogy akár még csak egy kicsit is kevésbé görcsösen ragaszkodjon a pénzzel kapcsolatos félelmeihez. Pontosabban, attól félnek az emberek, hogy ha nem kapaszkodnak foggal-körömmel pl. ahhoz a hiedelmükhöz, hogy „Több pénzre van szükségem”, akkor soha többet nem lesz már nekik több. Nem is, hogy több; egyenesen attól tartanak, hogy majd még kevesebb lesz, hogy soha többé semmit sem fognak tenni azért, hogy legyen.

Ebből is látszik, hogyan működik az elme: folytonos félelmet kell gerjesztenie. Mi pedig annyira megszoktuk ezt a folyamatos félelemmel és feszültséggel teli állapotot, hogy azt hisszük, erre a félelemre és feszültségre van szükségünk ahhoz, hogy egyáltalán reggel felkeljünk és végigcsináljuk a napunkat. A félelmet és a feszültséget tanultuk meg motivációs forrásként használni. Ez a félelem és feszültség pedig mindig az elhitt történeteinkből, hazugságainkból származik.

Nagyon fontos egy tipikus félreértést tisztázni, amit sokakon érzékelek, akik ismerkednek a Munkával. A hiedelmeink megkérdőjelezése nem azt jelenti, hogy az eredeti hiedelem ellentétét fogjuk ezentúl hinni. Hanem azt, hogy a kérdésekkel meglazítom az eredeti hiedelemhez való ragaszkodásomat, mintegy kiszabadítom az elmémet az eddigi beragadásából, a megfordításoknál pedig a példákon keresztül felfedezem, hogy azok is legalább annyira igazak, mint az eredeti állításom. Vagyis kinyitom az elmémet, olyasmiket fedezek így fel, amiket eddig a beragadásom miatt képtelen voltam meglátni. Az elme innentől kezdve nem tud beragadni az egyik polaritásába sem, és a Munkában semmiféle „pozitív” átírás sem történik. Nem programozom az elmét, hanem felszabadítom. Ebből fakadóan kitágul a világom, megsokszorozódnak a választási lehetőségeim és a kreativitásom. Nem menekülök tovább, nem különülök el, mivel már nem a félelem mozgat. Elképzelhető, hogy ha nem félek, és nem vagyok tele feszültséggel, hanem békés és harmonikus az érzelmi és elmeállapotom, akkor sokkal többre vagyok képes? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy a félelemmel teli hiedelmeid által gerjesztett stresszre van szükséged ahhoz, hogy egyáltalán nekiállj cselekedni? Ki lennél a történeted nélkül?

Amíg elhiszem a stresszes hiedelmemet, beszűkült állapotban vagyok: vakon. Amikor megvizsgálom őket, ők elengednek, én pedig kitágulok: látok. Így pedig egy teljesen más valóságot vagyok képes érzékelni, mint beszűkülten, agyonstresszelve. Te melyiket választod?

Azért imádom a Munkát, mert az életemet és a cselekedeteimet teljesen egyértelművé teszi. Teljes felelősséget tudok vállalni saját magamért, nincs szükségem többé a körülményeket, más embereket, a világot okolni semmiért. Minden bensővé válik, minden bennem zajlik, s minden folyton változik. Én pedig csak áramlok ezzel a folytonos változással, s ha még fennakadok valamin, akkor van egy csodás eszköz a kezemben, amivel megvilágosíthatom önmagam az igazságra. Erre pedig Te is képes vagy: ne halogasd tovább önmagad.

És akkor nézzük a mai Katie videónkat, ami az egyik legalapvetőbb pénzzel kapcsolatos hiedelmünket veszi górcső alá: „Több pénzre van szükségem” – Igaz ez?

Javaslom, hogy végezd is Katie-vel az önvizsgálatot, gyönyörűen vezet végig a kérdéseken és a megfordításokon. Jó Munkát!




Ha szeretnéd profin, alaposan, szeretetteljes légkörben megtanulni, hogyan tudod megkérdőjelezni bármilyen témájú stresszes gondolataidat, várlak szeretettel a májusi Alaptanfolyamokon:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 5-6.
Hétköznapi tanfolyam: május 14-15.
Jelentkezési határidő: április 10. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

2012. március 22., csütörtök

Segítség! Iszákos és Erőszakos az Apám


Kedves Andi!

A segítségedet szeretném kérni, mert nem tudom, mi a helyes. Pár hónapja gondok vannak a szüleimmel, el akarnak válni, de igazából még mindig nem határozták el magukat. Mindennapos a feszültség és súrlódás közöttük, Apa most már rendszeresen iszik és nyugtatókat szed (a kettőt együtt is). Egy hónapja megpróbálta megverni Édesanyámat, de a Testvérem és Én közbeavatkoztunk. Két hete viszont újra megtörtént a dolog, de ekkor már Engem is megütött. Azóta azon gondolkodom, hogy el kellene költöznünk (mármint Anya, Öcsém és Én), de Apa azzal fenyegetőzik, hogy ha elhagyjuk, akkor öngyilkos lesz, és félek, hogy tényleg képes lenne ártani magának, ezért hezitálok. Ugyanakkor legbelül egy kis hang azt mondja, hogy el kell mennünk, de ha erre a hangra hallgatok, bűntudatot is érzek, mert nem maradok ott, hogy segítsek neki összeszedni magát. Viszont az sem jó, ha maradunk, mert így rettegek, hogy bántani fog minket. Próbáltam vele beszélgetni arról, hogy talán másképpen láthatná az életet, ha akarná, de teljesen elutasított. Nem tudom, mitévő legyek, nem látok más megoldást, csak a költözést. De lehet, hogy ez csak menekülés, vagy természetes, hogy védeni akarom magam és a szeretteim? Mióta megütött, nem tudok rá Apaként tekinteni. Nagyon szánom őt, amiért idáig süllyedt.

Köszönettel,


Kedves Lány, köszönöm a bizalmadat. Ez egy nagyon összetett problémakör, és már a rövid levélkédből is látni, mennyi fájdalmas történet kavarog ilyenkor bennünk: nem csoda, ha össze vagyunk zavarodva és nem tudunk tiszta fejjel döntést hozni. A kérdésedet, ahogy már tegnap írtam, megosztottam a zárt csoportunkban. Először az én észrevételeimet olvashatod, utána bemásolom a többiekét.

Elsőként is nagyon fontos Apukád alapos megítélése egy Ítélkezőlapon, utána pedig egyenként végigMunkázni az összes vele kapcsolatos ítéletedet. (Ha ehhez segítségre van szükséged, szeretettel ajánlom gyakorlott Facilitátorainkat, akik skype-on, nagyon reális áron dolgoznak.) Ezután Anyukád megítélése következzen, hisz őt áldozatnak, sajnálnivalónak látod ebben a helyzetben. A sajnálataink ugyanúgy megMunkáznivalók, mint a dühünk vagy elkeseredettségünk.

Érdemes ezt a mondatot magadba eresztened, és minél több befejezését megtalálni, ezeket leírni: Ha elköltözünk otthonról, akkor apu… anyu… én…

Pl. Ha elköltözünk otthonról, apu öngyilkos lesz. – Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? És végig az összes kérdésen és megfordításon. Amíg ezt a gondolatot elhiszed, addig érzelmileg nem tudsz máshogy dönteni, mint hogy maradsz. Nem mintha menni kéne. Ezt csak Te tudhatod. De amíg nem tudok menni, addig nem tudok, mert annyira rabságban tartanak a félelmeimmel kapcsolatos gondolataim, és az általuk kiváltott érzelmek, pl. a bűntudat. Hogy milyen gyereke is vagyok én az apámnak, ha itt hagyom? Mivel „tartozik” egy gyerek a szülőjének, és mivel „tartozik” a szülő a gyerekének? Rengeteg őstörténetünk, kőkorszaki hiedelmünk rejlik a szülő-gyerek kapcsolatban. Mindannyiunk függ a másiktól, jobban mondva ezeknek a megkérdőjelezetlen hiedelmeknek a fenntartásától. Elhittük, hogy a szeretet úgy néz ki, hogy a másikért élünk, feláldozzuk magunkat érte, magunk elé helyezzük, s közben saját magunkat teljesen elszeretetlenítettük.

Sokan félnek, hogy ha megkérdőjelezik ezeket a szülő-gyerek, másokért való felelősség, szeretethez kapcsolódó hiedelmeiket, akkor majd kőszívű, érzéketlen szörnyekké válnak. Nagyon fontos, hogy a hiedelem megkérdőjelezése nem azt jelenti, hogy az ellenkezőjét hisszük el! Hanem a megfordítások által semmit nem fogunk tudni elhinni, nem fogunk beragadni a történeteinkbe, így szabadon áramlik a szeretet. Mert a szeretetet csak ezek a hiedelmeink takarják el előlünk. Ha ők nincsenek, a szeretet automatikus. És nem feltétlenül úgy néz ki, ahogy azt eddig az elménkben elképzeltük.

A Munkában sosem adunk tanácsokat, hisz fogalmunk sem lehet, mi zajlik a másik emberben, hogy számára mi a következő lépés. Nincs helyes és helytelen lépés. Csak lépések vannak, amikről az elménk gyárt egy értelmezést a beinduló hiedelmeink alapján, és elhiteti velünk, hogy ez most helyes vagy sem. Helyes-e elhagyni az apukádat vagy helytelen? Helyes-e megmenteni anyukádat vagy sem? Ha valami „bajuk” lesz, akkor rögtön „helytelennek” fog minősülni még a legbölcsebben, legnagyobb körültekintéssel meghozott döntés is. Ha pedig „jól sül el a dolog”, akkor örvendezhetsz, hogy „helyes” döntést hoztál, miközben ugyanazt csináltad. Miközben semmi más nem történt, mint hogy az adott helyzetben a kisebb ellenállás, a kisebb félelem felé mentél, nem tudod másképp csinálni. Egyikőnk sem tudja. Amíg jobban félek attól, hogy apu öngyilkos lesz, és ez mit fog okozni, mint attól, hogy időnként verekedés van, addig nem tudok menni. Így is nézd meg, kérlek: Ha apu öngyilkos lesz, az azt jelenti, hogy… Mit mondana ez Rád nézve, a további életedre nézve? És félreértés ne essék, nem kívánjuk senkinek a halálát, egyszerűen azokkal a képekkel foglalkozunk, melyekkel tele van a fejünk, és melyek miatt nem látunk tisztán.

Alapvetően az látszik a leveledből, hogy mindenki sorsát és boldogságát magadra szeretnéd venni, ami az adott helyzetben, és soha máskor sem lehetséges. Csak egyetlen emberért vagyok képes felelősséget vállalni, ez saját magam vagyok. És pont ezt nem tanultuk meg. Pont ezért érezzük bűnösnek magunkat. Amíg én magamnak nem vagyok fontos, amíg magamat nem szeretem, addig másokat sem tudok szeretni, és igazából ők sem fontosak, csak a saját fontosságomat szeretném rajtuk keresztül megélni. (És ez nem azt jelenti, hogy ha valóban veszélyben van Anyukám és Testvérem testi épsége, akkor nem teszek meg mindent azért, hogy eljöjjünk, akár a megfelelő hatóságok bevonásával.)

A fentebb ajánlott Apa Ítélkezőlap, Anya Ítélkezőlap, Ha elköltözünk otthonról, akkor… Ha apu öngyilkos lesz, akkor… mellett a leveledből a következőket kell megkérdőjelezned a négy kérdéssel és a Megfordításokkal+példákkal:

„A szüleim el akarnak válni.” – mivel még mindig nem tették, ők is csak elhitték, hogy ez igaz, miközben még nem tudnak a tudatalatti félelmeik miatt tovább lépni.

„Nekem kell megoldanom az ő életüket.”

„Meg kell mentenem anyukámat apukámtól.”

„Segítenem kéne apunak összeszedni magát.”

„Apu továbbra is bántani fog minket.”

„El kéne fogadnia az én látásmódomat.”

„Másképp kéne látnia az életet.”

„Nem tudom, mit tegyek.”

„Tudnom kéne, mit tegyek.”

„Látnom kéne a megoldást.”

„Egy apának nem szabad megütnie a gyerekét.” – Nagyon fontos, hogy nem jóváhagyjuk az erőszakos viselkedést. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy attól, mert úgy gondoljuk évezredek óta, hogy ilyesminek nem kéne megtörténnie, mégis ütünk, verünk, gyilkolunk. Odabent saját magunkat. Mindannyian. A kívül megjelenő erőszak ennek a kivetülése. És nem attól lesz vége, ha továbbra is azt hisszük, hogy nem kéne léteznie. Csak a saját magam ütlegelését, verését, gyilkolását tudom abbahagyni; a Munka erről szól. Felismerem az összes önmagam verése aspektusomat, és azokat a gondolatokat, melyek saját magam veréséhez vezetnek. Ha ezeket megkérdőjelezem, akkor abba tudom hagyni saját magam verését. Például, képes leszek elköltözni egy engem verő embertől. A következő Katie idézet jutott erről eszembe:

"Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor jobb fizikailag távozni. Ha mondjuk a férjed ver, kérdőjelezd meg a gondolataidat azzal kapcsolatban, hogy miért maradsz mégis vele. Amikor megvilágosítod magadat az igazságra, rájöhetsz, hogy az egyetlen épelméjű döntés az, ha elhagyod. Nem kell félni, keserűnek vagy mérgesnek lenni ahhoz, hogy véget érjen egy házasság. Vagy, ha még nem állsz készen elhagyni, akkor maradj benne a házasságban, csak sokkal nagyobb tudatossággal arról, hogyan erőszakoskodsz magaddal, amikor megengeded neki, hogy veled erőszakoskodjon. Ez hasonlít ahhoz, amikor egy kertkapura kiírják: A KUTYA HARAP. Ha egyszer mész be a kertbe, és „megharapódsz”, akkor a kutya harapott beléd. Viszont ha másodszor is besétálsz a kertbe, és „megharapódsz”, akkor te haraptad meg saját magadat. Ha ezzel tisztába jössz, az mindent megváltoztathat. Megvizsgálod az elmédet, és rájössz, hogy végső soron senki sem árthat neked – csak te tudsz ártani saját magadnak. És meglátod, hogy 100%-ig te vagy felelős a saját boldogságodért. Ez pedig nagyon jó hír." (Byron Katie)

Kedves , szívesen látnám az Apukádra és Anyukádra kitöltött Ítélkezőlapjaidat, hogy mennyire tudod megfogalmazni, milyen gondolatok vannak is benned pontosan velük kapcsolatban. Most csak egy első megközelítést mutattam be Neked, rengeteg minden vár még felismerésre, megkérdőjelezésre. Kérdezem, hogy név nélkül felmehet-e a leveled a blogra. Ez egy nagyon általános, sokak által élt élethelyzet, sokaknak tudna segíteni. És megértem, ha ehhez nem járulsz hozzá.

A Facebook zárt csoportunkból a következő hozzászólások érkeztek leveledhez. Tudd, hogy mindenki saját magának mondja ezekben a mondatokban, mindenkinek beindul a saját története.

„Nekem is az elmenetel jutott az eszembe. Mert a felnőttek vállalják a felelősséget az életükért, a tetteikért. Nem tudom, hány éves lány írta ezt a levelet, de az ő feladata a saját boldogsága. És "sajnos" nem tudjuk felszabadítani a szüleinket. És ez az érzelmi zsarolósdi az öngyilkossággal......huh. Lehet, hogy ha elmennek, az akkora pofon lesz az apának, hogy végre elgondolkodik. És pont ezzel segít neki a lánya.”

„Igaz, kezdő Önmunkás vagyok, de éltem hasonló helyzetben… Nem ennyire durvában, csak hasonlóban. Az én Apám csak ivott, ez után agresszív volt, de csak szóban, és úgy éreztem megnyomorítja az életünk. A lényeg, hogy szerintem ezt a döntést az édesanyja és a testvére helyett nem hozhatja meg ez a lány. Én nagyon sokszor meg akartam hozni ezt a döntést édesanyám helyett, és nem jöttem ki jól belőle. Elsősorban az Apa és az Anya, a Férj és a Feleség viszonyáról van szó, ami hatással van a lány életére. Talán csak annyit, hogy csak a saját életéről hozzon döntést, szerintem.”

„Nekem az jutott eszembe, amit Roberto mondott a GNM (Újmedicina) tanfolyamon. Meglehet, hogy olyan (kétoldali) konfliktusban van benne az apa, amiről az adott környezetben és körülmények között nem tud lejönni. Számára is segítség lehet a körülmények változása, mert megszűnhetnek a sínek, amik a konfliktuson tartják.”

"Tanácsot adni" szerintem lehetetlen. Nekem kamaszként nagyon hasonló családi körülményeim voltak. Kb. 18 évesen "számon kértem" például az édesanyámon, hogy miért nem lép ki ebből a helyzetből, mindenkinek könnyebb lenne akkor. Aztán évekkel később, de még jóval az Önmunka előtt már a korábbi kérdés-feltevés miatt is lelkiismeret-furdalásom volt. Azóta már, hála az Önmunkának, azt is "tudom", hogy kinek a dolgával foglalkoztam én akkor, amikor anyukámat ki akartam "rángatni" a xarból... Visszatekintve az akkoriakra, nem lehet egyértelmű megállapítást tenni, hogy ha ezt lépjük, annak tutira az lesz a következménye a későbbiekben, és ha pedig mást lépünk, akkor egészen más "következmény" lesz a fejlemény. Tudom, hogy benne lenni egy ilyen szituációban nehéz, olykor talán kilátástalannak is tűnik. Viszont ma már azt is "tudjuk", hogy kilátástalannak egy helyzetet csak addig értékel(het)ünk, amíg meg nem vizsgáltuk, hogy milyen mögöttes hiedelem, egyértelműen igaznak nem nevezhető gondolat miatt tűnik úgy, hogy azt gondoljuk, amit éppen. Ez a helyzet akkor is meg fog változni (oldódni?), ha éppen "semmit" nem csinálunk - azaz nem akarjuk mindenáron megoldani - és akkor sem biztos, hogy "könnyebb" lesz, ha bármelyik lehetőséget választjuk – látszólag - tudatosan. A dolgok nem velünk történnek, hanem értünk... És visszatekintve a "nagy" szenvedések időszakára, rengeteg örömteli pillanatot is átéltem/átéltünk akkoriban (is). Nagyon ide illik Andi idézete Katie-től az első kommentben. Utólag majd az is tisztán látszik majd, hogy ez AZ a helyzet-e?”

„Az öngyilkossággal való fenyegetőzésről tennék hozzá valamit. Szerintem ez egy érzelmi játszma, ha tényleg öngyilkos lenne, semmiképp sem hibás senki, ezt a bűntudatot megmunkázhatná, pl. "felelős vagyok az apám életéért", "tőlem függ, hogy öngyilkos lesz-e." A másik még, hogy kitölteni egy ítélőlapot a helyzetre az apjáról, hogy nem tud rá apaként tekinteni stb., így jobban megérthetné a másik felet. A megoldás lehet, hogy költözés, lehet, hogy más, de amíg bűntudat tartja otthon, addig nem tud tisztán gondolkodni.

2012. március 19., hétfő

Szeresd Meg az Anyukádat 2. – Byron Katie Videó


„Az egész világ oly bölccsé válik, amikor felhagyunk a tanítással.” (Byron Katie)

Rengeteg okból imádom a Munkát. Az egyik legfőbb ezek közül, hogy semmilyen elvet, irányt, tanítást, dogmát, szabályt, koncepciót, ezt-vagy-azt-kell-tenned-et nem erőltet Rád. Sőt, pont az életed során beszippantott elveket, dogmákat, szabályokat, koncepciókat tudod általa megkérdőjelezni, és ezektől mentesen látni azt, ami van. Mindent letesztelhetsz saját magadnak, és a módszer lényege pont ebben rejlik: visszabontani magad a koncepciók „előttre”.
A koncepciók, dogmák, tanítások, értékrendszerek teljesen automatikusan irányítják az egész életérzékelésedet, a magaddal és másokkal való kapcsolatodat. Minden egyes pillanatban ott vannak Veled, és esélyed sem marad arra, hogy a világot és az embereket az ő valóságukban érzékeld. „Nincs két ember, aki találkozott volna egymással” – mondja Katie. Csak az egymásról szóló történeteinkkel találkozunk, és azt hisszük, hogy ismerjük a másikat, mi aztán jól tudjuk, ki, mi és milyen is ő. Esélyt sem kap a Valóság a fejünkben zajló történetek miatt. Arról már nem is beszélve, hogy pont emiatt önmagunkkal sincs esélyünk soha találkozni…

A Munkában senki semmi olyasmit nem mond Neked, hogy mit kéne vagy nem kéne csinálnod, hogyan kéne vagy nem kéne élned az életed, milyennek kéne vagy nem kéne lenned. Mindig most kezdünk, onnan, ahol épp tartunk. Nem teszünk úgy, mintha előrébb tartanánk, mint ahol tartunk. Nem okoskodunk, nem osztogatunk tanácsokat – ezekkel tele a padlás. Mindent személyesen tapasztalunk meg, saját magunkat tanítjuk a saját bölcsességünkre. Mely a Munkával végre tényleg elérhető és megélhető, nem csak egy újabb koncepció marad. Nincs „előrébb járó” tanító és „butácska” tanuló, nincs lemásolnivaló, elérnivaló, meghaladnivaló, legyőznivaló. Csak Te vagy. Kezdetben a „tudásoddal”, amiről elhitted, hogy annyira értékes. Később egyre inkább a „nemtudásoddal”, ahogy fogynak a koncepcióid és a történeteid. Egy teljesen új csodavilág bukkan elő. Olyan, amilyennek csak „üres fejjel” lehet látni.

Ma a múlt heti Anyukás videónk 2. részét ajánlom figyelmedbe. Ha nem láttad az első részét, mindenképp először azt nézd meg, mert egy Munka-beszélgetés lett félbe vágva. Itt találod a videó 1. részét:

„Az anyukákban az a legcsodálatosabb, hogy ha már azt gondoljuk, mindent kitakarítottunk, ők mindig megtalálják az utolsó megnyomnivaló gombunkat.” (Byron Katie)


Még van néhány hely a következő Alaptanfolyamokra. Ha szeretnél repülőstartot venni egy „teli fejjel” láthatatlan világ megismerése felé, várlak szeretettel.
A múlt hétvégi kecskeméti Alaptanfolyam egy résztvevőjének élménybeszámolóját itt olvashatod:

A következő 2-napos kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. április 7-8. Minden résztvevővel személyesen is Munkázom.
Hétköznapi tanfolyam: április 16-17.
Jelentkezési határidő: március 20. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html


2012. március 15., csütörtök

Az ÖnMagába Szerelmes Elme


„Az önfelismerés hozadéka egy állandó kegyelmi állapot. Ezt az állapotot nem lehet keresni vagy megtalálni. Más irányból érkezik, és teljesen átveszi feletted a hatalmat. A rövid verzió ennyi: „az önmagába szerelmes elme”. Önmagának teljes, totális elfogadása. Amikor erről a helyről éled az életedet, hazaérkeztél.” (Byron Katie)

Az elme a rendszeres önvizsgálat következtében egyre nagyobb barátságba kerül önmagával. Egy idő után pedig beleszerelmesedik önmagába, ami az egész Valóságodat változtatja meg. Nem marad semmi, amit ne szeretettel ölelnél át. És nem Te csinálod: az önmagába szerelmes elme így nyilvánul meg rajtad keresztül. Ez pedig már összetörhetetlen állapot, mert az elme sosem lesz képes újra elhinni azt, amit már visszacsinált.

A mai bejegyzés főként Az Öröm Ezer Neve rajongóinak szól. Jó hosszú kihagyás után fordítottam egy új fejezetet belőle. Elég rövidke, és elég misztikusnak hathat azok számára, akik még csak ismerkednek a Munkával. (Nekik ajánlom a blog korábbi bejegyzéseinek elolvasását, így beleszokhatnak ezekbe a megfogalmazásokba, élményekbe. És persze a rendszeres Munkázásról se felejtkezzetek ám el! J)

Ez a fejezet az önmagával szerelemben lévő elme megtapasztalásairól szól. Örömködjetek benne, szép hosszú-hétvégét kívánok Nektek.

80Ha egy országot bölcsen kormányoznak, a lakói elégedetté válnak.

Örömmel teszem a mindig éppen előttem lévő dolgomat, mivel az elmém nem ellenkezik azzal, ami van. Nincsen oka erre; nincsenek hiedelmek, melyek közbeszólnának. A világ bennem létezik, így semmit sem kívül keresek. Minden, mi kint van, bent létezik. Nincsen rá szükségem, hogy bárki mással találkozzam, mint az életembe belépő emberekkel, így az életem folyamatos meghívás. Meghívok mindent és mindenkit, hogy szabadon jöjjön és menjen; nálam minden megtapasztalás meleg fogadtatásban részesül. Az önmagával békében levő elme számára semmilyen idegenség nem létezhet. Ő a saját örömködő társasága.
            Hajnali négykor kelek, nyugtázom a melegséget, melyből kiemelkedem, a párnákat, a gyűrött lepedőt, a férjem alvó testét, ezt a felemelkedő testet, és ahogy a fürdőszoba felé sétálok, észlelem mindennek az anyagmentességét, annak az álmát, hogy most épp a mosdó előtt állok, és észreveszem, ahogy ott állok, hogy szó szerint most születek bele ebbe a nem-tudásba. Csupán azért, mert falnak, tükörnek vagy mennyezetnek nevezem, még nem válik azzá. Az egész valami sokkal gyönyörűségesebb, mint azt bármilyen szó átadni képes. A valóság a pillanatban zajló folytonos teremtés, ragyogó az ő egyszerűségében. És az örömittas szemlélő, aki én vagyok, nézi, ahogy elmegy a WC-re, megmossa a fogát, lesétál a lépcsőn, megfőzi a teáját, leül, mintha egy bábművész nélküli bábu lenne. Mit lesz vajon a következő cselekedete? Besüpped a kanapé csücskébe, és a teáját kortyolgató nővé válik, a nő pedig oly nyugalmassá csendesül, mint a fal vagy a mennyezet. És akkor észreveszi a lélegeztetett nőt, ki és be, a lágyan megmozdított ujjat, és én vagyok a csésze, a tea, a nő ajkai, én vagyok a tea a sötétségben, mely lefolyik a torkon át a hasba, átfolyik azon az oly sötét és végtelen szervezeten, és soha nem vetíti ki a folyamat végét, mindig csak csinálja a dolgát és nyitottan várja, mi lehet még ennél is jobb, és most már semmi vagyok, és most egy felhő vagyok, most pedig én vagyok az eső, most pedig már újra kertészkedem, locsolok, a paradicsommá válok, a répává, egy sejtté, ezzé az emberi testté, ezzé a nem-testté, ezzé a semmivé, melyből ered, a végévé, az örömévé.


Ha megszületett Benned a kíváncsiság, milyen is lehet az eddig megkérdőjelezetlen történeteid nélkül élni, és fokozatosan mindent és mindenkit szeretettel átölelni, várlak szeretettel egy kiscsoportos Alaptanfolyamra.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. április 7-8.
Hétköznapi tanfolyam: április 16-17.
Jelentkezési határidő: március 20. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

2012. március 12., hétfő

Szeresd Meg az Anyukádat 1. – Byron Katie Videó


„Te az én történetem vagy. Mesélek egy szép történetet rólad, és szeretlek. Vagy mesélek egy csúnya történetet rólad, és nem szeretlek. És az egésznek semmi köze hozzád. Te az én kivetülésem vagy.” (Byron Katie)

Alaptermészetünk a szeretet. És onnan tudhatjuk, hogy „történetben vagyunk”, hogy nem érezzük ezt a szeretetet. Ez az, ami fáj. Ez az, ami a legjobban fáj. A szüleinkről szóló történeteinkkel kezdődik, melyek egész életünkre meghatározó történeteinkké válnak. Ezek a történetek a szüleink által is élt, mesélt, tudattalanul is átadott hiedelemcsomagok (az ő szüleiktől örökölve) – önmagukról, férfiról, nőről, párkapcsolatról, pénzről, életről, halálról, stb., illetve a mi kis életünk során bekövetkezett eseményeknek saját elménk általi értelmezései.
A Valóságban sosem az van, aminek az elménk értelmezi és láttatja. A Valóságban minden csak van, és mindez történetmentes. Attól fog fájni, hogy egy történettel írjuk felül azt, ami van. És ettől fog még jobban fájni egy olyan esemény, amit pici korunkban traumaként éltünk meg. Például egy olyan ártatlan történést, hogy anyukánk egyedül hagyott minket a kiságyunkban. Amikor is az elménk elhitte azt, hogy nem vagyunk neki fontosak, nem szeret minket, nem figyel ránk, önző, és csak saját magával foglalkozik. És hogy egyedül lenni valami szörnyűség. Mert innentől kezdve, amikor csak egyedül leszünk, ez az összes mélyre süllyedt történet egyszerre kapcsol be, aktivizálódik. Sőt, emiatt fogunk menekülni az egyedülléttől, hiszen már a gondolatától is beindulnak ezek a történetek. Ezért inkább maradunk, mondjuk egy olyan kapcsolatban, ahol bántalmaznak minket. Mert az még mindig kevésbé fáj, mint egyedül lenni azzal a sok feldolgozatlan, megkérdőjelezetlen történetünkkel.
Ez egy nagyon sematikus, leegyszerűsített példa, mindenkinek megvan a saját változata, ami mindenkinél gyönyörűen feltérképezhető és feldolgozható. A hétvégi Alaptanfolyam hihetetlenül erős volt, csupa nyitott elmével dolgozhattam - óriási élmény ez. Több anya- és apa-történetet bontottunk le, rengeteget sírtunk és nevettünk. Rádöbbenhettünk, milyen ártatlanul elhitt történetekkel tartjuk is magunkat távol a szüleinktől és más emberektől. Sírni akkor szoktunk, amikor meglátjuk, mennyire egyszerű is mindez, és hány évtizedig hurcoltuk magunkkal ezeket a vélt sebeket, és bántottuk magunkat újra és újra olyasmivel, amit csupán az elménk képzelt bele a történtekbe. És rögtön kacagunk is, mert olyan felszabadító ez az egész: Hogy a boldogság és a szeretet ennyire egyszerű.

„A szeretet sosem megy sehová belőlünk, csak elveszítjük a vele való kapcsolatot.”

„Az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy Te magad légy a szeretet, az egy gyötrő gondolat.”

„A gondolataid választanak el a valóság és a szeretet érzékelésétől.”

„A valóság mindig kegyesebb, mint az a sztori, amit köréje szövünk.”

„Életed minden szereplője a képzeleted szüleménye - még saját magad is.”

„Elkezded felismerni, hogy semmi sem az, aminek látszik, és egyszerűen csak nevetned kell.”

„Az én tapasztalatom az, hogy szabad vagyok. Így élek belül. Megkérdőjeleztem a gondolataimat, és felfedeztem, hogy semmit nem jelentenek. Azóta ennek a megértésnek az örömében ragyogok. Ismerem a szenvedést, és ismerem az örömöt is, és tudom, hogy jóság vagyok. Mindannyian jóság vagyunk.” (Byron Katie)

Ma egy fantasztikus Katie videó első részét nézhetitek meg, melyben egy fiatal lánynak segít megkérdőjelezni az őt anyukájától elválasztó gondolatait. Hamarosan következik a videó folytatása.





Ha elérkezett az időd, szeretettel várlak a Munka alapos megtapasztalására, fájdalmas történeteid visszabontására:

A következő 2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. április 7-8.
Hétköznapi tanfolyam: április 16-17.
Jelentkezési határidő: március 20. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

2012. március 8., csütörtök

Gondolat-Megkérdőjelező Mese (Nem Csak) Gyerekeknek




„Már 4-5 éves gyerekek is ugyanazoktól a stresszes hiedelmektől szenvednek, mint a felnőttek; valójában egész életünkben a gyerekkorunkban ártatlanul elhitt történeteket éljük meg újra és újra. Ezek az elgondolások a szent vallásainkká váltak, totálisan elköteleződtünk nekik, és amíg nem kérdőjelezzük meg őket, addig nincs esélyünk szenvedésmentesen élni.” (Byron Katie)

Byron Katie és Hans Wilhelm első közös gyermekeknek szóló könyve a Kicsi Tigris, Igaz Ez? A történet egy kistigrisről szól, aki úgy gondolja, hogy egész világa szétesőben van: a szülei nem szeretik, a barátai elhagyták, és az élet igazságtalan úgy, ahogy van. De ekkor felbukkan a bölcs teknős, és feltesz neki négy kérdést, ami mindent megváltoztat. Kicsi Tigris megérti, hogy a problémáit nem a dolgok és emberek okozzák, hanem a róluk szóló gondolatai; és ha megkérdőjelezi a gondolatait, az élet újra csodálatossá válik. Kicsi Tigris története egy kedves, szívmelengető mese, nagyon erőteljes üzenettel, mely akár kicsi gyermekek életét is képes átformálni.

A történet alapjául Byron Katie Munka-Módszere szolgál, mely csodás eszköz a világ összes szenvedését okozó gondolatok beazonosítására és megkérdőjelezésére. A Munka segítségével megtalálhatod a békédet önmagaddal és a világgal. A Munkát bárki képes elvégezni, akinek nyitott az elméje a kérdésekre, legyen akár öreg vagy fiatal, beteg vagy egészséges, tanult vagy tanulatlan.

1986-ban, egy tízéves depressziós, dühöngős és öngyűlölős életszakasz mélypontján, egy reggel Byron Katie arra a felismerésre ébredt, hogy az összes szenvedésünk gondolataink elhívéséből ered. A felismeréssel együtt járó örömhullámban meglátta – és azóta is így látja -, hogy senki sincs elkülönülve senkitől és semmitől, ezt csupán a gondolataink elhívése érzékelteti így velünk. Sokaknak adatik meg ilyen jellegű tisztánlátás hosszabb-rövidebb időre, de Katie nem állt meg ennél a felismerésnél. Megkérdőjelezte az összes felbukkanó fájdalmas gondolatát, és kidolgozott egy csodálatos önvizsgálati módszert, amit Munkának nevezett el. A Munka során négy kérdéssel és megfordításokkal járjuk körbe a stresszes gondolatot, egyszerre egyet. És amikor megkérdőjelezzük és megfordítjuk a gondolatainkat, akkor új választási lehetőségek bukkannak fel az életünkben, a szenvedésen túl. Gondolatról-gondolatra, szép lassan átformálódik az egész életmegtapasztalásunk.

A gondolatok megkérdőjelezését már 4-5 éves gyerekekkel is el lehet végezni, ennek bevezetésére használhatjuk Kicsi Tigris történetét, melyet most itt a blogon is megosztok az Olvasókkal. Legyen ez az Esti Mese néhány estén keresztül. Ennél tanulságosabbat nem igen tudok elképzelni sem a gyerek, sem pedig a szülő számára. Ha valóban boldog gyereket szeretnél nevelni, akkor ezen a módon megtaníthatod gyermekednek, hogyan tudja saját magát boldoggá tenni bárhol és bármikor. És persze Te se hanyagold a gondolataid megkérdőjelezését. :)


KICSI TIGRIS, IGAZ EZ?Négy kérdés, mely újra mosolyt fakaszt benned


Egy reggelen, Kicsi Tigris a rossz oldalon kelt ki az ágyából.
„A francba!”, mondta. „Ennek a napnak már annyi.”
És igaza is lett.

Reggelinél hallotta, hogy szülei már megint veszekednek.
Vele egyáltalán nem is foglalkoztak. Mintha ott sem lett volna.
Ennyi erővel, akár szellem is lehetnék, gondolta.

Az iskolában Kicsi Tigrist utolsóként választották ki csapatjátéknál.
Ez az egész nagyon bántotta.
Egyszerűen szörnyen érezte magát.

Iskola után pedig, a legeslegjobb barátja inkább Zebrával ment játszani.
Kicsi Tigris pocsékul érezte magát, amilyen pocsékul csak lehetséges.
Minden szörnyűséges volt.

Senkit nem érdeklek, és senki sem szeret.
Kicsi tigris érezte, ahogy dühének könnyei a szemébe gyűlnek.
Hirtelen fodrozódni kezdett a tó vize.

Teknős volt az.
„Mi a gond?”, kérdezte Teknős.
„Semmi”, mondta Kicsi Tigris.
„Nos, ha a semmi miatt sírdogálsz, mesélj már valamit erről a semmiről.
Biztos nagyon nagy ereje van.”
„Hát, csak az van, hogy senki sem foglalkozik velem,” szipogta Kicsi Tigris.
„Senki sem szeret. Senkit sem érdekel, hogy épp ott vagyok-e vagy sem. Az élet annyira igazságtalan.”

„Hmm,” mondta Teknős. „Azt mondod, hogy senki sem foglalkozik veled és senki sem szeret. Igaz ez? Biztos vagy benne?”
„Igen,” mondta Kicsi Tigris. „A szüleim észre sem vesznek. Senki sem szeret a suliban, és még a legeslegjobb barátom is épp Zebrával játszik!”
„Hát, ez valóban rosszul hangzik,” mondta Teknős. „De, teljesen biztos lehetsz benne, hogy igaz az, miszerint senki sincsen az egész világon, akit érdekelsz és szeret téged?”

Kicsi Tigris elgondolkozott ezen, és rájött, hogy nem lehet teljesen biztos ebben. „Nem, nem lehetek teljesen biztos benne” -mondta.
„Vagyis akkor nem igaz, hogy senki nem foglalkozik veled, és senki nem szeret. Igaz?” - kérdezte Teknős.

Hogyan érzed magad odabent, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy senki sem szeret?”
„Rosszul, magányosan, pocsékul,” mondta Kicsi Tigris. „Nagyon elszomorít.”
„Biztos nagyon rossz érzés,” mondta Teknős. „Nem elképesztő, hogy egy ilyen picike gondolat mit tud művelni veled?”

„Most pedig, hogyan érzed magad, amikor nem gondolod azt a gondolatot, hogy senkit sem érdekelsz és senki sem szeret? Ki lennél, ha soha többé ne tudnád elhinni ezt a gondolatot?”
Kicsi Tigris szemei felragyogtak. „Boldog tigris lennék! Szuperül érezném magam. Bármit megtehetnék, és semmi sem zavarna többé!”

Kicsi Tigris megállt egy pillanatra. „Hát, ez elképesztő!”-mondta. „Vagyis akkor nem a szüleim és a barátaim bántanak. Csak a velük kapcsolatos gondolataimtól leszek dühös. HŰŰHAA! Ez baromi jó. Ez tényleg szuper.”
„Megértetted!” -mondta Teknős. „A gondolkozásod az oka. Most pedig próbáljunk ki valami mást. Azt gondoltad, hogy senkit sem érdekelsz és senki sem szeret. Meg tudnád fordítani ezt a gondolatot? Úgy értem, meg tudnád találni az ellentétét?”
Kicsi Tigris gondolkozott egy pillanatig. „Olyat, hogy Valakit érdeklek és valaki szeret?
„Igen,” mondta Teknős. „Igaz lehet ez? Tudnál mondani három példát arra, hogy a szüleid hogyan mutatják ki azt, hogy szeretnek?”

Kicsi Tigrisnek nem volt szüksége hosszú gondolkodási időre. „Sosem felejtik el a szülinapomat,” mondta. „Szuper vakációkra szoktak elvinni. És a világon a legcsodásabb öleléseket kapom tőlük. Nem csupán foglalkoznak velem – valóban szeretnek engem.”

„És mi a helyzet a legeslegjobb barátoddal?” -kérdezte Teknős. „Vele is tudsz három példát találni?”
„Nos, persze,” mondta Kicsi Tigris. „Mindig foglal helyet nekem az iskolabuszon. Szuperül tudunk együtt játszani. És imád velem zenélni.”

„És az iskolában,” kérdezte Teknős, „van esetleg ott is valaki, aki szeret téged és foglalkozik veled?”
„Asszem, a tanár néni szeret,” mondta Kicsi Tigris. „Kedveli a rajzaimat. És Orrszarvú mindig mellém akar ülni ebédnél. És Elefánt pedig mindig megosztja velem a titkait. Szerintem, ők mind nagyon szeretnek.”

Most pedig keress még egy megfordítást a Senkit sem érdeklek, és senki sem szeret mondatra,” -mondta Teknős.
„Olyat, mint Engem mindenki érdekel, és én mindenkit szeretek?”
„Hát, az sem rossz ötlet, mi?” -mondta Teknős mosolyogva. „És ha még most ez nem is igaz rád, hogy mindenkit szeretsz, mit szólnál ahhoz, hogy Valaki érdekel, és valakit szeretek?” Biztos, hogy egy csomó embert találsz, akiket szeretsz.”
„Igen,” mondta Kicsi Tigris. Aztán picit gondolkodott, és nevetni kezdett. „Még egy megfordítás eszembe jutott.”
„Tényleg?”
„Igen. Milyen az, hogy Érdeklem magamat, és szeretem magamat!”
„Aztaaa! Ez az összes közül a legjobb!” -mondta Teknős. „És ezt hogyan csinálod majd ezentúl?”

„Mindig megnézem magamban, hogy a csúnya gondolataim igazak-e vagy sem. De már most is tudom, hogy valószínűleg sohasem igazak.”
„Elképesztő, hogy milyen okosak manapság a kistigrisek,” -mondta Teknős.


A következő 2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. április 7-8. Jelentkezési határidő: március 20.
Hétköznapi Alaptanfolyam: április 16-17.
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html