2014. szeptember 22., hétfő

A Testbe Ragadt Érzelmi Energiák (Kontrakciók) Feloldásáról 2.



Összehúzódás, köszönöm, hogy megjelentél, szeretlek, örülök, ha maradsz                                         
Scott Kiloby cikke

Aminek ellenállunk, az fennmarad. Ősi bölcsesség ez. És a testi kontrakciók/összehúzódások esetén is talán ez a bölcselet a legfontosabb felismerés. A testi kontrakció egy besűrűsödött érzet, amely általában a torokban, a mellkasban, a gyomorban, vagy az ágyéki régióban jelentkezik. A testemben tapasztalt különböző kontrakciókra mindig is olyan meg nem élt, át nem érzett érzelmekként/érzésekként tekintettem, melyek az idő múlásával sűrű, tömör energiává kristályosodtak. Valamikor régen, valószínűleg kora gyermekkorban bizonyos érzelmek és érzetek egyszerűen túl soknak, elviselhetetlennek bizonyultak. Valami a testemben ekkor bezárt, összehúzódott a fájdalmas érzelmek/érzetek ellen, és mélyre lenyomta őket. Később tudatosultam csak arra, hogy amíg a testben bármilyen kontrakció van, addig abból fakadóan általában valamilyen függőség is működik.

(A cikk első részét itt olvashatod: A testbe ragadt érzelmi energiák titkai és feloldása 1.)


Életem korai szakaszában egyszerűen megpróbáltam túlélni ezeknek a fájdalmas érzelmeknek és érzeteknek a jelenlétében. A testem tudattalanul is megszilárdította az összehúzódást ezekben az években. Aztán hosszú ideig függőségi szerekkel és tevékenységekkel próbáltam elmenekülni ezektől a fájdalmas energiáktól, így próbáltam zsibbasztani, elnyomni őket. Úgy tűnt, nincs más választásom. A testem ezzel a módszerrel tanult meg megbirkózni mindazzal, amit addig nem éltem meg, nem éreztem át teljességében. Ezek a szerek és tevékenységek azonban csak átmeneti enyhülést hoztak. Az összehúzódás visszatért, a semmiből bukkanva elő, nyilvánvalóan még többért kiáltva ebből a szerből, vagy amabból a tevékenységből. Ördögi kör!

Amikor rátaláltam arra a lehetőségre, hogy spirituális tanítások és terápiás módszerek segítségével engedjem el ezeket a beragadt energiákat, én is elkövettem egy ártatlan „hibát”, mint oly sokan. Tudom, tudom, nincsenek hibák. De csak hallgass végig.

Erőfeszítésből közelítettem meg a témát. Legfőbb célom az összehúzódástól való megszabadulás volt. Éveket töltöttem – mindenféle rendelkezésemre álló módon - a kontrakciók ellazításával, elengedésével, feltárásával, a bennük való megpihenéssel, a bennük való meditációval, az önvizsgálatukkal, az átalakításukkal. Nem vettem észre, hogy legtöbb erőfeszítésem legjobb esetben is pont, hogy a helyén tartotta, gyakran pedig még tovább szilárdította a beragadt energiát.

Már az Élő Önvizsgálatok kifejlesztése előtt, jó néhány ezek közül az összehúzódások közül elengedődött, pusztán a jelen tudatosságának felismerése által, illetve annak a lehetővé tételével, hogy minden csak legyen, ahogy van (minden szó, kép és érzet). De néhány makacsabb, besűrűsödött energia megmaradt, akárcsak a velük járó függőségek.

Az Önvizsgálatok kifejlesztése után is még ugyanúgy elkövettem ezt az ártatlan hibát. Az új eszközökkel is elengedni próbáltam az összehúzódásokat. Ez volt a tudatos vagy tudattalan szándékom. A végzetes hiba. Észrevettem, hogy ha a legkisebb szándék is irányul arra, hogy megszabaduljak attól az energiától, az egyszerűen ottmarad. Aminek ellenálltam, azt fenntartottam.

Az Élő Önvizsgálatok facilitátoraiként gyakran bátorítjuk a klienseket arra, hogy pihenjenek meg és hagyjanak mindent csak lenni, úgy, ahogy van. Ez remek instrukció az erőfeszítés ellazítására. Néha azonban ez egyszerűen nem elég. Nekem nem volt elég, legalábbis ezeknek a sűrűbb testérzeteknek az esetében. Az elmém ugyan vette az útmutatást, de valahogy a tudatalatti szándék, hogy megszabaduljak az energiától, ott dolgozott a „megpihenés” alatt.

Ahogy visszatekintettem az életemre és megláttam, mi történt újra meg újra, felismertem, hogy volt egyfajta alapminta, ha tetszik, egy hiba az operációs rendszerben. A minta a következőképpen jelent meg az életemben:

Bármi, ami kényelmetlen érzéssel jár:
1. Nem akarom, hogy egyáltalán megjelenjen.
2. Nem szeretem, ha itt van (valójában gyűlölöm).
3. Azt akarom, hogy elmenjen.

Amikor először kezdtem el alkalmazni az Élő Önvizsgálatokat a megmaradt összehúzódások egy részén, ez a rendszerhiba még mindig működött. És erről fogalmam sem volt! Mindegy volt, mennyire vettem is észre, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek nem én vagyok, mennyire is voltam tudatában annak, hogy ezek a jelenségek csupán jönnek és mennek – a kontrakció maradt. És emiatt a felfedezetlen alapminta miatt maradt.

Tudtam, hogy az Önvizsgálatok remek eszköz a testi összehúzódások alapos megvizsgálására - a legjobb eszköz, amit eddig találtam. De tudtam, hogy kicsit meg kell állnom és hátra kell lépnem egyet, hogy úgy mondjam. Egy kis „rendszerhiba-elhárításra” volt szükség először. Tudtam, hogy mostantól ez már nem is a tudatosság felismeréséről szól, mert a minta annyira tudattalan volt, hogy még akkor is futott, amikor a tudatosságot már egyértelműen felismertem. Ehelyett egyszerűen elkezdtem a következőket mondani minden alkalommal, amikor az összehúzódás megjelent, miközben tudatában voltam az érzeteknek és a hozzájuk kapcsolódó formáknak/képeknek:

„Köszönöm, hogy megjelentél, szeretlek, örülök, ha maradsz.”

Miután ezt kimondtam, csak megpihentem - semmit sem csináltam! Csak a napi teendőimet!

Körülbelül két éve kezdtem el ezt a köszöntőt használni, miután olvastam a Ho’oponopono-ról, a megbékélés és megbocsájtás Hawaii gyakorlatáról. Egyszerűen a testi összehúzódások felé fordítottam a gyakorlatot.

Hogy miért is volt ez hasznos? Ha feltétel nélküli szeretetet mutatnál egy barát felé, aki megjelenik az ajtódban, nem úgy állnál-e hozzá, hogy “Köszönöm, hogy eljöttél, szeretlek, örülök, ha maradsz?” Minden más ellenállás. És aminek ellenállunk, az fennmarad.

Elég volt csak kimondani a mondatot és minden megváltozott. Olyan volt, mintha „kiprogramoztam” volna magamból ezt a mélyen magamban tartott és tudattalan hiedelmet, hogy „Nem akarom, hogy megjelenjen, gyűlölöm, és azt akarom, hogy elmenjen”.  Észrevettem, hogy amint kimondtam, nem volt már szükség önvizsgálatot sem végezni az összehúzódásra, legalább is eleinte nem. Minden rendben volt, sőt, kellemes! Még a fájdalom is csak volt, bármi is volt az. Nem nagy dolog, ha nincs már az irányában ellenállás.

Aztán azt is észrevettem, hogy alkalmanként maga az önvizsgálódási szándék, miután használtam ezt a mondatot, magával hozta az összehúzódástól való megszabadulás szándékát is (újra). Az önvizsgálat ekképpen való használata csak megszilárdította volna az összehúzódást. Felfedeztem, hogy alig maradt hajlandóság arra, hogy megnézzem, az összehúzódás a mondat kimondása után távozott-e. Nyilvánvalóan nem ez volt ugyanis a kimondásának célja. A kimondás célja az érzetek természetes, szerető elfogadásának megélődése, egy az elmén túlmutató elfogadásé.

Mindennek a rendszerhibára nézve „kiprogramozó” hatása volt. Ironikus módon, ez a mondat jó néhányszori ismétlés által elkezdte feloldani az összehúzódást - nem feltétlenül teljes egészében. De olyan volt, mintha ez többé nem számított volna. A rendszerhiba (angolul bug, azaz bogár) lelazította a kis karjait és lábait a felbukkanó energiából (nincs semmilyen bogár, ez csak egy metafora). És amikor már nem volt semmilyen, az összehúzódás bármilyen maradványától való megszabadulásra irányuló szándék, finoman elkezdtem az önvizsgálatot. Az önvizsgálat sokkal hatékonyabb is volt így. Nyugalmas játéknak, felfedezésnek érződött, semmilyen eredményt nem vártam már tőle.

A facilitátorok sok egyéb eszközt is alkalmaznak a vezetett önvizsgálatok során, hogy segítsenek ellazítani az kliensben működő megszabadulni vágyást és erőfeszítés. Nekem ezek közül épp ez a mondat vált be. Ha nem ragaszkodsz szigorúan az önvizsgálathoz, akkor nyitott maradsz más dolgokra is.

Mindezt ne valamiféle garanciának vedd arra nézvén, hogy ez a mondat majd feloldja a testi kontrakciókat. Ismétlem, nem ez a célja  a kimondásának (még ha az elengedődés is az eredmény.) A mélyebb feloldódáshoz gyakran szükséges az önvizsgálat, miután ez a mondat már teljesen átitatja a lényedet. Azért osztom meg, mert tán te is használni kezded majd, és ezzel elengedődhet azt a hiedelmed, hogy „Ennek nem kéne megjelennie, nem szeretem, és azt akarom, tűnjön el.”  Ha nálad is hasonló alapminta működik, talán ez a mondat megállítja majd a „próbálkozás, próbálkozás, próbálkozás” erőfeszítéses, kereső játszmáját. Utána pedig játékosabb, nyugalmasabb módon önvizsgálhatsz, az eredeti szándék szerint használva az önvizsgálatot - mint egy gyengéd felfedezést, ami nem kíván megváltoztatni semmit, csak megpihenni és szeretetteljesen és finoman megengedni, hogy minden csak legyen.

Talán látod az iróniát: hogy bár aminek ellenállunk, továbbra is fennmarad, amit megengedünk (igazán megengedünk), változik, sőt, néha feloldódik. A legerőteljesebb változtatási igyekezetünk ellenére, a változás leginkább akkor történik meg, amikor felhagyunk ezzel az igyekezettel, azaz az erőfeszítéssel!


(Scott Kiloby cikke nyomán)

2014. szeptember 8., hétfő

Mi is az a Szeretet? – Scott Kiloby Videó



Érdekes ügy ez a szeretet. Abszurd módon tán a legtöbb szenvedést okozó koncepciónk. Azért mondom, hogy koncepciónk, mert a szeretet nem egy „valami” és nem „valamilyen”. Csakhogy mindannyian egy bizonyos valaminek és valamilyennek hittük el. Bizonyos viselkedések, cselekvések, megnyilvánulások, nézések, arckifejezések, hanghordozások, szavak, mondatok, érzelmek, testi érzetek összességének, melyben mind valahová máshová tettük a hangsúlyokat. Vagyis, ki miből érzékeli, hogy szeretik, illetve ki miből érzékeli önmagát szeretettelinek, annak, aki szeret. És ily módon egy csomó minden nem tartozik bele a „szeretetbe”, amiből egy kizáró valamit farigcsálunk az életünk során. Ráadásul azt hisszük, hogy a szeretetet a másik ember „tartalmazza”, majd tőle fogjuk megkapni, ő fogja odaadni nekünk. És persze akkor, ha mindezt kiérdemeljük, olyanok leszünk, amilyennek szerintünk ehhez lennünk kell, úgy viselkedünk és élünk, hogy „szerethetőnek” látszódjunk. Örökös hajsza és keresés, állandó félelem, folyamatos hiányérzet fakad mindebből.

A tanfolyamokon rendszeresen megkérem a résztvevőket, hogy gyűjtsék össze, miből gondolják, hogy valaki szereti őket. Jó részletesen. És miből gondolják, hogy valaki nem szereti őket? Honnan tudhatom, hogy valaki szeret-e vagy sem??? És mit várok magamtól ahhoz, hogy szeretettelinek érzékeljem magam? Te is ülj le egy papírral és tollal, és jó alaposan nézegess bele önmagadba. Mi mindent hittél el a szeretetről, hogyan is néz az ki?

Azért fontos mindez, mert megláthatod, hogy a szeretet eddig a fejedben létező valami, koncepció volt. Valami elméletinek az előállítására törekedtél egész életedben. Szavakról és képekről hitted el azt, hogy ezek a szeretet, és ezeket hajszolod nap mint nap. Mindeközben folyamatos szeretethiányban szenvedsz. Gondolkodni tanultunk meg a szeretetről, s abszurd, hogy pont a gondolatok takarják el előlünk… Annyival egyszerűbben is lehet.

Például megkeresheted a „szeretetet” a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal (MÖ) ez még intenzívebb és mélyrehatóbb, mint csupán papírra vetni az erről szóló gondolataidat, de kezdetnek az is szuper. Az MÖ-vel egy önvizsgálatban végignézed mindazt, amit a szeretetről elhittél. És a testedbe ragadt érzelmeket is gyengéden átérezheted, megélheted. Megismerheted azt a csomagocskát, amit minden emberi kapcsolódásodba magaddal cipelsz. És át is láthatsz rajta. Az önvizsgálatokban úgy mondjuk, hogy egy bizonyos koncepción vagy identitáson „átlátunk”, vagyis meglátjuk, hogy „üres”. Nem az, aminek eddig hittük és éreztük, de nem is valami más. Egyszerűen elnyugszanak, feloldódnak a címkék, képek, szavak, melyekkel eddig próbáltunk valamit, valakit, vagy valamit meghatározni. Izgalmas, felszabadító, szépséges folyamat. Aminek eredményeképpen elcsendesül az elme zakatolása, az összehasonlítás, a hiány, a keresés. És érdekes mód egyre több „szeretetet” érzékelünk. Mindenben és mindenkiben. Csak ez már teljesen más, mint amilyen eddig volt. Szavakkal leírhatatlan, átadhatatlan, elméletekkel, gondolatokkal megfoghatatlan, csak tapasztalati úton megismerhető.

Más, életünket és szenvedésünket alapvetően meghatározó koncepciókat is érdemes elindulni „keresni” és „szétszedni” a Megtalálhatatlan Önvizsgálattal. Felsorolok egy párat. Mind olyasmi, amit objektív „valaminek” hiszünk, de sosem vizsgáltunk meg közelebbről, persze jól működő eszközünk sem volt hozzá. Mert az olyan intellektuális szintű kinyilatkoztatások, mint „mindenki úgy tökéletes, ahogy van”, „csak a szeretet létezik”, „a pénz nem boldogít”, „a múlt és a jövő nem létezik”, stb. semmivel nem visznek közelebb önmagunkhoz, sőt. Az MÖ-vel saját magad számára tárhatod fel és nézheted meg mindezt. Tehát akkor néhány meghatározó koncepció: tökéletesség, boldogság, probléma, idő, jelen-múlt-jövő, egészség-betegség, bizalom, biztonság, konfliktus, élet-halál, rend, szenvedés, fájdalom, stb. Érdemes felfedezned, milyen alapkoncepciókra építetted fel az életedet, majd elindulni ezeket „keresni”.

Figyelmedbe ajánlom Scott szeretetről szóló videóját. Érdemes néhány percet rászánnod.





Tapasztalatom és sok más ember megélése szerint, az Élő Önvizsgálatokat szinte lehetetlen leírások és videók alapján megtanulni, úgy, hogy aztán hatékonyan tudd végezni. Gyere, tanuld meg velünk. Két csoportos nap és utána három egyéni konzultáció a csomagban, hogy minél személyesebb megtapasztalást szerezhess. Várunk szeretettel képzett, okleveles ÉÖ facilitátorcsapatunkkal. Olvasd el a részleteket az alábbi linkre kattintva:

2014. szeptember 1., hétfő

Te Kinek Akarsz Megfelelni az Életeddel? – Munka Önvizsgálat Videó Katival



A MagNet Házas rendezvényünkön a bevezető után három Munkát végeztem el bátor résztvevőkkel, akik vállalták, hogy a történetük majd nyilvánosságra kerül. Ezúton is köszönet nekik, jelen esetben Katinak, aki a ma megosztásra kerülő második Munka önvizsgálatunk főszereplője. (Javaslom, hogy ha új vagy a Munkában, először nézd meg ezt a Bevezető előadást. És a Magnetes napunk első Munka önvizsgálatát itt tudod megnézni, ebben Mónival dolgoztam, Hűtlenség, Átverés, Párkapcsolat témájában.)

Kati története alapvetően a mindannyiunkban így vagy úgy működő megfelelési vágyunkról szól. Aminek gyökerénél saját ön-nem-elfogadásunk áll. És ki hol érzékeli az életében, hogy valaki „odakint” nem fogadja el úgy, ahogy van.

Nagyon szerettem a Katival való Munkát, mely nem egy „klasszikus” Ítélkezőlap-feldolgozás lett végül; elég sok irányba kikalandoztunk az eredeti helyzetből, de úgy vélem, ez extra ízekkel gazdagította önvizsgálatunkat. Szóba kerültek például az ideálok: az ideális élet, az ideális unoka, nagymama, ideális test, kövérség, soványság. Megnézhettük, mennyire képesek ezen elképzeléseink szinte tönkretenni az életünket, mennyire nem hagyják, hogy felfedezzük saját és más emberek egyediségét.

Amikor valakivel egyéniben dolgozom, sokkal fókuszáltabb Ítélkezőlapot töltetek ki vele úgy, hogy már eleve közösen nézünk bele a kiválasztott helyzetbe, melyben segítek őt benne tartani elegendő ideig, míg felbukkannak a valóban „ütős” hiedelmek. Erre itt a rendezvény természete miatt nem volt lehetőség, abból főztünk, amink volt. Egyébként jellemzően előfordul, hogy az emberek nem tudják még fókuszáltan elcsípni az adott élethelyzetben működő gondolatokat, hiedelmeket, ehhez is gyakorlatra van szükség. Előfordul, hogy rohanva, hevenyészve, 2 perc alatt összedobnak egy Ítélkezőlapot, pedig a Munkának már ez az első lépése is meditáció.

Ha szeretnéd az én vezetésemmel megtanulni, hogyan végezd önállóan is hatékonyan a Munkát, várlak szeretettel a Munka Alapcsomagon, szeptember 13-14-én. Két kiscsoportos nap és utána egy egyéni konzultáció alkotja ezt a csomagot. Jelentkezési határidő: szeptember 5. Részleteket itt találsz, görgess lejjebb a feljövő oldalon, várunk szeretettel.

Az önálló Munkavégzéshez itt találsz minden szükséges anyagot.



És akkor a Katival végzett Munka videója, kellemes elmélyülést hozzá.




Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomag
2014. szeptember 13-14. (Jelentkezési határidő: szeptember 5.) Részleteket itt találsz.