A Te Lényed Mikor Fagyott Be? Felolvasztanád?

Az egyik zárt FB csoportomban osztottam meg ezt a rövidebb írásomat az ott érkező felvetésekre válaszként. Ez a csoport most indul neki az ÖnMunka gyakorlati online kurzusát végzi. A blogra is felkívánkozik az írás, életmentő lehet.

„Az elme okos, de a test bölcs." (Peter Levine)

Kedvesek! Teljesen természetes, hogy mindannyian különböző problémákkal, nehéz élethelyzetekkel, kapcsolati elakadásokkal, stb. érkeztetek ide. Az is természetes, hogy meg akarjátok ezeket oldani. Csakhogy, valószínűleg már próbáltátok ezeket így is, úgy is, amúgy is megoldani, és mégis ugyanott vagytok, vagy a sok próbálkozástól még rosszabb lett a helyzet.

Arra kondicionálódtunk, hogy gondolkodással, ésszel, értelemmel, fejből próbáljunk mindent megoldani az életünkben. Ez főként azért van, mert KITANULÓDTUNK A TESTÜNKBŐL. NEM ÉREZZÜK A TESTÜNKET. És még ha érezzük is, akkor sem az adott jelen helyzet valóságát érezzük, hanem a régről felhalmozódott, besült energiákat, érzeteket. Vagyis NINCS MEGBÍZHATÓ IRÁNYTŰNK AZ ÉLETÜNKBEN. Nincs semmi, amire tényleg rábízhatnánk magunkat, hogy mit tegyünk, merre menjünk, kinek higgyünk. És addig soha nem is lesz, amíg vissza nem tanulunk a testünkbe és újra rá nem tudjuk bízni magunkat. Mert A TEST TUDJA. Ösztön szinten, zsiger szinten, megérzés, sugallat szinten tudja, hogy mi van és mi a teendő, mi az irány. 

De ahhoz, hogy ezt meghalljuk, vagyis inkább ÉREZZÜK, először meg kell tanulnunk az ő nyelvét és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni kell. Visszatalálni a biológiai, fiziológiai gyökereinkhez. Amikor még éreztük, hogy valami jó-e nekünk vagy sem. Amikor még sikítottunk, ha nem, amikor még működött ez a jelzőrendszer a maga természetességében. Csak ezt nem tartotta tiszteletben a környezetünk és sokszor nem tudtunk aszerint hatékonyan cselekedni, amit a testünk diktált volna. Tehetetlenséget tanultunk. Elkezdtük magunkat nem biztonságban érezni a testünkben, és elkezdtünk kiszokni belőle. Ellenség lett. Egy olyan „hely”, ahol fájdalom van. Pedig a testünk mindig hűséges volt hozzánk, csak mostanra összezavarodott teljesen. És mivel nem éreztük magunkat biztonságban benne, ezért felköltöztünk a fejünkbe. Hátha majd ott megtaláljuk a biztonságot és a megoldást. Hát, ez sosem jött össze. És nem is jöhet, mert nem ez a természete.

A valódi „megoldás” a mélyben van, a sejtjeinkben. ÚJRA BE KELL LAKNUNK A TESTÜNKET AHHOZ, HOGY A SEJTJEINK BIZTONSÁGBAN ÉREZHESSÉK MAGUKAT. És ahhoz, hogy amikor már biztonságban érzik magukat, akkor meghallhassuk, mit jeleznek. NEM ÉLETHELYZETEKET OLDUNK MEG, hanem FELÉLESZTJÜK A BEFAGYOTT LÉNYEDET, a természetes érzékelésedet, a biológiai iránytűdet. Aminek folyományaként Te fogod érzékelni, hogy adott helyzetben, mi a megoldás, milyen irány van. Én nem tudom megmondani.

A folyamatunk PICI, FINOM BÉBI LÉPÉSEKKEL erről szól. Nem 2 hét alatt, nem is 2 hónap alatt. Türelemmel, kíváncsisággal, felfedezéssel. NEM GONDOLKODÁSSAL, AGYALÁSSAL, abból már elég volt. Végre megismerkedünk a testünk végtelen bölcsességével. És ehhez időre van szükség. Évtizedek óta nem beszéled ezt a nyelvet, hogyan is lehetne másképp?

Ha elkezdenéd megtanulni a Test Nyelvét, ha elkezdenéd felolvasztani azt a drága Befagyott Lényedet, látlak szeretettel. Az ÖnMunka új képzési rendszerét úgy alakítottam ki, hogy ha nem tudsz fizikai formában jelen lenni a tréningen, akkor is tudj csatlakozni hozzánk.

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS

Új Jeff Foster Szösszenetek

Sok éve követem Jeff Foster munkásságát, már korábban is fordítottam a blogra több hosszabb írását (részletes lista ennek a bejegyzésnek az alján). Rendszeres olvasója vagyok a FB oldalának, ahol rövidebb szösszeneteket posztol majdnem napi szinten, melyek mindig frissen, hihetetlen pontossággal ragadják meg az önismereti, spirituális és tudatossági utazásunk lényegét és az én megéléseimet, megtapasztalásaimat is. Újonnan fordítottam néhány posztját, melyeket a FB után ide is felteszek, váljanak Jelen-Létetekre. :)

SZÍVESEN LÁTOTT VENDÉGEK A TESTED BELSŐ TERÉBEN

Próbáld ki ezt a mai napon:

Ha szomorúságot vagy félelmet érzel, vagy bárhol összehúzó érzetet tapasztalsz a testedben, akkor – egyetlen rövidke pillanatra – hagyj fel azzal, hogy ’elengedni’ próbálod. Felejtkezz el a ’rezgésszinted megemeléséről’ is! Ehelyett egyszerűen csak legyél együtt a kényelmetlen érzéssel. Légy kíváncsi rá. Lágyulj bele. Lélegezz beléje. Adj neki teret és némi időt. Felejtkezz el a megértéséről, az ’elengedéséről’ vagy a ’megjavításáról’, és csak hagyd, hogy itt legyen, pont annyi ideig, amennyire szüksége van. Engedd, hogy maradjon, ha maradni akar. Engedd, hogy menjen, ha menne. Engedd, hogy visszajöjjön, ha épp visszatér. Bánj vele szívesen látott vendégként, aki lényed hatalmas Pihenő Otthonába érkezett. Úgy bánj vele, mint egy szeretett gyermekkel, aki igazán idetartozik. (Jeff Foster)

NE LÉGY KEDVES!

Ne légy kedves!

A kedves az unalmas.

A kedves az hamis.

A kedves egy alkalmazkodás,

amit arra találtak ki, hogy szeretetet szerezhess vele magadnak.

De ez nem működik.

Légy valódi inkább!

A kedves egy álarc,

ami elrejti a haragodat, az ingerültségedet,

a frusztrációdat, a csalódottságodat

(azokat a gyönyörű energiákat, melyeket kicsiként

megtanultál elfojtani).

A kedves megfojt téged,

és mindenki mást is körülötted.

A kedves meggátolja, hogy

mások tényleg megismerhessenek téged.

Vállald a kockázatot, hogy nem leszel kedves!

Vállald a kockázatot, hogy megmutatod magad!

Készülj fel arra, hogy nem fognak kedvelni.

Hogy önzőnek, ridegnek, szemétnek,

vagy ami még ennél is rosszabb:

„Nem spirituálisnak” fognak tartani.

Mondd ki, amit gondolsz!

Mondj igent, amikor igent gondolsz.

És mondj nemet, amikor nemet.

Vállald a kockázatot önmagadért!

Készülj fel arra, hogy újra élőnek fogod érezni magad.

Hogy újra érezni fogod a szíved kalapálását.

Izzadni fogsz és remegni.

És elgondolkodni azon, hogy vajon van-e hozzá jogod.

Készülj fel, hogy érezni fogod a szégyent és a bűntudatot,

s többé már nem menekülsz előlük.

Készülj fel arra, hogy a ’kedves’ világod

romba dől.

Készülj fel, hogy elveszíted

a szépen kimunkált imagedet.

Készülj fel az újdonság hasító érzésére!

(Jeff Foster)

NINCS NAGYOBB ÖRÖM

A meditáció annak a függőségnek

a megtörése, hogy

az épp itt lévő pillanat belakása helyett

más pillanatban akarunk lenni.

A meditáció épp ezért kényelmetlen lehet,

hisz elvonáson mész keresztül.

A figyelmed a Mostban van.

Sürgetést érzel, hogy elmenekülj.

Nyugtalanság, vágy a többre,

ellenállás azzal kapcsolatban, ahol épp vagy.

Bátorságra van szükség ahhoz,

hogy itt maradj.

De az itt maradás az, ami gyógyít.

Végül pedig felfedezed:

Nincs nagyobb öröm,

mint önmagaddal együtt lenni.

(Jeff Foster)

SZERESS A SZERETETEN IS TÚL

Úgy szeress, hogy tudod, az, akit szeretsz, lehet, hogy holnap már nem lesz itt. Úgy szeress, hogy tudod, lehet, hogy a mai nap az utolsó nap, amikor úgy igazából találkozhatsz vele. Tudd, hogy nem tudhatod, mi lesz a történet vége. Hisz mi marad az életben, ha már semmi veszítenivalód nincsen?

Törődj vele, mélyen, annyira, hogy az már fájjon, törődj vele mindannak ellenére, amit az emberek mondanak, a kigúnyolás, elutasítás és félreértettség ellenére is törődj vele, olyan erősen, hogy többé már ne érdekeljen, mi fog történni veled.

Merülj bele, merülj bele teljes hajlandóságoddal a szeretetnek ebbe a keserédes rejtélyességébe, sosem tudva, mi is a szeretet, mégis szeretve, bolondulásig, elbűvölt gyerekként, őrült módjára, teljesen elfeledve, milyen is cinikusnak lenni, vagy azt akarni, hogy igazad legyen.

Szeress, míg bele nem remeg a hangod, míg a szívedet szét nem veti a dübörgés, míg a lábaid reszketni nem kezdenek, míg az elméleteid porrá nem válnak a semmiben, az okosságod pedig szégyenkezve és tisztelettel telve hajt fejet.

És ekkor majd a legsötétebb helyekre visznek, a szívedet pedig azok gyújtják lángra, akiknek soha sem voltál képes megnyitni a szívedet, és felsejlik benned az, amit titkon mindig is tudtál:

Hogy idővel mindent el fogsz felejteni, kivéve azt, hogyan kell meghalni és szeretni.

(Jeff Foster)

MERJ BÁTRAN SZABAD LENNI (EGY MEGŐRÜLT VILÁGBAN)

A világ beleőrült a sok munkába.

Csak neked van bátorságod megpihenni.

A világ elveszítette a játékosságát, a létezésének örömét.

Csak neked van bátorságod, hogy szabad gyermek módjára élj.

Hogy az élettel annak teremtésénél találkozz.

Hogy rámosolyogj a macskákra és belekacagj a hóba.

Az emberek elfoglaltnak tűnnek, de közben futnak.

Menekülnek az érzéseiktől.

Menekülnek a szégyentől és a bűntudattól.

Futnak, hátha így sosem kell megállniuk.

És önmagukkal találkozniuk.

És belenézni abba, kik is ők valójában.

Csak te vagy elég bátor ahhoz, hogy megállj.

És érezd, ahogy a talpad a szentséges földdel kapcsolódik.

Hogy észrevedd, ahogy a lélegzeted ki- és beáramlik.

Hogy érezd, ahogy átölel a reggeli napfény,

feltölt a délután, majd beléd lép az este.

A világnak szüksége van rád, mert te nem vagy teljesen beleveszve a világba.

Jelenlétet hozol, ami megmelengeti ezt a világot.

Ártatlanságod gyógyító balzsam a világ bizonyosságaira.

A világ megcsömörlött, de te új vagy.

(Jeff Foster)

Korábbi Jeff Foster írások a blogon:

Senki Nem Jön, hogy Megmentsen, avagy Szépséges Hazugság a Szeretetről

Merülj Bele Abba, Amitől Menekülsz – Az Élet Valódi Intelligenciája

A Szorongást Nem Gyógyítani Kell, Hanem Találkozni Vele

A Fájdalom a Fájdalom Emléke

Függőségek, Leszokás: Jeff Foster Előszava Scott Természetes Nyugalom Könyvéhez 

Az ÖnMunka módszertanában mélyen merülünk az Ön-Kapcsolódás gyakorlatába, várlak szeretettel egyéni vagy csoportos formában:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2016 december 9-11. Részletekért kattints ide.

Fedezd Fel az Élet Mélységét és Misztériumát

"Nem az élet hossza, hanem a mélysége számít." (Ralph Waldo Emerson)

Az önvizsgálatokat egy ránéző-megfigyelő tudatosságban végezzük, bármilyen témában. Nem csak a gondolatokkal, hanem mélyen a testbe megérkezve, a testérzetekkel „dolgozunk”. Ezzel egyrészt egy másfajta tudati szintet gyakorlunk be, másrészt az adott személyes probléma is oldódik. Lényünk a legmélyéről alakul át, szép fokozatosan. Ennek következtében az életünk mintegy "telítettebbé" válik, teljesen más minőségben tudjuk megélni a pillanatainkat.

Néhány szösszenet a témában:

A LEGNAGYOBB TUDATI VÁLTÁS: GONDOLKOZÁS HELYETT RÁNÉZNI A GONDOLATOKRA: „Az egyik legerőteljesebb eszköz, ami emberként rendelkezésünkre áll, az a képesség, hogy közvetlenül ránézzünk egy gondolatra (képre vagy szóra), ellenállás nélkül, és megfigyeljük, ahogy az feloldódik a tudat terében. Önmagában ez az egyetlen eszköz elhozhatná a világbékét és az összes kapcsolatunkat harmonizálhatná. Még épphogy csak elkezdtük felfedezni az ebben az erőforrásunkban rejlő lehetőségeket. Indíts forradalmat! Amikor csak tudatában vagy, használd ezt a képességedet a mostban, minél több most pillanatban, amit csak megtapasztalsz.” (Scott Kiloby)

VEDD ÉSZRE AZ ÉLETET. ANNYIRA SZERETEM, AMIKOR EZ VALAKINEK MEGÉRTŐDIK ÉS MEGENGEDŐDIK.„Próbáld ki ezt egyetlen napig: Tudatosíts és engedj meg mindent, amit gondolsz, érzel, hallasz, tapintasz, ízlelsz és szagolsz. Vegyél észre mindent, ami felbukkan. Semmi mást nem kell tenned, csak észrevenni. Az észrevevés ugyanaz, mint a megengedés. És amikor bármilyen felbukkanó jelenséggel kapcsolatban ellenállást érzel, azt is vedd észre. (Ezt a testben is tudatosítsd: hol mit érzel, amikor „ellenállást” érzel.) Nézd meg, milyen módon alakul át a napod ettől az egyetlen, egyszerű gyakorlattól. (Scott Kiloby)

TE EGY SZÓ VAGY? A MÁSIK EMBER EGY SZÓ? EGY TÁRGY EGY SZÓ? A VALÓSÁG MEGISMERHETETLENSÉGE ÉS VÉGTELEN MÉLYSÉGE: „A szavak – függetlenül attól, hogy hanggá formálva hallod őket, vagy gondolatokként kimondatlanok maradnak – szinte hipnotikusan megigézhetnek. Könnyen elveszíted magadat bennük, hipnotikus állapotba kerülsz tőlük, kimondatlanul azt gondolva, hogy ha valamihez egy szót kapcsoltál, akkor már tudod is, hogy az micsoda. A tény: nem tudod, hogy az micsoda. Csupán címkével fedted el magad elől a misztériumot. Minden – egy madár, egy fa, még egy szimpla kő is, az emberi lényről nem is beszélve – végső soron megismerhetetlen. Azért, mert mérhetetlen a mélysége. Mindaz, amit azzal kapcsolatban észlelhetünk, megtapasztalhatunk, gondolhatunk, csupán a valóság felszíni rétege, kevesebb, mint a jéghegy csúcsa. Minél gyorsabban ragasztasz verbális (szóban megfogalmazott) vagy mentális (gondolati) címkéket dolgokra, emberekre vagy helyzetekre, valóságod annál sekélyesebbé és élettelenebbé válik, és annál halottabb leszel a valóság, a benned és a körötted folyamatosan kibontakozó élet számára. Ily módon eszességre ugyan szert tehetsz, ám a bölcsesség odavész, ahogy az öröm, a szeretet, a kreativitás és az elevenség is. Ezek ugyanis az érzékelés és az értelmezés közti csöndes résben rejlenek. Természetesen használnunk kell szavakat és gondolatokat. Azoknak megvan a maguk szépsége. De muszáj-e a rabságukban élnünk? Elhiszed-e, hogy a hangok bármely kombinációja valaha is elmagyarázhatja, hogy te ki vagy, hogy mi a világmindenség végső célja, vagy akár csak azt, hogy valódi mélységében mi egy fa vagy egy kő?” (Eckhart Tolle)

A GONDOLATOK/SZAVAK ELŐTTI VILÁG: „A valóságot nem lehet szavakkal kifejezni. A szavak korlátoznak. Főnevekbe, igékbe és melléknevekbe erőlteted bele a valóságot, és ez által megszakad a pillanatról-pillanatra való áramlás. Az a tao, amit el lehet mesélni, nem az örök Tao, mivel az elmesélés kísérlete az idő keretei közé szorítja. Időben megállítódik már csupán a megnevezés kísérlete által. Abban a pillanatban, hogy bárminek nevet adsz, az már nem örök többé. „Örök” alatt a szabadot, korlátlant, időben vagy térben elhelyezetlent, akadály nélkül megéltet értem.

Nem létezik név arra, ami most itt ül ebben a karosszékben. Én az örök megtapasztalása vagyok. Már csak az „Isten” gondolatával is, minden megáll és időben jelenik meg, és amint megteremtem „Istent”, máris megteremtettem „nem-Istent” is. Ide pedig bármit behelyettesíthetsz – mondjuk a „fa” gondolatával létrehozom a „fát” és a „nem-fát” is; a mechanizmus ugyanaz. Mielőtt bárminek nevet adsz, a világban nincsenek dolgok, nincsenek jelentések. Nincs semmi más, csak békesség egy szavak nélküli, kérdések nélküli világban. Egy olyan tér, ahol már minden megválaszolódott, örömteli csendben.

Ebben a szavak előtti világban csak a valós létezik – a megosztatlan, megfoghatatlan, már jelen levő. Bármilyen látszólag elkülönülő dolog nem lehet valós, mivel azt az elme hozta létre az elnevezéseivel. Amikor ezt megértjük, a valótlan gyönyörűvé válik, mivel semmi sincs, ami fenyegethetné a valósat. Én sosem látok semmi elkülönültet, amit úgy hívnak, hogy „fa” vagy „te” vagy „én”. Ezek a dolgok pusztán a képzelet szüleményei, amit vagy elhiszünk, vagy nem hiszünk el.

Az elnevezések adása az illúzióvilág, az álomvilág kiindulópontja. Amikor az egésznek letörjük egy kis darabkáját, és azt mondjuk rá, hogy „fa”, akkor ez az első álom. Ezt hívom én „első generációs gondolatnak”. Aztán a gondolat újabb gondolatot szül, és akkor már van nekünk „magas fánk, szép fánk, az a fa, ami alá le szeretnék ülni, illetve az a fa, amelyik bútornak való, vagy az, amelyiket meg kell védelmeznem”, az álom pedig csak folytatódik tovább. A gyerekek egyetlen pillanat alatt zuhannak bele az álomvilágba, a világ álmába, mégpedig akkor, amikor először kapcsolnak hozzá egy szót egy dologhoz. És az is csupán egy pillanatba telik, hogy te mindezt megkérdőjelezd, és megtörd a varázst, és hálás legyél a mindenség Taojának – fa, nem fa, világ, nem világ.
Amikor az elme elhiszi, amit gondol, akkor annak ad nevet, amit nem is lehet megnevezni, és a név által próbálja valóssá tenni. Elhiszi, hogy az elnevezései valósak, és hogy létezik odakint egy tőle elkülönült világ. Ez az illúzió. Az egész világ kivetítés. Amikor lezársz és rémült vagy, akkor az egész világ ellenségesnek tűnik; amikor viszont szereted, ami épp van, minden a világon a szeretteddé válik. A belül és a kívül mindig illeszkednek – ők egymás tükröződései. A világ az elméd kivetülése.” (Byron Katie: Az öröm ezer neve)

Ha mélyítenéd az Élet-Élményedet, nagy szeretettel látlak a következő Alapcsomagon vagy Egyéni konzultációs csomagon:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2016. november 11-13. Részletekért kattints ide.

Mi az Önvizsgálat?

Mi az Önvizsgálat? – Ön-Gyógyítás a Szívnek és az Elmének

Az önvizsgálat egy tudatos, kíváncsi, belső vizsgálódás, mély ön-felfedezés. A külvilágról befelé fordítod a figyelmedet, elcsendesülsz, és ebben a csendben bizonyos kérdéseket engedsz magadba, majd hagyod, hogy ebből a belső csendességből bukkanjanak fel a saját válaszaid. Olyan válaszok, melyeket eddig sosem volt alkalmad meghallani az elméd zakatolása és mindenre kész válaszai miatt. Ahogy Byron Katie mondja, kapcsolatba lépsz a szíveddel, azzal a „nem-tudással”, melynek nincsenek kész válaszai, ítéletei, elvárásai, és amely mindig is ott volt Benned, csak épp elfelejtetted, hogy van. Így pedig saját valódiságodtól vágtad el magad teljesen ártatlanul. Mindannyiunkkal ez történt, és mindannyiunk számára nyitva áll az út, hogy újra hazataláljunk önmagunkhoz. Hogy meggyógyítsuk az elménket és a szívünket. Az önvizsgálat ezen az úton vezet végig minket, ötvözve:

1. a tudatos jelenlétet (mindfulness)

2. egy konkrét probléma, téma fókuszált vizsgálatát, egy ún. megkérdőjelezést vagy keresést megfelelő kérdések segítségével.

Röviden a mind­ful­ness meditációról: leg­in­kább a tuda­tos jelen­lét­ként szokták fordítani, buddhista tradíciókból ered. Ez egy jelenre fóku­száló álla­pot, amely nem érté­kel, nem minő­sít. Egy olyas­féle éber­ség, amely nem ismer pozi­tív és nega­tív minő­sé­get, de pél­dás gyó­gyító ereje van. Általa füg­get­len, elfo­gu­lat­lan meg­fi­gyelő­jévé vál­ha­tunk saját men­tá­lis akti­vi­tá­sunk­nak, így a gya­kor­lás alatt a men­tá­lis tevé­keny­ség olyan szintre csök­ken, hogy a tuda­tunk nyi­tottá, befo­ga­dóvá és transz­cen­den­tá­lissá válik, ennek köszön­hetően pedig lét­re­jön a gyó­gyító erejű belső nyu­ga­lom. Jon Kabat-Zinn a 70-es években került kapcsolatba a buddhizmussal és tanulta meg a meditációt. Célja utána az lett, hogy a buddhizmus tudását a szenvedésről és ennek kezeléséről minél szélesebb körben terjessze, filozófiai és vallási tartalmaktól mentes formában. Kabat-Zinn sze­rint ez a fajta éber­ség nem más, mint a figye­lem gya­kor­lása, oly módon, hogy az adott pil­la­natra figye­lünk: íté­let­men­te­sen. A „tuda­tos figye­lem” – mind­ful­ness – tulaj­don­kép­pen a tuda­tos élet művészete.

Az önvizsgálat nem gondolkodás: nem elemzünk, nem értelmezünk, nem jelentést adunk, nem következtetéseket vonunk le, nem programozunk. Pont ezekre az elme-működésekre leszünk tudatosak; felismerjük és tudatosan lelassítjuk az elme gondolat-folyamát. Szó szerint ránézünk arra, ami a pillanatban bukkan fel bennünk, mind gondolati, mind pedig érzelmi-testi szinten. Közben folyamatosan a testünk belső terében is tartjuk a figyelmünket - ez egy mély energetikai megélés és megpihenés -, illetve folyamatosan a mentális térnek is tudatában vagyunk. És ebben az állapotban tesszük fel az önvizsgálati kérdéseket, melyek így teljesen „máshova” érnek el, és rájuk teljesen másfajta válaszok bukkanhatnak el belőlünk.

Az önvizsgálat folyamata egy tudati, elmebeli és testi-érzelmi szintű tudatosulás és „visszacsinálódás”. Nem a hagyományos gondolati szinten próbálunk egy másfajta megértést elérni – ennek nem sok hatása lenne az idegrendszerbe és a testbe évtizedekkel ezelőtt mélyre bekondicionálódott, és azóta főként tudattalan automatizmusok szintjén működő minták-programok esetén.

Az önvizsgálat mély kapcsolatfelvétel önmagaddal. A rendszeres belső megpihenés már önmagában erőteljes ön-gyógyító erővel bír, mind gondolati, mind pedig érzelmi szinten. Ha semmi mást nem csinálsz, mint néhány percet naponta a belső teredben való megpihenéssel és nyugodt ön-megfigyeléssel töltesz, akkor is rengeteget teszel önmagadért.

Ha pedig ezt az energetikai–gondolati megpihenést még az ÖnMunka valamelyik önvizsgálatával is kiegészíted, akkor fokozatosan tudatosodhatsz a fájdalmat, szenvedést, stresszt okozó történeteidre, hiedelmeidre, identitásaidra. Ezeket a megfelelő kérdezési módszeren végigengedve pedig „visszacsinálhatod”, érvénytelenítheted őket.

„Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem az önvizsgálatokat használni az emberekkel való munkámban, hirtelen mindennapossá váltak a valódi áttörések, melyek során az emberek átláttak azon, akinek addig hitték magukat, és megtapasztalták az elme börtönétől történő, szavakkal kifejezhetetlen megszabadulást.” (Scott Kiloby)

„Az Élő Önvizsgálatok egy folyamatos felfedezés, nem pedig egy merev módszer. Gyengéden elvonja a figyelmedet az elmédről és a gondolataidról, és finoman bevisz azokba az érzésekbe és érzetekbe, melyeket sosem akartál tudatosan megélni. Facilitátorral végezni az önvizsgálatot lenyűgözően hatékony. Megnyílunk az együtt nézésre, szeretetteljesen ránézünk arra, ami a pillanatban bukkan fel, anélkül, hogy előre meghatározott válaszokat kéne adnunk, vagy bármilyen megítélés alá esnénk. Minden pillanat egy újabb meglepetést és számtalan lehetőséget tartogat. A történeteid, a nézőpontjaid és koncepcióid, a boldogságod és a szomorúságod, a vicces és nem annyira vicces szokásaid; mindez a gazdagság felbukkan és felfedezésre kerül a pillanatban. Elképesztő látni a címkék, képek és érzetek szétesését, amint meglátod hol is tapadtak össze. Facilitátorral dolgozni értékes ajándék, mind a facilitátor, mind pedig a facilitált számára. Az egész olyan, mintha hazatérnél – önmagadhoz és a világhoz. Imádtam.” (A.)

Az önvizsgálatok az élet bármely területén, bármilyen élethelyzetben felmerülő problémák esetén alkalmazhatók. Erről itt olvashatsz nagyon részletesen: Mire használhatók, miben segítenek az önvizsgálatok?

Ha szeretnéd hatékonyan, profin, családias légkörben támogatva megtanulni az Önvizsgálatokat, várlak szeretettel a következő Alapcsomagon:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2016. november 11-13. Részletekért kattints ide.

A Pillanat Sosem Hiányos

A PILLANAT SOSEM HIÁNYOS - PONT OLYAN, AMILYEN. Amíg belül hiány-érzetünk van, addig kiszolgáltatottak vagyunk, hogy megkapjuk-e kívülről, valahogy meg tudjuk-e szerezni magunknak azt, amit odabent hiányzónak érzékelünk. Az egész társadalmunk és szinte az összes hirdetés, reklám, módszer arra apellál, hogy a bennünk lévő hiány-érzetet, ami ÉRZELMI FÁJDALOMMAL jár együtt, kiaknázza. De soha ne gyógyítsa. Emiatt folyamatosan menekülünk és keresünk, elégedetlenkedünk és sóvárgunk. Vagy épp belesüppedünk a tehetetlenségbe, ami csupán az érem másik oldala. Miközben SOHA SEMMILYEN MÓDON NEM VAGYUNK HIÁNYOSAK.

A pillanat sosem hiányos. Csak gondolatok és képek jönnek oda, hogy azt hiányosnak mutassák, és ezekhez tapadva jönnek a (fájdalmas) érzések. Amikkel soha nem tanulhattunk meg bensőségesen együtt lenni, így nem tudjuk megélni a pillanatunkat sem, nem tudunk kapcsolódni önmagunkhoz. Jön az összehasonlítás, bekapcsol a hiány-én, majd megszületnek az elképzeléseink, hogy milyennek is KÉNE lennünk, és milyennek is kéne lennie a pillanatnak ahelyett, amilyen. És próbálunk oda eljutni, próbálunk képeket és szavakat – általuk pedig érzéseket megvalósítani, állandósítani. A képek, szavak és érzések állandótlanok, soha nem fognak végső stabilitást, biztonságot, megelégedettséget nyújtani. Soha semmi nem fog, ami az elménk terméke, csak az emberi 3D így van kitalálva. Ez így van jól, az elmével semmi baj, csak érdemes tisztában lenni a működésével. Amíg ezzel nem foglalkozunk nagyon mélyen, addig mindig hiányosnak tűnik majd az adott pillanat, és ezzel az életünk, és mi magunk is. Miközben még egyszer: soha semmilyen pillanat nem hiányos, így az életünk sem tud az lenni.

Csak az elménk még úgy is működik, hogy azt hiszi, hogy ha a jelent nem találja hiányosnak, akkor majd csak üldögélünk és eldőlünk, és semmit nem fogunk csinálni. Nagyon ellenkező tapasztalásom van. Az, hogy mindig vezetve vagyok, mindig ott a következő lépés. A maga teljes természetességében, gyengéden, finoman.  Csak oda kell lépnem, mintha a lábamat is emelnék, tényleg. Nincs benne erőfeszítés, mert nem hiányból jön az „elérés, megkapás, megvalósítás” vágya. Nincs is ilyen vágy, csak a történés van.

Ettől függetlenül vannak dolgok, amikbe érdemes beleállni, eldönteni, hogy pl. most ezt vagy azt teszem, csinálom – vagy épp nem csinálom már. És akkor azt gyakorlom. Megtapasztalom az ezzel járó érzéseket, gondolatokat. Meglátom, mit adtak nekem az eddig végzett szokásaim, szereim, tevékenységeim. Felismerem, milyen hiányomat pótolták. Ez a vágyaink késleltetésének megtanulása, illetve az önkontroll, ami ideális esetben 4 éves kor körül már működőképes. Csak persze ezt sem tudtuk megtanulni. Ami miatt az agyunk sem így fejlődött ki. De gyakorlással az agy is változik. Ehhez javaslom a mély elmerülést az önvizsgálatokban, keresve pl. magát a „hiányt”. Nagyon erős meló. És nem 2 hét alatt működik. Meg persze kinek mikor megy át, hogy tényleg így van. Amíg nem, addig lehet költeni a pénzeket illúziókra és ígéretekre. Szeretünk ígéreteket és illúziókat vásárolni, ez van. Amíg már nincs így.

Richard Rohr szavai az enyémeknél letisztultabban mondják el mindezt:

„A kontempláció titka, hogy meg kell tanulni a jelen pillanatban élni. A jelen pillanat nem annyira üres, mint amilyennek tűnhet, mint amennyire emiatt tartunk tőle. Próbáljuk meg úgy felfogni, hogy minden itt van előttünk, éppen most. Ha helyesen éljük az életet, az semmi mást nem jelent, mint hogy most jó úgy ahogy van, mert ebben a pillanatban Isten nem hibáztat bennünket semmiért. Ha képesek vagyunk megtapasztalni, megízlelni és élvezni a pillanatot, akkor nem kell ragaszkodnunk hozzá, elengedhetjük. A következő pillanatnak is meglesz a maga íze és öröme.

Mivel nem élvezzük ki a pillanatainkat, illetve a pillanataink nem teljesek, nem valódiak, ezért rabjaikká válunk, és szenvedélybetegként ragaszkodunk hozzájuk. Mivel a pillanatot sosem érzékeljük teljesnek, mi sem érezzük teljesnek magunkat. Mesterséges teljességet kreálunk, és ahhoz kezdünk ragaszkodni. Nem kell semmibe kapaszkodnunk, amikor a pillanat teljességét megízleljük. Isten vagy itt van ebben a jelen pillanatban, vagy egyáltalán nem is létezik. Ahogy öregszünk, egyre hajlamosabbak vagyunk mindent előírni. Mindent és mindenkit ellenőrzés alatt kell tartanunk, percről percre, hogy elégedettek legyünk. Ha a pillanatot sosem találjuk teljesnek és kielégítőnek, akkor rendre élményhajhászok, sőt szenvedélybetegek vagy egyenesen rögeszmések leszünk. Ha állandóan hajszolni kell magunkat vagy másokat, akkor nem találtuk még meg a boldogság titkát. A titkot, hogy minden rendben lehet úgy, ahogy van. Hogy a jelen pillanat éppen olyan tökéletes, amilyennek lennie kell. A szentek a „jelen pillanat szentségének” nevezték ezt. Senki sem tud teljesen a jelenben lenni. Emiatt nem kell szégyenkeznünk. Ez egy ideál, ritkán adódó megvilágosodott pillanat. De azt tudjuk, hogy amikor manipulálunk, átalakítunk, irányítunk és javítgatunk, akkor még nem jutottunk el a jelenhez. A számítgató elme a kontemplatív elme ellentéte. Az első a rendszer szerinti, a másik a Szentlélek általi gondolkodás.

Hogy ez utóbbi gondolkodásmódhoz közelítsem magam és másokat, az alábbi imát szoktam ajánlani:
Legyél csendben, és tudd, hogy én vagyok Isten.
Legyél csendben, és tudd, hogy én vagyok.
Legyél csendben, és tudd.
Legyél csendben.
Legyél.”
(Richard Rohr: Minden egybetartozik)

(fotó: Doros Attila)

Belső, illuzórikus hiány-érzeted megismeréséhez és elcsendesítéséhez a mély önvizsgálat megtanulását és gyakorlását ajánlom. Várlak szeretettel.

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS. Részletek itt.

Az Önfelnevelésről – A Mérgező Szégyen Gyógyítása 2.

„Tíz évvel ezelőtt olyan felfedezést tettem, ami alapvetően megváltoztatott mindent az életemben. Nevén neveztem életem legnagyobb démonát, a szégyent. Tudatára ébredtem annak, hogy a szégyen milyen elsöprő, romboló hatással van az életemre. Rájöttem, hogy egész életemben rabságban tartott. Olyan volt, mint egy függőség, ami időnként kitört belőlem. Durvább és kifinomultabb módszerekkel igyekeztem elfedni, ugyanakkor továbbadtam a családtagjaimnak, a klienseimnek és a tanítványaimnak. A szégyen volt az a tudattalanban rejtező démon, amiről sosem tudtam korábban.” (John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása)

A legtöbb felnőtt korú ember ma nem (teljesen) felnőtt. Mindannyiunkban működnek kisebb-nagyobb intenzitású gyermeki beragadások (sebzett belső gyermek), azokban erőteljesebben, akikben mélyen internalizálódott a mérgező szégyen. Hétköznapi életünk során, kapcsolatainkban, konfliktushelyzeteinkben pedig leginkább ezek a megszégyenült gyermeki részeink és működéseink lépnek működésbe. Valamikor ők nagy szolgálatot tettek nekünk, védelmet nyújtottak, szükségünk volt rájuk a pszichológiai értelemben vett túléléshez, de felnőttként már érdemes meggyógyítani őket, mert csak így válnak számunkra hozzáférhetővé a valódi érett választások. John Bradshaw könyveit azért is szeretem, mert a saját útját, a saját mérgező szégyenéből való kigyógyulását és önfelnevelését - „emberré válását” - is részletesen leírja. Ma egy újabb részletet olvashattok A mérgező szégyen gyógyítása című könyvéből (Első rész itt.). Utána pedig összegyűjtöttem, mik is a felnőtt, érett személyiség jellemzői. (Ahhoz, hogy felnőjünk, az agyunknak is szó szerint meg kell érnie, erről majd írok még egy későbbi bejegyzésben.)

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.

„Tíz évvel ezelőtt olyan felfedezést tettem, ami alapvetően megváltoztatott mindent az életemben. Nevén neveztem életem legnagyobb démonát, a szégyent. Tudatára ébredtem annak, hogy a szégyen milyen elsöprő, romboló hatással van az életemre. Rájöttem, hogy egész életemben rabságban tartott. Olyan volt, mint egy függőség, ami időnként kitört belőlem. Durvább és kifinomultabb módszerekkel igyekeztem elfedni, ugyanakkor továbbadtam a családtagjaimnak, a klienseimnek és a tanítványaimnak. A szégyen volt az a tudattalanban rejtező démon, amiről sosem tudtam korábban.

Az által, hogy felismertem a működését, megláttam, hogy a szégyen egyike az emberi élet legrombolóbb erőinek. A szégyen megnevezésével uralmat szereztem felette. A szégyen önmagában nem rossz. Normális emberi érzelem. Sőt, a valóban emberi léthez szükségünk is van rá. A szégyen emberi korlátaink között tart minket, engedélyt ad, hogy emberek legyünk. Figyelmeztet, hogy nem vagyunk istenek. Az egészséges szégyen az alázat alapja, a spiritualitás forrása.

Az egészséges szégyen figyelmeztet a határainkra. Emlékeztet rá, hogy embernek lenni annyi, mint korlátok között élni. Valójában, az emberi lét lényegét tekintve korlátozott. Egyetlen embernek sincs, és nem is lehet korlátlan hatalma. Azok a guruk, akik végtelen hatalmat ígérnek, hamis reményt keltenek bennünk. Programjaik, képzéseik nem minket tesznek gazdagabbá, hanem kizárólag őket. Hamis énünket szólítják meg, és a bennünk élő mérgező szégyenből táplálkoznak. Mi, emberek végesek vagyunk, „tökéletesen tökéletlenek”. A korlátoltság emberi természetünk alapvető vonása. Komoly következményekkel járhat, ha nem vagyunk hajlandóak elfogadni ezt a tényt.

Felfedeztem, hogy a szégyen, egy egészséges emberi érzelem, könnyen átalakulhat létállapottá. A szégyen, mint állapot eluralhatja a teljes identitásunkat, ami azt jelenti, hogy alapvetően rossznak és selejtesnek tartjuk magunkat. Amint a szégyen identitássá alakult, mérgezővé válik és megfoszt emberi mivoltunktól. A mérgező szégyen elviselhetetlen, ezért szükségszerűen előhívja az azt elfedő hamis ént. Mivel úgy érezzük, hogy valódi énünk hibás és selejtes, szükségünk van egy hamis énre, ami nem ilyen. Ha a hamis én átveszi az uralmat, pszichológiai értelemben. megszűnünk autentikus emberként létezni.

A hamis én kialakításának folyamatát Alice Miller „lelki gyilkosságnak” nevezi. A hamis én elhiteti velünk, hogy többek vagy kevesebbek vagyunk, mint emberek. A mérgező szégyen a tanult családon belüli erőszak elsődleges formája, ami tönkreteszi az életünket. A legtöbb érzelmi zavar gyökerénél a mérgező szégyent találjuk. Mint Gershen Kaufman írja: „A szégyen számos összetett és kellemetlen lelkiállapot forrása, melyek között megemlíthetjük a depressziót, az elidegenedést, az önbizalomhiányt, a magányt, a paranoid és skizoid személyiségzavart, a kényszerességet, a hasítást, a perfekcionizmust, a kisebbrendűségi érzést, az alkalmatlanság és kudarc érzését, valamint a borderline és narcisztikus zavarokat.”

A mérgező szégyen a váratlan lelepleződés gyötrelmes belső élménye. Mintha mély sebet ejtettek volna a bensőnkön. Elválaszt minket önmagunktól és másoktól is. Az egyénnek, aki a szégyent teljesen belsővé tette, meggyőződése, hogy ő maga eredendően hibás, silány és selejtes. Ez az érzés annyira fájdalmas, hogy elfedésére különböző sorskönyveket (stratégiákat) találunk ki. Ezekre a sorskönyvekre vezethető vissza az erőszak, a bűnözés, a háborúk, valamint a függőség minden formája.

Amikor a szégyen mérgező lesz, megtagadjuk önmagunkat, így viszont különböző álcákra van szükségünk. A mérgező szégyen sokféle öltözetben és álruhában megjelenhet. Kedveli a sötétet és a titkokat. Épp e sötét, titkolózó vonása miatt sikerül elkerülnie figyelmünk reflektorfényét. Mivel a mérgező szégyen a sötétben bujkál és álcázza magát, tudatos erőfeszítésre van szükség, hogy leleplezzük különböző megnyilvánulásait és elterelő hadműveleteit.”

(John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása)

Fontos tudatosítanod magadban újra meg újra, hogy nem szégyen mindezt önmagadban is felismerni. Sőt! Ez nyitja meg a lehetőséget számodra, hogy végre összekapcsolódj saját magaddal és meggyógyítsd a benned élő sebzett kisgyerek fájdalmát.

Képes vagy-e kíváncsian, felfedezőn rácsodálkozni önmagadra? Tudsz-e őszintén megérkezni oda, ahol épp vagy? Képes vagy-e őszintén szembenézni a félelmeiddel, fájdalmaiddal? Képes vagy-e türelmet és elfogadást nyújtani magadnak, nem pedig ítélkezni önmagad felett?

Saját tapasztalatom fényében a következő jellemzők fejlődnek ki bennünk, ha elvégezzük a belső munkánkat, és ezáltal sebzett gyermekből érett felnőtté válunk. Ez egyfajta közös emberi „moralitás”, ami természetes, nem pedig egy csinálás. Ne  előírásként, hanem iránytűként tekints rá. Ne egy újabb elérendő ideálként értsd. Próbáld ne azt kiolvasni belőle, hogy te hiányos, rossz, béna vagy, és hogy mennyi dolgod van még, vagy hogy ezt neked úgysem fogod sosem elérni. Nem kell semmit sem elérni. Teljesen máshogy érdemes közelíteni: SZERETNÉM-E FELFEDEZNI ÖNMAGAM? KÍVÁNCSI VAGYOK-E ÖNMAGAMRA:

A felnőtt, érett személyiség jellemzői:

• ·         Érzelmi intelligencia: képes az érzelmek és érzések felismerésére, kommunikálására és átérzésére. Képes mások érzelmeit megengedni, jóváhagyni, érvényesíteni.
• ·         Szükségleti intelligencia: képes a szükségletei felismerésére, kommunikálására és adaptív kielégítésére, nem függőségek formájában.  Képes mások szükségleteit tiszteletben tartani és elfogadni, de nem feltétlenül „szolgálja ki” őket.
• ·         Kötődés, intimitás, egyedüllét: képes a kötődésre, elköteleződésre, a mély és őszinte kapcsolódásra. De képes az egyedüllétre is, jól van önmaga társaságában.
• ·         Empátiás készség.
• ·         Sebezhetőség: képes önmagát őszintén megosztani és feltárni a megfelelő környezetben és személynek; mer „megsérülni” és fájni.
• ·         Saját vélemény, nézőpont: képes véleményt, ezt kommunikálni, de rugalmas. Képes mások véleményének, nézőpontjának meghallgatására, elfogadására, gyakorolja a ’lehet más a véleményünk’ megközelítést.
• ·         Tiszta, nyílt kommunikáció.
• ·         Önreflexió képessége.
• ·         Erős, fejlett, de átjárható én-határok.
• ·         Önrendelkezés, autonómia, felelősségvállalás, kompetenciatudat.
• ·         Döntésképesség. Cselekvőképesség.
• ·         Önuralom. Indulat-kontroll. Vágyak késleltetésének képessége.
• ·         Önismeret folyamatos mélyítése.
• ·         Önelfogadás, önbecsülés, egészséges önértékelés.
• ·         Humorérzék.
• ·         Kreativitás. Együttműködés képessége. Elhivatottság, elkötelezettség a számára fontos dolgokban és területeken.
• ·         Reziliencia: annak a készsége, hogy testi-lelki szenvedés, megrázkódtatás után képes visszanyerni a stabilitást.
• ·         Annak a felismerése, mi az ő dolga, de mi nem az.
• ·         Nem hiányból működik, mert már „megvan önmagának”.

„Haladó” készségek:

• ·    A magamról és a másokról szóló gondolataim felismerése és megkérdőjelezése az életünk egyik legfontosabb készsége, amit sehol nem tanítanak meg nekünk. Megkérdőjelezni annyit tesz, mint tudatosulni arra, hogy valakiről, valamiről vagy önmagunkról épp mit gondolunk, hiszünk, feltételezünk, aztán megállni egy pillanatra, és feltenni azt a nagyon egyszerű kérdést magunknak, hogy "Teljes bizonyossággal TUDHATOM-E, hogy amit épp hiszek, az tényleg úgy van?" Tapasztalatom szerint az ÖSSZES emberi konfliktus oka a megkérdőjelezés hiánya, annak a készségnek a nem gyakorlása, hogy felülvizsgáljuk, mi is történik egy helyzetben VALÓJÁBAN, és milyen elképzelések, értelmezések vetülnek rá arra, ami épp történik. A legártatlanabb, legszeretetteljesebb élethelyzetek tudnak így a pillanat tört része alatt tönkre menni, kapcsolatok megszakadni, emberek egymástól eltávolodni. Miközben az egész egy FÉLREÉRTÉS.
• ·        Annak a tudatossága, hogy nem vagyok azonos a gondolataimmal és az érzéseimmel, hanem képes vagyok ezeket megfigyelni és átengedni, és nem ők határoznak meg engem.
• ·         - Megérkezés és megpihenés a jelen pillanat megtapasztalásába. Az érzékszervi érzetek és a légzés ajándékának átélése.
• ·         Testtudatosság, kommunikáció a testemmel, annak jelzéseivel, tüneteivel.

Szeretem Virginia Satir megfogalmazását is a témában:

"Az évek során kialakult bennem egy kép arról, hogy milyen is az az ember, aki emberi módon él. Olyan, aki érti, értékeli és fejleszti testét, mert szépnek és hasznosnak találja. Olyan, aki igaz és becsületes magával és másokkal; meleg, szerető viszonyban van magával és másokkal. Hajlandó kockázatot vállalni, kreatív, kompetens, és változtat, ha a helyzet úgy kívánja. Képes alkalmazkodni az újhoz úgy, hogy megtartja a régiből a hasznosat, és eldobja, ami már nem az. Mindezek együtt olyan embert körvonalaznak, aki testileg egészséges, szellemileg éber, érző, szerető, játékos, hiteles, kreatív, produktív, felelős emberi lény. Olyan, aki szilárdan áll a saját lábán, aki mélyen tud szeretni, tisztességesen és hatékonyan tud küzdeni. Olyan, aki egyaránt jó viszonyban van gyengédségével és keménységével is, és tudja a kettő közötti különbséget." (Virginia Satir)

Várlak szeretettel, ha belefáradtál a keresésbe, a menekülésbe. A gyógyulás odabent vár, az érzelmeiddel és érzéseiddel való mély találkozásban. Amíg ez nem történik meg, addig mindig keresni és menekülni fogsz. Ha elérkezett az időd erre a mély találkozásra, csatlakozz hozzánk:

Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. szeptember 9-11. Részletekért kattints ide.