2017. május 20., szombat

Az Érzelmek Térképe 1. - Félelem



„Az érzelmek se nem negatívak, se nem pozitívak; egyszerűen csak a rezgésükkel és a működésükkel nélkülözhetetlen erőket hordoznak életünkben. Alapvető fontosságúak egészségünkhöz és jóllétünkhöz.” (Gabrielle Roth)

Az érzelmek témakörét folytatva, sorra veszem a legfontosabb érzelmeinket Gabrielle Roth Térképek az eksztázishoz című könyve alapján. (Érdemes visszaolvasnod az Arra születtünk, hogy érezzünk című alapozó, bevezető bejegyzést.)

„Az évek folyamán végzett kutatásaim során az önfelfedezés ösvényén haladtam és ezernyi hallgatóval és beteggel dolgoztam, így kirajzolódott előttem az érzelmek térképe. Felkínálom neked az én saját területem rajzát, annak ellenére, hogy mindenkinek másétól különböző az érzelmi birodalma, és neked magadnak kell felfedezned hullámhegyeidet és völgyeidet, folyamaidat és védőgátjaidat, mellékfolyóidat és szeméttelepeidet.

Mindazonáltal érzelemvilágunk alapelemei nagymértékben hasonlóak. Az érzelmek felébrednek bennünk, akár beleegyezünk, akár nem. Színlelhetjük ugyan, hogy nem érezzük őket, ám az önbecsapás árát azzal fizetjük meg, hogy haszontalan, idejétmúlt érzelmek raktárává válunk. Ránk nehezednek a múlt megoldatlan végeredményei, olyan dolgok borítanak el, amelyek egyáltalán nem kellenek ahhoz, akik most vagyunk, és ahhoz, amit most csinálunk. Az ilyen zűrzavaros szív számára a helyes érzelemnek éppen megfelelő módon való kifejezése ahhoz hasonlatos, mintha olyan lepusztult könyvesboltban próbálnád megtalálni a keresett könyvet, amelyikben találomra zsúfoltak össze rengeteg, a múlt századtól kezdve kiadott könyvet. Ez csaknem lehetetlen. Ki kell takarítanunk érzelmeink szobácskáit, ki kell alakítanunk az alapvető érzelmi egyensúlyt.

Az érzelmek se nem negatívak, se nem pozitívak; egyszerűen csak a rezgésükkel és a működésükkel nélkülözhetetlen erőket hordoznak életünkben. Alapvető fontosságúak egészségünkhöz és jóllétünkhöz. A félelem véd, a harag oltalmaz, a szomorúság megkönnyebbülést okoz, az öröm fellelkesít, a részvét egyesít. A félelem közel van énünk felszínéhez, a harag mélyebben, a szomorúság és az öröm fokozatosan még bensőbbek, a részvét/együttérzés pedig rejtett központunkból árad ki. Mindegyikük az energia egy-egy szintje és rezgése, amelynek szabadon kell áramolnia bennünk ahhoz, hogy igazán a jelennek éljünk.

Félelem

A félelem életbevágóan hasznos érzelem. Készenlétbe helyez, kiélesíti az érzékszerveinket, és veszélyes helyzetben elmélyíti a tudatosságunkat. A félelem barátunk, a radar szerepét tölti be az életünkben. Az emberi túlélés alapösztöne – testi, lelki és szellem értelemben véve. Éles érzékkel észre kell vennünk, mi fenyegeti jóllétünket. A veszélyeket jelző, jól behangolt antennával rendelkező érzékelés révén észrevesszük a fenyegető támadásokat, és felkészülünk rájuk. A félelem megtanít a történésekre figyelni, és a tiszteletre méltó félelemérzet teszi lehetővé számunkra, hogy egyensúlyt tartsunk fenn egy olyan világban, amely elkerülhetetlenül bizonytalan és előre meg nem jósolható.

Ám a félelem vészjelzése eltompul, ha elutasításának és elnyomásának mintáját fejlesztjük ki magunkban. Azáltal, hogy nem fordítunk figyelmet különleges jelzéseire, az energia általános téveszmét eredményez, és örökké tartó alacsonyrendű lázas vészjelekkel hatja át az életünket. Gyakorlatilag mindenkit bezár a félelem; az emberek mindentől félnek – munkájuk, kedvesük, életük elvesztésétől; félnek a sikertől, a boldogságtól, az igazságtól, az érzelmektől, a mozgástól, a változástól.

Ahogy egyre érzékenyebbé válunk az érzelmi energiák játékára, megérthetjük (és érezhetjük is önmagunkban), a fel nem oldott félelem hogyan szorítja össze a torkunkat, teszi feszessé a nyakunkat és a derekunkat, emeli fel a vállunkat, merevíti meg az állkapcsunkat és ráncolja homlokunkat, bénítja a medencénket és peckeli ki a térdünket. A félelem az egész testen otthagyja a kézjegyét, ám már úgy hozzászoktunk mindehhez, hogy érzéketlenné váltunk testbeszédünk tisztán érthető üzenete iránt. Ez az átható félelem egyszerűen megbénítja az életenergiánkat, birtokba veszi az érzéseinket. Annyira félünk attól, hogy mit fogunk elveszíteni, hogy fájdalmasan ragaszkodunk ahhoz, amink van, és tetszhalottá zsibbasztjuk magunkat annak érdekében, hogy az igazi élet fájdalmaitól távol maradjunk. Az élethez való ragaszkodással megtagadjuk magunktól a vibráló jelent és jövőt.

Tehát meg kell szabadulnunk régi, kiterjedt aggodalmainktól ahhoz, hogy képesek legyünk attól félni, ami pillanatnyilag fenyegeti jóllétünket.

Emlékszem egy megrázó esetre, amelyben a félelem börtönbe zárt egy életet, majd végül feloldódott. Az Esalen intézetben, foglalkozásaim egyik résztvevője beszélni tudott ugyan, de semmilyen természetes hangot nem volt képes kiadni. Teljes csöndben maradt, amikor a csoport többi tagja nyögött, jajgatott, morgott, hümmögött és kiabált. Egyszer megmasszíroztam. A testében lévő feszültségek ellazításán dolgoztam; nagy, vadul lüktető forradást vettem észre ágyéka közelében. Ráfektettem a kezemet, és arra kértem, lélegezzen a tenyerembe. Megtette. Hirtelen hátravetette a fejét, aztán vérfagyasztó ordítás hagyta el a torkát. Mindenfelől odarohantak az emberek, és megdermedve álltak. Hátborzongató kiáltása után öntudatlanul hanyatlott vissza, és a döbbent nézőközönség azt gondolhatta, meghalt. Ám én éreztem a légvételét. Betakartam, hogy melegen tartsam, és figyeltem.

Mikor visszanyerte az eszméletét, a lüktető érzés elmúlt. Elmondta, hogy öt éve tartott ágyéka mellett ez a lüktetés, azóta, hogy megjárta Vietnámot. Szuronyt döftek akkor a hasába: látta a közeledő támadást, megdermedt a rémülettől, és képtelen volt ordítani. A jó katona nem ordibál. Évekig cipelte magában ezt az elfojtott ordítást, és a félelem mélyen bennerekedt kiáltása nem csak a hangját fagyasztotta meg, hanem valamennyi érzelmét is.

Magától a félelemtől nem kell félnünk. Nem kell félelmünkben összezavarodnunk vagy mozdulatlanná dermednünk. Ha jelentkezésekor megfelelő figyelmet és kifejezést tudunk biztosítani számára, akkor a félelem energiáját helyesen vezetjük le.

Sokat dolgozom színészekkel, és a félelem természetesen örök téma. Lámpaláz, aggodalom a jó játék és a szöveg felidézése miatt stb... – tökéletesen helyénvalóak. Ám a jó színész átalakítja ezt a félelmet természetes, erőt adó társává, az izgalommá. Az ennek eredményeképpen létrejövő energia feltölti a játékot a kockázat, a kaland, a pengeélen táncolás erejével. A félelem helyes levezetésére sokféle lehetőség kínálkozik.” (Gabrielle Roth: Térképek az eksztázishoz)


A következő bejegyzésben a Haragról lesz szó.

Az ÖnMunka egyik legfontosabb eleme az érzelmek és testi érzések/érzetek tudatos felfedezése és fokozatosan mélyülő átérzése. Ebben a folyamatban mindenki máshol tart. A 3-napos ÖnMunka Alapcsomagon már bőven gyakorlatban merülünk a témában- Emellett Egyéni Alapcsomagon is tudsz velem dolgozni. Látlak szeretettel, ha felém hoz az Utad.
Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció) 2017. június 16-18. Részletekért kattints ide.


2017. május 2., kedd

A Düh a Legfélreértettebb Érzelem




A düh a legfélreértettebb, leginkább elítélt, legfélelmetesebbnek elhitt érzelmünk. Úgy rettegünk tőle, mint a tűztől, miközben az egyik legfontosabb emberi és biológiai jelzésünk. Van az az elterjedt, végtelenül kártékony hiedelem, hogy a düh megbetegít. Nem a düh betegít meg, hanem a nem átélt düh, ami beragad és elraktározódik a testünkben.
(Dühnek az egy adott jelenbeli élethelyzetben felbukkanó érzelmet, haragnak pedig a múltbeli történésekhez kapcsolódó érzelmet nevezem, csak hogy egy lapon legyünk ez ügyben.)
A düh nem egyenlő az erőszakkal. A düh nem cselekvés, hanem testi energia. A düh nem egyenlő a dühöngéssel vagy dührohammal, sem a verekedéssel, sem az ordítozással, sem az agyad szétrobbanásával, sem a másik ember bántásával vagy megalázásával. Ezek a megnyilvánulások akkor jellemzők, amikor nem tudtad megtanulni a düh érzelmi szabályozását gyerekként (és más fontos érzelmek szabályozását sem).
A düh egy fontos és intelligens VÉDŐÉRZELEM, illetve a testedben már csupán egyfajta energia. Az ÉLETERŐDHÖZ és az ÉNEDHEZ kapcsolódik. Arra szolgál, hogy megvédd önmagadat, a méltóságodat, a jogos igazadat, hogy meghúzd az én-határaidat, majd meg is tudd őket védeni. Arra való, hogy azt tudd mondani: „Idáig jöhetsz, de innen nem tovább!” Megmutatja, hol kezdődsz te és hol van vége a másik személynek. Jelzi, hogy mi fontos neked, és hírt ad arról, mennyire tiszteli valaki a szükségleteidet, mennyire tiszteli a lényedet.
Mindemellett a dühünk sokszor torzult. Torzult dühnek azt nevezem, amikor az adott élethelyzetben semmi olyasmi nem történik, ami miatt be kéne indulnia a düh jelzőrendszerének, csak úgy érzékeli a sérült észlelési rendszerünk. A másik torzulás ellenkező irányú: akkor sem jelez a rendszerünk, ha tényleg bántanak bennünket. Emiatt aztán borzasztó élethelyzetekben vagyunk képesek benne tartani magunkat - tudattalanul. Az észlelési rendszerünk azért sérült, mert már pici korunkban elhangolódott, elromlott az érvénytelenített, letiltott, megszégyenített, megbüntetett, és így nem megélhetett dühünk (és az összes többi „negatív” érzelmünk is, melyek pont ugyanilyen intelligensek, mint a düh). Ennek a torzulásnak következtében a düh (és a többi érzelem energiája) teljesen elfojtásra került a fizikai, energetikai rendszerünkben. Szó szerint beragadt a testünkbe. Ezt az érzelmi energiát nevezem haragnak. (Érdemes egy korábbi bejegyzést elolvasni vagy felfrissíteni: Pszichoszklerózis: Az érzelmek átélésének fontosságáról és elfojtásuk következményeiről)
A HARAGGAL VÉGZETT MUNKA NYITJA LÉNYED LEGMÉLYÉT. „A harag-munkát nem csak azért fontos elvégezni, hogy jogos haragunkat kifejezhessük és kiengedhessük. A harag egészséges megélése és elengedése kétség nélkül segít lényünk integritásának a helyreállításában. A jogos harag szent érzelem, amivel tisztelettel kell bánnunk, nem pedig lerombolnunk. De van még itt más is. Azért is végezzük az egészséges harag-munkát, mert már felismertük, hogy enélkül nem tudunk hozzáférni sebezhetőségünk legmélyebb rétegeihez. Amíg a Belső Gyermekünk nem érzi, hogy az ő kis ártatlan, lágy lényét akár erővel és vadul is képesek vagyunk megvédelmezni, addig nem is fogja teljességgel feltárni önmagát. Csak annyira fog nyílni, amennyire biztonságban érzi magát. Ezért is gyakori, hogy azok, akik védtelenül nőttek fel, zárva tartják a szívüket. Nincs mintájuk saját maguk megvédelmezésére. És ezt a működést felnőttként kell megtanulniuk, saját erejük tüzében kovácsolódva. Minél határozottabban nyúlunk le jogos haragunk mélyére és minél gyakorlottabbá válunk a kifejezésében, annál otthonosabban fogjuk a sebezhetőségünket is megtestesíteni és kifejezni. Minél erőteljesebb az ordításunk, annál jobban nyílik lényünk középpontja.” (Jeff Brown)
Nagyon jellemző, hogy valaki egyáltalán nem érez dühöt vagy haragot, olyan mélyre fojtódott el benne. Nem kerül a tudatos érzékelés szintjére ez az érzelem, mert annyira veszélyes lenne (gyerekkori hitünk szerint). A másik véglet az, hogy valaki szinte folyamatosan dühös, frusztrált, nagyon intenzív testi érzetekkel. Az első esetben befagyott, a másikban túlpörgött a rendszer. 
A lényeg az, hogy EGYENSÚLYBA tudjon kerülni. Hogy akkor jelezzen, amikor kell, ne jelezzen, amikor nem kell, és kitisztuljon a rengeteg beragadás. És ez a legtöbbeknek HOSSZADALMAS folyamat. Van, hogy az is több hónapba kerül, hogy valaki közel merjen menni a dühéhez, annyira retteg tőle. Vagy hogy egyáltalán felismerje, hogy neki van olyanja, hogy düh. És ez nem baj. És olyan is van, aki már biztonságban tud lenni a testében ezekkel az intenzív energiákkal. Mindig onnan megyünk, ahol épp tartasz. És mindig annyit, amennyit BIZTONSÁGGAL ENGED a rendszered, nem is szabad többet.
A  dühvel, haraggal és az összes "nehéz", de semmiképp nem negatív érzelemmel nagyon részletesen foglalkozunk GYAKORLATBAN az ÖnMunka Online Kurzusában:

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2019. MÁRCIUS 22-TŐL JÚNIUS VÉGÉIG