2013. január 30., szerda

Önszeretet – Scott Kiloby Videó




„Azt hittük el, hogy ha valahogy rá bírjuk venni a másik embert arra, hogy a számunkra megfelelő módon viselkedjen, valamit máshogy csináljon, akkor majd jól leszünk. Ha az a másik ember valahogy végre megváltozik, akkor végre én is rendben leszek. Ez pedig nem működik. Nem működik. És tudod, miért nem működik? Én a következő választ találtam erre a saját életemben. És nem kell hinned nekem, csak tarts most velem. Az egyetlen ok, amiért kívül keresgélem a szeretetet, a figyelmet, a jóváhagyást, az igazamat, az érdemlegességet, az elismerést, a különlegességemet, a biztonságot, a kényelmet, a bizalmat, az az, hogy idebent, ön-magamban próbálok valamit gyógyítani, ami hiányosnak, nem rendben levőnek tűnik. Egy hiányos, nem rendben levő én-t.” (Scott Kiloby)

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt a frissen feliratozott Scott Kiloby videót, melyben Scott elmagyarázza, miért is nem szeretjük magunkat, miért is nem szeretünk másokat, miért nem működnek a kapcsolataink, mi is van az egész életünk szenvedésének gyökerénél. És röviden bemutatja, miként is lehet „átlátni” ezeken a gyökér hiány-történeteinken. Mert amíg a gyökér-ok megvizsgálatlanul a helyén van, addig csak futjuk ugyanazokat a köröket.

Az Élő Önvizsgálatok gyakorlati, konkrét eszközt ad a kezedbe ahhoz, hogy átláss azokon a legalapvetőbb identitásaidon, melyek a te és az egész emberiség alapműködését vezérlik, és a velük való azonosulásunk rengeteg fájdalmat és szenvedést okoz. Semmit nem manipulálunk, semmit nem erőszakolunk, semmit nem írunk át ebben a folyamatban, mindössze nagyon elcsendesedve ránézünk mindarra, amit valós, létező „valaminek” hittünk el. És nem találunk mást, mint képeket, szavakat és testi érzeteket, energiákat, melyekkel oly hosszú ideje vagyunk azonosulva, hogy megingathatatlanul hisszük, hogy azok a képek, szavak, történetek, és az őket összetartó érzelmek, érzések, érzetek vagyunk mi.

Ez a folyamat így leírva teljesen érthetetlennek tűnhet, nem is az értésről szól, hanem a megtapasztalásról. Az önvizsgálat során az értelmező, intellektuális elmét elcsendesítjük, és értelmezés nélkül, egyfajta gyermeki kíváncsisággal nézünk rá mindarra, ami felbukkan. Mintha most látnánk, éreznénk, tapasztalnánk először a jelen megtapasztalásunkban felbukkanó jelenségeket. Címkétlenítünk, értelmezés-mentesítünk, jelentés-mentesítünk, és tapasztalunk, nem pedig gondolkodunk és elemzünk. Csak vagyunk, és megmerítkezünk abban, ami épp van. Történetek nélkül, valódi nem-tudásban, mely mindennek hagyja, hogy legyen.

Az önszeretet pedig automatikusan hozzáférhetővé válik, ahogy az illuzórikus identitásaink kezdenek darabokra hullani. A szeretet és az ön-szeretet alapvetően mindig itt van, csupán a téves azonosulásaink takarják el „őket” előlünk. Az, hogy képektől, szavaktól és érzésektől menekülünk, illetve képeket, szavakat, érzéseket hajszolunk, azt hívén, hogy majd „jobb” és „szebb” képektől, szavaktól és érzésektől végre jól leszünk és megérkezünk. A „jobb” és a „szebb” is illúziók, melyek még mindig eltakarják előled a valódiságodat, azt, ami mindig van.

Az önszeretet nem egy csinálás, nem tudod vezényszóra szeretni magad, feltételezem, ezt már észrevetted. J Valahogy teljesen máshogy érdemes ezt az egészet megközelíteni, mint ahogy ezt eddig próbáltuk, próbáltad. Ehhez a folyamathoz az ÖnMunka mindkét módszere gyakorlati eszközt ad a kezedbe. Itt nem „építkezel” és „fejlesztesz”, hanem visszabontasz. Mindent visszabontasz, ami nem te vagy. És ami marad az az (ön)szeretet, és már annak sem fogod majd hívni.

(A blogon augusztus vége óta tucatnyi bejegyzésben írtam Scott módszeréről és önvizsgálatairól, érdemes visszaolvasni őket. Itt az első, utána időrendben következnek a többiek.)

És akkor nézzük a videót. (Ha a felirat nem jelenne meg, kattints a Youtube jelre, majd utána vagy a cc gombra, vagy pedig egy kis képernyőszerű ikonra a videó alsó sávjában.)



Ha szeretnél gyakorlati betekintést nyerni Scott Kiloby Élő Önvizsgálataiba, várlak szeretettel egy 2-napos ön-megmerítkezésen:

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai Alapcsomag: részleteket itt találsz - Aktuális Tréningek (gördíts lejjebb a feljövő oldalon)

2013. január 21., hétfő

Anya és Fia - Byron Katie Videó



„Amíg saját magamat nem értem, nem vagyok képes sem a gyermekemet, sem a szülőmet meghallani. Ők csupán az én történetem. Azok, akik végzik a Munkát, életükben először ismerik fel a szüleiket, még ha ők hosszú ideje halottak is. (És a gyermekeinkre ugyanez igaz.)" (Byron Katie)

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe Byron Katie egyik legcsodásabb videóját, mely egy anya és fia páros Munkáját mutatja be. Érdemes rászánni az időt, egy óránál hosszabb. A Munka ereje teljesen nyilvánvalóan mutatkozik meg ebből a filmből. (A feliratok olvasásához lehet, hogy a videó alján lévő képernyő ikonra kell kattintanod.)




TÁMOGATÁSOK GYŰJTÉSE BYRON KATIE VIDEÓK FELIRATOZÁSÁHOZ - Amennyiben bármennyi anyagi lehetőségetek van, kérünk Benneteket, támogassátok Zsuzsi tevékenységét. Ehhez semmi mást nem kell tennetek, mint a következő számlaszámra utalni xy összeget Nagy Zsuzsanna névre: CIB Bank, 10701348-64652430-51100005. Természetesen ez lehet egyszeri vagy akár egy rendszeres hozzájárulás, ha úgy gondoljátok, hogy ezek a videók nektek és újabb érdeklődőknek is tudnak segíteni. Köszönjük szépen.


KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.
Hétvégi tanfolyam: 2013. február 23-24. (jelentkezési határidő: január 28.)
Hétköznapi tanfolyam: 2013. március 4-5. (jelentkezési határidő: február 1.)
Részleteket itt találsz: Tanfolyamok


2013. január 16., szerda

A Szenvedő Állatokról – És Te Mennyire Szenvedsz?




„Sokaktól hallottam, hogy azért ragaszkodnak fájdalmas gondolataikhoz, mert attól tartanak, hogy ezek nélkül nem tudnának békeaktivisták lenni. „Ha teljességgel békés lennék,” kérdezik, „mi késztetne arra, hogy bármit is tegyek?” Az én válaszom pedig „Mert a szeretet tesz.” Azt gondolni, hogy szomorúságra vagy felháborodásra van szükségünk ahhoz, hogy a helyes dolgot cselekedjük, őrültség. Mintha az, hogy tisztább elméjű és boldogabb vagy, azt jelentené, hogy barátságtalanabbá válsz. Mintha az az ember, aki megtalálja a szabadságot, egész nap csak üldögélne, s közben nyál csorogna a szájából. Az én tapasztalatom ennek pont az ellenkezője. A szeretet tett. Egyértelmű, kedves, erőfeszítéstől mentes, és ellenállhatatlan.” (Byron Katie)


Arra kérlek, hogy nagy nyitottsággal olvasd a következő bejegyzést, főként akkor, ha az állatok szenvedésének témája erőteljesen megérint. Javaslom, hogy ebben az esetben alkalmazd rögtön GYAKORLATBAN is a Munkát, miután elolvastad a Katie-hez intézett kérdést és az ő válaszát. Vedd észre, ha nagyon feldúlttá válsz, ez annak a jele, hogy az elméd igen erőteljesen ragaszkodik elhitt álláspontjaihoz, véleményeihez, és magas fokú tudatosságra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen feldúltságkor ne elmeneküljön az ember, hanem leüljön önmagával, elővegyen egy Ítélkezőlapot, leírjon mindent, ami a szívét nyomja, majd szép csendben, meditatív folyamatként elvégezze a Munkát, vagyis megkérdőjelezzen mindent, amit jelenleg még hisz, a Négy kérdés és Megfordításokkal.

Ehhez alapsegédletet, Ítélkezőlapot, kérdéssort, és a megfordításokról példákat itt találsz:

Javaslom több Ítélkezőlap kitöltését is, amennyiben érintett vagy a témában:

  1. A szenvedő állatokra. (Pl. Sajnálom az elhagyott kutyákat, mert fájnak és szenvednek. Azt akarom, hogy meleg otthonra találjanak, valaki befogadja őket. Nem szabadna, hogy elhagyottá váljanak. Arra van szükségem, hogy melegségre, befogadásra, gazdára találjanak. Az elhagyott kutyák szenvednek, fájnak, sanyarú sorsúak. Soha többé nem akarom, hogy az elhagyott kutyák fájdalmas tekintettel nézzenek rám.)
  2. Az állatok szenvedését okozó emberekre. (Akár több helyzetben külön-külön, pl. Gyűlölöm azokat az embereket, akik megverik az állatokat. Ezek az emberek lelketlen, kegyetlen bűnözők. Azt akarom, hogy az ilyen embereket zárják börtönbe, távolítsák el az állatoktól. Az ilyen embereknek létezniük sem lenne szabad. Arra van szükségem, hogy soha ne találkozzam többé velük, ne is halljak róluk. Ezek az emberek lelketlenek, elvetemültek, kegyetlenek, betegek. Soha többé nem akarom, hogy bármelyikük is kezet emeljen egy állatra.)
  3. A saját magaddal kapcsolatos elvárásaidra ez ügyben.

És aztán szép sorban mindegyikre végezd el a Munkát.

Újra emlékeztetlek, hogy a Munka nem arról szól, hogy a gondolatunk ellenkezőjét fogjuk hinni, és már soha többé semmit nem fogunk tenni az állatokért. A Munka „eredménye” a tisztánlátás, az összezavarodottság eltűnése, a nyugalmunkat megzavaró, feszültséget és lelki szenvedést okozó gondolatoknak a fokozatos eltávozása. Ha neked az a dolgod, hogy állatokkal foglalkozz, akkor azt a Munkád elvégzése után is meg fogod tenni, csak még tisztább szeretetből, nem pedig sajnálatból és megmentési vágyból. Meg fogod tapasztalni, milyen úgy élni az életedet és végezni a dolgodat, hogy teljesen tiszta az elméd, nem vádol, okol, ítél, sajnál, gyűlöl. Ha úgy érzed, épülésedre válna mindez, szeretettel bátorítalak a Munkára.


Gyönyörű Katie,

Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondjam neked, mennyi örömöt, reményt és szeretetet hozol továbbra is az életembe. Olyan hálás vagyok a jelenlétedért és bölcsességedért.

Azért írok, hogy megkérdezzem, tudnál-e segíteni az életemben most zajló szenvedés és gyötrelem forrása ügyében. Indiában születtem és nőttem fel, de immár majdnem 25 éve élek a tengerentúlon. Minden évben visszatérek, hogy meglátogassam a szüleimet és lelkigyakorlatot végezzek a szellemi tanítómmal. Szeretek Indiában lenni – az emberek elevensége, melegsége, a nyelvek sokasága, a rekedt hangú zene, és természetesen a szüleimmel, nagybátyáimmal, nagynénéimmel és unokatestvéreimmel eltöltött idő… Mindez nagy öröm forrása.

Azonban az utcákon lévő állatok szenvedése szívszaggató. Beteg állatok az út mentén; ökröket, szamarakat és lovakat korbácsolnak; kiskutyákat hagynak magukra; lesoványodott kocák egy fészekalja éhes kicsivel… a fájdalom elviselhetetlen. Megteszem, amit tudok – mindig viszek élelmet a táskámban, hogy annyi állatot megetessek, amennyit csak tudok; ha van állatkórház egy városban, odaviszem az állatokat; pénzt adok a sok állat-jóléti szervezetnek, melyek kitűnő munkát végeznek, hogy kezeljék ezeket a problémákat.

Gyakran azonban nincs állatorvos a kis városokban, és nem tudok mit tenni egy kis élelem, víz és ima felajánlásán kívül. A látogatásom minden egyes napján egyre több időt töltök azzal, hogy ide-oda rohangálok, hogy megpróbáljak segíteni a rengeteg állaton. Némelyikük túl beteg még az evéshez is, én pedig tehetetlennek érzem magam. Nehézzé válik pihennem és élveznem a szüleimmel és a tanítómmal töltött időt, mert az állatok szenvedése állandóan velem van – nem tudok kikapcsolni akkor sem, amikor nem látom őket.

Emiatt mostanra már inkább félek visszamenni Indiába.  Az univerzum azonban tudatja velem, hogy találnom kell egy ésszerű megoldást erre – a szüleim és a tanítóm nem hajlandók elhagyni Indiát, tehát ahhoz, hogy időt töltsek ezekkel a szeretett emberekkel, vissza kell mennem.

Próbálom megtalálni a szívfájdalmam mögött meghúzódó gondolatokat és van kettő, amit be tudok azonosítani: „Bárcsak ne kellene szenvednie ezeknek az ártatlan állatoknak” és „Bárcsak többet tehetnék értük”.

Nagyon hálás lennék a visszajelzésedért, drága Katie.
Szeretettel és nagy öleléssel,
Sharadha

Drága Sharadha,

Köszönöm az e-mailedet, kedvesem. Kérdőjelezd meg a gondolatokat, amik a stresszt okozzák. Feltételezed, hogy az állatok szenvednek, és igazad is lehet. Vidd végig magadban: „Az ütlegelt és éheztetett állatok szenvednek” – igaz ez? Biztosan tudod, hogy ez igaz? Ezen a ponton vedd észre, hogy az elme mennyire siet a bizonyítékával. Figyeld, hogyan hozakodik elő ideillő múltbeli információkkal, aztán hogyan használja arra ezeket a képeket, hogy hamis valóságot keltsen, ami egy reménytelen jövőt teremt, mint „Ez túl fájdalmas ahhoz, hogy visszatérjek Indiába a családomhoz.”

Írd le ezeket a gondolatokat és tedd félre őket későbbi vizsgálatra. A bizonyítékok lehetnek a következőhöz hasonló gondolatok: „A fájdalomtól ordítanak.” „Meg tudom állapítani, hogy szenvednek, amikor a szemükbe nézek.” „Összeesnek és nem tudnak mozdulni.” „Őrült, hideg és szívtelen lennék, ha tagadnám, hogy szenvednek.” „Csak egy tagadásban lévő ember hinné, hogy nem szenvednek.” „Mindenki láthatja, hogy szenvednek.” „Az ütlegelt kutyák és lovak szenvednek.” „Az utcán lévő állatok szenvedése szívszaggató.”

Mindez az én legkorábbi Munkám volt, angyalom. Úgy éreztem, nem akarok olyan világban élni, mely megengedi, hogy ez a szenvedés folytatódjon. Egyszer s mindenkorra le kellett ezt magamban rendeznem nagy állatbarátként, és az önvizsgálaton keresztül szabadságra leltem. Ma azt teszem, amit te, hogy segítsek az állatoknak, hogy szolgáljam az állatokat, csak éppen szenvedés nélkül. És így tovább léptem.

„Az állatok (amiket láttál, hogy ütlegelnek és éheztetnek) szenvednek” – hogyan reagálsz, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Mi történik a világgal, amit ennek a gondolatnak a felbukkanása előtt tapasztaltál? (Ne feledd, amint megválaszolod a harmadik kérdést, angyalom, hogy mi csak a stresszes hatásokkal foglalkozunk, amiket tapasztalsz.) Hallom, úgy érzed, hogy „a fájdalom elviselhetetlen.” Nahát! Ez legalább olyan fájdalmasan hangzik, mint az állatok, amikről írsz, talán még fájdalmasabb. Nem tudhatod, mit élnek át az állatok; csak elhiheted, amit mások mondtak és tanítottak neked az állatok érzéseiről. Azt tanították neked, hogy mi, emberek fejlettebbek vagyunk, mint az állatok és a növények, és hogy ők korlátoltak és megvilágosulatlanok. De fontos lépés, hogy felismerd, mit tapasztalsz: a szenvedésedet, és annak forrását.

És ne feledd, kedvesem, hogy a te szenvedésed nem magukból az állatokból ered, nem eredhet onnan; nem szenvedhetsz az ő nevükben, csak a sajátodban. A te szenvedésed mindig a saját hiedelmeidből kell, hogy eredjen, és arra hívlak meg, hogy ne higgy nekem, hanem vizsgáld meg magad. Ki lennél a történeted nélkül, ki vagy mi vagy az „Az állatok szenvednek” gondolat nélkül? Ki lennél, Indián keresztül járva élelmet kínálva, ölelő és simogató, vagy nem ölelő és nem simogató karokkal és kezekkel? Ki lennél az „Ez az állat szenved” gondolat nélkül, amint egyenesen a szemébe néznél, amint leülnél szemtől szembe azzal az állattal és maradnál egy ideig és talán egy másik elmével figyelnél? Ki lennél, ha valami másra figyelhetnél, amit az állat tudhat neked tanítani, ha az elméd és a szíved igazán nyitott lenne egy magasabb tanításra, mint amit más ijedt emberek tanítottak neked?

Ülj és légy csendben azzal, ami tényleg zajlik, ülj nyitott szívvel India szellemi tanítóival, a körülötted lévő állatokkal, egy igazabb hangra figyelve, az ő hangjukra, a küldetésükre, egy olyan szempontra, amit tán figyelmen kívül hagytál. Ha szenvedsz az ő szenvedésüktől, te vagy a szenvedés bajnoka, és ez véget nem érő lehet. Lehetséges, hogy az eme hiedelemrendszer iránti elköteleződésed elzár téged attól, hogy megtapasztald, más is lehetséges, mint amit zárt elmével el tudsz képzelni? Ki lennél az „Az állatok szenvednek” gondolat nélkül, amikor ránéznél a magukra hagyott kiskutyákra?

„Az összeeső állatok szenvednek” – teljesen biztos lehetsz ebben? Félsz közel kerülni hozzájuk, félsz az irántuk érzett szeretetedtől? Annyira félsz ettől a szeretettől, hogy ráterhelnéd a történetedet a legnagyobb tanítókra, amíg már attól is félsz, hogy Indiába menj? Nem a saját fájdalmad az, amivel foglalkozol? Hol van a te éhséged, a te gyengeséged, a te elhagyatástól való félelmed? Meghívlak egy meditációra, hogy ülj le az egyik „szenvedő” állatként, mintha, mint nekik, nem lenne választásod. Semmi élelem, semmi törődés, semmi remény. Légy így addig, amíg tudsz.

Bárki meg tudja ezt tenni, amikor megérti, hogy nincs választása. A fájdalmat és a félelmet az a gondolat teremti meg, hogy van választási lehetőség (létezik egy másmilyen jövő), és ebben a gondolatban a fájdalom és félelem élni és virulni tud, és sokszorozódni és terjeszkedni és még többet teremteni magából.

Arra hívlak, hogy az elmédben lévő szenvedő állatként ülj és csak légy, ülj úgy, mintha nem lenne választásod a dologban, míg át nem érsz a túloldalra, olyan szabadként, amilyen szabad az az állat csak lehet. A halálodig csináld. Lépj ki minden reményből, hogy van választásod vagy bármilyen megmentő kegyelem vagy kegyes döntés leereszkedik valahonnan, ami lehetőleg megváltoztatná a helyzetedet szenvedő állatként. Teljesen vesd el a segítség lehetőségét, és légy az az állat, amíg meg nem érted, hogy valójában mi történik és mi nem történik. Ki lennél a történet nélkül, hogy éhezel, haldokolsz, tehetetlenül összeesel, ott fekszel reménytelenül? A belső éned csendjében keresd meg azt a helyet, ahol a saját arroganciád az a szenvedés, amit magadnak okozol. Az állatok sosem voltak ilyen kegyetlenek. Arra hívlak, hogy légy olyan bölcs, mint ők, légy olyan éber a saját rendíthetetlen választás-nélküli énedre, mint ők.

Nem kell most csinálnod; csinálhatod később, mert idővel eljön hozzád (nincs választás). Arra hívlak, hogy kövesd az egyszerű utasításokat, és halj bele abba, akinek hiszed magad és az állatokat. Ha megteszed, ha a nincs-választás valóságában ülsz, ez összeomlasztja az időt és fájdalmat és szenvedést, és a másik oldalra visz, ahol már most is ott vagy, ha még nem is ébredtél rá. Ülj, kedvesem, ülj a nincs választás csendjében és légy. Figyelj. Felejts. Tanulj. Ünnepelj.

Majd fordítsd meg a gondolatot. „Az állatok szenvednek.” Hogyan fordítanád ezt meg – mi a szenvedés ellentéte? Ünneplés? Mámor? Tudatosság? Használjuk az ünneplést. Az állatok ünnepelnek. Most az a feladatod, hogy találj valódi példákat arra, hogy lehetne ez igaz, ha te lennél az egyik ilyen állat. Ez a feladat szembemegy azzal, amit eddig tanítottak neked. Ez a feladat teljes anarchia arra nézve, amit az eddig magadénak hitt megkérdőjelezetlen világban gondolnak.

És Sharadha, Angyalom, egy másik megfordítás az, hogy „Én szenvedek”, és határozottan hoztál erre példákat az e-mailedben. Arra hívlak, hogy csinálj egy teljes listát arról, hogy mennyire szenvedsz, amikor az állatokat szenvedni látod Indiában. Szeretem, hogy ez a Munka talán gondoskodik egyetlen szenvedő állatról, aki te lennél, és nagy szolgálat lenne e bolygónak, hogy általad eggyel kevesebb szenvedő állat lenne. A többi állat szenvedését nem ismerhetem. Ha elviszek egyet az állatorvoshoz, ezer másik marad még, és végül is nem végezhetném el a Munkámat egyetlen szenvedő állattal, önmagammal, egyszer s mindenkorra? Ez a szenvedő állat én magam is voltam, és a saját Munkámat elvégeztem. Most nem tudom, mi van a többi állattal, de most már ki tudok nyúlni és segíteni és szolgálni azt az egyet, aki épp itt van előttem, ugyanúgy, ahogy magamat szolgáltam korábban, a gondolataim megvizsgálásával, élelemmel, gyógyszerrel, oktatással, megértéssel, és szeretettel. Ez az én feladatom; a tiéd micsoda?

„Az erőszak kizárólag erőszakot szül. A feszültség feszültséget tanít. Ha megtisztítod a mentális környezetedet, akkor a mi fizikai környezetünk is sokkal gyorsabban fog megtisztulni. Így működik ez. És ha valódian, őszintén teszed, erőszak nélkül, harag nélkül, a vállalatokra ellenségként történő mutogatás nélkül, akkor az emberek majd elkezdenek észrevenni. Elkezdünk odafigyelni rád, és észrevesszük, hogy lehetséges a béke eszközével elérni a változást. Egyetlen emberrel kell kezdődnie. És ha nem te vagy ez az ember, akkor ki lesz az? A világ minden lehetséges módon próbára fog tenni téged azért, hogy ráébredhess a legutolsó icike-picike befejezetlen darabkára is magadban. Ez a tökéletes felállás. Sakk-matt.” (Byron Katie: Az Öröm Ezer Neve)

2013. január 10., csütörtök

A Fiamnak Be Kéne Illeszkednie - Byron Katie Videó


Fájdalmas azt hinni, hogy tudod, mi a legjobb a gyermekednek. És teljességgel reménytelen. (Byron Katie)

Nagy Zsuzsink elkészítette egy újabb, nagyon mély és megható videó feliratozását, fogadjátok szeretettel.

És a Szülő-Gyerek témában ajánlom felfrissítésre ezt a néhány korábbi bejegyzést:

Felelős vagyok a gyermekem boldogságáért, igaz ez?
Szülő-Gyermek kapcsolat 2.
Szülő-Gyermek Kapcsolat 3.

Még egyszer szeretném felhívni a figyelmeteket Zsuzsi feliratozási munkájának támogatására:
TÁMOGATÁSOK GYŰJTÉSE BYRON KATIE VIDEÓK FELIRATOZÁSÁHOZ - Amennyiben bármennyi anyagi lehetőségetek van, kérünk Benneteket, támogassátok Zsuzsi tevékenységét. Ehhez semmi mást nem kell tennetek, mint a következő számlaszámra utalni xy összeget Nagy Zsuzsanna névre: CIB Bank, 10701348-64652430-51100005. Természetesen ez lehet egyszeri vagy akár egy rendszeres hozzájárulás, ha úgy gondoljátok, hogy ezek a videók nektek és újabb érdeklődőknek is tudnak segíteni. Köszönjük szépen.

A fiamnak be kéne illeszkednie - Byron Katie videó:








2013. január 9., szerda

Homo Menekülőművészikusz és Homo Keresőművészikusz




„A befelé vezető út a kifelé vezető út.” (Byron Katie)

A Homo Keresőművészikusz és a Homo Menekülőművészikusz az én teljesen tudománytalan kifejezéseim, melyet viccesen arra a nagyon közös emberi tapasztalatunkra találtam ki, hogy egész életünkben menekülünk valamitől és ugyanakkor keresünk is valamit. Legtöbbünk abszolút nincs tudatában annak, hogy életére milyen mértékben is jellemző a menekülés és a keresés. Kicsit nézz bele a saját megtapasztalásodba: mitől és hogyan is menekülsz Te és mit és hogyan is keresel Te? Adok néhány támpontot arra, hogyan is ismerd fel Homo Keresőművészikusz és Homo Menekülőművészikusz természetedet. J

Ha ezt a bejegyzést olvasod, nagy valószínűséggel már egy ideje jársz az önismeret útján, bármit is értsünk most ez alatt. Elképzelhető, hogy eközben mindenféle tanfolyamokra elmentél, mindenféle könyveket elolvastál, mindenféle módszereket megtanultál (melyekből immár annyi van, mint égen a csillag) azért, hogy… Nos, nézz bele, kérlek, miért is mész el ezekre a tanfolyamokra, miért is veszed meg az újabb és újabb könyveket, mit is vársz az éppen megtanult újdonsült módszertől. A kérdés megválaszolásához érdemes elcsendesülnöd és befelé fordulnod. (Pont ez az, ami a legtöbbünknek sokáig nem megy, mert elhittük, hogy majd valamilyen tetszetős odakint lévő elképzelésben, rendszerben, módszerben, gondolatban, stb. jól megtaláljuk a válaszainkat, és jól megmenekülhetünk attól, hogy végre önmagunkkal kelljen lennünk.) Egészítsd ki a következő mondatokat azokkal a válaszokkal, amik felbukkannak belőled, egy kérdésre több válasz is felbukkanhat, szentelj most ennek egy kis nyugodt, őszinte magadba figyelést:

Azért léptem az önismeret útjára, mert…
Azért mentem el múlt hónapban arra a huszadik tanfolyamra, mert…
Azért szeretném megtanulni azt a vadiúj módszert, mert…
Azért vettem meg xy legújabb könyvét, mert…

Alapmotivációnk:
Ami most van, aki most vagyok, az nem elegendő, nem jó, ezért megváltoztatandó. Vagyis keresnem kell valamilyen módot arra, hogy a megtapasztalásomat és önmagamat jobbá, szebbé, rendben levőbbé tegyem. És létezik a jövőben egy bizonyos pont, ahol majd ezt el is fogom érni, ahol önmagam és az élet tökéletes verzióját meg fogom valósítani. Ahol „jól” leszek, „egész” leszek, „bőségben” leszek. Megtanulom uralni és irányítani a sorsomat, hogy soha többé semmilyen „baj” ne érhessen már egész életemben. (Szoktam mondani, annyira megtanulom mindezt uralni, hogy még meghalni sem fogok, nehogy már!) Megszerzem azt a „tudást”, hogyan tudom eltüntetni a félelmemet. És majd akkor megnyugodhatok. No de addig még sok dolgom van, menekülnöm kell ettől a megtapasztalástól, meg attól az érzéstől, meg amattól a körülménytől.

Tehát az emberi működésünk HIÁNYON, FÉLELMEN, ELKERÜLÉSEN, ELMENEKÜLÉSEN, és az ebből fakadó folyamatos VÁLTOZTATÁSI KÉNYSZEREN és KERESÉSEN alapul. Nem tűnik túl békésnek. Ráadásul soha nincs is vége ennek az örökös körbejárásnak, hisz félelemből mi tud lenni? Hiányból mi tud változni? Elkerülésből, elmenekülésből mi tud kijönni? Mind-mind újraképződnek.

A legabszurdabb az egészben, hogy valójában a hiány és a félelem még csak nem is „valós”, „létező” valamik. Mind az emberi elmébe bekondicionált képek, szavak, érzetek ÉRTELMEZÉSEI. És ezt sosem fogod tudni „elhinni”, „megérteni”, amíg a saját élményedben, a jelenlegi megtapasztalásodban fel nem ismered. Addig azt kell hinned, hogy marhaságokat hordok össze, mert ezt az elme nem érti. Illetve ahogy érti, az oly szinten riasztja, hogy még magasabb fokozatra kapcsolja a turbómenekülést.

Azt hittük el, hogy ha nem HARCOLUNK a félelem és a hiány ELLEN, ha nem találjuk ki az ELMÉNKBEN, gondolatok által, hogyan is KÉNE LENNIE a dolgoknak, akkor még sanyarúbb sorsunk lesz. És mindössze a BELÉPÉSI PONTOT mulasztjuk el: a megtapasztalásunkra való JELENBELI ránézést. És mindannak a megkérdőjelezését, amit az elme mesél arról, hogy szerinte mi is van éppen. Pedig enélkül soha nem fogunk kikeveredni ebből a slamasztikából. Persze, ki mikor kíván kikerülni belőle.

Sokáig egyáltalán nem értettem Byron Katie fenti egymondatosát:
„A befelé vezető út a kifelé vezető út.”

Mostanra ez azt mondja számomra, hogy amíg nem nézek bele a jelenbeli megtapasztalásomba, az épp felbukkanó gondolatokba (képekbe, szavakba), amíg nem kérdezek rá, hogy valóban azt JELENTIK-e, amit elhittem, addig esélyem sincs nem elhinni az évezredes elme-értelmezéseket. ROBOTPILÓTA. Ha elindulok befelé ezen a módon, megtalálom a kifelé vezető utat. Valójában, persze semmit sem találok meg, az út talál rá önmagára. Az elme végre megérti, hogy semmi sem valóságos abból, amit eddig annak hitt, hogy mindez csupán történet és értelmezés, és ebben a felismerésben szép lassan megnyugszik. Általában szép lassan és fokozatosan, hiszen gondolj csak bele, hány évtizedig kondicionálódtunk arra, ahogyan megtanultuk látni és értelmezni a képeket és szavakat. Sőt, ha az emberi közös tudatba bevésődött értelmezéseket vesszük, akkor pedig még erőteljesebben érzékelhető az a „tömegvonzás”, aminek mindannyian a bűvkörében vagyunk, mint a molylepkék a lámpafény körül.

És még egy fontos pont, amiről már sokszor írtam: az ÖnMunka két „módszerével” nem pozitívra írunk, nem manipulálunk, nem átprogramozunk. És ez a nagy különbség más módszerekhez képest, melyek egy „szebb, jobb, kívánatosabb” jövőt ígérnek eléretni veled. Hogyan is tud bárki ilyet ígérni? Honnan tudhatja, mi fog veled történni, hogy az élet valósága mit hoz eléd? Ami így történik az az, hogy félelem- hiány- és menekülés-alapú marad az elméd, mindig továbbra is értelmezve azt, ami van, a továbbra is felülvizsgálatlan koncepciói alapján. És emiatt sosem lesz nyugalmad. Mindig lesz valami félni, menekülni, megváltoztatni valód. És újabb meg újabb elérni valód.

Byron Katie Munka-módszere és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai által az ÉRTELMEZÉSEID SZÁMOLÓDNAK FEL. És marad az, ami mindig is itt volt, aminek semmi szüksége szebb, pozitívabb gondolatokkal történő felülírásra. Mindez elveszíti az értelmét. És ez tűnhet akár félelmetesnek is, főleg akkor, ha még nem próbáltad. Ha úgy látod, hogy belefáradtál a küzdésbe, keresésbe, félelembe, menekülésbe, a befelé vezető út bármikor rendelkezésedre áll.

A témában még egy Scott Kiloby cikk részletet is fordítottam, szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt is:

A menekülés és keresés már kicsi korunkban elkezdődik, amikor a jelen pillanat „nem elegendő”-nek érződik. És ez az alapvető hiányérzet arra ösztönöz minket, hogy „odakintről” próbáljuk beszerezni a csillapítására szolgáló „szert”, ami lehet egy érzés, vagy a dicséret, szeretet, figyelem, élvezet bármilyen formája. És kialakul bennünk a „kereső”, aki hitünk szerint képes azt a „valamit” megtalálni. Amikor pedig megszerezzük azt a bizonyos érzést, a vállon veregetést, azt a kedves mosolyt, valakinek a figyelmét, a legújabb gyerekjáték nyújtotta örömet, vagy azt a mámorító szer-eufóriát, akkor a keresés a valami más vagy több után abbamarad. De csak egy kis időre marad abba. A formák és jelenségek szintjén megtalált elégedettség mindig átmeneti, hiszen a formák és jelenségek a természetükből fakadóan átmenetiek. Jönnek és mennek. Tehát az érzés vagy az élvezet is átmeneti. Amint elmúlik a hatása, a belső hiány újra előbukkan, és a keresés folytatódik… A függő személy pedig téves következtetésre jut. Bevásárol abba a téves hiedelembe, hogy a „dolog” (vagyis a külső forma vagy jelenség, mint pl. a dicséret, érzés, szer vagy kapcsolat) töltötte el őt elégedettséggel. Pedig nem. A „dolog megszerzésének” pillanatában érzett elégedettséget nem a dolog nyújtja. A megszerzés pillanatában abbamarad a keresés és a hiány. A függő személy pedig úgy értelmezi, hogy a „dolog” tartalmazza és adja meg neki ezt az elégedettséget. És elkezdi összekapcsolni a megelégedettséget a „dolgok”, a „jobb dolgok”, vagy az „új dolgok” megtalálásával és megszerzésével. Ha a függő a „dolog” megszerzésének pillanatában egyszerűen magába nézne, akkor rádöbbenne, hogy mindössze annyi történik, hogy a keresés szűnt meg, és akkor nem kéne tovább folytatnia a dolgok keresését. Hanem magának a keresésnek a végét kereshetné. És ezen a ponton válik nélkülözhetetlenné annak a megtapasztalása, hogy nem létezik különálló „én”. Ez a kis rejtett titok óriási segítséget nyújt a függőségeinkben. Ez a Szent Grál.
Abban a pillanatban, amikor kialakul az a hiedelem, hogy a „dolgok” biztosítják a kulcsot a megelégedettséghez, a függő személy a gondolataihoz fordul, azoktól kölcsönzi az identitását, az én-érzetét. A „dolgok” gondolatok. Így aztán azt gondolja, hogy szüksége van erre a „dologra” – játékra -, arra a „dologra” – érzésre -, vagy emerre a „dologra” – szerre. És mindezen dolgokban egy közös van. Mindannyian gondolatok. Semmi több. És a több dolog elérkezéséről szóló gondolatok csupán a jövőről szóló gondolatok! Így a függő rászokik a jövő keresésére, a több dolog keresésére, nem észrevéve, hogy semmi más nem történik, mint gondolkozás.
A „dolog” nem létezik, és mint ilyen a „jövő” sem létezik. Minden csupán a függő jelenében – a valódi identitásában - felbukkanó és eltűnő gondolat. De mivel a függő még nem ismerte fel, hogy valódi identitása a jelenlevőség (a jelenlevőség pedig a keresés végét jelenti), tovább folytatja a keresést. Önmagát keresi, a személyesnek megélt hiányérzet betöltését keresi, és mindez abból fakad, hogy elhitte, képzeletbeli „dolgok” és egy képzeletbeli „jövő” fogja megadni neki a megelégedést. Ez a hiábavalóság játszmája. A jövőt sosem lehet elérni, mivel csupán a jelenben felbukkanó gondolat. És a dolgok nem léteznek elkülönült dolgokként. A dolgok gondolatok. Igaz, hogy a drog beszedése fizikai érzetekkel jár együtt, a függőség valójában az elme játéka. Identitás-válság. Amikor a függő élvezetes érzést tapasztal meg, mentális szinten összekapcsolja az érzést egy gondolattal. És innentől kezdve azt a dolgot keresi, ami csupán egy gondolat, és nem veszi észre, hogy az egész csupán a jelenlevőségében, a jelen terében – a valódi identitásában - felbukkanó és eltűnő gondolati álom. A jelenlevőség egyszerű felismerése véget vet a hiány illúziójának, és annak a téves elképzelésnek, hogy létezik a függőn kívüli világban valami olyasmi, amitől a függő teljesnek fogja majd magát érzékelni. A jelenlét terének, mint valódi identitásunknak a felismerése véget vet az identitás-válságunknak is. És amint ennek a válságnak vége szakad, a több utáni keresés is megszűnik. A jelenlevőség maga a megelégedettség.

Ha abbahagynád a menekülést és a keresést, ha valóban elindulnál befelé, várunk szeretettel az Önvizsgálatokkal: Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok

2013. január 3., csütörtök

Új Ítélkezőlap - A Munka Gyakorlata Egy Konkrét Szituációban




Alkalmazd a Munkát egy konkrét szituációra

Bemásoltam Nektek ide az újfajta Ítélkezőlapot, melyet immár pár hónapja használok az Alaptanfolyamokon.  (Elnézést a formázási bénaságokért, a blogger szétszedi a sorokat, hamarosan a kincsamivanra is fel fogom tölteni "normálisan". A normál verzióban minden pontban több helyet hagytunk az írásra.) A lényege, hogy EGY KONKRÉT SZITUÁCIÓBA belenézve töltjük ki, és abban a szituációban üldögélve végezzük az önvizsgálatot, a megfordításokat, és a példák keresését is. Így még sokkal célzottabbá, fókuszáltabbá, és még gyakorlatiasabbá válik a Munka. Az Ítélkezőlap után egy részletes magyarázatot is fordítottunk a még mélyebb megértésért.


Ítéld Meg a Felebarátodat Munkalap
www.thework.com
 
Ítéld meg  •  Írd le  •  Tedd fel a négy kérdést  •  Fordítsd meg

Idézz fel egy életedben ismétlődően előforduló, felzaklató szituációt. Ez lehet olyan helyzet is, mely a múltban csupán egyszer történt meg, de még mindig nagy feszültséget okoz, amikor rágondolsz. A kérdések megválaszolása előtt, gondolatban utazz vissza ebbe a feszültséget okozó szituációba. Rövid, egyszerű, lényegretörő mondatokkal fogalmazz, és ne cenzúrázd magad. Most van itt az alkalom, hogy jól megmondd.

1. Ebben az adott helyzetben, ki dühít, keserít el, okoz feszültséget benned, és mivel?

____________________ vagyok/érzek ____________ iránt, mert ____
              érzelem                                                             név
Pl. Dühös vagyok Paulra, mert nem hallgat rám az egészségével kapcsolatban.
2. Ebben a helyzetben, mit akarsz, min változtasson, mit tegyen ez a személy?
Azt akarom, hogy __________________________________________
                                                           név
Pl. Azt akarom, hogy Paul  belássa, téved.. Azt akarom, hogy hagyja abba a dohányzást. Ne tagadja többé, mit is tesz az egészségével., Azt akarom, hogy belássa, megöli magát.

3. Ebben a helyzetben, milyen tanácsot adnál neki?

___________________ kellene/nem kellene _____________________
              név
Pl. Paulnak egy mély lélegzetet kéne vennie. Le kéne nyugodnia. Be kéne látnia, hogy megijeszt engem és a gyerekeket. Tudnia kéne, hogy az igazsága érvényesítése nem ér meg egy újabb szívrohamot.

4. Ahhoz, hogy te boldog legyél ebben a helyzetben, mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ő?

 Arra van szükségem, hogy ___________________________________
 név

Pl. Arra van szükségem, hogy Paul meghallgasson. Arra van szükségem, hogy felelősséget vállaljon az egészségéért, és tisztelje a véleményemet.

5. Miket gondolsz róla ebben a helyzetben? Készíts listát!
_______________________________________________________
                 név
Pl. Paul igazságtalan, arrogáns, hangos, őszintétlen, felelőtlen és tudattalan.


6. Mi az, amit ebben a helyzetben vagy ezzel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni?
Soha többé nem akarom hogy_________________________________
Pl. Soha többé nem akarom, hogy Paul hazudjon nekem. Soha többé nem akarom látni, hogy dohányzik, és tönkreteszi az egészségét.

A Négy Kérdés

Pl. Paul nem hallgat rám az egészségével kapcsolatban.
1.        Igaz ez? (Igen vagy nem. Ha nem,, ugorj a 3. kérdésre.)
2.        Teljesen biztosan tudhatod, hogy ez igaz? (Igen vagy nem.)
3.        Hogyan reagálsz, mi történik, ha elhiszed ezt a gondolatot?
4.        Ki lennél a gondolat nélkül?

Fordítsd meg a gondolatot
a) az ellentétére (Paul igenis hallgat rám az egészségével kapcsolatban.)
b) a másikra (Én nem hallgatok Paulra az egészségével kapcsolatban.)
c) önmagadra (Én nem hallgatok magamra az egészségemmel kapcsolatban.)
Találj legalább három konkrét, valós példát arra, hogy az egyes megfordítások hogyan igazak számodra ebben a helyzetben.

A 6. pont megfordítása:
Hajlandó vagyok újra___________________________ (Pl. Hajlandó vagyok újra átélni, hogy Paul hazudik nekem.)
Alig várom már, hogy újra____________________________ (Pl. Alig várom már, hogy Paul újra hazudjon nekem)

Bővebben a Munka elvégzéséről: www.thework.com és www.kincsamivan.hu



Mélyítsd el az önvizsgálati megtapasztalásodat

Katie felkért minket arra, hogy a Munkát „egy adott szituációra” csináljuk. Ez az eljárás sokkal hatásosabb nekem, mint bármi, amit a Munkában sok év alatt csináltam.

1.     lépés: Töltsd ki az Ítéld meg a Felebarátodat Munkalapot

Kövesd a munkalap egyszerű utasításait:

IDÉZZ FEL EGY AZ ÉLETEDBEN ISMÉTLŐDŐEN ELŐFORDULÓ, FELZAKLATÓ SZITUÁCIÓT, egy olyat, ami valóban megbízhatóan stresszes számodra.
Töltsd ki munkalapot ebből a konkrét szituációból nézve. Ez mély meditáció.

1.     pont:
Mi volt az az érzelem, amit az adott szituációban megtapasztaltál? Érezd - és írd le. Írd le a személy nevét, akiről szó van. Majd írd le a szituációt.

Példa: „Dühös vagyok (érzelem) Paulra (név), mert nem hallgat rám (szituáció).”

2. pont:
Az adott szituációban, időben és helyen: Mit akarsz, miben változzon? Mit akarsz, mit tegyen ez a személy?

Kezdheted egy általánosabb igénnyel, mint pld. „ Azt akarom, hogy Paul belássa, téved.”
Majd légy konkrétabb: Eben a helyzetben, időben és helyen: Mit akarsz tőle, amit ő még nem tud? Például: „Azt akarom, hogy mondja azt nekem, hogy igazam van.”

3. pont:
Az adott szituációban, időben és helyen: Mi az, amit csinálnia, gondolnia vagy éreznie kellene vagy nem kellene neki, milyennek kéne vagy nem kéne lennie? Milyen tanáccsal segítenéd?

Nekem újdonság nem a „jól tudom elméből”, hanem a nagylelkű szívemből tanácsot adni. Segíts a megítéltnek! Hogyan tudna másképp cselekedni úgy, hogy az jobb legyen neked és még neki is. Még a kis gyerekek is tudják ezt.

Légy még konkrétabb, mint ebben a példában: “Paulnak le kéne nyugodnia.”
Segíts neki: Hogyan tehetné meg? Az adott példában: Hogyan tudná Paul lenyugtatni magát? Milyen tanács tenné lehetővé, hogy megváltozzon az élete?

4.pont:
Az adott szituációban, időben és helyen: Mire van szükséged, mit gondoljon, mondjon, érezzen vagy tegyen ahhoz, hogy te boldog legyél?

Értsd a kérdést szó szerint! Nem az a kérdés, hogy „Mitől tűnne el a fájdalmad?” A kérdés az, hogy „Mi tenne téged BOLDOGGÁ?” Ha boldog szeretnél lenni, találd meg a választ. Így a későbbi gondolat-megfordításoknál könnyebben megtalálod, mi is tesz valóban boldoggá.

5.pont:
Az adott szituációban, időben és helyen: Miket gondolsz róla? Készíts listát!

6.pont:
Az adott szituációban, időben és helyen: Mi az, amit az adott személlyel kapcsolatban soha többé nem akarsz újra átélni, megtapasztalni?


2.     lépés: Önvizsgálat

Vizsgáld meg a munkalapra írt gondolataidat. Válaszold meg mind a négy kérdést és végezd el a megfordításokat A KONKRÉT SZITUÁCIÓRA. A Munka meditáció.

1. Az adott szituációban: Igaz ez?
2. Az adott szituációban: Teljesen biztosan tudhatod, hogy ez igaz?
3. Az adott szituációban: Hogyan reagálsz, mi történik, ha elhiszed ezt a gondolatot?
4. Az adott szituációban: Ki lennél a gondolat nélkül?

Majd fordítsd meg a gondolatot:

a.   az ellentétére
b. a másikra
c. önmagadra

Találj három valós, konkrét példát arra, hogy az egyes megfordítások hogyan igazak számodra EBBEN SZITUÁCIÓBAN.


Még mindig vannak szabad helyek a következő ÖnMunka Alaptanfolyamokra, Byron Katie Munka-módszere alapján. Ha úgy érzed, elérkezett az időd, ne halogasd tovább ÖnMagad. Várlak szeretettel:

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján.

Hétköznapi tanfolyam: 2013. január 17-18. Budapest (jelentkezési határidő: január 8.)

Hétvégi tanfolyam: 2013. február 2-3. Budapest (jelentkezési határidő: január 11.)