Szerinted Melyik Módszer az Eredményesebb és Átütőbb?

Kedves Andi!

Azt szeretném kérdezni, hogy: Melyik módszert látod eredményesebbnek? Melyikkel lehet átütőbb és jelentős változásokat rövid időn belül elérni? Sok dologba belenéztem - és ici - pici változások voltak, vannak, de igazán mélyen egyik sem "segített".

Időnként megnéztem videókat és a bejegyzéseket itt a blogon, ami láttán csökkent a "bátorságom" nehéznek találom az ellentét állítást, illetve a milyen lennék állításokat megtalálni, pontosan megfogalmazni egyedül...

Viszont nagyon vágyom a pozitív változást, hogy tudjam végre jól érezni magam a bőrömben.

Köszönettel,

Kedves!

Köszönöm a kérdésedet. Névtelenül megosztottam a zárt csoportunkban, kíváncsi voltam, kiből milyen válasz kívánkozik ki leveled olvastán. Először röviden összerakom a saját meglátásaimat, utána pedig a többiek megosztásait olvashatod.

Szóval, hadd legyek kicsit drámai az elején: soha semmilyen célban és soha semmilyen eredményben nem fogod megtalálni azt, amit keresel. Soha semmilyen cél elérésében és eredmény megvalósításában nem fogsz tartós „jól-érzem-magamat-a-bőrömben” állapotot találni. Mégpedig azért nem, mert mindaz, amit célnak, eredménynek érzékelsz, az elméd meséje, az elméd által a jövőről vetített képek és szavak sora, amikről elhitted, hogy „oda” kell eljutnod. És amíg „oda” el nem jutsz – meséli az elme a történetét -, addig még nem lehetsz jól. Mert így, ahogy vagy, még nem lehetsz jól. Először meg kell változnod.

Mi az pontosan, ami miatt nem érzed jól magad a bőrödben? Fedezd fel, hogy semmi más, mint amit az elme mesél arról, ami szerinte van, és arról, ahogy szerinte lennie kéne, ahhoz, hogy te és a dolgok „jól” legyenek. Amíg az elmének ez a történet-mesélő mechanizmusa működésben van, amíg ezek a gondolatok megvizsgálatlanul elhívődnek, addig mindig lesz valamivel „bajod”.

Az ÖnMunka mindkét módszere az elmét „tanítja ki” a megtanult, bekondicionálódott működéseiből. Ez egy folyamat. Gondolj csak bele, hány éve használódik az elméd ugyanazon a módon, hány éve nézegeti ugyanazokat a képeket, történeteket, értelmezéseket, azokat híve az igazságnak, a valóságnak, az életnek, a szépnek és jónak, illetve a rossznak és csúnyának. Az elme be van gyepesedve, be van dugulva, el van akadva a megszokott működéseiben. És amíg ezek a működések nem lazulnak fel, amíg az elme nem rugalmasodik, addig ugyanabból a merev struktúrából tudunk csak lenni, csak ennek a merev struktúrának a viszonylataiból látni.

Türelem, kitartás, önmagadra figyelés, kíváncsiság, elszántság, nyitottság. Ezek ennek a folyamatnak a segítő minőségei, és ezeket nem tudod „csinálni”. És ha működésben vannak, nem tudod nem csinálni. J Tapasztalatom szerint vagy működnek benned, vagy nem. Vagy elindulsz ezen az úton, vagy nem. Vagy beleszerelmesedsz ebbe az egész önvizsgálatba, vagy nem. Vagy kinyílik az elméd, vagy nem. És egyik sem a te érdemed, és nem a te hibád.

És még annyit, hogy ha egyedül nem mennek azok a megfordítások, és nem megy a negyedik kérdés, kérj segítséget. Lehet, hogy épp annyi hiányzik a fejesugrásodhoz, hogy egyetlen egyszer megtapasztald a saját bőrödön, hogy „Ki vagy a történeteid nélkül”. Ki vagy, ha semmit nem tudsz arról, hova kéne tartanod, mit kéne elérned, miben kéne változnod? Mert ez az, aki valójában vagy, és már most is ez vagy. Sehova sem kell menned „érte”. Csak meg kell állni, le kell lassulni, és észrevenni mindazt, ami eltakarja előled saját magadat. Ezek az önvizsgálatok erre valók. Lecsendesülésre, jelenbeli ránézésre, jelenbeli ön-megtapasztalásra. Nem pedig a kondicionált elme által vetített képek megvalósítására. Hisz azok mindig is csak képek maradnak. És amíg valaki képeket szeretne hajkurászni, szíve joga. Ha ebbe belefáradt, akkor kitárt karokkal várják az önvizsgálatok.

Szeretettel ölellek, Andi

Drága Kérdező, egy zsákutcába futsz, ha bármelyik módszert azért végzed el, hogy jobban érezd magad. A valódi kiindulási pont ezekhez az olthatatlan, fékezhetetlen kíváncsiság, hogy végre meglásd a saját igazságodat, önmagadat, a valóságot és azt, hogy mennyi gondolattal automatikusan azonosultál, amik eddig irányították az életedet, választásaidat. Ezekre most alkalmad van rátekinteni. A Munka és az UI ez a rátekintés. Semmit nem akarunk csinálni a gondolatainkkal. Nem akarjuk megváltoztatni őket. Üdvözöljük és megvizsgáljuk őket, és az eredmény az lesz, hogy átláthatóbbá válnak ezek a gondolatok és működések. A megfordítások is ezt szolgálják, hogy meglásd, akár gondolhatnád az ellenkezőjét is, az is igaz lenne sokféle módon.
Biztatlak, hogy kezdj hozzá, ne halogasd tovább!
Ahogy a gondolatok és az igazságok más szemszögből is láthatóak lesznek számodra, ahogy felismered, hogy nem elhinni kell őket, hanem megvizsgálni, mintegy mellékhatásként egyre jobban átéled, micsoda fantasztikus lény vagy, önmagadban egy csoda, akinek minden oka megvan arra, hogy imádja az életét és minden pillanatot, amit a bőrében tölthet! Szeretettel gondolok rád! (M.)

Nekem mindkét módszer erőteljes változásokat hozott, nem venném egyiket a másik elé, mert teljesen jól kiegészítik egymást. És talán az is jó, ha az ember nem sürgeti magát, hanem a saját magad tempójában hagyod, hogy a magaddal történt munkákat az idegrendszered is feldolgozza. Andinak már tökéletes segítői vannak - Facilitátorok - mindenképpen fogadd meg ajánlását/segítségét. És amikor valamit kiválasztasz a magad számára, akkor vesd bele magad és ne csak felületesen alkalmazd. Onnantól kezdve erősödik az önbizalmad és az önbecsülésed is. (A.)

Kedves…!
Az egyik eredményesebb, mint a másik! A kérdés csak ez: Mi az, hogy eredményes?
Amióta az önvizsgálatokat végzem erre jutottam: az eredményesség, mint minden más fogalom, csak értelmezés és viszonyítás. Az önvizsgálat ezeket az értelmezéseket és viszonyításokat lazítja fel. Ez okozza a békességet, és ezt a békességet éljük meg pozitívnak. (M.)

Drága kíváncsiság! Újabban nekem a hiedelmek olyanok, mint egy jól becsomagolt ajándék, szép nagy piros masnival átkötve. Jön egy gondolat, hiedelem én már előre örülök, hogy jajj de jó ismét kaptam valamit. És szép lassan kérdésekkel, elsősorban a munkával és még az Anditól és a többiektől ellesett kérdésekkel bontogatom ki szépen az én kis csomagomat, amit úgy képzelek el mint sok egyre kisebb és kisebb dobozba tett legkisebb, amibe ott rejlik számomra a meglepetés. Na és ezt a icike-picike csomagot meg szépen jól UI-val meg nézegetem.
És képzeld, mit találok SEMMIT, ez egy olyan dobozka, amit ha kinyitsz nincs benne semmi, csak egyetlen dolog a SZERETET.

Ja, és ne azért csinálj bármit is, hogy jobb legyen azután, mert egyszer eljön az az idő, amikor már olyan mélyre jutsz önmagadba, hogy lehet, hogy nem fog az olyan kellemes élményeket okozni, ott akkor hirtelenjében, hisz több évtized érzelmeinek is felszínre kell törni. Lehet, hogy hetekig nem tudod magadról még azt sem, hogy fiú vagy e vagy lány, lehet, hogy szerződést kötsz az energia szolgáltatóval, mert akkora feszültség lesz benned, de akkor is csináld, mert a legvégén a kis dobozkádba neked is ott lesz a SZERETET. Hajtson a kíváncsiság és semmi más. Nagy-nagy szeretettel. (E.)

Azt, hogy kinek melyik módszer fér bele jobban a rendszerébe, melyiket tudja inkább alkalmazni, szerintem nem lehet előre megmondani.
Úgy tartom, ez a két önvizsgálati módszer nem arra van, hogy elérjünk velük bármit, amúgy erre a többi se alkalmas). Azt meg főleg nem lehet megjósolni, hogy valami mikor, vagy mennyi idő alatt történik meg az életünkben (ha egyáltalán úgy alakul).
Az a tapasztalatom, a változásokat sehogy se lehet elérni (legfeljebb látszólag), azok csak történnek velünk, miközben megéljük, ahogy telik az élet. Azért érezzük magunkat rosszul a bőrünkben, mert elhittük, hogy az adott helyzet számunkra "kizárólag" rossz lehet. Vagy azt, hogy valami piszkosul hiányzik. És ha majd eleget módszerezünk, meg bigyózunk, szorgalmasan, türelmesen, mindent beleadva, akkor egyszer csak végre "jó"-ra fordulnak a dolgok, sőt, elmúlik a hiány is.
Az ÖnMunkával megkereshetjük, hogy mit hittünk el valamiről idáig, és mit nem vettünk észre, ami a vizsgált történetnél még szóba jöhet. Megmutatja, hogy az élet milyensége - beleértve mindent - számunkra attól függ, honnan nézzük. Ha ezt akár csak egy pillanatra képesek vagyunk megélni, és levenni a címkét/hiedelmet a vizsgált helyzetről, alatta/mögötte megtalálhatjuk a valóságot, értelmezés nélkül. Ott, ahol nincs értelmezés, mindennek a lehetősége fennáll, mert az elvárás is elmúlik, hogy minek miként kéne lennie, hiszen mindenhogyan rendben van.
A Megtalálhatatlan Önvizsgálat pedig a hiány-énjeinkkel foglalkozik. Mivel elhittük, hogy vannak, azt gondoljuk, hogy a bennünk "meglévő" hiányt csak valaki más tudja megszüntetni, ha úgy viselkedik, ahogy nekünk tetszik, ahogy várjuk tőle. Ebbe aztán jól beleéljük magunkat, utána meg csodálkozunk, hogy ez az elképzelés rángat minket ide-oda, és sehogy se tudunk kikeveredni belőle. Ilyenkor érdemes az UI-hoz fordulni. (M.)

Szerintem az lesz atutobb amelyiket megcsinalja  Vagy nem. Gyorsan, sok eredmenyt....egy pillanat muve mindig az egesz ugyhogy attol fugg, mennyire van "átütô" es "jelentôs eredményeket hozó" hangulataban.  En ugy tapasztaltam, hogy amikor nagy szarban vagyok es nincs vesztenivalom, hihetetlenul bator leszek, haha. Szoval, szerintem annyit kap akarmilyen modszertol, amennyit beletesz. Jo kostolgatast neki a bufeben.

Ja es en neha meg mindig neheznek talalom a Munkazast, mint o, es nekem is elmegy neha a batorsagom igy evek meg tobb szaz itelolap utan is. Ugyhogy szivesen ajanlom neki a facilitatori szolgaltatasomat, jo kezekben lesz. J

Es eszrevettem hogy sok dologba "belenezett", nem derul ki mennyit probalt is ki. En is nagy "belenezo" vagyok neha es azzal en sem szoktam sokra jutni. (B.)

Ha szeretnél GYAKORLATBAN megismerkedni az ÖnMunka két módszerével, várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

Önszeretet/Önértékelés Tréning Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai alapján: 2013. március 1-2. (péntek-szombat). Jelentkezési határidő: február 11.

2-NAPOS MUNKA-ALAPTANFOLYAM, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: 2013. március 22-23. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: február 25.

Vidéki tanfolyamok is indulnak, minden információt itt találsz.

Mi Is A Szabadság?

Egy Barátom megkért, írjak üzleti célú blogjára, hogy minél többen megismerkedhessenek a Munkával. Vele együtt én is megosztom az ÖnMunka blog Olvasóival az elkészült irományt. Lényegretörő összefoglalója működésünknek és a Munkának. 

Ezt a bejegyzést azok figyelmébe ajánlom, akik hajlandók picit kinyitni az elméjüket, és nyitottan, kíváncsian olvasni a következő sorokat. Egyik kedvenc mondásom:

 „Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy a szabadságot választod?” (Byron Katie).

Feltételezem, hogy Téged igenis érdekel a szabadság, értsünk egyelőre bármit is ez alatt. Szerinted mire van szükséged ahhoz, hogy szabad legyél? Kérlek, csukd be egy kicsit a szemedet, és keresd meg a válaszodat erre a nagyon egyszerű kérdésre. Akár le is írhatod. És, kérlek, ne légy bölcs, okos, spirituális, ne azt mondd, amit mástól hallottál vagy olvastál, és nagyon megtetszett, hanem nézz magadba a saját válaszodért.

Ahhoz, hogy szabad legyek, a következőkre van szükségem:

És egyáltalán, mit jelent az, hogy szabad? Megnéznéd ezt is magadban? Mik a külső/belső jelei annak, ha szabad vagy? Mik a szabadság ismérvei? Listázd össze ezeket is:

(Hamarosan visszatérek a szabadság témaköréhez, de előtte még rendetlenkedek egy sort, ha már Miki ideengedett a blogjára… :)

A rendetlenkedés lényege egy kis provokáció az önfejlesztés birodalmával kapcsolatban. Elképesztő mennyiségű tipp, tanács, technika áll ma már a rendelkezésünkre ahhoz, hogy egy vágyott, jobb életet „teremtsünk”, több pénzt „vonzzunk be”, anyagilag „sikeresebbek” lehessünk, hogy bebizonyítsuk magunknak és a világnak, hogy érünk valamit. Feltételezem, hogy ha ennek a blognak az olvasója vagy, akkor Te is ismered a nagy részüket. Álmodból felébresztve is tudod az összes ide vonatkozó „törvényt”, és időd egy részét azzal töltöd, hogy próbálod a gyakorlatba is átültetni őket. Hadd kérdezzek valami csúnyát: működnek számodra ezek az úgynevezett törvények? Kérdezek egy még csúnyábbat: Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy az univerzum, a pénz, a vonzás, a bőség „törvényei” valóban léteznek? (És nem az ellenkezőjéről szeretnélek meggyőzni, hanem hogy tedd föl magadnak ezeket a kérdéseket.) Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy az univerzum azt hozza eléd, amit Te vonzol (és véletlenül negatív gondolatokon csíped magadat, vagy mondjuk, nem olyasmi történik veled, amit szívesen veszel)? Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy ez a Te felelősséged, és hogy kutya kötelességed egy jómódú, sikeres életet „megteremteni” magadnak, különben egy nagy senki maradsz, aki semmit sem képes elérni az életben? Ezek a gondolatok békességet vagy feszültséget okoznak benned?

Ha most ideges lettél, teljesen érthető. Hisz már jó ideje ebben az irányban haladsz, rengeteg időt és pénzt fektettél az önfejlesztésbe, egy jobb, sikeresebb, bőségesebb élet megteremtésébe. Rengeteget tanultál, és szép fokozatosan MINDENT ELHITTÉL. Eszedbe jutott valaha megkérdőjelezni azt, amit hallottál és olvastál?

Tudom, nagyon kényes témát feszegetek, és olybá is tűnhet, hogy meghibbantam, hogy így próbálok egy világszerte ismert, nálunk még szinte ismeretlen önfelismerési módszert bemutatni és népszerűsíteni. Hisz olyasmiket kéne mondanom, hogy ettől aztán tényleg, de most tutira boldog, gazdag és sikeres leszel. És akkor biztos érdekelne a dolog. Bár, ki tudja. Annyi mindenre mondták már ezt, az emberek pedig csak nem boldogabbak, gazdagabbak és sikeresebbek. Sőt, inkább egyre frusztráltabbak és elkeseredettebbek. És mivel annyi mindent láttál már, teljesen természetes ellenállás alakulhatott ki benned egy újabb marhaság iránt. Én legalábbis így voltam vele: jól elhajtottam a barátnőmet, aki először mesélt nekem Byron Katie A Munka (The Work) nevű hiedelem-megvizsgáló módszeréről. Aztán kisebb testi erőszak alkalmazásával csak lenyomott a youtube elé… Néha túlzok, itt azonban tényleg maximum 2 perc alatt fordult velem fejjel lefele a világ, és értettem meg azt, amit azelőtt még sosem sikerült. Hogy miért is nem megyek sokra azzal a sok okossággal, amit nem rövid önismereti utamon megtanultam. Nem sokáig bánkódtam, mivel ezerrel faltam fel a Munkát, és kérdőjeleztem meg a hiedelmeimet százszámra.

No, de mi is ez a Munka nevű valami? A Munka egy nagyon gyakorlatias, egyszerűen megérthető és megtanulható hiedelem-felülvizsgáló módszer (Négy kérdés és Megfordítások), mely bármikor kéznél van, amikor stresszes gondolataid előbukkannak. Nagyon fontos, hogy a hiedelmeket nem pozitívra írjuk át, ennek semmi értelme. Ehelyett rendbe tesszük az ALAPOKAT. Kilapátoljuk a tudatalattinkból azt a trutyit, amit odapakoltunk még pici gyerekkorunkban. Amíg a 3-4 éves kori hiedelmeinkkel élünk (és mindannyian ezt tesszük), addig ezek folyamatosan „végrehajtanak”. Ezt nevezi a Munka nyelvezete összezavarodott elmének. Minden emberi lény elméje összezavarodott, amíg elhiszi, amit hisz. Amíg elhiszem az apámmal, anyámmal, magammal, az élettel, a nőkkel, a férfiakkal, a párkapcsolattal, az élettel, halállal, kontrollal, szeretettel, felelősséggel, munkával, pénzzel, sikerrel, a világ működésével, az én szerepemmel (stb.) kapcsolatos hiedelmeimet (történeteimet), addig ezek KÖTNEK. És addig nincs más választásom, mint hogy az egész életemet MENEKÜLÉSSEL, ELLENÁLLÁSSAL ÉS KÜZDÉSSEL  töltöm. És mindent megteszek, hogy mindettől megmeneküljek, csak nem a megoldás irányában keresgélek. Te hogyan állsz ellen, hogyan küzdesz, hogyan menekülsz? Vagy-e annyira őszinte magadhoz, hogy meglátod ezt magadban?

A Munka rendszeres végzése, vagyis „gyökérhiedelmeid”, történeteid szép fokozatos megvizsgálása (nem pedig „megerőszakolása”, és így még mélyebbre tunkolása) KINYIT. Kinyitja az elmédet, kinyitja szívedet, kinyitja a világodat, kinyitja az életedet. Mivel a megvizsgált hiedelmek mintegy elengednek minket, így egyre tisztább elmékké válunk, ami fantasztikus hatékonysággal, kreativitással, örömmel, életszeretettel tölt el minket. A legfontosabb pedig tán az, hogy totálisan erőfeszítés-mentessé válunk. Nem erőszakoljuk magunkat tovább, hogy ilyenek meg olyanok legyünk, nem erőszakoljuk tovább a körülöttünk élő embereket és világot, hogy legyenek már olyanok, amilyennek mi szeretnénk őket, nem kántálunk ezerszámra pozitív megerősítéseket, hanem totális nyugalommal éljük az Életet, egyszerűen csak áramlunk vele, és stresszmentesen tesszük a dolgunkat.

Egy rövid részlet a saját blogom egyik témába vágó bejegyzéséből:

„Még mindig arról a teljes félreértésről, ami a gondolatokat övezi. A Munka alapkiindulása, hogy az életben minden szenvedést megvizsgálatlan gondolataink okoznak, melyeket tudatosan vagy tudat alatt igaznak hiszünk, és fel sem merül bennünk, hogy ezeket a gondolatokat megkérdőjelezhetjük. Próbálunk „megszabadulni” a gondolatainktól, azt azonban senki nem tudja, hogyan is csináljuk ezt hatékonyan. Minél jobban szabadulnánk, ők annál jobban ragaszkodnak hozzánk. Vagyis, a probléma nem maga a gondolat, hanem az, ha elhisszük azt. Nem gondolni nem tudsz. Mire ezt eldöntöd, máris gondoltál. Pozitívan gondolni pedig megint csak nem tudsz egész addig, amíg a felhalmozott, életed során elhitt, mélyben hömpölygő gondolataidat meg nem kérdőjelezted. Nem átprogramozod, nem kiirtod őket, nem hóhér módjára pallossal csapsz le rájuk, hanem kíváncsian, nyitottan megvizsgálod őket a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével. És akkor felenged mindaz a stressz, amit ezek az elhitt gondolatok okoznak az életedben, sőt, maga a gondolat is szépen elhagy. Hiszen, csak addig van rá szükséged, amíg fogalmad sincs arról, mi zajlik a mélyedben. Pont ő a Te Barátod, a hírnök, hogy "Hééé, itt vagyok, foglalkozzál már velem!!!" Amíg lenyomod, elhallgattatod, a szőnyeg alá söpröd, addig ő mindenféle módon hatni fog az életedre, hogy felhívja magára a figyelmedet. Az Önvizsgálat után pedig már nem lesz szükséged pozitív gondolkodásra; valami sokkal csodálatosabb történik az életedben, erőfeszítés-mentesen.” (A folytatást itt találod: http://onmunka.blogspot.com/2010/10/miert-borul-meg-pozitiv-gondolkodas.html)

A Munka megtanulásával egy önmagad megtisztítására alkalmas, MŰKÖDŐ eszközt kapsz a kezedbe. Ez egy teljesen letisztult, csiribiri mentes, KŐKEMÉNY módszer. Kőkemény azért, mert minden illúziódat felszámolja. Ugyanakkor végtelenül gyengéd is, mert csak addig visz, ameddig hajlandó vagy épp elmenni. Ez az Út nem egyszerű, nem is való mindenkinek. Viszont az, aki bevállalja, lenyugszik, és kivirágzik: megtelik az élete Élettel.

Visszatérve a szabadságra, egy Byron Katie idézettel szeretném befejezni:

„Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre. A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem.  És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.”

TE KI LENNÉL A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL?

Miért Is Nem Működik a Vonzás Törvénye?

Számos bejegyzésben foglalkoztam már a divatos „teremtéssel”, Titokkal, bevonzással, programozottságunkkal, gondolatainkkal. Rengeteg mítoszt, hiedelmet tettünk magunkévá az elmúlt évek „Teremts egy jobb életet magadnak” trendje során. Lefordítottam egy cikket, mely nagyon jól összefoglalja, hol van a bibi a gépezetben, elsőként ma ezt olvashatjátok. Legtöbben már valószínűleg hallottatok minderről, mégis úgy vélem, érdemes ilyen egyszerű megfogalmazásban is megismerni a működésünket. A cikk után pedig a Munka-féle megközelítést ajánlom figyelmetekbe, mert a Munka teljesen más vizsgálatot alkalmaz a hiedelmekkel kapcsolatban, mint az igen elterjedt: írjuk felül a negatív tudatalatti programozottságunkat pozitívokkal, és akkor majd szuperhepihawai lesz minden. Nos, a Munka ennél sokkal, de sokkal mélyebbre megy. De erről a cikk után.

„A Vonzás Törvénye a Secret című filmnek és könyvnek köszönhetően vált igazán népszerűvé néhány évvel ezelőtt. Az emberek kapzsiságára alapozva, a Titok alapjában véve azt állította, hogy bármit bevonzhatsz az életedbe – pénzt, sikert, tökéletes kapcsolatot, csodás házat, autót stb. -, mindössze azzal, hogy fenntartod magadban azt a pozitív szándékot, hogy szeretnéd az adott dolgot megkapni. Más szóval, ha kinyilvánítod a pozitív szándékodat, és pozitívan gondolkodsz, akkor bármit manifesztálhatsz, megteremthetsz az életben.

A pozitív gondolkodás valójában már évtizedek óta jelen van az önsegítő irodalomban és világban, elég, ha csak Napoleon Hill, Dale Carnegie, vagy Vincent Peale birodalmára gondolunk. Ők a New-Age gondolkodásmód előfutárai, akik a pozitív gondolkodást a személyes siker elérésére kezdték ajánlani.

Minden pozitív gondolkodáson alapuló „új” sikerrecept sikerre van ítélve, hisz, ki ne akarna könnyedén meggazdagodni? Teljesen beleillik ez a módszer a mi kapzsi, lusta világunkba.

A „vonzásos” marhavagonokba való feltülekedés közben azonban igen kevesen állnak csak meg, hogy egy kicsit eltűnődjenek azon, miért is nem éli mindenki az álmait, ha mindez ennyire könnyű? És egyáltalán, hogyan működne a világ, ha mindenki az álmait élné – ki végezné el azokat a munkákat, melyeket senki más nem lenne hajlandó elvégezni? És tényleg olyan buli lenne, ha mindenki hatalmas házban élne, és luxusautót vezetne?

Ha megnézzük a Titok utáni könyv- és tanfolyam-generációt, azt láthatjuk, hogy a kezdeti Titok-optimizmust felváltotta a kiábrándultság. Most már olyan kurzusokat hirdetnek, ahol megtanítják neked, miért is nem működik számodra a vonzás törvénye: fizess nekem, én pedig elárulom neked a hiányzó összetevőt.

Nos, ez sem fog nagy port kavarni hosszú távon.

Osho ezt az egész pozitív gondolkodásosdit marhaságnak nevezte, már jóval azelőtt, hogy a Titok megjelent. Azt mondja, hogy a pozitív gondolkodás semmin nem tud változtatni, mivel épp a tudattalan elme tartalmának megvizsgálását kerüljük ki vele, ami pedig tele van negativitással. Úgy fogalmaz, „Gondolod, hogy ha nem látod, attól majd eltűnik? Csak hülyíted magadat. Nem tudod a valóságot megváltoztatni. Az éjszaka még akkor is jelen lesz, ha azzal áltatod magadat, hogy huszonnégy órán keresztül nappal van.”

Nemrégiben pedig a kedvenc tudósom, Dr Bruce Lipton, tudományos magyarázattal állt elő azzal kapcsolatban, amit Osho annyi éven keresztül hajtogatott. Dr Lipton elmagyarázza, hogy a pozitív gondolkodás azért nem működik, mert a tudatos elmével végezzük. Az életünket azonban nem a tudatos elme irányítja.

Az életünket a tudattalan, vagy más szóval, tudatalatti elme irányítja. Dr Lipton tudományos kísérletek alapján azt állítja, hogy az életünk 95-99%-ban a tudatalatti elme vezérlése alatt áll, ami a tudatos elménél összahasonlíthatatlanul erőteljesebb információ-feldolgozó „szerkezet”. Mindez pedig azt jelenti, hogy a tudatos elménk, ahol az ún, „pozitív gondolkozásunk” is tanyázik, nem képes túl sok vizet zavarni.

Ha a tudatos vágyaink egybeesnének a tudatalatti hiedelmeinkkel, akkor nem lenne semmi probléma. Akkor a „Vonzás Törvénye” automatikusan működne – semmit nem kéne csinálni, hogy megteremtsük őket. Tudatalatti hiedelmeinknek azonban nagy része (Lipton szerint a 70%-a) negatív és destruktív, nem pedig olyan, amit tudatosan is szeretnénk! Ezek alapján eléggé nyilvánvaló, hogy a pozitív gondolkodás kudarcra van ítélve. Mintha a széllel szemben pisilnénk.

Mindez tehát azt jelenti, hogy gondolhatjuk mi azt tudatosan, hogy több pénzt szeretnénk, és álló nap vizualizálhatjuk azt a jó kövér bankszámlát, sok-sok nullával a végén, ha a tudatalattinkban olyan programok futnak, melyek azt mondják, hogy nem érdemeljük meg a gazdagságot, vagy mi sosem nyerünk semmit, hogy ez másoknak való, nem pedig nekem, akkor tudod, mi történik? Holtod napjáig vizualizálhatod azokat a milliókat, akkor sem fogod őket megkapni!

A tudatalatti elme, mondja Lipton, olyan, mint egy lemezjátszó – a gyerekkorunkban megtanult „dalokat” játssza egész életünkben. A lemezünkön a szüleinktől és más, életünkre nagy hatást gyakorolt személyektől bekódolt üzenetek rögzítődtek, a folyamat 6 éves korunkig lejátszódott; a lemez teleíródott. A legtöbb programunk olyasmi, hogy „Nem vagy elég jó”, „Nem érdemled meg”, Mások jobbak, mint te”, „Nem vagy elfogadható és szerethető úgy, ahogy vagy, jobbnak kell lenned.”

Ezek az üzenetek, programok, közvetlen vagy közvetett módon jutottak el hozzánk, és túlnyomó részük lemerült az ártatlan tudatalattinkba, ahol a saját igazságainkká váltak. A lemezjátszó pedig elkezdte újra meg újra lejátszani ugyanazokat a programokat, amikor hasonló helyzetekbe kerültünk, és mi a programok szerint cselekedtünk ismételten. Más szóval, ördögi körbe kerültünk, ahol újra meg újra bizonyítékokat szereztünk arról, hogy ezek a negatív programok igazak, s ezáltal még tovább erősítettük őket. És ez a mai napig folytatódik! Folyamatosan szabotáljuk a boldogság, a siker, a szerelem megszerzésére tett kísérleteinket, csak éppen még annak sem vagyunk tudatában, hogy mindezt saját magunk tesszük, mivel az egész tudattalan, ugyebár.”

(szerző: Anando)

Nos, a legtöbb „sikermódszer” eljut eddig a pontig, és arra a következtetésre jut, hogy akkor az a megoldás, ha a negatív tudatalatti programjainkat pozitívra írjuk át. Azt mondja, hogy ne ezt gondold, hanem gondold azt helyette. Ne azt gondold, hogy sikertelen vagy, hanem azt gondold, hogy sikeres vagy. Hmmm. Állj meg most egy pillanatra, és gondolj ebbe bele. Szerinted attól, hogy azt ismételgeted magadban, vagy hanghordozókon naphosszat hallgatod, hogy „Szép vagyok, gazdag vagyok, sok pénzem van, imádnak a nők, nagy házban élek, stb.”, ezek a dolgok tényleg meg is fognak valósulni az életedben? Ha Neked igen, akkor az emberek azon minimális táborába tartozol, akinek a tudatalatti programjai mondják ezt. A többiek pedig elkeserednek és szenvednek. És még görcsösebben „termtenek” és „vonzanak”. Ezt nevezem én az Élet erőszakolásának. Még „jobbak” lenni is a legerőszakosabb módon akarunk. Akarunk. És amíg belül erőszakot folytatunk, addig az erőszak kint is folytatódni fog, ezt lenne már jó nagyon mélyen megértenünk.

A Munka, illetve Byron Katie egész „látásmódja” megérteti és meg is életi Veled, hogy eleve semmi nem igaz abból, amit elhittél. Csak történeteket kreáltál a Valóságról, teljesen ártatlanul, hisz mindenki ezt csinálta. Közben ezek a történetek nem az igazság, nem a Valóság. Csupán gondolatok, melyeket Te értelmezel így vagy úgy. A Munka nem átírja, hanem semmissé teszi a hiedelmeidet, a programjaidat. Egy nagyon egyszerű, mégis lényed mélyébe hatoló folyamattal – A Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal – mintegy „visszacsinálod” az egész eddig elhitt életedet. Amikor megszülettél, tiszta volt a winchester, ha kitartóan végzed a Munkát, akkor újra egy tiszta winchester leszel, ennek a teljes felszabadulásával és végtelen potenciáljával. Semmit nem fogsz tudni többé elhinni, a pozitív gondolatokat sem, mert rájössz, hogy erre semmi szükség a Létezés végtelen intelligenciájával szemben. Ráhagyatkozol erre a csodás Valóságra, és szóhoz sem jutsz többet. Csak figyeled, ahogyan minden a lehető legédesebb módon történik körülötted, imádsz megmártózni benne, és minden pillanatát élvezed. Még akkor is, ha hagyományos éretlemben nem jó, sikeres, vagy gazdag. Ha nem hiszed, járj utána!

Ajánlom felfrissítésre a Valami Sokkal Intelligensebb… című bejegyzést, további, nagyon mély adalékokért. Mostanra biztosan máshogy is fogod érteni, aki pedig nem olvasta, az ne hagyja ki: http://onmunka.blogspot.com/2011/02/valami-sokkal-intelligensebb-meg-mindig.html

Ha új vagy az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre; itt valóban megtalálhatod Önmagad.

Ha még nem ismered a Munkát, minden fontos útbaigazítást megtalálsz a honlapomon: http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html

Ha szeretnéd Byron Katie Munka-Módszerét minicsoportban, hatékonyan, gyorsan, segítő légkörben elsajátítani, akkor szeretettel várlak a legközelebbi budapesti Alaptanfolyamon, május 14-15-én.  

Részletek itt:  http://kincsamivan.hu/programok.html

Létezik-e Kudarc, avagy a Tökéletes Szerető

Azért (is) szeretem Byron Katie MunkaMódszerét és szavait, mert nem a szokásos cukormázról beszél. És a Munka végzése nem is a szokásos cukormázba vezet, hanem valami sokkal valóságosabba. Ezért is lehet akár ijesztő néhányak számára, és ezért is nevezem a bevállalósok módszerének és útjának. Pedig Katie szavai már így is sokat „finomodtak” a kezdetek óta. A 90-es évek elején íródott két könyvecske Katie korai időszakáról, valóságra ébredése után. Az egyik a Losing The Moon (A Hold Elveszítése), a másik pedig az A Cry in The Desert (Sikítás a Sivatagban). Ma már egyik sem kapható, állítólag néha-néha felbukkan az interneten egy-egy antikvár példány csillagászati áron. Én elolvastam mindkettőt – és majd még újra és újra el fogom olvasni, mert ez az a típusú olvasmány, amit mindig másképp értesz, ahogy haladsz a magadon végzett Munkáddal. Tervezem, hogy előbb-utóbb ezekből a könyvekből is kaptok ízelítőt magyarul, de most még Az Öröm Ezer Nevét illene befejeznem először. Igaz ez? :-)

         A mai olvasnivaló a szintén nem tündérmese stílusban íródott Öröm Ezer Nevéből „fordítodott” ide, amiből már többször idéztem. A téma a kudarc, és az oly vehemensen üldözött tökéletesség. Ez most megint egy egész fejezet (a 79.), amit régi Katie olvasó Barátaim már egyszer megkaptak, és most kíváncsi vagyok, mi minden újdonságot fedeznek fel benne. Kellemes felismeréseket kívánok!

„Lehetetlenség bármibe is belebukni. Annyi van, hogy a sikered nem biztos, hogy úgy néz ki, ahogy gondoltad, hogy majd fog. Ha például az volt a célod, hogy A pontból eljuss C pontba, te pedig A-ból B pontba jutottál, akkor ez nem félsiker – ez totális siker. Ha képes vagy C-be elmenni, természetesen szuper. Hisz ki ne szeretné azt, amikor az álma valóra válik? De, ha épp csak félútig jutsz, akkor nincs épelméjű okod azt hinni, hogy kudarcot vallottál a feladatod elvégzésekor. Ilyenkor az a feladatod, hogy megnyisd az elmédet, és rávezesd magad, miért is jobb az, hogy C helyett B-be érkeztél meg. Létezik az életben egy a te álmodnál édesebb álom: a valóság. Ez a végső álom, a legkedvesebb álom. Fogalmunk sincs, hogy merre tartunk, csak épp szeretjük azt képzelni, hogy tudjuk. Én ezt sosem hiszem már el. Ily módon pedig, bárhol legyek is, az utam teljes, én pedig sikeres vagyok, mert épp ott vagyok, ahol.

         Természetünk a jóság. Onnan tudom, hogy ez így van, mert bármilyen gondolat, mely valamit nem jónak lát, stresszként hat rám. Soha senki sem tud eltaszítani magától; egy egyszerűen nem lehetséges. Amikor valaki azt mondja, „Nem akarok veled lenni,” azt gondolom, Milyen csodás! Megmutatta nekem, hogy kivel nem kell lennem. Nem veszem személyesen. Csak eszembe juttatom, amikor én sem akartam saját magammal lenni, így megérthetem, amit érez, és elmehetek hozzá oda. És azt is tudom, hogy azért nem akar velem lenni, mert elhiszi, amit rólam gondol. Nem tud másképp tenni, hiszen nem kérdőjelezte meg az elméjét.

         Minden alkalommal, amikor úgy hiszed, hogy kudarcot vallottál, vesztesként azonosítod magadat. És minden egyes alkalommal, amikor ez a vesztes identitás bukkan fel benned, felszínre bukkannak az ezt bizonyító további gondolatok is. Így tartja magát az összezavarodott elme összezavarodva, így él folyamatosan a múlt illúziójában, mely valójában soha nem is létezett. Ha valaki azt mondaná nekem, „Katie nem sikerült válaszolnod az e-mailemre,” jót nevetnék magamban, és azt gondolnám, Még jó. Hisz csak így sikerülhetett épp saját magamnak lennem. (Aztán még azt is hozzátenném esetleg, „Meséld már el kérlek, hogy miről is szólt az e-mailed.”)

         Kitöltöttem egy tesztet valamelyik női magazinban. A fodrásznál várakoztam, megpillantottam ezt a magazint, és csak úgy találomra kinyitottam valahol. A következő főcím tárult a szemem elé: MENNYIRE JÓ SZERETŐ VAGY? És alatta egy oldalra való kérdés sorakozott. Felkészülsz a párod érkezésére? Nem. Szexi fehérneműt veszel fel? Nem. Bevetsz-e különleges praktikákat, hogy tetsszél neki? Nem. A végén összeadtam a pontjaimat, és azt láttam, hogy jól elbuktam ezen a teszten. Élveztem a helyzetet. Az ő értelmezésük szerint én egy szerencsétlen, botcsinálta nő vagyok. Az én értelmezésemben azonban én vagyok a tökéletes szerető. Miért is készülnék fel az érkezésére? Hogyan is vetíthetnék ki bármi jobbat, mint Stephen? És egyáltalán miért is foglalkoznék ilyesmivel? Ő minden, akit én akarok, amikor belép az ajtón, és minden egyes pillanatban. Felveszek-e szexi fehérneműt? Ez akár jó buli is lehet, ugyanakkor úgy látom, hogy ez a gondolat sosem szokott felmerülni bennem. És azt is látom, hogy ez teljességgel szükségtelen. Bevetek-e nála különleges praktikákat? Már így is tetszem neki, és semmit nem tettem azért, hogy ez így legyen. De hát mit is gondoltak ezek a magazinszerkesztők?!? A szerelem nem egy csinálás, sőt a szeretkezés sem. Kinek van szüksége kellékekre vagy technikákra, amikor a szív tágra van nyitva? A valódi terv mindig az, ami épp van, és ez eltörli bármilyen általam kitalált terv szükségességét. Fogalmam sincs, milyen tetszeni vagy mást tetszetősnek látni. Így aztán teljesen kizárt, hogy ne tökéletes szerető legyek.”

A Sikeres Ember, Avagy Nincsenek Hibák…

Elindultunk az év vége felé, és egy újabb év kezdetéhez közeledünk. Sokan ilyenkor fogadkoznak, hogy majd a jövő év más lesz, végre megvalósítják ezt vagy azt az álmukat, végre kiteljesednek, vagy épp elindulnak a hőn áhított siker felé vezető úton. És akkor végre boldogok lesznek. (Ehhez kapcsolódóan ajánlom még figyelmedbe A Siker Természetéről című novemberi bejegyzést.) Az elkövetkező napokban ezeket a témaköröket szeretném körbejárni, amolyan Byron Katie-sen, tarts velem, nyisd ki az elméd, és figyelj, mi történik veled a héten a zuhany alatt… Magyarázat az itt következő Katie idézetben, melyet tegnap frissiben fordítottam valamelyik hírleveléből.

„Én senkit nem vagyok képes csődtömegnek látni. Mert ez egyszerűen nem lehetséges. Sok olyan emberrel találkozom, aki azt hiszi saját magáról, hogy ő csődtömeg, és olyanokkal, akik úgy gondolják, hogy a világgal valami baj van. Összezavarodott emberekkel találkozom, akik harcban állnak a valósággal, és képtelenek szeretni azt, ami éppen van. Harcolnak azzal, ami éppen van, és közben dührohamot kapnak, mert elhiszik, hogy a valóságnak másmilyennek kellene lennie, mint amilyen. Ha, mondjuk elveszítetted az összes pénzedet, és tiszta az elméd, akkor megérted, hogy épp nincs szükséged rá. És pont ez által tapasztalhatod meg a nincstelenség tiszta örömét. Ha viszont te másfajta történetet mesélsz nekem erről, akkor összezavarodottnak látlak. És nem is csoda, ha boldogtalan vagy. Hisz nem a valóságot látod, hanem a róla szőtt történetedet. Milyen halálos is azt hinni, hogy a boldogtalansádat a pénznek vagy bármi másnak a hiánya okozza.

Azelőtt én is csődtömegnek hittem magam. Az elmém szolgált is ennek minden bizonyítékával. Később megláttam, hogy egyetlen bizonyíték sem volt igaz, egy sem állta meg a helyét. Ha a valóságot nézem, akkor régebben is tökéletes életem volt. A különbség a most és az akkor között annyi, hogy akkor vak voltam, most már látok, akkor süket voltam, most már azonban hallok. Meghaltam a magamról elhitt hiedelmeim, identitásom sírjában, és amióta nem írom felül a valóságot a történeteimmel, szó szerint feltámadtam. A feltámadás azt jelenti, hogy láthatóvá teszed azt a valóságot, ami az oly erőteljesen elhitt, megkérdőjelezetlen rémálom alatt van.

A sikeres emberi lény az, aki pont ezeket a sorokat olvassa. Tán 150 kilós vagy? Sikeres vagy. Neked most pont az a dolgod, hogy 150 kilós legyél. Tán beteg vagy? Most pont az a dolgod, hogy sikeresen beteg legyél. És ez nem azt jelenti, hogy a helyzet nem fog megváltozni. Csak ebben a pillanatban kéretik tőled betegnek lenni. Tudsz így is boldog lenni, úgy, ahogy épp vagy? Vállald el ezt a feladatot. Esetleg nem érted a szavakat, amiket épp olvasol? Tökéletes! Akkor még nem az a dolgod, hogy értsd őket. Lehet, hogy holnap reggel a zuhany alatt beléd robban a megértés, saját magadnak, mint sikeres emberi lénynek a mély megélése és nagyraértékelése. Bepillantást nyerhetsz abba, milyen értékes, szükséges és nélkülözhetetlen vagy az élet egésze számára, és megértheted mennyire fontos, hogy az legyél, aki éppen vagy, mindannyiunkért. A világegyetemben nincsenek hibák. A jelen pillanatban épp tökéletes a korod, a magasságod, a nemed; erre van tőled szükség. Nincs partnered? Tökéletes. Tökéletes vagy ebben a munkakörben, és a munkakörök változnak. Szereted már magadat feltétel nélkül? Ez a mély megértés – ez is siker. Amikor megérted, hogy te a valóság útja vagy, maga tökély, akkor már semm nem gátol meg abban, hogy ráismerj: sikeres vagy, és semmi sincsen elromolva.

Hagyományos értelemben a siker egy elmeállapot. Nem is lehet más. Valaki vesz egy lottót, nyer egy rakás pénzt, boldog elmeállapotot tapasztal meg, és gyakran azt hiszi, hogy ezt a pénz vagy a nyerés okozza. És ezzel a gondolattal aztán azt tanítja meg magának, hogy egyenlőség jelet tegyen a pénz, a nyerés és a boldogság közé. A pénz és a nyerés, melyet annyian sikernek értékelnek, semmi más, mint egy elmebéli robbanás, ami a jövő illúziójába vezet, ahol minden szép és jó, és ezek az illuzórikus elmeképek elhitetiik velünk, hogy létezik idő. Az előbb pénz nélkül álldogáltál valahol, most pedig egy rakás papírbankóval a kezében álldogálsz ugyanott. Jó megállni a pillanatban, és észrevenni, éppen hol is állsz, ki vagy mi áll ott, és mi is az, ami valójában támogat és fenntart téged.

Ha valaki feltenné nekem a kérdést, hogy „Katie, te sikeres vagy?”, azt mondanám, hogy „Igen. Minden egyes gondolatomat szeretem, hogyan is ne lehetnék így sikeres?” És akkor lehet, hogy felfigyelnék a régi álomra. Az álomvilágban a sikert fizikai szépséggel, a lakóházaddal, a kocsiddal, dollármilliókkal mérik, illetve több étellel, mint amit meg tudsz enni, és a legfinomabb, különleges tárgyakkal is. És mindezt akár boldogtalanság is koronázhatja. Akár szomjan is pusztulhatsz egy kristálytiszta, mély tóban.”

A Siker Természetéről

„Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem egy megélendő rejtély.”

(Soren Kierkegaard)

Egy másik ősrétegekbe bekövesedett hiedelmünk, hogy a boldogságunk a sikerünkön múlik. Társadalmunk a sikert szinte mindennél jobban díjazza. Mi pedig megtanultuk, hogy akkor csináljuk jól az életünket, ha (teljesíthetetlen) célokat tűzünk ki magunk elé, majd mindent megteszünk ezek eléréséért. És ha nem sikerül, akkor vesztesnek könyveljük el magunkat, önutálkozunk, és folyamatosan elégedetlenkedünk. Még az állásinterjúkon is azt a kérdést szegezik nekünk, hogy „Hol látja magát öt év múlva?” Sőt az életvezetési guruk is arra ösztökélnek, hogy „Vedd kezedbe mentális, érzelmi, fizikai és pénzügyi sorsod irányítását”. Mindezzel pedig azt sugallják, hogy a siker, a boldogság, és a kiteljesedettség külső, gyakran elérhetetlennek tűnő körülmények függvénye.

Nyilván haszna is van az ilyen jellegű megközelítésnek, amikor például irányvonalat jelölünk ki, javítani szeretnénk a teljesítményünkön, vagy épp a vállalkozásunk eredményességén, de amint az emberi életre próbáljuk ezeket az elveket ráerőszakolni, akkor az értékük erősen megcsappan. Hiszen az élet már úgy önmagától fogva is kaotikus, nem egyenes-vonalú, és legfőképpen rejtélyekkel teli. (Épp ez a szép benne…)

Sok ember hiszi azt, hogy: „Akkor leszek majd boldog, ha sikeres leszek.”

Ez a hiedelem azonban erőteljesen megkérdőjelezhető. Figyeld meg most magadban, ahogy elkezdesz tiltakozni, hogy de hát én sikeres akarok lenni az életben, különben egy fabatkát sem ér az egész. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha nem hiszed el többé, hogy a boldogságod a sikereden múlik, akkor nem leszel sikeres? A hiedelmeinket pont fejjel lefelé „tartjuk”, úgy véljük, hogy ők védelmeznek meg minket még mélyebb félelmeinktől. Ez azonban pont fordítva van már megint. (A Félelmekről hamarosan írok, megérnek egy-két misét.)

Most pedig meghívlak, hogy végezd el velem a Munkát a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. Egy gyors levezetés (ajánlom, hogy helyettesítsd ide be a sikernek számodra elérendő formáját – pénzügyi, egzisztenciális, párkapcsolati, gyerek, üzleti, munkahelyi, egészségi, lefogyási, célok elérésével kapcsolatos, stb.). Tehát, a megvizsgálandó hiedelmünk: „Akkor leszek majd boldog, ha sikeres leszek.”

1) Igaz az, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? – Igen/Nem.

2) Teljesen, 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? – Igen/Nem.

3) Mi zajlik benned, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? (és épp azt látod, hogy nem mennek túl jól a dolgaid…)

- Hogyan érzed magad? Hogyan bánsz magaddal ilyenkor? Szereted magadat? Hogyan bánsz a többi emberrel (mondjuk, ha látszólag rajtuk múlik a sikered)? Milyen jövőbeli képek jelennek meg a fejedben? Ez a gondolat stresszt vagy békességet okoz benned? Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

4) Ki lennél, milyen életed lenne a nélkül a gondolat nélkül, hogy akkor leszel boldog, ha sikeres leszel? Kérlek, csukd be a szemedet, és meditálj el ezen egy kicsit. Nézegesd az életedet, ahogy azt éled, úgy, hogy közben nincs ott az a gondolat, hogy te majd akkor leszel boldog, ha sikeres leszel.

Megfordítások:

+ Akkor leszek sikeres, ha boldog leszek. – Keress konkrét példákat az életedből, hogyan, mikor volt ez már igaz. Amikor „csak úgy” boldog voltál, külső teljesítmény nélkül, és ez a belső megelégedettség sikerével töltött el. Ez a belső „siker” az, amit a Munka segítségével alapállapotoddá tudsz tenni.

+ Akkor sem leszek boldog, ha sikeres leszek./Akkor leszek boldogtalan, ha sikeres leszek. – Keress 3 konkrét példát, amikor elérted a vágyott célodat, mégsem tett boldoggá. Legalább is nem 2 napon túl… Vagy tán egyáltalán nem, mert mondjuk valakin át kellett gázolnod hozzá, vagy be kellett csapnod másokat, vagy épp belebetegedtél a hajtásba és a stresszbe.

+Akkor leszek boldogtalan, ha sikertelen leszek. – Ez egy nagyszerű lehetőség, hogy visszanézd, hányszor fordult elő veled az életedben, hogy azért voltál boldogtalan, mert valami nem, vagy nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezted, elvártad magadtól. Szereted ostorozni magad? Szerinted abban a pillanatban, amikor a dolgodat tetted a célod eléréséért, tudtál volna bármit is máshogy tenni? Persze, utólag már látod, mit lehetett, kellett volna másképp csinálni, de az adott pillanatban szerinted nem a lehető legtöbbet adtad ki magadból? Nagyon fontos, hogy ezt mélyen megértsd, és megéld, ez a belső békédhez vezető út egyik lépcsőfoka.

Ha a megfordítások bármelyikét is konkrétan a „célommá” tűzném ki, akkor azt választanám, hogy: „Akkor leszek sikeres, ha boldog leszek.”

Természetesen a siker ilyen formájú meghatározása mély, belső megelégedettségre épül, mely szerintem az egyetlen elérésre érdemes sikerfajta. És ez nem azt jelenti, hogy a külsődleges sikerben hiányt fogsz szenvedni, sőt. Számos kutatás bizonyította már, hogy a boldog emberek jobban szeretnek másokat, figyelmesebbek, adakozóbbak, hatékonyabbak a munkájukban, több pénzük van, és akár még jobb egészségnek is örvendenek.

És a Munka lehetővé teszi számodra, hogy ezt a mély, belső megelégedettséged hamar elérd. Nem kell felesleges köröket futnod célkitűző-tanfolyamokon, tudatos-teremtés kurzusokon, vonzás hatalma előadásokon. (Ezekről még egy későbbi blogbejegyzésben fogok írni.) Minden ott van Benned. Ha ezt elhiszed, nyert ügyed van. És fogj hozzá a Munkához, ne halogasd tovább saját magadat.

Amit oly vadul keresünk, sem nem külső, sem nem elérhetetlen. Már itt van. Most is. Már most is ott vagyunk. Üdv a fedélzeten.