Ma, a hosszú hétvégére való tekintettel, csak egy rövid szösszenettel készültem, hogy akinek nincs lehetősége ma olvasni, az ne maradjon le, gyorsan tudjon „pótolni”. Egy rövidke fejezet Az Öröm Ezer Neve című Byron Katie könyvből, szokásosan az én magyarításomban. Utána javaslok egy gyakorlatot azoknak, akik szívesen Munkáznának ma is. A gyakorlat igen mélyre is tud vinni, ha beleengeded magadat.
Öröm 62 – Miért becsülték a régi nagy Mesterek a Tao-t? Mert, ha egy vagy a Tao-val, az Úttal, akkor, ha keresel, találsz; és amikor hibázol, megbocsátást nyersz.
Szeretem, hogy azt, ami valóban értékes sem látni, sem hallani nem lehet. Egyszerre minden és semmi, egyszerre van sehol, és pont az orrod előtt is – az orrod az, igazából, minden mással egyetemben. Nem lehet elérni vagy kiérdemelni, mivel, amint keresni kezded, már el is veszítetted szem elől. Nem kell elérni, csupán észrevenni.
Semmi nem igaz abból, amit bárki mond, és semmilyen benned felmerülő gondolat sem igaz. Nincs semmi. És mégis, megint csak belebotlunk a világba. A napba az égen. A járdába. A póráz végén lépkedő kutyába.
Amikor megérted, hogy egy vagy a valósággal, abbahagyod a keresést, mert ráébredsz, hogy amid van, épp azt akarod. Minden értelmet nyer, mert nem írod felül a valóságot a gondolataiddal. És amikor hibázol, azonnal rájössz, hogy nem is volt hiba; pont az volt, aminek épp történnie kellett, mivel megtörtént. A tény előtt még végtelen számú a lehetőség; a tény után már csak egyetlen egy. Minél tisztábban látod meg, hogy a lett volna, lehetett volna, és a kellett volna mindössze megkérdőjelezetlen gondolatok, annál jobban tudod értékelni a látszólagos hibát, és amit az eredményezett. Ennek a megértése a megbocsátás az ő teljességében. A megértés tisztaságában a megbocsátásra semmi szükség nincsen.
Gyakorlat:
Vegyél elő papírt és tollat, és elég időt adva magadnak gyűjtsd össze a felbukkanó gondolatokat a következő szempontok alapján:
1. Események, melyeknek nem szabadott volna megtörténnie az életemben…
2. Dolgok, melyek jobb lenne, ha máshogy történtek volna…
Ha összeírtad ezeket, akkor egyenként vizsgáld meg őket a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. A Megfordításoknál a bevállalósoknak azt ajánlom, hogy keressenek 3 indokot, miért is a lehető legjobb dolog az számodra, ami történt, mit tanultál belőle.
A Munkád addig nincs elvégezve, amíg úgy gondolod, hogy bárminek máshogy kellett volna történnie, vagy nem szabadott volna megtörténnie az életedben. Mert addig gondolatban köt a múlt, így nem lehetsz szabad. Ha még nem érzed úgy, hogy meg tudnál birkózni ezzel a feladattal, semmi gond, bánj magaddal gyengéden, és ha rendszeresen végzed a Munkát, majd ennek is elérkezik az ideje, teljesen természetesen.
Jajaj, de nagyon nem hiszek ezekben a nesze semmi, fogd meg jól ezoterikus blablákban! Fogalmam sincs mitől jó ezekben hinni, miben segít a miért a lehető legjobb neked, hogy pl. meghalt a nagymamád, aki a legjobban szeretett a világon, vagy kirúgtak az állásodból és nem tudsz enni adni a gyerekednek, vagy leégett a lakásod és mindened odaveszett, folytathatnám...
VálaszTörlésOlyan hihetetlen önbecsapások ezek.
Kedves Névtelen!
VálaszTörlésKöszönöm a kommentedet, biztos sokak véleményét tükrözi, akik olyan idegesek lettek ettől a bejegyzéstől, hogy soha többet vissza sem jönnek ide. Ez van. Akinek nem ingje a Munka, ne vegye magára. Azért is írtam a Gyakorlathoz, hogy Bevállalósoknak és főként Munkában haladóknak javaslom, mert nekik elegük volt már a szenvedésből, és szereztek elég megtapasztalást arról, milyen, amikor megvizsgálják a félelmeiket a Munkával. Ha számodra ez nesze semmi, fogd meg jól, rendben. Nem azért írom a blogot, hogy bárkit bármiről meggyőzzek, mindenki a saját ízlése és tűrőképessége szerint használhatja. A Munkában mellesleg semmi ezotéria nincs, ezért is szeretem. Nem maszlag, hanem egy konkrét eszköz, Négy kérdés, amire bárki képes választ adni, ha kinyitja az elméjét. A Megfordítások pedig még mélyebbre visznek a megértésben. Ha megvizsgálom pl. azt a hiedelmemet, hogy "Nem kellett volna kirúgniuk" vagy "Nem tudok enni adni a gyerekekmnek", pont olyan tisztánlátást kapok, mely által pillanatok alatt ott lesz a megoldásom, hogyan is tudom most megetetni a gyerekemet. Amíg össze vagyok zavarodva, ezeket a lehetőségeket nem veszem észre. Ha megvizsgálom, rengeteg lehetőségből választhatok, és nem siránkozni fogok. Én ez utóbbit választom. Az, hogy ki melyiket, nem az én dolgom. Üdvözlettel, Andrea
Kedves Andrea,
VálaszTörlésigazad van, semmi keresni valóm itt, egy ismerős ajánlotta a linket, így tévedtem ide.
Ami a "módszerből" felhasználható, azt valamennyi normális önismereti tréning, pszichológus és még a józan emberi ész is használja. Ami idegesít, az az önbecsapás, meg az, hogy milyen jól lehet ebből sokaknak élni.
üdvözöllek és további jó bizniszt kívánok.
Kiegészítés az előbbihez:
VálaszTörlésilyesmikre gondolok:
"A Megfordításoknál a bevállalósoknak azt ajánlom, hogy keressenek 3 indokot, miért is a lehető legjobb dolog az számodra, ami történt, mit tanultál belőle."
Vazze, kérdezd meg mondjuk az Ikertornyokban, vagy a Holokausztban odaveszettek hozzátartozóitól, hogy miért a lehető legjobb dolog számukra, ami történt (hacsak nem akarták már korábban is kinyírni a hozzátartozójukat - na de a Holokauszt esetén mind a negyvenet mondjuk? Ízléstelen az egész gondolat.
És bocsánat, távoztam, de hátha valamelyik olvasód elgondolkodik ezeken.
Én elgondolkodtam azon amit irtal s nem értem, mi ez a nagy indulat s ha maradunk a módszernel, kinek a dolgaval foglalkozol éppen? Véleményem szerint hétköznapi életünk apró tényeit kell eloszor górcső alá venni... Nem hiszem hogy rögtön a holokauszttal kell kezdenünk.
VálaszTörlésKedves Névtelen!
VálaszTörlésPont a közepébe csöppentél, mondhatnám, hogy nem jó volt az időzítésed, mivel nem ismered az előzményeket. A blog 5 hónapja megy, azóta nagyon sokan az én személyes közreműködésem nélkül haladnak a Munkájukkal, mivel minden fent van a honlapomon és itt a blogon, ami ezt lehetővé teszi. Mindezt INGYEN csinálom, és havonta egyszer tartok egy Alaptanfolyamot minicsoportban, mivel úgy tudok mindenkivel személyesen dolgozni. És nagyritkán tartok egy-egy tematikus tréninget, megint csak óriási összegeket söpörve ezzel be. Ha van kedved, számold ki, mennyire jó biznisz is ez. Bármennyire furcsának is tűnhet Neked, számomra nem az a motiváció, hogy ezzel vagyonokat keressek, hanem hogy azt látom, és napi szinten kapok visszajelzéseket arról, hogy kinek milyen hihetetlenül vált jobbá az élete.
És sajnálom, ha neked ez megakadt a torkodon, mindenesetre a belőled kifolyó indulattal érdemes lenne foglalkozni, mert ezt a megvizsgálatlan hiedelmeid okozzák. Bármilyen, Neked hiteles, és tetsző módszerrel. (És most nem a saját dolgommal foglalkozom.) Ehhez kívánok Neked kitartást, üdvözlettel, Andrea
Kedves Névtelen!
VálaszTörlésLehet, hogy nem neked írom ezeket a gondolatokat, hanem egy általad említett "másik" olvasó talál a kommentjeink inspirálására olyan választ, ami megnyit benne egy kaput. Nincs olyan módszer, ami mindenki számára ugyanannyira (vagy legalább elégségesen) érthető, használható, megoldást jelentő, "üdvözítő" lenne.
Az, hogy ki miből és hogyan él, az nem mások dolga. Ez egy nagyon fontos alappillére ennek a módszernek (kinek a dolgával foglalkozom éppen?). Nem tudom, hogy Te egy "szakképzett" olvasó vagy-e, vagy pedig egy sok mélységet megjárt, (leginkább önmagát) kereső ember vagy-e, netán mindkettő egyben, de ha a néhány percet rászánva formálsz véleményt valamiről, akkor semmi csodálkozni való nincs azon, amiket megfogalmaztál. Teljesen természetes, hogy mindezek a gondolatok felmerültek benned. Valószínűleg mindannyiunkban felmerültek ezek már.
Ha nem ijedtél volna meg attól, ami az ajtó mögött lehet- ami előtt állsz, és amit az ismerősöd mutatott meg számodra-, és jelentősebb időt is rászánnál, akkor nem indulattal és felháborodással utasítanád el mindazt, ami ebben az általad "ezo"-nak minősített dologban benne van. Mondom mindezt személyes meggyőződésből, tapasztalatból, anélkül, hogy jelentős összegeket kifizettem volna emiatt bárkinek. Rászánom az időmet, és olyan aspektusai tárulnak fel számomra a világnak, amilyenek vélhetően a te lelkiállapotodban totálisan elképzelhetetlennek tűnnének, ha megpróbálnám érzékeltetni.
A mai világunk olyan, hogy definiálunk dolgokat. Tapasztalatom szerint egy szó azonban nem mindenki számára jelenti ugyanazt a tartalmat. Ha ez számodra ezo, biztosan jól meg is tudod magyarázni, hogy miért az.
("Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy a szabadságot választod?" Byron Katie)
Ha ezo, ha nem, a lényeg, hogy működik. Rólam például olyan "zsákokat" vett le, amikről nem is tudtam, hogy rajtam vannak, mégis folyamatosan hatással voltak a viselkedésemre, a megnyilvánulásaimra, az emberi kapcsolataimra. Amikor felismertem, hogy mi is az, amit csinálok, ahhoz képest, amit gondoltam, hogy csinálok, és mások nem úgy reagáltak, ahogy én vártam volna, az egy teljesen hiteles és személyes meggyőződés volt arról, hogy mindez nem egy "nesze semmi, fogd meg jól" dolog. Természetesen mindezt nem kell elhinni (, de érdemes kipróbálni).
Van, aki képes nagy lépésekben haladni, de az ismerőseim többsége, aki kapcsolatba került ezzel a dologgal (és nem kevesen vannak), kis lépésekben képesek haladni. Az eredmény pedig látszik.
A kérdések mindig ugyanazok, csak a válaszok változnak...
Egy Másik Névtelen, de Gyakorló Önmunkázó
Kedves Névtelen! Nem a gyakorló önmunkázó :-)
VálaszTörlésCsak egy rövid hozzáfűznivaló: Ahogy az előttem szóló is írta, ezek a kérdések mindenkiben felmerültek, aki hosszabb-rövidebb ideje gyakorolja ezt a módszert. A felületes szemlélő számára könnyen összekeverhető egyfajta szélsőségesen pozitív gondolkodással, azzal a nyálcsorgató, vigyorgós pozitív gondolkodással, ami mindenről azt szajkózza, hogy "hú, de szuper!"
Senki sem kérte senkitől, hogy MINDEN eseményt fordítson meg, ami csak az életében történt vele. Én pl. ha megfeszülök, sem tudok semmi jót felfedezni abban, hogy Apám tizenkilenc éves koromban Karácsony napján a vizsgaidőszak kellős közepén itt hagyott bennünket. De nem is ez volt a feladat.
Egy biztos: ennek a módszernek semmi köze az ezohoz, azonkívül én ennél szelídebb, megértőbb, finomabb módszerrel még nem találkoztam, pedig ismerek néhányat.
Üdv.: Attila
ui.: Nem tudom, észrevetted-e, egy Nőnek írogattad nyilvános fórumon, hogy "vazze". Hmmm, nem az én dolgom, de beszédes...