Humor - Társtaszító Apróhirdetés a Megfordítások Bűvöletében

Könnyednek tűnő, nyári bejegyzésecske. Kölcsön anyagból, amit szeretnék itt is megosztani Veletek. Nevezzük Zitának, eljött ÖnMunka Alaptanfolyamra, utána végigült még egyet, és megönszerette magát egy Önszeretet „tréningen”. Hallgatag volt, visszahúzódó, félszeg. Már az Alap után kitört belőle a humor és a verselés, amivel a zárt csoportunkban örvendeztet meg minket nap mint nap. Most az ő gyöngyszemeiből olvashattok párat. J

TÁRStaszító apróhirdetés... avagy a megfordítások bűvöletében...

Nem ezen a Földön élő, káros szenvedélyektől sújtott, szeretetéhes, idegbeteg szerencsétlen budapesti nő vagyok, és keresem korban, külső- és belső tulajdonságokban nem hozzám illő társamat (Hogy hogy nézek ki, azt találd ki te).
Legyél egzisztenciával nem rendelkező, sokgyerekes, függő, rosszmegjelenésű, hazug, szomorú, igénytelen, hajléktalan, öreges, természetet rühellő, tohonya (de semmiképp sem sportos), gonosz, rosszarcú, agresszív állat....
megbízhatatlan, becstelen, unintelligens.

Fotót légyszi ne küldj.
Jelige: együtt nehezebb lesz ♥ de nem baj.
Kalandorok sms-eit előnyben részesítem, és nem minden levélre fogok válaszolni.
Palackposta, postagalamb..meg ilyesmik..eszedbe ne jussanak, mert gyűlölöm a romantikát, és kiráz a hideg a gondolattól, hogy felesleges kiadásokba verd magad miattam.
Ne kapkodd el a jelentkezést, én tuti nem fogom minden pillanatban lesni a telefonomat meg a mailjeimet.
ALIG várom, hogy a karmaimban tarthassalak, és egy ideig megosszuk egymással az élet gyötrelmeit ♥ ♥ ♥

Harc poetica

Egész életemben
utáltam a feszkót
hajszoltam a sikert

kergettem a rendet

most meg már azt mondom
nem baj, hogy feszengek
amióta hagyom
jönnek ki a versek…

Az optimista

Tegnap volt egy kis adásszünet a fejemben…
én NEMTUDOM milyen TÉR-be keveredtem,
de egyszer csak elment a kép, meg a hang………….

De most már minden rendben van,
gyorsan kijött az önkontrollcsoport,
nem kellett sokáig várni,
elhárították az átmeneti üzemzavart és
helyreállt a hiedelemrendszerem.
Fejemben újra a helyén van mindenki:
a fotós
a mesélő
a hangosító
a rendező
a súgó
a szereplők
a mozigépész
a vetítő

Minden okés nálam….minden tökéletesen működik!.....

Valóságpróba: A Hozzá Nem Értő Munkatárs

„Sztori és ellenség híján a tettek spontának, célratörők és végtelenül szelídek.”

„A világ mindig olyan, amilyen, nem pedig olyan, amilyennek lennie kellene. Akár tetszik, akár nem.”

„A nyitott és félelemmentes elme hamar megtalálja az alternatívákat.” (Byron Katie)

Te is dolgoztál már együtt olyan kollégával, aki nem értette, nem jól csinálta a dolgát? Te is elvégezted az ő feladatait azért, hogy a munka egésze időben elkészüljön és biztos megfelelő színvonalú legyen? Mindeközben pedig sokat dühöngtél, idegeskedtél és haragudtál az illetőre?

Ennek a helyzetnek egy szeletkéjét most Katie vizsgálja meg Gary-vel, akit végtelenül bosszant hozzá nem értő kollégája. Ha Neked is ismerős a szituáció, arra biztatlak, hogy alaposan ítéld meg az adott munkatársadat egy Ítélkezőlapon, majd a lenti dialógusnak megfelelően vizsgáld végig az állításaidat a Négy kérdéssel és Megfordításokkal. (A Munkához szükséges lapok letölthetők innen:

http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html)

Még annyi, hogy arra biztatlak, a Megfordításoknál mindig keress 3 konkrét példát, bizonyítékot, hogyan is igaz az adott megfordítás, ne csupán megfordítsd az eredeti állítást. A konkrét példák ébresztenek rá, hogyan is tükröződik minden „belvilág” vissza a külvilágban, hogyan is igaz az, hogy amit te művelsz magaddal, azt fogod kint érzékelni, és azt gondolni, hogy a másik csinálja veled.

(A következő dialógusban dőlt betűvel olvashatók azok az állítások, melyeket Gary az önvizsgálat elvégézése előtt az Ítélkezőlapjára írt. Ezeket kérdőjelezik meg Katie-vel.)

Gary: Haragszom Frankre, aki a beosztottam, mert semmihez sem ért.

Katie: Rendben. „Franknek értenie kellene a munkájához.” Igaz ez?

Gary: Meghiszem azt!

Katie: Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Honnan veszed? Hisz te vetted fel az állásra az önéletrajza és az ajánlásai alapján, melyek szerint nincs baj Frank képzettségével. Mit tapasztalsz, mi a valóság? Jól dolgozik?

Gary: Tapasztalataim szerint nem.

Katie: Ez az egyetlen kiindulópont, amelyre józanul alapozhatsz: a valóság. Igaz-e, hogy Franknek hozzáértőnek kéne lennie? Nem, hiszen nem az. Erről van szó! Ez a te valóságod. Mindaddig folytatjuk ezt az ellenkezést, amíg meg nem értjük ezt a fajta valóságpróbát. Ha sikerül, a tények szerelmesévé válunk, és visszanyerjük a lelki egyensúlyunkat. Hogyan reagálsz arra a hazugságra, hogy Franknek hozzáértő módon kellene dolgoznia, holott nem ezt teszi?

Gary: Bosszankodom és szorongok. Úgy érzem, rám rakja a teendőit. Mindig én teszem rendbe helyette a dolgokat. Képtelen az önálló munkavégzésre.

Katie: Látsz-e okot arra, hogy elejtsd a gondolatot, miszerint Franknek jó munkaerőnek kéne lennie? És nem arra kérlek, hogy ejtsd is el.

Gary: Jobban érezném magam, ha elejteném.

Katie: Ez igencsak nyomós ok. És találsz-e olyan stresszmentes okot, akár csak egyetlen egyet, amely miatt tovább kéne ragaszkodnod ehhez a valósággal ellenkező gondolathoz?

Gary: Nos, nem értem, mit jelent „a valósággal ellenkező gondolat”.

Katie: A valóság, ahogyan te is érzékeled, az, hogy Frank nem ért úgy a munkájához, ahogy szeretnéd. Te pedig azt mondod, hogy értenie kellene. Ez az elvárás azonban attól még nem válik be, így helyezkedsz szembe a valósággal. És amint hallom, mindez szorongással és bosszúsággal tölt el.

Gary: Rendben. Vegyük sorra a dolgokat! A helyzet az, hogy Frank tényleg rosszul végzi a dolgát. Engem pedig megőrjít a gondolat, hogy ez máshogy is lehetne. Képtelen vagyok belenyugodni.

Katie: Ő sajnos nem megfelelő munkaerő a számodra, akár elfogadod ezt, akár nem. A valóság nem vár a mi beleegyezésünkre vagy jóváhagyásunkra. Olyan, amilyen. Erre mindig számíthatsz.

Gary: A valóság tényleg olyan, amilyen.

Katie: Igen. És a valóság mindig kedvesebb, mint amit képzelünk róla. Odahaza jól elszórakozhatsz a bizonyítékok keresésének gyakorlatával. „Franknek hozzáértőbbnek kellene lennie.” Mi erre a bizonyíték? Írd össze a bizonyítékaidat, és vizsgáld meg, kiállják-e a valóság próbáját. Valójában nincs semmiféle bizonyítéka. A valóság az, hogy Franknek nem kellene hozzáértőnek lennie, mivel egyszerűen nem az. Nem való erre a munkára.

Gary: A helyzet az, hogy semmihez nem ért, én végzek mindent helyette. Épp eleget robotolok, nincs szükségem felesleges sopánkodásra, hogy azt hajtogassam: „Franknek ilyennek meg olyannak kéne lennie.”

Katie: Ezt jól mondod.

Gary: Minden munkával kapcsolatos szorongásom arra vonatkozik, hogy Franknek értenie kellene a dolgát. Az igazság azonban az, hogy semmihez nem ért. Valójában én gürizek helyette. De mostanra betelt a pohár. Nem elég, hogy tele vagyok munkával, érzelmileg is k…ára megvisel a dolog. Üdv New Yorkban!

Katie: Nem is tudtam, hogy New Yorkban is használják ezt a nyomdafestéket nem tűrő szót! [A közönség nevetésben tör ki.]

Gary: Igen, néhanap.

Katie: Milyen ember lennél e nélkül az őrült sztori nélkül, mely ellenkezik a valósággal?

Gary: Együttérző és hatékony.

Katie: Igen. „Franknek hozzáértőnek kellene lennie.” Fordítsd meg az állítást!

Gary: Franknek nem kell hozzáértőnek lennie.

Katie: Látom, már kapiskálod. Amíg tehát Frank nem az, addig nem várhatod tőle, hogy az legyen. Ez a jelen helyzet. Van még további megfordítás is.

Gary: Nekem magamnak is hozzáértőnek kellene lennem. Ez is igaz. Például abban, hogy olyan kollégát választok magam mellé, akivel együtt tudok dolgozni…

Katie: Lássuk a következő mondatodat az Ítélkezőlapodon!

Gary: Szeretném, ha Frank felelősséget vállalna a munka őt illető részéért.

Katie: Fordítsd meg!

Gary: Szeretném, ha felelősséget vállalnék a munka engem illető részéért.

Katie: Igen. Mert egészen addig, amíg a munkatársad hozzá nem értésével foglalkozol, nem vállalsz teljes felelősséget a saját munkádért.

Gary: Szeretném az ő részét is átvállalni.

Katie: Igen, mert ha azt akarod, hogy a munka jól legyen elvégezve, nincs más választásod. Rendben, lássuk a következő mondatot!

Gary: Szakértőnek kellene lennie a saját területén, a projekt élére kellene állnia, feljebb kéne lépnie a ranglétrán.

Katie: Igaz ez? Úgy értem, hogy honnan venné az ehhez szükséges szakértelmet? „Hé, te, aki semmihez nem értesz, lépj már feljebb a ranglétrán!”

Gary: Nem, ez kész őrület! Értem, mire gondolsz. Frank pont úgy teljesít, ahogyan.

Katie: Hogyan bánsz Frankkel, amikor elhiszed ezt a fantazmagóriát?

Gary: Keménykedni kezdek vele. Úgy vélem, gyorsabbnak kellene lennie, és folyton a sarkában járok.

Katie: Nem túl hatékony a módszer. Látsz-e okot arra, hogy elejtsd ezt a gondolatot?

Gary: Épp eleget.

Katie: Fordítsuk akkor meg az állítást!

Gary: A téma szakérőjeként előbbre kéne lépnem a ranglétrán. Meg is tettem. Ezen túlvagyunk.

Katie: Frank olyan mester, aki a legtöbbet hozza ki belőled. Ebben nincs hiba.

Gary: Igen. Ő az én tanítóm. Ezt magam is így érzem.

Katie: Helyes, lépjünk tovább a negyedik ponthoz!

Gary: Arra van szükségem, hogy elvégezze a feladat rá eső részét. Most már azonban látom, hogy nem is igazán van erre szükségem.

Katie: Reménytelen eset?

Gary: Tökéletesen reménytelen. Arra van szükségem, hogy mindkettőnk részét elvégezzem a feladatból, ha azt akarom, hogy elkészüljünk vele.

Katie: Lássuk a következő mondatot!

Gary: Frank nem ért semmihez.

Katie: Fordítsd meg!

Gary: Én nem értek semmihez.

Katie: Mindaddig, amíg róla panaszkodsz, valóban nem vagy ura a helyzetnek. Egy valamit azonban mégis megadott neked Frank, ez pedig a tisztánlátás. Ez az ő érdeme. Meglehet, hogy még több is telik tőle. Ki tudja?

Gary: Nem igazán értek egyet a megfordítással. Önmagamat igenis hozzáértőnek tudom.

Katie: Csak nem a kollégáddal kapcsolatban. Eddig nem értettél eléggé a dolgodhoz abban, hogy belásd az ő tehetségtelenségét.

Gary: Ezzel egyetértek. Ez az én mulasztásom. Rajta kell tartanom a szememet akkor is, ha jóval idősebb nálam. Magamon kell tartanom a szememet. Igen, ez így igazabb. Néha ugyanis elveszítem e fejemet.

Katie: Most rátaláltál egy nagy belső igazságra. Amikor megérted, hogy mindössze a saját gondolkodásodon kell munkálkodnod, az egész világ boldogabb hellyé válik számodra. Aki valóban kíváncsi az igazságra, az végül boldog világra lel.

Gary: Amikor egyedül próbálkoztam ezzel az önvizsgálattal, elakadtam. Azt hittem, igazam van. Most magamba nézve azonban azt látom, hogy az összes megfordításnak van értelme és igazsága.

Katie: Besétál egy fickó az életedbe, te a nyakába akasztod a sztoridat, és őt okolod a bajaidért. És még el is hiszed azt a koholmányt, hogy ő a ludas. Anélkül a gondolat nélkül, hogy a munkatársadnak hozzáértőbbnek kéne lennie, bizonyára azonnal kirúgnád. És ha ezt megtennéd, akkor ő is olyan állást kereshetne, ahol jól tud teljesíteni, és bátran nézhetne az emberek szemébe. Az ő számára is van valahol hely a nap alatt. Két hét múlva tán felhívna, és azt mondaná: „Kösz, hogy kidobtál. Utáltam azt a melót, az új munkámat azonban imádom.” Minden lehetséges. De az is lehetséges, hogy miután elvégzed a saját belső Munkádat, világosabban látsz már, és hétfő reggel azt fedezed fel, hogy a fickó mégiscsak ért valamihez. Jó, most olvasd fel az Ítélkezőlap utolsó mondatát, kérlek!

Gary: Soha többé nem akarom látni sem őt, sem egy hozzá hasonló balféket a csapatomban.

Katie: Fordítsd meg ezt a mondatot!

Gary: Hajlandó vagyok újra látni őt magát vagy egy hozzá hasonló balféket a csapatomban. Alig várom, hogy újra láthassam őt vagy egy hasonló balféket a csapatomban, mivel ez a tény legondolkodtatna, és elvezetne a megoldáshoz.

Katie: Kitűnő! Üdvözöllek a Munka birodalmában!

(Byron Katie: A Négy Kérdés – Édesvíz – sok ponton átdolgozva az eredeti fordítást)

Ha szeretnéd technikailag is profin megtanulni a Munkát, és mélyen megmártózni az önvizsgálat hihetetlenül izgalmas világában, szeretettel látlak az egyetlen augusztusi Alaptanfolyamon.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL? - 2-napos, kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. augusztus 11-12. Jelentkezési határidő: július 25.

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Turn It Around - Fordítsd Meg - Byron Katie Film

Örömmel jelentem, hogy elkészült Byron Katie egyórás filmjének, a Turn It Around-nak (Fordítsd meg) magyar feliratos változata. Hatalmas köszönet Nagy Zsuzsinak. ♥ Így nem maradtok néznivaló nélkül a hétvégén. :)

Álmaim Öngyilkos Férfija – A Megfordítások Ereje

Lefordítottam Byron Katie legfrissebb hírlevelét, nagyon szépen mutatja be a Megfordítások erejét. Olvassátok nyitott elmével és nyitott szívvel, magatok iránt pedig nagy-nagy gyengédséggel.

Drágáim,

Az évek folyamán számtalan csodának lehettem szemtanúja, amikor az emberek megkérdőjelezték és megfordították a gondolataikat. Sokatok már hallhatta vagy olvashatta ezeket a Megfordítós történeteimet a School-ban, a Hétvégi Intenzíveken, vagy a könyveimben. Legtöbbetek saját megtapasztalást is szerzett arról, hogy a Megfordítások segítségével a valósággal vívott háborúnkat a megértés által eredményezett békére cseréljük fel.

Elkezdtem egy új könyvön dolgozni, mely a Megfordítások erejéről fog szólni. Arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy osszátok meg velem azt a Megfordítást, mely a legnagyobb változást hozta az életetekbe: küldjétek el a történeteteket és a Megfordítást a turnaroundstories@thework.com e-mail címre. Minél több Megfordítást gyűjtünk össze, annál mélyebben nyílik a szívünk, és annál inkább ráébredünk valódi természetünkre.

Következzék most egy Atlantában élő hölgy története, példaként arra, mit is szeretnék Tőletek:

Álmaim Férfija

„Azt, ami valós, semmi nem fenyegetheti. Semmi sem létezik, mi nem valós. Ebben rejlik Isten békéje.” Ezek a szavak – a Course in Miracles/Csodák könyvéből – még 1989-ben hatoltak a szívembe. És mégis, csak 22 év után, a 9-napos School for the Work során nyílt meg az elmém és a szívem ezeknek a szavaknak a valódi jelentésére.

15 éves koromban, amikor a tinilányok többsége romantikus regényeket olvas, én felfedeztem magamnak a misztikus költők és spirituális szövegek világát. Alkoholista apám 12 éves koromban vetett véget az életének. A halálát követő időszakban a Biblia, a Bhagavad Gita, a Tao Te King, és a Csodák Könyve olvasásától, Khalil Gibran, Rumi és Hafiz költészetétől reméltem vigaszt. Függővé váltam ezektől a spirituális szövegektől, folyton kerestem a következő „adagomat”, mégsem voltam képes fenntartani magamban a békesség állapotát.

Miután apám öngyilkos lett, hosszú éveken át jelent meg az álmaimban – minden egyes alkalommal távolságtartó és hideg maradt, amikor könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el újra. Egy 2001-es álombéli látogatásakor (azóta nem történt hasonló), először szólt hozzám, és felejthetetlen, félreérthetetlen üzenetet küldött. Amikor esdekeltem, hogy ne menjen el, halkan, de igen érzelmesen azt mondta, „Ne tedd ezt magaddal”, majd gyengéden kibontotta magát az ölelésemből, és távozott. Ez az álom megzavart, mégis valahogy furcsa vigaszt is nyújtott.

A rákövetkező évben akadtam rá a Munkára, miközben a sokunk számára oly tipikus életet éltem, melyben próbáltam egyensúlyban tartani az anyaságot a karrieremmel, és még a második válásom is erősen benne volt a levegőben. Elkezdtem végezni a Munkát, és életem összes szereplőjét végigvizsgáltam a négy kérdéssel és a megfordításokkal – anyut, férjet, volt férjet, gyerekeket, testvéreket és barátokat, még a család kutyáját is -, de mindvégig nagy-nagy körültekintéssel kerültem apám öngyilkosságának fekete lyukát. Az önvizsgálat eredményeképpen az elmém tisztulni kezdett, az igazság pedig teljes dicsődégében kezdte megmutatni magát. A mélyebbre hatolástól való félelem azonban még mindig ott ólálkodott – egészen addig, amíg el nem jutottam a School-ba, ez év tavaszán.

Ahogy haladtunk a School-ban, és én egyre mélyebbre kalandoztam az önvizsgálatba a körülöttem levők segítségével, arra lettem figyelmes, hogy nem csupán megkérdőjeleztem azt a gondolatot, hogy az apámnak nem kellett volna megölnie magát, hanem még meg is fordítottam arra a korábban lehetetlennek tűnő variációra, hogy „Apunak meg kellett ölnie magát.” Honnan tudtam, hogy ez az igazság? Mivel így történt. Ezután pedig nem csupán azonnali, spontán elengedést tapasztaltam, hanem nevetésben törtem ki! Tudnék-e három okot mondani, ami azt mutatja, hogy a megfordítás legalább annyira igaz, vagy tán még igazabb, mint az eredeti gondolatom? Hát persze. Ezzel a tettével apám megszabadította magát a számára akkor elviselhetetlen élettől, az egyetlen általa akkor ismert módszerrel. Másodsoron, annak ellenére, hogy teljes szívemből szerettem az apukámat, a családom és én is megmentődtünk attól, hogy továbbra is egy depresszív, kontroll nélküli alkoholistával kelljen együtt élnünk. Végül pedig, ráébredtem, hogy az apám öngyilkossága felett érzett fájdalmam indított el már oly fiatal koromban a spirituális útkeresésemen.

Még ugyanazon a napon megtapasztalhattam egy másik megfordítás erejét: „Nekem nem kéne folyton gyilkolnom magam az apám halála miatt érzett fájdalommal.” Álmaim férfija, az édesapám, már évekkel korábban átadta nekem ezt az üzenetet. De saját magamnak kellet megkérdőjeleznem a gondolataimat, és megfordítanom őket ahhoz, hogy elérkezzem az igazsághoz. Ahogy a Munka is emlékeztet minket, az életben és a halálban semmi komoly nincsen, mivel azt, ami valós, semmi nem fenyegetheti. Minden a napnál is világosabbá válik, ha megérted, ahogy Katie fogalmaz, „Valójában semmi sincsen; csak az éppen felbukkanó történet – és még csak az sem.”

Kathryn, Atlanta, GA

Ahogy ez a csodás hölgy is felfedezte, a történeteink nélkül mind békesség vagyunk. A Munka segítségével ráébredünk arra a gyönyörű igazságra, hogy minden értünk történik, nem pedig velünk. Várom szeretettel a megfordításos történeteiteket, ha szeretnétek őket megosztani a világgal. Alig várom, hogy halljak felőletek!

Ésszerűségen túli szeretettel, bk

Minden segítség adott, hogy nekiláss!

  

Az (Ön)Munka menete nagyon egyszerű: négy kérdésből, és ötödik lépésként úgynevezett megfordításokból áll. Most egy egyszerű példán keresztül be is mutatom. Azt javaslom, hogy ha egyedül szeretnéd végezni, akkor látogass el a honlapomra, ahol minden ehhez szükséges feladatlapot és információt megtalálsz.

Bátorításul elmondom, hogy én is egyedül kezdtem, bár előtte megnéztem Katie-t „akcióban”, ahogy másokkal végezte a Munkát. Pl. a Youtube-on rengeteg anyagot találsz Katie-vel, és ha beszélsz angolul, akkor gyönyörűen meg is érted, hogyan zajlik egy ilyen önvizsgálat. Számomra a videók megnézése és audio felvételek hallgatása sokkal nagyobb ösztönző erővel bírt, mint a Négy kérdés című könyv elolvasása, mert csodásan átjön minden üzenet és mondanivaló, ha nézed, sokkal inkább magával ragad Téged is az egész folyamat. További nélkülözhetetlen segédlet itt (e nélkül ne kezdj neki):

http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html

Nézzük akkor a lépéseket, és egy egyszerű példán keresztül be is mutatom a Munka menetét. Vizsgáljuk meg a következő állítást (gondolatot, hiedelmet):

„A főnökömnek figyelembe kéne vennie a véleményemet.”

1. Első kérdés: Vizsgáld meg, hogy a gondolatod igaz-e. = Igaz ez?

Ez a kérdés „átlagos”, megszokott gondolkodásunkat szólítja meg. Ilyenkor gyakran „igaznak” látjuk ítéletünket, annyira megszoktuk a hagyományos hitrendszerünk által diktált látásmódot.

Igaz az, hogy a főnökömnek figyelembe kéne vennie a véleményemet?

Csak Igen vagy Nem válasz lehetséges, figyeld meg, ahogy az elméd elkezd magyarázkodni, igazolni. 

2. Második kérdés: Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?

Ezzel a kérdéssel mélyebbre hatolunk, és ezen a ponton már nyitottabbak lehetünk arra a felismerésre, hogy szubjektív gondolatunk esetleg nem felel meg a teljes igazságnak.

Minden „kellene” elvárással kapcsolatos gondolat elrugaszkodik a valóságtól, hiszen a valóságban nem az történik! Amikor tehát azt gondolom, hogy „kellene” vagy „nem kellene”, akkor éppen vitába szállok a valósággal. Amikor más dolgába avatkozom (lehet ez a másik emberé, vagy Istené/Valóságé), szintén a valóságot vonom kétségbe. Az valósággal perlekedni pedig kimerítő és szenvedést okozó.

Teljesen biztos lehetek benne, hogy a főnökömnek figyelembe kellene vennie a véleményemet?

Csak Igen vagy Nem válasz lehetséges, figyeld meg, ahogy az elméd küzd, hogy bizonyítsa az igazát.

3. Harmadik kérdés: Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, ha elhiszed ezt a gondolatot?

Ebben a pontban segítő kérdések egész sorozatával járjuk körül, hogy milyen hatása van az életünkre annak, ha elhisszük az adott gondolatot. Hogyan érezzük magunkat, hogyan viselkedünk másokkal, hogyan bánunk magunkkal, milyen függőségeink, szenvedélyeink kapcsolnak be. És, hogy milyen félelem-mozit vetít nekünk az elménk, ha ragaszkodunk az elképzelésünkhöz.

Hogyan reagálok, mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy a főnökömnek figyelembe kellene vennie a véleményemet (ő pedig nem teszi)?

Milyen érzelmek jelennek meg bennem, hogyan kezdek el viselkedni vele, miket gondolok róla, hogyan bánok magammal, milyen képek jelennek meg a fejemben, kinek a dolgával foglalkozom (lásd a Három dolog bejegyzést), mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

4. Negyedik kérdés: Ki lennél, milyen életed lenne a gondolat nélkül?

Az (Ön)Munka negyedik lépésével megélhetjük, mi az az áhított életminőség, belső erőforrás, aki valójában vagyunk. Fontos, hogy merjünk minél mélyebben elmerülni ebben az állapotban, mert ez az eredeti, valóságos lényegünk, mellyel ily módon kapcsolatba kerülhetünk. Becsukott szemmel „mozizunk”, mintegy kívülről szemléljük magunkat, mindennapi életünket úgy, hogy közben nincs ott az adott gondolat. A gondolatot nem elvetjük, hanem megengedjük magunknak, hogy ne legyen ott.

Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt a gondolatot, hogy a főnökömnek figyelembe kellene vennie a véleményemet?

Szemléld magad kívülről, ahogy bent vagy a munkahelyeden, a főnököddel egy helyiségben, és az a gondolat nincs ott. Mi változik? Mit látsz, mit érzel? Engedd ezt meg magadnak, itt a kulcs.

5. Ötödik lépés: Fordítsd meg az eredeti állításodat!

Az (Ön)Munka utolsó fázisaként megfordítjuk a vizsgált gondolatot többféleképpen — magunkra, illetve másokra vonatkoztatjuk, vagy az ellentétére változtatjuk — és megnézzük, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb, mint az eredeti gondolat. Fontos, hogy minden Megfordításra konkrét példákat is keressünk az életünkből, ezek adják a Munka egyik alapvető gerincét.

Eredeti állítás: „A főnökömnek figyelembe kéne vennie a véleményemet.”

Fordítás az ellentétére: „A főnökömnek nem kéne figyelembe vennie a véleményemet.”

Hiszen, úgy néz ki, nem is teszi. Ha én ezt akarom, akkor egyrészt az ő dolgával foglalkozom, másrészt a valóság ellen harcolok, és ez duplán fáj.

Keress példákat, miért is igaz az, hogy a főnöködnek nem kéne figyelembe vennie a véleményedet. Mire jó ez neked, mit profitálsz ebből a helyzetből?

Fordítás a másikra: „Nekem kéne figyelembe vennem a főnököm véleményét.”

Keress legalább három példát arra, hol, miben kéne neked figyelembe venned az ő véleményét. Őszintén, nyitottan, magadért csinálod.

Fordítás magadra: „Nekem kéne figyelembe vennem a saját véleményemet.”

Erre is keress három példát, ez az egyik legfontosabb megfordítás. Keresd meg azokat a helyzeteket, pontokat az életedben, ahol saját magad véleményét kéne figyelembe venned. Amikor szeretnél valamit, de feladod valami miatt; hogy elfogadjanak, hogy nehogy ne szeressenek, hogy nehogy békétlennek tűnjél, hogy nehogy elveszíts egy barátot, hogy nehogy kirúgjanak, stb. (Ezek újabb félelmek, melyek ugyanúgy megkérdőjelezésre várnak.)

Végül pedig nézd vissza a Megfordításokat: legalább ugyanannyira igazak-e, vagy talán még igazabbak, mint az eredeti? Így megértheted, hogyan van „beragadva” az elméd az egyik oldalra, és hogy semmi mást nem tudsz észrevenni a valóságból addig, amíg ki nem mozdítod onnan. És elkezdhetsz azon munkálkodni, hogy először Te vedd figyelembe a saját véleményedet, illetve a főnököd véleményét, a többi pedig majd történik magától. Minden Veled kezdődik. Láss hozzá! Ha segítségre van szükséged, várlak szeretettel, elérhetőségeim a www.kincsamivan.hu honlapon.