A Nem-Tudás Tere: Két Egyszerű Tudat-Gyakorlat

„A gondolatok egyszerűen felbukkannak. A Semmiből jönnek, és a Semmibe térnek vissza, pont úgy, ahogy a felhők úsznak az üres égbolton keresztül. Azért jönnek, hogy továbbmenjenek, nem azért, hogy maradjanak. És semmit nem jelentenek, amíg beléjük nem kapaszkodunk, és igaznak nem nyilvánítjuk őket.” (Byron Katie)

Mind Byron Katie Munkáját, mind pedig Scott Kiloby Megtalálhatatlan Önvizsgálatát az ún. „nem-tudás teréből” végezzük. Nem érdemes mindezt túlmisztifikálni, ugyanakkor nagyon érdemes kapcsolatba lépni ezzel a „térrel”. Ez az Ön-Felismerés nélkülözhetetlen kulcsa. Ahhoz, hogy az Önvizsgálatokat minél hatékonyabban tudd végezni, nagyon fontos, hogy megtapasztald: nem vagy azonos az önvizsgálat során felbukkanó gondolatokkal (képekkel, szavakkal) és érzésekkel, érzetekkel. Fontos minél mélyebben tudatosítani magadban azt a teret, melyben mindezen jelenségek felbukkannak, mely látja a gondolatokat felbukkanni, majd távozni. Így egyre mélyülő megélésed lesz arról, hogy mindennek csupán az elme ad nevet, jelentést, értelmet. Te pedig nem ezekkel a nevekkel, jelentésekkel, értelmekkel vagy azonos. Ezt gondolkozással nem tudod „felfogni”. Ne gondolkozz erről, ne elemezd, hanem tapasztald meg, pl. a következő két gyakorlattal.

Ezt a két gyakorlatot Scott Kiloby: Élő Felismerés című könyvéből vettem ki. Több ilyen is található még benne, valamint rengeteg útmutatás arra vonatkozóan, hogyan mélyítsd valódi Ön-Magad felismerését. A könyv immár megvásárolható magyarul, egy csomagban Scott másik könyvével, az Élő Kapcsolat cíművel. (Ennek részleteiről itt olvashatsz. Ha gondot okoz az internetes fizetés, keress meg email-ben: oraveczandi@yahoo.com)

1. A szoba közepe

Ülj egy szoba közepére egy forgatható székre. Először csak az egyik falra nézz. Vedd észre az összes megjelenő tárgyat, amint a falra nézel. A külső tárgyak, mint színek, anyagok, vonalak, lámpák, ajtók, képek, stb., úgy fognak tűnni, hogy ott vannak, de vedd észre, hogy igazából nincsenek külső elkülönült tárgyak, amíg a gondolat fel nem merül. Semmilyen tárgy nem nyilvánítja ki magát elkülönült dologként. A gondolat végzi ezt a kinyilvánítást.

Ahhoz, hogy egy lámpa, mint elkülönült dolog jelenjen meg, a „lámpa” szó vagy más mentális leírás vagy kép kell, hogy megjelenjen abban, ami tudomással bír, azaz a tudati térben. A dolgok legelsősorban gondolatok. Vedd észre, hogy a gondolat egy úgynevezett belső tárgy. Úgy tűnik, a gondolatok az elmében történnek. A belül felbukkanó gondolatok nélkül nincsenek kívül felbukkanó független dolgok; nincs semmi „ott kinn” a szobában. Csak a tapasztalás megszakítatlan folyamata van, különálló formák nélkül. A gondolat kreálja azt az elképzelést, hogy függetlenül létező dolgok vannak ott kinn. Lásd, hogy minden jelenség, akár külső, akár belső, a tudat terében jelenik meg. A jelenségek egész nap állandóan változnak és jönnek-mennek. A tudat viszont nem mozog és nem változik. Nem jön-megy. Mindig jelen van és éber minden jövés-menésre.

Ellenőrizd ezt le azzal, hogy a széket a következő fal felé fordítod, aztán az utána következő, majd az azutáni felé. Amint minden egyes fallal szembe fordulsz, teljesen új jelenségek bukkannak fel. Új gondolatok vagy mentális képek jelennek meg, amik új tárgyakat neveznek meg ott kint, mint pl. „szék”, „kép” és „ajtó”. Ahogy faltól-falig haladsz, a tapasztalat egyetlen változatlan aspektusa a tudomással bíró tér, amiben ezek a jelenségek jönnek-mennek. Ez a tér a tudat, és ez az egyetlen állandó az életedben. Most próbáld ki ugyanezt a kísérletet a szabadban. Természetesen ez az alapvető, tudatos tér akkor is jelen van, amikor kint vagy a szabadban. Bár a jelenségek mások - talán egy út, néhány fa, néhány új gondolat, érzet vagy érzelem -, a tudat még mindig ott van, változatlanul. Mindig jelen van, mindegy, hol vagy, vagy mit csinálsz.

Amikor világos számodra, hogy minden dolog, akár külső, akár belső, ugyanazon tudati térben jelenik meg, látod, hogy „külső” és „belső” szintén csak gondolat, ami felbukkan és eltűnik a tudaton belül.

2. Két tárgy

Keress két különböző tárgyat a szobában, ahol ülsz, legalább egy méterre egymástól. Bármit használhatsz - egy lámpát, íróasztalt, számítógépet, vagy ami csak a közelben van. Hívjuk őket A és B tárgynak. Figyeld meg, hogy a szem egyszerre csak egy tárgyra tud fókuszálni. Oda-vissza tudsz mozogni A és B között, de egyszerre nem tudod mindkettőre irányítani a figyelmedet. Csak ingadozni tudsz oda-vissza a két tárgy között. Először A, aztán B, aztán vissza A-ra, majd vissza B-re.

Most hagyd abba, hogy egyszerre egy tárgyra fókuszálsz. Ehelyett, úgymond húzódj vissza, és ismerd fel magad a tudatként, amely egyszerre tudatában van az egész szobának. Csak ülj és légy, anélkül, hogy megragadnál bármilyen elképzelést a szobáról, magadról, bármilyen tárgyról a szobában vagy bármi másról. Csak légy a gondolatmentes tér, amiben a pillanat történik. Figyeld meg, hogy a jelen pillanat elválaszthatatlan attól a tudati tértől, amelyik megtapasztalja a jelen pillanatot. Ez nem két különböző dolog. Figyeld meg, hogy amikor így pihensz tudati térként, a szoba a színek, fény, árnyék és formák egyetlen folytonosságának érződik. Gondolat nélkül nincsenek elkülönült tárgyak, mint „szék” vagy „padló”.

Most engedd meg egy gondolatnak, hogy megjelenjen egy tárggyal, talán egy a szobában lévő székkel kapcsolatban. Mondjuk a szék barna és kerek. Amint a „szék” gondolat megjelenik, a szem a székre fókuszál. A szék, mint tárgy akkor jelenik meg, amikor a „szék” gondolat jelenik meg. Ez felfedi azt, hogy az elme gyártja a tárgyakat a gondolkodáson keresztül. Nem tapasztalunk meg elkülönült tárgyakat, amíg az elme színre nem lép.

Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor a gondolataid száguldanak, egyik a másik után. Emiatt azt hiszed, hogy a világ elkülönült dolgokból áll, amik csak ott hevernek mindenütt, akár gondolsz rájuk, akár nem. Sok ember érzi úgy, hogy a gondolat csak tükrözi vagy képviseli azt, ami már „ott van kint” a világban. De gondolat nélkül nincsenek elkülönült dolgok ott kint. Lásd, hogy az összes tárgy, amit úgy hiszel, hogy látsz, mindenekelőtt fogalom. Még az alap dolgok is, mint színek, fény, árnyék és formák a szobában, mind fogalom vagy mentális benyomás. Például, ahhoz, hogy tudjuk, hogy valami kék, a kék emlékének meg kell jelennie gondolatként. A „kék” egy fogalom. Minden, amit látsz, fogalomként jelenik meg. Másképp fogalmazva, a különálló dolgok (leíró tulajdonságaikkal együtt) csak gondolatok jelenlétében bukkannak fel.

Az ismételt gondolatmentes tudati térként való megpihenésen keresztül az elme kezd elcsendesedni. Könnyebben észrevesszük a gondolatok felbukkanását, és könnyebben megpihenünk tudati térként, amint a gondolat távozik. Amikor nincs gondolat, a tapasztalásod nem fogalmi szintű. Nem igazán lehet mit mondani erről a nem fogalmi szintről. Ez a teljes ismeretlen. Csak egyszerű létezés van, gondolat nélkül. Még a „tudat” és a „létezés” szavak sincsenek. A gondolatmentes tudati térben minden fogalom elnyugszik. Pihenj meg ebben a csendes nem-tudásban, amilyen gyakran csak tudsz.

(Scott Kiloby: Élő Felismerés)

Az Érzelmek Közvetlen Megtapasztalása 1.

A legutóbbi bejegyzésben arról írtam és idéztem, milyen félreértés is uralja az érzelmek és érzések témakörét. Ha nem olvastad volna, itt találod:

http://onmunka.blogspot.hu/2012/10/az-erzesek-es-erzelmek-totalis.html

Ma a gyakorlati megoldással folytatom, és jövő héten még mélyebbre megyünk a témában.

Mi a Megoldás?

Felfedeztük, hogy miért szenvedünk. A megoldás mindig ugyanaz: ismerd fel a tudat terét; hagyd minden érzelemnek, hogy az legyen, ami; lásd, hogy az összes érzelem elválaszthatatlan a tudat terétől. A tudat terének felismerése azt jelenti, hogy megpihensz akként a valamiként, ami az érzelem energiáját megtapasztalja.

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat vagy testi érzet, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.

Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG. TAPASZTALJ MINDENT, AMI VAN, ANÉLKÜL, HOGY MENTÁLISAN ÉRTELMEZNÉD.

A tudat ismételt felismerése a nap folyamán tökéletes helyzetbe hoz minket ahhoz, hogy lássuk, mi történik a testünkben és elménkben. Mi magunk látjuk meg, hogy miért szenvedünk az időben. Látjuk, hogy az érzelmek az én-központ háromszöge valamelyik kötegének gondolataival együtt bukkannak fel. Például neheztelés, szégyen, bűntudat, szomorúság, csalódottság vagy bánat a múltbeli történetünk gondolataival együtt jelenik meg, talán egy veszteséggel vagy valami más traumatikus eseménnyel kapcsolatban. A düh vagy frusztráció feltárja, hogy valamilyen jelen kötegbeli gondolatot hangsúlyozunk; talán panaszkodunk, másokat hibáztatunk vagy ellenállunk valamilyen módon a jelenlegi helyzetnek. A jövő kötegéből származó gondolatok hordozhatnak nyugtalanságot, félelmet vagy aggódást.

(Az Én-központ háromszögéről szóló első írást itt találod, még három követi időrendben a blogon: http://onmunka.blogspot.hu/2012/09/az-en-kozponttal-valo-azonosulas-az-en.html)

Mindössze annyit kell tenned, hogy a nap folyamán észreveszed, hogy mi történik a testedben. Csak figyelj oda, bármilyen energia jelenik meg. Ez egész könnyű lesz, amikor tudati térként pihensz, mivel a figyelmed már itt van a jelen pillanatban, ahol minden megjelenik. Amikor csak észreveszel a három köteg - a múlt, a jelennek való ellenállás és a jövő - valamelyikéből származó gondolatot felbukkanni, vedd észre a gondolatot és pihenj néhány másodpercig. Aztán csak pihenj és hozd a figyelmedet közvetlenül a testedbe, és vedd észre, bármilyen érzelem is van ott. Csak hagyd az érzelmet lenni, bármilyen akcióterv nélkül.

Mindössze észre kell vennünk, hogy ez történik a testünkben és elménkben, és egyszerűen felismerni a tudatot, amely látja e jelenségeket jönni-menni. Nem kell befolyásolnunk semmilyen érzelmet. Azzal, hogy nem próbálunk meg hozzáadni, elemezni, megváltoztatni érzelmeket vagy gondolatokat, vagy megszabadulni tőlük, azok szabadon és megszakítás nélkül tudnak áramolni anélkül, hogy fennakadnának egy történetben. Ha látjuk magunkat egy történetben fennakadni, semmi gond. Megesik. Egyszerűen észrevesszük, hogy ez történik, és ellazítunk minden egyes gondolatot, egymás után. Az, hogy hagyjuk az érzelemnek, hogy az legyen, ami, azt jelenti, hogy címke vagy történet nélkül tapasztaljuk meg. Ez különösen fontos a leggyötrőbb érzelmeknél, mint a szomorúság, düh és félelem.

(Scott Kiloby – Élő Felismerés/Living Realization)

HA GYAKORLATI MÓDSZERT SZERETNÉL AHHOZ, HOGYAN HAGYD ABBA A GONDOLATAIDTÓL ÉS ÉRZELMEIDTŐL VALÓ MENEKÜLÉST, VÁRUNK SZERETETTEL A KÖVETKEZŐ 2-NAPOS ÖNMUNKA-ALAPTANFOLYAMON, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: Október 27-28. DEBRECEN és Hétköznapi tanfolyam BUDAPESTEN: November 22-23.

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

A Mindig Tökéletes Pillanat - Ajándék Önmagadnak

„Csak akkor tudsz nyitott lenni az életedet megváltoztató válaszokra, ha nem tudod, mit keresel.” (Byron Katie)

Az utóbbi napokban elfogyott az írás-ihletem. Teljes nyugalom honol odabent, nem kívánkozik ki semmi megosztanivaló. Attól a hiedelmemtől azonban nem sikerült megszabadítanom magam, hogy Karácsonyra szeretnék adni Nektek valamit, Kedves Olvasóim. Így esett a választásom egy olyan Tökéletesség-Hála Gyakorlat megosztására, melyet minden pillanatban újra és újra odaajándékozhattok magatoknak – ez is vele a célom. Hogy ne csak egyszeri ajándék legyen, hanem folyamatosan hozzájárulhasson csodás önfelfedezésetekhez. Ez a gyakorlat a teljesen nyitott elmének való. Ha megnyílsz a nem-tudásra és vársz, a csodák önmagadból bukkannak fel. Nyitott Elme = Nyitott Szív.

Ez a gyakorlat csak a SAJÁT VÁLASZAID révén „végződik el”. Semmit nem mond és nem is ér sokat, ha csak elolvasod. Nagyon egyszerű és gyorsan „megcsinálható”. Már amennyiben sietsz. Ha nem, akkor az egész Ünnepet a Pillanat Tökéletességének tudatosságában töltheted. És az egész Életedet is. Nincsenek hibák.

Boldog Karácsonyt Kívánok Nektek, Egy Nyitott Szív Szeretetével.

És hogy egymást is megajándékozhassuk, megköszönöm, ha megosztjátok, mi minden tökéletességet találtatok. Ezt megtehetitek Megjegyzésben a bejegyzés után, vagy a nyilvános ÖnMunka Facebook oldalon:

https://www.facebook.com/pages/Önmunka-Az-Önsegítés-Magasiskolája/147437935280927

Ez A Pillanat Teljesen Tökéletes

Hozd magad a jelen pillanatba, az éppen zajló életedbe. Érezd a testedet itt és most, és figyeld meg, épp hol vagy, épp mit csinálsz, épp hogyan érzed magad… és tedd fel magadnak a kérdést:

Mi teszi teljesen tökéletessé ezt a pillanatot?

Várj csendben, türelmesen, gyengéden, hogy a szíved megadhassa a választ. Vedd észre, ahogy az elme sikítozni és tiltakozni szeretne, bármi történjék is. Te csak figyelj a szívedre, és várd a válaszát.

Mi teszi teljesen tökéletessé ezt a pillanatot?

Hogy még mélyebb válaszokat kaphassál, tedd fel ezeket a kérdéseket magadnak:

·          Ha tudom, hogy ez egy Barátságos Univerzum, ahol minden értem történik, nem pedig velem, hogyan, mivel biztosítja számomra ez a pillanat pont azt, amire szükségem van?

·          Mi teljesen tökéletes számomra abban, ahol épp vagyok, abban, ahogyan érzem magam, abban, aki épp vagyok, és abban, amit épp csinálok?

·          Mi teljesen tökéletes más emberek számára abban, ahol épp vagyok, abban, ahogy érzem magam, abban, aki épp vagyok, és abban, amit épp csinálok?

·          Mi teljesen tökéletes valójában az egész világ számára itt és most abban, ahol épp vagyok, abban, ahogy érzem magam, abban, aki épp vagyok, és abban, amit épp csinálok?

Vedd észre, hogy ha nem hasonlítod magadat másokhoz vagy valamilyen idealizált képhez a fejedben, nincs-e minden a lehető legnagyobb rendben itt és most?

Tényleg bármi másra szükséged van, mint ez a pillanat, amit ez a pillanat nyújt számodra?

Kibővített változat minden napra

Ha naponta minél sűrűbben végzed ezt a gyakorlatot, azt tapasztalhatod, hogy az egész én-tudatod, idő- és helyérzékelésed elkezd változni, nyílni és tágulni. Ennek érdekében tartsd fenn a szándékot, hogy minél gyakrabban megállsz, és felteszed magadnak a kérdést: „Mi teszi teljesen tökéletessé ezt a pillanatot?”

Írd fel a kezedre, címkézd ki a tükörre, vagy a számítógéped monitorjára. Oszd meg a családtagjaiddal, barátaiddal, kollégáiddal, és próbáljátok meg úgy játszani ezt a játékot, hogy naponta többször meglepitek egymást ezzel a kérdéssel, és akkor mindketten megálltok egy időre, és megkeresitek a válaszokat. Egymásnak is meséljétek el a válaszaitokat.

Reggel, még a szemeid kinyitása előtt tedd fel magadnak a kérdést. Tedd fel vezetés vagy metrózás közben, a fürdőszobában, evés közben, veszekedés, szeretkezés, sétálás, bármilyen tevékenység közben. Kérdezd meg magadtól, miközben este vetkőzöl, és lefeküdni készülsz, miközben az elalvásra vársz. „Mi teszi teljesen tökéletessé ezt a pillanatot? Figyelj, hallgass, nézz mélyen magadba a kiáramló válaszokért.

„Az élet egyszerű. Minden érted történik, nem pedig veled. Minden pontosan a megfelelő pillanatban történik, sem túl korán, sem túl későn. Nem kell, hogy ezt szeresd... csak épp sokkal könnyebb, ha így teszel.” (Byron Katie)