2018. január 27., szombat

Férfiak Visszajelzései az ÖnMunka Kurzusról




Megkértem Drága Férfi Hallgatóimat, írják le pár sorban, hogyan élik meg férfiként az ÖnMunka kurzus folyamatát, páran meg is tették, ezeket a visszajelzéseket osztom most meg a blog Olvasóival is.

Nagyon szeretem, ha minél több férfi résztvevő is van a csoportokban, mert rengeteget adnak nekünk, nőknek, és mi is rengeteget kapunk tőlük. Bátorítom a még hezitáló férfiakat, hogy nyugodtan vágjanak bele ebbe a kalandba, mindenki csak nyerhet vele. :)



EZ EGY EGYIRÁNYÚ ÚT, AMIHEZ EGÉSZ ÉLETEMRE KAPTAM ÚTRAVALÓT. „Nem tudom, hogy mik történtek volna az életemben, ha nem kezdek önismerettel foglalkozni, majd nem kezdem el ezt a kurzust. Van, hogy úgy érzem, egyre nagyobb szarba kerülök. Valójában az történik, hogy ahogy egyre mélyebbre ások, fokozatosan feltárulnak a sebeim, és csak jobban és jobban fáj. És mégis, egy másik részem úgy érzi, hogy ez az út. Ez a részem nem fél. Ez a részem észreveszi, hogy miben van, és hogy mihez nyúlhat. Úgy látom, hogy ez egy egyirányú út. Megállni lehet a szélén, de visszafordulni nem érdemes. Ez a kurzus olyan eszközökkel felszerelt, amikkel lehet haladni. Lehet gyógyulni. Lehet élni. Fiúnak születve és férfiként élve talán az érzelmeim kifejezése a legnehezebb. Tanulom, tapasztalom és használom azt, amit Andi ilyen szépen és élő, változó 'organizmusként' idead nekünk. Kifejezetten élvezem, hogy a saját tempómban haladhatok. És hogy bármikor visszanyúlhatok olyan eszközért, amire épp szükségem van. Úgy látom, hogy ezzel a kurzussal az egész életemre kaptam útravalót.”


FOKOZATOSAN KÉPTELENNÉ VÁLOK NEM SZERETNI MAGAM. „A kurzus gyakorlataiban nem a szavak szintjén dolgozunk, és elég nehezemre is esik szavakkal megfogalmaznom a változást. De ma reggel az jött, hogy már sosem leszek ugyanaz, mint előtte. Valahogy fokozatosan képtelenné válok nem szeretni magam. Ami eddig teljesen távolinak tűnt, most minden nappal közelebb jön. És kicsit érthetetlen is az egész. Mindenesetre nekem a legnagyobb változást a haraggal, egészséges agresszióval, önvédelemmel, határkijelöléssel, tehetetlenséggel való munka hozta. A gyakorlatok nagyon mély kapcsolódást tesznek lehetővé önmagammal. Az jutott még eszembe, hogy a férfiaknak különösképp hasznos lehet ez a gyakorlatsor, mert egyrészt a nagy részük nehezen beszél az érzéseiről (és ezt folyamatosan fel is róják nekik), itt viszont nem kell beszélni, "csak" érezni, kapcsolódni magunkkal. És nem mondom, hogy ez könnyebb, csak más. Mivel általában nehezebben is kérnek segítséget ezekben a témákban, a tanfolyam viszont önálló munkát tesz lehetővé, ez szintén előnyükre válhat.”


SAJÁT ÉLETEM MINTHA NEM IS LETT VOLNA. „Fiatal fiúként elhittem, hogy ha sokat tanulok, és nagyon okos leszek, akkor majd sok pénzt fogok keresni, szép kis családom lesz, egészségesen és boldogan fogunk élni. Most így ötvenen túl odáig jutottam, hogy itt maradtam egyedül, egy hatalmas stressz-, szorongás- és félelemkupac, és keresem azt az egészséget.  Tavaly az élet egy mentőövet dobott nekem. 4 hónapja kezdtem Andi kurzusát és jelenleg a tanfolyamok felénél tartok. Eddigi életemben soha senkitől nem kaptam annyi figyelmet, odaadást, emberséget és szeretetteli segítséget, amit Anditól kaptam ez alatt a 4 hónap alatt. Először is megvilágosodott előttem, hogy eddig mindig csak mások előírásai és elvárásai szerint éltem. Saját életem mintha nem is lett volna. Megtanultam, hogy egy férfinak a görcsösen befeszülő izmain, agyán és gyomrán kívül vannak más testrészei is (pl. érző keze, lába, szíve, tüdeje, stb.). Megtanultam, hogy az életem kocsijában a gázpedálon kívül van egy fékpedál is (és hogy a kettőt együtt sem túl jó nyomni). Megtanultam, hogy jogom van lágynak és gyengének lenni, megnyugodni, lazítani, felolvadni. Tanulom használni az érzékszerveimet: meglátni, meghallani, megízlelni, megérezni mindent, ami eddig kimaradt. Megtanultam, hogy egy férfinak is vannak mélyből jövő érzései és vannak olyan érzelmei, mint például a szeretet, öröm, hála, boldogság, düh, szomorúság… és hogy egy férfinak is joga van sírni. Szorgalmasan tanulok és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ebbe a befagyott, érzéketlen férfitestbe újra egy felszabadult, valódi élettel teli, érzelmes, érző kisfiú lelke költözzön. Örülök, hogy részese lehetek ennek a gyógyulási folyamatnak, jó úton haladok, életem végéig tartó hosszú úton! Hálásan köszönöm!”


VÉGRE GYENGÉDSÉGET, TISZTELETET ADHATOK MAGAMNAK. „Lelkesedést kaptam az életre. Andi csodásan kísér minket, tőle megkaptam azt a támogatást, megértést, amire mindenkinek szüksége van. Folyamatosan közeledhetek önmagam felé, ahogy odafigyelek a jelzésekre, amiket a testem küld nekem. Nekem a testemmel való ismerkedés, kapcsolódás kezdi kiteljesíteni az életem, ezt kerestem és most megvan. Nem engedem el és már ő sem enged. A TESTEM. Hálás vagyok, hogy részt vehetek ebben, találkozhatok Önmagammal, és ez által Másokkal. Hogy végre gyengédséget, tiszteletet adhatok magamnak. Köszönöm. ÖLELÉS.”


SOKKAL NYUGODTABBAN, FÓKUSZÁLTABBAN OLDOTTAM MEG EGY NEM TERVEZETT ESEMÉNYT. „Ahogy mondani szokás, van, aki lábon kihord egy szívinfarktust. Tegnap én megoldottam, miután buddha nyugalmával meghallottam, hogy feleségem kocsival elakadt a hóban. Segítséget is kellett kérnem hozzá, a hólapát nem volt elegendő, amit vittem, egy parkolóban, ahol csak pár kocsi állt és amúgy elhagyatott volt egy főút mellett. Maximum kutyát sétáltatók jártak arra felé. Ez régen is ment volna többé-kevésbé, de akkor rástresszeltem volna magára az eseményre és erős, szorongató érzéseim lettek volna. Most viszont a kurzus gyakorlatainak hatására sokkal több tudatosságom volt orientálódni, a hóra a kocsi alatt, a nem messze lévő kocsira, aminek a sofőrje épp megérkezett, és mivel vontató kötele nem volt, így a csomagtartó alatti pótkerék tartóban megleltem a bontatlan sajátom. Szóval, sokkal nyugodtabban és fókuszáltan megoldottam, mintegy lábon kihordtam egy nem tervezett, nem kellemes eseményt. A pulzusom és az idegrendszerem köszönte.”


2018. január 20., szombat

Mi is Pontosan a Trauma? És Milyen Típusai Vannak? Mit Értünk Traumatizált Emberen?



Amikor a trauma szót halljuk, akkor leginkább valami sokkoló, hirtelen, súlyos eseményt szoktunk érteni alatta. Illetve, amikor azt olvassuk, hogy valakinek traumatizáló gyerekkora volt, akkor szinte mindenkinek az jut eszébe, hogy azt a valakit biztos verték vagy legalábbis szexuálisan bántalmazták. Ebben természetesen van is valami, a történet azonban ennél sokkal összetettebb.

ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS  ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI  KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2019. MÁRCIUS 22-TŐL JÚLIUS ELEJÉIG

A trauma ugyanis NEM MAGA AZ ESEMÉNY, hanem a trauma az eseményre adott autonóm idegrendszeri válasz nem befejezése, nem végigfutása révén a TESTBE BERAGADT TÚLÉLŐ ENERGIA. Vagyis történik valami, amire válaszként az autonóm idegrendszer bekapcsolja a biológiai TÚLÉLŐ ÜZEMMÓDOT, a szimpatikus üss vagy fuss választ: mozgósít, cselekvésre, ütésre, futásra, védekezésre készít fel. Ezzel együtt stresszhormonok kerülnek a testbe, érzelmek indulnak be, mozdulatok készítődnek elő. Ha az egyén adekvátan cselekszik, válaszol, mozdul, megküzd, üt vagy elfut, akkor ezzel a stresszhormonok szintje is visszacsökken, kiürülnek a szervezetből. Az egyén megnyugszik, az idegrendszere pedig paraszimpatikus pihenj-eméssz fázisban regenerálódik.

Ha azonban valamilyen okból kifolyólag nem cselekszünk, nem válaszolunk, akkor nem tud végigfutni a biológiai program, nem tud megnyugodni a rendszer, akkor BERAGAD A BEINDULT TÚLÉLŐ ENERGIA (düh, félelem, stresszhormonok, mozdulatok, hangok) a testbe, sejtekbe, szövetekbe, izmokba. Tehát a traumás beragadás fiziológiai szinten keletkezik, majd egy idő után áthatja a gondolati szintet és az identitásunkat is. Az idegrendszerünk szinte azonnali lefagyással is válaszolhat a történtekre, de mire ez megtörténik, addigra a stresszválasz már beindult, tehát maga lefagyás is magába dermeszti testi szinten a túlélő energiákat. Innentől kezdve az idegrendszer már nem harmonikus, szabályozott működésű, hanem ún. elszabályozódott, elhangolódott idegrendszer lesz. (Részletesebben ennek tüneteiről itt olvashatsz: Ami felmegy, annak le is kéne jönnie.) Traumatizált pedig bárki, akinek elhangolódott az idegrendszere, nem kell hozzá semmilyen sokkoló történés.

Teljesen egyéni, hogyan élünk meg egy bármilyen, akár sokkoló eseményt is. Illetve, ha ismerjük az idegrendszer működését, válaszait, intelligenciáját és a saját rendszerünk rugalmas és jó állapotban van, akkor egy sokkoló eseményből sem lesz trauma. Mert befejezzük az idegrendszeri választ, a biológiai, érzelmi folyamatokat lezárjuk. Vagyis „lejövünk” a stresszről, de nem úgy, hogy rálegyintünk, elfojtjuk, belefagyunk. Hanem úgy, hogy tisztában vagyunk az idegrendszer törvényszerűségeivel, és tudjuk, mi mindent kell megtennünk azért, hogy a testünkben ne maradjon vissza túlélő energia.


TRAUMA TÍPUSAI

A potenciálisan traumát okozó történéseknek alapvetően 3, jól elkülöníthető típusa van. Az egyszerűség kedvéért és a fenti kitételekkel maradjunk a ’trauma’ szónál. Valójában úgy nevezhetnénk, hogy esemény vagy eseménysorozat, mely potenciálisan traumát okozhat.

1. SOKK TRAUMA: pl. baleset, sérülés, természeti katasztrófa, szexuális erőszak, bántalmazás, műtéti eljárások - orvosi kezelések (főleg ahol altatás van és kényszerrel lefogják pl. a gyereket), szerettünk hirtelen halála, elvesztése, születési trauma, akár méhen belül az anya által elszenvedett sokkos állapot, stb.

2. KORAI VAGY FEJLŐDÉSI, GYERMEKKORI TRAUMA: elhanyagolás, nem ráhangolódás a gyermek érzelmi, fizikai és pszichológiai szükségleteire, érzelmi-verbális-fizikai bántalmazás, főleg a preverbális korszakból, de utána is, bármelyik fejlődési szakaszban. Ide tartozik a méhen belüli és a születési trauma, illetve minden olyan gyermekkori helyzet, ahol nem tudtuk feldolgozni, átélni, átérezni a fájdalmas érzelmeinket.
És ide tartozik aztán az összes olyan érzelmi és pszichés sérülés, ami a felnövekedésünk során ért minket. Akár az iskolában, nem otthon, vagy nem a szülőktől, hanem a tesóktól. Bántás, kirekesztés, csúfolódás, megalázás, megszégyenítés. Minden, ahol a gyerek én-érzete valamilyen módon sérülést szenved el. Ez a mérgező szégyen.

3. KRÓNIKUS, FELHALMOZÓDOTT, TOXIKUS STRESSZ TRAUMA, ami a mai „modern” világunk velejárója, nagyon alattomos. Ezek napi szintű mini traumák, amiket nem is veszünk észre, illetve nagyon profik vagyunk abban, hogy elrejtsük őket. Folyamatos stimulációban van az idegrendszerünk 24/7-ben, nem tud lenyugodni. Hajtunk a megélhetésért, robotolunk, határidők, vizsgák, olyan munkát végzünk, amit nem szeretünk, olyan kapcsolatban vagyunk, ami nem jó, politikai-társadalmi közeg, mozgásszegény életmód, állandó kütyühasználat, stb.

A folyamatos arousal-lal, idegrendszeri izgatottsággal nem tud megbirkózni a szervezet, emiatt lekapcsolásba kell menekülnie, hogy egy kis nyugija legyen. Ez az, amikor a GÁZ + FÉK együtt nyomódik. Ez kiégéshez és mindenféle testi és mentális tünetekhez, szindrómákhoz vezet.

Ha a krónikus stressz válik az új normává, az nem nyúvaszt ki teljesen, de erőteljesen rombolja a szervezetünket. Azt is elfelejtjük, milyen valójában ellazulni. A csúcson élünk, mindig befeszültek és merevek vagyunk.

Ezen a képen látható, hogy az Autonóm Idegrendszer mi mindenre hat a szervezetünkben. Röviden: MINDENRE.




A tapasztalatok szerint a legtöbb embernek mindhárom típusú traumából van a tarsolyában. Illetve az emberiség egésze a legmélyebb szinten traumatizálódott, ez ismétlődik generációról generációra.

Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a különböző típusú traumák feldolgozásához KÜLÖNBÖZŐ MEGKÖZELÍTÉSEKRE van szükség. Illetve, hogy pl. a sokk trauma feloldásánál nagyon nagy a veszélye annak, hogy nem hogy gyógyul valaki, hanem újratraumatizálódik. A segítőknek, terapeutáknak épp ezért létfontosságú tisztában lenniük a trauma mibenlétével, az idegrendszer működésével, az újratraumatizálás lehetőségeivel. Ehhez első soron is arra van szükség, hogy a segítő is teljes egészében tapasztalja meg magában mindezt, ismerje fel a saját testében is a különböző stresszfiziológiai állapotokat, gyakorolja a testben élést, és így képes legyen teljes egészében ráhangolódni a kliensére TESTILEG is. Ilyen módon BIZTONSÁGOSAN és értőn tudja vezetni a klienst a feldolgozási folyamataiban. (Hármas Agy és Traumafeldolgozás témában itt olvashatsz.)

Ahhoz, hogy a stresszorok elhagyhassák a szervezetünket, mindenképp a TESTÜNKBEN kell dolgoznunk. Szép fokozatosan vissza kell szoknunk a testben élésre, a testünk jelzéseinek érzékelésére és értésére, az érzéseink átérzésére. KAPACITÁST kell felszabadítanunk az évtizedes beragadások és elfojtások által összeszorult rendszerünkben. És mindezt NAGYON LASSAN, FOKOZATOSAN, APRÁNKÉNT ADAGOLVA. Nem elárasztva a rendszert pl. több órás, több napos óriási „oldásokkal”. Sajnos, nagyon sok piacon levő módszerben nem veszik figyelembe ezt a fokozatosságot, nem végzik el azt a hosszas ALAPOZÓ MUNKÁT, amire már lehet építeni. És nem rendelkeznek alapvető ismeretekkel a trauma, traumatizáltság és idegrendszeri működések összefüggéseivel kapcsolatosan.

Az ÖnMunka ezért is hosszas folyamat mostanra. A 15 hetes kurzus gyakorlataival olyan ERŐS ALAPOKAT építesz ki és olyan biológiai, stresszfiziológiai, idegrendszeri, agyműködési, érzelmi és mentális szintű ismeretekre és TAPASZTALATOKRA teszel szert, ami BIZTONSÁGGAL MEGTART, és minden szinten ÖSSZEKAPCSOL ÖNMAGADDAL. Én ezt nevezem ÖNISMERETNEK. Az ÖN-TAPASZTALAT szó tán jobban leírja. Látlak szeretettel, ha ilyen minőségben élnéd az életedet.


ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS  ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI  KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2019. MÁRCIUS 22-TŐL JÚLIUS ELEJÉIG

2018. január 15., hétfő

Friss, Ropogós Visszajelzések az ÖnMunka Kurzusok Résztvevőitől



Újfent összegyűlt egy szép adag megélés-megtapasztalás-visszajelzés Drága Hallgatóimtól, akik az ÖnMunka hosszú kurzusát még szakaszokban végzik. Ezek a kurzusok hamarosan kifutnak és egyetlen, egybefüggő 16 hetes online képzés formáját öltik.


Én így biztattam folytatásra a kurzus Résztvevőit múlt év végén: „Olyan fontos, szépséges, gyakorlatias, magyarul máshol nem tanított dolgok következnek soron, amik az én egész élet- és emberlátásomat, a saját magammal való viszonyt, és a szakmai utamat is megváltoztatták. VALÓDISÁGOT tanulunk és gyakorlunk. Nem agyalgunk, hanem mélyen belenézünk- és érzünk a biológiai és érzelmi lényünkbe. Olyan szinten kapcsolódunk magunkkal, ami az emberek 99%-a számára ismeretlen. És azok közül, akik most a haladó csoportokból itt vannak velünk, ezt a saját megtapasztalásaikon keresztül is élik és bizonyítják. Végtelenül hálás vagyok, hogy ez a kurzus mostanra ily módon összeállt, és hogy azok, akik végzik, a saját tempójukban gyógyulnak és egyre valódibbá válnak. Szóval, biztatlak Benneteket, hogy gyertek velünk tovább, ez a legöngondoskodóbb dolog, amit az Új Évben Önmagatokért tehettek.”


HALLGATÓK VISSZAJELZÉSEI:

NEM PÓTSZEREKET, PÓTANYÁKAT, PÓTSZERETETET AD. „Csodálatos, egyedülálló, mély folyamat. Sehol ilyen átfogó, sallangoktól és mellébeszéléstől mentes, tudományosan is bizonyítható, az egyéni dolgokat abszolút figyelembe vevő és támogató és legfőképpen a szereteten alapuló megközelítést nem találtam még. És fontos: nem pótszereket, pótanyákat, pótszeretetet ad (ideiglenesen), hanem megmutatja az utat a valódi önszeretethez. Örülök, hogy belevágtam, örülök, hogy a nehézségei nem rántottak vissza, örülök nektek és legfőképpen örülök magamnak, ami egészen újdonság a házam táján.”

MEG AKAROK SZÜLETNI. „Azon méláztam ma, hogy ez a 16 hetes folyamat egy önismereti esszencia, ami egész életre elegendő muníciót ad. Vissza-vissza lehet térni hozzá, ismételni, újraértelmezni. Szerencséje van azoknak, akiknek az önmaguk felé fordulásuk elején Hozzád vezet az útjuk, hogy egy ilyen komplex tudás-gyakorlat-tapasztalat kupacot egy helyen megkapnak. Normálisint kb. 1000 helyen sem jön össze ennyi infó és tudás. :) Mondjuk az én esetemben az 1000 hely és az eltelt évek ágyaztak meg bennem magamnak meg a kurzus folytatásának, meg hogy pontosan tudjam, hogy jó helyen vagyok. Nagyon izgatottan várom már a hátralevő csomagocskát és vele a még teljesebb önmagamat! Eddigi életemben nehéz érzéseknél sokat mondogattam, hogy meg akarok halni. 2018-ban mondtam először, hogy meg akarok születni.”

EGY KIRAKÓS JÁTÉK UTOLSÓ DARABKÁI KERÜLTEK A HELYÜKRE. „Nagyjából tíz éve járom az önismereti utat, ebből 7 éve magam is a segítő területen dolgozom, mint családállító, kineziológus, ringató terapeuta. Azt tapasztaltam magamon és másokon is, hogy a módszerek csak egy ideig és egy szintig tudnak segíteni. Sok minden szépen oldódik, helyére kerül, de vannak dolgok, amelyek újra és újra visszatérnek. Olyan makacsul ragaszkodva, cuppantósan. Kerestem ennek az okát, először magamban és magamat okolva, aztán már eltökélten, hogy itt kell lenni valami magyarázatnak. Azt is megfigyeltem ezalatt a jó pár év alatt, hogy szinte mindig kialakul egy függőség a segítők/terapeuták és kliensek között, (ő tudja, majd ő megmondja, kioldja, kisegít, stb.) sokszor létrejön egy mester/tanítvány állapot, ami ellen meg kifejezetten tiltakoztam. Mindeközben kezdtem el az önmunkás életemet és találkoztam Andival. Végtelenül tetszik, ahogy Andi (szerintem egyedülálló módon) megmutatja a folyamatait, akár a saját életében, akár abban, ahogy a módszerekből kinyeri a lényegüket és integrálja őket. Az önmunkában kaptam meg először egy biztonságos hátteret és követést és ezzel együtt minden tudást ahhoz, hogy gyakorlatban, a mindennapokban, én magam csináljam. Aztán kb. másfél éve a munkámban nem találtam már azt az örömöt, amit régen nyújtott, vágytam megújulásra, de ez valahogy nem jött el. A magánéletem összeomlott. És akkor jött az „Ami felmegy, annak le is kell jönnie” tréning. Valamikor júniusban. Már a beharangozóban éreztem, hogy itt van a válasz a régen feltett kérdéseimre. Ééééés igen!!! Mintha egy kirakós játék utolsó részei kerültek volna a helyükre. A felismerés, hogy miért is cuppanunk vissza újra és újra ugyanarra a problémára. Nekem ez egy csodálatos - nem mondom, hogy mindig könnyű, sőt néha kifejezetten nehéz - út, de nem adnám semmiért!!! Azóta végigcsináltam a mostani 4 szakaszú rendszert, és nekem konkrétan az ÉLETEMET adta vissza. Azóta ÉLEK. Azóta a saját testemben élek. Először érzem azt, hogy milyen valóban ÉLNI.  Szóval, nagyon-nagyon drukkolok nektek és kívánok sok-sok magatokra rácsodálkozást, hogy mennyire csodálatosak is vagyunk, és sok-sok felismerését, megélést, testben és érzésben levést.”

TARTALOM, ÉRTELEM, TERMÉSZETESSÉG, KEDVESSÉG. „Andi Édes, hogy én milyen isteni délelőttöket és délutánokat töltök mostanában veled!!! Komoly társas igényemet tölti ki a tréning videóinak nézése és tanulgatása. Annyira élvezek magammal foglalkozni! Imádom, ahogy felépítetted a képzést, imádom a tartalmat, az értelmet, a természetességet és a kedvességet, mellyel mindezt csinálod! Nagyon örülök, hogy veled mehetek! Óriási öleléseket küldök neked!”

EZEK A GYAKORLATOK MIND AZ ÖNMAGAMMAL VALÓ KAPCSOLATOT ÉPÍTIK ÉS ERŐSÍTIK. AVAGY MIKOR ESIK MEG A SZÍVED SAJÁT MAGADON? „Sziasztok! Már több hónapja végzem Andi tanítása és útmutatásai mellett az „önmunkát” megújult változatában, és ennek keretében térképezem fel lépésről-lépésre, ill. mozaikról-mozaikra haladva önmagamban, milyen elemekből áll össze a „programcsomagom”, hogyan is működöm testi-lelki-szellemi szinten. Korábban is foglalkoztam önismerettel, különböző módszereket követve, és aztán a „véletlen”, meg persze a meglévő „nyűgjeim” Andihoz vezettek. A blogján belefutottam egy kérdésbe, ami feltartóztathatatlanul vitt az „önmunka” felé. „Mikor esik meg magadon a szíved?” Ez elsőre szíven talált, és azóta is többször eszembe jut, mert alapot nyújt a folyamatomhoz, és benne is tart. Ez az az alap - az önmagamhoz való elfogadó, együttérző, szeretetteljes kapcsolódás - amire törekszem, amit igyekszem mindig szem előtt tartani, mert ez segít abban, hogy megengedjem magamnak, hogy olykor sodorjon magával az örömteli, felszabadító élményfolyam, ha épp ilyenbe kerülök a gyakorlatok hatására. Másrészt ide kell visszatérnem akkor is (ilyenkor aztán még inkább szükséges, hogy megessen magamon a szívem), amikor épp megtorpanok, amikor beindul valamelyik eleme a programcsomagomnak, és úgy érzem, semmire sem vagyok képes, és elbújnék még magam elől is, nemhogy kapcsolódjak másokhoz, akár itt a csoportban is. És ez a gondolat segít, mert azt sugallja, hogy nem mondhatok le magamról, arra késztet, hogy ne veszítsem el magammal a kapcsolatot. És így a kör is bezárul (pozitív értelemben), mert ezek a gyakorlatok aztán mind az önmagammal való kapcsolatot építik és erősítik. Szívből kívánom, hogy ti is találjátok meg a megtartó mondatotokat, erőtöket, „bármiteket”, és tapasztaljátok meg az önmagatokhoz való kapcsolódás leírhatatlan élményét!"

A LÉNYEGRŐL ÍRSZ ÉS BESZÉLSZ: „Szeretném visszajelzésként leírni, és ezt nyugodtan beteheted valami közös területre, hogy nagyon hálás vagyok neked a munkádért, amit végzel. Hogy aktívan követed a folyamatunkat, hogy a lényegről írsz és beszélsz, hogy ennyire érthető és koherens a tudás, amit átadsz, hogy tapasztalat van mögötte. Meg sem fordul a fejemben, hogy ezért pénzt adok, mert te nem pénzért csinálod. A megismerni akarást és a tapasztalat/tudás átadásának akarását érzem nálad. Tenni az emberekért… Ezért hálás vagyok!”

SEMMIFÉLE OKOSSÁGOT, SZÁMBA ADOTT IGAZSÁGOT NEM KELL MEGÉRTENEM. „Nagyon szeretek magammal lenni, a pici lány magamat például mostantól megvédeni és kiállni mellette, akár minden nap. Ez az új hozzámállás bámulatos, mennyi fájdalmat, haragot és energiát szabadít fel bennem. Érzem ugyanakkor, hogy mennyire apránként lehet csak haladni, és ez a felismerés maga is mérhetetlen türelemre és kíváncsiságra tanít magammal és másokkal kapcsolatban. Irtó szerencsésnek tartom magam, hogy ilyesmiben részem lehet. Hálás vagyok neked minden megosztásodért, cikkért, könyvismertetésért, előadásért és gondolatért. Annyira másként, zsigerileg tökéletesnek élem meg magunk megközelítését és felolvasztását, és különösen az tetszik, hogy semmiféle okosságot, számba adott igazságot nem kell megértenem, mert nem az egóm van a központban, hanem az egész LÉNYEM.
Egyszerűen Szupervezető vagy! Imádom feldolgozási sebességedet, és ahogyan nekünk továbbadod! Ünnepellek magamban, és millió puszit küldök a világraszóló buliból.”

PRAKTIKUS: MIKÉPP TEGYEM MEG. „Andi, köszönet érte, hogy lehetővé tetted számomra ezt a belső utazást! Imádom, hogy ennyire praktikus ez az egész! Hogy végre nem csak azt olvastam, hogy fogadd el, és szeresd magadat, hanem azt is, hogy miképpen tegyem azt meg!”

ALIG VÁROM, HOGY FOLYTATNI TUDJAM! „A kurzus leckéivel most picit megálltam. A nagy munkahelyi hajtás csak kapkodva engedne oda a géphez, azt pedig nem szeretném. Viszont nemsokára jön a téli szünet, s alig várom, hogy folytatni tudjam! Az eddigiek is olyan jó hatással voltak rám!!! Nem tudom megmondani pontosan, de ilyen békésnek és nyugodnak - talán a felnőtt koromra visszagondolva - még sohasem éreztem magamat! Szóval KÖSZÖNÖM, hogy ITT LEHETEK!”

MÁR AZ IS EGY CSODA, HOGY TÜRELMES VAGYOK MAGAMMAL. „Nekem is nagyon hasonló a történetem és pont én is el kezdtem összefoglalni magamnak egy pár napja, hogy mennyi minden történt, történik velem itt az Andi által közvetített dolgok hatására. Ezúton is köszönöm Andi! Nekem egy csodálatos karácsonyom volt a szüleim nélkül, Angliában, egy ’idegen’ családnál, akikkel olyan felszabadult tudtam lenni, mint odahaza soha. És békés, nevetős, poénkodós, story-mesélős, zongorázós, kép-nézegetős, fantasztikus megélésben volt részem, tele egy csomó apró ajándékkal, melyek mind Nekem szóltak!!! Figyeltek rám és olyan dolgokat kaptam, amiket szeretek! Maximálisan hiszem, hogy egyfajta jutalomként alakítódott ez így, hogy végre nemet mertem mondani a szüleimnek és felvállaltam, hogy nem akarok hazamenni s az állandó feszültségben, vitatkozásban lenni. Csodálatos volt, van. Persze nem sikerült még mindenben változtatnom, amiben szeretnék, de türelmes vagyok magammal, megértettem, hogy nem megy minden egyszerre. Annyi csoda történt mostanában velem, hogy oohhh! Már az is egy csoda, hogy türelmes vagyok magammal! Na, szóval, csak szerettem volna megköszönni a történetedet, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. És kívánom mindannyiunknak, hogy folytatódjon tovább ez a csoda az új évben is, hiszen látom, hogy mindannyiunknak olyan sokat ad! Még egyszer hálás köszönet Neked érte, Andi! BÉKÉSEN REAGÁLÓS, NEVETÉSBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET, ÉVEKET KÍVÁNOK MAGUNKNAK! 


KÖSZÖNÖM A „SÁRGA UTAT”. „Szeretném megköszönni mindazt az élményt és tapasztalatot, amit a tanfolyam végzése közben kaptam. Már az első videós találkozás kitágította az érzékelésemet - nem kicsit. A különböző leckéket sorban végezve elindított egy nagyon intenzív önismereti és tanulási úton, amelyen folyamatosan érkeztek az életembe a „megtapasztalni és megtanulni, majd használni” események. Általuk kinyíltak lehetőségek és választhatóságok, amik a valóságom tudatosabb teremtéséhez, megélésekhez és elengedésekhez vezetnek. Nagyon izgalmas és örömteli az egész-még a kevésbé kellemes is... Köszönöm a „sárga utat” a csodák világában. Szeretettel és hálával.”


Az ÖnMunka képzési rendszere mostanra az emberi lény teljességét átfogja, az idegrendszeri-fiziológiai-biológiai alapoktól elkezdve az érzelmi, mentális, viselkedési és szellemi vonatkozásokig. Elméletben és GYAKORLATBAN. Az emberi lény egy komplex és összefüggő rendszer, nem lehet csupán csak az elméjével vagy az érzelmeivel foglalkozni. Illetve hiába foglalkozunk az elméjével, ha nem vagyunk tisztában a fiziológiájával, agyi- és idegrendszeri felépítésével és működéseivel, a biológiai érzelmek szerepével és fontosságával, a pszichológiai fejlődésével. És ha mindezt nem tapasztaljuk meg a SAJÁT RENDSZERÜNKBEN, A SAJÁT TESTÜNKBEN. Ha nem tanulunk meg összekapcsolódni gyakorlatban is a testérzeteinkkel, érzelmeinkkel és az elménkkel.

ÖNMUNKA: ÖNFELFEDEZÉS, ÖNKAPCSOLÓDÁS, ÖNFELNEVELÉS, ÖNGYÓGYÍTÁS - ÉRZELMI, TESTÉRZETI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI SZINTEN


2018. január 13., szombat

Miért Fontos Megtanulni Érezni az Érzéseinket a Testünkben?


"Amikor elfojtasz egy érzelmet, akkor az idegrendszeredre és az immunrendszeredre is hatást gyakorolsz. Így az érzelem elfojtása - ami túlélési stratégia ahhoz, hogy elfogadható és szerethető lehess - az élet későbbi szakaszában testi betegség forrásává válik." (Dr. Máté Gábor)

Gyerekként sokan elhittük, hogy mi vagyunk a hibásak mindazért, ami körülöttünk történik, mindazért, ahogyan velünk bántak, hozzánk viszonyultak. Ha a szüleink – saját belső feldolgozatlanságukból fakadóan - elhanyagoltak, nem tudtak szeretetet adni, érzelmileg nem voltak elérhetők, vagy akár bántalmaztak minket, kicsiként csak azt a következtetést tudtuk levonni, hogy mi vagyunk érdemtelenek, méltatlanok a szeretetre, figyelemre, gondoskodásra. Ezzel kezdődött a mély, belső, mérgező szégyenben és önvádban töltött életünk, melynek során nem csupán egy hamis ént faragtunk magunknak sok-sok álarccal, hanem jó vastag védelmi páncélt is növesztettünk. Hogy ne kelljen érezni a fájdalmas érzéseinket. De ezzel a saját testünktől, a saját létezésünktől vágtuk el magukat: sokunk egyfajta élő halottként jár-kel a világban.

Az utóbbi években azt találtam mind a saját ön-folyamatomban, mind az emberekkel végzett munkámban, mind pedig a nemzetközi tanulmányaimban, ismeretségemben és olvasmányaimban, hogy számos „spirituális” és önismereti-önfejlesztő módszer, amikkel „gyógyulni” próbálunk, valójában csak még mélyebbre nyomja a feldolgozatlan történeteinket, még inkább fertőzi a sebeinket, mintegy állandósítva a szenvedésünket.  Sokat írtam az ún. spirituális elkerülés jelenségéről, ami - nagyon leegyszerűsítve - arról szól, hogy a gondolkodást használjuk arra, nehogy éreznünk kelljen. Az érzéseinket, fájdalmunkat, történeteinket pedig előszeretettel minősítjük „illúziónak”, azt hívén, hogy akkor majd végre megszabadulunk tőlük.

Amikor nem tanulhattunk meg jól embernek lenni, amikor nem nőhettünk fel, amikor annyira fáj az emberléttel járó sok érzelem és érzés, akkor bármibe belekapaszkodunk. Sima esetben csupán hétköznapi függőségi szerekbe, tevékenységekbe, kapcsolódásokba, míg fennköltebbnek tűnő verziójában a transzcendentális élményekbe, a „spiritualitásba”, „tudatosságba”, és az ezeket zászlajukra tűző módszerekbe. És amikor nem akarunk sebezhetők és emberiek lenni, akkor jön az ötlet, hogy majd leszünk „isteni” vagy legalábbis „emberfeletti”.

Mindez elkerülés és menekülés. A mérgező szégyenünk, az öngyűlöletünk, az erőszak bármilyen formája nem illúzió. És tapasztalatom szerint csak akkor gyógyulhatunk ki belőlük, ha elkezdünk összekapcsolódni a sebzettségünkkel, és megtanulunk ÉREZNI ÉS EMBERNEK LENNIEttől élővé válunk újra, megnyílik a szívünk önmagunkra, megesik a szívünk önmagunkon. Szép fokozatosan így tudunk felnőni, éretté válni. S közben előbukkan belőlünk az a csodás, ártatlan, kreatív, áradó, szeretetteli, gyermeki minőség is, aki az előtt voltunk, hogy bezártuk volna önmagunkat ön-védelmünkben.

Saját megtapasztalásom - és szinte minden hozzám eltaláló emberen is azt látom -, hogy az egész önfejlesztést, (spirituális) keresést, változni-gyógyulni vágyást az a tudattalan félelem vezérli, hogy NEHOGY ÉREZNI KELLJEN. Mindenféle elméleteket, módszereket próbálunk azért bevetni, hogy valahogy megússzuk az élet testi szinten megjelenő áramlásának megélését. Mindenre képesek vagyunk a menekülés jegyében, persze nem tudunk róla, hogy ezért tesszük. Pedig mindannyian arra vágyunk, hogy a szívünk meggyógyuljon, hogy újra teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Még amikor pl. az érzelmi intelligenciánkat fejlesztjük is, akkor is általában beszélni tanulunk meg az érzelmeinkről és érzéseinkről, fejben marad az egész, nem lesz energetikai szintű megtapasztalás. Pedig ez az, ami valóban felszabadít! És ez az, ami az egész lényedet MEGGYÓGYÍTJA. Ez valódi Ön-Gyógyítás, mely csak belülről érkezhet el.

Az élet valójában sokkal egyszerűbb, mint amit hiszünk róla, és ezt nekem a testemmel, testérzeteimmel, érzelmeimmel való FIZIKAI ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS segített teljességében megélni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy visszataláltam az Életbe, ahonnan évtizedekig menekültem, és a kényszeres gondolatok szintjén próbáltam megoldást keresni a szenvedésemre. Hát, nem igazán sikerült. Ugyanezt észlelem azokon a klienseimen is, akik hosszú évek keresése-kevergése-terápiája után (ahol a testi érzések megtapasztalása még csak szóba sem került), végre KINYÍLNAK, magukra találnak, és abbahagyják az agyalgást.

Az érzelmi energiák negatív megítélése, a tőlük való folyamatos menekülés, az elkerülésükre tett állandó, tudattalan manővereink rengeteg élet-energiát szívnak el tőlünk. Mikor pedig ezek az energiák is intelligens ÉLET-ENERGIÁK - hisz mi másért is teremtődtek volna? Az utóbbi évtizedben elterjedt „kontrolláld és szabadulj meg a negatív érzelmeidtől” című hitrendszer pedig még mélyebbre tunkolja bennünk a beragadást, és még véresebbé teszi a küzdelmet. Egyre jobban félünk a „negatív” érzelmektől, mert most már azt is elhittük róluk, hogy miattuk történnek velünk „negatív” események. Ez pedig a végső őrület, a végső ön-erőszak, a végső csapás önmagunk ellen. Mindezt a „jobbítás” és „változtatás” és „pozitivizmus” jegyében.

Düh, szomorúság, félelem, tehetetlenség, magányosság… Idézd fel és tudatosítsd magadban, mit is tanultál meg gyerekként ezekről az érzelmekről. Mit mondtak neked róluk? Mihez kell velük kezdeni? Szabad-e egyáltalán őket érezni? Szabad-e „olyan” lenni? Hogyan néz ki az, ha valaki dühös, fél, tehetetlen? Milyennek ítélték az ilyen embereket? Milyennek ítélted magadat, ha felbukkantak benned ezek az érzelmi energiák?

És hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez most, felnőtt fejjel? Mennyire vagy barátságban a félelmeddel, dühöddel, bánatoddal, tehetetlenségeddel, szégyenérzeteddel, magányosságoddal? Mennyire vagy képes megélni őket? És egyáltalán, mi az, hogy megélni az érzelmeket? Szinte semelyikünknek nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja szabadon MEGÉLNI, nem pedig KIÉLNI az érzelmek energiáját. Mert minden érzelem energiaként, bizonyos érzetekként jelenik meg a testben. Ezeket az érzeteket pedig kellemetlennek, fájónak, rossznak tanultuk meg, ezért automatikus reakcióként elmenekülünk tőlük. Pedig „ők” mindössze intelligens energiamozgások a testben. Amik sosem kaptak esélyt arra, hogy szabadon áthaladhassanak, megélődhessenek. A megélés, vagyis az érzelmi energia fizikai szintű érzése, megtapasztalása nem egyenlő a „kiélésével”. Amikor pl. felbukkan a „düh”-nek elnevezett energia a testben, fogalmunk sincsen, hogyan legyünk vele, hogyan tegyük lehetővé az áthaladását. A rápakolódott ítéletek és címkék miatt sokan automatikusan és tudattalanul azonnal elfojtjuk az energiát, így bezárva azt az energiarendszerünkbe, s ez által betegségeket, depressziót, szorongást idézve elő. 

"Amikor elfojtasz egy érzelmet, akkor az idegrendszeredre és az immunrendszeredre is hatást gyakorolsz. Így az érzelem elfojtása - ami túlélési stratégia ahhoz, hogy elfogadható és szerethető lehess - az élet későbbi szakaszában testi betegség forrásává válik." (Dr. Máté Gábor)

A szenvedélybetegségekről és függőségekről már nem is beszélve, melyeknek fő oka szintén az érzelmeinktől való megszabadulni akarás. A másik variáció, hogy „kiéljük”, vagyis pl. ordítunk, ütünk, toporzékolunk, törünk-zúzunk. És mindeközben nem vagyunk tudatában annak – hisz sosem mondta nekünk senki -, hogy egyszerűen az energiára fordítva a figyelmünket, képesek vagyunk azt energiaként megélni a testben, vele együttműködve. És akkor az energia megmozdul, átalakul és önmagától fogva, természetes módon távozik.

Az ÖnMunka 15 hetes online képzését úgy alakítottam ki, hogy során megláthasd és megélhesd, hogy MINDEN megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és menekülésedben, mert MINDANNYIAN ezt csináljuk. Meglátod, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való nincsen. Megtanulod, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET TELJES VALÓJUKBAN. Meglátod, mennyire egyszerű is ez az egész, ha pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Megtapasztalod, milyen felszabadító is megérkezni a testedbe és érezni. Megtapasztalod, hogy erre bármikor képes vagy és nem szorulsz hosszú évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. MEGTANULSZ ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak, az emberi kapcsolataidnak.



ÖNFELFEDEZÉS - ÖNKAPCSOLÓDÁS - ÖNFELNEVELÉS - ÖNGYÓGYÍTÁS
ÉRZELMI, TESTÉRZETI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI SZINTEN

2018. január 4., csütörtök

Ami Felmegy, Annak Le is Kéne Jönnie, avagy a Traumás Stresszválaszba Ragadt Idegrendszer a Mai Ember Általános Állapota




AMI FELMEGY, ANNAK LE IS KÉNE JÖNNIE, AVAGY A TRAUMÁS STRESSZVÁLASZBA RAGADT IDEGRENDSZER A MAI EMBER ÁLTALÁNOS ÁLLAPOTA 

TRAUMA és az IDEGRENDSZER világának megismerése révén az elmúlt évben olyan belátásokat kaptam, amik abszolút hiányzó láncszemek az emberi lény működésének megértése, sebeinek begyógyítása, testi és lelki egészségének helyreállítása területén. Ennek a folyamatnak része a napi szintű finom, a legmélyebb testtudatosságot, idegrendszeri tudatosságot és szabályozást fejlesztő gyakorlatok végzése. Hihetetlen élmény, ahogy az egész létezésemet, testben levésemet egyre erőteljesebben áthatja és minden nap újabb és újabb felismerésekkel ajándékoz meg mind a saját életemet, mind pedig a klienseim állapotát illetően.


Mindennek erős előfutára volt az eddigi többéves testérzetes munka, de ez valami még alapvetőbb. A legfinomabb szintű ráhangolódás az „emberállati”, fiziológiai, zsigeri, ösztönös működésekre.


Ahhoz, hogy az emberi lény testi és lelki szinten egészséges legyen, a LEGALAPVETŐBB BIOLÓGIA SZINTJÉN EGYENSÚLYNAK kell lennie. Ez a legalapvetőbb biológiai szintünk az IDEGRENDSZER, melynek az ún. AUTONÓM/VEGETATÍV része érdekel most minket. Ennek a részünknek semmi köze a tudatos gondolkodáshoz, semmi. Ez a részünk nagyrészt állati – hüllő és emlős örökség – és úgy is működik. Anyatermészet. Totálisan ösztönös. És 100%-ig a túlélésünket szolgálja. Amikor egészségesen, egyensúlyban működik, akkor nagyon leegyszerűsítve felmegy, aztán lemegy. Aktivizálódik, majd megnyugszik. Veszély, fenyegetés, támadás, kihívás észlelésekor fel, hogy meg tudjunk küzdeni vagy el tudjunk menekülni, utána, ha elmúlik a veszély, akkor lemegy: visszaáll az alap egyensúlyi állapot. Az ábrán a normál tartományban szabályosan fel-le hullámzó sima szürke vonal mutatja a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyi működését. (Ha rákattintasz a képre, nagyobb méretben feljön.) Stresszhormonok fel, stresszhormonok le. Nem ragad be semmi az energetikai rendszerbe, az izmokba, szövetekbe, testbe. A vadon élő állatokban ez szépen így is folyik, a háziasított és állatkerti állatokban, illetve az emberben már nem.





És van még egy mechanizmus, a lefagyás, amit akkor vet be a természet, ha úgy ítéli meg, sem elmenekülni, sem megküzdeni nem tudunk. Ez egy totál lekapcsolás, az utolsó esély a túlélésre, ha halottnak tettetjük magunkat. Ez a stresszválasz életmentő ugyan, de nagyon rövid időre van kitalálva. Nem arra, hogy az egész életünket ebben töltsük. Pedig sajnos úgy tűnik, hogy sok ember ebben a lefagyási válaszban benne ragad valamikor az élete során; FUNKCIONÁLIS LEFAGYÁSNAK nevezik ezt az állapotot. Számunkra az nagyon izgalmas, hogy az érzelmi traumáinkat gyerekként a legtöbben ezzel a válasszal éltük meg, és ki mennyire ragadt benne már akkor és azóta is.

Ez a hosszú idejű lefagyás azért lehetséges, hogy az emberben zavart szenved ennek a rendszernek az eredeti, természetes működése, amit az agyunk legmagasabban fejlett része, a neocortex, azaz új agykéreg okoz. Ide tartoznak az értelmezési és jelentésadási funkcióink, melyek felül tudják írni a paraszimpatikus szakasz ösztönös lezajlását. Vagyis: a stresszhormon szintünk felmegy, de nem jön le. Vagy beragad az üss-vagy-fussba, vagy beragad a lefagyásba, vagy a kettő kombinációjába. Ez is látható a fenti ábrán. A piros vonal jelzi az egyensúlytalan működést és a fenti avagy lenti beragadást, míg a szürke vonal továbbra is az ideális egyensúlyi működést. És olvashatók azok a FIZIKAI ÉS LELKI TÜNETEK, amiket a hosszú távon stresszválaszba ragadt idegrendszer okoz, mivel ilyenkor a test NEM TUD REGENERÁLÓDNI:

ÜSS-VAGY-FUSSBA RAGADVA: Szorongás, pánik, hiperaktivitás, túlzott ijedtség, nyugtalanság, képtelenség az ellazulásra, hiperéberség, emésztési problémák, érzelmi elárasztottság, krónikus fájdalom, álmatlanság, ellenségesség, dührohamok.

LEFAGYÁSBA RAGADVA: Depresszió, tompultság, letargia, élettelenség, kimerültség, krónikus fáradtság, tájékozódási zavarok, elválasztottság érzete, disszociáció a testből, komplex betegség-szindrómák, fájdalom, alacsony vérnyomás, rossz emésztés.

És a kettő kombinációja is gyakori, ide-oda kapcsolgathat, akár egy napon, órán belül is. Elképzelhető, milyen kuszáltságban élünk emiatt. Plusz itt jön be az, hogy miért is tudnak bizonyos módszerek akár még nagyobb kárt okozni, mint jót és gyógyulást. Mert ún. újratraumatizációt okoznak, illetve nem szép fokozatosan, értőn közelítenek a rendszerhez és a tünetekhez, hanem bumm bele módjára, hátha sikerál majd belőle valami. Hát, sokszor még mélyebb beragadás sikerál. Nekem pl. teljes mellékvese kimerülés, krónikus fáradtság, hormonális felborulás, emésztőrendszeri káosz, durva ekcéma, kismedencei gyulladás és több hónapos letargikus állapot sikerált 2015 végén egy erős légzéses jógamódszerrel, igazán fincsi volt. Még mostanra sem épültem fel teljesen, de a legjobb úton haladok. És igazából ennek köszönhetem, hogy eljutottam a neuropszichológiához, agykutatáshoz, az autonóm idegrendszer szerepéhez, a trauma mélyebb megértéséhez. Peter Levine, Stephen Porges és a csodás Irene Lyon munkásságához. És ahhoz, hogy miért is kell ALULRÓL FELFELÉ, vagyis a test felől is haladni a testi-lelki gyógyulásunkban.



Most több tudományosságot nem írok, nem is vagyok tudós és nem is leszek, csak egyszerűen lenyűgöz ez az egész. A saját egyszerű megértésemben tudok erről írni és beszélni, és így is építem bele a munkámba.

A LÉNYEG AZ, HOGY AZ ÉRZELMI, HANGULATI, HORMONÁLIS, IMMUNRENDSZERI ÉS FIZIKAI-SZERVI SZINTŰ EGYENSÚLYUNKHOZ AZ IDEGRENDSZERÜNKNEK KELL EGYENSÚLYBAN ÉS RUGALMASAN TERHELHETŐ ÁLLAPOTBAN LENNIE. ENNEK KULCSA PEDIG A TERMÉSZETES IDEGRENDSZERI VÁLASZAINK FOKOZATOS VISSZAHANGOLÁSA. A JÓ HÍR AZ, HOGY EZ MEGVALÓSÍTHATÓ.


Nem 2 nap alatt, nem is 2 hét alatt. Nem is feltétlenül teljes egészségi helyreállítással, hiszen, ha a rendszerünk már több évtizede elhangolódott, akkor mostanra nagy károsodást szenvedhetett a fizikai testünk. De a test regenerációs képessége csodálatos. És ha akár 2 évet erre szánunk az életünkből nagy türelemmel és egyre nagyobb fiziológiai tudatossággal, az már önmagában egy csodás folyamat. Ami a pszichénkre és a teljes lényünkre, illetve az önmagunkkal és a másokkal való kapcsolódásunkra is mélyen hat. Én erre megyek. Örülök és megtisztel, ha velem tartasz.