Válj Újra Élővé – Szerelmi Viszony Önmagaddal

Újra és újra elcsodálkozom azon a bölcsességen és kegyességen, mely mindent elém rak emberek, helyzetek, könyvek, mondatok, kiborulások, betegségek, elakadások formájában, ami támogat az utamon. Mert ők mind támogatnak abban, hogy rálássak azokra a pontokra, melyekkel saját magamban még nem szembesültem, észre sem vettem, és így fel sem dolgozhattam. És mennyire hálás vagyok, hogy az Önvizsgálatokkal nem kell többé őrlődnöm, hogy mit is csináljak, hogyan is közelítsek meg valamit, ami felbukkant, nem kell gondolkodnom. Csak beazonosítom, mire is szeretnék ránézni, és magamba mélyülök, valamelyik szuper facilitátor kollégám segítségével, vagy épp önállóan.

Eszembe jutnak Byron Katie szavai, melyeket elbocsátó szép üzenetként kaptunk a School utolsó napján: „A valódi Munkád még csak most kezdődik.” És ez annyira nyilvánvaló, ha közelebbről szemügyre vesszük az életünket, annak történéseit, az abban felbukkanó embereket, helyzeteket, nehézségeket. Mind ajándékok őt, melyek útjelző táblákként szolgálnak számunkra.

A „munkánkat” nem lehet elvégezni egyetlen hétvége vagy néhány tanfolyam alatt „gyorstalpalóban”. Annak a „visszacsinálására”, visszabontására, amit hosszú évtizedek alatt magunkra pakoltunk, bizony időre van szükség; hogyan is lehetne másképp?

Mindannyian élőnek, áramlónak születtünk, és bizonyos pontokon mindannyian bezáródtunk valamennyire. Bezáródott az elménk azokba a hiedelmekbe és identitásokba, melyekkel azonosultunk, bezáródott a szívünk, mert érezni sem volt szabad, és senki nem tanította meg nekünk, hogy az érzelmeink az élet létfontosságú energiái, és ha letiltjuk őket, akkor lelassul, megáll bennünk az élet természetes áramlása. Ez pedig nyilvánvaló módon hozta magával a test bezáródását. A test magába zárta a hiedelmeket és érzelmeket, bekövesedett, mozdulatlanná, szinte élettelenné vált.

És a kinyílás is minden szinten megtörténik előbb-utóbb, mindegy honnan közelítesz. Lehet, hogy a tested irányából, mert ellenállhatatlan vágyat érzel majd arra, hogy megmozdítsd, táncolj, jógázz - valamilyen módon újra élő kapcsolatba lépj vele: megérkezz beléje. Lehet, hogy az elméd szintjén kezdesz, a gondolataid felülvizsgálatával, és az is, hogy érzelmi munkába fogsz elsőként. Egyik sem jobb vagy rosszabb, egyik sem előrébb való a másiknál. Viszont a mostani rálátásommal úgy vélem, minden szinten fel kell dolgozni a beragadásainkat, bezáródásainkat, és igazából ez elkerülhetetlen, ha valóban hathatós módszerekhez fordulunk.

Nálam a test nagyon mélyen zárt be; történetemből fakadóan a testem vált az első számú közellenséggé. Teljes elhatárolódásba kerültem „vele”, „tőle”. Évtizedekig gyűlöltem, vádoltam, sanyargattam, koplaltattam-zabáltattam, agyonsportoltattam vagy épp teljes mozdulatlanságra ítéltem. Ő pedig mindezt hősiesen bírta, és a körülményekhez képest csodásan túlélte.

Nálam az elme nyílt ki először és vált befogadóvá, rugalmasabbá, elsősorban Byron Katie Munkájának segítségével. Aztán az érzelmi szint vált egyre áttetszőbbé, mely együtt jár a testbe történő megérkezéssel - immár a Scott Kiloby Élő Önvizsgálataiban történő elmélyüléssel -, a testi érzetek, energiák megélésével, mindezek „történetlenítésével”. Az ÉÖ az elmét is még mélyebb szinten tisztítja, rugalmasítja, koncepciótlanítja, mint a Munka. Mindezt pedig egy csodás masszőr áldásos tevékenysége is megtámogatta, aki inkább csak simogatta hónapokon keresztül a testecskémet, így gyógyítva őt. Ennek következtében elkezdett a test újra mozdulni, és az utóbbi időben az önvizsgálataim jó része is a test témájú. A test pedig elkezdett örömből mozdulni, élni, lélegezni, áramolni. Újra élővé válni. Ébred halott állapotából, szép fokozatosan. Nem hajcsárkodom már vele, tisztelettel, alázattal és hálával figyelem és köszönöm neki, hogy ennyire hűségesen támogat utamon.

Az Önvizsgálatok végzésekor kíváncsisággal, nem pedig megoldani, megváltoztatni akarással nézünk bele abba, ami van. Oda megyünk, ahol épp vagyunk. Nincsen elvárásunk, hogy minek-mikor-hogyan kéne történnie, épp ezért csodás meglepetésekben van részünk, mert olyasmik történnek és változnak, amire igazából már nem is számítottunk. Én, például már lemondtam arról, hogy valaha teljesen otthon legyek újra a testemben, hogy szégyenkezés nélkül tekintsek rá, hogy valódi intimitásba kerüljek vele. Csupán végeztem az önvizsgálatokat és csak ámulok-bámulok, mi minden nyílik és változik. Nem én változtatom erőből, egyszerűen történik.

Ha szenvedélyes, izgalmas szerelmi kalandra vágysz, olyanra, ami mindig megújul, friss, zamatos, elnyűhetetlen, időnként drámai, de leginkább mélységesen humoros: ezt nyújtja számodra életed legfontosabb és legintimebb kapcsolata: szerelmi viszony önmagaddal. Ess szerelembe önmagaddal, minden porcikáddal, részecskéddel, érzelmeddel, energiáddal, gondolataiddal, mintáiddal és vélt hibáiddal. Ez a legfontosabb és legcsodásabb kaland, amibe csak belefoghatsz: egyre mélyülő élet- és önszeretet lesz a jutalmad. Csodás, gyakorlatias Önvizsgálatokkal tudunk segíteni ebben, melyeket megtanulásuk után akár önállóan is alkalmazhatsz életed bármely területére, problémájára.

Szeretettel várlak Gondolati és Érzelmi Ön-Gyógyító tréningjeimre. Részletek itt találsz: Aktuális Tréningek

Az Én Szenvedélyes Viszonyom

Múlt hétvégén tartottuk az első Szerelem, Szexualitás, Szenvedély, Intimitás tréninget. Fantasztikus élmény volt látni, hogy egyetlen nap alatt mi minden engedődött el a résztvevőkből, és micsoda minőségben élték meg önmaguk és a többiek szeretetét. Elneveztem ezt a napot egy valódi Szerelem Fiestának: az önszerelem fiestájának. Azóta is kapom a résztvevők csodálatosabbnál-csodálatosabb megosztásait az általuk átéltekről, időnként teljes ámulatban olvasom ezeket, hogy mi mindenen is mentek keresztül ezek a drága Emberek. Köszönöm Nektek még egyszer, SZ-betűsök! :)

Rengeteg történetet cipelünk a szerelemről, a magunkkal és a másikkal kapcsolatos elvárásainkról, a szexualitás köré fonódott évezredes sugdolózásról már nem is beszélve. Ha ezeket a történeteidet megvizsgálod, akkor nem csupán önmagadhoz, hanem a másik emberhez is közelebb fogsz kerülni: valódi intimitás lesz a jutalmad. Az intimitásnak szinte leírhatatlan minőségét fogod megélni önmagaddal, és ennek folyományaként a Pároddal is. Ha úgy véled, van mit javítani a kapcsolatodon vele és magaddal, a Munka kiváló lehetőséget nyújt erre. Szép fokozatosan lebonthatod az összes faladat. Ennek példázására választottam egy részletet Byron Katie, Szükségem van a Szeretetedre című könyvének esettanulmányai közül. Ha a történet bármely részletében magadra ismersz, ha rájössz, hogy esetleg Te is ilyen módon keresed a szeretetet és az elfogadást, akkor tudd: mindezt a Munka segítségével „visszacsinálhatod”. Szenvedélyes ismerkedést kívánok Neked saját Magaddal!

Az Én Szenvedélyes Viszonyom

Szenvedélyes együttléteket vártam a szeretőmtől; azt, hogy több fizikai kontaktusban és szexuális izgalomban legyen részem, mint amit a férjemtől kapok. Reméltem, hogy a viszonyunk visszacsempészi az életembe a kalandot azáltal, hogy felrúgja a társadalmi konvenciókat. Azt akartam elérni, hogy merész, szexuálisan vonzó, gyönyörű fiatal nőnek lásson (a harmincas éveim végén járok), intelligensnek, kifinomultnak, és minden esetben ellenállhatatlannak. Tökéletes akartam lenni a számára, és ezért próbáltam kielégíteni minden – többnyire szexuális – igényét. Próbáltam mindig elérhető lenni számára, és minden helyzetet látszólag lazán kezelni.

            A férjem köré mindeközben a megtévesztés sűrű hálóját szőttem, hogy elrejtsem a csalárdságomat. A visszautasítástól való félelmemet úgy próbáltam kezelni, hogy folyamatosan a szeretőm kívánságait lestem. Azt hittem, csak úgy nyerhetem el a szívét, ha pontosan olyanná válok, amilyennek látni szeretne. Amint az kiderült, ennek a viselkedésnek épp ellenkező hatása volt: váratlan mágneses taszítást váltott ki belőle. Nem hogy nem nyertem el a szívet, de jól elijesztettem magamtól.

            Mindenközben persze önmagamat sem szeretettem; saját elvárásaim áldozata lettem. Az, hogy megcsaltam a férjemet, a belső biztonság és bizalom hiányát jelezte. De nem csak őt, hanem saját magamat is cserben hagytam, hiszen leromboltam az önbecsülésemet. Minden pillanatban bűntudat gyötört. Folyamatosan áthágtam a saját korlátaimat, és büntettem magam emiatt. Egyszerűen nem a jelen pillanatban éltem; mindig azt akartam, hogy máshogy legyenek a dolgok. Hogy a férjem vad és érzéki legyen, akárcsak a szeretőm, a szeretőm pedig állhatatos és megbízható, akárcsak a férjem.

            Csupán azáltal, hogy észrevettem, mennyire kétségbeesetten keresem a szeretetet és az elfogadást, száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. Hirtelen több szeretet lett az életemben, mint amennyit el tudtam viselni. Miután a szeretőm véget vetett a viszonyunknak, ráébredtem, hogy végső soron csakis önmagamhoz tartozhatok. És az emberi kapcsolataim minden szinten sokkal jobbá váltak.

            Mindig is nehezteltem a férjemre, amiért önző; manapság, ha egy ilyen gondolat felbukkan a fejemben, azonnal megvizsgálom. Szeretek ítéletet mondani a férjemről anélkül, hogy visszafognám magam – mint egy dühös gyermek -, és aztán megkérdőjelezni és megfordítani a vélekedéseimet. Szeretem, hogy az, aki, és nem akarom megváltoztatni őt. Sokkal könnyebben mondok neki nemet, mint azelőtt, és nem aggodalmaskodom ezen.

            Ma már tudom, hogy a szeretet valóban belülről fakad. Minden pillanat értékes, és a dühös és gyötrelmes gondolatok azért vannak, hogy figyelmeztessenek: magamba kell néznem. Azelőtt például úgy gondoltam, arra lenne szükségem, hogy a férjem kevesebbet utazgasson; ma már boldog vagyok, akár itthon van, akár nincs. Hogy mit csinál, az kizárólag az ő dolga, és ez csak nagyon ritkán van kihatással az én szívem boldogságára.

            Ma már megsérthetnek, hibáztathatnak, ordibálhatnak velem (tinédzser korú gyerekeim vannak), és én mindeközben képes vagyok megőrizni a lelki békémet. Nyugodt és szeretetteljes tudok maradni mindaddig, amíg nem felejtem el megkérdőjelezni a gyötrő gondolataimat.

(Byron Katie: Szükségem van a Szeretetedre, vagy mégsem? – Édesvíz)

Még hétfőig meghosszabbítom a következő Alaptanfolyam jelentkezési határidejét. Ha addigra sem jön össze a minimális résztvevőszám, akkor ez most kimarad, és valószínűleg csak decemberben lesz újabb időpont. Ha szeretnéd hatékonyan, szeretetteljes légkörben megtanulni a Munkát, és elindulni a teljes önelfogadás és önszeretet útján, ne halogasd.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2011. október 29-30. Jelentkezési határidő: október 17. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

 

Krízisben…

Mára többszörösen aktuális idézeteket gyűjtöttem. Az aktualitást egyrészt a vasárnapi Férfi-Nő-Párkapcsolat Tematikus Tréning adja, másrészt pedig az, hogy több Drága Barátom párkapcsolati slamasztikában van. Telefonon, lótva-futva nem tudom nekik elmondani, amit szeretnék, ezért főleg Nekik ajánlom szeretettel Katie szavait. És persze Neked is, aki épp ezt olvasod. A következő idézeteket is én fordítottam Byron Katie Az Öröm Ezer Neve című könyvéből. Előzetes figyelmeztetésként annyit, hogy ez az a radikális igazság, ami vagy nagyon mélyen elgondolkodtat, vagy akár felháboríthat. Ez a tiszta elme igazsága, amihez a Munka rendszeres végzése eljuttat. Azt ajánlom, hogy lassan, figyelmesen, meditációs jelleggel olvasd Katie gondolatait. Kellemes olvasást kívánok.

„Nem tudsz valódian kapcsolódni a partneredhez, amíg meg nem szabadulsz attól a hitedtől, miszerint szükséged lenne tőle valami olyasmire, amit ő nem ad meg neked. A párod semmi olyasmit nem tud tenni, amivel megakadályozná, hogy szeresd. Az egyetlen mód az elvesztésére az, ha elhiszed, amit róla gondolsz. Egész addig egy vagy a partnereddel, amíg el nem hiszed, hogy egy bizonyos módon kéne kinéznie, adnia kéne neked valamit, másmilyennek kéne lennie, mint amilyen. Valójában így válsz el tőle. Ilyenkor a fejedben máris véget vetettél a kapcsolatotoknak.”

„Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor jobb fizikailag távozni. Ha mondjuk a férjed ver, vizsgáld meg a gondolataidat azzal kapcsolatban, hogy miért maradsz mégis vele. Amikor megvilágosítod magadat az igazságra, rájöhetsz, hogy az egyetlen épelméjű döntés az, ha elhagyod. Nem kell félni, keserűnek vagy mérgesnek lenni ahhoz, hogy véget érjen egy házasság. Vagy, ha még nem állsz készen elhagyni, akkor maradj benne a házasságban, csak sokkal nagyobb tudatossággal arról, hogyan erőszakoskodsz magaddal, amikor megengeded neki, hogy veled erőszakoskodjon. Ez hasonlít ahhoz, amikor egy kertkapura kiírják: A KUTYA HARAP. Ha egyszer mész be a kertbe, és „megharapódsz”, akkor a kutya harapott beléd. Viszont ha másodszor is besétálsz a kertbe, és „megharapódsz”, akkor te haraptad meg saját magadat. Ha ezzel tisztába jössz, az mindent megváltoztathat. Megvizsgálod az elmédet, és rájössz, hogy végső soron senki sem árthat neked – csak te tudsz ártani saját magadnak. És meglátod, hogy 100%-ig te vagy felelős a saját boldogságodért. Ez pedig nagyon jó hír.”

„Tegyük fel, hogy a férjem szerelmi viszonyt folytat egy másik nővel, és ez nekem nem tetszik, akkor azt mondanám neki, „Kedvesem, megértem, hogy viszonyod van, és azt figyeltem meg, hogy amikor a másik nővel vagy, akkor valami bennem elkezd tőled eltávolodni. Nem tudom, mi ez, csak annyit tudok, hogy így van; ez a te tőlem való elmozdulásodat tükrözi, és szeretném, ha tudnál erről.” És aztán, ha még mindig folytatja a viszonyt, és szívesebben tölti az idejét egy másik nővel, megfigyelném magamban, ahogy eltávolodok tőle, és ha elhagynám, azt akkor sem haraggal tenném. Semmit nem tehetek azért, hogy vele maradjak, és semmit nem tehetek azért, hogy elváljak tőle. Nem én vagyok ennek a műsornak a rendezője. Vele maradhatok, vagy el is válhatok tőle a teljes szeretet állapotában, és átfuthatna a fejemen, Hát ez lenyűgöző; megígértük egymásnak, hogy mindig együtt maradunk, és most elválok tőle, és valószínűleg csak nevetnék, és örülnék, hogy megvan neki, amit akart, majd tovább lépnék, mert nincs bennem háború.

Egy másik nő ugyanakkor úgy válik el a férjétől, hogy „Nem kellett volna viszonyt kezdenie”, „Megbántott”, „Nem is érdemel meg engem”, „Megszegte az ígéreteit”, „Szívtelen”. Az elmozdulás mindkét esetben ugyanolyan; az egyetlen különbség a történet. Az utazást mindkét esetben meg fogod tenni. A kérdés csupán annyi, hogyan távozol: rugdosódva és sikítozva, vagy pedig méltósággal, békében, nagylelkűen? Ezt most nem tudod diktálni, nem tudod megjátszani, nem tudsz spirituálissá vagy szeretettel telibbé válni. Légy csak őszinte, és kérdőjelezd meg a gondolataidat. Aztán, végül, amikor az ismerőseid azt mondják, „Ajj, de szörnyű ez a válás dolog”, azt válaszolhatod, „Megértem, hogy így látjátok, de nekem nem ez a tapasztalásom róla.”

„Nem két emberre van szükség ahhoz, hogy egy házasságban véget érjen a háborúskodás; csak egyre. És ha mindketten befejezik a háborúskodást, akkor az élet még kétszer olyan széppé válhat.”

„Az életed már most is teljes, úgy, ahogy van. Még a fájdalmasnak tűnő pillanatokban sincs semmi rosszul, és semmi sem hiányzik. A valóság mindig kedves; ami történik, az a lehető legjobb dolog, ami történhet. Semmi más nem lehetséges, és ha megvizsgálod, akkor majd teljesen tisztán fogod ezt látni.

         Van egy barátom, akinek a felesége beleszeretett egy másik férfiba. Akkor már egy ideje végezte a Munkát, és ahelyett, hogy belesajnálta volna magát a szomorkodásba és a pánikba, megkérdőjelezte a gondolatait. „’Velem kéne maradnia’ – igaz ez? Nem tudhatom. Hogyan reagálok, amikor elhiszem ezt a gondolatot? Nagyon zaklatott leszek. Ki lennék e nélkül a gondolat nélkül? Egyszerűen csak szeretném őt, és a legjobbakat kívánnám neki.” Ez a férfi valóban akarta tudni az igazságot. Amikor megvizsgálta a gondolatait, valami elképesztő kincsre bukkant. „A végén”, mondta, „már képes voltam úgy nézni, hogy valójában pont ennek kell történnie, hiszen épp ez történt. Amikor a feleségem beszélt nekem a történtekről, akkor már semmit nem kellett cenzúráznia, hogy engem megóvjon a fájdalomtól. Elképesztő volt hallani, hogy milyen volt számára a helyzet, úgy, hogy semmit nem vettem belőle magamra, személyesen. Életem legfelszabadítóbb megtapasztalása volt.” A felesége összeköltözött a másik férfival, és az én barátom teljesen rendben volt ezzel a helyzettel, hiszen nem szerette volna, ha felesége úgy marad vele, hogy nem vele szeretne lenni. Néhány hónappal később válságba jutott az új partnerével, és szüksége volt valakire, akivel beszélhet. Elment a legjobb barátjához – a férjéhez. Szép nyugodtan megbeszélték a lehetőségeit. A nő úgy döntött, hogy kibérel magának egy lakást, ahol átgondolhatja a dolgait, és végezetül, sok hullámhegy és hullámvölgy után, visszament a férjéhez. És miközben mindezen történések zajlottak, amikor a barátom úgy érezte, hogy harcolni valója van a valósággal, és fájdalmat vagy félelmet élt meg, alaposan belement abba a gondolatba, melyet az adott pillanatban elhitt, és így visszatért egy nyugodt, vidám elmeállapotba. Saját maga fedezte fel és élte meg, hogy az egyetlen lehetséges problémája a megkérdőjelezetlen gondolkodása. És pont a felesége adott meg neki mindent ahhoz, hogy felfedezhesse a saját szabadságát.”

„Az egyetlen igaz szerelmi kapcsolat saját magamhoz fűz. Saját magam házastársa vagyok, és ezt vetítem rá mindenkire. Teljes szívemmel szeretlek; ebben neked részt sem kell venned, így nincs motiváció a „Szeretlek”-ben. Nem csodálatos ez így? Teljesen szerethetlek, és neked semmi közöd az egészhez. Semmit nem tehetsz, amivel megakadályozhatnád, hogy megéljem a veled való intimitást.

         Amikor azt mondom „Szeretlek”, akkor magamat szeretem. Nincs személyiség, aki beszélne, saját magamhoz szólok. A szeretet annyira önfelfaló, hogy semmi másnak nem jut hely mellette. Saját magát falja fel, mindig. Egyetlen rajta kívül lévő molekula sem létezik. A kettősség látszólagos világában úgy tűnik, mintha lennél te, és én, meg a többi ember, de valójában csak egy van. És még ez sem igaz.

         A belső hang az én házastársam. Minden más házasság ennek a házasságnak a metaforája. Amikor elkötelezem magam, akkor a saját igazságommal teszem, nincs magasabb vagy alacsonyabb rendű. „Elfogadod ezt a férfit férjedül?” „Igen. És lehet, hogy meg fogom gondolni magam.” Ennyi. Csak a Valóság hitvese vagyok. Ez az egyetlen elköteleződésem. Nem szólhat egy bizonyos személynek. És a férjem sem szeretné ezt másként.

         Amíg nem az igazságot választod hitvesedül, addig nincs valódi házasság. Vedd társul magadat, és akkor minket is társul vettél. Mi te vagyunk. Ez a kozmikus vicc.”