2011. március 16., szerda

Biztatás Z-nek Szorongás és Szociális Fóbia Ügyben


Máris megérkezett a biztatás Z-nek a tegnapi bejegyzéshez kapcsolódóan. Ha azt nem olvastad volna, itt találod, úgy jobban értheted a mai bejegyzést:

Ezt a „motivációs válaszlevelet” a már többször emlegetett Teljes Druszám, Oraveczandi írta, aki az egyszerűség és felismerhetőség okán KysOraveczAndi néven fut. Ő hívta fel a figyelmemet Byron Katie-re annak idején, és azóta is kitartóan Munkázik/Munkázunk együtt. Andira érdemes figyelni, mert nem kis trutymókból szedte ki magát a Munka segítségével. És ezzel hál’ istennek egyre többen vannak így - ez úton is szeretném megköszönni Byron Katie-nek, hogy lehetővé tette, hogy ennyien megismerhessük világszerte a Négy kérdést és a Megfordításokat.
És akkor szeretettel ajánlom figyelmetekbe Kysandi írását, Z-nek pedig én is kitartást és erőt kívánok. (A képet Andi javasolta, szimbolizálva egy madarat, mely egy nyitott kalitkából még nem mer elrepülni. Ilyet találtam.)

Kedves „Z”, kedves NagyOraveczAndi, kedves Mindenki!
De főleg: kedves „Z”!

1000%-osan tudom, miről beszélsz. Én 11 éve vagyok ugyanilyen helyzetben. Azaz, hogy voltam. Széles skáláját jártam végig az (ön)segítő módszereknek, a teljesség igénye nélkül: pszichiáter, agykontroll, kineziológia, életterápia, EFT… Mindegyik adott valamiféle támpontot, segítséget, de… mindig ott maradt a „de”. „Bájronkétizni” alig több mint 1 éve kezdtem el. Talán iszonyú hosszúnak tűnik az egy év, viszont fénysebességgel haladtam/haladok az élet, magam és mások megszeretésében az azt megelőző 10 évhez képest.
Igen, még sokszor szorongok. Mégis: minden nap elmegyek dolgozni, bemegyek a plázákba (persze, csak ha nagyon muszáj, mert amúgy sem kedvelem őket), sorban állok a postán, felszállok a tömegközlekedési eszközökre – még mindig hátra, vagy sarokba állok, de felszállok! Enni nem tudok mások társaságában – nálam ez is kiváltja, kiváltotta a tüneteket -, de néha egy-egy csokit már meg merek enni. 
Pontosan a múlt héten döbbentem rá arra, amit a fent említett cikk ír: Nem szabad felvállalni az érzéseimet. Mert így nőttem fel. Mert ezt hitettem el magammal. Hogy bántanak, hogy megszégyenülök, hogy kihasználnak mind testileg, mind lelkileg. Stb. stb… Az előbb említett hiteimmel sokat Munkáztam az elmúlt év során, és sokkal nyugodtabban viselem a megjelenő fizikai tüneteket. Úgy találtam, hogy eleinte felszínesebb hiteket engedett fel a tudatalattim (egóm), majd ahogy megtapasztalta, hogy nem akarom kinyírni, egyre inkább a barátommá vált. Mostanában közösen dolgozunk. :)
Ebben a folyamatban nálam kissé fordítva voltak a hitek; a „Nem szabad felvállalnom az érzéseimet” volt az alvilág, a többi (megszégyenülök, kihasználnak stb.) pedig a felszínesebb hit.
Kedves „Z”, ha elfogadsz egy javaslatot, megvizsgálásra ajánlom még ezt itt: Valami nagy baj van velem. Én 30 évet áldoztam ennek elhívésére és bebizonyítására, melynek szerves bizonyítékává vált a szorongás.
Nagyon sok kitartást és türelmet kívánok magadhoz! Mert megérdemled…
KysOraveczAndi

5 megjegyzés:

  1. Kedves Andik és Mindenki!
    Ma reggel beszélgettem egy ismerősömmel a "szörnyű világról és szörnyű emberekről". Ő ezt az oldalt látja, ezeket a helyzeteket és embereket veszi észre. Miután kérdeztem tőle pár dolgot és elmondtam neki, hogy (a munkát végezve) milyen megéléseim voltak, egyszer csak azt kérdezte tőlem, hogy jó-jó, de tudom-e hányan vannak ilyenek, mint én. Azt nem tudom - mondtam - de egyre többel találkozom, amióta az önismeret tudatos útját járom.
    És rátok gondoltam meg akikkel együtt munkázunk, meg azokra akik szembenéznek önmagukkal, a szenvedésükkel, a gondolataikkal és érzéseikkel. És magamra is gondoltam :-) Katie-re, aki megéli az életét és megírta a könyveit.
    Köszönöm Neki, Nektek és Magamnak!
    Puszi és Ölelés

    VálaszTörlés
  2. Misikém, örülök a lelkesedésednek, és osztozom is benne, tudod! :) Én rajtatok, ÖnMunkásokon keresztül már elég sok szembenéző és örvendő, nem a szenvedésbe ragadt embert ismerhetek, ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak. És akkor még nem számoltuk azt a tízezernyi, akár százezernyi más országban élő embert, aki ismeri, alkalmazza, és éli is a Munkát, nem csak beszél róla. Mostanra ez a blog is egy kicsit ilyen szenvedésmentesítő-megosztó fórummá vált, örülök, hogy az az ötletem támadt még szeptemberben, hogy belekezdjek. Fogalmam sem volt, mi lesz belőle, aztán itt van, és egyre többen olvassák. És remélhetőleg egyre többen Munkáznak is önállóan.
    Én is Mindannyiótoknak köszönöm, és kitartást kívánok, szeretettel, Andi

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Jó a madár! :-)
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
  4. Kedves Andi a kincsamivan oldalait nemtudom teljes szélességében nézni igy fontos dolgok végei lemaradnak mi a teendő még az egérrel semtudom megoldanni előre is köszönöm

    VálaszTörlés
  5. Kedves Névtelen! Nem igazán tudok segíteni ebben az ügyben, keress rá valahol a neten. A Párom oldalirányú görgetést javasolt, ha nagyon kicsi a képernyőd. A kincsamivan teljesen standard szélességű oldal. És még opció, hogy nem régi Internet Explorerrel böngészel, hanem valami frissebbel. Ennyit tudtam ötletként összehozni, remélem, sikerül áthidalnod a technikai problémát.
    üdvözlettel, Andi

    VálaszTörlés