Párkapcsolati Játszmák vagy Valódi Szeretet?

Amit ma párkapcsolatnak nevezünk, az a legtöbb esetben arról szól, hogy szórakázunk egymás hiedelemrendszerével, másképp fogalmazva játszmázunk. Aztán pedig csodálkozunk, ha nem megy a dolog, és nem azt kapjuk, amire vágytunk. Amúgy a párunknak, mint minden más embernek is körülöttünk, pont az a dolga, hogy „szórakázzon” velünk. Mindezt azért, hogy lehetőségünk legyen észrevenni a saját hitrendszerünket, amire mi vagyunk a leginkább vakok. Mindez természetesen egészen addig tudattalan szinten zajlik, és kinél kisebb, kinél nagyobb fájdalmat és szenvedést okoz, amíg rá nem jövünk, hogy az adu-ász a mi kezünkben van. (Ha nem olvastad volna az Ahogy Egy Férfi Látja című bejegyzést, szíves figyelmedbe ajánlom.)

Hogyan is lehetne abbahagyni a párkapcsolati játszmákat, és több szeretetet vinni életünknek ebbe a területébe is? Egyetlen módon: ha abbahagyod a saját magad ellen folytatott játszmákat, és több szeretetet engedsz magadnak magad iránt. Erről már részletesen írtam hét elején az Önutálat-Önszeretet című bejegyzésekben. Már megint csak ugyanoda lyukadunk ki, lassan elég unalmassá lesz ez a blog, de azért próbálom mindig más szempontokból megvilágítani ugyanazt. Remélem, Te még kitartasz. J Mára épp ezért teljesen friss-ropogós idézeteket gyűjtögettem Byron Katie Question Your Thinking, Change The World (Kérdőjelezd Meg a Gondolataidat, Változtasd Meg a Világot) című könyvéből. Ezeket még csak a múltkori Férfi-Nő-Párkapcsolat tréning résztvevői hallották, és azt hiszem, ők is szívesen felfrissítik az ezzel kapcsolatos emlékeiket. Katie szokás szerint nem nagyon kertel, nem szépítgeti a dolgokat; rá mindig lehet számítani, ha ébresztőt fújnál magadnak.

„A partnered a legtökéletesebb tanár számodra. Nincs hiba abban, hogy ki a párod; ő a tökéletes tanár, akár működik a kapcsolat, akár nem, és ha rendszeresen végzed az önvizsgálatot, akkor ezt nagyon tisztán fogod látni.

         Az univerzum sosem hibázik. Vagyis, ha a partnered mérges, szuper. Ha bármi olyasmi van benne, amit hibának tartasz, szuper, mivel ezek a hibák a sajátjaid, te vetíted ki őket. Írd le őket, kérdőjelezd meg (A Munkával), és szabadítsd fel magadat. Sokan Indiába utaznak, hogy találjanak egy nagy gurut, neked ezt nem kell megtenned: már vele élsz. A partnered mindent megad neked, ami a szabadulásodhoz szükséges.

Egy élet munkájába tellett, hogy végre meggyőzzük magunkat, hogy a partnerünk a hibás, és ő téved. Aztán amikor elkezdünk Önvizsgálódni, veszítünk. És ez óriási megrázkódtatás. Amiről kiderül, hogy a lehető legnagyobb kegyelem. A veszítésből nyerés lesz. Minden megfordul.

Az én szeretetem az én dolgom; semmi köze hozzád. Te szeretsz engem, és nincs ebben semmi személyes. Mesélsz magadnak egy történetet rólam, hogy ilyen vagyok, meg olyan, és beleszeretsz a történetedbe. Mi köze van ennek hozzám? Én a te észlelésedben létezem számodra, nem mintha lenne választási lehetőségem. A te történeted vagyok, se több, se kevesebb. Még sosem találkoztál velem. Senki sem találkozott még senkivel.

Amikor azt akarod elérni, hogy a partnered szeressen, akkor minden cselekedetednek van egy hátsó mozgatórugója. Még amikor elviszed vacsorázni, akkor is akarsz tőle valamit. Ez pedig fájdalmas. Amikor tudatossá válsz erre, az csodás, és már alig várod, hogy újra azon kapd magad, hogy manipulálod őt, mert amikor belefogsz az önvizsgálatba, akkor a mintáid megváltoznak, és egy nagy kérdőjellé válsz. Hihetetlenül izgalmas, hogy fogalmad sincs arról ki vagy, a mozgatórugóid kivételével. És ha végzed a Munkát, akkor, amikor elviszed vacsizni, korlátlan leszel. Vagy ha nem viszed el vacsizni, akkor is korlátlan leszel. Így van ez. Totálisan szereted saját magadat, és ebben neki nem kell rész vennie, így pedig nincs motiváció a „szeretlek”-ben. Motiváció nélkül pedig a fájdalom megszűnik. A poklodat azok a gondolataid okozták, hogy ő mit gondol rólad. Fel kellett puffasztanod magadat, hogy megfelelj az összes hiedelmednek arról, hogy szerinted neki milyen elvárásai vannak feléd; Marlboro man-t kellett csinálnod magadból. És amikor lefeküdt veled, akkor ezt annak a káprázatnak a bizonyítékaként értelmezed, hogy mennyire igazad volt.

A szeretet ezt mondja, „Szeretlek, bármi történjék is.” A szeretet azt is mondja, hogy „Tökéletes vagy úgy, ahogy vagy.” És ez az egyetlen dolog, mely gyógyítani képes; ez az összekapcsolódás egyetlen módja. Ha azt gondolod, hogy másmilyennek kéne lennie, mint amilyen, akkor nem szereted. Abban a pillanatban azt szereted, aki akkor lesz majd, ha célt érsz a manipulációddal. Amíg meg nem felel a róla kialakított imázsodnak, addig eldobható.

Felhasználjuk a szépségünket, az okosságunkat, a sármunkat, hogy valakit megszerezzünk partnerünkként, mintha az illető valami háziállatka lenne. És aztán, amikor szeretne kimenekülni a ketrecéből, dühösek leszünk. Ez nem hangzik túlságosan gondoskodónak számomra. Ez nem önszeretet. Én azt akarom, hogy a férjem azt akarja, amit ő akar. És azzal is tisztában vagyok, hogy nincs választási lehetőségem. Ez az önszeretet. Azt tesz, amit tesz, és én ezt szeretem. Ez az, amit akarok, mert amikor harcolok a valóság ellen, az fáj.

Az egyetlen kapcsolat, melynek értelme van, az a magaddal folytatott kapcsolat. Amikor szereted magadat, akkor azt a személyt is szereted, akivel vagy. De ha nem szereted magadat, akkor nem érzed magadat jól mással sem, mert bárki legyen is az, kihívások elé fogja állítani a hiedelemrendszeredet, és amíg nem végzed el az önvizsgálatot, addig folyton háborúskodnod kell annak megvédelmezésére. Ennyit a kapcsolatokról. Az emberek ilyen kimondatlan szerződéseket kötnek egymással, melyben ígértet tesznek egymásnak, hogy sosem szórakáznak a másik hitrendszerével, és ez természetesen nem lehetséges.” (Byron Katie)