Szeretném, ha itt a blogon is olvasható lenne a Munka menetének minél részletesebb leírása, ezért teszem fel ma a Négy kérdésnek és a Megfordításoknak ezt a nagyon alapos, elmélyítő magyarázatát. Remélem, sokan hasznát veszik, és képesek lesznek ennek az útmutatásnak a segítségével megértéssel fordulni a gondolataik felé, és így abbahagyni a belső háborúskodást.
Kiindulásként annyit, hogy mivel a Munka alapvetően egy hiedelemvizsgálati módszer, kérlek, hogy írj le magadnak egy olyan gondolatot, ami most éppen nagyon zavar. Az a legideálisabb, ha úgy fogalmazod meg, hogy szerepeljen benne a „kellene” vagy „nem kellene” kifejezés – ilyenkor érheted nyomon, hogyan harcolsz a valósággal. Például: „Bélának kedvesebbnek kéne lennie velem.” „Gizinek figyelembe kellene vennie az én szempontjaimat.” „Jobban kellett volna csinálnom.” „Ennek nem szabadott volna megtörténnie.” Találd meg a saját stresszes gondolatodat, és írd le.
Most pedig vedd vizsgálat alá a leírt gondolatot a következő módon. A folyamat közben végig maradj nyitott a lehetőségekre, mert a valódi válaszok a mögött vannak, amit tudni vélsz. Nincs annál izgalmasabb, mint amikor felfedezed a Nem-tudom elmét. (Erről részletesen a Jól-tudom Elme és a Nem-tudom elme című bejegyzésben olvashatsz.) Az egész olyan, mint a búvárkodás. Csak tedd fel a kérdéseket, és várj. Engedd, hogy a válasz találjon meg téged, nem kell semmit sem keresgélned. Ezt Byron Katie úgy érzékelteti, hogy a szív találkozik az elmével: az elme gyöngéd és tiszta oldala (a Szív), találkozik a zavarodott oldallal, mely azért zavarodott, mert eddig még sosem kapott figyelmet. Ha az elme valóban őszintén kérdez, akkor a szív felelni fog. Lehet, hogy teljesen új dolgokat tudsz majd meg magadról és a világról, majdhogynem kinyilatkoztatásokat, melyek az egész életedet megváltoztatják, örökre.
A következő leírás a Négy kérdés című könyv kivonatából való, Byron Katie megfogalmazásában. Tedd fel magadnak az állításoddal kapcsolatban a következő kérdéseket:
1. Igaz ez? – Lehetséges válaszok, magyarázkodás nélkül: Igen./Nem./Nem tudom.
Amikor felteszed az első kérdést, várj egy kicsit. A Munka arról szól, hogy lényed legmélyéről meghalld azt, ami igaz. Most a saját válaszaidat szeretnéd meghallani, nem a másokét, és nem azt, amit megtanítottak neked. Lehet, hogy nagy bizonytalanságot élsz át, mert beléptél a nem-tudásba. Ahogy majd folyamatosan mélyebbre merülsz, megengeded, hogy az igazság felszálljon hozzád, és találkozzon a kérdéssel. Bánj gyöngéden magaddal a vizsgálat közben. Add át magadat teljesen ennek a megtapasztalásnak.
Akár szereted, akár nem, most pont az van, ami éppen történik. A „kellene” vagy „nem kellene” csak egy gondolat, amivel ellene mész a valóságnak, és nagy feszültséget élsz meg. Ezek csak gondolatok, melyeket ráerőszakolunk a valóságra. A „kellene” és a „nem kellene” nélkül a valóságot annak tudjuk látni, ami, és ez által hatékonyan, józanul, tisztánlátással tudunk cselekedni.
2. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? – Igen./Nem./Nem tudom.
Akkor tedd fel magadnak ezt a kérdést, ha az első kérdésre igennel feleltél. „Teljes bizonyossággal tudhatom, hogy ez igaz?” Sokszor tűnik úgy, hogy az állítás igaz. Természetesen. Hisz a koncepcióid egész életedet betöltő, meg nem vizsgált hiedelmeken alapulnak.
Miután 1986-ban felébredtem, és megláttam a valóságot, észrevettem, hogy az emberek a beszélgetéseikben, a sajtóban, a tévében, a könyvekben sokszor olyasmiket állítanak, hogy „Nincs elég megértés a világban,” „Túl sok az erőszak,” „Jobban kellene szeretnünk egymást”. Ezeket a történeteket korábban én is elhittem. Érzékenynek, kedvesnek és gondoskodónak tűntek, de amikor hallottam őket, azt érzékeltem, hogy ha hiszek is bennük, akkor lelki béke helyett stresszt élek át.
Aztán, miután a Négy kérdés megtalált engem, és például azt a történetet hallottam, hogy „Az embereknek jobban kéne szeretniük egymást”, felötlött bennem a kérdés: „Teljesen bizonyossággal tudhatom, hogy ez igaz? Csak úgy magamban, teljesen biztos lehetek benne, hogy az embereknek jobban kéne szeretniük egymást? Még akkor is, ha az egész világ ezt állítja, biztos, hogy ez igaz?” És csodálkozva láttam, hogy amikor befelé figyelek, az jelenik meg, hogy a világ az, ami – sem kevesebb, sem több. Ahol a valóság igazán számít, ott nincs olyan, hogy „hogyan kellene, hogy legyen”. Ott csak az van, „ami van”, éppen úgy, ahogy van, éppen most. Az igazság minden történetnél előrébb való. És minden történet, mielőtt megvizsgálnánk, elzár bennünket attól, hogy lássuk, ami igaz.
Én végigvizsgáltam minden kényelmetlen történetet. „Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz?” És a válasz valódi megtapasztalás volt: „Nem.” Mintha gyökeret vertem volna ebben a válaszban – önmagamra hagyatkozva, békésen, szabadon.
Hogy lehet az, hogy a „nem” az én válaszom? Bárki, akit ismerek, és valamennyi könyv is azt mondta, hogy a válasznak igennek kell lennie. De lassan megláttam, hogy az igazság önmagától – önmagában létezik, és nem hagyja, hogy bárki is diktáljon neki. A belső „nem” jelenlétében elkezdtem látni, hogy a világ mindig olyan, amilyennek lennie kell, függetlenül attól, hogy én épp ellenvéleményt fogalmazok-e meg, vagy épp egyetértek. Így elkezdtem egész szívemmel átölelni a valóságot. Szeretem a világot, minden feltétel nélkül.
Ha a válaszod még „igen”, rendben van. Ha úgy gondolod, hogy egészen biztosan tudhatod, hogy az állításod igaz, akkor érdemes tovább lépni a 3. kérdéshez.
A folytatást, vagyis a 3. és 4. kérdést, valamint a Megfordításokat a holnapi bejegyzésben tudod elolvasni. Addig is gyakorold az első 2 kérdést: a mai nap folyamán figyeld a gondolataidat, amikor ellenállnak annak, ami éppen van („Kellene” „nem kellene”), és tedd fel magadban a kérdéseket: 1. Igaz ez? 2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? ÉS VÁRJ CSENDBEN A VÁLASZRA. Kellemes búvárkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése