Elindultunk az év vége felé, és egy újabb év kezdetéhez közeledünk. Sokan ilyenkor fogadkoznak, hogy majd a jövő év más lesz, végre megvalósítják ezt vagy azt az álmukat, végre kiteljesednek, vagy épp elindulnak a hőn áhított siker felé vezető úton. És akkor végre boldogok lesznek. (Ehhez kapcsolódóan ajánlom még figyelmedbe A Siker Természetéről című novemberi bejegyzést.) Az elkövetkező napokban ezeket a témaköröket szeretném körbejárni, amolyan Byron Katie-sen, tarts velem, nyisd ki az elméd, és figyelj, mi történik veled a héten a zuhany alatt… Magyarázat az itt következő Katie idézetben, melyet tegnap frissiben fordítottam valamelyik hírleveléből.
„Én senkit nem vagyok képes csődtömegnek látni. Mert ez egyszerűen nem lehetséges. Sok olyan emberrel találkozom, aki azt hiszi saját magáról, hogy ő csődtömeg, és olyanokkal, akik úgy gondolják, hogy a világgal valami baj van. Összezavarodott emberekkel találkozom, akik harcban állnak a valósággal, és képtelenek szeretni azt, ami éppen van. Harcolnak azzal, ami éppen van, és közben dührohamot kapnak, mert elhiszik, hogy a valóságnak másmilyennek kellene lennie, mint amilyen. Ha, mondjuk elveszítetted az összes pénzedet, és tiszta az elméd, akkor megérted, hogy épp nincs szükséged rá. És pont ez által tapasztalhatod meg a nincstelenség tiszta örömét. Ha viszont te másfajta történetet mesélsz nekem erről, akkor összezavarodottnak látlak. És nem is csoda, ha boldogtalan vagy. Hisz nem a valóságot látod, hanem a róla szőtt történetedet. Milyen halálos is azt hinni, hogy a boldogtalansádat a pénznek vagy bármi másnak a hiánya okozza.
Azelőtt én is csődtömegnek hittem magam. Az elmém szolgált is ennek minden bizonyítékával. Később megláttam, hogy egyetlen bizonyíték sem volt igaz, egy sem állta meg a helyét. Ha a valóságot nézem, akkor régebben is tökéletes életem volt. A különbség a most és az akkor között annyi, hogy akkor vak voltam, most már látok, akkor süket voltam, most már azonban hallok. Meghaltam a magamról elhitt hiedelmeim, identitásom sírjában, és amióta nem írom felül a valóságot a történeteimmel, szó szerint feltámadtam. A feltámadás azt jelenti, hogy láthatóvá teszed azt a valóságot, ami az oly erőteljesen elhitt, megkérdőjelezetlen rémálom alatt van.
A sikeres emberi lény az, aki pont ezeket a sorokat olvassa. Tán 150 kilós vagy? Sikeres vagy. Neked most pont az a dolgod, hogy 150 kilós legyél. Tán beteg vagy? Most pont az a dolgod, hogy sikeresen beteg legyél. És ez nem azt jelenti, hogy a helyzet nem fog megváltozni. Csak ebben a pillanatban kéretik tőled betegnek lenni. Tudsz így is boldog lenni, úgy, ahogy épp vagy? Vállald el ezt a feladatot. Esetleg nem érted a szavakat, amiket épp olvasol? Tökéletes! Akkor még nem az a dolgod, hogy értsd őket. Lehet, hogy holnap reggel a zuhany alatt beléd robban a megértés, saját magadnak, mint sikeres emberi lénynek a mély megélése és nagyraértékelése. Bepillantást nyerhetsz abba, milyen értékes, szükséges és nélkülözhetetlen vagy az élet egésze számára, és megértheted mennyire fontos, hogy az legyél, aki éppen vagy, mindannyiunkért. A világegyetemben nincsenek hibák. A jelen pillanatban épp tökéletes a korod, a magasságod, a nemed; erre van tőled szükség. Nincs partnered? Tökéletes. Tökéletes vagy ebben a munkakörben, és a munkakörök változnak. Szereted már magadat feltétel nélkül? Ez a mély megértés – ez is siker. Amikor megérted, hogy te a valóság útja vagy, maga tökély, akkor már semm nem gátol meg abban, hogy ráismerj: sikeres vagy, és semmi sincsen elromolva.
Hagyományos értelemben a siker egy elmeállapot. Nem is lehet más. Valaki vesz egy lottót, nyer egy rakás pénzt, boldog elmeállapotot tapasztal meg, és gyakran azt hiszi, hogy ezt a pénz vagy a nyerés okozza. És ezzel a gondolattal aztán azt tanítja meg magának, hogy egyenlőség jelet tegyen a pénz, a nyerés és a boldogság közé. A pénz és a nyerés, melyet annyian sikernek értékelnek, semmi más, mint egy elmebéli robbanás, ami a jövő illúziójába vezet, ahol minden szép és jó, és ezek az illuzórikus elmeképek elhitetiik velünk, hogy létezik idő. Az előbb pénz nélkül álldogáltál valahol, most pedig egy rakás papírbankóval a kezében álldogálsz ugyanott. Jó megállni a pillanatban, és észrevenni, éppen hol is állsz, ki vagy mi áll ott, és mi is az, ami valójában támogat és fenntart téged.
Ha valaki feltenné nekem a kérdést, hogy „Katie, te sikeres vagy?”, azt mondanám, hogy „Igen. Minden egyes gondolatomat szeretem, hogyan is ne lehetnék így sikeres?” És akkor lehet, hogy felfigyelnék a régi álomra. Az álomvilágban a sikert fizikai szépséggel, a lakóházaddal, a kocsiddal, dollármilliókkal mérik, illetve több étellel, mint amit meg tudsz enni, és a legfinomabb, különleges tárgyakkal is. És mindezt akár boldogtalanság is koronázhatja. Akár szomjan is pusztulhatsz egy kristálytiszta, mély tóban.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése