Az
utóbbi másfél évben alkalmam nyílt a Peter
Levine-féle Somatic Experiencing (SE) alapjainak megtanulására és
gyakorlására. (Mindezt az ÖnMunka 15 hetes online kurzusába is beépítettem.) Tavaly
az Ursus Librisnél Peter Levine egyik alapműve, A Tigris Felébresztése is megjelent, ami óriási hiányt pótol.
Meglátásom szerint ezt a könyvet minden
emberekkel foglalkozó szakembernek, segítőnek, terapeutának, oktatónak,
trénernek fontos lenne elolvasnia, mert olyan megértéseket ad a trauma
természetéről, melyek egyrészt nagyban segítik a munkánkat, másrészt könnyebbé
teszik annak a felismerését, mi is zajlik pontosan a kliensünkben, és hogyan is
érdemes ezt megközelíteni. Ezek nélkül az ismeretek nélkül nagy az esélye annak,
hogy - a legjobb szándékunk mellett is – a kliensünk nem gyógyulni fog, hanem újratraumatizálódni.
A TRAUMA STRUKTÚRÁJA
A Somatic Experiencing
egyik alaptézise, hogy a trauma nem magában az eseményben, hanem az
idegrendszerben van. Fenyegetettség következtében minden élő organizmus
túlélő üzemmódba kapcsol, és amikor az ezzel együtt járó védelmi reakciók
nem tudnak végigfutni az esemény hirtelensége vagy elárasztó jellege
miatt, akkor ezek az energiák tünetek formájában ragadnak bent a testben.
A túlélő üzemmód egy erős izgalmi állapot, ami arra van kitalálva, hogy rövid
távon elérhetővé tegye az üss, fuss vagy fagyj le védelmi válaszait. Ezek nagyon
erőteljes energiák, amik ilyenkor mozgósításra kerülnek. Ha pedig a válasz
nem tud végigfutni, akkor a testből nem tudnak kiürülni, s ott fognak tüneteket
okozni.
(Trauma és idegrendszer
témakörében 2 korábbi bejegyzést ajánlok figyelmedbe, érdemes ezeket elolvasni
ennek a bejegyzésnek a továbbolvasása előtt: Ami Felmegy, Annak Le Is Kéne Jönnie és A Trauma Típusai)
Néhány szemelvényt
megosztok A Tigris felébresztése című könyvből, melyek segítségével betekintést
nyerhetünk a trauma feldolgozásának elméletébe és menetébe.
ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2019. MÁRCIUS 22-TŐL JÚLIUS ELEJÉIG
TRAUMA, ÁTALAKULÁS, MENNY ÉS POKOL
A traumatizált emberek
számára az életteli, spontán élethez való utazás többet jelent pusztán a
tünetek csillapításánál – számukra az átalakulást jelenti. Miután sikeresen
újratárgyaljuk magunkban a traumát, alapvető váltás következik be a lényünkben.
Az átalakítás az a
folyamat, melynek során valamit annak poláris ellentétével összefüggésben
változtatunk meg. A traumatikus és békés állapot közti átalakulási
folyamatban alapvető változások jönnek létre az idegrendszerünkben, az
érzéseinkben és az átélt érzeten keresztül tapasztalt érzékelésünkben. Az
idegrendszer a mozdulatlanság és az áramlás között váltakozik, az érzelmek a
félelem és a bátorság között hullámoznak, míg az érzékelés a beszűkültség és a
befogadó nyitottság között ingadozik.
Az átalakuláson keresztül
az idegrendszer visszanyeri önszabályozó képességét. Az érzelmeink egyre
inkább felemelnek bennünket ahelyett, hogy letörnének. A hajtóerejük
segítségével képesek vagyunk felröppenni és szárnyalni, s ily módon teljesebb
képet alkotni a természetben elfoglalt helyünkről. Az érzékelésünk kiszélesedik,
hogy felölelhesse az ítélkezéstől mentes befogadását annak, ami van. Képesek
vagyunk tanulni az élettapasztalatainkból. Anélkül, hogy próbálnánk
megbocsátani, megértjük, hogy nincs miért vádolni bárkit is. Gyakran magabiztosabb
énérzetre teszünk szert, miközben reziliensebbé és spontánabbá válunk. Ez
az új magabiztosság lehetővé teszi számunkra, hogy ellazuljunk, illetve
élvezzük és teljesebben éljük az életünket. Jobban ráhangolódunk az élet
szenvedélyes és eksztatikus dimenzióira.
Ez a mélyreható
átalakulás lényünk legalapvetőbb szintjeire hat. Már nem félelemmel
telve tekintünk a világunkra. Noha a bolygónk veszélyes hely lehet, már nem
gyötör minket állandó félelem, amely hipervigilanciához, azaz annak az
érzéséhez vezet, hogy mindig veszély leselkedik ránk. Egyre inkább bátorsággal
és bizalommal nézünk szembe az élettel. A világ olyan hellyé válik, ahol
történhetnek ugyan rossz dolgok, de ezek legyőzhetők. Szorongás helyett
bizalom alkotja azt a mezőt, amelyben tapasztalataink összessége lejátszódik.
Az átalakulás hullámai életünk minden sarkába eljutnak, ahogy egykor a trauma
romboló hatásai. Az író és kalandor Tim Cahill így fogalmaz: „Kockára teszem az
életem, hogy megmentsem a lelkem.” A traumával már kockára tettük az életünket,
ám a megváltás jutalma még hátravan.
Minden trauma lehetőséget
kínál a valódi átalakulásra, mivel felerősíti és előidézi a lélek, a test és
a szellem tágulását és összehúzódását. Fiziológiai értelemben a
kitágulás a mennyet, az összehúzódás a poklot jelenti. A menny és a pokol
szélsőséges ellentétei közti hánykódás megteremti a trauma átalakulásához
elengedhetetlen ritmust. A Somatic Experiencing módszer lehetővé teszi a „menny”
és a „pokol” közt tátongó szakadék fokozatos áthidalását, miközben egyesíti
a két polaritást. Ezek fokozatos egyesítése lehetőséget kínál a trauma szelíd
feldolgozására. A kitágulás és az összehúzódás lelki-szellemi ellentétpárjának
integrálásakor az átélt érzet támogat bennünket az átalakulás csodájának
megvalósítása közben.
TRAUMA ÖRVÉNY ÉS GYÓGYÍTÓ ÖRVÉNY, ÚJRATÁRGYALÁS
Az életünk olyan, akár
egy folyam. A tapasztalataink hullámai a nyugalom, a zavar és az integráció
ciklikus ismétlődéseivel áramolnak keresztül az időn. A testünk, akár a folyó
két partja, magába foglalja és mederben tartja az életenergiánkat, miközben
lehetővé teszi a két part közti szabad áramlását. A part védőgátjának
köszönhetően biztonságosan tapasztalhatjuk a bensőnkben történő mozgás és
változás érzetét. A folyó analógiáját használva a sokktraumát úgy lehet
elképzelni, mintha egy külső erő áttörné a tapasztalatunk védőtartályát (a
part védőgátját). A hasadás hatására erőteljes örvénylés keletkezik. A törés
helyén robbanásszerűen kiáramló életenergia létrehozza a traumaörvényt. Ez
az örvény a megszokott élettapasztalatunk folyójának partján kívülre esik.
(lásd a Trauma örvény és gyógyító örvény képet, ha rákattintasz, nagyobb méretben feljön).
Gyakori, hogy a traumatizált
emberek vagy berántódnak a traumaörvénybe, vagy teljes mértékben kerülik a
törést azáltal, hogy távol maradnak attól a régiótól, ahol a törés megtörtént.
Amikor belesodródunk a
trauma örvényébe, újraéljük a traumánkat, s ezzel megnyitjuk a lehetőséget
az érzelmi elárasztás és az újratraumatizálódás előtt. Ha elkerüljük
a trauma örvényét, akkor összehúzódunk és fóbiássá válunk. Nem engedjük meg
magunknak, hogy a maga teljességében megtapasztaljuk a belső vagy a külső
világunkat. A lehasadt örvény rengeteg életenergiánkat elszívja azáltal,
hogy csökkenti a főáramlat erejét.
Hála az égnek, a
természet válaszul azonnal egy gyógyító ellenörvényt hoz létre a
traumaörvény erejének kiegyensúlyozására. Ez a kiegyenlítő erő azon nyomban a traumaörvény
mozgásával ellentétes irányba kezd forogni. Az új örvény a főáramhoz
tartozó tapasztalat partjain belül helyezkedik el. (lásd újra a trauma és
gyógyító örvény képet fentebb).
E gyógyító örvény
létrejöttének köszönhetően a választási lehetőségeink többé nem korlátozódnak
pusztán a traumánk újraélésére vagy elkerülésére. Immár van egy harmadik
választásunk is, amelynek én az újratárgyalás nevet adtam. A trauma
újratárgyalása során elkezdjük helyreállítani az átszakadt partot úgy, hogy
mind a gyógyulás, mind a trauma örvényének szélei mentén körözve fokozatosan
haladunk a középpontjuk felé. Első lépésként meglovagoljuk e két ellentétes
erő teremtette bizonytalan, oszcilláló vízmozgást, és megtapasztaljuk a köztük
lévő turbulens áramlást. Ezután lassan és ritmikusan mozgunk ide-oda, egyiktől
a másikig nyolcas alakzatban. Mivel a gyógyító örvénnyel kezdünk, szert teszünk
a traumaörvénnyel való sikeres kapcsolatfelvételhez szükséges támaszra és
erőforrásokra. Azáltal, hogy a két örvény közt mozgunk, felszabadítjuk a
középpontjukban szorosan megkötött energiákat, mintha letekercselnénk a
spirálokat. A középpontjuk felé haladunk, és az energiák felszabadulnak és
levezetődnek; az örvények szertefoszlanak, feloldódnak és újra beépülnek a
főáramlatba. Így fest az újratárgyalás folyamata. (lásd az újratárgyalás képet)
ÚJRAÉLÉS KONTRA ÚJRATÁRGYALÁS
A trauma átalakítása nem
gépies rituálé, melynek elvégzése után a traumatizált személy kényelmesen
hátradőlhet és önelégülten várhatja az eredményeket. Nem létezik varázspirula.
Az átalakulás megköveteli tőlünk a hajlandóságot arra, hogy megkérdőjelezzük az
önmagunkkal kapcsolatos alapvető hiedelmeinket. Kell, hogy legyen hitünk ahhoz,
hogy képesek legyünk megbízni olyan reakciókban és érzetekben, amelyeket nem
egészen értünk, valamint hajlandóságunk arra, hogy megtapasztaljuk önmagunkat
összhangban áramolni azokkal a természeti törvényekkel, melyek átveszik az
irányítást és egyensúlyba hozzák a nyilvánvalóan eltorzult érzékelésünket. A
traumatizált embereknek sokféle hiedelmet és elképzelést kell elengedniük
ahhoz, hogy megvalósíthassák az egészséghez visszavezető utazást. Ne feledjük,
hogy az elengedés sosem történik meg egy csapásra.
A következő diagram
(hullámvasút ábra, lásd lentebb) olyasvalakit ábrázol, aki éppen belép egy traumatikus
eseménybe – felül egy hurkolt pályás hullámvasútra. Az ÚJRAÉLÉS során az
történik, hogy amint felérünk a hurok fordított szakaszára, ahol fejjel lefelé
haladunk, az egész testünket megmerítve és megfeszítve kétségbeesetten
kapaszkodunk. Nem tudjuk, hogy a centrifugális erő fizikai törvénye
megakadályozza, hogy lezuhanjunk, és meghaljunk vagy megsérüljünk. AMIKOR
ÚJRAÉLJÜK AZ ESEMÉNYT, rettegést és/vagy a túlélésből fakadó lelkesültséget
tapasztalhatunk. Akár rabjává is válhatunk a megkönnyebbülésnek és
felvillanyozottságnak, ami a legmélyebb félelmeinkkel való szembenézésből ered.
Ám soha nem fogjuk megismerni a valódi irányítás és önátadás képességét, amelyet
a traumánk átalakításakor tapasztalunk.
Az ÚJRATÁRGYALÁS folyamata során fokozatosan megértjük ezeket a törvényeket és erőket, s ily módon
megtanulunk bízni bennük és átadni nekik magunkat. RETTEGÉS ÉS FESZÜLTSÉG
NÉLKÜL élhetjük át az izgalmat. Az irányítás képességének valódi érzetére
tehetünk szert.
A Somatic Experiencing
megközelítésében az újratárgyalás lényege az, hogy megtanuljuk tapasztalni a
szervezet természetes helyreállító mechanizmusait. Megtapasztaljuk az
érzeteket, miközben keresztülhaladunk a traumaörvény és a gyógyító örvény
képezte hurkon. Miután megadjuk magunkat a természet törvényeinek, az irányítás
képességére teszünk szert. Megtanuljuk uralni a centrifugális erőket, melyek akkor
keletkeznek, amikor a traumaörvény és a gyógyító örvény között mozgunk.
Azáltal, hogy áthaladunk a két örvény közötti erőtéren és belépünk a gyógyító
örvénybe, majd ritmikusan oda-vissza mozgunk a kettő között, fokozatosan
megbizonyosodunk arról, hogy nem fogunk eltűnni egy fekete lyukban és hamuvá
égni, vagy kilökődni a világűrbe.
(Részlet Peter A. Levine, A tigris felébresztése című könyvéből)
ÉLETED LEGFONTOSABB KAPCSOLATA: AZ ÖNKAPCSOLÓDÁS, AZ ÖNFELNEVELÉS ÉS AZ ÖNFELISMERÉS GYAKORLATI KURZUSA: 15 HETES ÖNMUNKA ONLINE KÉPZÉS 2019. MÁRCIUS 22-TŐL JÚLIUS ELEJÉIG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése