Önutálat – Önszeretet 1.

„Ha valaki más szeretnél lenni, mint aki vagy, az saját magad elpocsékolása.” (Kurt Cobain)

Közeleg a Karácsony, a Szeretet ünnepe. Kicsit elcsépeltnek hangzik ez mostanában, de a hétvégén arra gondoltam, hogy az addig hátralevő blogírásokat a Szeretet jegyében készítem el - annak mindenféle vonatkozásában. Ez majd alakul napról-napra. Te pedig, Kedves Olvasó, nyisd meg magadban azt a titkos szeretet-csapot, mely mindannyiunkban ott van, és így a Karácsonyt egész más minőségben élheted meg, mint eddig bármikor. Ez a nem-is-olyan-titkos csap a Munka végzésével könnyen hozzáférhetővé válik. Jó Munkát hozzá!

Mára egy adag idézet önszeretet témájában Byron Katie-től:

Valóságos vagyok: ez azt jelenti, hogy én vagyok a legtökéletesebb arra a feladatra, hogy én legyek; aki én vagyok, senki más nem lehetne. Ahhoz, hogy én legyek, pontosan ennyi idősnek, ilyen magasnak, és ennyi kilónak, ilyen neműnek kell lennem. Pontosan úgy kell mindent csinálnom, ahogy éppen teszem. Ez kell ahhoz, hogy én legyek, most már tudom. Ebben a tökéletes világban nincsenek véletlenek és hibák; ez a tiszta öröm és gyönyörűség szövete, ha az ember képes úgy szemlélni, hogy közben nem vitatkozik a valósággal. Kétféleképpen lehetek önmagam: az első, ha gyűlölöm, a második, ha imádom. Melyiket válasszam abban a tudatban, hogy abban viszont nincs választásom, hogy önmagam vagyok-e vagy sem? Rendben, akkor én leszek, és megkérdőjelezem a gondolataimat magammal kapcsolatban, egészen addig, míg teljesen tökéletesnek, sőt több mint tökéletesnek nem látom magamat. Valakinek csak boldognak kell lennie ezen a világon. Még jó, hogy ez a valaki én vagyok. Mindenképp belevágok!

„Szeretnem kellene önmagamat” – aki ezt gondolja, nem tudja, mi a szeretet. Mi mindannyian szeretet vagyunk. Már most, ebben a szent pillanatban is. Ezért aztán azt gondolni, hogy szeretned kellene önmagad, miközben ez nem így van, puszta önbecsapás. Mondd, nem igazabb a megfordítás: „Nem kellene szeretnem önmagam?” Honnan tudod, hogy nem kellene szeretned magadat? Onnan, hogy nem teszed. Legalábbis egyelőre. Az igazság nem tisztel semmiféle spirituális elképzelést. A szeretet nem cselekvés. Nincs semmi, amit tenned kellene. Ha megvizsgálod az elmédet, látni fogod, hogy az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy te magad légy a szeretet, nem más, mint egy gyötrő gondolat.

Miért akarnék én te lenni, vagy bárki más, amikor mind a saját magunk módján  tudunk felmenni a lépcsőn, tudunk állni vagy sétálni? Senkinek sincs több vagy kevesebb lehetősége, hogy saját maga legyen, hogy szeresse és elfogadja önmagát. Mi végett hasonlítgatnék vagy versenyeznék? Az összehasonlítás semmi más, mint egy olyan történetnek az elhívése, melyet a múlt jövőként talál ki. Annyival egyszerűbb az lenni, ami én vagyok. (Mintha egyáltalán bármi más lehetnék.)