Töltsd Meg a Batyudat Szeretettel

Te milyen batyuval érkeztél el a Karácsonyhoz és egy újabb év végéhez? Az ÖnMunka blognak az a célja, hogy minden nap könnyíthess kicsit azon a súlyos, lehúzó, generációs hiedelmekből és félelmekből álló batyun, amit magaddal cipelsz. Mert egész addig cipelned kell, amíg sorra nem veszed a tartalmát, és meg nem vizsgálod (pl. a Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal). Nincs más mód. Vagy megvizsgálod és visszacsinálod, vagy cipeled tovább. Többször írtam már róla, hogy nem sokra megyünk azzal, ha a félelmeinket és a negatív hiedelmeinket pozitív hiedelmekkel írjuk felül; titokban, tudat alatt tovább fogunk rettegni, hiszen a félelmünk gyökerét nem távolítottuk el.

         A Munka sakk-mattot ad a félelmeinknek: rájövünk, hogy semmi nem igaz abból, amit valaha elhittünk. És nem csak, hogy megértjük, hanem érzésben is megtapasztaljuk, így lesz viszonyítási alapunk arról, kik is vagyunk valójában. A Munka azoknak a Módszere, akik erre a Valódi Önmagukra  kíváncsiak, nem pedig egy felcicomázott „mű-ént” szeretnének gyártani maguknak. Abból már így is van egy, akit utálsz, mi értelme még egyet fabrikálni mellé? Ha érted, hogy most miről írok, akkor jó esélyed van megismerkedni önmagaddal. (És akkor is, ha nem. A Munkhoz semmilyen előképzettség nem szükséges.) Már amennyiben ez a célod. A Munka a valódi ÖnMegismerés útja, és a hamis én lebontásának módszere. Minden egyes hiedelmed megkérdőjelezésével „fogy” az ál-éned, és egyre nagyobb teret enged annak, aki valójában vagy, a történeteid, a hiedelmeid nélkül. A Munka eljuttat abba az állapotba, amit szeretetnek hívnak, és ami egyáltalán nem egyenlő azzal, amit általában szeretetnek hívunk és gondolunk. A valódi szeretet áramlás, engedés, önmagaddá válás, eggyé válás. Amit annak gondolunk, az félelemmel teli, birtoklós, görcsös, kontrollálni vágyó. Ne ilyet tegyél a batyudba, szánd el magad, hogy Te a valódit szeretnéd megismerni és megélni. Pontosabban, lehetővé tenni, engedni, hogy ez a valódiság kijöjjön a rejtőzködésből, és előbújjon belőled. Mert mindannyiunkban ott van, csak a neveltetésünk, a kondicionálódásunk során szép lassan elkülönültünk tőle. A Négy kérdés segítségével megtanulsz újra csatlakozni ehhez a benned levő szeretet-csaphoz, és egyre erősebben engeded majd, hogy áradjon belőled. Katie ezt úgy fogalmazza meg, hogy „Ez néha több, mint amit el bírsz viselni.” Ezért is lehet sokak számára ijesztő. És azért is, mert totálisan más, mint amit megtanultál, megszoktál. Szép lassan elveszíted azt, akinek gondoltad magad, és megismerkedsz azzal, aki valójában vagy. Ez pedig soha nem ismert boldogsággal tölt el.

         Fontos, hogy tudd, ehhez semmi másra nincs szükséged, mint kíváncsiságra és nyitott elmére, mely megengedni magának, hogy megkérdőjelezze mindazt, amit valaha elhitt. Ha megnyitod az elmédet, akkor automatikusan elkezd áradni a szeretet a szívedből. Először is magad „felé”, aztán a többi ember felé. Ez sem megy fordítva, hisz mindennek Te vagy a kiindulási pontja. Többször írtam már az önszeretetről; a Munka ezt gyakorlatban megvalósítja. És hogy mi történik utána? Most kivételesen régi kedvencemhez, Osho bácsihoz nyúlok idézetért. Bár ugyanarról beszél, mint Katie, még radikálisabban teszi mindezt, és rengeteg humorral.

„Az ember, aki szereti önmagát, olyannyira élvezi ezt a szeretetet, és olyan mértékű boldogság tölti el, hogy a szeretet elkezd túlcsordulni benne, és elér másokhoz is. El kell érnie! Ha éled a szeretetet, meg kell osztanod másokkal. Abszolút világossá válik számodra, hogy ha egy embert, vagyis magadat szeretni ennyire elképesztően eksztatikus és csodálatos élmény, mennyivel több eksztázis vár rád, ha ezt a szeretetet megosztod sok-sok emberrel.

         A hullámok lassan egyre messzebbre és messzebbre érnek. Először szereted a többi embert, aztán elkezded szeretni az állatokat, a madarakat, a fákat, a köveket. Az egész világegyetemet betöltheted a szereteteddel. Egyetlen ember elég, hogy a világegyetemet szeretettel töltse be, ahogyan egyetlen kavics is elég, hoyg egy egész tavat betöltsön hullámokkal – egyetlen apró kavics.

Szeresd magad! Szeresd a tested, szeresd az elméd. Szeresd minden működésedet. A „szeretet” alatt azt értem, fogadd el olyannak, amilyen. Ne próbáld elnyomni, mert akkor ellenségeddé teszed. Az ellenségednek pedig nem tudsz a szemébe nézni; csakis a szeretteidnek tudsz a szemébe nézni. Ha nem szereted magad, nem leszel képes a saját szemedbe, a saját arcodba, a saját valóságodba nézni.” (Osho)

BOLDOG, SZERETETTELJES KARÁCSONYT KÍVÁNOK AZ ÖSSZES ÖNMUNKA BLOG OLVASÓNAK!

Andrea