Alvilági Történetek

A tegnapi Miért-es bejegyzésben ígértem (javaslom a felfrissítését), hogy leírok egy hatékonyabb eljárást a problémáid „megértésére”, feldolgozására. Hiszen azzal nem sokra mész, ha mondjuk, amikor elveszíted az állásodat, mindenféle módokon nekiállsz, hogy kikutasd ennek a kisezer lehetséges okát. Hiába magyarázod úgy az eseményt, hogy „Nem nekem való volt,” „Biztos valami sokkal jobb vár rám,” „Ezzel üzen nekem az Univerzum,” „Szemét volt a főnököm,” ez nem visz közelebb önmagadhoz – inkább távolabb.

Már többször említettem az „alvilág” fogalmát és fontosságát A Munkában. Katie „underworld”-nek nevezi: ezek azok a főként tudattalan hiedelmeink, melyek az identitásunkat alkotják, és mindannyiunknál megtalálhatók kisebb-nagyobb eltéréssel. Ezeket örököljük és örökítjük tovább. A problémánk pedig legtöbbször nem az, ami tünetként megjelenik az életünkben, hanem az ezt fenntartó, alatta fekvő hiedelmeink, amiket az adott „probléma”, helyzet aktivizál bennünk. Pontosabban az ezekkel a hiedelmekkel kapcsolatos érzéseink aktivizálódnak, azért is érezzük magunkat piszkosul. Vagyis, hogy az eredeti példámnál maradjak, tegyük fel, hogy épp nincsen munkád. Azt sosem leszel képes kitalálni, hogy miért nincsen. Csak. Mert. Azzal érdemes foglakoznod, amit ez a helyzet jelent számodra, mégpedig a következő módon.

Vegyél elő egy darab papírt – nem győzöm hangsúlyozni újra meg újra, mennyire fontos, hogy leírd a gondolataidat. Enélkül nem tudod megvizsgálni őket. A leírás az egésznek az alapja, az elméd lelassul, egy témára összpontosul, mélyen magába enged. Kérlek, hogy szép lassan, csukott szemmel végezd az alvilágod feltérképezését, adj elég időt magadnak. Szóval a papírra írd fel a problémádat, majd a következőképpen folytasd:

„Nincsen munkám, és ez azt jelenti, hogy…” (mondok egy pár lehetőséget, Te keresd meg a sajátjaidat)

• Senkinek sincs rám szüksége.
• Értéktelen vagyok.
• Haszontalan vagyok.
• Nem élhetek boldogan.
• Nem tudok mit kezdeni magammal.
• Nem tudom kifizetni a számláimat.
• Nélkülöznöm kell.
• Elvesztegetem az életemet.

Ezek a hiedelmek már az előtt megvoltak benned, hogy elveszítetted volna az állásodat, és most ez a helyzet szembesít velük. A munkád elveszítése nélkül most nem láthatnál rájuk, és hamarosan életed más területén jelennének meg, aktivizálódnának. Vagyis életed bármely problémájára rávetítheted őket. Nézzük meg, például, mit találsz annak a problémának az alvilágában, ha nem munkád, hanem párod nincsen:

„Nincsen párom, és ez azt jelenti, hogy…” (keresd a sajátjaidat)

• Értéktelen vagyok.
• Valami baj van velem.
• Engem nem lehet szeretni.
• Nem vagyok elég jó.
• Csúnya/kövér/szerencsétlen, stb. vagyok.
• Nem lehetek boldog.
• Nincs értelme az életemnek.
• Nekem még ennyi sem jár. 

Az, hogy éppen nincs párod, csak egy tény. Önmagában semmit nem jelent, csak a hiedelmeid alapján értelmezed. Az összes alatta levő alvilágod elkezd fájni, ettől persze még szerencsétlenebbnek, elveszettebbnek érzed magadat. GONDOLAT -->> ÉRZÉS. Először el kell hinned egy gondolatod, csak utána tudod magad bárhogy is érezni. Nem pedig fordítva. Erről már számos bejegyzésben írtam, ha van kedved, olvasd el őket újra. (Lásd: Tegyük Rendbe Ezeket a Fránya Rossz Érzéseket.)

Azt pedig, hogy a gyűjtögetési fázis után mihez kezdjél magaddal, mostanra már biztos tudod. Feltéve, hogy rendszeresen olvasod a blogot, és végzed a Munkát. Ha még mindig nem láttál volna neki, akkor segítségként holnap a fent összegyűjtött hiedelmek valamelyikét fogom vizsgálat alá venni a Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal.