A tegnapi bejegyzés második része; tovább navigálunk a szeretet felé. Először újfent Katie nénit idézem, utána végigcsinálunk egy Munkát, tarts velem ma is!
„Hogyan szerethetjük önmagunkat? Az egyik módja, ha nem keressük mások elfogadását – ez az én tapasztalatom. Mert amikor nem keresem az elfogadást magamon kívül, rájövök, hogy valójában nincs is mit keresnem, hiszen bennem van. Többé nem hajszolom mások elfogadását; azt akarom, hogy az emberek azt gondolják rólam, amit gondolnak. Mások elfogadását keresni kényelmetlen. Az önvizsgálat megmutatta nekem, hogy igazából pont annyi elfogadást akarok, amennyit kapok, és semmi többet. Ez a szeretet – nem akar változtatni semmin.
Amikor kívülre helyezzük az elfogadási fókuszunkat, elvágjuk magunkat a szeretet tudatosságának állapotától. A szeretet azonban ilyenkor sem megy sehová; csak a vele való kapcsolatot veszítettük el. És tévesen azt hisszük, hogy a boldogsághoz, a tökéletes pillanathoz vezető út a többiek reakciójától függ.
Figyeld meg, hogy amikor gyűlöletet érzel, összesen annyi történt, hogy nem kaptad meg, amit akartál. Ha gyűlölsz, ki érzi ezt a gyűlöletet? Ez nem gazdaságos. Képzeld el, milyen lenne, ha ezt az energiát az ellenkező csatornába irányítanád!
Amikor valaki nem osztja a véleményedet, akkor igazából magadat utálod. De nem tudod, hogy épp önutálatot tapasztalsz meg, mert az elméd mindent igazol, mintha a másik emberrel lenne a baj. Valójában azonban semmiféle igazolás és magyarázkodás nem tud megmenteni téged.” (Byron Katie)
Ha szeretnél eljutni az önszeretet állapotába, akkor a Munka révén csodás eszköz van a kezedben. Alapvetően annyi a dolgod, hogy a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével megvizsgálod és feldolgozod az összes fájó ítéletedet egyrészt másokkal, másrészt pedig magaddal kapcsolatosan. Tapasztalatom szerint ez nem egy hét, nem is egy hónap alatt történik meg. Haladsz a Munkáddal, sorban kérdőjelezed meg a stresszes hiedelmeidet, és egyre könnyebbé válsz. Valami napról-napra enged benned, valami napról-napra nyílik benned, valaki napról-napra több boldogságot érzékel benned, és hamarosan úgy fogod érezni, hogy szeretne kitörni belőled, ami már évtizedek óta a mélyben rejtőzött, mert senki nem volt rá kíváncsi. Kívánom, hogy Te is megengedd magadnak ezt a folyamatot.
Ízelítőnek dolgozzunk egyet azon a hiedelmen, hogy „Szeretnem kéne magamat.”
Furcsának tűnhet, hogy ezt is érdemes megvizsgálni, de ahogy már a tegnapi első részben idéztem Katie-t: „Azt gondolni, hogy szeretned kellene önmagad, miközben ez nem így van, puszta önbecsapás. Mondd, nem igazabb a megfordítás: „Nem kellene szeretnem önmagam?” Honnan tudod, hogy nem kellene szeretned magadat? Onnan, hogy nem teszed. Legalábbis egyelőre. Az igazság nem tisztel semmiféle spirituális elképzelést. A szeretet nem cselekvés. Nincs semmi, amit tenned kellene. Ha megvizsgálod az elmédet, látni fogod, hogy az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy te magad légy a szeretet, nem más, mint egy gyötrő gondolat.” (BK)
Ez alkalommal is gyönyörűen fogod látni, hogy amint elhiszel egy gondolatot, máris elkülönültél magadtól; vagyis máris nem szereted magadat. Pont az ellenkezőjét éred el a gondolattal annak, amit szeretnél. Nagyon trükkös elme-működés, kezdd el tudatosítani magadban.
Nos, nézzük a kérdéseket, meditálj kicsit el rajtuk a Szíved szintjén, ne pedig a Jól-tudom elmédben.
1. Igaz az, hogy szeretnem kéne magamat, (ha épp nem teszem)?
Igen/nem/nem tudom. (Nincs magyarázkodás, védekezés, bizonyítékkeresés.)
2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy nekem szeretnem kéne magamat, (ha épp nem teszem)? Igen/nem/nem tudom.
3. Mi zajlik bennem, hogyan reagálok, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy szeretnem kéne magamat, miközben épp nem teszem? Becsukott szemmel utazgass magadban ezzel a kérdéssel.
Mit érzel? Hol érzed a testedben? Hogyan bánsz magaddal, miket gondolsz magadról, szereted ilyenkor magadat? Hogyan tekintesz másokra, ha elhiszed ezt a gondolatot? Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Milyen képek jelennek meg a fejedben? Ez a gondolat feszültséget okoz benned vagy békességet? Milyen menekülési útvonalat választasz, hogy enyhítsd a feszültséget? (Hűtő, pohár, cigi, nasi, távirányító, lövöldözős játék, meditáció, egy jó kis futás, agyalás, panaszkodás, stb.)
Mikor jutott életedben először eszedbe az a gondolat, hogy szeretned kéne magadat?
4. Csukd be a szemed, és tedd fel magadnak a kérdést: Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többet nem tudnám elhinni, hogy szeretnem kéne magamat, miközben épp nem teszem?
Csak szemléld magad kívülről, ahogy éled az életedet, és nem tudod elhinni ezt a gondolatot, vagy nincs ott a fejedben. Milyen az életed a gondolat nélkül? Szereted magadat a gondolat nélkül?
Nézzük a Megfordításokat - megint csak egyetlen megfordítása van az eredeti állításnak:
Az eredeti állítás: „Szeretnem kéne magamat.”
+ Ellentétére fordítás: Nem kéne szeretnem magamat.
Ebben a pillanatban, és minden adott pillanatban pont annyira tudod szeretni magadat, amennyire éppen teszed. Ez egy „visszacsinálási” folyamat. És ameddig még találsz magadban olyasmit, ami miatt nem szereted magadat, addig csináld a Munkát, mert az út ebből az irányból vezet, nem pedig visszafelé. És ígérem Neked, hogy ha kitartasz, akkor meg is érkezel. Nem is olyan sokára.
http://kincsamivan.hu/programok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése