2010. december 3., péntek

Valami Baj Van Velem


Nos, a tegnapi alvilági hiedelemkupacból ez a díszpéldány lett a nyertes: „Valami baj van velem.” Egyik legalapvetőbb hiedelmünk ez, sokaknál az egyik legerőteljesebb, ez adja identitásuk alapját, ezért is választottam ma ennek a hiedelemnek a megvizsgálását a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal.
         Azt látom, hogy annyira beépült kultúránkba, civilizációnkba, minden pórusunkba ez a hiedelem, hogy már szinte büszkék vagyunk rá. Az egész olyan modern sikké vált, észrevetted? Szeretjük magunkat ostorozni és a földbe döngölni valamilyen furcsa okból kifolyólag. Hogy miért is? Te miért? Mire jó ez neked? Mindjárt elmondom a legtipikusabb motivációinkat, de azt szeretném, hogy először te próbálj rájönni önállóan. Ehhez csukd be a szemedet, és tedd fel magadnak azt a kérdést: „Mitől félek, mi történne, ha soha többé nem tudnám elhinni, hogy valami baj van velem?
         Figyelj rá, hogy félelmet keresel! Miért tartod ezt a hiedelmet? Milyen hasznod származik belőle? Mitől véd meg, mire „motivál” az, ha elhiszed, hogy valami baj van veled? Elég trükkös ez a kérdés, elsőre nem is szokta az elme felfogni, jól összezavarodik. Tedd fel még egyszer a kérdést: „Mitől félek, mi történne, ha soha többé nem tudnám elhinni, hogy valami baj van velem?” Nos, mit találtál? Írd le, kérlek, mire bukkantál magadban.
         Nagyon jellemző, hogy ezt a hiedelmet azért „tartjuk” – teljesen ártatlanul és tudattalanul -, mert:
1. Azt gondoljuk, ez sarkall minket arra, hogy jobbak legyünk. Vagyis, ha nem lenne, akkor esetleg nem akarnánk jobbá válni.
2. Ezzel próbáljuk magunkra vonni mások figyelmét – mindegy hogyan, de foglalkozzanak velünk, különben vége a világnak.
3. Így kívánunk valahová tartozni, hisz szinte mindenkinek van valami baja magával, így máris megvan a közös téma. Ergó, nem kell egyedül lennünk.

Olyan trükkösen működik az elménk, hogy minden félelmet azért tart, hogy egy még mélyebben fekvő félelmet takargasson vele. A Munkával mindez visszabontható: szembenézhetsz az összes tudatos és most még tudattalan félelmeddel, és végre megtalálhatod azt, amit mindig is kerestél. A valódi szabadságot. Katie szokásos lényegretörő stílusában így fogalmazta ezt meg:

„Igazából egyáltalán nem az izgat minket, hogy élünk-e vagy meghalunk. Egyetlen dolgot szeretnénk: megállítani ezt az elmét. Tapasztalatom szerint pedig az elme nem fog megállni – azt azonban megtehetjük, hogy megértéssel fordulunk felé, és akkor szabadok lehetünk.”

Ezek után nézzük a mai hiedelmünket részletesen: „Valami baj van velem.”
(Szokás szerint ajánlom a csukott szemeket. Emlékszel, a Munka meditáció. Végre megismerkedsz saját magaddal.)

1. Igaz az, hogy „Valami baj van velem?”
Igen/nem/nem tudom. (Nincs magyarázkodás, védekezés, bizonyítékkeresés.)

2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy „Valami baj van velem?” Igen/nem/nem tudom.

3. Mi zajlik bennem, hogyan reagálok, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy „Valami baj van velem?” Becsukott szemmel utazgass magadban ezzel a kérdéssel.
Mit érzel? Hol érzed a testedben? Hogyan bánsz magaddal, miket gondolsz magadról, szereted ilyenkor magadat? Hogyan tekintesz másokra, ha elhiszed ezt a gondolatot? Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Milyen képek jelennek meg a fejedben? Ez a gondolat feszültséget okoz benned vagy békességet? Milyen menekülési útvonalat választasz, hogy enyhítsd a feszültséget? (Hűtő, pohár, cigi, nasi, távirányító, lövöldözős játék, meditáció, egy jó kis futás, agyalás, panaszkodás, stb.)
Mikor jutott életedben először eszedbe az a gondolat, hogy valami baj veled?

4. Csukd be a szemed, és tedd fel magadnak a kérdést: Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többet nem tudnám elhinni, hogy ”Valami baj van velem?”
Csak szemléld magad kívülről, ahogy éled az életedet, és nem tudod elhinni ezt a gondolatot, vagy nincs ott a fejedben. Milyen az életed a gondolat nélkül?

Nézzük a Megfordításokat:

Az eredeti állítás: „Valami baj van velem.”

+ Ellentétére fordítás: „Valami rendben van velem.”
Kérlek, keresd meg a szokásos három konkrét példát az életedből, amikor az eredeti gondolat ellentéte az igaz. Ha nagyon mély identitásod, hogy valami baj van veled, akkor először nehezen hagyja magát az elme; ilyenkor nagyon pici dolgokkal kezdd. Mi az a nagyon pici dolog, ami rendben van veled? Még, még, még, minél több példát találsz, annál jobb. Van ez a gondolat annyira igaz, mint az eredeti?

+ A gondolataimra/gondolkozásomra fordítás: „A magammal kapcsolatos gondolataimmal van valami baj.”
Soha semmilyen más bajod nincsen, mint hogy elhiszed a saját magaddal kapcsolatos gondolataidat. Csak összehasonlítás, viszonyítás alapján tudod azt elhinni, hogy veled bármi baj lenne. Csak egy „rendben levőbbhöz”, egy „jobbhoz” képest tud valami baj lenni veled. Ez a Jól-tudom elme trükkös túlélési stratégiája, erről is sokat írtam már. Ha gondolod, frissítsd fel. (Lásd a Hogyan csípjem nyakon című bejegyzést.)

Még egy Katie idézet ide kívánkozik:

„Azt gondolod, valami nincs rendben veled. És azt gondolod, más emberek is azt gondolják, hogy valami nincs rendben veled, mivel te ezt gondolod. Vagyis az elfogadásuk hajszolásával azt akarod elérni, hogy ne gondolják tovább azt rólad, amit te gondolsz magadról. Tehát a legrosszabb, ami történhet az, hogy ők is olyanok, amilyen te vagy! Az ő dolguk, hogy azt gondolják, amit te már úgyis gondolsz, mindaddig, amíg meg nem kérdőjelezed. És amikor így teszel, a hasadat fogod majd a nevetéstől az igazság láttán. És ha te nevetsz, ők is nevetnek majd. Éppen ezért olyan jó móka, ha szembenézel a saját gondolkozási rendszereddel.” (Byron Katie)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése