Azt hiszem, itt az ideje mélyebb vizekre eveznem ezzel a bloggal. Eddig kicsit kíméltelek Téged, Kedves Olvasó, és elég megfontoltan válogattam a témák között, amit itt megosztottam. Az az igazság, hogy féltem, nem érted, miről is beszélek pontosan, Magyarországon még nem vevők erre az emberek, mert jobban szeretik a külső sikerígéreteket, mint hogy magukba kelljen nézniük. És ha én itt nagyon bekomolyodom a blogon, akkor Te majd elmenekülsz a várható akadályok és a Munka elől. És ezzel nem hogy a Munka terjedését, hanem inkább a hátráltatását segítem elő.
Nos, ezt hívják történetnek – a fenti bekezdés az én „Munkáról és Rólad szóló történetem”, amit most azért (is) írtam le, hogy meglásd, mire is megyünk, ha nem vizsgáljuk meg, illetve mire megyünk, ha megvizsgáljuk a történeteinket, illetve az azokat felépítő hiedelmeinket. Szóval, én ezt az egészet megvizsgáltam a Négy kérdéssel és a megfordításokkal. És szeretnék egy kis ízelítőt adni abból, hogy mely hiedelmek a legerősebbek bennem a történetemből, és hogy mi zajlik bennem, ha elhiszem őket, illetve ki lennék, ha soha többet nem tudnám elhinni őket. Én most több hiedelmet összevonok, és csak a konklúziót vonom le, ez nem a rendes menete a Munkának, csak a kimenetele. A hiedelmeinket egyenként kell vizsgálat alá venni!!! Mert rendes elvégzés nélkül nincs megértés és kimenetel!!! (Ha még nem ismernéd a Munka menetét, kérlek, látogass el a honlapomra, ott mindent megtalálsz: www.kincsamivan.hu)
Szóval, a történetemet alkotó erős hiedelmek (ajánlom, hogy vonatkoztasd a saját életedre őket, így végezheted velem a Munkát):
„Kímélnem kell az olvasókat. Nem értik, miről beszélek pontosan. Nem vevők erre az emberek. Elmenekülnek a várható akadályok elől.”
1. Igazak ezek a hiedelmeim? Abszolút nem lehetek benne biztos, csak feltételezés mind. Püff neki, máris megdőlt az összes, pedig olyan jól elhittem őket. De kár!
2. Mivel az első kérdésre nemleges választ találtam magamban, így a másodikat már nem kell feltenni, de azért a kezdők kedvéért ide írom: Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz az, hogy…?
3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem a fenti hiedelmeket?
Elbátortalanodom, visszafogom magam, feszült leszek, óvom és kímélem az Olvasót és az ÖnMunkásokat, nehogy túlságosan felzaklassam, vagy esetleg megbántsam őket. Attól félek, hogy esetleg őrültnek vagy hülyének néznek, és hogy majd mit fognak gondolni rólam. Ja, és persze, nem fognak szeretni… Anyucikám, még mindig ez a SZEN hajszolás! SZEN = Szeretet, Elfogadás, Nagyrabecsülés. Pedig mennyit dolgoztam már ezen az ügyön, hiába, no, jó mélyre beépült, hogy mindent azért kell tennem, hogy szeressenek, elismerjenek és nagyrabecsüljenek. (Neked is, ne félj!)
Arra jók nekem ezek a hiedelmek, hogy fenntarthassak egy kellemes imázst magamról, mert amíg csak a felszínt karcolgatom, addig nagyobb bajom nem lehet. És így, ugyebár, nem kell szembesülnöm esetleges ellenvéleményekkel.
És természetesen minden egyes hiedelmemben mások dolgával foglalkozom. Nem pedig a sajátommal.
4. Ki lennék a fenti történetem nélkül?
Hohóó! Nyugodt és bátor. Nem foglalkoznék azzal, hogy mások mit is gondol(hat)nak rólam, hanem csinálnám teljes lelkesedéssel azt, ami épp a dolgom. Ha már magamnak (is) írom ezt a blogot, akkor olyan legyen, amilyen épp „kijön belőlem”, cenzúrázatlanul. Ha nem hinném el többé a fenti hiedelmeimet, akkor sokkal inkább „felnőttként” tekintenék az Olvasókra, akiket semmitől nem kell megvédenem, sőt. Hisz mindenki képes megnyílni és felébredni, ha épp elérkezik az ideje. Ha olyasmit olvas, amit máshol nem igazán, akkor lehet, hogy ez hamarabb bekövetkezik.
Megfordítások (Az összes megfordítást leírom a Gyakorlók kedvéért, utána adok saját példákat.)
Kímélnem kell az olvasókat.
+ Az olvasóknak kell kímélniük engem.
+ Nem kell kímélnem az olvasókat.
+ Saját magamat kell kímélnem.
Mindhárom megfordítás legalább annyira igaz, mint az eredeti. Főképp olyan példák jutnak eszembe, hogy életem során mennyi várható (de előre persze nem bizonyítható) nehézségtől kíméltem már meg magam, olyannyira, hogy inkább bele sem fogtam egy csomó dologba. Még jó, hogy kímélni szeretnék másokat, ha magammal is ezt tettem. Az önismereti Munkámmal azonban sosem kíméltem magam, nyugodtan igaz lehet az is, hogy mások is „kíméletlenül” kíváncsiak a bennük rejlő igazságra. És elképzelhető, hogy ezt könnyebben megteszik, ha nem kímélem őket.
És persze az olvasóknak gondolatban kímélniük kell engem, erről fentebb írtam.
Nem értik, miről beszélek pontosan.
+ Értik, miről beszélek.
+ Én nem értem őket.
+ Én nem értem saját magamat.
Ugyancsak mindhárom megfordítás van annyira igaz, mint az eredeti. Sokan vannak körülöttem, akik abszolút értik, miről beszélek, és nagyon várják, hogy újabb és újabb anyagokat fordítsak Katie-től, mert angolul nem értik a szavait. Evidens, hogy én nem értem saját magamat és őket, amikor ezt nem értem. Plusz, honnan tudhatnám, hogy a számomra ismeretlen olvasók mit értenek meg ebből, már megint csak feltételezek. Arról nem is beszélve, hogy életemben mennyiszer nem értettem saját magamat, és nem azt tettem, amit épp tenni szerettem volna, hanem, amivel szerintem jó voltam másoknál…
Nem vevők erre az emberek.
+ Vevők erre az emberek.
+ Én nem vagyok erre vevő.
+ Én nem vagyok magamra vevő.
Ez nagyon hasonlít az előző hiedelemre, ugyanazok a példák jutnak róla eszembe, extrán hangsúlyozva, hogy még mindig vannak olyan vonatkozásaim, amikre nem vagyok magamban vevő… És megint csak a megfelelési kényszer miatt (SZEN). Szuper, megint nyakon csíptem néhányat.
Elmenekülnek a várható akadályok elől.
+ Szembenéznek a várható akadályokkal.
+ Én menekülök el a várható akadályok elől.
+ Én menekülök el saját magam elől.
Hát, be kell látnom, hogy az összes hiedelem ebben a történetben ugyanarra a kaptafára készült. Én, aki menekülök, én, aki nem vállalom fel, mert majd nem szeretnek, én, aki nem feltételezi másokról, hogy „megértek erre”. Nos, ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy megértem – megértettem, így ezentúl Minden Kedves Olvasómat is „érettnek” fogok tekinteni, és még nagyobb mélységekbe invitálni. Tudjátok, a cukormázon túlra. Oda, ahol a Katie néni szavai az „úr”. No, meg még inkább a Valóság. :-) Ha kedved van hozzá, a továbbiakban is tarts velem.
És ha profin, gyorsan, hatékonyan, kiscsoportban, rengeteg személyes gyakorlással szeretnéd megtanulni a Munkát, akkor kezdd ezzel a 2011-es évet:
2-NAPOS EXKLUZÍV KISCSOPORTOS ÖNMUNKA ALAPTANFOLYAM: 2011. JANUÁR 15-16.
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése