Te Mit Tanítasz?

„TANÍTÓ VAGY, és ez ellen semmit nem tudsz tenni. Nincs választási lehetőséged: azt tanítod, amit hiszel, és ezt hagyod örökségül magad után.” (Byron Katie)

Te mit tanítasz a környezetedben élőknek, mit tanítasz a világnak, mit tanítasz a gyermekeidnek? Félelmeket, küzdést, aggódást, haragot, előítéleteket, szenvedést, hazugságot, áldozatiságot? Vagy szeretetet, őszinteséget, békességet, nyitottságot, teljes elfogadását mindennek és mindenkinek?

Elvárod másoktól, hogy úgy csinálják a dolgokat, ahogy szerinted megfelelő, közben pedig észre sem veszed, hogy Te is ugyanúgy nem azt csinálod? Például elvárod a gyerekedtől, hogy legyen tiszteletteljes veled? Te minden pillanatban tiszteletteljes vagy vele? Te minden pillanatban tiszteletteljes vagy Magaddal? Amíg Te nem tiszteled saját magadat, addig másokat sem fogsz tudni tisztelni, és addig a külvilágban is mindig lesz olyan ember, aki látszólag nem tisztel téged. Amúgy nem tudnád észrevenni, mi van benned.

Biztos ismered a metafórát a diavetítőről és a vetített képről. Az elméd a diavetítő és a benne pörgő film, a világod, a másik ember pedig a vetített kép. Emlékezz csak vissza, hányszor fordult elő gyerekkorunkban, hogy néztük a diavetítőn a mesét, és valami maszatot vettünk észre a képen. Fizikailag nem a képen volt, hanem a filmen vagy a vetítő lencséjén; valami pici szösz, vagy hajszál. És nem a kivetített képet kellett megtisztítanunk, hanem a filmről, vagy a vetítő lencséjéről leszedni a maszatot. És akkor a vetített képen sem volt többé ott a folt. Az Elméd és a Világod pont ilyen egyszerű kapcsolatban van egymással. És pont ilyen egyszerűen eltávolítható a maszat, ha a megfelelő „helyről” kaparászod. Amíg a másik embert, vagy a világot kívánod megreformálni a saját vetítőd megtisztítása nélkül, addig csak felesleges köröket futsz. Ez elég fárasztó, és teljességgel reménytelen.

Nézzünk egy nagyon gyors esettanulmányt, mondjuk, legyen a kiindulási hiedelmünk, hogy „A politikusoknak felelősségteljesnek kéne lenniük.” A politikus Te vagy. A politikus a Te elméd kivetülése, pont azért olyan, amilyen, hogy vedd már észre, mi az ábra „odabent”. Bármit látsz is a politikusban (vagy bárki másban); ami irritál, az a Te saját kivetülésed (meg, ami nem, az is). Mielőtt abbahagynád az olvasást felháborodásodban, nézzük a fenti állítást a 4 kérdéssel és a megfordításokkal (Ha épp nincs bajod a politikusokkal, akkor keress egy olyan személyt az életedben, akinek szerinted felelősségteljesebbnek kéne lennie, és vele végezd el a Munkát.):

1. Igaz az, hogy „A politikusoknak felelősségteljesnek kéne lenniük?”

Igen/nem/nem tudom. (Nincs magyarázkodás, védekezés, bizonyítékkeresés.)

2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy „A politikusoknak felelősségteljesnek kéne lenniük?” Igen/nem/nem tudom.

3. Mi zajlik bennem, hogyan reagálok, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy A politikusoknak felelősségteljesnek kéne lenniük?” Lehetőség szerint becsukott szemmel utazgass magadban ezzel a kérdéssel.

Mit érzel? Hol érzed a testedben? Hogyan bánsz gondolatban a politikusokkal ilyenkor? Hogyan bánsz magaddal, miket gondolsz magadról, szereted ilyenkor magadat? Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Milyen képek jelennek meg a fejedben? Ez a gondolat feszültséget okoz benned vagy békességet? Milyen menekülési útvonalat választasz, hogy enyhítsd a feszültséget? (Hűtő, pohár, cigi, nasi, távirányító, lövöldözős játék, meditáció, egy jó kis futás, agyalás, panaszkodás, stb.)

4. Csukd be a szemed, és tedd fel magadnak a kérdést: Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többet nem tudnám elhinni, hogy A politikusoknak felelősségteljesnek kéne lenniük?”

Csak szemléld magad kívülről, ahogy éled az életedet, és nem tudod elhinni ezt a gondolatot, vagy nincs ott a fejedben. Milyen az életed a gondolat nélkül?

Nézzük a Megfordításokat:

Az eredeti állítás: „A politikusoknak felelősségteljesnek kéne lenniük.”

+ Ellentétére fordítás: „A politikusoknak nem kéne felelősségteljesnek lenniük.”

Hogyan igaz ez? Alapvetően úgy, hogy amíg nem azok, addig nem azok, ez a valóság. Bármikor, ha én ez ellen megyek gondolatban, fájok, és fenntartom ezt a kivetülést. Már csak azért is, mert ez saját magammal szemben nem felelősségteljes, hiszen bántom magam a gondolattal is, és az általa gerjesztett érzéssel is. És már csak azért sem kéne, mert akkor nem vehetem rajtuk észre a saját nem felelősségteljes működésemet. Emlékszel: a vetítő és a vetített kép. És ez alól semmi sem kivétel.

+ Magamra fordítás: „Nekem kéne felelősségteljesnek lennem.”

Csukd be a szemedet, és keress legalább három olyan konkrét példát az életedből, ahol neked kellene felelősségteljesebbnek lenned. Te vagy a tanító. Csináld először Te, mutasd meg nekünk, hogyan kell felelősségteljesnek lenni mindig és mindenhol, és akkor mi majd ezt tudjuk megtanulni tőled. Alig várjuk már, hogy valaki hitelesen megtanítsa nekünk, milyen a felelősségteljesség. Ezzel tudsz változtatni a világon, a papolással, a hibáztatással, és a panaszkodással nem. És képzeld, milyen világunk lenne, ha már mindenki, mindenkor, mindenkivel felelősségteljes lenne! Gondolod, hogy a politikusok még akkor sem lennének felelősségteljesek?

Összefoglalásként: Ha jobb tanító szeretnél lenni, meg kell kérdőjelezned, amit hiszel. Nincs más mód. Ha azt szeretnéd, hogy a gyerekeid kevesebbet szenvedjenek, kezdd Te, mert ők semmi mást nem tudnak megtanulni, mint, amit Te hiszel. Te sem tudtál mást megtanulni, mint amit a szüleid hittek, és ez így megy évezredek óta, generációról-generációra. Egyik kedvenc mondatom Katie-től, amit nyáron, a School-ban mondott, ez volt:

„A haragot már kipróbáltuk, és elneveztük civilizációnak. Itt az ideje kipróbálni valami mást.” (Byron Katie)

Ha Te kipróbálnál valami mást, tanuld meg a Munkát. Ez a híd a „valami más”-hoz. Azt rád bízom, szerinted, milyen lehet az a „valami más” világ. Én, és már Magyarországon is egyre többen azon vagyunk, hogy ez megvalósulhasson. Vállald fel Te is ebben a felelősségedet! Csak rajtunk múlik.