A Bizalomról

Bizalom, bizalmatlanság. Ez a témakör egész életünket áthatja, beszövi magát párkapcsolatunkba, barátságainkba, munkahelyi, üzleti kapcsolatainkba, sőt még a saját magunkkal való „viszonyba” is. Ezért is gondoltam, hogy megér egy misét. Ráadásul nagyon robbanékony területen járunk – a legtöbben foggal-körömmel védelmezik azt a hiedelmüket, hogy márpedig a nőkben, férfiakban, a gyerekükben, a kollégájukban, az ismeretlenekben, a vállalkozókban, stb. stb. nem lehet megbízni.

Ha már egyszer elveszítettük a bizalmunkat valakiben, akkor már csak azért sem vagyunk hajlandóak felülvizsgálni ezt a hiedelmünket. Ilyenkor főleg attól félünk, hogy ha esetleg újra megbízunk a másikban, akkor mi leszünk a gyengébbek, megbocsátunk neki valami olyasmiért, amiért nem lehet bocsánatot nyerni, megalázkodunk előtte, ő érezheti majd magát győztesnek, és persze a fő félelem az, hogy majd úgyis újra megteszi. Úgyis újra át fog verni, újra meg fog sebezni, ezért aztán sokkal jobb, ha kitartok az elhatározásom mellett, hogy nem bízhatok meg benne. Vagy talán jobb is, ha szakítok vele, kirakom az életemből, minél távolabb tartom magamtól, így nem fordulhat elő megint, hogy átver, és ezzel jól megvédelmezem magam. Vagy leláncolom, minden lépését figyelem, percenként számon kérem – csak így érzem magam biztonságban. Ismerős a történet? Ha igen, akkor vizsgáld meg velem részletesen ezt a hiedelmet a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy ha nem tartjuk majd ezt a hiedelmet, az nem azt jelenti, hogy hülyék leszünk. Sőt! „Vakon” pont addig szoktunk bízni az emberekben, amikor valamilyen félelmünk van a bizalommal kapcsolatban. Ilyenkor annyira bízni akarunk, hogy még a legevidensebb jeleket sem vesszük észre, hogy nem kéne valamit meglépnünk, vagy hagyjuk, hogy valaki újra meg újra átverjen minket a palánkon. Ha már nem hiszünk el egy gondolatot, annak az az eredménye, hogy sokkal tisztábban látjuk át a helyzetet az adott pillanatban, nem görcsölünk rajta, hogy mit csináljunk, nem magyarázkodunk, nem mentegetőzünk, hanem kedvesen, kerek-perec tudjuk közölni a véleményünket, döntésünket. Képessé válunk nemet mondani, és érvényesíteni a saját álláspontunkat.

Nézzük akkor a mai hiedelmünket – kérlek, válassz egy személyt vagy embertípust az életedből, akivel kapcsolatban működteted azt, hogy: „Nem bízhatok meg benne.”

Szokás szerint emlékeztetlek, hogy a Munka egyfajta meditáció, a valódi válaszaidat akkor kapod meg, ha mélyen, türelmesen magadba engeded a kérdéseket, és vársz, hogy a válaszok a felszínre bukkanjanak. Legjobb, ha becsukod a szemedet, és nézed a felbukkanó képeket: ez a Te életed.

1. Igaz az, hogy nem bízhatok meg benne? Igen/Nem.

2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy nem bízhatok meg benne? Igen/Nem.

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy nem bízhatok meg benne?

- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem?

- Hogyan bánok vele, hogyan viszonyulok hozzá? Miket gondolok róla? Jó érzés ez?

- Miket gondolok magamról?

- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot?

- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy nem bízhatok meg benne?

- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy nem bízhatok meg benne? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg benned ez a gondolat? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és vele? Hogyan beszélsz vele? Milyen akkor a kapcsolatotok?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „Nem bízhatok meg benne.”

+ Megbízhatok benne.

Keress három konkrét példát arra, hogy igenis megbízhatsz benne. Lehetnek ezek piszlicsáré dolgok is; engedd meg magadnak, hogy ilyen oldaláról is megismerd az illetőt. Tudom, tiltakozol ez ellen, de megint csak itt a boldogságod kulcsa. Vagy esetleg egész életedben megbíztál benne, aztán egyszer tett valamit, és te azóta nem vagy hajlandó újra bízni benne. Egyetlen eset miatt semmivé teszed az egész addigi kapcsolatotokat. Újra meg újra lejátszod magadban azt az egyetlen eseményt. Ő egyszer csinálta meg, te pedig naponta hányszor bántod magadat ezzel? Ki is bánt valójában téged?

+ Ő nem bízhat meg bennem.

Újabb nagy őszinteségre van szükséged ahhoz, keress három konkrét példát, ahol ő nem bízhat meg benned. Valószínűleg nagyságrendileg sokkal jelentéktelenebbnek érzed ezeket, így működik az elménk. Az övét felnagyítom, az enyémet észre sem veszem. Keress három példát, légy szemtanúja az életednek.

+ Nem bízhatok meg saját magamban.

Megint csak három példát keress, amikor ez igaz. Elhatározol, megfogadsz, megígérsz magadnak valamit, aztán mégsem teszed meg. Utazgass egy kicsit magadban, engedd, hogy ezek a példák is felbukkanjanak.

Vannak a Megfordítások ugyanannyira igazak vagy tán igazabbak, mint az eredeti állítás? Ki nem bízik meg kiben?

És egy rövid részlet Katie új könyvéből, Az Öröm Ezer Nevéből (az én magyarításomban):

„Egy barátom azt javasolta, hogy 7-kor találkozzunk az étteremben, és nincs itt. Én azért bemegyek, leülök, várok 15 percet, majd megrendelem az ételemet. A pincérek nagyon figyelmesek velem, teszik a dolgukat. Az étel csodás. Nem gondolkozom azon, hol járhat a barátom, mert tudom, bárhol legyen is, pont ott kell lennie. Minden tökéletesen működik. Nem aggódom érte, és nem vagyok mérges, amiért késik, nem is gondoltam rá eddig, nem kell ezzel foglalkoznom; összes gondolatom visszatér a forrásba, ahonnan jött. A pincér elég sokára hozza a számlát, így alkalmam van látni, ahogy a barátom odarohan az asztalomhoz. Tökéletes időzítés! Leül mellém, levegő után kapkod, és elkezdi mesélni a történetét. Mi lehet jobb egy ételnél? Kettő: egy nekem, egy pedig neki. Jó, hogy megszegte a szavát. Jó, hogy megbízhatatlan volt. Mi lehetne ennél kielégítőbb?

         Ez azonban nem azt jelenti, hogy lábtörlő lennék. Amikor valaki nem tartja be az ígéretét, észreveszem, hogyan tükrözöm én ezt a mozdulatát azzal, hogy én is elmozdulok. Nem beszélek meg harmadik időpontot valakivel, aki az első kettőre nem jött el. Ha valaki kétszer lemondja, megbízom benne, hogy tudja, mit csinál, és harmadik találkát egyeztetni nem hatékony. Ha harmadszor is meghív, azt mondhatom, „Hallom, hogy igenis ott akarsz lenni, tudom, hogy megtetted, ami tőled telik, tudom, hogy az elmédnek nem juthat eszébe az, ami nem jut eszébe, és mivel most együtt vagyunk, használjuk ki ezt az alkalmat. Nem kívánok újabb időpontot megbeszélni veled, de most tudunk beszélni. Teljesen a rendelkezésedre állok.”