„Nem tudom, mi a legjobb nekem, neked, vagy a világ számára. Nem próbálom rád vagy bárki másra erőltetni az akaratomat. Nem kívánlak megváltoztatni, megjavítani, megsegíteni vagy meggyógyítani. Összesen csak üdvözlöm a dolgokat, ahogy jönnek és mennek. Ez az igazi szeretet. Az emberek vezetésének az a legjobb módja, ha hagyod, hogy megtalálják a saját útjukat.” (Byron Katie)
Biztos veled is előfordult már, hogy minden áron szerettél volna meggyőzni, megvilágosítani valakit a Te utad helyességéről, az igazadról. Hogy sikerült? Én évekig elvoltam ezzel a játékkal, jól el is ijesztettem magam mellől néhány embert. Aztán megismertem a Munkát. És a Munka rendszeres végzése eljuttatott abba a hozzáállásba, amit Katie így fogalmaz meg:
„A magam részéről sosem siettetem a folyamatot. A kapkodás nem változtat a tudatunkon. Amikor a tudat megváltozik, másodpercre akkor teszi, amikor szükséges, sem előbb, sem később. Az ember olyan, mint a mag, mely csírázásra vár. Nem lehet erőszakkal rákényszeríteni a megértést.” (Byron Katie)
Volt alkalmam olyanokkal dolgozni, akik szenvedélyesen ragaszkodnak a sztorijukhoz, a szenvedésükhöz. Felteszem a kérdéseket, meg sem hallgatja őket, máris csípőből lő. Jön a magyarázatok, igazolások, vádaskodások özöne. Szépen visszaterelem őt a kérdésekhez és a megfordításokhoz – újra belelendül a saját „igazának” védelmezésébe. Így megy ez néha hetekig, hónapokig. Neheztelhetnék rá és magamra is, hogy minek feleslegesen rabolnunk egymás idejét. De már megtanultam várni, kivárni. Mert megéri. Van olyan, hogy több hónap után „enged be”, van, hogy egy 3 napos intenzív vége felé, és olyan is van, hogy nem engedi meg magának. Mintha lenne választása. Ezt nem lehet megengedni magadnak – most valahogy úgy látom, hogy valaminek „kattannia” kell.
Tényleg nem lehet nyomni és kierőszakolni. És gyorsan nézzük meg, mi is zajlik bennünk, ha elhisszük azt a másikkal kapcsolatban, hogy „Nyitottnak kéne lennie, és meg kéne értenie engem.” Ez is egy úgynevezett univerzális, egyetemleges hiedelem; nem hiszem, hogy él olyan ember a földön, aki még sosem csimpaszkodott volna bele ebbe a gondolatba. Kérlek, keress egy olyan személyt az életedből, akivel kapcsolatosan működik ez a hiedelmed, és végezd velem a Munkát – szép lassan, meditatíve, magadba mélyedve, őszintén, kíváncsian. Szóval:
1. Igaz az, hogy nyitottnak kéne lennie, és meg kéne értenie engem? Igen/Nem.
2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy nyitottnak kéne lennie, és meg kéne értenie engem? Igen/Nem.
3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy nyitottnak kéne lennie, és meg kéne értenie engem?
- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem?
- Hogyan bánok vele, hogyan viszonyulok hozzá? Miket gondolok róla? Jó érzés ez?
- Miket gondolok magamról?
- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot?
- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy nyitottnak kéne lennie, és meg kéne értenie engem?
- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?
4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy nyitottnak kéne lennie, és meg kéne értenie engem? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg benned ez a gondolat? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és vele? Hogyan beszélsz vele?
Megfordítások:
Az eredeti hiedelmünk: „Nyitottnak kéne lennie, és meg kéne értenie engem.”
+ Zártnak kéne lennie, és nem kéne megértenie engem.
Hiszen pont ez van, egészen addig, amíg már nem így lesz a helyzet. Ha erőltetem, akkor még jobban bezárom, eltávolítom. Mire is tanít ez engem? Mire jó ez nekem? Hogy észrevehessem, mennyire erőszakos vagyok, mennyire nem hallgatom végig, oda sem figyelek rá, és folyamatosan az ő dolgával foglalkozom, nem az enyémmel. (Lásd a Három Dolog című bejegyzést.)
+ Nekem kéne nyitottnak lennem, és megértenem őt.
Először is ebben a helyzetben. Legyek teljesen nyitott arra, hogy elfogadjam őt olyannak, amilyen, és megértsem, hogy most ez van. (És persze az összes vele kapcsolatos ítéletemet írjam össze egy Ítélkezőlapon, és vizsgáljam meg a Négy kérdéssel+Megfordításokkal. A folyamat így lesz teljes, én pedig szabad.)
További példákat is keress, hol lehetnél még vele nyitottabb, hol érthetnéd meg őt. És úgy általánosságban is, hol vagy még zárt, hol tudnál tovább nyílni, nyitni másokkal, az élettel kapcsolatban?
+ Nekem kéne nyitottabb lennem saját magamra, és megértenem saját magamat.
Keress három konkrét példát, ahol te nem érted meg, fogadod el, vagy nyitott saját magadra. Ahol vitatkozol, harcban állsz saját magaddal, ahol nem hallgatsz a „jobbik eszedre”. Vagy ahol nem vagy jóban magaddal, egyszerűen nem bírod megérteni magadat, miért is csinálsz ezt vagy azt.
Van ez annyira igaz, mint az eredeti állítás?
Tudod, milyen távlatokat nyit ez az egyszerű Munka a konfliktusok kezelésében, az egymás legyőzésére, eltiprására tett kísérleteink felszámolásában? Ha alaposan, mélyen végigcsináltad velem a Munkát, akkor biztos ráéreztél erre.
Közben újabb félelmeid is tudatos szintre kerülhettek, mint például:
- Gyengének fog gondolni, ha nem győzködöm.
- Erősnek kell lennem.
- Nekem kell győznöm.
- Nekem kell a legjobban tudnom.
- Meg kell mentenem őt.
- Nem tud magán segíteni.
- Rám van szüksége.
- Stb.stb.stb – neked mik bukkantak fel az „alvilágodból”?
Ha ezeket a hiedelmeket mind aláveted a 4 kérdésnek és a Megfordításoknak, akkor újjászületsz. Ezt garantálom! Ha még ellenkezel, az is rendben van. Mindenkinek elérkezik az ideje. Vagy nem. És ez is teljesen rendben van.
„Ahhoz, hogy ráébredj igazi valódra, meg kell várnod a megfelelő pillanatot és feltételeket. Amikor elérkezik az ideje, úgy ébredsz majd fel, mintha álomból ocsúdnál. Megérted, hogy amire rátaláltál, az a sajátod, nem pedig kívülről származik.” (Buddhista szútra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése