Drága ÖnMunka Blog Olvasóim!
Most egy időre kivonom magam a
blog-forgalomból, játszom, pihenek, nyaralok kicsit. Azért rendszeresen benézek
ide is, így ha kommentáltok valahol, azt fogom látni – tegyétek bátran.
Biztatlak Benneteket, hogy olvassátok
vissza az immár majd’ 2 évre visszanyúló bejegyzéseket, vannak kb. 300-an. Ezt
főleg azoknak ajánlom, akik nemrégiben találtak ide, hisz igazi kincsesbánya ez
Byron Katie munkássága terén.
(A Munka alapjaihoz érdemes a
honlapomat átolvasni: www.kincsamivan.hu)
És a Facebook-os nyilvános ÖnMunka-Az
Önsegítés Magasiskolája oldalon a szünetben is fogok közzétenni Katie-féle
aranyosságokat, szeretettel várlak Benneteket ott is. Ez az oldal itt található.
Kívánok Nektek is csodás nyári
napokat és örömteli ÖnFelfedezést a Munka segítségével.
Szeretettel, Andrea
"Amikor azt hiszed,
hogy tudsz valamit, akkor egy múltbeli történetet hiszel el. Ez pedig őrültség. Minden
alkalommal, amikor úgy gondolod, hogy tudsz valamit, az fáj, mert valójában nincs semmi, amit tudnod kéne. Kapaszkodsz valamibe, ami nem is létezik.
Nincs semmi megtudnivaló, és nincs senki, aki tudni szeretné.
Annyival
könnyebb azt tudni, hogy nem tudod. És egyben kellemesebb is. A nem-tudom elme igazán szeretetreméltó.
Amikor tudod, hogy nem tudod, akkor természetes
nyitottság van benned a valóságra, és hagyhatod, hogy oda vigyen, ahova
csak akar. Eldobhatod az identitásod,
és egyszerűen csak az lehetsz, aki valójában vagy: a határtalan, a
megnevezetlen." (Byron Katie)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszi! én várom a válaszokat. addig is olvasom a blogot. Péter
VálaszTörlésKedves Péter, a jó és rossz, egészséges és beteg elmével kapcsolatos kérdésedet tökéletesen megválaszolta Mónika. A másikat majd visszakeresem. Megtennéd, hogy RÖVIDEN ide összefoglalod a kérdéseidet még egyszer? Köszönöm, Andrea
VálaszTörlésDér Andi. Hevönájszhalidé.
VálaszTörlésÉs köszi az eddigi sok klassz cikket, videót.
Laci.
Szia Andi!
VálaszTörlésKicsit megkésve, de engem csak az érdekelne, hogy
miért hamis az összes gondolatunk,hiedelmünk?
Pl.
Szorongok.
vagy
Gyenge vagyok.
Ez a valóság. Ezek tények.
Mert ha azt gondolnám, hogy:
Nem kéne szoronganom.
vagy
Nem kéne gyengének lennem.
Akkor ezek a gondolatok hamisak, mert szembeállnak a valósággal.
Én ezt nem értem. :)
Péter
Zseniális. :)
Törlésaz élet folyamat.... szorongok... fordítva nem szorongok
VálaszTörléssztem ha nekikezdesz a fordításnak ...csak megvizsgálod ha' igaz lenne hogyan lenne igaz ... nem szorongok 1. mert éppen megfordítással foglalkozom.. gondolkozom a válaszon ...
ez máris egy új gondolat .. (folyamat)
amíg kitalálod a következő két példát... eszedbe jut .. egy még jobb megfordítani való mondat.... máris a nem szorongok az igaz...
" nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba"
v
Kedves Péter! Amikor épp nincs a fejedben az a gondolat, hogy "gyenge vagyok" vagy "szorongok", gyenge vagy-e és szorongsz-e? Miközben épp valami mással foglalkozol, tudsz-e gyenge lenni és szorongani? Mi a bizonyítékod arra, hogy gyenge vagy és szorongsz? Csupán KÉPEK a fejedben, szavak, és negatívnak megtanult energiák a testedben. Ezeket nevezte el az elméd és tanultad meg "gyengeségnek" és "szorongásnak". Miközben ezek csupán jelenségek, amikkel a megcimkézés következtében szép fokozatosan azonosultunk, és aztán identitásainkká váltak, sok mással egyetemben. "Én vagyok a gyenge" "Én vagyok a szorongó". Igaz ez? Katie úgy érti, hogy nem igaz, hogy a valóságban nincsen, nem létezik gyengeség vagy szorongás, és semmi sem, csupán az elme adott mindennek nevet, és ezáltal teremtette meg. És ez nem azt jelenti, hogy ezek a képek a fejünkben és energiák a testünkben nem léteznek, csak egész máshogy élődnek meg, ha lefejtjük róluk a címkéket, és csupán megtapasztaljuk őket. Akkor többé már nem gyengeség és nem szorongás, hanem energia, mely jön, és ha nem címkéződik meg, távozik. Lehet követni valamennyire, amit írtam? :)
VálaszTörlésSzép napot, Andi
"Amikor épp nincs a fejedben az a gondolat, hogy "gyenge vagyok" vagy "szorongok", gyenge vagy-e és szorongsz-e?"
VálaszTörlésIgen. Mondok egy példát. Odajön hozzám egy lány és elkezdek szorongani. Semmilyen negatív,pozitív TUDATOS gondolatom nem volt. Csak a szorongás érzése.
"Miközben épp valami mással foglalkozol, tudsz-e gyenge lenni és szorongani?"
Ha pl. eszek és gondolatban is csak az evésen jár a eszem, akkor is szorongok. Tehát a szorongás érzése ott van. Függetlenül attól, hogy csak az evésről vagy egy negatív dologról gondolkodom.
"Mi a bizonyítékod arra, hogy gyenge vagy és szorongsz?"
Maga a szorongás érzése, amit testi tünetek is kísérnek.
Pl. izzadás, gombóc a torokban,elpirulás..stb.
"Csupán KÉPEK a fejedben, szavak, és negatívnak megtanult energiák a testedben."
Amikor szorongok(pl. jön hozzám egy lány és beszélgetni akar), akkor nem nagyon vannak TUDATOS képeim és gondolataim. Főleg negatívak nem, amik létrehoznák a szorongás érzését. Szerintem nekem az a bajom, hogy amikor jön hozzám egy lány, akkor a TUDATALATTI elmém átírja a TUDATOS elmém. Mert tudatosan és tisztában vagyok vele, hogy az elmém túlreagálja a szituációt.
Ha jön hozzám egy lány, akkor nem szoronganom kéne(tudom hiedelem), hanem beszélgetni vele. Tudatosan látom, hogy elmém nem jól reagál le bizonyos helyzeteket. Pedig az a lány nem akar bántani csak beszélgetni,ismerkedni de az elmém szorongással reagál.
Nekem ezek a bajaim:
szótlanság,gátlásosság,lámpaláz,szorongás,depresszió,nincs kedvem élni, meg nincs kedvem semmihez, nem látom az élet értelmét, ha azt mondanák hogy holnap meghalok, akkor jól van. mindegy hogy élek vagy halok :)
Köszi!
Péter
olvasgaton a blogot és Byron Katie azt írja:
VálaszTörlés"Az 1986 februárját megelőző tíz évben depressziós voltam – a tíz év utolsó két évében pedig oly mély depresszióban szenvedtem, hogy szinte még a hálószobámból sem voltam képes kijönni. Minden egyes nap vágytam a halálra. Volt olyan, hogy hetekig még a fogamat sem mostam meg, mivel minden alkalommal, amikor felmerült bennem a fogmosás gondolata, a következő hiedelem torpedózta meg: Van ennek bármi haszna? Végül is úgysincs semmi értelme.”
Ezzel én is így vagyok. Péter
Édes Péter!
TörlésEgyetlen megoldást tudok : Kezdj el Munkázni :)))
Látod, Katie is hova jutott :)
Félretéve a tréfát..
Nem kellene szótlannak (gátlásosnak, lámpalázasnak, szorongónak, depressziósnak )lennem. Igaz ez??
Jelen pillanatban tudsz-e másképp viselkedni? Tudsz-e nem szótlan ( gátlásos, lámpalázas ...stb ) lenni?
Ki, mikor hitette el veled,hogy az, hogy szótlan vagy baj?? Mi a baj a szótlansággal?? Az embereknek állandóan fecsegniük kell? Ki állít ilyet?
Vannak szótlan és beszédes emberek. Ilyen a világ. Te most a szótlanok közé tartozol. Na és?
És különben is! Mi a fenét jelentenek ezek a szavak???
Látnom kellene az élet értelmét. Igaz ez?? Ki állít ilyet? Ki mondja, hogy van egyáltalán az életnek értelme? Nekünk parányi kis lényeknek van ezzel valami dolgunk?
Ezt írtad : "Ha azt mondanák, hogy holnap meghalok, akkor jól van. mindegy hogy élek vagy halok."
Ez egy nagyon laza, felszabadult, és gátlásoktól, szorongástól és depressziótól mentes kijelentés.
Ez az, amikor elfogadod ami van. Ha élek jó, ha meghalok, jó. Tudod hányan szeretnének ilyen lazán viszonyulni a világhoz?? Az emberek nagy részének pont az a baja, hogy egyfolytában retteg a haláltól, meg az élettől. És lám, lám, te meg simán elfogadsz bármilyen lehetőséget.
Ki akkor a depis meg szorongó??
Hát nem te!! :))
Mónika
Kedves Mónika! Byron Katie-t nem a munka mentette meg, hanem a kegyelem.
TörlésPéter, én is ugyanazt éltem meg mint B.Katie és Te. Saját tapasztalatból beszélek. Mikor már nem bírtam tovább, folyamatosan kiabáltam belül, hogy segítség, segítség, segítség. A szóban benne az irány: segíts-ég!
Fölfelé. Szegezd a tekinteted fölfelé és kérd és kérd és megadatik.
Régimódinak tűnik és furcsának, de az ima sokat segít. Ha valóban nagyon vágysz a gyógyulásra és teljes szívvel kéred.
Kedves Duende!
TörlésPár hete ajánlotta figyelmembe egyik ismerősöm az Azúr Elefánt című blogot, amit azóta is olvasgatok időnként, és nagyon tetszenek az írások.
Most, a nevedre kattintva láttam, hogy te vagy a szerzője. Megragadom az alkalmat, ha már így összefutottunk, és gratulálok hozzá :))
Szép munka :)
És nem akarok veled vitatkozni (vagy mégis? :) de.. igaz az, hogy Katie-t a kegyelem mentette meg? Mit jelent az, hogy kegyelem?
KI az, aki az ég- ből tud segíteni?
Valóban csak kérni kell, és megadatik?
Van bámilyen kívülálló hatalom, akikez imádkozni lehet, és meghallgat?
Mónika
Kedves Mónika!
TörlésKöszönöm szépen. :)
Lejjebb válaszolok neked is, Andi kommentje után olvasd, jó?
Kedves Péter! Így is lehet fordítani....A szorongás egy TÉNY! Tanít, figyelmeztet valamire, légy barátságban vele. Kérdezd meg tőle mire akar Téged megtanítani. (lsd Byron K.)
VálaszTörlésMég valami.... Az életet nem azért kaptad, hogy visszaad. Küldök Neked pár sort Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak könyvéből. "Az emberi lelkek csak látogatóban vannak ezen a világon. A lélek örökkévaló. Az emberi találkozások élmények és az élményekből örökké tartó kapcsolatok lesznek."
VálaszTörlésPéter, kérlek, olvasd el ezt a bejegyzést, és csináld meg a benne leírt Munkát. És még azt kérdezném, hogy kértél-e már szaksegítséget (pszichiáter, pszichológus), megosztottad-e az élettel való csüggedésedet olyan szakemberrel, akinek gyakorlata van ezen a területen? Akár valamilyen telefonos segélyvonal is nagyon jó lehet, fontos lenne kibeszélned magadból a bánatodat, nem csak rágódni rajta és magadat elemezgetni. Ha esetleg valamelyik olvasónknak van ilyen jellegű ötlete, kérem, ossza meg. Szeretettel ölellek, Andi
VálaszTörlésA bejegyzés linkje:
http://onmunka.blogspot.hu/2012/04/meg-akarok-halni-igaz-ez.html
Kedves Duende, én is azt éltem, mint Katie, és sosem kiabáltam segítségért, hanem egyszer csak szép fokozatosan elkezdett változni valami. És ha Katie történetét jól ismerem, ő sem kiabált segítségért, és nem fordult az ég felé sem. Nekem ez most olyasminek tűnik a soraidból, hogy ezt a "kegyelmet" ki lehet "érdemelni" valahogy. Ha nagyon kérjük. És mi az, hogy kegyelem? És ki adja azt nekem? És mért pont nekem? Azért mert megteszem, hogy kérem? Ki és mi alapján dönti el, ki részesülhet a "kegyelemben"? Én is így nevezem amúgy ezt az egészet, viszont teljesen véletlenszerűnek látom, kivel mikor történik meg. Amiért semmit nem tudok "tenni". Ha valaki elhiszi, hogy ezért tennie kell, aztán mégsem érzékel kegyelmet és könnyebbedést, akkor megint csak horrorsztorikat gyárt majd arról, hogy lám, ő még ezt sem érdemli meg. Tapasztalatom szerint a szenvedésből kivezető legrövidebb út az a szenvedés megkérdőjelezésén és ez általi teljes elfogadásán alapul. És mi is az valójában, hogy szenvedés? Ha épp rossz érzések vannak bennem és szorongok, az szenvedés? A szenvedés inkább az, ha úgy gondolom, hogy létezik egy jobb élet, és létezik egy út, ami majd elvezet oda, ahol MEGSZABADULHATOK mindazon nemszeretem dolgoktól, érzésektől, tapasztalásoktól, melyek most a szenvedésemet okozzák. Ez zsákutca. "A szenvedést sosem az okozza, ami van, hanem az, amit gondolok róla." (Byron Katie)
VálaszTörlésKedves Andi!
VálaszTörlésAzt hiszem, ez egy hosszabb válasz lesz...
"Az anyám hívő lett, aztán pedig én is hívő lettem. De amikor 43 éves lettem, elkezdtem önállóan gondolkodni, VALAHOGY - mázliból és ISTENI KEGYELEMBŐL."
Byron Katie
Nem, nem lehet kiérdemelni. De lehet kérni, hívni. És nem, nem vagy rossz, meg bűnös meg semmi ilyesmi, akkor sem ha nem jön. (De. Kérjétek, és megadatik, mondta Jézus mester és nem beszélt a levegőbe.)
Ne kérdezzétek hogy működik, mert nem tudom. Katie sem tudta és tudja a mai napig sem. Azt írja: VALAHOGY egyszercsak meglátta, hogy nem azonos a gondolataival. Vagyis a mérhetetlen szenvedés kellett hozzá, hogy megtörténjen a szétválás ő és a gondolatai között. Azt a hasadást, ami leválasztotta őt a gondolataival való azonosulásról, Katie is isteni kegyelemnek nevezi, és nem tudja ő sem, hogyan és miért történt meg. Csak azt tudja, hogy egyszer csak megtörtént.
Én is csak ezt tudom, mert velem is pontosan ez történt. Egyetlen pillanat alatt. De én annyira szenvedtem, hogy üvöltöttem belül. Annyira vágytam a gyógyulást, mint ahogy egy fuldokló vágyik egy szippantás levegőre. Az élmény katartikus volt, éppúgy mint Katinél. Meghaltam akkor szó szerint, és ami feltámadt belőlem, az már nem volt a régi "én".
És akkor láttam meg én is, hogy a gondolat csak egy gondolat, nem is az enyém, csak jönnek és mennek és én nem vagyok azonos velük. És hogy a szenvedésem abból adódott hogy elhittem őket.
Tehát ugyanazt mondom, amit Katie is. Ponthogy. Ha nála, Echart Tollénál, nálam nem jön a kegyelem VALAHOGYan (hogy Katie szavaival éljek), sosem szakadok ki - ahogy ők sem - a gondolatokkal való azonosulás állapotából.
A kegyelem ezért kegyelem és ezért isteni, mert nem tudjuk sem előállítani, sem kiérdemelni. Csak azt tudom, hogy működik, mert én vagyok rá az élő példa. És Byron katie és Eckhart Tolle és még lehetne sorolni.
Valaki egyszer azt mondta (talán popper Péter, vagy csak idézett valakit, nem tudom már), hogy a szenvedés, a depressziós ember nagyon intelligens. Mert a szenvedés katalizátor. És aki nem fut el előle, az képes újjászületni belőle. Egy depressziós ember azért intelligens, mert nem tagadja le a szenvedését. Intelligens és mélyen őszinte. Ez az intelligencia és őszinteség vezet ki a szenvedésből.
"Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz.
VálaszTörlésEz tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.
Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól.
Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség."
Buddha tehát a szenvedésről beszél négy megközelítésben. Először meghatározza azt, hogy mi a szenvedés, utána megmondja, hogyan jön létre, aztán megállapítja, létezik a szenvedés megszűnése, végül elmondja a szenvedés megszűnésének okát.
Vagyis a szenvedés az élet része, szükséges része. A katalizátor.
"Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Ez pedig Jézus híres hegyi beszédéből van. Ő is arra világít rá: a szenvedés az emberlét része.
Van a buddhizmusban olyan, hogy a 6 loka, vagyis a 6 létbirodalom. Ezekben vándorlunk a szamszárában. Ezeket nem helyeknek kell tekinteni, hanem tudatállapotoknak. Ez a hat: az istenek világa, az irigy félistenek világa, az emberek világa, az állatok világa, az éhes szellemek világa és a pokol világa. Vannak rések, un. bardok a tudatállapotok között. Ilyenkor nyílik lehetőségünk messzebbre látni, rálátni a sémáinkra. (Ezeket a réseket nevezi a keresztény hagyomány kegyelemnek.) Mert szinte azonnal beszippant valamelyik létbirodalom bennünket. Miért írom ezt le? Mert Katie is elfelejtette ezt, beszippantotta őt az istenek világa. Akit érdekel, olvasson utána, mi jellemzi az istenek világának tudatállapotát. Lényeg az, hogy Katie módszere jó, egyszerű, nagy segítség. De csak akkor alkalmazható már, mikor valamilyen szinten távolság van köztem és a gondolataim között. Nála is csak ezután történt meg az, hogy rálátott a gondolat és az én közötti nem-azonosságra. De a szenvedés vitte odáig.
S aztán beszippantotta az istenek világa. Elvesztette az intelligenciáját, azt az alapvető tiszta látásmódot, ami a felébredése pillanatában jellemezte.
"Az öröm ezer neve című könyvedben pedig azt írod, “a szomorúság nem természetes reakció.”
Már miért ne lenne az. No itt veszett el a tiszta pillanat. Mert vagy az öröm is természetes és a szomorúság is természetes, vagy egyik sem. A buddhisták azt mondják arra, mikor már nem különbözteted meg ezeket, hogy elérted az "egy íz" állapotát. Byron Katie még mindig ragaszkodik az örömhöz. Az istenek táplálékához.
A nirvána, vagyis az az állapot, ami a "szenvedés vége", nem azt jelenti, hogy már nem érint bennünket sem öröm, sem fájdalom, hanem azt jelenti, hogy mindkettőt elfogadjuk, azonosnak, az élet részének teintjük. Nem keressük egyiket sem, pusztán hagyjuk jönni és menni őket. Nem ragaszkodunk sem az örömhöz, sem a fájdalomhoz. Byron Katie még ragaszkodik az örömhöz. De nincs ezzel semmi baj, rengeteget lehet tanulni tőle. Nagyon sokat és angyon jó a módszere.
Remélem, érthető voltam, és bocsánat a hosszúságért.
Drága Duende, köszönöm teljeskörű válaszodat, ez egy kész esszé. :) Elolvastalak újra, próbálom egyszerűen összefoglalni, hogy értem azt, amit írtál, úgy az én kis hétköznapi szintemen. Azt mondod, hogy Katie annyiban "hiányos", hogy elítéli a szenvedést, a fájdalmat, vagyis nem fogadja el ezeket az élet teljesen természetes velejárójának, hanem az örömöt ezek fölé helyezi mintegy? Ha valahogy így érted, akkor én nagyon máshogy értem, nekem pont az jön le Katie "munkásságából", szavaiból, hogy minden állapot egyenlő, a szenvedéssel a fájdalommal semmi baj sincsen, és teljesen normális velejárói az életnek, egészen addig, amíg velejárói. Viszont tovább fokozódnak, ha küzdünk ellenük, és fenntartjuk őket, ha mindenféle módszerekkel eltüntetni, kiirtani akarjuk őket az életünkből. És igen, sokakon látom, hogy a Munkát is erre a célra próbálják felhasználni, hogy "jobbá" tegyék az életüket, és tapasztalatom szerint ilyenkor nem tud gyökeres változás bekövetkezni, mert ugyanabban a jól-tudom elmében köröz valaki, ahol mindig is körözött, innen nincs "kijárat" ily módon. Ezért is hívom fel sokszor a figyelmet arra, hogy ha bármilyen javulási, javítási, fejlődési, stb motivációból végezzük a Munkát, akkor teljesen felesleges csinálni. Azt látom, hogy ilyenkor egyfajta újabb kondicionált programként beépül a jól-tudom elmébe, és az illető beragad. Nagyon érdekes és finom folyamat ez, könnyű benne "eltévedni" oly módon, hogy észre sem vesszük, hogy már a Munkát használjuk akként a függőségként, feszültségcsökkentésként, mint korábban a nyugtatót, alkoholt, cigit, bármit. És épp ezért fogalmazódott meg bennem egy ideje, hogy szeretnék valami olyan "eszközt", amivel ezen a beragadáson túl lehet lendíteni az elmét. Meg is talált valami igen érdemlegesnek látszó dolog, ha rendes belelátásom van már, mindenképp megosztom itt is.
TörlésMég annyi, hogy nyilván óriási saját tapasztalatod van a leírtak alapján, mégis teljesen biztos lehetsz benne, hogy tudod, Katie hogyan látja, éli az életet, mi zajlik benne? És ez nem azt jelenti, hogy bármilyen jellegű "hozzáértő" kritikát nem lenne érdemes megfogalmazni a Munkával kapcsolatban, ahogy ezt kicsit én is teszem mostanában. Szívesen beszélgetnék erről Veled élőben egyszer, ha van nyitottságod rá(m), kérlek, keress meg az oraveczandi@yahoo.com címen. Nagyon örülnék Neked.
Szépséges napot, szeretettel, Andi
:)) Ugye? Jó hosszi lett... :))
TörlésKedves Andi, nagyon szívesen, mert engem is érdekel mélyebben a dolog.
Szoktam olvasgatni a kommenteket is, és bizony igaz az, amit írtál. Nagyon finom folyamat, nagyon észrevehetetlen, hihetetlen éberség szükséges ahhoz, hogy észrevegyük hogy letértünk az ösvényről.
Valóban nem tudhatom, Katieben mi zajlik. De vannak jelek. Megnéztem az összes videót, ami magyarul is nézhető. És számomra tetten érhető az, amit írtam fentebb.
A módszer nagyon jó, de nem húzható rá mindenre, nem alkalmazható minden esetben. A videók azért jók, mert élő helyzetek, nem lehet felkészülni rájuk, így Katie reakciói is tisztán érzékelhetőek. (Míg ez egy írott szövegről nem mondható el.)
Neked is nagyon szép napot Andi, és írok a címedre! És köszönöm. :)
kedves duende ez a blog kézzelfogható segítséget nyújt a jobb MISZTIKUS és a bal ELEMZŐ agyféltekénk normális használatához
Törlés...te hiszel v miben ...lelked rajta ... mi azt nem kédöjelezük meg.. te se akard elvenni' más hitét...
az emberi agy különben pedig olyan h akinek kalapácsa van az mindent szögnek lát...szóval "gyanakodj" magadra ...("...számomra tetten érhető") az a hit ami megakadályoz abban h mást is láss... (...és nincs alatta felette )
...bigott
v
ui: a Valóság vagyis a most állapota az egyetlen gyógyító figyelem
Törlésa misztika és az összekapcsoltság a jobb agy "terméke"...
ellenben pl ...a szatoti kétféltekés ( összehangolt) állapot
v
"És még azt kérdezném, hogy kértél-e már szaksegítséget (pszichiáter, pszichológus), megosztottad-e az élettel való csüggedésedet olyan szakemberrel, akinek gyakorlata van ezen a területen?"
VálaszTörlésKedves Andrea
Igen. Sokáig jártam(évek) több pszichológushoz is. Csak nagyon keveset tudtak segíteni. Ott megállapították, hogy depresszióm és szociális fóbiám van(tudom címkék). Igyekszem sokat olvasni a blogot és tanulni a Munkát.
Kedves Mónika
"Nem kellene szótlannak (gátlásosnak, lámpalázasnak, szorongónak, depressziósnak )lennem. Igaz ez??"
Ha ezt a hiedelmet megmunkázom, akkor megnyugszik az elmém és csökken a szorongás?
Légyszi írj erről többet. Köszi. Péter
Kedves Péter!
TörlésNem tudom, hogy mitől nyugszik meg az elméd, megnyugszik-e. ( Meg kell nyugodnia ? :))
Ha elvégzed a Munkát, a legutolsó lépés a megfordítás.
Jelen állításnál pl. az egyik lehet ez: "Szótlannak ( gátlásosnak, lámpalázasnak stb. ) kell lennem". Akkor szépen elcsendesedik az ember, és példákat keres az életéből. Ez az elmét kicsit összezavarja, de mivel nagyon szeret kutakodni, és keresgélni, és kérdésekre választ találni, elkezd ezen dolgozni. Hol, mikor volt jó, hasznos, egyértelmű, hogy szótlannak kellett lennem?? Miért kell szótlannak lennem?
És nem szabad egy példával megelégedni, hármat, vagy többet is keress.. Döbbenetes lehet az élmény, amikor rájössz, hogy "tényleg, pont ilyennek kell lennem, fúú, milyen klassz, hogy ilyen szótlan tudok lenni... "
A szenvedésünk a harc miatt van. Hogy elhisszük, nem vagyunk úgy jók, ahogy vagyunk. Hogy a természet (Isten? Univerzum?) valami hibásat alkotott, és nekünk ezt rendbe kell hoznunk mindenáron. De nem megy, mert ott, akkor épp annak kell lennie, ami van. Szorongásnak, szótlanságnak, depressziónak. És nagyon kevés befolyásunk van arra, hogy mikor ér véget. Ha van egyáltalán bármi befolyás.
Andi szokott valami ilyesmit kérdezni, hogy "ha te döntenél nem szabadultál volna már meg régen ettől? Nem tetted volna le?"
Ha rajtad állna, hogy változtass a szorongáson, depin, szótlanságon, nem változtatnál-e azonnal? Gondolom igen.
Ha rálátsz egy idő után a Munka segítségével arra, hogy nem te befolyásolod a dolgokat, valahogy könnyebb lesz minden, el tudod fogadni, hogy most ez van. Most szótlan vagyok, jó. Most nem vagyok az, jó. Most meg akarok halni, jó. Most élni akarok, jó.
A gondolatok jönnek valahonnan, átsuhannak bennünk, aztán eltűnnek... annyit tehetünk, hogy megfigyeljük, megvizsgáljuk őket, és nem úgy kezeljük, mintha a sajátjaink lennének. Hanem, csak mint egy élményt. Mint amikor látsz egy szép naplementét.. megcsodálod... örülsz neki, hogy élvezhetted, de nem akarod megváltozatni, megjavítani, átfesteni, mert nem a tiéd.
Játssz egy kicsit.. Nahát, itt ez a gondolat, hogy nem kellene depisnek lennem... milyen érdekes, honnan jöhetett? Vajon tényleg igaz? Vajon mit hoz az életembe? Milyen érzéseket, milyen hangulatokat? Mi lennék nélküle? És ha megfordítom?? Haha.. hát így is jó... :))
Jó móka ez :))
Mónika
Kedves Péter!
VálaszTörlésAjánlom megmunkázásra a "A Munkának ki kellene gyógyítani a szociális fóbiámból" vagy "A Munkának segítenie kellene a szorongásomon" vagy valami hasonló, a Te szájízednek megfelelő hiedelmet. Engem ez segített át a holtponton még régebben (most megint ott vagyok, de még nem tudom, melyik gondolat okozza, de az az érzésem, valami ilyesmi elvárás ez is).
Üdvözlettel: Ági
szabadság idejére -szeretettel-nagyon szubjektív gondoltok
VálaszTörlésNemtudom -gondolkodom... Andi számomra nincsenek nincsenek hiányosságok a munkában
megvizsgáltam néhány nem stresszes állítást és tökéletesen tiszta válaszokat kaptam... igaz én nem a pozitívumot kerestem a megfordításokban hanem a legnagyobb megfordított példában lévő energiát
... a gondolkozás megállítása (a sakkozás)abbahagyása az egot háttérbe szorítja... a nekirendelt helyre az elemezés idejébe!
(azaz h nem létezik igazság ... nem kell rajta agyalni megszűnnek a dolgok pozitívak vs negatívak lenni....)különben ideológia gyártók vagyunk...
nem elég a munka ... igaz ez ?
hiányos a munka ? igaz ez?
elégtelenségünk többet akarásuk az ego jele... sztem a feszültség is energia ..kifelé irányuló ...méghozzá tetterő v is cselekvésre motivál... a gond mindig akkor keletkezik amikor egy energiát nem megfelelő irányba akarjuk használni...pl tetterővel nem kezdünk semmit ,inkább gondolkozunk
az örömöt nem nevezném hibás útnak hiszen az éltben lelt öröm a "testi lét" energiája amikor vanságunk teljes....
sokkal inkább megvizsgálandónak tartom a szenvedést.. mint célt
ugyanis akkor a hiány- feszültég... folyamatos keresése lenne a motiváció... teher alatt nő a pálma ( olyan ez.. bár minden fiatallal megismertetjük a Rómeó és Júliát mégsem születhet meg egyetlen gyermek sem a példájukból .. elkerülni tanít de élni nem)
a megvilágosultak általában azt mondják mi bonyolítjuk túl a dolgokat amibe aztán beleveszünk ...s épp ez az ego csapda
elemez minősít szétválogat újat keres ez a dolga... s ebben jó
agyi funkció... éppen csak túlműködik
a szokásainknak megfelelően ...
az sem egészséges ha vki a memóriájával akar élni vagy ha folyton tanulni akar vmi helyett ... képességeink- eszközeink nem uralkodhatnak ... nem válhatnak céllá ...mert az maga az élet
összességében sztem magával a cél-út kereséssel van inkább gond...
...aki keres... nem jár az úton...(mert folyton elhagyja azt.. egy másikért... paradoxon)
"a boldogság nem célállomás hanem az utazás módja "
v