Az életünket a legapróbb részletekig átszövő hiedelem az, hogy áldozatok vagyunk, mely szintén a múlt pénteki Összejövetelen került terítékre. Ott együtt meg is vizsgáltuk, de azért azoknak is ajánlom az újabb elmélyülést, akik ott voltak, mert még kicsit továbbszőttem a témát. :)
Ha körbenézünk a családunkban, a házunkban, az utcánkban, a városunkban, a szép kis áldozati országunkban, na meg az egész világon, akkor azt láthatjuk, hogy mintha az egész emberiség arra a hiedelemre épülne, hogy „Áldozat vagyok.” Bár, az igazat megvallva, a magyar nép mintha még a többinél is kicsit erőteljesebben bazírozná a szenvedését az áldozat-identitásra. Ha erősen tiltakozni kezdtél az áldozat szó hallatán, nem csoda, hisz az emberek jó része azzal tölti az életét, hogy mindent megtesz azért, nehogy ő áldozat legyen, nehogy annak látsszon. Küzd és harcol, nehogy olyan áldozat váljék belőle is, mint a szüleiből, nagyszüleiből. Ez persze ugyanúgy áldozatiság, csak szokás szerint pepitában.
Ha magadon még nem látod, hol is gondolod magad áldozatnak, akkor nézz körül az ismeretségi körödben: van-e olyan ember körülötted, aki menthetetlenül egy áldozat? Ha ilyet találsz, az csak a saját elméd kivetülése lehet, vagyis Te tartod magadat áldozatnak valamilyen vonatkozásban, és pont ez az ember tudja erre felhívni a figyelmedet. Javaslom, hogy erre az emberre tölts ki egy Ítélkezőlapot, és végezd el a Munkát a találtakra. (Lentebb találsz ehhez linket, ha még nem csináltál volna ilyet.)
Kérlek, vegyél elő egy papírt, és szép nyugiban, csendben, írd össze, hogy kinek, minek az áldozatának tartod magadat. Lehet, hogy a főnököd áldozata vagy? Vagy az anyósodé? Az apukádé? A férjedé, feleségedé, a gyerekedé? A politikusoké? A munkanélküliségé? A pénztelenségé? A lustaságodé? Az agressziódé? Egy betegségé? Bármi, de bármi feljöhet, kérlek, jó alaposan nézegesd meg az életedet, és fedezd fel az éppen felbukkanó összes formáját saját áldozati mivoltodnak. Akár több papírlapot is teleírhatsz, és szép fokozatosan mindennel érdemes szembenézned.
Ha, mondjuk, a főnököd áldozatának tartod magad, akkor ajánlom, hogy tölts ki rá egy teljes Ítélkezőlapot (és ugyanígy majd minden másra is), és utána egyenként vizsgáld meg a vele kapcsolatos ítéleteidet a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. (Ítélkezőlapot és részletes segítséget a honlapomon találsz, itt: http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html)
Illetve itt a blogon is levezettem nagyon részletesen a Munka menetét két részletben, ezeket itt olvashatod:
Most pedig azt az alaphiedelmet nézzük meg együtt, hogy „Áldozat vagyok”. Kérlek, adj elég időt magadnak, a Munka meditáció. Javaslom, hogy csukd be a szemedet és így utazgass magadban. Le is írhatod, amit találsz, minden egyes pontnál. Újabb hiedelmekbe is fogsz botlani, ezeket is vizsgáld majd meg.
Tehát, „Áldozat vagyok”.
1. Igaz az, hogy áldozat vagyok? Igen/Nem. (Nem tudom.)
2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy én egy áldozat vagyok? Igen/Nem. (Nem tudom.)
3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy áldozat vagyok?
- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem?
- Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz? Miket gondolok magamról?
- Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben?
- Hogyan beszélek, hogyan viselkedek, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy áldozat vagyok?
- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot?
- Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? (Mivel vigasztalom magam?)
- Hogyan bánok azzal az emberrel, szituációval vagy jelenséggel, melynek szerintem az áldozata vagyok?
- Hogyan viszonyulok az életemhez, amikor elhiszem, hogy áldozat vagyok?
- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy áldozat vagyok? (Mire jó nekem ez a gondolat? Mit kapok tőle?)
- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?
- Mikor, hány éves koromban jutott először eszembe, hogy áldozat vagyok?
- Mely hozzátartozómon láttam azt gyerekkoromban, hogy ő egy áldozat? (Itt jót mosolyogtunk az Összejövetelen, mert ráláttunk, hogy egytől-egyig mindegyiken, csak más szempontból. Mindenki máshogy csinálta körülöttünk, mi viszont pont úgy csináljuk, mint ők, csak jól nem vesszük észre, ezért is nagyon érdemes ezt alaposan körbejárni.)
4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy áldozat vagyok? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg a fejedben ez a gondolat? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal? Hogyan beszélsz, hogyan zajlik az életed?
Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „Áldozat vagyok.”
+ Nem vagyok áldozat.
Keress három konkrét példát arra, hogyan igaz az, hogy nem vagy áldozat. Jóval többet is érdemes keresned, és mindegyiket nézegesd egy kicsit csukott szemmel. Amikor az áldozat-identitásodnak nyoma sincs az életedben. Tudod, nagyon pici dolgoknak is örülünk.
+ A gondolataim áldozata vagyok.
Igazából, soha semmi másnak nem tudsz az áldozata lenni, mint a gondolataidnak. Elhiszel valamit, és máris kész vagy. Ha ezt még nem így látod, semmi baj, csak végezd kitartóan a Munkát. És keress három olyan konkrét gondolatot, melyeknek az áldozata vagy, melyek, ha „beütnek” az elmédbe, akkor véged. Többet is gyűjthetsz, és megint csak azt javaslom, hogy mindegyiket engedd át a Négy kérdésen és a Megfordításokon.
Vannak a Megfordítások ugyanannyira igazak vagy tán igazabbak, mint az eredeti állítás? Most akkor áldozat vagy, vagy sem? Ha ez is igaz meg az is, akkor mi az igazság? Egyik sem, ez a Munka lényege. A hiedelmeid szép szelíden elengedődnek, többé nem lesz rajtad „fogásuk”. Azt szoktam mondani, hogy elvesztik ezek a fogalmak a relevanciájukat. Többé nem fog olyasmi megfogalmazódni benned, hogy Te vagy bárki más „áldozat” lenne. Ez minden megvizsgált hiedelmeddel hamarosan így fog történni, és ennek tudod, mi az eredménye? Hatalmas, leírhatatlan felszabadulás. Egy óriási, mély lélegzet, melynek a megkönnyebbítő hatása többé sosem ér véget. El mered ez képzelni? Meg mered engedni magadnak, hogy ez így legyen?
Ide, a végére illik még Byron Katie egyik nagyon sokszor félreértett mondata. Ha végigcsináltad velem az Önvizsgálatot, akkor már meg fogod érteni, mit is ért Katie az alatt, hogy: „Az áldozatok erőszakos emberek.” Ráláttál arra, mi zajlik benned, amikor bármikor is elhiszed, hogy áldozat vagy? Ráláttál, hogyan kezdesz el viselkedni, hogyan kezdesz el erőszakoskodni magaddal és másokkal? Tudod, mennyi energiájába kerül mindannyiunknak fenntartani ezt az identitást? Rengetegbe. Amit pedig könnyedén valami sokkal érdemlegesebbre is fordíthatunk.
Ha eleged van, ha kíváncsi vagy, ha szeretnél gyorsan mélyebbre menni, várlak szeretettel egy 2-napos minicsoportos Alaptanfolyamon, május 14-15-én. Még 2 hely van, szeretném, ha Te is azok közé tartoznál, akik megértik ennek az egésznek a jelentőségét, és elvinnéd magaddal ezt az életre szóló készséget és élményt. Szeretném, ha minél több ember lenne képes felszámolni az áldozat-identitását és az összes szenvedését. Mert a Munkával ez megvalósítható.
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése