2011. április 7., csütörtök

Gyakorlati Munka-Tapasztalatok 1. – Tüskék és Csodák


„A Munka nem csupán elhalványítja a múlt történéseit, hanem meg nem történtté teszi azokat.” (Byron Katie)

Ma egy kis ízelítőt olvashattok olyan ÖnMunkások tapasztalataiból, akik még nem régóta gyakorolják a Munkát. Elvégezték a 2-napos Alaptanfolyamot, és utána nekiláttak a saját életük történeteinek. Továbbra is biztatom a már tapasztalt és még újonc ÖnMunkásokat is, hogy írjatok nekem megtapasztalásaitokról, problémáitokról, örömeitekről, bánataitokról, kisebb-nagyobb csodáitokról, kérdéseitekről, elbizonytalanodásaitokról. Legtöbbeteknek csak pár találó meglátásra, néhány biztató szóra van szükségetek, és máris továbblendültök. Adjátok meg magatoknak ezt az esélyt, ne forduljatok vissza félúton! És keressétek egymás társaságát is, segítsétek egymást közös Munkázással, együtt még könnyebben megy. Én pedig fel tudom tenni a blogra a történeteiteket, melyekből mások rengeteget kamatoztathatnak. Sosem tudhatod, hogy egyetlen szavad mit képes elindítani egy másik emberben! Add meg nekik is az esélyt egy csodás, játékos, szeretetteli életre! Köszönöm, ha ezt felvállalod. FONTOS VAGY! NAGYON FONTOS!


1. „A Család Életét Megváltoztathatja”

Kedves Andi!

Azért volt nagyon jó a kétnapos Alaptanfolyam, mert a könyv nem volt elég ahhoz, hogy magam is tudjam csinálni a Munkát, két nap alatt viszont el lehet jutni egy olyan szintre, hogy a te írásos segítségeddel már simán lehet dolgozni.

Jó volt látni, hogy másnak is vannak hasonló bajai és nekik is működik a módszer.
Olyan lelkesedési szintre lehet jutni, hogy az ember napokig lebeg a föld felett, és ha ezt megtapasztalta, akkor már nem akarja abbahagyni.

Nem kell egy évekig tartó kurzusra járni ahhoz, hogy az ember segíteni tudjon magán, sőt esetleg másokon is. Egy hétvége után magabiztos önsegítővé lehet válni.
Egy egész család életét megváltoztathatja. Ha a többiek is rákapnak, csoda dolgok sülhetnek ki belőle. És sok vicc is. Pl.: letoltam Marcit, amiért úgy eszik, hogy minden a földre hullik. Úgy kell enni, hogy a tányér fölé hajolsz volt az instrukció, amire Zsuzsi javasolt egy megfordítást: Úgy kell enni,  hogy nem hajolsz az asztal fölé és az a jó, ha minden lehullik a földre. Ők nagyon viccesnek találták. Ki is próbálták.

Nagyon fontos: nem egy önkínzó, vájkáló, fájdalmas dolgokat előrángató folyamat vár ránk, ami feltárja, hogy mi minden nem oké bennünk, aztán hazaküld, hogy na, akkor ennyi mára, hanem csak annyit húz ki a szőnyeg alól, amit föl is old, amire megoldást is ad, és rád bízza, hogy milyen ütemben dolgozol. Nem a probléma a lényeg, hanem a megoldás. Két nap után az ember úgy érzi, hogy nem kell soha többé rettegnie a rá szakadó bajoktól, bánatoktól, problémáktól, mert fogja tudni kezelni, sőt jó dolog fog kisülni belőle.
Mindent NAGYON köszi. Évi


2. „Eltűnnek a Régi Tüskék”

Jó reggelt, Andika!

Egy kis összefoglaló: 3 Munkát végeztem reggelente, szombat, vasárnap és ma reggel. Közös jellemzőjük, hogy mindhárom egyértelműen és érezhetően lenyugtatta az agyam amúgy jellemzően pörgő ritmusát. Saját magamhoz képest kevesebbet agyaltam. Ez már önmagában is jó érzés.

Másrészt, amikor múltbeli tapasztalatokat, képeket, érzéseket keresek a Munka részeként, olyan, mintha ismerkednék önmagammal. Rég elfeledett dolgok kerülnek elő. De másképp, mint eddig. Eddig olyan tüskék voltak ezek, melyekről rég megfeledkeztem, és csak a szúrásra voltam tudatos, amit okoznak. Mint a tüske, amikor a bőr alá betokosodik. Már elfelejted, hogy ott van, és csak akkor jut eszedbe, ha rányúlsz, és megnyomod. Viszont most nem csak rányomok a tüskére, és fáj (mint eddig), hanem ki is nyomom talán, ahogy felteszem a Munka további kérdéseit. Onnan gondolom, hogy kinyomom, mert már nem fáj. Teljesen más megvilágításba kerül, mint eddig bármikor. Semmi csoda nem történik, egyszerűen először életemben tényleg RÁNÉZEK ezekre a régi dolgokra a MUNKA kérdéseinek nézőpontjából. És JÓ ÉRZÉS innen rájuk nézni. JÓ ÉRZÉS velük foglalkozni. JÓ ÉRZÉS magammal foglalkozni és ismerkedni.

Ma reggel azzal dolgoztam, hogy „A szüleimnek nem kellene elvárniuk, hogy ’különb’ legyek.” (A szüleimnek nem kellene elvárniuk, hogy úgy legyek kedves, okos, szép, ahogy azt ők elképzelik.) Kifejezetten jó érzés volt a múltbeli emlékek között keresgélni. És ma reggel odáig jutottam, hogy a megfordított állítással én várom el tőlük, hogy ’különbek’ legyenek, mint amilyenek. Hogy megértőbbek, kevésbé követelőzőek, stb. legyenek – ahogy én azt elképzelem, hogy az én ideális szülőm olyan.
És mire nem vagyok képes, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy „A szüleimnek nem kéne elvárniuk, hogy különb legyek”? Egész egyszerűen csak arra, hogy akár csak MEGHALLJAM, hogy adott szituációban mit mondanak, mit kérnek tőlem a szüleim. Hogy másik szoknyát vegyek fel? Hogy jusson eszembe felhívni a nagynénémet? Hogy fizessem be azt a csekket? Magát a kérést szinte NEM IS HALLOM! Mert a figyelmem azon a görcsön van, hogy „ne várjanak el már megint valamit”. Már megint azt várom el, hogy ők ne várjanak el semmit!

Bele vagyok ragadva az ellenállásba – ez a spirituális kurzusokon hallott mondat most először ÉRTELMET NYERT számomra ezen a példán keresztül.

„Mellesleg” ma reggel az volt a valóság, hogy beszéltem pár percet az Anyukámmal telefonon a Munkázás után. Elmondtam neki, hogy milyen programjaim lesznek az elkövetkezendő napokban. Sokszor nem is említem a programjaimat, mert „úgyis megint azt fogják mondani, hogy minek csinálom ezeket a hülyeségeket.” De ma reggel, mit sem törődve a lehetséges forgatókönyvekkel, kicsúszott a számon a programjaim listája. És az Anyukám csak annyit mondott: „Jól van, kicsikém.” És én MEGHALLOTTAM, hogy EZÚTTAL az Anyukám JÓVÁHAGYÓLAG nyugtázta a programjaimat!!! És ha majd egy Munkázás során példát kellene keresnem arra, hogy az Anyukám nem kritizált, hanem elfogadó volt velem, akkor itt lesz nekem ez a példa. :)

Egyébként kellemes izgalommal várom, hogy milyen érdekességeket találok a következő Munkázásom során. Kicsit tartok tőle, hogy nem lesz ez mindig ilyen kellemes, és majd „jön a feketeleves”. Hátha, közelebbről szemügyre véve ez sem lesz olyan ijesztő.

Köszönöm a Munkát, és hogy érezhetem a támogatásodat!
Puszillak, Kata
(Kata gyakorlott Munka-partnert keres Skype-os Munkázáshoz. Ha valaki szeretne vele dolgozni, írjon nekem, és közvetítek. oraveczandi@yahoo.com)

Te is végezd el a 2-napos Minicsoportos Alaptanfolyamot. Túlzás nélkül állítom, hogy gyökerestül változtathatja meg az Életedet. A jelentkezési határidő holnap, azaz péntek este.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos exkluzív minicsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján – 2011. április 16-17. Budapest
Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése