A Munka és a Katarzis, avagy Izzó Parázs és Lángoló Tűz

Ma egy újabb nem általam megvalósult bejegyzést ajánlok figyelmetekbe, és arra kérnélek Benneteket, hogy ha szeretnétek a saját élményeiteket megosztani a témában - ezt főként most gyakorló ÖnMunkások tudják megtenni a téma jellege miatt -, akkor Megjegyzésben írjátok meg nekünk. Így még nagyobb rálátása lehet kezdőknek, haladóknak, mindenkinek, hogy milyen fizikai-testi kihatásai lehetnek egy-egy elvégzett Munkának. Csak, hogy érzékeltethessük, mennyire széles körben fordulhat elő mindenféle „tünet”. A mai írás szerzője Meditációként utal a Munkára, ez így teljesen helyénvaló, hisz a Munka egy meditációs folyamat is: a saját magaddal való megismerkedés meditációja. Fokról-fokra eléd tárul a saját életed, és lépésről-lépésre az is kibomlik, aki/ami sokáig oly jó mélyen szundikált Benned.

Kedves ÖnMunkások, gyakorlottak, kevésbé gyakorlottak és teljesen kezdők!

Elöljáróban szeretném elmondani Nektek, hogy én követtem el a „Ragyogj” c. blogbejegyzést. (Ragyogj, avagy az illúzióvilágod elvesztése: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/ragyogj-avagy-az-illuziovilagod.html)

Hogy ennek mi a jelentősége, miért mondtam el, az hamarosan kiderül. Sokféle ember látogat a blogra, ami látszik a kommentek sokféleségéből is. Mindannyiunknak megvan a maga kanosszája, a maga igen nyomós oka, amire megoldást keres az életében. Ezek általában különböző területen jelentkeznek, de a gyökerük közös: egyre több boldogsággal megélni az élet olykor nem könnyű folyamát. Ebben szintén közös az alap: mindannyian a Munkát választottuk ennek eszközéül, legalábbis erősen kacérkodunk a gondolattal, hogy elkezdjük. Hogy azoknak, akik még hezitálnak, adjak egy kis megerősítést: saját tapasztalataim alapján elmondhatom: ennél szelídebb, lágyabb, áramlóbb módszerrel nem találkoztam még, ami a belső igazságkeresés módjait illeti. Azért tartottam fontosnak erre kitérni, mert a „Ragyogj” c. bejegyzés esetleg némi félreértésre adhat okot, mert azon írás alapján olyan gondolata támadhat a Munkával még éppen csak ismerkedőnek, hogy „Hurrá, megtaláltam a Bölcsek Kövét!”. A legszebb az egészben, hogy ez abszolút igaz is, csak esetleg egy kicsit másképp. A Valóság az, hogy a Munka végzése során különböző fokú és intenzitású „heuréka”-élmények érik a keresőt. Mindenkinek különböző fokú és intenzitású élmény a megrendítő és meghatározó, de nyilvánvalóan vannak közöttük olyanok is, amelyekre mindenki számára általánosan igaz lehet a fenti kitüntető jelző. Én magam meglehetősen sok Munka-meditációt/önvizsgálatot csináltam végig, az életem különböző területeit véve górcső alá. Nem cenzúráztam magam, nem kíméltem a környezetemet sem, sokszor a  trágár fogalmazásoktól sem riadtam vissza. Erre biztatlak Téged is, aki még csak ismerkedsz a módszerrel. Csak akkor van értelme, ha nem fogod vissza magad, MINDENT kiírsz magadból, ami csak feljön. Ha teljesen őszinte vagy Magadhoz, pontosan tisztában vagy vele, hogy egyébként is felmerülnek Benned a legválogatottabb kritikai szófordulatok a másik ember viselkedését és tulajdonságait illetően. Most még zöld lámpát is kapsz hozzá, hogy leírd őket, senkit sem kímélve tollad és nyelved élétől. Szép lassan mindenki sorra kerül, de a gyakorlottabbak már nyilvánvalóan rájöttek, hogy az egész Munka hátterében ők maguk állnak. Nagyon érdekes végignézni egy tanfolyamon, hogy MINDENKI ugyanazokkal a problémákkal küszködik, senkit nem hallgat meg a párja, mindenkinek idióta főnöke van, senkinek nem volt gyerekszobája, stb., stb., stb. Ebben persze van némi túlzás, de tényleg hasonló kérdések izgatnak mindannyiunkat.

Én már az elején megtanultam, hogy a Munka végzése során az az igazi motiváció, ha az Igazságra vagy kíváncsi. Nem AKAROD megoldani életed problémáit, nem AKARSZ milliomos lenni és nem AKARSZ más emberré válni, csak azt akarod előcsalogatni, ami egyébként is Benned van; az Igazságot tartva szem előtt. A Munka végzése során nagyon sokszor apró élmények sora jelentkezik, amiket csak ott és akkor illet meg az „apró” jelző. Nem tudhatod, hogy mi mivel áll összefüggésben életed számtalan kérdésének megvizsgálása során. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy amit Te aprónak gondolsz, fenekestül felforgatja teljes hiedelemrendszeredet és esetleg az alapokból húz ki egy meghatározó „téglát”. De elképzelhető ennek az ellenkezője is: hatalmas vehemenciával ugrasz neki valami olyannak, amiről azt gondolod, hogy „na, ha ezt megoldom, akkor minden rendben lesz”. Közel sem biztos. Az tény, hogy a körül a bizonyos „Ragyogás”-élmény körül nekem sok olyan hiedelmem volt, amiket már régóta cipeltem, és amik személyiségem más jegyeivel is kapcsolatban voltak, és ezeknek a hiedelmeknek egy része már terítékre került más gondolataim megvizsgálása során is.

A munkalapok kitöltése, vagy ha úgy tetszik, a meditáció elvégzése során különböző testi szinten is jelentkező tüneteket tapasztalhat meg a Munkázó, ez is teljesen egyén- és esetfüggő. Én például rendszeresen fázom, bár erre egyszer Andi megjegyezte: „Te, nem lehet, hogy csak hideg van ott?” De lehet. Az mindenesetre tény, hogy a rendszeresen végzett Munka rövid idő alatt igencsak jelentős változásokat idéz elő az ember életében, sokszor tényleg nagyon intenzíven és gyorsan. Egy biztos: a környezeted nagy valószínűséggel nem fogja megjegyzés nélkül hagyni az általa is látott és tapasztalt átalakulást. Én valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy ha már maradhatunk a „Ragyogj”-nál, a téglák kipotyognak a történeteid falából, de nem biztos, hogy egyszerre sikerül lebontani minden falat. Emiatt ne keseredj el, sosem tudhatod, mikor érsz el ahhoz a ponthoz, amikor olyan változások indulnak be, amelyek valóban fenekestül felforgatják az egész életedet. Onnan már nincs visszaút. Elérted a kritikus pontot.

A legfontosabbak egyike, amit megtanultam itt, az elvárás mentesség. Hagyni történni a dolgokat. Belesimulni a Valóságba. Tudom, nagyon furcsa ez, a legelején különösen, hiszem folyamatosan arra tanítottak minket, hogy vegyük a kezünkbe a saját életünket, nekünk kell irányítani a dolgokat, teremtenünk kell, pozitívan kell gondolkodni, stb. Nekem sem volt könnyű ezzel megbarátkozni, de észrevettem, hogy a Munka szép lassan elkezd dolgozni rajtam, általam. Nem tudom megmondani, hol és mikor vettem észre először, de észrevettem.

Én azt tapasztaltam, hogy a nagy horderejű élmények, a katarzisok akkor érik az embert, amikor valóban szükség van rájuk, amikor valóban az ember élete múlhat rajta. Sokkal jobban teszed, ha ezt is rábízod a Valóságra, hidd el, sokkal jobban tudja, mint Te, mikor van igazán szükséged egy ilyen elsöprő erejű megtapasztalásra. Hihetetlen élmény, mint ahogy az is, amikor sok-sok Munka-meditáció elvégzése után végigsétálsz az utcán, és hirtelen ráébredsz, hogy olyan dolgokat veszel észre, olyan illatokat érzel, mint gyermekkorodban, olyan ártatlanul és szeretettel tudsz ránézni más emberekre, mint sok-sok évvel ezelőtt. Ez is egyfajta katarzis, ez is egyfajta teljesség. Semmivel sem nyújt kisebb örömöt, mint amikor tényleg azt érzed, valami hirtelen és végképp megváltozott. Az egyetlen különbség talán az eltelt idő. Ez viszont hosszú távon teljesen mellékes. Mert végül is nem mindegy, hogy egy nap alatt jutottál el valamihez, vagy egy hónap folyamatos bontási munkálatai kellenek hozzá? A végeredmény szempontjából teljesen. Ha tényleg el tudod fogadni a Valóságot, amire a Munka rávezet, akkor azt is el tudod fogadni, ha nem minden alkalommal ajándékoz meg szó szerint megrendítő élménnyel. Akkor nem lesz Benned csalódás, elvárás és ellenállás, sokkal inkább elfogadás, megengedés és sokkal inkább hajlandó leszel áramlani az Életeddel. A Munka rendszeres végzése és a katarzis viszonya kb. olyan, mint az izzó parázsé és a lobogó tűzé. Az izzó parázs lassabban hevít, de tovább tart, míg a lobogó tűz hamarabb éri el ugyanazt a hőfokot, de a végeredmény ugyanaz lesz: kiéget Belőled mindent, ami a boldogságod útjába állt.

Jó Munkát kívánok Mindenkinek!