Számos bejegyzésben foglalkoztam már a divatos „teremtéssel”, Titokkal, bevonzással, programozottságunkkal, gondolatainkkal. Rengeteg mítoszt, hiedelmet tettünk magunkévá az elmúlt évek „Teremts egy jobb életet magadnak” trendje során. Lefordítottam egy cikket, mely nagyon jól összefoglalja, hol van a bibi a gépezetben, elsőként ma ezt olvashatjátok. Legtöbben már valószínűleg hallottatok minderről, mégis úgy vélem, érdemes ilyen egyszerű megfogalmazásban is megismerni a működésünket. A cikk után pedig a Munka-féle megközelítést ajánlom figyelmetekbe, mert a Munka teljesen más vizsgálatot alkalmaz a hiedelmekkel kapcsolatban, mint az igen elterjedt: írjuk felül a negatív tudatalatti programozottságunkat pozitívokkal, és akkor majd szuperhepihawai lesz minden. Nos, a Munka ennél sokkal, de sokkal mélyebbre megy. De erről a cikk után.
„A Vonzás Törvénye a Secret című filmnek és könyvnek köszönhetően vált igazán népszerűvé néhány évvel ezelőtt. Az emberek kapzsiságára alapozva, a Titok alapjában véve azt állította, hogy bármit bevonzhatsz az életedbe – pénzt, sikert, tökéletes kapcsolatot, csodás házat, autót stb. -, mindössze azzal, hogy fenntartod magadban azt a pozitív szándékot, hogy szeretnéd az adott dolgot megkapni. Más szóval, ha kinyilvánítod a pozitív szándékodat, és pozitívan gondolkodsz, akkor bármit manifesztálhatsz, megteremthetsz az életben.
A pozitív gondolkodás valójában már évtizedek óta jelen van az önsegítő irodalomban és világban, elég, ha csak Napoleon Hill, Dale Carnegie, vagy Vincent Peale birodalmára gondolunk. Ők a New-Age gondolkodásmód előfutárai, akik a pozitív gondolkodást a személyes siker elérésére kezdték ajánlani.
Minden pozitív gondolkodáson alapuló „új” sikerrecept sikerre van ítélve, hisz, ki ne akarna könnyedén meggazdagodni? Teljesen beleillik ez a módszer a mi kapzsi, lusta világunkba.
A „vonzásos” marhavagonokba való feltülekedés közben azonban igen kevesen állnak csak meg, hogy egy kicsit eltűnődjenek azon, miért is nem éli mindenki az álmait, ha mindez ennyire könnyű? És egyáltalán, hogyan működne a világ, ha mindenki az álmait élné – ki végezné el azokat a munkákat, melyeket senki más nem lenne hajlandó elvégezni? És tényleg olyan buli lenne, ha mindenki hatalmas házban élne, és luxusautót vezetne?
Ha megnézzük a Titok utáni könyv- és tanfolyam-generációt, azt láthatjuk, hogy a kezdeti Titok-optimizmust felváltotta a kiábrándultság. Most már olyan kurzusokat hirdetnek, ahol megtanítják neked, miért is nem működik számodra a vonzás törvénye: fizess nekem, én pedig elárulom neked a hiányzó összetevőt.
Nos, ez sem fog nagy port kavarni hosszú távon.
Osho ezt az egész pozitív gondolkodásosdit marhaságnak nevezte, már jóval azelőtt, hogy a Titok megjelent. Azt mondja, hogy a pozitív gondolkodás semmin nem tud változtatni, mivel épp a tudattalan elme tartalmának megvizsgálását kerüljük ki vele, ami pedig tele van negativitással. Úgy fogalmaz, „Gondolod, hogy ha nem látod, attól majd eltűnik? Csak hülyíted magadat. Nem tudod a valóságot megváltoztatni. Az éjszaka még akkor is jelen lesz, ha azzal áltatod magadat, hogy huszonnégy órán keresztül nappal van.”
Nemrégiben pedig a kedvenc tudósom, Dr Bruce Lipton, tudományos magyarázattal állt elő azzal kapcsolatban, amit Osho annyi éven keresztül hajtogatott. Dr Lipton elmagyarázza, hogy a pozitív gondolkodás azért nem működik, mert a tudatos elmével végezzük. Az életünket azonban nem a tudatos elme irányítja.
Az életünket a tudattalan, vagy más szóval, tudatalatti elme irányítja. Dr Lipton tudományos kísérletek alapján azt állítja, hogy az életünk 95-99%-ban a tudatalatti elme vezérlése alatt áll, ami a tudatos elménél összahasonlíthatatlanul erőteljesebb információ-feldolgozó „szerkezet”. Mindez pedig azt jelenti, hogy a tudatos elménk, ahol az ún, „pozitív gondolkozásunk” is tanyázik, nem képes túl sok vizet zavarni.
Ha a tudatos vágyaink egybeesnének a tudatalatti hiedelmeinkkel, akkor nem lenne semmi probléma. Akkor a „Vonzás Törvénye” automatikusan működne – semmit nem kéne csinálni, hogy megteremtsük őket. Tudatalatti hiedelmeinknek azonban nagy része (Lipton szerint a 70%-a) negatív és destruktív, nem pedig olyan, amit tudatosan is szeretnénk! Ezek alapján eléggé nyilvánvaló, hogy a pozitív gondolkodás kudarcra van ítélve. Mintha a széllel szemben pisilnénk.
Mindez tehát azt jelenti, hogy gondolhatjuk mi azt tudatosan, hogy több pénzt szeretnénk, és álló nap vizualizálhatjuk azt a jó kövér bankszámlát, sok-sok nullával a végén, ha a tudatalattinkban olyan programok futnak, melyek azt mondják, hogy nem érdemeljük meg a gazdagságot, vagy mi sosem nyerünk semmit, hogy ez másoknak való, nem pedig nekem, akkor tudod, mi történik? Holtod napjáig vizualizálhatod azokat a milliókat, akkor sem fogod őket megkapni!
A tudatalatti elme, mondja Lipton, olyan, mint egy lemezjátszó – a gyerekkorunkban megtanult „dalokat” játssza egész életünkben. A lemezünkön a szüleinktől és más, életünkre nagy hatást gyakorolt személyektől bekódolt üzenetek rögzítődtek, a folyamat 6 éves korunkig lejátszódott; a lemez teleíródott. A legtöbb programunk olyasmi, hogy „Nem vagy elég jó”, „Nem érdemled meg”, Mások jobbak, mint te”, „Nem vagy elfogadható és szerethető úgy, ahogy vagy, jobbnak kell lenned.”
Ezek az üzenetek, programok, közvetlen vagy közvetett módon jutottak el hozzánk, és túlnyomó részük lemerült az ártatlan tudatalattinkba, ahol a saját igazságainkká váltak. A lemezjátszó pedig elkezdte újra meg újra lejátszani ugyanazokat a programokat, amikor hasonló helyzetekbe kerültünk, és mi a programok szerint cselekedtünk ismételten. Más szóval, ördögi körbe kerültünk, ahol újra meg újra bizonyítékokat szereztünk arról, hogy ezek a negatív programok igazak, s ezáltal még tovább erősítettük őket. És ez a mai napig folytatódik! Folyamatosan szabotáljuk a boldogság, a siker, a szerelem megszerzésére tett kísérleteinket, csak éppen még annak sem vagyunk tudatában, hogy mindezt saját magunk tesszük, mivel az egész tudattalan, ugyebár.”
(szerző: Anando)
Nos, a legtöbb „sikermódszer” eljut eddig a pontig, és arra a következtetésre jut, hogy akkor az a megoldás, ha a negatív tudatalatti programjainkat pozitívra írjuk át. Azt mondja, hogy ne ezt gondold, hanem gondold azt helyette. Ne azt gondold, hogy sikertelen vagy, hanem azt gondold, hogy sikeres vagy. Hmmm. Állj meg most egy pillanatra, és gondolj ebbe bele. Szerinted attól, hogy azt ismételgeted magadban, vagy hanghordozókon naphosszat hallgatod, hogy „Szép vagyok, gazdag vagyok, sok pénzem van, imádnak a nők, nagy házban élek, stb.”, ezek a dolgok tényleg meg is fognak valósulni az életedben? Ha Neked igen, akkor az emberek azon minimális táborába tartozol, akinek a tudatalatti programjai mondják ezt. A többiek pedig elkeserednek és szenvednek. És még görcsösebben „termtenek” és „vonzanak”. Ezt nevezem én az Élet erőszakolásának. Még „jobbak” lenni is a legerőszakosabb módon akarunk. Akarunk. És amíg belül erőszakot folytatunk, addig az erőszak kint is folytatódni fog, ezt lenne már jó nagyon mélyen megértenünk.
A Munka, illetve Byron Katie egész „látásmódja” megérteti és meg is életi Veled, hogy eleve semmi nem igaz abból, amit elhittél. Csak történeteket kreáltál a Valóságról, teljesen ártatlanul, hisz mindenki ezt csinálta. Közben ezek a történetek nem az igazság, nem a Valóság. Csupán gondolatok, melyeket Te értelmezel így vagy úgy. A Munka nem átírja, hanem semmissé teszi a hiedelmeidet, a programjaidat. Egy nagyon egyszerű, mégis lényed mélyébe hatoló folyamattal – A Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal – mintegy „visszacsinálod” az egész eddig elhitt életedet. Amikor megszülettél, tiszta volt a winchester, ha kitartóan végzed a Munkát, akkor újra egy tiszta winchester leszel, ennek a teljes felszabadulásával és végtelen potenciáljával. Semmit nem fogsz tudni többé elhinni, a pozitív gondolatokat sem, mert rájössz, hogy erre semmi szükség a Létezés végtelen intelligenciájával szemben. Ráhagyatkozol erre a csodás Valóságra, és szóhoz sem jutsz többet. Csak figyeled, ahogyan minden a lehető legédesebb módon történik körülötted, imádsz megmártózni benne, és minden pillanatát élvezed. Még akkor is, ha hagyományos éretlemben nem jó, sikeres, vagy gazdag. Ha nem hiszed, járj utána!
Ajánlom felfrissítésre a Valami Sokkal Intelligensebb… című bejegyzést, további, nagyon mély adalékokért. Mostanra biztosan máshogy is fogod érteni, aki pedig nem olvasta, az ne hagyja ki: http://onmunka.blogspot.com/2011/02/valami-sokkal-intelligensebb-meg-mindig.html
Ha új vagy az ÖnMunka blogon, böngéssz kedvedre; itt valóban megtalálhatod Önmagad.
Ha még nem ismered a Munkát, minden fontos útbaigazítást megtalálsz a honlapomon: http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html
Ha szeretnéd Byron Katie Munka-Módszerét minicsoportban, hatékonyan, gyorsan, segítő légkörben elsajátítani, akkor szeretettel várlak a legközelebbi budapesti Alaptanfolyamon, május 14-15-én.
Üdv!
VálaszTörlésÉrdekes, én úgy érzem nekem működik a vonzás törvénye... Először csak nagyon ritkán és pár dolog történt, de az utóbbi időben ezek megszaporodtak és mindig, ha hasonló történik velem (amire vágyom megkapom/teljesül) rámondom, hogy igen ez a vonzás törvénye miatt van és nem vagyok egyedül a környezetemben ezzel az "érzéssel".
Kedves Peti! Örülök, ha Neked, Nektek működik, én leginkább azokkal az elkeseredettekkel találkozom, akiknek nem, és azt hiszik, valamit rosszul csinálnak, és magukat hibáztatják, és utálják emiatt. Te valószínűleg alapból jó viszonyban vagy önmagaddal, ez magyarázhatja a sikereket. És nagyon nem mindegy, hogy valamit gyűlölök az életemben, és ahelyett szeretnék valami "jobbat", mert legtöbben erre próbálják használni a vonzás törvényét, vagy pedig már eleve is elégedett vagyok az életemmel és játszom. Azért még egy Byron Katie mondatot ide rakok, hogy elgondolkozhassanak még a "sikeresek" is, hogy vajon ki vonz és ki is csinálja? "Mindenért neked kell learatnod a babérokat?" (BK)
VálaszTörlésTovábbi csodás teremtődést! Andrea
Kedves Andi!
VálaszTörlésHa nevezhetem így akkor mi sok apróságra használjuk ez a dolgot, sok kis siker vagy cél elérésére, az hajt tovább, hogy sikerülnek a dolgok és tényleg olyan, mintha szerencsés lenne az ember. Pl.: mint mikor buszt néztem, a 13:25-ös még korai lesz a 14:30-as jó lesz remélem Dobozon megy át és ez egy gondolat erejéig a busz állomáson ahol csak kis menetrend van. A lényeg az volt, hogy mikor bejött a busz már láttam az elején, hogy arra megy :) Most így működik már, próbáltunk, nagyobb dolgokat kívánni, amik nem jöttek be vagy pedig nem volt hozzá az idő meghatározva normálisan, ugyebár a majd szócskával elég tág fogalom lett, lehet létre jön, de az elején mikor, még a szkepticizmus bennünk volt nem értettük miért nem jön be. Érdekes mert volt olyan, hogy egy dobozból 16 db tárgyat kellett kivenni, rágondoltam, hogy 16 db-ot veszek ki, és leraktam az asztalra megszámoltuk és pont annyi volt :) Azért írtam a példákat, hogy látszódjon nem nagy dolgokról van szó, hanem az élet könnyítésére szeretnénk használni. Arra is működik, amit már régóta emlegetett szamárként ismerünk :) Bár ez talán már nem is ide tartozik. Olyan mintha az elképzelt élethelyzetek materializálódnának le a környezetünkben. A másik bementem egy bringa boltba előtte elhatároztam, hogy nyeregcsövet veszek (nálunk előfordul, h mindenből csak egy van a szak boltokban) bementem kértem és mondta az eladó, hogy csak egy van, de nem biztos, hogy neked jó lesz, 27.2 mm-es és mondtam neki, hogy pont azért jöttem :)
Én hiszek az ilyen dolgokban és amit nem hiszek, hogy az ember csak ennyi lenne: hús és vér + gondolkodás, amit általában hisz egy laikus. Sztem az ember több és többé válhat :) Főleg a tudatra és lélekre gondolok, bár lehet a test se kizárt :) Igaz nekem is vannak olyan dolgok aminek a nyitjára még nem jöttem/éreztem rá, de idővel úgy hiszem azt is elérem. Hál' istennek a környezetem is ilyen beállítottságú :)
Minden jót!
Peti