2011. január 21., péntek

Mosolyogj, Nézz Bele a Szemébe, és Ess Szerelembe


Folyton mosolygok. Beszállok reggelenként a metróba, nézegetem az embereket, szinte mindenki mufurcul mered magába, vagy maga elé. Bele vannak keseredve a fejükben rohangáló történetekbe, és még a metróban is ezt a film noir-t nézegetik valami furcsa okból kifolyólag. Szokásom, hogy egyenként mindenkin végigfuttatom a tekintetemet a metrókocsiban, már ameddig ellátok, és mindenkinek küldök egy simogató mosolyt. Néha több kört is megyek. Ha véletlenül valaki észreveszi, hogy mosolygok, akkor általában marslakóként tekint rám, és jellemzően egy pillanat alatt elkapja a fejét.
         Ma máshogy jártam. Igaz, hogy nem a reggeli utamon, hanem kora délután történt, hogy már addigi napom élményeivel gazdagon szálltam be a metróba – extra-extra nagy mosollyal és békességben. Ilyenkor úgy érzem, mintha valahogy sugároznék is, bár ezzel nem szoktam nagyon foglalkozni, csak úgy élvezem a helyzetet. Szóval, robogott a metró az alagútban, amikor egy érdeklődő szempárt vettem észre a szemem csücskéből, jobbra lent. A néni, akihez a szempár tartozott, a sarokban üldögélt. Belefeledkeztem a szemébe, aztán teljesen akaratlanul a világ legszélesebb, legragyogóbb, legcsodásabb érzésű mosolyára húzódott a szám. Egy szempillantás alatt egymásba szerettünk. Odahajoltam hozzá, megsimogattam a kezét, beszélgetni kezdtünk. Aztán megint megsimogattam, és már nem is nagyon engedtem el azokat a finom, megvékonyodott kezeket. Azt mondta, „Ez a legcsodásabb ajándék, amit mostanában kaptam. Egész nap figyeltem az embereket, senki nem mosolyog. Pedig csak ennyire lenne szükség. Magának mitől ilyen gyönyörű a mosolya, mivel foglalkozik?” Én pedig, „Mosollyal foglalkozom. Segítek az embereknek mosolyogni.” Még beszélgettünk egy kicsit, lassan közeledett az én megállóm. Ahogy távolodtam tőle az ajtó felé, még többször visszanéztem, csodálatos, végtelennek tűnő pillanatok voltak. Olyanok, amikor tényleg úgy érzed, hogy megállt az idő. Lebegés ebben a nagy szeretet-óceánban.
         Ennyire, de ennyire egyszerű. Mosolyogj rá az emberekre, nézz bele a szemükbe, és szeress beléjük. Minden ízében átjár ez a szerelem. Ingyen van, és kifogyhatatlan mennyiségben áll rendelkezésre. Ez az amire Byron Katie azt mondja, hogy „Mindig sokkal többem van, mint amire szükségem van. És, ha azt gondolom, hogy ennél már nem lehet jobb, akkor az élet még kedvesebbé válik. Ennek pedig sosincs vége.” Minden pillanatban végtelen bőségben élünk.
         Mit szólnál egy Mosolyogj az Embertársadra „Forradalomhoz”? Képzeld el, milyen hatása lenne egy ilyen „forradalomnak”! Ha Te is részt vennél ebben, szívesen veszem, ha megjegyzésként a bejegyzés alatt megírod a nevedet. Szuper lenne, ha minél többen lennénk! Csodás mosolyokat és találkozásokat kívánok Neked!

11 megjegyzés:

  1. Csatlakozom a "Mosolyogj az Embertársadra Forradalomhoz"! Kircsi Kata

    VálaszTörlés
  2. Én már próbálgattam is (ugyanazon a metróvonalon), némileg szerényebb eredményekkel.
    Csináljunk "forradalmat", ez ma úgyis trendi!

    A tegnapi "névtelen" blogbejegyző, Lacka :-)

    VálaszTörlés
  3. Én szoktam néha mosolyogni, de ez errefelé nem akkora teljesítmény, mert itt sok(több) a mosolygós ember. De akkor mától még bátrabb leszek.

    Nem a témához tartozik, de szeretném elmondani, hogy mennyire jól fordítod Katie szövegeit. Elolvastam a "Loving What Is" német fordítását, és nem jó. Sajnos. Ez másnak is feltűnt, mert valaki beleírta a (könyvtári) könyvbe, hogy olvassuk inkabb angolul. Remélem hamarosan megszerzem az eredetit.
    Köszönet a remek fordításért.

    Judit

    VálaszTörlés
  4. Kedves Judit, Te hol laksz, ahol olyan mosolygósak az emberek? Egy Barátom épp most érkezett haza Svédországból, azt mondja, elég lelombozó visszatérni egy olyan országból, ahol egy hétig kedves, nyugodt embereket látott csak. Ez az egész elpárolgott már a repülőn hazafelé. :-)No, de csak nem mehet el mindenki innen, inkább csináljuk meg itthon is ugyanezt.

    A fordítással kapcsolatban én ilyen nagyon laza stílusban fordítom az Örömöt, és egy teljesen első, alapvariációban hagyom meg a szöveget, nem profi fordítástechnikával. Élvezem a könnyedebb, hétköznapi stílust, így valahogy emberközelibbnek érzem, egyszerűen nem megy, hogy pl magázólag fogalmazzak. Lehet pl, hogy a német magázódik, meg asszem a Loving What Is magyar fordítása is, ettől függetlenül szépen fordították mindkét magyarul megjelent könyvet.
    Azokat is szeretettel ajánlom, és szerencsés vagy, hogy még eredetiben is el tudod olvasni. Így mindenféle összehasonlítási alapod van.
    Még annyi, hogy én bármennyire is tudok angolul, magyarul érintődik meg a lelkem, ezért is kezdtem el annak idején lefordítani az Örömöt. Nekem magyarul van benne a legtöbb szín és szív. És a fordítás közben szinte belém bújik az egész, én meg beléje.

    És köszönöm a kedves szavaidat, szeretettel, Andi

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem pont azért szeretem a fordításaidat, mert semmi erölködés nincs bennük. A német fordítás is magázódik, de a párbeszédeket tegeződve fordították. Valahogy úgy érzem, hogy a beszélgetések nincsenek rendesen "átültetve" németre. Szerintem. A német nem az anyanyelvem, de eléggé a sajátomnak érzem, mégis jobban megérint az angol szöveg. De jó volt ez így, mert amúgy túl gyorsan olvasok, és így legalább elgondolkodtam egyes részeken.
    Jól értem, hogy a két könyv már megjelent magyarul? Akkor te igazából leginkább magadnak fordítod az Öröm nevét?
    Németországban élek, amiről nem biztos, hogy mindenkinek a mosolygó emberek jutnának eszébe. De azért vannak. Amúgy én nem magamtól kezdtem mosolyogni, hanem néha mások rám mosolyogtak az utcán például, és én meg visszamosolyogtam, és pár napja rajtakaptam magam, hogy csak úgy előre megfontolt szándék nélkül mosolygok ismeretlenekre. (Magam is meglepődtem. Szóval a dolog ragadós.

    Judit

    VálaszTörlés
  6. Igen, Judit, megjelent a Négy Kérdés, ez lenne a Loving What Is, szerintem kicsit elbaltázták a címet. És a Szükségem Van a Szeretetedre, eredetileg I Need Yor Love, is that True? Erről valamelyik korai blogbejegyzésben kedvcsinálót is találsz, asszem ugyanilyen címmel. Mindkét könyv Édesvizes.
    Az Örömöt a magam örömére kezdtem, aztán elkezdtem küldözgetni fejezetenként az ÖnMunkásoknak, aztán jött a blog. Ha szeretnéd kicsit összefüggőbben is olvasni, keress meg az oraveczandi@yahoo.com emailcímen, küldök belőle. Csodás, mosolygós hétvégét, én mindjárt indulok ÖnMunka tanfolyamra, ott majd nevetünk és tán sírunk is. De csakis gyógyító jelleggel.
    Szeretettel, Andi

    VálaszTörlés
  7. Juditnak:
    ha nem tudsz hozzájutni a Szükségem van a szeretetedre"-hez, gondolom kint nem nem egyszerű, fent van a calameo.com-on.
    nagyszerű könyv az is...

    VálaszTörlés
  8. András,
    nagyon köszönöm, már kikölcsönöztem a könyvtárból, épp most olvasom. Megnéztem az oldalt is amit ajanlottál, ott is megtaláltam.
    Valóban nagyon jó könyv.

    VálaszTörlés
  9. Andi,
    remélem jó volt a tanfolyam, remélem egyszer nekem is lehetőségem lesz részt venni egyen. Köszönöm az email címet. Írok mindenképpen.

    Judit

    (természetesen Andrásnak is én válaszoltam előbb)

    VálaszTörlés
  10. Kedves Judit, látom falod Katie nénit, ő is ragadós, nem csak a mosoly. :-) A tanfolyamról 1 órája jöttem haza, nagyon hálás vagyok az Életnek, hogy ilyen módon léphetek kapcsolatba az emberekkel, és hogy "követik az egyszerű instrukciókat." Katie mondása, hogy semmi másra nincs szükséged, mint "Follow the simple instructions", vagyis írd le az ítéleteidet, hiedelmeidet, válaszolj a kérdésekre, fordítsd meg, és keress példákat. Ennyi. És akkor az egész életed kivirágzik. Vagy megfordítva: Te virágzol ki. Sokat virágoztunk a hétvégén. :-))
    Szeretettel , Andi

    VálaszTörlés
  11. Legyünk a Mosoly országa!:)))

    VálaszTörlés